Népsport, 1964. február (20. évfolyam, 22-41. szám)
1964-02-02 / 22. szám
Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése Innsbruckban láttuk, hallottuk ^2. Régi szokás szerint a bajnokoknak Innsbruckban is az azonos nemzetiségű NOB-tagok adják át az aranyérmet, így Montyrantának von Frenckell, Szkoblikovának pedig — már kétszer is — Andrianov. Utóbbi mindig csókkal is üdvözli a csinos olimpiai bajnoknőt. Sokan szívesen cserélnének Andrianovval... A Kurier különtudósítója, Toni Sailer, Cortina egykori hőse bánatos. Mindenképpen ki akarta próbálni az olimpiai lesiklópályát, de a kőszívű rendezők nem engedték meg. A Nemzetközi Jégkorong Szövetség tanácsa pénteken egy mérkőzésről eltiltotta öberg svéd játékost, mert törött ütőjét a kanadai csapat cserepadjai közé dobta és Bauer edzőt megsebesítette. Oliviers svájci játékvezető pedig 2 napos eltiltást kapott, amiért öberget tíz perc fegyelmi büntetés helyett csak kétperces kiállítással sújtotta. Egy svéd újságíró-kolléga kesergése a kanadaiak elleni jégkorong-mérkőzés után: — Nem elég, hogy kikaptunk, tetejébe semmi olyan nem történt, amiből egy jó sztorit lehetne írni. Élelmes üzletemberek a páros műkorcsolyázás alatt a Kilius, Bäumler-pár képével díszített emléklapot hoztak forgalomba. Egy kicsit elsiették a dolgot... Azóta megjelent egy ilyen lap Dijkstra képével is, s a holland bajnoknő most nagyon mérges. Még elpecchelik neki a biztosnak látszó bajnokságot ... A Innsbruck leggyorsabb embere Legger dr. polgármester. Helikopteren röpdös az egyik versenyhelyről a másikra. ♦♦♦ Az olimpia előtt az esélyes versenyzők, sőt, csapatok, rendszerint titkolni igyekeztek formájukat. Schranz, a lesiklás nagy esélyese, például az utolsó edzésen igen gyengén futott. Utólag azonban kiderült, hogy nem szántszándékkal, hanem torokgyulladása miatt, s ezért is maradt adós a versenyen a várt teljesítménnyel. A kanadai jégkorongozók viszont az olimpia előtt alaposan becsapták a világot gyenge eredményeikkel. A csehszlovákok például nem akarják elhinni, hogy ez ugyanaz a csapat, amelyik rövid ideje náluk még próbamérkőzéseket játszott. Scharf dr. osztrák köztársasági elnök csütörtökön az elsők között üdvözölte Egon Zimmermannt, a lesiklás bajnokát. Vagy harminc másodpercig melegen rázta a kezét és utána az üdvözlést a fotósok kedvéért még kétszer meg kellett ismételnie. Láthatólag azonban szívesen ismételt. «« A sérülések és a kórházi jelentések, sajnos, folytatódnak. Antónia Langthaler osztrák szánkóversenyzőnő az egyik kanyarban kirepült a pályáról és nekiütközött egy angol nézőnek, akit koponyaalap töréssel szállítottak kórházba. Röhrs nyugatnémet alpesi versenyzőnő edzésen bukott, s orrcsonttörést szenvedett. Claude Englebert belga bobversenyző autóján igyekezett edzésre, útközben karambolozott, agyrázkódással a kórházba került, akárcsak az osztrák Niederhammer, aki a pénteki síugróbajnokságért mintelőugró sérült meg. Pavel Popovics alezredes, szovjet űrhajós az osztrák kormány meghívására a jövő hét közepén érkezik Innsbruckba. • • A pénteki verseny után a síugrók is beköltöztek Seefeldből az olimpiai faluba. Az Iser-hegyi nagysáncot szombaton megnyitották az edzések számára. Ezzel szemben lezártáik a Patscherkofelen a lesiklópályát, nincs már rá szükség ... A tájékoztatás tekintetében a versenyeken sokat lehet tanulni az osztrákoktól. A bemondók roppant udvariasan hívják fel a nézők figyelmét a különböző érdekességekre, szakszerű, pontos tájékoztatást adnak, úgy, hogy a laikusok számára is élvezhetővé teszik az eseményeket. »» Valóságos ,,aranybánya” Lech am Arlberg, Zimmermann szülőhelye. A még ezer lakost sem számláló község már három olimpiai bajnokot adott az osztrák alpesi sísportnak, Zimmermann előtt ugyanis a falu síelői közül Trude Beiser az összetettben, Othmar Schneider (aki Zimmermann patrónusa is), pedig a műlesiklásban nyert olimpiai bajnokságot. Az edzés közben megsérült Ender, a lichtensteini lesikló kártérítésért akarja perelni a nemzetközi szövetséget és a szervező bizottságot azzal az indoklással, hogy a pályát nem biztosították megfelelően és a hóréteg nem volt megfelelő. Az illetékesek szerint a pálya megfelelt az előírásoknak és nem emiatt történtek a bukások. ••• A svéd szurkolók olyan lelkeset, hogy a legtöbben öltözködésben is követik, az olimpiásaikat. Hosszú kék formakabátjurcat viselik sárga kihajtóval, anemzeti színeknek megfelelően. A német jégkorong-csapat bejutott ugyan az A-csoportba, ott azonban egyelőre gyengécskén szerepel. Szombaton reggel több nyugatnémet lap ilyen főcímmel számolt be az amerikaiak elleni vereségről: Újabb blamázs — 0:8! Jól értesültek szerint az Innsbruckba érkező különböző előkelőségek jelszava: „Lássak és engem is lássanak!” Megbízható statisztika alapján naponta hatezer üveg Coca-cola fogy el a sajtóközpont épületében. A rosszmájiak szerint ez az egyetlen, amit Innsbruckban ingyen lehet kapni ... V. D. Egy év alatt KÉT BAJNOKSÁG Téli este az Üllői úton. Az Orvostudományi Egyetem épületének ablakai sötétek. Csak a kertben levő ebédlő ablakai ontják a fényt a hótakaróra. A nagy teremnek csak az egyik szögletében ülnek most fiatalok. Az Orvostudományi Egyetem Sport Chuibjáneik labdarúgói. Vacsoráznak, de nem olyan közönséges vacsora esz, mint máskor: az OSC labdarúgó-csapatának díjkiosztó vacsorája. A menü egy tál étel, pirított máj, de annyiszor kérhet belőle mindenki, ahányszor akar. A fiúk élnek is a lehetőséggel... Amikor azután fürge kezek leszedik a tányérokat az asztalról, Frankl Róbert dr. az OSC főtitkára köszönti a csapat tagjait és a szakvezetőket. — Tizenöt esztendő alatt, 1963-ban érte el legnagyobb sikerét az OSC labdarúgó-csapata. Egy év alatt két bajnokságot nyert. Az év tavaszának végén megnyerte a kerületi bajnokságot és utána a BLSZ II. osztály ötödik csoportjában, az egyldénye® bajnokság első helyezettje lett. Csak azért nem jut egy osztódálya ismét feljebb, mert az egyidényes bajnokségbón nincs feltás. Igazán szép teljesítmény, gratulálok! Nagy része van a sikerben Őri Árpád edzőtöknek is! Amikor a játékosok tapsolni kezdik az edzőt, az eltikiar Illanni az ünneplés elől. Nem engedik. A mellettünk ülő Sujbert Pál dr.. munkaügy, osztályvezető ..magyarázza a helyzetet”. — Nagyon szerény ember. Az egyetem műszerraktárának vezetője és teljesen társadalmi munkában, sportszereiből vállalta az edzői tisztséget. Amikor a taps elül, Sujbert Pál dr. kiosztja az érmeket. Nem aranyból vannak, még csak nem is ezüstből, hanem krómozott fémből. A játékosok mégis olyan tekintettel nézegetik, mint ha színaranyból lenne. Amikor azután az érmek gazdájukra lelnek, nem oszlik szét a társaság. Vidám beszélgetés kezdődik először a múltról. Köves László, a csapat balszélsője érdekes megjegyzést tesz: — Még jobban is játszhattunk volna, ha a fedezetektől jobb labdákat kaptunk volna. Ezt már Petsch Endre balfedezet, aki egyben a csapat kapitánya is, nem hagyja annyiba: — Hát lehetett?... Hiszen sokszor elbújtok a pályán ... A tréfálkozás után komoly dologra terelődik a szó. A játékosok ugyanis arról panaszkodnak, hogy kevés a heti egy edzés. Még azzal is baj van, mert a tanulmányi rend miatt, nem tud minden játékos egyidőben részt venni rajta. Erre Sujbert Pál úr nyugtatja meg a játékosokat: — Megpróbálunk a jövőben heti két edzést beiktatni. Mindenki közölje velünk a tanulmányi beosztását és igyekszünk segíteni a dolgon, hogy minél több hallgató járhasson egyszerre edzésre. Azután felvetődik még egy kérdés: szurkoló gárdát kellene toborozni. Erre Kádár Elek, az egyetem dolgozója ad ötletet: — Hogy sok szurkolótok legyen, először: mindig jól kell játszani, másodszor: alakítsátok meg az egyetem baráti körét, harmadszor: a diákotthonokban közöljétek a faliújságokon, hogy mikor, kivel játszik a csapat. Hívjátok a hallgatókat, meglátjátok, hogy akkor megnövekszik az OSC szurkolótábora. Ebben az ötletben meg is egyeznek. Lassan eljön a búcsúzat- ideje. Az egyik készülődő csoportban sóhajtozást hallunk. — No, most következik az igazi rangadó... — mondja Czipó György. — Hogy-hogy, hiszen még nagyon soká indul a bajnokság — vetjük közbe. — Az igaz, de az anatómiai szigorlatok már a napokban megkezdődnek — válaszolja a mosolygós arcú játékos. Persze, persze ezek a fiúk elsősorban orvostanhallgatók és csak ki tudja hányad sorban labdarúgók ...(tan) ! 1 Vasárnap du. 2 órakor ! ÜGETŐ ! 2 Vasárnap, 1964. február 2. Öt napon át lesznek ökölvívó-mérkőzések a MÁVAG-kolónián Egy ne jobbam ébredező ökölvívósportumok a jövő héten már egy élyan nagyöziadású műsorral rukkol elő. A MÁVAG-kolóniá- ixm öt napon át tartó küzdelmek lesznek. Hétfőn, kedden, szerdám a ..Rózsa József-emlékvértény" ifjúsági és „junior ’ (19—21 éves kcikig") ökölvívói lépnek kötelek közé. Szerdán leézt e versenysorozat, serdülők részére kiírt, mérkőzéseinek döntője, csütörtökön és pénteken pedig Budapest felnőtt, egyéni ökölvívó-bajnokságaiak két fordulója zajlik le. Itt csak a legjobb nyolcig jut maik el a versenyzők. VVVV\\\\\\\\\\\XV\\\\\VV\VV\\VVI\\\\VVV\\\V Sikeres vívóversenyek után Az év első hónapjában két nemzetközi versenyen szerepeltek vívóink külföldön. A két hagyományos, és nemzetközileg magasra értékelt versenyen — a férfi tőr Martini Kupa és a párbajtőrvonal Kupa, mindkettő Párizsban — mindenképpen indokolt volt a részvételünk. Mi, a rossz időpontok miatt a fizikai, majd szakmai alapozáson éppen hogy túljutott versenyzőkkel indultunk a viadalokon. Ám az, hogy ennek ellenére mindkét versenyen a várakozáson felüli jó eredményekkel szerepeltek kint járt vívóink, mindenképpen örvendetes. A két Kamuti 3—4. helye. Nemere 3., Bárány 5. helye igen biztató évkezdet. Erről beszélgetünk az érdekeltekkel: Kamuti Jenővel, és Lászlóval, Nemere Zoltánnal, Bárány Árpáddal és B. Nagy Pállal. Mán bemutatták. Az egyszer bemelegedett, kiizzadt versenyző a két, két és fél óra alatt újból teljesen lehűl, és kiváltképpen mi, az alapozás utáni állapotunkban, megerősödött izmokkal hamar és teljesen el is merevedtünk. Az újbóli bemelegítés persze használt, de már nem juttatott olyan fizikai-pszichikai állapotba, mint kívánatos lett volna. — Körülbelül ezért nem sikerült az én kísérletem sem — mondja B. Nagy. — Mindent összevetve, kár lenne panaszkodni — teszi hozzá Nemere. — Mert legalábbis én, asszó közben, leszámítva a szerintem pillanatnyilag még természetesen meglevő merevséget, eléggé otthon éreztem magam a páston ... Sőt, tudatosan próbálgattam új technikai elemeket alkalmazni__ — Az az igazság, hogy mertünk újat próbálni, variációkat találni — mondja Bárány —, ha többnyire egyszerűeket is. Ezzel szemben viszont régi, kipróbált, könnyed megoldásaim közül ezen a versenyen alig sikerült valami. Például korábban jól bevált lábszúrásaim közül egy sem jött be, annyira, hogy már nem is próbálkoztam vele. A MONAL KUPA — Én persze egyáltalán nem vagyok elragadtatva magamtól — mondja Nemere —, mert végül is nagyon verejtékes harmadik hely volt, illetve, ha nemcsak „verejtékezem”, hanem érzem is a vívást, ha jól vívok, akkor ebben a döntőben előbbre is juthattam volna. — Feltétlenül igaz, hogy egyikünk sem vívott kiemelkedően — mondja Bárány. — Inkább csak az akarat, a küzdeni tudás vitt bennünket előre, és az a dicséretes, hogy még így is meglehetősen elől végeztünk. Ha történetesen ebben a mezőnyben jobb formában vívunk, valamelyikünk biztosan nyer. — Én legalábbis nagyon nehezen, mereven mozogtam — mondja Nemere. — Egyedül Saccaro ellen éreztem magamat teljesen rendben, és talán, ha akkor egyfolytában vívhatok tovább, más az eredmény ... — Van benne valami — vág közbe Bárány. — A verseny képe ugyanis ez: szombaton este csoportokban öt csörte, majd vasárnap reggel nyolctól délután négyig mindössze három csörtét kellett vívnunk a nyolc közé jutásig, mindegyik között körülbelül kétórás szünettel. Az új lebonyolítási forma egyik átka ez, ebben a formájában, ahogy a franciák a Monal Ku ÉS A MARTINI — Nekünk is volt hasonló élményünk a Martinin — mondja Kamuti Jenő dr. — Pszichikailag megnyugtató volt, hogy tudtuk: alapozás után vagyunk, ha nem megy valami, nem kell megijednünk. És talán emiatt, talán még más is közrejátszott, de sokkal körültekintőbben, átgondoltabban vívtam az egész versenyen, mint általában szoktam. Az ellenfeleket ismertem régebbről, ami viszont új volt: nemcsak a megszokott, erőszakos támadásaimmal igyekeztem egyszerűen lehengerelni őket. Csörte közben igyekeztem mindegyiket a saját hibái alapján legyőzni. Ez egy sor új technikai elem felvonultatását is jelentette. Persze nem „vadonatúj” dolgokra gondolok, hanem az általam jobbára tudott, de legtöbbször nem használt megoldásokra... Mert például ritkán fordult még elő velem, hogy kivívjam a teljes vívóidőt. Most, Barrabino ellen kivívtam. Tudtam, nyugodtan ki kell várnom, míg ő kezdeményező sikerült. Viszont nem szégyen. Magnannal sajnos sem így, sem korábbi stílusommal, egyelőre nem tudtam mit kezdeni. Igaz viszont, hogy véleményem szerint ő volt az egész mezőnyben az egyetlen, aki a világbajnokság óta is számottevően javult, gyarapodott tudásban __ Versenyzők beszéltek önmagukról, sikeres verseny után. A felvillantott gondolatokból nyilvánvalóan látszik, nemcsak a számszerű eredmények alapján mondható sikeresnek szereplésük. Belül, maguk is úgy vették a versenyt, aminek szánták a felkészülés egyik mérőállomásának. Dávid Sándor Tringov mellett Bilek és Pachmann jutott tovább a stuhivilágbajnok-felülfik zónaversenyén A kecskeméti zónaverseny utolsó fordulóját pénteken délután játszották le. A forduló első befejezett játszmája: Prameshubei—Bhend döntetlen. Királyindiai védelemből teljes kiegyenlítés jött létre, s a 30. lépésnél már nem volt értelme a továbbjátszásnak. Hort—Triagov 05:05. A második befejezett játszma. A bolgár nagymesternek csak fél pont kellett elsősége biztossá tevéséhez, s ezt könnyűszerrel megszerezte. Gheorghiu — Szabó 05:05. Az ifjúsági világbajnok gyors egyszerűsítéssel csak a fél pont elérésére törekedett, nagynevű ellenfele ellen, s ezt a 30. lépésnél el se érte. Bilek —Clarke 1:0. A magyar nagymester nagy akaraterővel és koncentrációval újszerű feladat elé állította angol ellenfelét. A 15. lépésnél egy meglepő fordulattal bonyolított majd szép áldozati kombinációval már a 21. lépésnél győzött. Bilek nagyszerű teljesítményét a közönség hosszú tapssal jutalmazta. Damjanovics — Pachmann 0.5:0.5. A jugoszláv mester győzelemmel még utolérhette volna ellenfelét, a csehszlovák nagymester azonban szívós védekezéssel kivédte világos fenyegetéseit, majd teljesen kiegyenlített állásban a 30. lépésnél döntetlent ajánlott. Ezt Damjanovics elfogadta. Pietzsch — Matanovics 05:05. A zónaközi versenyre való továbbjutás szempontjából döntő fontosságú játszma. Matanovics győzelem esetén még utolérhette volna Biteket és Pachmannt. A keletnémet mester azonban körültekintő játékvezetéssel meghiúsította ellenfele próbálkozásait, s a 37. lépésnél indokolttá vált a döntetlenre adás. A másik két játszmát szombaton délelőtt, a függőnapon fejezték be. Hecht -Langeweg döntetlen. Noha a nyugatnémet mesternek csak fél pont kellett a nemzetközi mesternorma teljesítéséhez, mindent megpróbált, hogy a játszma megnyerésével még túl is teljesítse a normát. Ez a próbálkozás még veszélybe is hozta, mert a függőbenhagyás előtt már hátrányosabb volt a helyzete. Azonban váratlan lépést borítékolt, s érdekes fordulatok után mégis ki tudta kényszerítetni a döntetlent. Attard—Bednarski 1:0. 76. lépéses, nehéz küzdelem. Attard a verseny végére formába jött, s most is találékonyan játszott. Már a függőállás előtt anyagi előnyt szerzett, s ezt később egyik gyalogjának vezérré való átváltoztatásával fokozta. Ezrael a verseny véget ért- 1. Triagov 10.5, 2-3. Bilek, Pachmann 9.5, (az első 3 versenyző jutott tovább a zónaközi versenyre), 4. Matanovics 9. 5—6. Damjanovics, Szabó 8.5, 7—8. Gheorghiu, Hort 8. 9—11. Bednarski, Hecht, Pietzsch 7.5, 12. Clarke 7, 13 —14. Bhend, Langeweg 6, 15. Pnameshuber 4.5, 16. Attard 2.5. A verseny ünnepélyes befejezése szombaton este volt a megyei tanács házában. A megyei tanács elnöke, dr. Varga Jenő, látta vendégül a verseny résztvevőit és rendezőit. Tiszteletdíjat kapott az első három helyezett, továbbá Bilek István, a verseny legszebb játszmájáért, Pachmann elleni győzelméért, valamint Damjanovics mester a nagymestereik elleni legjobb eredményéért. Barcza Gedeon TUDÓSÍTÁSOK A PROFIBOKSZ REJTELMES VILÁGÁRÓL IV. Siintán szym és társai Munkanélküliek, csavargók, kis és nagy tolvajok, utcakölykök. Ez az a kör, ahonnan az amerikai profiboksz állandó utánpótlását verbuválja. Az amerikai nagyvárosok tele vannak apró klubokkal, ahol minden héten tartanak profi mérkőzéseket a klubtagok szórakoztatására. Ezenkívül egész sereg éjszakai szórakozóhely programjába is beiktatnak bokszmeccseket. A kereslet nagy, az ügynökök százai járatják az ifjúsági klubokat, a magán tornatermeket, az amatőr sportklubokat. Ha meglátnakegy ügyesebb gyereket, nyomában igyekeznek rábeszélni a I díjverekedésre. A feltétel csak ennyi: ütőerő, szívósság. A kiválasztottak a magán tornatermek valamelyikében I dolgozó edzők kezébe kerülnek,s megkezdődik a mérkőzések I hosszú sora. Győzelem esetén ,már a kezdő ökölvívó is pénztkap. Negyven, hatvan, nyolcvan dollár jár a kis mérkőzéseknyerteseinek. Az összegen azonban osztoznia kel menedzsereivel — így hívják azt az embert, aki felfedezte és aki leköti számára a mérkőzéseket — és bizonyos esetekben az edzőjével, ha az edző nem a menedzsere fizetett embere. Ahol a díjverekedőket„gyártják” . New York egyik leghíresebb magán ökölvívóterme a Stillman’s gym, azaz egy Lou Stillman nevű vállalkozó tornaterme, ahonnan néhány világhírre jutott és sok ezer örök névtelenségre kárhoztatott profi ökölvívó indult el kalandos pályafutására. Itt kezdődött a már említett Rocky Graziano volt középsúlyú világbajnok hivatásos ökölvívó-karrierje is. Nagyon érdekes, ahogy Rocky önéletrajzában leírja első találkozását a Stillman’s gym-mel, ahová egy Terry Young nevű, akkor már neves profi bokszoló vitte el. ..A Stillman’s gym nem tetszett nekem jobban, mint ahogy én tetszhettem a Stillman’s gym közönségének. Míg a hadseregben voltam, bátyám elhordta a ruháimat, így Terry-től kaptam egy ócska zöld ruhát, meg egy bakancsot, abban léptem be, életemben először, a híres műintézetbe. Elég öreg ház lépcsőházának homályos végében nyílt Lou Stillman tornaterme. A terem közepén két szabályos ring állt egymás mellett, erős fényt adó lámpával mindkettő fölött. Napfal volt, de mindkét lámpa égett. Szükség is volt rájuk, mert azt hiszem, hogy a tornaterem ablakait hosszú évek óta nem takaríthatták. Még a környékbeli galambok is kénytelenek lehettek feladni a kísérletet, hogy az ablakon keresztül nézzék az ökölvívók edzéseit. A szorítók egyik oldalán egy büfépult állt, ahol nem árultak semmit és egy sor telefonfülke, amely valószínűleg sohasem volt elég ideig üres ahhoz, hogy kitakarítsák. Innen nyílt az öltöző bejárata, s itt kezdődött a lépcső is, amelyen fel lehetett menni a balkonra, ahol reményteljes fiatalemberek püfölték a mennyezetről lelógó zsákokat és feszegették az expandereket. A szorítók túlsó oldalán ült személyesen Lou Stillman. A két ring körül csoportokba verődve vagy negyven ember beszélgetett és fújta a füstöt, a szorítóban pedig néhány fiatalember csépelte egymást. Állandó volt a beszéd, folyton csengtek a telefonok, püffögtek az ökölvívó-kesztyűk. A terem látogatói mind felöltőben voltak és a kalapjukat is a fejükön tartották. A két szorítóban folyó edzést senki sem nézte. Minden harmadik és negyedik percben élesen megszólalt a csengő, ami a meneteket jelezte, akár voltak menetek, akár nem. Zűrzavaros kép volt, amely felett Lou Stillman uralkodott. Ült a székében és érzésem szerint jobban unta az egészet, mint bárki a teremben. De hiába, ez az ő üzlete volt, ő tartotta számon, hogy kik vannak a szorítókban és kik azok, akik soron következnek. Ez volt hát a híres Stilman’s gym, amelyről annyit hallottam. Találkozás a menedzserrel Közben Terry átöltözött. Frottírköpeny volt rajta, hátán nagy betűkkel a felirat: TERRY YOUNG. Gyorsan körülvették néhányan a csellengők közül, veregették a vállát, kérdezgették formájáról. Néhányan még jegyezgették is, amit Terry mondott. Láttam, hogy Terry valóban nagy ember itt. Ott álltam a sarokban a balkon alatt és arra gondoltam, legokosabb lenne szép csendben lelépni. Mielőtt azonban megtehettem volna, Terry széttolta a körülötte levőket, s karon fogva egy alacsony, kerek arcú kis embert, odajött hozzám: — Ez itt Irving Cohen, Rocky. . Cohen széles mosollyal az arcán köszöntött: — Terry sokat beszélt ma nekem magáról — mondta, aztán mintha kissé zavarban lett volna, odafordult Terryhez: — Ugyn ő az a barátod, aki bokszol? Ez célzás akart lenni lányos képemre. De Terry szigorúan leintette: — Ne ugrassa, nézz meg a ringben, aztán beszéljen! Cohen még mindig vigyorogv alaposan végigmért, aztán keze a vállamra helyezte: — Meggondolta, fiam? — őszintén megmondom, Mr. Cohen, Terry azt mondta, hogy ön szerez nekem egy mérkőzést, amellyel ötven dolárt kereshetek — válaszoltam. — Nagyon szükségem van az ötven dolárra... Cohen még mindig csóválta a fejét. — Becsületesen megmondom, fiam, nem úgy néz ki, mint aki