Népsport, 1964. július (20. évfolyam, 130-151. szám)
1964-07-02 / 130. szám
AZ EGRI KEDVENC Bájos, üde, kékszemű, szőkésbarna kislány. Tizenöt éves, tehát szeret sokat nevetni, játszani, mókázni — de legeslegjobban, persze, úszni szeret. A víz a mindene! Az országos úszóbajnokság „leggyilkosabb" száma, a 400 méteres vegyesúszás után is mosolygott, noha ez a verseny aztán egy cseppet sem volt holmi könnyed, kedélyes gyerekjáték. Itt, az előkelő második helyért nemcsak harcolni, szívósan küzdeni, hanem az utolsó méterek hajrájában bizony szenvedni is kellett. Zsabka Zsuzsa, az egriek kedves és máris népszerű kis úszó, reménysége azonban alaposan kitett magáért, s élete legjobb eredményével — országos ifjúsági csúccsal —, 5:52.1 másodperccel ütött be a célba. — Ez a pajkos kis „gyerkőc” az úszásban, lám, már komoly felnőttnek számít. Eddigi pályafutása? Természetesen csak rövid lehet. Alig több mint három évvel ezelőtt a papa kézenfogva levitte az egri uszodába Válent Gyulához és arra kérte az egri úszóparadicsom „mindenhatóját”, faragjon az ő kislányából versenyzőt. Zsuzsika örömmel ugrott be a vízbe, s azon nyomban díszbemutatót úszott az edző előtt. Nem tudott gyorson úszni, nem tudott pillangózni. Hamar kiderült, hogy háton, sőt a mellen sem boldogul. Amit bemutatott ... hát bizony, nem volt az más, valami fröcskölőkalimpáló „kutyaúszásnál”. Edzői ösztöne ezúttal sem csalta meg Válent Gyulát. Zsuzsa hihetetlen gyorsasággal tanult meg úszni minden úszásnemben. Egyetlen hónapnyi rendszeres edzés után 50 méteres pillangón megverte korcsoportjában az összes egri fiút és lányt! (Egerben ugyanis ilyen vegyes versenyekkel is az érdekességre, változatosságra törekszenek.) ... Zsabka Zsuzsa a kezdet óta egyhuzamban fejlődik. A tavalyi országos bajnokságon 6:02- vel második lett a 400 méteres vegyesúszásban. Ebben az évben 10 (!) másodpercet fejlődött. Válent Gyula szerint az év még hátralevő részében további 6,8 másodpercet morzsolhat le az 5:52.1 másodperces időből. Jövőre, ha továbbra is ilyen szorgalmas és szerény marad, Eginek (Egervári Márta) ugyancsak meg kell küzdenie, ha bajnok akar lenni Zsuzsa előtt. (gallov) A hét végén: sorsdöntő futamok az evezősbajnokságon Ráckevén Hat év után ismét Ráckeve felé fordul a magyar evezősök figyelme. 1958-ban rendelték itt utoljára a magyar bajnokságot. Most újra felfedezték a Kis- Duna sajátos szépségű táját, ahol jelenleg Magyarország legjobb evezőspályáját lehet felépíteni. A technikai bizottság tagjai már napok óta serényen dolgoznak, folynak az előkészületek, hogy pontosan kimért, jól kiépített pálya várja az ország legjobb evezőseit. A férfiak rajtja az Angyali-sziget csúcsánál lesz, a nők a felső hajóállomás magasságából vágnak neki az 1000 méteres távnak. A pálya kétoldalt végig fel lesz bólyázva, a rajt és a cél között telefonösszeköttetést biztosítanak. A csapatok pontonokról indulnak — ezúttal a nők is. Most avatják ugyanis az új összeszerelhető pontonhidat, mely lehetővé teszi, hogy a női csapatokat is pontosan indíthassák. Azért esett a választás ismét Ráckevére, mert itt egyforma vízmélységű, egyenes, hat csapat indítását lehetővé tevő pályát lehet kijelölni, szemben az évközben használt csepeli pályával, ahol a partmenti víz sekély és hínáros, csak három csapat indulhat egyszerre, és a férfiak versenyét még egy kis kanyar is zavarja. Különös jelentőséget ad az idei magyar evezősbajnokságnak az, hogy alig egy hónap választja el a legjobbakat az Európa-bajnokságtól. A nők augusztus 1—2-án, a férfiak augusztus 7—9-én Amszterdamban indulnak harcba az Európabajnoki érmekért. Így természetesen Ráckevén nemcsak a bajnoki címért és helyezésekért, de az amszterdami repülőjegyért is folyik majd a küzdelem. A nők számára a bajnokság az utolsó hazai erőpróbát jelenti Amszterdam előtt. A párevezős egységeik összeállítása — az eddigi hazai és nemzetközi versenyek eredményei alapján — már befejezettnek tekinthető, a bajnokságon való szereplésüket éppen ezért különös figyelemmel kísérik majd a szakvezetők. A női kormányos négyesek viszont Ráckevén, a bajnokságon döntik el egymás közötti küzdelmükkel, hogy melyik egység indulhat az Európa-bajnokságon. A férfiak számára — elsősorban a kormányos négyesben — szintén válogató jellegű lesz a hét végi magyar bajnokság, de a válogatottak ezenkívül még egy versenyen" kötelesek indulni, és csak ezután dől el véglegesen, ki utazhat Amszterdamba. Ráckeve, mely már annyiszor nyújtott otthont a felkészülés és a különböző bajnokságok idejében a kajakosoknak, kenusoknál és evezősöknek, ezúttal is nagy szeretettel és érdeklődéssel várja a bajnokságra érkező versenyzőket. A versenyek színhelye HÉV-vel közelíthető meg. Ráckevére a vágóhídi végállomástól indulnak a szerelvények. A bajnokság július 3-án délelőtt 10.30-kor előfutamokkal kezdődik. A döntőket pénteken, szombaton és vasárnap délután fél öt órai kezdettel bonyolítják le. Tizenhét sportágban készülnek a magyar sportolók a tokiói olimpiára Válogatás a felkészülés első versenyszakaszának lezárása után, augusztusban Szerdán délelőtt Kutas István, az MTI elnökhelyettese tájékoztatta a sajtó képviselőit a magyar sportolók olimpiai előkészületeinek állásáról. Bevezetőjében emlékeztetett rá, hogy sportolóink közvetlen olimpiai előkészületei 1962 őszén kezdődtek el. Akkor a magyar olimpiai bizottság — tekintet nélkül az erőviszonyokra — egyetlen olimpiai sportág magyar képviselőit sem zárta ki a szervezett és központilag irányított felkészülésből, mert meg akarta nyitni a fejlődés lehetőségét valamennyi sportág előtt. Nem rejtettél a véka alá már akkor sem ,at célt, hogy 1961-re a rómainál lényegesen erősebb olimpiai csapatot akarnak kialakítani, amely a magyar sport hagyományaihoz méltó módon tud szerepelni Tokióban. Az olimpiai felkészülést összekapcsolták az egész magyar élsport fejlesztésének ügyével, s ennek érdekében fontos intézkedéseket hoztál valamennyi sportágban. Mindenekelőtt átszervezték a hazai verseny és bajnoki rendszert, gazdag nemzetközi programot bonyolítottak le (a nemzetközi program több mint 500 eseménnyel növekedett két esztendő alatt), 55 főhivatású edzőt foglalkoztattak a válogatott keretek mellett, s ennek során a „tegnap” kiemelkedő versenyzői közül az arra leginkább alkalmasakat, mint edzőket foglalkoztatták az olimpiai felkészítésben. Ezt abban a reményben tették, hogy a nagy világversenyeken edződött tetterős, fiatal sportemberek új lendületet fognak adni az állandóan fokozódó igényeket támasztó edzéseknek. 48 egyesületből tevődik össze az olimpiai keret 1962-ben húsz sportág 550 válogatott versenyzője kezdte el az olimpiai felkészülést, jelenleg már csak tizenhét sportág 250 versenyzője dolgozik az olimpiai keretekben. E 250 sportoló 48 egyesületből került ki — Budapestről a Bp. Honvéd adja a legtöbb olimpiai kerettagot, számszerint 43-at, vidékről pedig a Tatabányai Bányász, számszerint 8-at — s a csapat zöme 21—25 éves, 55 százaléka érettségizett, 15 százaléka pedig egyetemet végzett. Ebből a bő keretből alakul majd ki augusztus közepére az a végleges csapat, amely a XVIII. Nyári Olimpiai Játékokon Tokióban képviseli hazánkat. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy a húsz olimpiai sportágból csupán a gyeplabdázók, a cselgáncsozók és a lovasok azok, akik már nem kerülhetnek ki Tokióba. A többi sportág válogatott versenyzői előtt nyitva a kapu. A válogatásnak változatlanul alapelve, hogy elsősorban azok kerüljenek be az olimpiai csapatba, akiknek 1—6. helyezésre van esélyük, de a sport fejlettségének mai korszakában, amikor az erőviszonyok rendkívüli mértékű kiegyenlítődésének lehetünk tanúi, s amikor a másfélszáz olimpiai versenyszámból a világ legjobb szakemberei egyértelműen csak nyolcnak vagy tíznek tudják megnevezni az esélyesét (s könnyen lehet, hogy miként Rómában és a korábbi olimpiákon, a legnagyobb esélyeseknek legalább a fele elhullik az előcsatározásokban), akkor nem lehet csupán a reálisnak látszó esélyekre támaszkodni. A felkészülés nehézségei A felkészülés közel két esztendeje alatt a válogatott keretek tagjainak többsége szorgalomról, nagy akaraterőről és lelkesedésről tett tanúságot. Természetesen adódtak nehézségek is, mindenekelőtt abból, hogy a felkészítés központilag történt, általános alapelvek szerint. Már a programok kidolgozásakor nehézségek támadtak, a végrehajtás során pedig az adott sok problémát, hogy a 48 egyesületből különböző felkészültségű és szemléletű versenyzői kerültek a keretekbe, s nagyon nehéz volt a munkát koordinálni. Előfordult az is, hogy egyes sportágak edzésprogramjai helytelen részleteket tartalmaztak, amelyekre csak későn figyeltek fel, s a helytelenül végzett munkát nehéz volt kijavítani. Végeredményben azonban az 1962-ben kitűzött célokat többé-kevésbé sikerült elérni. Esélyeink mégis szerények, mert a sport fejlődése világszerte rendkívüli, igen sok a hasonló tudású, felkészültségű versenyző, akik közül a győztest megtippelni szinte lehetetlen. Válogatás augusztusban Az olimpiáig hátralévő időt válogatott sportolóink igyekeznek a legjobban kihasználni. A következő hetekben — természetesen a különböző sportágakban különböző időpontokban — lezárul a felkészülés első versenyidőszaka, amely után augusztusban megtörténik a válogatás, az utazó küldöttség kijelölése. Négy-hathetes teljes versenyszünet következik ezután, melyet a sportolók idegi és fizikai regenerálódásra, technikai és taktikai fegyvertáruk gyarapítására, erőállapotuk fokozására használnak fel. Ezt az időszakot követi a felkészülés második versenyidőszaka, melynek eseményei már elsősorban a formák időzítését szolgálják. Sportolóink két csoportban utaznak el a japán fővárosba. Szeptember 22-én indulnak azok, akikre az olimpiaelső hetében már sor kerül,míg október 2-án a csapat többi része kel útra. Az utazás — különgépeken — az északi sarkkörön át történik. Indulás délelőtt úgy, hogy a versenyzők reggel még edzhetnek, ebéd Amszterdamban, újabb leszállás és könnyű átmozgató edzés az alaszkai Anchorage-ben, majd a következő nap kora délutánján érkezés Tokióba, ahol sportolóink azonnal megkezdik edzéseik folytatását. Akik a kérdőjel kitörlésére törnek a sakkozók Asztalos-emlékversenyén Pécs sakkot szerető városa és sporttársadalma látja vendégül a most heted ízben megrendezésre kerülő verseny részvevőit. Ez a nemzetközi viadal fontos szerepet tölt be sakkéletünkben. Évről évre lehetőséget nyújt válogatottjaink számára a nemzetközi címek megszerzéséhez, így tűnt fel Portisch, Bilek, Lengyel, Honfi, Forintos, Flesch neve a világ számára. Most sem adják alább: Bárczay, Pogáts és Szilágyi P. indulnak harcba a címért. A július 6-tól 24-ig tervezett küzdelem 16 részvevője 8 országból kerül ki. A két nagymester: Bobocov (Bulgária), Holmov (SZU) mellett hét külföldi nemzetközi mester: Bogdanovics (Jugoszlávia), Czerniak (Izrael), Damjanovics (Jugoszlávia), Gipszlisz (SZU) Kozma (Csehszlovákia), Malich (NDK) és Paoli (Olaszország) csatázik a győzelemért. Négy nemzetközi mesterünkre: Dely, Flesch, Haág és Honfi személyére vár nehéz feladat — felvenni velük a harcot. Három nemzeti mesterünktől (Bárczay, Pogáts és Szilágyi) sem vennék rossz néven a szurkolók, ha meglepetést okoznának, mégis elsősorban a nemzetközi cím megszerzését várjuk tőlük. (Ehhez magas pontszám elérésére van szükség.) A verseny összetétele ezúttal valamivel alacsonyabb „indexet” ad, mint az előző éviek , néhány nagymester lemondása folytán, közülük a belga O'Kelly a napokban lépett viszsza. Bár a pécsi sakkozók fájlalni fogják, hogy sem Portisch, sem Szabó, Bilek vagy Barcza, ill. Lengyel játékát nem áll módunkban látni a szereplésüktől fáradtságul és a közelgő EB miatt el kellett tekinteni. Kétségtelen, hogy e tény nagymértékben megnövelte a már kétszeres győztes Ratmir Holmov szovjet nagymester győzelmének esélyét. Az utóbbi évtized szovjet bajnoki döntőinek egyik legeredményesebb részvevője ez évben már a bajnoki cím közvetlen közelébe is eljutott, holtversenyben végzett Szpasszkijjal és Sternnel! Csiszolt játéka, körültekintő, nyugodt, de mégis taktikus versenyzése magas százalék elérésére képesíti. Elsőségét éppen honfitársa teheti vitássá. Ajvar Gipszlisz nemzetközi mester ugyanis rendkívüli átütőerővel rendelkező sakkozó. Jellemzésére talán elégséges felhozni, hogy most nyerte hetedik lett bajnokságát! Sikereinek súlyát növeli, hogy több ízben Tál előtt szerezte meg a bajnoki címet! A bolgár nagymester Bobocov már az első (1958-as) Asztalosemlékversenyen is szerepelt. Nagy meglepetést ritkán okoz, mert túlontúl kedveli a kétes értékű megnyitásokat, védelmeket. A külföldi nemzetközi mesterek közül Malich, Paoli és Damjanovics már játszott sakkozóinkkal, sőt, utóbbi éppen hazánkban, a második emlékversenyen szerezte címét. Kozma és Bogdanovics sem ismeretlenek, mint főiskolás versenyzővel találkoztak velük válogatottjaink. Egyedül az izraeli Czerniakról tudunk keveset, azt viszont a sakkolimpián szereztük — szenvedőlegesen. Indulása azonban még nem biztos. A magyar mesterek tehát esélytelenek? Szerencsére nem. Az Asztalos-emlékversenyek története azt mutatja, hogy mindig akadt kiemelkedő formában játszó hazai mester, aki győzelmet, vagy magas helyezést szerzett. És még egy érv: Dely, Flesch és Honfi „munkaversenyben"’ állnak, vajon melyikük jut be olimpiai csapatunkba. Ha pedig arra gondolunk, hogy Bárczay már két éve ugyanerre kacsint, akkor remélhetjük, hogy a vendégszerető város hazai sikereket köszönthet, játékosaink kitörölhetik a nevük mellé tett kérdőjelet. Haág Ervin A verseny ünnepélyes megnyitására vasárnap kerül sor. Az első fordulót hétfőn bonyolítják le a Néphadsereg Tisztiházában, ahol mindennap délután 4-től 9-ig tartanak a küzedelmek, a függőket pedig a kö4övetkező nap délelőttjén fejelizik be. Kecskeméten is jó játékkal nyertek férfi kosarasaink Magyarország—Finnország S : 73 (4 : 30) Kedden egyik vidéki kosárlabda központunkban, Kecskeméten találkozott egymással ismét a magyar és a finn férfi kosárlabda-válogatott. A szabadtéri pályán nagy kedvvel mozogtak mindkét együttes tagjai, a szél ellenére sok kosár esett, izgalomban, változatosságban sem volt hiány, így nagyon jó mérkőzésnek lehettek a nézők tanúi. Zsíros edző ezúttal nem állította be Gremingert és Gabányit, egyrészt, hogy pihenjenek az előző napi "7 „hajtás" után, no meg azért, hogy a többiek — elsősorban 1 Kangyal és Bencze — nagyobb feladat megoldására kényszerüljenek, és játékba lendüljen nek. Dicséretére válik válalgatottunknak, hogy a két kulcs- 1 ember nélkül is szép győzelmet tudott kiharcolni. 4 A csehszlovák Novotny és 4 a jugoszláv Stefanovics sípje- 4 lére Így álltak fel a csapatok: y. Magyarország: Kangyal (4), 1 Koczka (18) — Bencze (12) — 4 Prieszol (21), Rácz (8). Csere: 4 Raán (13), Lendvay (4), Temes- 4 véri (1). Edző: Zsíros Tibor. y. Finnország: Pilkevaara (161, y Lampen (10) — K. Liimo (16) , ■— Laanti (14), M. Liimo (13. 4 Csere: Nurma (2), Finoeman (2), 4 Rönholm. Edző- K. Tuominen. 4 A magyar csapat vegyes védekezéssel kezdett. , Ebben a V. rendszerben 4. Játékosaink elég későn feídezték le a finn játékosokat, 4.y így azok dobóhelyzetbe tudtak kerülni. Az 5. percben 10:5, a 4 10 percben 18:16 volt az eredmény a javunkra. A következő 4 néhány perc a finneké volt. V. nagyszerűen indítottak, távoli dobásaik is rendre sikerültek, így a maguk javára fordították 4 az eredményt és 30:23-ra elhúztak! A magyar csapat edzője időt kért, jó cserét hajtott végre: a fiatal Haánt küldte pályára, aki első válogatottságát mindjárt két szép kosárral vezette be. Koczka is jókor talált be távolról és így a félidő végére előnyhöz jutottunk. Fordulás után játékosaink már sokkal jobban ügyeltek a védekezésre s Prieszol a palánk alatt igen eredményesnek bizonyult, így előnyünket tartani tudtuk. A finn együttes azonban továbbra is nagy akarással küzdött és szinte minden helyzetből dobtak játékosai. Különösen a Lilmo-fivérek és Pilkevaara volt elemében. A 28. percben 50:50-re alakult az eredmény! Az utolsó 5 percbe Rácz és Bencze kipontozása után jutott be csapatunk, mindössze 2 pontos előnnyel (04:60). A finnek egész pályán letámadtak, de ezt hárítani tudták kosarasaink, sőt ellentámadásokból értékes pontokat gyűjtöttek, így végeredményben megérdemelt 8 pontos magyar győzelemmel ért véget a találkozó. A magyar együttesből Koczka bizonyult a legjobbnak, aki nemcsak távolról dobott jól, hanem közelről is, s jól védekezett. Prieszol, Kangyal, Haén a sorrend ezután. Bencze is jobb volt, mint előző nap. A finneknél a kezdő ötös nyújtott átlagon felüli teljesítményt, a többiek már elmaradtak társaiktól. A hirdetőoszlopokon, plakátokon mostanában elmaradhatatlan ez a néhány szó: „Vegyen olimpiai sorsjegyet!” „Értékes nyeremények!” — És ezeket az értékes nyereményeket sorolja fennhangon egy „élő hirdetőoszlop” — mellékesen újságárus a Keleti pályaudvaron. S bár felsorolásából hiányzik a tokiói utazás, hiszen ezt tavaly sorsolták, az olimpiai sorsjegyek vonzereje egy cseppet sem csökkent. Éppen egy csinos fiatal lány lép oda az árushoz. — Kérek egy Népszabadságot, egy Képes Sportot — majd rövid gondolkodás után így szól: — Egy sorsjegyet is adjon! Lassú léptekkel továbbmegy, belemerül a lap olvasásába, amikor megzavarjuk. Hamarosan megtudjuk, kihez van szerencsénk. Tóth Ágneshez, aki két vizsga között jött Pestre, Esztergomból. Egyébként az Esztergomi Gépész Haladás SE kosárlabdacsapatának tagja. — Közös elhatározás! ... Kosárlabdacsapatunk tagjai legalább ennyivel szeretnének hozzájárulni a magyar sportolók olimpiai kiküldetéséhez, és remélhetőleg sikeréhez — mondja. — Mindenkiért nagyon fogunk szurkolni, de „kollegáinknak”, a kosárlabdacsapatnaktalán még ennél is jobban ... ★ A Verseny utcai posta egyik, kis ablakánál két 10—11 év körüli kisfiú ágaskodik. Arcukról patakokban folyik a víz, hajuk csapzott — a vihar elől menekültek ide. De mint később kiderül, előbb-utóbb mindenképpen ide vezetett volna az útjuk. Tágra nyílt szemmel nézik az ötkarikás sorsjegyet, és rögtön négy darabot kérnek. Félreállnak, gondosan tanulmányozzák az új szerzeményt. — Én a „biziért” kaptam ezt utólag aputól — így az egyik. Kovács Pali, a Táncsics utcai általános iskola tanulója. — Én meg a spórolt pénzemből vettem. Jó lenne nyerni valamit vele! Még sosem nyertem ilyen játékon. Talán majd most — mondja nagy komolyan barátja, Vigh Imre.* A Lenin körúton, egy újságos bódénál vagyunk, és ismét csak sorsjegy vásárlókra „vadászunk”. Nem kell sokáig várnunk. Egy idősebb férfi, Németh László, a Bp. Postaigazgatóság dolgozója az újságok mellé sorsjegyet is kér. Hogy miért? — Tavaly nem sikerült ... Persze, mint mindenki, én is Tokióba szerettem volna utazni. Gyerekkorom óta sportrajongó vagyok, és jó érzés tudni, hogy ha csak egy nagyon picit is , én is a siker részese vagyok. Ugyanis nem ez az első sorsjegy, amelyet most vettem. Minden héten eggyel gyarapodik a „gyűjtemény”, egészen a húzásig ... ★ íme! Csupán néhány példa a sok közül. Követendő példák! Szakáts Katalin Az olimpiai sorsjegyek varázsa A Vivó Híradó ! Legutóbbi, 5. és 6. száma a vívó ^szakemberek körében őszinte ér£ deklődést keltett belső gazdagságával és tetszető® külsejével egyaránt. Az 5. szám a hazai és ^ külföldi szakembereik tollával ^ tüzetesen elemzi az 1964. évi Ifjúsági Világbajnokság eredmé nyeit. Az MVSZ 50 éve® évfordulója alkalmából a szaklaphoz méltóan idézi fel e sportág múlt- ját, hasznosítható, gazdag hagyományokt A 6. szám a világ vívósportjának színhelyeire viszi át olvasóit. Beszámolót adva többek között — a Londonia Budapest férfi tőrcsapat mérkőzésről, a párbajtőr bajnok csapatok EK mérkőzéseiről, a Dynamo - Berlin Nemzetközi Egyéni Vívóversenyről is bő teret ad a paradovai kardversenyről szóló beszámolónak. x g .......................................y ÍV . Csütörtök, 1964. Július 2.