Népsport, 1964. augusztus (20. évfolyam, 152-172. szám)
1964-08-02 / 152. szám
Miként törhet előre az Újpesti Dózsa ? Az Újpesti Dózsa, s elődje az ÚTE méltán lehet büszke eddigi sikereire. Az újpesti labdarúgók a lila-fehér színek képviseletében ezidáig hatvanháromszor vettek részt a legjobbak versengésében, kilencszer szerezték meg a bajnoki címet, s nagyon sokszor végeztek az első három között. A közelmúlt vegyesértékű teljesítményei után a régi újpesti szurkolók nagy megelégedéssel fogadták azt Egy év tapasztalatairól beszélgettünk az edzővel. Amikor átvette az edzői tisztet, három feladatot tűzött ki célul. Az azóta eltelt időben sikerült-e és milyen mértékben a megvalósítás? — A múltban sokszor bírálták játékosaink nem kielégítő küzdőszellemét. Úgy gondolom, ma már ilyen bírálatnak nemigen van jogosultsága. A fiúk lelkesebben, derekasabban küzdöttek az utóbbi évben, mint a megelőzőben. — Ezek szerint tehát teljes az elégedettség? — Nem, szó sincs róla. De nagy fokú a javulás. S hogy e tekintetben is vannak még hibák, azt éppen az MNK-ból való kiesésünk bizonyítja. A többség félvállról vette az ellenfelet, könnyelműen játszott, s ez elítélendő, nem megengedhető. — Arra is törekedtem, hogy emeljük a játékosok tudásszintjét. Szerintem a kis Borsányi és Káposzta technikailag fejlődött, Zámbó tudatosabban játszik, mint azelőtt, s tud már ballal is beadni, belelendült a szélsőjátékba, Sóvári nem rohan bele a támadásokba, higgadtabb a szerelésben. Renének fejlődött a lövőereje. Nem sikerült viszont fejlesztenem Göröcs, Sólymos tudását, nem tudtam leszoktatni Kuharszkit a felesleges labdacipelésről. Színivel pedig nem értem célt a támadójáték hathatós segítése tekintetében. — És a csapatjátékban? — Játékunk szervezettsége csak részben kielégítő. Vagy csak hátul zárunk jól, vagy csak támadóink tesznek ki magukért. Ez pedig nagy baj, hiszen ily módon szétesik a csapatjátékunk, nincs megfelelő kapcsolat védekezésben és támadásban a csapatrészek között. — Célként szerepelt még: minél több válogatottat adni, s helytállni a nemzetközi porondon. Megnyertük a Húsvéti Tornát, a VVK-ból kivertük a bolgár Szpartakot, Lipcse együttesét, s a Valenciával szemben úgy maradtunk alul, hogy nekik a két mérkőzés alapján jobb volt a gólarányuk. Bene kitűnt az A-válogatottban is, Káposzta pedig az olimpiai csapatban. Sóvári, Solymosi és Göröcs teljesítménye viszont visszaesést mutatott. — Miért nem képes Göröcs és Solymosi, a két kulcsjátékos kiemelkedő teljesítményre, egyenletes formára? — Nem könnyű erre felelni, mert ez időnként még számomra is rejtély. Sokat foglalkozom velük. Göröcs az edzéseken, az edzőmérkőzéseken kapu előtt nagyszerű dolgokat művel, de bajnoki találkozón képtelen erre. Ideges, kapkod,s zavarokat okozott nála az is, hogy a múltban hol előretolva, hol hátravonva játszatták, sőt a válogatottban szélen is. Ráadásul magánéletében lelki válsággal is küszködik. Most már végérvényesen úgy döntöttem, hogy Göröcsöt irányító szerepkörrel bízom meg, amelynek kifogástalan ellátásához, lövőerejének fokozására, s jobb erőnlétre van szükség. Jancsit változatlanul nagy játékosnak tartom, s ha a jövőben mégsem nyújtja azt, amire képes, akkor magamat is hibáztatom majd. " Ami Solymosit illet, nála az a baj, hogy gyakori a súlyfeleslege, s ezáltal még inkább kiütközik darabos, nehézkes mozgása. Ha viszont 78 kiló, akkor gyorsabb, harmonikusabb, frissebb a mozgása, jobb a teljesítménye, biztonságosabban tudja végrehajtani technikailag azt, amit tud. Hasznára lenne az is, ha reálisabban ítélné meg saját teljesítményét, s kötött szerepkörben is feltalálná magát. Mindent elkövetek, hogy a régi legyen. — Milyen most a közösségi szellem, vannak-e még klikkek, mint a múltban, s nem nehéz-e az edzőnek a dolga olyan játékosok között, akikkel együtt harcolt a pályán? — Bátran állítom, hogy a régebbi áskálódás megszűnt, a csapatban baráti a légkör, nagy a megértés, s a magánéletben nem fordulnak elő kirívó sportszerűtlen jelenségek. Ami pedig jómagamat illeti, úgy vélem, van tekintélyem, a játékosok bíznak bennem, s egymáshoz fűződő kapcsolataink nem hagynak maguk után kívánnivalót. Ilyenformán azt is mondhatom, hogy nem érzem hátrányát annak, hogy egykor játékostársa voltam azoknak, akiknek ma edzőjük vagyok. — Mi szükséges ahhoz, hogy az Újpesti Dózsa jobban felzárkózzék az élmezőnyhöz, s a közeljövőben esetleg bajnokságot nyerjen? — Mindenekelőtt jobb csapat, a jobb játékosanyag. Az egykori bajnokcsapatból ketten vissza-1 vonultunk, egyik-másik játékos más egyesületbe ment. Jelen- légi együttesünket nem találom elég erősnek, ütőképesnek ah- hoz, hogy versengjen az elsősé-1 gért. A harmadik hely megszervezésével nagyon elégedett lennnék. Nincs megoldva a kapus-i kérdésünk, hátvédeink nem elég gyorsak, nincs legalább egy, irányítókészséggel rendelkező fedezetünk, s főleg jobb olda-l lon nincs olyan szélsőnk, aki a korszerű követelményeknek ele-iget tudjon tenni. — És az Újpesti Dózsa fiataljai? — Vannak tehetségeink, mint E például Stadler, Krivicz, Soly- E most II, Nyíró, de ezek még hosszú ideig nem jelenthetnek I erősítést. — Tehát? — Kiforrott tudású játékosok- f kat kellene erősítenünk. Van-| nak elképzeléseink, de ezekről még korai lenne beszélni. Any-| nyit azonban még megemlítek, hogy a magasabb követelmé Enyéknek csak úgy tud eleget tenni a csapat, ha én is maga-isabb célokat tűzök ki magam felé, mint eddig. Sokat tanulh ttam, tapasztaltam, mint edző, de még csak az elejét járom annak az útnak, amely célhoz vezethet. S hogy meddig jut el ezen az úton az edző és a csapat — arra majd az idő ad feleletet. I Németh Gyula 1 miiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiE .— Kiküldött munkatársunk távbeszélő-jelentése. —. (Amszterdam, augusztus 1.) Amszterdam nagyforgalmú sztrádáin a legújabb gyártmányú autócsodák mellett tízezer számra robognak a régebbi, pöfögő masinák is. Az amszterdamiak legtöbben mégis kerékpáron utaznak. Főleg a lányok és az asszonyok. Elsősorban bevásárlás céljából, de mivel most vakáció is van, kirándulásokat is tesznek. Mint általában világszerte ! — itt is a nők vannak többségiben. Sőt! Uraimon. Julianna királynő az ország ura, illetve királynője és maga ! Julianna, a mostani verseny fővédnöke. MIÉRT MARADTAK TÁVOL? A Bosbaan, Amszterdam tengeri és légikikötője között épített nagyszerű evezős pálya talán az egész kontinens legszebbje. Bólyák által határolt, nyílegyenes „utcasorain” nem is tudnak eltévedni az evezősök. Most különösen nem. Nem tudni ugyanis, miért nem tisztelték meg sokan a megjelenésükkel ezt a nagy világversenyt. Tizenkét ország versenyzői jelentkeztek csak és vezetőik nem egy hajó indulását az utolsó pillanatokban még le is mondták. Európa legrátermettebb evezős amazonjai nagyszerű fesztivált tarthattak volna itt, ha mindannyian eljönnek. Persze, távolmaradásuk sok mindennel magyarázható. Talán mindjárt a Nemzetközi Evezős Szövetség közönyével. Nem hinnők, hogy van olyan sportág, ahol sok minden ugyanúgy megtörténhet, mint itt... ... Pénteken délután volt az ünnepélyes megnyitó. Az ünnepélyességet azonban csak a holland királyi himnusz eljátszása jelentette. Még a Nemzetközi Evezős Szövetség, a FISA lobogóját sem húzták fel az árbocra. Igaz, a főlelátó előtti térséget csak a későbbi eredményhirdetésekhez szükséges fehér oszlopok díszítették, a többi árbocrudat csak a hivatalos megnyitó után hozta egy rozzant teherautó. Nem tartottak ünnepi beszédet sem, mert az erre legilletékesebb, a FISA elnöke, a svájci Thomas Keller úr nem érkezett meg a jelzett időpontra. De honfitársa, a szövetség főtitkára, Charles Riolo úr sem tisztelte meg megjelenésével a nagyon lelkes női versenyzőgárdát. Itt, a női egyenjogúság fénykorában, a női uralom idején, Keller és Riolo urak nagyon magabiztosak a latba. A pénteki megnyitó ünnepségen, hétköznapi öltözékben ugyan, de lankadatlanul végezték az itteni kevesek által elismert, de egyedül kamatozó munkájukat. Ünnepi dísz nélkül is — ők voltak a megnyitó ünnepség hősei. Természetesen a versenyzőkkel együtt. A részvevőket nem nagyon érdekli a közönség. Legtöbbjük nem először vesz részt EB-n és az évek során mindezeket megszokhatta. A közönyt is, a velük való nemtörődömséget. Többségüket talán éppen ez tette keményebbé és elszántabbá. Dacolnak a részvétlenséggel és az első versenynapon dacoltak a zord időjárással is. Augusztus eleje ugyanis nem kedvezett a női evezős EB versenyeinek. Már titkon arra gondol az ember, hogy a rossz időben is a Nemzetközi Szövetség vezetőinek keze van!... A KIS MORCOS BÁNATA A versenyzőnek tehát boldogok, ajkukon percenként hallani a kacagást. Még azok is vidámak, akik nem szerepelnek a legjobban, ők azt mondják: náluk elsősorban igazán a részvétel a fontos. Csak egy kislány volt, akinek könnyeiket csalt szemébe a pénteki egypárevezősök előfutamainak eredményhirdetése. Mózer Erzsi csak biceg a csónakház és a díszlelátó, valamint a cél között. Sérülése nem jött rendbe és így a nagy versenyen ő először — csak néző. A Kis Morcos, a lankadatlan szorgalmú evezősnő fájdalmait, csak kétpárevezőseinknek az előfutamban aratott győzelme tudta kissé enyhíteni. — Ha én nem húzhatok, legalább a többiek ellensúlyozzák ezt a csapást. — Ezzel elfordult, tovább pityergett__ Kis Morcos! Mindhárom hajóegységben ülő legénység, illetve versenyzőtársaik megígérték ezt, még otthon. És mindannyian reméljük, ezúttal az ellenfelek és a Sors is, kegyes lesz egy-két Európa-bajnoki érem erejéig. Ha így történik — akkor egyelőre legalábbis — minden rendben lesz. ... És akkor talán hajlandók leszünk még a FISA-vezetők közönyét is elfelejteni. Szántó György a hírt, hogy a sportkör elnöksége Szusza Ferencet bízta meg az edzői teendők ellátásával. Szusza a magyar labdarúgás egyik kiemelkedő egyénisége, negyedévszázadon át küzdött az újpesti színek sikeréért, s nemcsak az UTE-nak és az Újpesti Dózsának, hanem a magyar válogatottnak is hosszú éveken át megbecsült, kedvelt tagja volt. Ezek után nem csoda, hogy felfokozott várakozással tekintettek munkássága elé. Versenyzők ELSZÁNT HARCIKEDVEI — egyes vezetők közönye az evezős női EB-n Vasárnap, 1964. augusztus 2.4 Király Dezső: júliusi árnyak és fények . MIKOR EZEK A SOJÁROK MEGJELENNEK, július éppen átlépi augusztus küszöbét. Július nevezetes hónap. A régi Róma egyik legnagyobb alakjáról, Julius cézárról nevezték el. Az emberiség egyik magasrendű egyénisége volt. A klasszikus öttusa verhetetlen bajnoka, hiszen mint államférfi, hadvezér, költő, tudós és életművész egyaránt kiváló volt. Ha azonban visszalapozunk a múlt hónap labdarúgó krónikájába, úgy rémlik, mintha nem Julius cézárról, hanem inkább Caliguláról vagy Néróról nevezték volna el, annyira telítve volt durva és erőszakos cselekményekkel. A magyarázatot nem a történelem, hanem egy másik tudomány, a csillagászat adja meg. Júliusban ugyanis a Nap az Oroszlán csillagkép jegyébe lép, így már érthetőbb, miért került sor oly sok félelmetesen vad jelenetre a mérkőzéseken, de az Árnyékot fény is VÁLTOTTA FÖL. Az MLSZ végül is erélyesen közbelépett és joggal remélhető, hogy a helyzet alaposan megjavul. Csak át ne essünk a foci másik oldalára! Augusztus ugyanis a magyar naptárban Kisasszony hava és nem lenne kívánatos, ha az oroszlánfocit a kisasszonyfutball váltaná föl... Maradjunk a fényeknél. Két név tündököl különleges fénynyel a magyar testedzés egén. A két ragyogó név: Zsivótzky Gyula és Horváth Zoltán. Ők az akaraterő és a sportszeretet világrekorderei. Néhány hónapja még az életükért viaskodtak, most pedig már kiállnak a porondra a magyar sport érdekében. Átlagos emberi mértékkel föl sem fogható, hogyan képes valaki háromszoros hasműtét után 66 méteren túl hajítani a kalapácsot?! Elképesztő! Hihetetlen! Más ember még totyogni se merne, a mozaikokra töredezett vívóbajnok pedig, alighogy teste cserépdarabjait összetoldozták, már a pástra lép, a magyar kard hírneve védelmében! Tavasztól őszig sose hordok kalapot, most azonban előszedtem a glabolskrból a lövegemet, és a fejembe vágtam, hogy tisztelettel megemelhessem Zsivótzky és Horváth előtt __ Fénypont a játékvezetők DICSÉRETES ÜGYKÖDÉSE is mind a vízilabda-, mind a labdarúgómérkőzéseken. Csillogó teljesítmény volt a szegedi marathoni versenyen a Sütő, Szalay, Tóth-befutó, és örvendetes az MNK-mérkőzések nagy sikere. A kupaküzdelmek érdekességét és izgalmasságát jellemzi, hogy a magasabb osztályokból negyven csapat esett ki! De mindennél ékesebb bizonyítéka az MNK sikerének, hogy Tatán már három játékost kellett kiállítani, sőt a mérkőzést le is fújták, mert követ dobtak a pályára. Semmi kétség: az MNK fontosság és népszerűség tekintetében végképp befutott! Atlétikánk viszont még mindig az árnyékos oldalon vesztegel. Versenyzőink fejlődnek ugyan, de a versenyrendezésben változatlanul helytelen szemlélet érvényesül. Unalmas versenyek nem vonzanak közönséget, közönség nélkül pedig nincs fejlődés. Ezt komoly levelekben megírták a Népsport olvasói és számos szatírában magam is szóvá tettem. Érdekes. A nézők hűséges tábora és a humorista látja a hibákat. Mikor jönnek rá végre az illetékesek is?... T]A NEM IS CSILLOGÓ, £± de biztató fényt jelent teniszezőink és sakkozóink júliusi szereplése. Gulyás István mostanában érte el legszebb eredményeit és fiatal teniszezőink is javultak. Dicséretes a sakkozók eredménye is. Az Asztalos-emlékversenyen különösen hely bizonyult déli legénynek. Megmutatta, hogy nem ijed meg a saját árnyékától. Hátha még a siker fényétől sem ijedt volna meg! Akkor első is lehetett volna. Főiskolás sakkozóink pompás rajt után kissé visszaestek. Kár. Csem mester és társai azonban így is elismerésre méltóan szerepeltek. Ezt csak a kötekedő természetű, kakafántos ember vonhatja kétségbe. Olyan, aki még a kákán is Csomót keres... Öt világcsúcs az első két napon Világcsúcsok jegyében, kezdődtek meg Los Altosban az amerikai férfi és női úszóbajnokságok küzdelmei. Az első napon a 153 cm magas, 13 esztendős Patty Caretto egycsapásra 13.5 mp-et faragott le Carolyn House világcsúcsából az 1500 m-es női gyorsúszásban és közben 800 m-en is világcsúcsot javított. A második nap három újabb világcsúcsot hozott Schollander, Dick Roth és a Santa Clara női gyorsváltója iratkozott fel a világcsúcslistára. Ezenkívül több amerikai csúcs, Gőt, régi, világcsúcson belüli eredmény is született. Férfiak: 400 m gyors: Schollander 4:12.7 vcs. (régi: M. Rose (ausztrál) 4:13.4. 200 m hát: Bennett 2:15.7. 100 m mell: Jastremski 1:10 100 m pillangó: Richardson 57.5. csúcs. 400 mr vegyes: Roth 4:48.6, vcs. (régi: Herz (NSZK) 4:50.2) 2. Saan 4:49.8. 4x100 m gyorsváltó: Santa Clara SC 3:39.4. Nők. 100 m gyors: Stouder 1:00.4, csúcs. 1500 m: Caretto 18:30.5 vcs. (régi House 18:44.0) közben 800 m-en 9:47.3, vcs. (régi House 9:51.6). 200 m hát: Ferguson 2:29.2. 200 m mell: Kolb 2:49.8, csúcs. 400 m vegyes: De Varona 5:17.7. 4x100 m gyorsváltó: Santa Clara SC (De Varona, Haroun, Stickles, Watson) 4:08.5, vcs. (régi: Egy. Áll. olimpiai válogatott 4:08.9). Lengyel magasugrócsúcs 2201 Czernik a svédországi Hasselholmsban rendezett nemzetközi versenyen 220 cm-re javította a lengyel csúcsot. Vösersundban Asplund 66.37 m-t dobott kalapáccsal. Svéd csúcs: NOVIKOV NAGY FORMÁBAN A Moszkvában folyó szovjet öttusabajnokság pisztolyszámát pénteken bonyolították le. A négyszeres világbajnok Novikov a vívás után ebben a számban is remekelt és 199 körös nem hivatalos világcsúccsal győzött. Mögötte Mokejev lett a második 193 körrel. A Jereváni veterán Novikov ezzel a fizikai számok előtt 246 ponttal vezet Minyejev előtt. NEMZETKÖZI MÉRKŐZÉSEK Zaglebie (lengyel) — Werder Bremen (nyugatnémet) 4:0. New York. Labdarúgótorna. Ukrajna B — Japán olimpiai válogatott 2:0. Moszkva. Labdarúgás. | az ember hajlamos arra, | hogy a csodafutóban ne | a futót, hanem a csodát | keresse. Amikor megláttam az amerikaiak vágtázóját a londoni | White City Stadion rajtgépénél, azt hittem, találkoztam a csodái | val. Az indító pisztolyára váratkozva előre feszült csupaizom alakja, minden kis porcikája küllön a cél irányát kereste. Olyan volt, mint egy gyönyörű szobor, ám még soha, sehol, ilyen szép atlétaszobrot nem láttam. A szobrokból ugyanis hiányzik az atléta vibráló izgalma, nyugtalan lebegése, a pillanatnak az az idővel nem is mérhető része, amely a feszült „vigyázz” és a pisztoly hangja között van. A csodafutó szoboralakja a pisztoly szavára megmozdult, s futott, rohant, vágtázott a fekete salakon. Már nem is szobor volt — hiszen a szobrok nem futnak —, hanem kecses szarvas, olajozott futómű... Az embernek megannyi jelző jutott eszébe futása láttán, csak egyetlen egy nem: egyetlen pillanatig sem gondoltam, hogy úgy fut, mint egy — futó. Kecses szarvasról, atommeghajtású futóműről nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy — futó. A leghétköznapibb és legprózaibb jelző sem lehet kevesebb annál, mint a csodafutó. A csodafutót körülvették újságírók. Válaszolgatott a kérdésekre, s melegítőben, interjúalanyként már nem volt benne semmi, a szarvas kecsességéből, a szobor nagyságából, a futómű gyorsaságából, sőt még a csoda is hiányzott. — Igen ..., nem..., hogyne ..szívesen ..., szeretem ..., nem tudom — ilyen és ehhez hasonló válaszok edzésről, atlétikáról, olimpiáról, jövőről. Már-már azt hittem, hogy sose fogom megismerni benne a csodafutót, de Dublinban mégis sikerült. Nem a versenyen, hanem a verseny után, a John F. Kennedy Stadion parkoló helyén, nagy tömeg és lökdösődés, no meg autogram-vadászok gyűrűjében. Írta, írta szorgosan, mosolyogva, jókedvűen az eléje tett papírlapokra kusza, néhol megreszkető kézzel a nevét. Olyan szélesen mosolygott mindegyik aláírás után, mint egy filmszínész, s olyan játékosan fickándozott, mint egy kiskorú, s nem mint egy 23 éves fiatalember. Három nap alatt két verseny és három győzelem, hamarjában ki sem tudom számítani, hány ezer kilométer a levegőben, s a telhetetlen névaláírásgyűjtők tömegében még egy kiváncsi kérdezősködő is. — Milyen magas? Leteszi a földre sportzsákját, odamegy Varjú Vilihez, s mint iskolás srácok a szünetben, öszszeütik a kobakjukat. Fél fejjel magasabb Vilinél. Amíg a „mérlegelés” tart, az autók állnak. — Hány kiló? — Most kevesebb, mint kellene. Reggel óta nem ettem, sose eszem verseny előtt. — És utána? Megnéztem a vacsorán, sokat és szívesen evett. A kérdést, hogy mi lesz az olimpián, nem tartottam érdekesnek feltenni. A választ úgyis előre tudtam. Valami sablonos kitérő. Inkább azt kérdeztem, mi lesz az olimpia után. Carr arcáról először tűnt el a mosoly. Pedig nem kis dolog, amiről beszámolhatott. Egy nagy család középső gyereke. Kell a pénz. Már megtörtént a megegyezés: hivatásos rugbyjátékos lesz, olyan összegű szerződésért, amelyet rajta kívül minden amerikai roppant büszkén és fennhéjázóan ejtene ki. Végtére nyolcvanezer dollár elég csinos pénz. A csodafutó azonban inkább szomorú, mint büszke. Nem szívesen beszél erről. Meg úgyis gondolja, hogy nem is ildomos. Nagyon mértéktartó, sőt az volt az érzésem, kínosan ügyel arra, hogy mindenkiben megerősítse a benyomást: ő egy jómodorú, tisztelettudó, s nagyon szerény fiatalember. Lihegő, izzadt íz kerül elő, s őt keresi. Bár mindketten angolul beszélnek, nehezen értik meg egymást. Végre széles mosoly jelenik meg Carr csupaderű, világos tejcsokoládé arcán. Orvos? Most már szükségtelen, túl van a 100 yardon és a 220 yardon is. És nem is ment rosszul. Most majd hazamegy és kikurálja magát. Pihenteti a lábát, amely bizony már az amerikai bajnokságon is nagyon rosszul viselkedett. Az olimpiáig nem versenyez. ... Olvasom az újságot... amerikai—szovjet viadal, s a 200 méter győztese: Carr. Nála kedvesebb kecses szarvast, gyorsabb futóművet és hétköznapibb csodát még sose láttam.Réti Anna Q A R R a csodafutó A RENDEZŐK KITESZNEK MAGUKÉRT Egyetlen, nagyon lelkes társaság tevékenykedik percnyi pihenő nélkül: a Holland Evezős Szövetség technikai bizottsága, amely kivétel nélkül hölgyekből áll. Szerveznek, mindenkivel szemben udvariasak, segítőkészek, és kedvesek. Ez pedig itt kétszeres súllyal esik Larsen nyerte az amsterdami nemzetközi sakkversenyt Amszterdamban pénteken befejeződött a nemzetközi sakkverseny. Az utolsó fordulóban a következő eredmények születtek: Larsen (dán) —Pirc (jugoszláv) 1:0, Dormer (holland) — Lehmann (NSZK) 1:0, Barcza (magyar)—Van Geet (holland) 1:0, Dückstein (osztrák)—Scheltinga (holland) 1:0, Kuypers (holland)— Enevoldsen (dán) 1:0. A verseny végeredménye: 1. Larsen 7 pont, 2. Donner 6.5, 3. Dückstein 6, 4. Lehmann 5.5, 5. Sheltinga 5, 6. Kuypers 4.5, 7 — 8. Barcza és Pirc 3.5, 9. Enevoldsen 3, 10. Van Geet 0.5 pont. (MTI)