Népsport, 1964. szeptember (20. évfolyam, 173-193. szám)
1964-09-01 / 173. szám
I Jdésfai nyilatkozatok ! Mecser már bízik magában• Vasárnap „új” Mecser Lajos mutatkozott be a Népstadion- tában: bátran, időre futott és már nem elégedett meg a csak könnyű győzelemmel. — Az idény első felében kevés komoly versenyem volt az olimpiai távokon. Hiányzott az önbizalmam, nem akartam kocfkáztatni, féltem, hogy nem kerülök be a csapatba — mondta utána a múltról. A jövőről pedig: — Most már nyugodt vagyok és jobban bízom magamban. Vasárnap már azzal álltam a rajthoz, hogy mindenképpen iramot megyek. 13:52-s időt törleveztem, s a szélben elért eredménnyel elégedett vagyok, ha A hátralevő versenyeken az ellenfelektől és a körülmények-től függetlenül, még ha fáradt vagyok is, legalább tizennégy percet akarok futni, mert csak így lehet majd helytállni a külga földiek ellen. Ha pedig nagyon jól érzem magamat, akkor igyekszem 13:50-en belüli időt elérni. Hogyan látta az EB-t von E. Rothkirch? Az ifjúsági dajiágható Európa - bajnokság végén meghall- ítgattuk a F. E. I.kisküldöttének, von E. Rothkirch nyugalma-zott ezredesnek a véleményét: — Dicséretet érdemelnek, a magyarok, hogy ilyen nagyszerű , környezetben, ragyogó versenyzési feltételek mellett rendezték meg az EB-t. Én a technikai bizottság részéről ellenőriztem a versenyt, és elmondhatom, hogy ilyen gondosan felépített, lovastudást igénylő, de nem goromba, tehát mértéktartó pályákkal eddig ezeken a bajnokságokon még nem találkoztunk. Az eredmények egyébként az olasz és angol fiatalok egyforma erejét mutatták és közöttük a pillanatnyi forma döntött.. Mégisy egyszer gratulálok a Magyar Lovas Szövetségnek! Aki a beton mellett ló nélkül lovagolt Szökés hajú fiatalember szorongatta egy-egy olasz fiatal lovaglása köziben a Mezőgazdasági Kiállítás bemutató- pályája melletti betonkorlátot. Sokszor nem mert felnézni, csak akkor, amikor lovasa már túlhaladt a kritikus akadályon. Máskor meg a lábát emelte a lovaik elugrásakor, vagy halovagló mozdulatokat végzett, mintha ezzel is segítené tapanítványait. G. Mancinelli, az olaszok nagynevű ugrólovasa i is edzőként szerepelt az olasz csapat mellett. A mieink közül Podolak, sajnos, gyomorbántalmai miatt nem tudta megmutatni, mire képes, másik két futónk szereplésével elégedett vagyok. Egyetlen versenyző tudta csak megjavítani legjobb eredményét. — Érthető, hogy „szárazon” lovagoltam — mondta már az olasz csapat bajnoki szalagozásakor —, hiszen a Rodolfo Cas- Bntagna által bemutatott It’s a Pleasure az én lovam és a 10 éves n izlandi származású sárgával ennél már nehezebb feladatot is megoldottunk, örülök, hogy nem vallottunk szégyent a szín- vonalas párharcban, és a csapatbajnokság megnyerésében It’s & Kiss György megérdemelten nyerte a Népsport vándordíját a Pleasure-nak is szerepe volt. Vándordíjas versenysorozatunk befejezése, a vasárnapi 5000 méter nem sikerült úgy, ahogy vártuk. Ebben azonban a viharos szél volt a ludas. Mert a versenyzők igyekeztek, akartak. Szentiványiék bátran gyúrták az iramot az első körökben, azután Lovák közepes formájában is vállalkozott a vezetésre, Szekeres pedig lényegesen jobb helyezést áldozott fel merész robbantásával. De a nyári meleget egyszerre elűző északi szél széttördelte a jobb sorsra érdemes mezőnyt. Egyedül Mecser tudott vele a táv második felében is dacolni s nagy formájára jellemző, hogy 2:43.4-es utolsó kilométert futott. Most versenyzett valóban úgy, ahogy már régen vártuk és szélcsendes időben valószínűleg sikerrel rohamozhatta volna meg 13:48-as egyéni csúcsát. A Mecser kitűnő, imponáló volt, ahogyan a szélben iramban elfutott a többiektől — mondta nagy elismeréssel Zbigniew Orywal, a lengyel atléták vezetője. — Kár, hogy az idő nem volt kedvező, de azért így is szép versenyt láthattunk. A az 5000 m-en még beugrónak számító Kiss György. A 28 éves győri középtávfutó biztatóan kezdte az idényt, általában bátrabban versenyzett, mint tavaly s már a versenysorozat májusi rajtja előtt az egyik nagy esélyesként emlegették. Ez ellen ugyan erősen tiltakozott. Miért? — Úgy éreztem, hogy a versenysorozat idei műsora, végén az ötezerrel, a gyors hosszútávfutóknak előnyösebb, mint nekem. Kiss a sorozat első 1500 m-es versenyén második lett, a másodikon már győzött. Utána következett a 3000 méter. Mikor gondolt mégis arra, hogy megnyerheti a versenysorozatot? — Tulajdonképpen csak ezen a harmadik versenyen, körülbelül kétezernél. Akkor a többiek feladása miatt már Simon Dénes volt a legerősebb ellenfelem s bíztam, hogy őt a hajrában meg tudom előzni. Sikerült is Mecser mögött egyéni csúccsal és jelentős előnnyel megszereznem a második helyet. A pontversenyben a győzelmet vasárnap 5000-en kellett biztosítania, azon a távon, amelyet a tavalyi versenysorozat alatt feladott. Most tulajdonképpen már csak az óra volt az ellenfele, s a szélben is megállta a helyét, hiszen Mecser mögött legyőzte az összes hoszszútávfutót. Több mint 20 mpcel javította meg legjobb eredményét, de így is elmaradt tizenhárom ponttal a vándordíj védelméhez megállapított szinttől. A sorozat versenybírósága azonban szerkesztőségünk hozzájárulásával a vasárnapi verseny kedvezőtlen körülményeire való tekintettel a szintet száz ponttal csökkentette, így a Népsport Kupa egy évre Győrbe került. — A vasárnapi versenyre úgy készültem, hogy nem a helyezés a fontos, hanem el kell érnem a szinthez szükséges 14:08.4-es időt — mondta a díjkiosztó után Kiss. — A szélben azonban erre nem sok reményem volt, s vigyáztam, hogy ne lőjem el korán a puskaporomat. Táv közben jól éreztem magam, a végén tudtam erősíteni és szélcsendben sikerült volna a tizennégy perc körüli idő. Mindenesetre annyira sem voltam utána fáradt, mint bármelyik idei erős 1500-as versenyem után. Az idén a különböző feladások, időpontütközések következtében erősen megfogyatkozott a mezőny, végeredményben csak öten fejezték be a versenysorozatot. Jövőre, az olimpia utáni évben, már könnyebb lesz olyan időpontokat találni, hogy közép- és hosszútávfutó élgárdánk ismét teljes számban vehesse fel a küzdelmet a kupáért. Kiss György 'ív 'í. [|Sílzf ffinHMSvmMIV | Igazi tömegverseny volt! A Budapesti Úszó Szövetség eddig is sokat munkálkodott a legfiatalabbak versenyzéséért. Ezt a célt szolgálják az időnként sorra kerülő seregszemlék. Ilyen volt szombaton és vasárnap is, délelőtt a Honvéd-uszodában, délután pedig a Sportuszodában. Mindkét versenyen nagy tömegek álltak rajthoz, valóban igazi tömegmegmozdulása volt a fiatal úszónemzedéknek. Helyes kezdeményezésnek bizonyult a korosztályonkénti beosztás. Ennek során több meglepő dolog is fordult elő, így például a 66 2 3 méteres fiú mellúszásban az 1955-ös születésű győztes és második helyezett jobb időt ért el egy évvel idősebb „kollégájánál”. Egy-két edző azonban óvja úszóit a délelőtti versenyzéstől. A VTSK és a Bp. Spartacus nevezett a gyermek és béka seregszemlére — mégsem indultak el a két szakosztály fiataljai. Miután ez ismételten megtörtént — nyilván nem lehet a véletlen számlájára írni... ^ Kedd, 1954. szeptember 1. ^vXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXX' Útban magazi felé Ráckevén Október 22-én lesznek az idei olimpia kajak-kenu döntői. Olimpiákon, Európa- és világbajnokságokon nem eredménytelen sportágunkban, a kajakozóknál és kenuzóknál a múlt hét végén, az olimpiai versenyek mintegy előkészületeként tartották az idei országos bajnoki küzdelmeket Ráckevén. Az olimpiára történő felkészülés programja szerint ez a verseny nyitotta meg a második versenyzési időszakot. Ezt még egy nagyobb szabású esemény, az e hét végén sorra kerülő budapesti nemzetközi regatta fogja követni. Az olimpiai csapatba beválogatott versenyzők e program értelmében a magyar bajnokságon nem lehettek kiemelkedő formában, hiszen ezekben a hetekben, napokban még nagy terhelésű edzésmunkát végeznek és a fáradtság okozta viszonylag gyengébb teljesítményük várható volt. A sportközvélemény nem csupán az olimpia miatt fordult nagy figyelemmel a bajnokság felé. A bajnokság esztendőről esztendőre egyik legkiemelkedőbb eseménye a sportágnak. Seregszemle, amelyen „leltárt” készítenek egy esztendő — mindig az elmúlt év — terméséről. Az előbbiek miatt mi is két részre bontanánk a bajnokságon látottakat. A VÁLOGATOTTAKRÓL Többeknek okozott csalódást néhány olimpiásunk helytállása a bajnoki küzdelmekben. Igaz, akkor a sportrajongók nem tudták, hogy miféle felkészülési állapotban érik a bajnoki küzdelmek legjobbjainkat. Az általános kép azonban e tekintetben mindenféleképpen jó. A válogatott kerettagok a múlt év ősze óta készültek együtt — igen szorgalmasan. Néhányuk azonban az olimpiai csapat végleges összeállításakor búcsút mondott a keretnek. Egy időre. A klubokban ezek a válogatott versenyzők azután könnyítettek edzéseiken, s ennek következtében formájuk természetszerűen emelkedett. Velük szemben az olimpiások ezt nem tudták — a szakvezetés nem is akarta! — megtenni. E tény mellett a válogatott szakvezetői néhány versenyzőnél, akik esélyesek a nagyobb hajóegységbe kerülésre, változtatott a lapátméreten. A megnövelt lapátfelület is, nehezítette, természetesen csak egy időre, formájuk fellendülését. Igaz, mindez nem lehet mentség olyan feltűnő gyenge szereplésre, mint például Jantolecz Ilonáé volt. Mind rövid, mind pedig hosszú távon olyan versenyzők előzték meg, akik még nagyon messze vannak a válogatottak tudásszintjétől. Vagy lehet, hogy nevezett tudásszintjétől ezek a kislányok nincsenek is túlzott távolságban? ... Érdekes egyébként, hogy a már említett nagyterhelésű edzések olimpiájaink nagyobb részénél jelentősen befolyásolták a formákat. Voltak viszont olyanok, akik mindezen, nem könnyűszerrel, hanem inkább hatalmas akaraterővel túltették magukat. Hesz Mihály például a pénteki előfutama után, külső szemlélő számára teljesen kimerült állapotban lépett ki hajójából. Sokan jó és eredményes szereplést aligha jósoltak számára. Másnap, szombaton, az ezer méteres döntőre azonban mintha kicserélték volna Heszt. A verseny tétje szárnyakat adott neki, s szinte önmagát felülmúlva küzdötte le a fáradság okozta gátlásokat. Néhány válogatott egységünk — bár a korábban említett nagyterhelésű edzésmunkát végzi most is — szemre is kiválóan evezett. A Szöllősi, Mészáros-kettősre és a válogatott, 1000 m-es kajaknégyesre gondolunk elsősorban. Mivel azonban ők sincsenek formájuk csúcspontján, a hajóktól és még a többitől is, elsősorban az olimpiáig — további javulást várunk. A KLUBOKRÓL Önkéntelenül is összehasonlították az emberek az idei kajak-kenu bajnokságot a múlt évivel. E tekintetben egyértelműen pozitív benyomások nem alakultak ki a nézőkben. A legfeltűnőbb, amit a kajak-kenubajnokság után természetesen annak eredményeiből meg kell állapítani: a vidék viszonylag nagyarányú visszaesése. Sokan kérdezték, vajon mi lehet ennek az oka. A bennfentesek közül úgy tájékoztattak bennünket, hogy néhány klub anyagiak miatt maradt távol az országos bajnokságtól. Mi azonban ezt csak részben tudjuk elfogadni. Több jel mutat arra, hogy a korábbi, eredményes szakosztályokban valamelyest megcsappant a lelkesedés. Nem, nem mondjuk, hogy ok nélkül. Biztosan vannak súlyos okai, amelyeket azonban külön-külön, minden egyes helyen meg lehet és kell szüntetni! Tudomásunk van arról, hogy például Miskolcon jelentősen csökkentek az edzéslehetőségek. Talán ennek következménye az is, hogy csökkent a kajak-kenu szakosztályok támogatása a klubok részéről. Mindenféleképpen jó lenne ezen változtatni, hiszen az ország második legnagyobb lélekszámú városa lényegesen többet képes produkálni kajak-kenu vonalon, mint amennyit ebben az esztendőben láttunk tőle. Nem találunk azonban magyarázatot arra, hogy az újonnan feltörő klubok miért nem éreztek magukban elgendő erőt a bajnokságon való részvételre. A vidéki szakosztályok közül ugyanis a szegedi MHS, a Szegedi Kender, a Dunaújvárosi Kohász tudott a döntőkben egyegy versenyzője révén helyet biztosítani. Pontot szerzett még a Váci Hajógyár, a Tatabányai Bányász és a Miskolci VSC. Miért csak ennyien és miért csak ily keveset? Nem egyértelmű a fővárosi szaksztályok teljesítménye sem. A pontversenyben győztes MHL-t elsősorban kenuzóinak jó szereplése hozta fel az első helyre. Jelen pillanatban vezető szakosztályunk azonban a tudásszint, a klubon belüli nevelőmunka tekintetében a múlt évek bármelyik győztes szakosztálya mögött áll. Az utóbbiak közül magyarázható, de kevésbé érthető az Újpesti Dózsa és az FTC csökkent értékű teljesítménye. A Bp. Építők hajdan legendás gárdája is sokat veszített erejéből, a csepeliek pedig még most is lefelé haladnak a bajnoki ranglistán. A bajnoki pontverseny meglepetését a Vasas Izzó szolgáltatta , elsősorban nőversenyzői kitűnő szereplésével. A meglepetések közé soroljuk, hogy azt MTK csak egyetlen bajnokságot tudott szerezni a huszonnégy közül... Véget értek a bajnoki küzdelmek , ennek tapasztalatai alapján tovább folyhat a munka a klubokban, és biztosan fokozódik a lelkesedés a válogatott csapatnál is. A hét végén nagy nemzetközi regatta lesz Budapesten, majd az olimpia következik. És e sportágtól hagyományainkhoz méltó szereplést vár mindenki. A KAJAK-KENU BAJNOKSÁG UTÁN VASTAPS SZEGEDEN — Ilyen jól még egyszer sem játszott kosárlabda-csapatunk az idén — mondotta nagy örömmel Kovács Imre dr. edző, a Csepel felett aratott nagyszerű győzelem után. Valóban, a szegedi kosarasok határtalan lelkesedéssel küzdöttek az első perctől az utolsóig, és így sikerült 20 pontos (!) győzelemmel elhagyniuk a pályát a harmadik helyen álló Csepel ellen. Az „öreg” Merényi és Faragó dr. irányításával szőtték támadásaikat a hazaiak és nagyszerűen megértették magukat fiatalabb társaikkal, Hódival, Faragó II-vel, Brandstatterrel. Az első kosarat ugyan a vendégek dobták, de ezt követően a SZEAC vette át a játék irányítását és állandó fölényt harcolt ki. A csepeliek rengeteg hibával játszottak, rosszul védekeztek, bizonytalanul dobtak. A rövid teremben mindkét együttes nagy iramot diktált, a küzdelem heves volt, de nem lépte túl a sportszerűség határát. Két szegedi és egy csepeli játékos került a kipontozás sorsára. A közönség élvezte a jó játékot és a SZEAC- fiúk kitűnő teljesítményét. Már percekkel a befejezés előtt zúgott a vastaps, amely egyre erősödött, ahogyan közeledett a találkozó vége. Tavaly még csak a szerencse mentette meg a SZEAC-ot a kieséstől, az idén viszont „a legjobb vidéki együttes” cím boldog birtokosa. * ★ Tanulságos mérkőzést vívott egymással a VTSK és a Ganz- MÁVAG férfi csapata. A tanácsháziaknak sikerült a visszavágás a tavaszi vereségért. A VTSK ezzel megszilárdította negyedik helyét, de a játékosok teljesítménye rendkívül hullámzó volt. Az I. félidőben már 24 ponttal (!) is vezettek, ezt azonban igen hamar leadták és az utolsó percekben a gépgyáriak 2 pontnyira felzárkóztak. A VTSK végeredményben annak köszönhette győzelmét ilyen nagy előny után is, hogy a hajrában a Ganz-MÁVAG már középjátékosa nélkül maradt, mert Priestol a kipontozás sorsára jutott. A mezőny legjobbja ezúttal Haris volt, akit egyszerűen képtelenek voltak tartani ezen a napon. 32 pontja mindennél ékesebben beszél. Az olimpiai kerettag Haan 20 pontja ellenére is elmaradt legjobb formájától. A Ganz-MÁVAG a már említett balszerencsés hajráján kívül azért sem nyerhetett, mert az I. félidőben egyáltalán nem fordított gondot a védekezésre. Ilyen jól dobó ellenféllel szemben ezt a „luxust” nem lehet megengedni. Prieszol 29, Újvári 15, és Krumesz 12 pontja mellett a többiek a védekezésen kívül a pontszerzésben is gyengélkedtek. A gépgyáriak szénája nagyon rosszul áll az újabb vereség után és nagyon rá kell kapcsolniuk, ha nem akarnak még jobban leszakadni. Csepeli észrevételek A jól megrendezett csepeli országos asztalitenisz-versenyen, a II. o. férfi egyes szám volt a legérdekesebb, hiszen ebben a mezőnyben is indult Jurikné és Földyné. Mindketten 4 férfiversenyzőt győztek le, végül az elődöntőben Jurikné győzött Földyné ellen, a döntőben azonban a fiatal Kollár György bizonyult jobbnak. Kollár nemrégen Faházit is legyőzte, tehetséges, balkezes versenyző, 17 éves és 110 kiló! ★ A válogatott versenyzők formáját illetően még mindig nem lehetünk elégedettek. Az EB-ig különösen taktikailag kell még sokat fejlődniök. Bérezik példáuy alig védekezett, holott évekig ez a játékelem volt az erőssége. Faházi még mindig elsősorban a látványosságra törekszik és Ti " né hiába vezetett , az ötödik játszmában 10:4-re Földyné ellen , taktikai vereséget szenvedett. Földynét azonban dicséret illeti, ezúttal nagynagy akarással küzdött, időnként aktívan és ötletesen játszott. Bajnoknőnk közel egy éve nem nyert hazai egyéni versenyt, most talán visszanyerte önbizalmát... Nem egy döntő fontosságú mérkőzést játszottak a versenyzők úgy, hogy edzőjük nem volt a közelben, pedig elkelt volna egy kis biztatás, tanácsadás. Ebben a kérdésben mindenhol a szakosztály és a sportkör vezetőjének kell segítenie. Egyébként jó benyomást keltett a férfiak közül többek között: Rózsás, Papp, Harangi II, Kovács II és Börzsei, a nők közül: Földyné és Kisházi játéka. Sándor II viszont mintha elfelejtett volna játszani... ,'XXXWXXX'SXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXX/ EGY CSÚCS, s más semmi Az osztrák versenyzők nem késztették szombaton és vasárnap különösebb erőkifejtésre legjobb kerékpáros pályaversenyzőinket. Könnyen győztek a mieink, simán alakult ki a magyar 12:6-os győzelem. A kétnapos viadal számaiból mindössze egyetlenegy kápráztatta el a nézőket: a négyezer méteres egyéni üldözőverseny. Csak az ebben született eredmény érte el a nemzetközi szintet, csak erről lehet elmondani, hogy kielégítette az igényeket. Nehéz szám a 4000 méteres egyéni üldözőverseny, a kemény emberek száma. Éppen ezért lehet örülni, hogy Láng István, a Vasas SC versenyzője alaposan megjavította a régi országos csúcsot. Lángot a pompás idő is segítette. A szél sem moccant, nem perzselt a beton, ilyen időjárási viszonyok közepette szoktak születni a csúcsok. Láng élt az alkalommal, ezúttal másodszor javította meg az idényben Pásztor 1957-ben felállított csúcsát. Egy hónappal ezelőtt Láng 5:05.9-es eredménnyel szállt le a gépéről. Most 5:01.7-tel, s ez már nemzetközileg is értékes teljesítmény. A csúcstartó a magyar válogatott pályások kapitánya az együttes legmegbízhatóbb versenyzője. Tizennégy éves versenyzői pályafutása alatt jónéhány megpróbáltatás érte, ezek egyikében-másikában maga is ludas volt, most azonban már elvonultak a viharfelhők a feje körül. Sajnos, a két napban csak Lángnak lehetett gratulálni. Négyezer méteres csapatunk — bár könnyen győzött — adós maradt a jó idővel, s a többi számban sem hajtották meg versenyzőink a nemzetközi szinteket. Vasárnap az időjárás is szerepetjátszott ebben, no és a gyenge osztrák válogatott. A régi pályás szabály most is érvényesült, miszerint a jó eredményhez nemcsak kedvező időjárás, hanem megfelelő ellenfél is kell. Az utóbbi mindkét napon, az első követelmény pedig vasárnap hiányzott — nagyon erősen. ftO o V w tr ! ??/ z Ennyi kérdőjel válasz nélkül. Mert nincs rá felelet, hogy világbajnokságra készülő országúti versenyzőink miért nem indultak el vasárnap Budapest hosszútávú kerékpáros bajnokságában. A versenyzők azt mondták: azért, mert gépeiket már elküldték Franciaországba. Egy kissé sántákés ez a válasz. Versenyzőink nem állnak ugyanis olyan rosszul felszerelésben, hogy ne került volna alájuk más gép. Persze a világbajnokság előtt a gépek még csak nélkülözhetik a kemény edzést, de a versenyzők nem. Vasárnap kint voltak ugyan versenyzőink a bajnokságon, de csak a nézők számát szaporították. Lehet, hogy ártalmas egy nagy verseny előtti kemény hajtás, lehet, hogy a korszerű felkészítéshez nincs szükség igazán nagy próbatételekre, de az biztos, hogy ez csak a kerekesek véleménye. Lehet, hogy újabban a kényelmesség is a jó szereplés eszköze? Ha így lenne, akkor megértjük a versenyzőket, mert vasárnap is megtették a magukét, hogy helytállhassanak Franciaországban ... .xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx