Népsport, 1964. december (20. évfolyam, 242-262. szám)
1964-12-01 / 242. szám
Jégszilánkok AZ FTC VERSENYÉN látottak alapján nem engedhetjük túlzott bizakodással fiatal műkorcsolyázóinkat a bécsi junior viadalra. A versenyláz mintha a szokottnál jobban gátolta volna a fiatalokat. Sok volt a bukás, és Horváth Zoli, de Kility Gábor is ennél lényegesen jobb teljesítményre képes. A nőknél Wagner Zsófia már biztatóbban szerepelt, s további javulás esetén talán Almássy és Szentmiklósi mögé is felzárkózhat. Kár, hogy a bécsiek csak egy ifjúsági leányversenyzőt fogadnak és így a kis Homolya itthon marad. A JÉGTÁNCBAN három nemzetközi színvonalon mozgó páros van. A jó formában, általában tetszetősen futó Korda, Vásárhelyi-kettős számára a kisebb gikszer miatti bukás jó figyelmeztető lehet. Még további szorgalmas gyakorlásra van szükség, hogy ez az új, művészi igénnyel összeállított műsor kivitel és összhang tekinteté-ben is tökéletes legyen. A Mató, Csanádi-páros lendületén a Berecz, Sugár kettős műsorának tartalmán akad javítani való. ■k FAROSBAN egyre különösebb a Csordás, Kondi-kettős szereplése. Főleg Kondi idegessége miatt versenyen vagy bemutatón nemigen tudják megközelíteni az edzéseken mutatott formájukat. Az idén a Bp. Petőfi versenyén, majd Berlinben és utána vasárnap a bemutatón is buktak. Kár pedig, hi- iszen férfihiányban szenvedő má- korcsolyázó-sportunknak nincs is több párosa. Csordásék egye- sül vannak. Nincs konkurrencia és így kétségtelen nehezebb a fejlődés. Edzőjük, Nagy László volt Európa - bajnokunk tanácsai alapján azonban már ami az edzésformát illeti, javulnak, de ezt versenyen nem tudják bebizonyítani. Véleményünk szerint minden alkalmat meg kellene ragadni ok s a versenyek mellett közönség előtt minél több bemutatót kellene futniok, például az FTC jégkorong-mérkőzései alkalmával. * ALMÁSSY ZSUZSI csattanós választ adott a jég minőségére állandóan panaszkodóknak. A bajnoknő megmutatta, hogy viszonylag lassúbb, az enyhe időjárás miatt deres jégen is lehet lendülettel futni, tartalmas, szép gyakorlatot bemutatni. Alnássy biztonsága a jelek szerint tovább nőtt. Kürjében csökkentette az ugrások számát, viszont előadása sokat csiszolódott, öszszekötő lépéseivel színesebb, tartalmasabb lett a futása. Kartartásán előnyére változtatott, amivel ugrásait teszi hatásosabbá. Általában igen jó benyomást keltett a jégen. A tízéves Homolya Zsuzsi műkorcsolyázósportunk egyik újabb, nagy ígérete Labdarúgátipó liga — társadalmi munkával A Pécsi Ércbányász labdarúgó-pályája jelen pillanatban igen elhanyagolt állapotban van. Az Újmecsekaljának volt egy régi pályája, a Kinizsi SK-é, ezt azonban lakásépítés céljaira kellett átadni, így itt két egyesület maradt labdarúgó-pálya nélkül. A MI. ker. Tanács jóvoltából az Ércbányásznak most sikerült pályát építenie a társadalmi munkával. A vállalat dolgozói és a Pécsi Honvéd sportolói lelkesen vesznek részt a pályaépítésben. A vállalat minden üzemrésze bekapcsolódott a munkába. Külön ki kell emelni a KISZ-szervezeteket. A jelek szerint jövő őszre már Újmecsekalján szurkolhatnak kedvenc csapatuknak a szurkolók, hogy az megnyerje a megyei bajnokságot. fl VÍVÓOlIMPIA* ÉRTÉKELÉSE II. Tokióban is megbukott a kieséses vívóversenyek rendszere Jól felkészült vívócsapattal vettünk részt az olimpián, s elsősorban ennek köszönhető, hogy a megnövekedett konkurrencia ellenére is hagyományainkhoz méltóan szerepeltünk, sőt a négy aranyérem elnyerésével példátlan sikert értünk el. Azzal az önbizalommal folytathatják ■ízakembereink a munkát, amelyet a siker ad. Ez azonban nem jelentheti, hogy mert a felkészülési vita alapjában véve eldőlt, elégedetten megállhatunk. Módosításokra, a bevált rendszer javítgatására, formálására továbbra is szükség van. Itt van például versenyzőink technikai felkészültségének kérdése. Széles technikai skálát Az olimpiai felkészülésbe jól illeszkedett bele ebben az évben a technikai képzés erősítése is. E tekintetben még korántsem lehetünk elégedettek. Különösen férfi tőrvívóink fegyvertára hiányos, de rajtuk kí- Ivül is mindhárom fegyvernemünk technikai színvonala lehetne magasabb. A tokiói olimpia ugyanis újra, ismételten bebizonyít iította, hogy a széles skálájú technikai tudás félelmetes fegyver, megfelelő fizikai és idegi felkészültséggel párosulva pedig nemcsak félelmetes, hanem egyszerűen legyőzhetetlen. Ennek ápolása tehát elsőrendű is kötelesség. A magyar csapatból technikai képzettség tekintetében a tokiói olimpián párbajtőrvívó , Kulcsár Győző emelkedett ki. Ebben a tekintetben ő lehet a követendő példa. Azt a könnyedséget, azokat a parádés találatokat, melyekkel világnagyságokat utasított maga mögé — csak azzal a technikai tudással lehet elképzelni, amelynek ő már birtokában van. A párbajtőrcsapatok versenyében, amikor már idegileg túljutott a sajnos, az egyéni versenyben éppen Lindwall ellen bekövetkezett holtponton, nem volt „ellenfele”. Illetve aki vel szemben állt, technikai fölénye által lenyűgözve, — és minduntalan sakk-mattra kiélezett helyezettekbe kényszerítve — nem számított annak. A Fiatal erők felvonulása Kulcsár ezzel a vívásával befutott. Ő volt az olimpia egyik fiatal felfedezettje, de talán az, aki a legszebben képviselte a mezőny fiatal tehetségeit. A vívóolimpia ugyanis bizonyos mértékig a „fiatalok” előretörésének jegyében zajlott le. A szó itt azért követeli meg az idézőjelet, mert vívásban fiatalnak lenni nem mindig azonos a húsz éven alulisággal, mint az más sportágban természetes. De éppen a kitolódott korhatár miatt, vívásban a világ élmezőnye csak lassan, nagyon lassan változik. A kerék fordulása, amely előbb föl, majd lefelé viszi utasait, évekig szinte alig látszik. Ezért tűnik azután mindjárt nagyon szembe, ha láthatóan megmozdul. Tokióban egy ilyen mozdulást figyelhettünk meg. Talán nagyobbat, észrevehetőbbet a szokásosnál. A felvonult élvonalbeli együttesek valamennyien hadba küldtek fiatal erőket — az idősebb, kipróbált, sok nagy csatában edzett harcosaik szánjai alatt. Ott voltak tehát egyfelől az idősebbek — Delfino, Jay, Hoskyns, Rilszkij, Pawlowski és a többiek —, de mögöttük — és sokszor mellettük vagy előttük! — már az újabb nemzedék haladt. Méghozzá láthatóan arra törekedve, hogy mihamarabb s örökükbe lépjen minden tekintetben. Miután ez a mozgás nemcsak tőlünk kívülállókat, hanem bennünket is érint, nekünk is lépést kell (de nem erőltetetten) tartanunk. Ebből a szempontból különösen értékes tehát számunkra az, hogy ennek a folyamatnak máris nemcsak egyszerűen részesei, hanem örvendező részesei vagyunk. Párbajtőrcsapatunk ugyanis összetételében már egy olyan csapatot példáz, amelyben ésszerűen elkezdődött a fiatalítás. Ez a probléma mindenkor, és minden területen rendkívül kényes. De egyszer, valamikor mindenütt szembe kell nézni vele, ez az élet természetes rendje. És ha így van, akkor körülbelül az lehet a követendő út, amelyen a párbajtőr-válogatottunk jár. Az ő olimpiai aranyérmüket az hozta meg, hogy a még teljes fegyverzetben álló tapasztalt idősek mellé fel- és benőtt a csapatba két, immár klasszis vívóvá érett fiatal. S a dolgok természetéből adódóan megvolt az egyetértés a verseny alatt a csapattagok közt. Ha már járni kell, akkor ez az út az egyedül járható, nem elsietve — de nem is késlekedve — a lépéseket. . 1 és egyenes kiásás — butaság Természetéből fakadóan, a vívóversenyen az általában megszokottnál nagyobb szerep jut a versenybírónak, és ugyanígy egyik vagy másik lebonyolítási formának. A párbajtőr-csapatverseny végeztével a veterán Delfino így nyilatkozott: — Egyszerűen vétek, hogy olyan kiváló vívó, mint amilyennek most Kulcsárt megismertem, egy balszerencsés csűrte miatt ne lehessen ott az egyéniben a legjobbak között. Ez a kiesés a butaság. Szókimondó nyilatkozatával nem maradt egyedül, már ami a vívó-világversenyek mostani, egyenes kieséses lebonyolítását illeti. Mondtak nála sokkal borsosabbakat is, és sokkal felhevültebben, egy-egy kiesés kapcsán, így tehát a tokiói olimpia vívói ■ ...................... i .i versenye lett az, amelyen e kiagyalt versenyrendszer elvben megbukott. Elvben igen, a gyakorlatban még nem, ehhez kongresszusi határozat kell. Érdekes, hogy most, Tokióban az ellene való felháborodás nemzetiségre való tekintet nélkül egyöntetű volt. Annak idején, amikor az olaszok (Mangiarotti) és a franciák javaslatára, és a nyugatiak érvényre juttatott szavazatbeli fölényével elfogadtatták a nemzetközi szövetségbeli, figyelembe se vették például a magyarok tiltakozását Pedig már az első ilyen rendszerben lebonyolított verseny megrendezése előtt nyilvánvaló volt, hogy nem ez a célravezető versenyforma. Célravezetőnek látszott azonban ahhoz, hogy a szovjet—lengyel—magyar vívófölényt valamiképpen megszüntesse. Most, hogy e tekintetben immár ismételten megbukott, maguk az életrehívói sem tarták jónak, támadják a francia lapok is. Miről is van szó? Versenybírák dilemmája Az egyenes kieséses versenyrész közbeiktatásával az amúgy is döntő jelentőségű versenybíró hatásköre tovább nőtt. Olyannyira, hogy a felelősség, illetve a másik oldalról a kezében levő hatalom súlya, már-már agyonnyomja. Eddig egy-egy szükségszerű tévedése, körvívás esetén nem jelentett jóvátehetetlen bűnt. Egy „elvett” csörtével a nyolcas döntőben még lehetett olimpiát nyerni. Az egyenes ki-esés bármelyik csörtéjében viszont akár egyetlen tévedés, katasztrofális lehet. És még szomorúbb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy a tévedésekben, sajnos, olykor célzatosság is lehet... A felelősség megnövekedett - a nemzetközi versenybírói karazonban maradt, szinte ugyanaz. És akik megnyugtató biz- ttonsággal látták el feladatukat a körvivásos versenyben, azok, sajnos, többségükben csődöt mondtak az egyenes kiesésben való bíráskodásban. Mások pedig hatalmuk tudatában játszottak a versenyzőkkel, a zöld és a fehér asztal mellett tologatták őket ide-oda. Ezért vált tarthatatlanná a jelenlegi rendszer — bár megszüntetése csak újabb viták árán érhető el. Kissé talán hosszan időztünk ez utolsó kérdésnél, de ennek taglalása nélkül nem lehet helyes képünk a tokiói vívóversenyekről. Mert ez mind közrejátszott eredményeink alakulásában. Egyes eredményeink éppen ezért becsesebbek, mert negatív irányzatok ellenére is kiharcoltuk. Mások pedig, például kardcsapatunk meglepetésszerű kiesése, nem hangol le túlságosan, mert ezeknek a körülményeknek az összejátszása folytán szenvedett olyan hamar vereséget. Orosházán hamisítatlan CSB hangulat volt Végre olyan birkózó CSB fordulóra került sor Orosházán, amilyenről a sportág hívei álmodtak. Kemény, izgalmas öszszecsapások váltogatták egymást taktikai küzdelmekkel. Élvezték is a szurkolók, mert telt ház (!) előtt zajlott le az első kötöttfogású forduló. Ott volt a Táncsics Gimnázium tornacsarnokában a vidéki város vezetősége, a párt, a tanács és a gimnázium képviselői és ott volt a lelkes nézősereg, amely sportszerű buzdításával még jobban erősítette az egyébként is kiváló versenyzőkből álló hazai csapatot. S a hazaiak egyre-másra nyerték a mérkőzéseiket. Megverték a Vasast és ezután sor került a nagy eseményre. A táblázat éllovasával, a Bp. Honvéd együttesével kellett megküzdeniük. Az izgalom a tetőpontra hágott. Radics elhúzott, Varga kiegyenlített, majd ismét az orosházi együttes került előnybe Szenvedi révén. Ezt az előnyt Gurics kiegyenlítette és a két utolsó pár két döntetlenje bizony alaposan igénybe vette a gyengébb idegzetűeket. A döntetlennek azonban mind a két fél nagyon örült. De kiváltképp a hazaiak és velük Matúra Mihály, a birkózószövetség elnöke is, aki így vélekedett: — Roppant örülök, hogy ismét van a birkózásnak számottevő vidéki fellegvára. Immár sportiskolában nevelkedik az új generáció. És itt közönsége van a birkózásnak. Olyan nézőserege, amely szívvellélekkel segíti a maga elé nagy célokat kitűzött egyesületet. Ebben a lelkes szurkolóseregben tömörül az egész város vezetősége is. Így aztán elmondhatom, hogy: íme a példa, így kell csinálni... Igazi hírverés: Örült az Orosházán lezajlott eseménynek a vetélytársak serege is. A Bp. Honvéd edzője, Kárpáti Károly arról beszélt a verseny után, hogy jóleső érzés volt számára, hogy ennek a nagyszerű szurkolóhadnak a Bp. , Honvéd részvétele jelentette az egyik csemegét. Az a szikrázóm , kemény és páratlanul izgalmas küzdelem, amelyet a hazaiakkai vívtak, igazi hírverője volt a sportágnak. De, mint mondta, ezen a találkozón kívül is volt érdekessége minden mérkőzésnek. Egyik jellemző esetet így mesélt el: — A Vasas ellen küzdöttünk. Szoros volt az eredmény. Gregorics került sorra Mutterrel szemben. Hárompontos előnyre tett szert, egy fogás után lefogta Müller hídját. Megszólalt a félidőt jelző gong. Gregorics továbbra is tartotta a fogást. Néhány izgalmas perc után azonban Müller felülkerekedett. Ez a mozzanat már nem volt értékelhető. A bírák a forró hangulatban ezt figyelmen kívül hagyták. Megadták Müllernek az egy pontot. Gregoricsot kétszer intették. A mérkőzés így a jogtalanul adott 1 ponttal döntetlen lett. De ez mindenki figyelmét elkerülte. Én pedig nem óvtam, mert hát úgyis győztünk. Emlékként őrzöm az esetet, példaként arra, hogy a forró légkörben a figyelem mennyire csak egy irányba terelődik . .. Hajnalodik? A Vasas egyik vezetője, Palócz Rudolf pedig arról beszélt, hogy milyen jó volna, ha a Vasasnak is olyan hatalmas szurkolótábora lenne, mint az Oros^N'NN'XMVNNNXXMXVVVVVVVVVVVVVvvvvxvvvvvvv házi Spartacusnal. Ez erőt ad egy csapatnak, s erre most szükség is volna, hiszen most akar szépíteni eredményen a Vasas. A nehezén ugyanis már túl van... A BVSC vezetőjétől borúlátó nyilatkozatért vártunk. Pintér István pedig elég derűsen szólt: — Az indulás előtt tudtuk, hogy rosszul fogunk szerepelni. Erősen tartalékos csapattal csak becsületből álltunk ki. De megérte. Ilyen nagyszerű harcot végigélvezni még vesztesként is nagyszerű volt. Csak azt sajnálom, hogy az Orosházára elvitt ifjúságiak kiesése miatt nem szereztük meg itthon a Bokodi Mihály vándordíját. Ha ők itthon maradtak volna.. Igaz, akkor nem tudtunk volna kiálni Orosházán. Márpedig a CSB nagyon fontos. Állítom, ha a CSB-küzdelem rendszeres marad, akkor újra lesz szurkolótábora a birkózásnak. Ez már régi tapasztalat: a csapathoz kötődik a szurkoló! A csapatversenyek izgalma újra meg újra kicsalja a versenyre. S aztán már szokássá válik számára a mérkőzéslátogatás . .. Íri Tl szellem £1 1 fi I f 1 j Salgótarjánban Könnyen mérhető az az öröm, amellyel Salgótarjánban nap mint nap találkozunk. Egy év után ismét visszakerült a csapat az NB 1-be. Most már a terveket készítik. Törik a fejüket a vezetők azon, mit is kell most csinálni. A szurkolók pedig már arra készülődnek, hogy ha elkezdődik az idény, akkor lelkesen buzdítják majd csapatukat. Valami újat láttunk Salgótarjánban. Más a hangulat, más a szellem. Megemlítettük ezt Kecskés Jánosnak, a sportkör elnökének. — Utólag most már elmondhatom: mindenkit nagyon levert, amiért kiestünk az NB I-ből, s az első időben olyan hangulat volt itt, hogy éveknek kell eltelnie, míg visszajuthatunk. Van egy közmondás, amely azt tartja, hogy az ember a barátot akkor ismeri meg, amikor bajban van. Minket a kiesés kovácsolt öszsze. Vonatkozik ez a csapatra, de a szurkolókra is. Lehet, hogy valóban így van. Mindenesetre számos mérkőzésen voltunk Salgótarjánban, amikor a kiesés ellen küzdöttek. Egyre csökkent a nézők száma, s egy-egy bajnoki mérkőzésre alig 3—4 ezren voltak kíváncsiak." Buzdítás szinte nem is hallatszott, mindenki csendesen ült a helyén. A csapatban sem volt rózsás a hangulat és a Ferencváros elleni sorsdöntő mérkőzésen sem tudták azt nyújtani, amire képesek voltak. Nem nagyon ment a csapatnak az egyidényes bajnokságban az NB I B-ben sem. Gyenge helyezést ért el. Aztán jött az idei esztendő. Változás történt a csapatban, és ezt észrevette a közönség is. Egyre nőtt az érdeklődés, és már odáig is eljutottak, hogy szervezetten elutaztak egy-egy idegenbeli mérkőzésre is. — Nekünk ezt a szellemet kell ápolnunk minden erőnkkel — mondja az elnök. — Szinte majdnem egyidős a Salgótarjánnal a pályagond. A korábbi években saját sporttelepünkön játszottuk mérkőzéseinket. Itt nem volt füves pálya, s ezt joggal kifogásolták az NB I-es klubok. Ekkor kerültünk a Salgótarjáni SE füves pályájára a bérlőnek. Szép környezetben fekszik ez a pálya, annyi biztos, de itt sohasem éreztük igazán jól magunkat. Tavaly mehült fel bennünk először a gondolat: jó lenne, ha végre saját sporttelepünk lenne! Megindult a tervezőmunka. Ma már túl vagyunk a terveken, s a kivitelezés időszaka következik. Müven is lesz a pálya? Festői környezetben épül fel. Azt mondják, szebb lesz a környezete, mint az LSE-pályáé. Húszezresre tervezik a lelátót. Méltó lesz a 45 éves Salgótarjáni BTC-hez és az egyre szebbé váló Salgótarjánhoz. Ez a beszélgetésünk a Karants-szálló halljában zajlott le az elnökkel. Modernebb, szebb lett a város, és ezzel a fejlődéssel akar lépést tartani a sport is. A stadiont úgy tervezik, hogy két év múlva elkészül. Az az elképzelés, hogy addigra olyan szurkológárdát szerveznek, amely megtölti a stadiont. Ehhez persze az kell, hogy továbbra is az NB I-ben maradjanak. — Úgy látjuk, hogy jó a szellem a csapatban. Van nálunk néhány tehetséges labdarúgó. A fiatalok lelkiismeretesen dolgoznak, s ami örvendetes, többen gyökeret vernek nálunk. Itt van Toldi Miklós, aki Budapestről került hozzánk, és egész idényben a csapat egyik legjobbja volt. Azt hiszem, végleg itt marad nálunk. S többen vannak itt a környékről, akik azt szeretnék, ha a Salgótarján csapata mindig jól szerepelne, és ezért mindent el is követnek. Új szellemű csapattal és megváltozott közönséggel találkoztunk a napokban Salgótarjánban. Ha ez a „kettős” a további években is így együttműködik, akkor a Salgótarjáni BTC a legjobbak között avathatja, majd fel új stadionját. Taktikai vereség a román kosarasoktól A papírforma kudarra. atsziAzM1-döntőkön Egyöntetű volt a megállapítás a magyar—román utánpótlástalálkozó lefújásakor, hogy a magyar kosárlabdacsapat biztos győzelmet engedett ki a kezéből. Az előjelek kedvezőek voltak. A fiatal román kosarasok a szombati komáromi találkozón csak szerény győzelmet tudtak aratni a nem nagy játékerőt képviselő megyei válogatott ellen. Igaz, hogy rövid ideje készül közösen utánpótlás-csapatunk, mégis számítani lehetett helytállására. Az együttesből kilencen szerepeltek az NB I-ben az elmúlt évben, négyen pedig már a nagyválogatott keretben is megszokhatták a nemzetközi találkozók légkörét. Ennek ellenére olyan lámpalázasan, olyan mereven kezdtek fiataljaink, mintha most lettek volna először pályán. Hosszúhosszú percek teltek el, mire kissé belelendültek és magukhoz ragadták a játék irányítását. Ez elsősorban Rátvay érdeme. A románok ügyes cseles elmenéésekkel és főleg jó tempódobásokkal továbbra is nyílttá tudták tenni a küzdelmet. ★ A második félidőben gyorsan követték egymást az események: a román csapatból két perc alatt kipontozódott két kulcsember, s ezt kihasználva a magyar együttes jelentős előnyhöz jutott. 7 perccel a befejezés előtt 43:35-re (!) vezetett. Ekkor nyugodt játék helyett nagy kapkodás következett. Sok eladott labda, védelmi hibák sorozata, kihagyott nagy helyzeteit, a vendégeket hozták játékba, akik nemcsak kiegyenlítettek, hanem a vezetést is megszerezték. Hiba volt, hogy a jól zónázó vendégek ellen csak a középjátékot erőltették. Később az iram fékezése helyett túl akarták rohanni a fürgébb és technikásabb románokat, akiknek ez a taktika nagyon kedvezett. A cseréink sem a legjobban sikerültek. Néhány játékos mélyen a várakozás alatt játszott. Végül egy figyelemre méltó szám: a román hátvédpár (Chercov és Dumitrescu) 21 pontot, a mi Elekes, Thuróczy-hátvédpárunk pedig csak 4 pontot szerzett. Minden vereségből lehet tanulni, különösen az olyanból, amelyet elkerülhettünk volna ... ★ Az MNK-döntők rajtja már az első héten a kupaküzdelmek izgalmas légkörét teremtette meg. Sok mérkőzésen felborult a papírforma. A férfiaknál a SMAFC Budapesten is legyőzte a Ganz-MÁVAG-ot, az NB II-s Bp. Előre háromszámjegyű vereséget mért az NB I élcsoportjába tartozó Csepelre. (Igaz, a Csepelből hiányzott Fekete, Liptay, Molnár, Bódis és Sahin- Tóth). Az NB I-ből kiesett BEAC Kardos , 51 (!) pontjával nagyon helyben hagyta a VTSK-t. A nőknél is akadt váratlan eredmény: a kupavédő Bp. Vörös Meteor, az NB I harmadik- ja, alulmaradt a hatodik helyenzett VTSK-val szemben. Ezen a találkozón Katona 30 pontja döntött. Az újonc NB I-es Bp. Spartacus múlt heti 20 pontos nagyszerű diósgyőri győzelme után ezúttal a jobb játékerőt képviselő Bp. Petőfi ellen is 1 . nyert. Lick és Schneider 48 pontot hozott össze. A Bp. Petőfi húsz büntetőt hagyott ki. A mérkőzés hevességére jellemző, hogy a két csapatból hét játékos került a kipontozás sorsára. A Bp. Előre kétszer is biztos nyerésre állt és 8 ponttal vezetített, mégis a Székesfehérvári VT Vasas került ki győztesen, Thuróczy 25 pontjával. Ennyit a mérkőzésekről. í * | Valamit még a rendezésről. A Szentkirályi utcában megfeled- t keztek az eredményjelzésről. A közönség tájékoztatását itt is feltétlenül biztosítani kell!... ! Kedd, 1964. december 1.