Népsport, 1964. december (20. évfolyam, 242-262. szám)

1964-12-25 / 259. szám

A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA PÉNTEK, 1961. DECEMBER 35. ^ Áfa: 1­20 forint ^ XX. ÉVFOLYAM, 359. SZÁM A AZ ÖSSZEFOGÁS EREJE­ zt mondják: a siker szüli legjobban az igényeket. Hogy mennyire igaz ez a mondás, azt legjobban a sportélet­ben lehet lemérni. A győztesektől önmaga és más is mindig újabb győzelmeket vár, a baj­nokot már csak az újabb bajnokság elégíti ki, a rekordert az újabb csúcs lehetősége lelkesíti, és ha a sportember a karácsony­ünnepi béke nyugalmát felhasználva egészé­ben veszi számba az esztendőt, akkor a sike­res év után még eredményesebbet szeretne. Az esztendő, amelynek közeledő befejezését jelzi a karácsonyi hagyományos ünnep, sport­­szempontból vitathatatlanul sikeres volt. Új tömegek kapcsolódtak be a mozgalomba, kiszélesedett a sport fogalma, nagy lépést tettünk az utánpótlás újszerű kiválasztásának és korszerű nevelésének útján, élsportunk pedig az esztendő nagy nemzetközi találko­zóin, majd az azt záró olimpián tett ki ma­gáért. Ha visszagondolunk az egy esztendővel ezelőtti indulásra, akkor értékelhetjük csak igazán ezeket a sikereket. Sportmozgalmunk új, egységes tömegszervezetének megalaku­lása, és az alakuló kongresszuson hozott hatá­rozatok biztató távlatokat nyújtottak ugyan, de veszélyeket is hordoztak magukban. Első­sorban azt a problémát, hogy az átalakuló szervezet képes lesz-e „menet közben” meg­birkózni a feladatokkal és meg tudja-e oldani a legfontosabb célt: a sikeres olimpiai szerep­lést biztosító előkészületi munka befejezését. N­os, az eredmények minden vonatko­zásban bebizonyították, hogy az új szervezet nemcsak életképes, hanem a legszélesebb társadalmi összefogást mozgó­sítja sportéletünk fejlesztésére. A rajt tehát jó volt. A sikeres kezdet azon­ban eredményes folytatást is követel. Szaporodott a sportszerető emberek száma, kiszélesedett a sport fogalma, sokasodtak a sportolás lehetőségei és jobbá váltak feltételei? Nagyon helyes, mondják a sportbarátok, és ez a helyeslés egyben követelést is jelent. Azt a kívánságot, hogy az egészséges szórakozás­nak ez a testet-lelket üdítő nagyszerű moz­galma tovább terebélyesedjék, újabb tömege­ket hódítson meg magának, még több ifjút és leányt, felnőttet és öreget vonjon a bűv­körébe. Tehát, ha sikere volt a természetjáró túráknak, akkor a jövő évben legyen belőlük még több szárazon és vízen, gyalogosan és járművel egyaránt. Ha volt érdeklődés az alapfokú versenyek, a bajnokságok, a mérkő­zések iránt, akkor rendezzenek belőlük még többet, s a rendezésnél használják fel az idei tapasztalatokat is. Ha elégedettebbek voltunk idén sportszereinkkel, mint tavaly, akkor jö­vőre legyenek sportszereink még tartósabbak, még korszerűbbek és főként­­ olcsóbbak. Ezt kívánja most a közvélemény azért, mert ebben az esztendő­ben sikereket értünk el. E­lkezdtünk valamit az utánpótlás kivá­lasztásának és nevelésének átszervezé­sére is. Valami újat próbáltunk, mert éreztük, hogy lépést kell tartani a fejlődéssel. A kezdeményezés még sikert sem hozhatott, hiszen az utánpótlással való foglalkozás nem egy esztendő alatt, hanem hosszabb távon termi gyümölcseit. De az, hogy valami újat kezdtünk, ami sikert ígér, már önmagában is ébreszti az igényeket. A sportemberek helye­selnek és ezzel követelik, hogy lépjünk tovább. Stabilizáljuk eddigi eredményeinket, szélesítsük az utánpótlásnevelés új rendsze­rét. Ébresszük fel, és tartsuk ébren az érde­keltek felelősségérzetét, terjesszük ki a kez­deményezést több sportágra, több egyesületre, nagyobb területre. Javítgassuk állandóan a módszereket, közöljük ezeket széles körben, tehát tegyünk meg továbbra is mindent a remélhető sikerért. És szerepeltek sportolóink a tokiói olim­pián? — Csak természetes, hogy ezek után a magyar sport minden igaz híve azt szeretné, hogy Mexikó Cityben még jobb eredményeket érjenek el. S ha nem is fogal­mazódik meg ilyenformán az igény, de szá­molni kell vele, hogy a közvélemény nem hosszútávra tervez, hanem, mivel a sportot mindennapos szórakozásnak tekinti: az oli­m­­pi­ász mind a négy évében és minden számot­tevő versenyén sikert szeretne. A szakembereknek számolniuk kell ezzel az igénnyel még ak­kor is, ha a korszerű felké­szülés azt diktálja, hogy a két olimpia közötti időt és versenyeket — legyenek azok akár világ- vagy Európa-bajnokságok — rendeljük alá a fő célnak, az eredményes olimpiai sze­replésnek. Egyébként az eredményes olimpiai felkészülés és a közbeeső világversenyeken való sikeres szereplés nincs is ellentétben egymással. Sőt, az olimpiai előkészületek sikere feltételezi a bátor, győzelemre törő versenyzést és a becsületes helytállást a szak­mai szempontból ugyan kevésbé fontosnak tartott, de a közvélemény előtt igenis nagyon fontos világ- és Európa-bajnokságokon, sőt, minden nemzetközi találkozón. A siker szüli az igényeket, s mivel sikeres esztendő van mögöttünk, a jövő év különösen nehéznek ígérkezik. Nemcsak azért, mert igé­nyesebbek lettünk önmagunkkal szemben, hanem azért is, mert minden tekintetben ténylegesen előbbre kell lépnünk. A siker ragyogásában most talán már nem emlék­szünk kudarcainkra, kisebb-nagyobb csalódá­sainkra, s azokra a feladatokra, amelyeket valamilyen oknál fogva nem tudtunk ebben az esztendőben megoldani. A jövő évi terveknél azonban mindezeket figyelembe kell ven­nünk, s a következő esztendőre ezért nagyon fel kell készülnünk. De ennél többet is tehetünk. Sokkal inkább élnünk kell azokkal a lehetőségekkel, ame­lyeket testnevelési és sportmozgalmunk egy­séges szervezete nyújt számunkra. Ha ered­ményeinket az idén elsősorban azért értük el, mert a sportszerető emberek tömegei szer­vezett vagy szervezetlen keretek között össze­fogtak a siker érdekében, akkor a jövő évben a sport érdekében történő társadalmi össze­fogást még jobban ki kell szélesíteni. Álla­munk nagy anyagi áldozatokat hoz a sport fejlesztéséért, az állami támogatás lehetőségei azonban korlátozottak. Takarékosabban kel­lene gazdálkodnunk az új esztendőben a meg­levőkkel és részben a saját eszközű bevételek fokozásával, részben pedig társadalmi hozzá­járulással fokoznunk kellene a sport bevéte­leit. Adjunk még több megbecsülést az igazi tár­sadalmi munkának, mert a társadalmi ellen­őrzés kiszélesítésével elérhetjük, hogy puritá­nabb lesz sportszervezeteink gazdálkodása, tovább fog tisztulni sportvezetőink és ver­senyzőink gondolkozása, még szilárdabbá és egészségesebbé válnak sportmozgalmunk erkölcsi alapjai. T­anulságos esztendőt zárunk a következő napokban.. A legfőbb tanulság azonban vitathatatlan: annak a szép és egész­séges mozgalomnak, amit sportnak nevezünk, a legfőbb ereje híveinek szeretetében rejlik. Ez a szeretet adhat erőt a jövő év nagy fel­adatainak megoldásához. " Az év legjobb magyar sportolói: Újlkiné Rejtő Ildikó, Török Ferenc dr. és az olimpiai labdarúgó-válogatott A Magyar Sportújságírók Or­szágos Szervezete az idén is megrendezte „Az év legjobb sportolója” címért a szavazást, amelynek eredményei a követ­kezők: 1964. legjobb női sportolója: Ujlakiné Rejtő Ildikó 404 pont, 2. Rudasné Antal Mária 234 pont, 3. Makray Katalin 84 pont, 4. Szabóné Nagy Zsuzsa 45 pont, 5. Földiné Kóczián Éva 44 pont. Szavazatot kapott még: Dobay­­né Madarász Csilla, Jánosiné Ducza Anikó, Munkácsi Antónia, Sákovicsné Dömölky Lídia, Ju­hász Katalin és Finta Erzsébet. 1964. legjobb férfi sportolója: Dr. Török­­ Ferenc 359 pont, 2. Pólyák Imre 202 pont, 3. Ham­merl László 79 pont, 4. Pézsa Tibor 48 pont, 5. Kulcsár Ger­gely 35 pont, 6. Sütő József 33 pont,­­ 7. Zsivótzky Gyula 28 pont, 8. Bene Ferenc 19 pont, 9. Kozma István 10 pont. Szavaza­tot kapott még: Portisch Lajos, I Kulcsár Győző, Varjú Vilmos és I Földi Imre. 1964. legjobb csapata: az olimpiai labdarúgó-válogatott 271 pont, 2. Vízilabda-válogatott 197 pont, 3. Női tőrválogatott 176 pont, 4. Párbajtőr-válogatott 153 pont, 5. Győri V­ ETO 15 pont. Szavazatot kapott még: az öttusa-válogatott, az FTC labda­rúgócsapata, a Szolnoki Dózsa vízilabdacsapata, a Bp. Honvéd labdarúgócsapata és az olimpiai sakkválogatott. A díjak ünnepélyes kiosztásá­ra 1965 január végén kerül sor. Érdekes karácsonyi műsor itthon és külföldön • A téli sportok uralják az ünnepnapokat. A főváros és a vidék sem marad sportese­mény nélkül, bár az itthoni sportműsor nem jellegzetesen téli. A Magyar Népköztársa­sági Kupák immár télinek ne­vezhető küzdelmei folytatód­nak röplabdában és kosárlab­dában, a kézilabdázók pedig a Hazafias Népfront Kupa küzdelmei keretében találkoz­nak ismét. A Kisstadionnak nemzetközi jégkorong műsora lesz, két vendégcsapat is sze­repel. Külföldön nagy nemzetközi jégkorongtorna kezdődik a három nagy részvételével, Colorado Springsben, egy ausztriai versennyel a nem­zetközi síugróidény is kezde­tét veszi. Két kiváló sakkozónk, Bitek István nemzetközi nagymester és Bárczay László mester olaszországi meghívásnak tesz eleget karácsonykor. Zajlik a téli sportélet itthon és külföldön egyaránt. Röplabda kupadöntő karácsonykor Karácsonykor sem pihennek a röplabdások, sőt örökrangadó­­val, igazi csemegét ígérő mér­kőzéssel búcsúznak az évtől a Sportcsarnokban. Igaz, nemcsak a versenyidénytől, hanem­ egy­ben a régi szabályoktól is bú­csút vesznek. Érdekes, hogy éppen a Bp. Honvéd—Újpesti Dózsa találkozón alkalmazzák utoljára a régi szabályokat. A Magyar Népköztársasági Kupa védelmének sorsát el­döntő férfi rangadó előjátéka­ként hat élvonalbeli női csapa­tunk lép a küzdőtérre. Köztük az Újpesti Dózsa eddig játsz­mát sem vesztő, veretlen baj­nokcsapata és az utolsó mérkő­zés eredményétől teljesen füg­getlenül a kupát is elnyert együttese, így azután a három mérkőzés már csak a helyezé­sek sorrendjében hozhat válto­zást, megerősítheti a Bp. Vörös Meteor második, a BVSC har­madik helyét. És mi lesz a férfiaknál? — Természetesen szeretnénk a bajnoki cím mellé a kupát is elnyerni — mondta Sárvári Al­bert, a Bp. Honvéd szakosztá­lyának lelkes elnöke. — A kupa igazán jó ajánlólevél lenne az Európa Kupa rajtja előtt. Nag­­­gyon bízom a fiúkban, a Hon­véd győzelmében___ A lila-fehér tábor képviselő­jét ezúttal nem szólaltathattuk meg. Az Újpesti Dózsa sikeres belgiumi portyájáról e sarok írásának pillanataiban éppen úton volt hazafelé, így a mér­kőzésről még annyit, hogy ta­valy a Dózsa volt a bajnok és a Honvéd nyerte a kupát. Le­het, hogy ez évben fordítva lesz? Majd elválik karácsony vasárnapján a Sportcsarnok­ban, ahol egyetlen mérkőzésen, pontosan tíz, Tokiót megjárt röplabdás néz majd farkassze­met egymással a háló két olda­láról. Nemzetközi jégkorong­torna a Kisstadionban Karácsonykor nemzetközi jég­korongtorna lesz a Kisstadion­ban az NB I-es csehszlovák Spartak Plzen, a lengyel után­pótlás, valamint a jugoszláv és a magyar válogatott részvételé­vel. Rajkai László, a válogatott csapat edzője lel­jelölte azt a ti­zenkilenc játékost, akik a torna során pályára lépnek. Ezek: Lo­­sonczi, Vedres (kapusok), Kout­­ny, Kertész, Raffa, Babán, Zieg­­ler J., Hajek (hátvédek), Bán­­kuti, Rozgonyi, Zsitva V., Leve­les, Bikár, Zsitva B., Horváth, Jakabházy, Schwalm, Künk és Gyöngyösi. Tehát változatlanul a sérült Boróczi nélkül szerepel a gárda. A szófiai összeállításhoz képest csak annyi a változás, hogy kimaradt Grimm, a véde­lembe Hajek és a csatársorba Jakabházy került be. — Nagyon nehéz ellenfelek el­len kell majd játszanunk — mondta Rajkai edző. — A szó­fiai Duna Kupa mérkőzéseken szerzett tapasztalatokat haszno­sítva igyekszünk a játékunkat felgyorsítani, s a gólhelyzeteket jobban kihasználni. A szóf­iai tel­jesítménnyel általában elégedett vagyok, mert a románok és a jugoszlávok ellen jól játszottak a fiúk. A Bukarest elleni talál­kozón az volt a hiba, hogy sok gólt kaptunk. Szófia ellen nem alakult ki a játék, s igyekez­nünk kell a jövőben megtalálni a keményen, rámenősen játszó csapatok elleni játék ellensze­rét. Budapesten mindenesetre szeretnénk jól szerepelni. Nem akarunk az utolsó helyen vé­gezni. 16 mérkőzés a kézilabda Népfront Kupáért Egyhetes szünet után vasárnap folytatódnak a kézilabda Haza­fias Népfront Kupa küzdelmei. 32 csapat lép pályára a Tüző­­utcai teremben, közöttük ott lesz a kupavédő Bp. Honvéd és a Goldberger is. Obertsdorf várja a négysáncverseny részvevőit A világ síugrós­portjának minden idényben az osztrák és az NSZK-beli síszövetség közös rendezésében sorra kerülő, úgy­nevezett négysáncverseny je­lenti a nyitányát. Ezúttal is ez­zel kezdik meg nemzetközi ve­télkedésüket a világ legjobb ugrói. Mint mindig, most is óriási érdeklődés kíséri a négy ver­senyből álló találkozót. Az ér­deklődés nagyságára mi sem jellemzőbb, mint hogy a ren­geteg európai televíziós adó mellett a három legnagyobb amerikai tv is hely­színi köz­vetítésben számol be az ese­ményről. Már az előzetes hírek is jel­zik, hogy igen komoly sport­beli értéke lesz az ugrótalálko­zónak. Tizennégy ország 80 ug­rója méri össze az erejét de­cember 27-én az ausztriai Obertsdorfban, január 1-én az NSZK-beli Garmiseh-Parten­kirchenben, január 3-án az ausztriai Innsbruckban, és ja­nuár 6-án ismét az NSZK-beli Bischofshofenben. Indul többek­­ között Veikko Kankkonen, a négysáncverseny tavalyi győzte­se, a szovjet Ivanikov, Kovalen­­ko és Veretyennykov, a cseh­szlovák Matous és Motejlek, a norvég Engan és Brandtraeg, továbbá a lengyel Przybila és Wala. Mint ismeretes, a magyar ug­rók is részt vesznek az esemé­nyen, élükön Gellér Lászlóval, aki tavaly Innsbruckban 89 méterre javította a magyar csúcsot, itt 16. lett, a négysánc­verseny több mint 80 indulója között pedig a 48. helyet sze­rezte meg. (Folytatás a 12. oldalon.)

Next