Népsport, 1965. január (21. évfolyam, 1-21. szám)
1965-01-01 / 1. szám
♦ Tokiótól — Mexikóig Egy ilyen nagy világvetélkedőre, mint amilyen a tokiói volt, nem lehet egyik napról a másikra pontot tenni. De most már mindez más szemszögből vetődik fel, mégpedig így: mi volt Tokióban és mi lesz Mexikóban? Vagyis fél szemmel már Mexikóra tekint a világ, időben bármily messze is esik ez még tőlünk. A „Szovjetunió” című folyóirat három kérdést tett fel nagy sportegyéniségeknek: 1. Mi jellemezte a tokiói olimpiát? 2. Kinek a szereplése a legnagyobb szenzáció? 3. Mi kell a sikerhez Mexikóban? Íme villáminterjú formájában a válaszok: Jesse Owens (Egyesült Államok), négyszeres olimpiai bajnok atléta: 1. A kimagasló eredmények. 2. Hayes, az amerikai evezős nyolcas és Zsabotyinszkij. 3. Gondosan válogatni — idejében! Boján Radev (Bulgária), olimpiai birkózóbajnok: 1. A versenyek magas színvonala. 2. A szovjet súlyemelők, az amerikai úszók és atléták. 3. Már most gondoskodni az utánpótlásról ! Emil Zátopek (Csehszlovákia). Az idő múlásával, az angliai VB közeledtével párhuzamosan egyre több szó esik a brazil csapatról, a kétszeres világbajnokról. Arról már írtunk, hogy Angliában jóelőre, minden részletre kiterjedő pontossággal intézkedtek a brazilok: már a buszt is megrendelték a szálloda elé, ahonnan a csapat majdan edzésre siet! Ezúttal az otthoni előkészületekről ejtenénk néhány szót. A nyilatkozatok helyett most az intézkedések beszéljenek. Ezekben a napokban — vagy talán órákban — ért véget Rio de Janeiróban a brazil sportszövetség ülése, amely Joao Havelange elnöklete alatt két fontos napirendi pontot tárgyalt meg. Elsőként arról van szó, hogy a világbajnokságig nem engedélyezik a kijelölt 42 tagú keretben szereplő játékosok távozását külföldre. Másodszor pedig: módosítanák az 1956-ban hozott törvényt, amely kizárja a válogatottból azokat a játékosokat, akik külföldi klubokhoz szerződtek. Nos, a braziloknak nagyon fájó pont lenne, ha le kellene mondaniok például az Olaszországban játszó Jairról, Amarildóról és Cinezinhóról. Ami pedig a 42 tagú keretet illeti, sok új névvel találkoztunk benne, de sok ismerőssel is. Íme a lista: Kapusok: Gilmar (Santos), Marcial (Flamengo), Manga (Botafogo). Védőjátékosok: Altair (Fluminense), Lima. Geraldino, Haroldo (Santos), Edoardo, Claudio (Corinthians), Tareiso. Geraldo I (Palmeiras), Rildo (Botafogo), Vilella, Ditao (Portuguesa), Carlos Alberto (Fluminense), Dias, Jurandiz (Sao Paulo), Brito (Vasco da Gama). Csatárok: Amoroso (Fluminense), Gerson, Jairzinho, Garrincha, Arlindo (Botafogo), Ariton (Flamengo), Ábel (America), Felé, Coutinho, Mengalino (Santos), Tales (Ferroviaria), Razzaninho, Bene (!), Marco Antonio (Sao Paulo), Tupanzinho, Rinaldo, Gildo, Servilio, Ademir da Guia (Palmeiras), Nei, Flavio, Silva (Corinthians), Ivaír, Nasi (Portuguesa). Hogy hogyan is fest majd az új brazil válogatott, abból majd 1965 júniusában, az európai partján kapunk ízelítőt. És majd az akkori eredmények szabják meg, hogy ugyanazokkal a nevekkel találkozunk-e Angliában vagy sem. Mert a brazilok a „tricampeno” cím megszerzésére készülődnek , hogy végleg hazavihessék a Rímet Kupát. ESEJI WXém IMMBiaBliiai négyszeres olimpiai bajnok atléta: 1. Az afrikai sportolóik eredményei, 2. Caslavkka, Bikila és Mills. 3. Alkalmazkodni kell tudni az éghajlathoz! Bob Richards (Egyesült Államok), kétszeres rúdugró olimpiai bajnok: 1. Minden eddiginél nagyobb szabású olimpia volt! 2. Schollander, a szovjet Ivanov és az amerikai evezős nyolcas. 3. Versenyezni, versenyezni és nemcsak otthon, hanem külföldön is. Szokni kell az új körülményekhez. Vlagyimir Kuc (Szovjetunió), kétszeres olimpiai futóbajnok: 1. A sportolók nagy száma. 2. Bikila, Roelants, Schul, Mills és a 4x100-as lengyel női váltó.3. Már ma hozzá kell látni a felkészüléshez! Vera Caslavská (Csehszlovákia), háromszoros olimpiai tornászbajnoknő: 1. A női sport további népszerűsödése, 2. Dawin Fraser újabb aranyérme, a lengyel atléták és a Press- nővérek sikerei. 3. Kitartó, komoly edzés és még több nemzetközi verseny! Hogy végleg haza vihessék a Slimet kupát... jelentsék Az elmúlt gyorskorcsolyázó-idény egyik nagy meglepetése volt az eddig alig ismert észt Ants Antson sikersorozata. A szovjet gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot nyert, majd Innsbruckban is bizonyította képességeit: 1500 m-en aranyérmet nyert. És hogy ezt a szereplést mennyire elismerte a külföld is, arra példa, hogy a Norvég Korcsolyázó Szövetség őt tüntette ki az év legjobb gyorskorcsolyázójaként az Oscar Mathisen-díjjal. Az elmúlt esztendő igen emlékezetes marad számomra — mondta legutóbb a fiatal versenyző. — De mi tagadás, az új évben sem szeretnék rosszabb bizonyítványt kiállítani magamról. Hamarosan megkezdődik az új nemzetközi idény, és már január 1-én és 2-án rajthoz állok a norvégiai Gjovikban. Utána a hó közepén norvég—szovjet gyorskorcsolyázó-verseny lesz, majd a hónap végén Európa-bajnokság Göteborgban. A februári oslói világbajnokságra is lelkiismeretesen készülődöm. Nem lesz könnyű számomra ez az új esztendő, mert most fejezem be tanulmányaimat is a Tallinni Pedagógiai Főiskolán. Sőt a pályán nemcsak mint versenyző vagyok jelen, hanem már mint edző is az utánpótlást igyekszem nevelni. Dolgozik is négy-öt olyan tehetséges fiatal a kezem alatt, akik talán már az idén felhívják magukra a figyelmet. Ez külön öröm lenne számomra! Képünkön Anison (előtérben) és versenyzőtársai nyári alapozás közben, amikor még a görkorcsolya és a kerékpár játssza a főszerepet, kellett. Diszkoszt dobtam, gerelyt hajítottam és súlyt löktem. Az atlétika — változatlanul kedvelt sportágam. — Mire gondol, amikor megfogja a súlyzót? — Nehéz kérdés. Ez rendszerint a körülményektől függ: attól hogy milyen versenyről van szó, milyenek az erőviszonyok, s hogyan áll pillanatnyilag a verseny. Tehát sok mindentől! — S mire összpontosít, amikor emel? — Mindig csak egyre gondolok: fel kell emelni, főken emelni, le kell győznöm a súlyzót! Péntek, 1965. január 1. Az amerikai kosárlabdázásról — közvetlen közelről Tokió után, ahol az Egyesült Államok kosárlabdacsapata folytatta sikersorozatát — meghívtak néhány európai és afrikai edzőt tanulmányútra a sportág hazájába. Köztük volt Vasile Popescu román edző is, aki a legnagyobb elismerés hangján írt a román olvasóközönségnek mindarról, amit kint látott. íme egy rövidített részlet első leveléből. ..Itt-tartózkodásom kezdeti időszakában alkalmam nyílt az BOLGÁR FILM Bemutató: január 7. ra, hogy részt vegyek a keleti államok bajnokságának élén álló Bolton Celtics profi csapat edzésein és néhány mérkőzésén. Elsősorban az a fegyelmezettség és tudatosság keltette bennem a legnagyobb benyomást, amivel a játékosok minden edzésen dolgoznak. Láttam olyan nagy játtékosokat, mint Russel és Jones, amint tiszteletben tartva edző- jük utasításait, sokszor egymás után gyakorolják azt a mozdu latot, amelyet még nem sike r vült tökéletesen beidegezniük. És viszontláttam őket az edző- teremben a pihenő időszakában is, amint egy-egy technikai fogást gyakoroltak fáradhatatlanínul. Kétségtelenül ez is a nagy eredmények titkai közé tartozik! ! Elmentem velük egy philadel-phiai mérkőzéssorozatra. Négy nap alatt három mérkőzést játszottak, de a pihenőnapon is oldadós, kétórás edzést végeztek. Láttam Havliceket, amint az edzés folyamán súlyt emelt, majd a következő mérkőzésen, 22 pontot szerzett csapatánait ; íme első következtetéseim a látottakból: a) Jól megszervezik a kosár- labdázást, már zsenge korban az iskolában úgy 8—9 év körül. ; b) Minden játékos fizikai kép- zésére nagy súlyt fektetnek. c) Tökéletesen ismernek és tudnak minden technikai ele- met. d) Beidegzik az egész techni- kai és taktikai repertoárt. e) Hallatlan gyorsasággal hajt- ; ják végre akcióikat. f) Tökéletesen ismerik a tak- tikai kombinációkat, olyannyi- ra, hogy tulajdonképpen minden játékos egyben remek edző is lehetne. Bevezetőnek ez is eleget mond! ” 4 Két csúcs Japán hét rekordot döntött meg az olimpiával, az egyiket a részt vevő országok (94), a másikat pedig az eladott jegyek tekintetében. Hivatalos közlés szerint ugyanis a japánok a különböző sportágak versenyeire mintegy kétmillió jegyet adtak ki és a belépőjegyek 96,4 százaléka elkelt. Így Tokió kenterben verte a három utolsó olimpiát: Helsinkiben ugyanis a belépőjegyeknek csupán 47, Melbourne-ben 52, Rómában pedig 44.5 százaléka talált gazdára. E Egy kiváncsi kislány, aki a súlyemelésért (vagy Visszavert) rajong Natasa Kuznyecova, az egyik moszkvai általános iskola kilencedik osztályos tanulója nyilatkozatot kért Jurij Vlaszovtól. A kislány levélben tette fel a „kislányos” kérdéseket Vlaszovnak és a világbajnok ugyanígy válaszolt. Imé az „interjú”: — Emelt-e nehéz tárgyakat gyerekkorában is? — Nem, csak a hasonló korú gyerekekkel mértem össze erőmet. Nagyon szerettem a könyveiket, elsősorban olyanokat, amelyek daliás hősök életével foglalkoznak. — Erősebb volt-e gyerekkorában, mint a többi gyerek? ! Igen, alkatomnál fogva erősebb voltam. Tizenhét éves koromban 95 kilót nyomtam, de sportsikereimet elsősorban a sok edzéssel értem el. — Miért éppen a súlyemelést választotta? — Ebben, bizonyos mértékig a véletlen is közrejátszott. Atlétikával foglalkoztam, s erősödnöm »««»«««■ edzőnek lenni... Az utolsó játékos is eltűnt az öltözőhöz vezető alagútba®. Az edző fáradtan, megviselten indult a csapat után. Szeme alatt sötét árnyék, álmatlan éjszakák és a kispadon töltött nehéz órák áruló nyoma. Amikor átlépte az alagút kapuját, hideg, nyirkos sötétség csapta meg arcát. Egy pillanatra megtorpant, az elbukás jelképe — gondolta. Az öltözőben egy-két vezető beszélgetett. A játékosok már a fürdőben, a zuhany alatt álltak. Az edző kabátját megszokott mozdulatával a fogasra tette. Az ablakhoz állt, mindenkinek háttal. Gondolataiban megpróbálta még egyszer visszaidézni az elmúlt négy hetet. Sorrendben a hatodik mérkőzést vesztette el a csapat. Az első vereséget még a bajnokság kezdeti bizonytalanságának tudták be. A másodikat a régi vetélytárstól szenvedték el, mindenki úgy vette, hogy ebben az évtizede tartó küzdelemben most a másik csapat győzött. A harmadiknál, vidéken még mindég csak kisiklásról beszéltek, a negyedik azonban már a meglepetés erejével hatott. Az ötödik mérkőzést nagy érdeklődéssel várta a labdarúgás népes tábora. Ez a találkozó sorsdöntő volt, 2:0-ra vezettek, a mérkőzésből már csak tizenöt perc volt hátra, azt hitte, végre megtört a jég és győznek. Nem így történt. A pályán egyik pillanatról a másikra, minden megváltozott, az addig jól működő gépezet széthullott és mire felocsúdtak, már ki is kaptak. A mai mérkőzésen a közvélemény által kiesésre ítélt vidéki csapattól, otthon 4:0-ra kaptak ki. Ez minden képzeletet felülmúl és olyannak tűnik, mint egy rossz álom. Kihagyott helyzetek sokasága, védelmi hibákból kapott gólok, léteknélküli játék, küzdelem néllküli vereség. Gondolataiban önkéntelenül is az isismert és sablonos megfogalmazást használta. Ettől egy pillanatra meghökkent, azután elmosolyodott, önmagát, a „nagy edzőt” mosolyogta, akinek csak a sablon jut az eszébe. Ez már a vég . .. „Úgy koppan az eső . . .”, — hallatszott ki, a fürdőből a divatos sláger. A válogatott szélső harsogta, hol fütyülve, hol énekelve. De időnként az ő hangját is elnyomta a válogatott összekötőnek társai hibáin és a vereségeken évődő hangja. A fürdőből kihallatszó hangokra indulatosan fordult meg és felháborodottan tett egy lépést az ajtó felé. De megállt. A sarokban az intéző és szertáros halkan beszélgetett. Mintha betegszobában lennének — gondolta. Indulatait legyőzve tért vissza az ablakhoz, hátat fordítva az öltözőnek. Az ablaküvegen is egymást kergetve vágtatnak a kis vízcsepnek. Már négy hete esik az eső. Sohasem szerette az esőt, a felázott, sáros talajt, a csúszós labdát. Szívében a labdarúgás egyenlő volt a napfénnyel, az önfeledt, boldog játékossággal, az örömmel, amelyet oly sokszor érzett, mint edző és játékos egyaránt. Mély ez az érzés benne, talán a grundok derűs napfénye hagyta. Igyekszik visszakényszeríteni magát a jelen valóságába, de csak meredten nézi az ablaküvegen cikázó vízcseppeket. Egyre az jár a fejében, hogy ez a csapat már nem az övé. Közte és a játékosok között nincs meg az összhang. Fájdalmában, kétségeiben már nem osztoznak a játékosok, talán a vezetők sem. Ez a vereségsorozat felőrölte az együvétartozást, keserűvé tette a múlt győzelmeinek édes ízét, kilátástalanná sötétítette a jövőt. Megfordult. Egyedül találta magát az öltözőben, észre sem vette a többiek távozását. Nélküle mentek el. Nagyon egyedül érezte magát. Körülnézett és búcsúzott a megszokott bútoroktól, a vizes mezektől, a sáros, szétdobált cipőktől, a labdarúgóöltözők oly egyedülálló légkörétől. Hazafelé, gépiesen rótta az utcákat, a megszokottság vezette a sötétedő városon keresztül. Megpróbálta rendezni a gondolatait. Úgy érezte, ha most önmagának választ tud adni az elmúlt hetek történéseire, akkor megtalálja a kivezető utat. Gondolataiban visszaidézte azt a másfél év előtti pillanatot, amikor először lépett az öltözőbe. A játékosok ültek az öltöző padján, elesettek, szárnyaszegettek voltak, arcukon a bizonytalanság és várakozás ült. Az egyesület vezetősége, a szakosztály feloszlatásának gondolatával foglalkozott. A régi nagynevű játékosok többsége elhagyta az egyesületet. A kiesés réme fenyegette a csapatot, a bajnoki tabella alján álltak. Mennyi szeretettel kezdett el dolgozni. Hosszú évek lehiggadt edzői tapasztalatait rakta össze játékosmúltjának fontosabb emlékeivel. Tanácskozott más sportágak edzőivel, orvosokkal, pedagógusokkal. Úgy érezte, több, nagyobb feladatot kapott, mint egy csapat megmentését a kieséstől. Úgy érezte, az egész labdarúgósport felemelkedésének kovácsa lett. Ez benne is nagy becsvágyakat ébresztett. A csapat megmenekült a kieséstől A következő bajnokságban a második helyen végzett A szakemberek, a sajtó komoly jövőt jósolt a megfiatalított csapatnak. Nagyon boldog volt. Megelégedett, bizakodó, vidám embereket látott maga körül. Csak mosolygott, amikor a vezetők és a szurkolók munkáját dicsérve úgy nyilatkoztak, hogy keze alatt új, nagy csapat alakult ki. A hagyományok feléledtek, újra megnőtt a szurkolók tábora, ismét nagy közönség látogatta a mérkőzéseket. Minden sikerekkel teli jövőt ígért. Csak ő tudta, hogy ha mindazt meg akarják valósítani, ami terveikben élt, még nehéz út előtt állnak, vezetők, játékosok és ő maga az edző is. Az új bajnokság előkészül ♦ Vélemény az olimpiáról — Svédországból Még ma is felsőfokú jelzők kívánkoznak az ajkunkra, ha a tokiói olimpiát idézzük. Igen, ez az olimpia, a mosoly, a nemzetközi testvériség nagy diadala volt. De a felsőfokú dicséret mellett mégis gyökeret kezd verni bennünk a gondolat: vajon nem tért-e le a helyes útról ez a nagyszabású sportvetélkedő, nem kellene-e sürgősen megreformálni, amíg nem késő? Méreteiben hatalmas és imponáló, de nem ölt-e már a jövőben beteges méreteket? Ezzel a kérdéssel mihamarabb kellene foglalkozni és megtalálni a helyes utat, hogy az olimpia továbbra is hű maradhasson eszményeihez, a világ fiataljainak jobb megértéséhez. A magyaroknak az eddigi olimpiákon is mindig elismeréssel adóztam. A magyarok ismét bebizonyították: magas fokú a sportkultúrájuk, és ha meg is történik, hogy egyik vagy másik számban csalódást hoz versenyzőjük, ott vannak a többiek, akik kárpótolni képesek őket. így volt ez például a vívásban, ahol egyébként magyar barátaink most is brillíroztak. Nekem mégis a párbajtőrcsapat győzelme imponált a legjobban, erre ugyanis kevesen számítottak. Volt tehát most is olyan gárdájuk a magyaroknak, amely képes volt a pillanatnyi kihagyás miatt az emelvényről leszorult kardcsapat helyébe lépni. Ezúttal is érvényesült a magyarok remek labdaérzéke. A labdarúgásban, ha a mezőny nem is volt nagyon erős, a magyarok aranyérmét nem adtákingyen . És ha egy játékos nevét kérdezik tőlem, csak ezt felelhetem: Bene Ferenc. De nem akarok megfelejtkezni a többiekről sem, atlétikában az ügyességi versenyzőkről, a hosszútávfutókról és szívesen beszélek az „öreg harcos” Potyák Imre győzelméről. Bengt Ahabem, a Stockholms Tidningen sportszerkesztője. ♦ Labdarúgásról olvastuk, hogy ... ... a skót Denis Law így reagált arra a hírre, hogy 19 európai labdarúgó szakíró véleménye alapján ő lett Európa 1964. évi legjobb labdarúgója. „Szép dolog, mondhatom. Egyik pillanatban a sárba tipornak, majd utána oltárra emelnek.” Law ugyanis éppen most tölti büntetését: egy hónapra eltiltották a szabálytalankodás miatt. ... Saron életéről filmet írnák az olaszok „Il Ragazzo d’oro” (Aranyat érő fiú) címmel. A népszerű Omart felkérték a címszerep eljátszására, ő azonban húzódozik ettől és szívesebben bízná a megtiszteltetést egy hivatásos színészre. ... nagy visszhangot keltett az a hír, hogy Alan Gilzeant, a skót válogatott és a Dundee középcsatárát, a skót liga gólzsákját, a Tottenham Hotspur idény közben több mint 20 000 dollárért igazolta át. Ez a legmagasabb lelépés, amelyet valaha is egy skót játékosért fizettek. A Tottenhamnak ez az idei második nagy átigazolása, a másik a válogatottban nemrég bemutatkozott Alan Mullery volt, akit a Fulhamtól vett meg. Innind onnan 0 AZ NDK LABDARÚGÓVÁLOGATOTT CSAPATA szerdán megérkezett dél-amerikai portyájának első állomására, Montevideóba. A német csapat első mérkőzését vasárnap Uruguay ellen játszsza. 0 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN már megkezdték a nagyarányú előkésedtetőket a mexikói olimpiára. Az Amerikai Olimpiai Bizottság megbízott egy cambridge-i (Massachusetts állam) kutató intézetet annak tarnulmányozásával, hogy milyen testalkat felel meg a legjobban a különböző sportágak űzésihez, s hogyan lehet az edzéseket a legeredményesebbé tenni. Az intézet 1965 februárjában juttatja el véleményeit az olimpiai bizottsághoz. Nemzetközi labdarúgó-találkozó: Panathaikosz—Vienna Wien 4:2. Athén. A Nemzetközi Pezó Szövetség legutóbbi ülésén 15 úszó világcsúcsot hitelesített. Nők: 100 m pillangóúszás: Stouder (amerikai 1:04.7. 100 m hátúszás: Ferguson (amerikai) 1:07.7. 4x100 m gyorsváltó: Egyesült Államok 4:03.7. 4x100 m vegyesváltó: Egyesült Államok 4:33.9. Férfiak: 400 m gyorsúszás: Schokander (amerikai) 4:12.2. 880 yard gyorsúszás: Rose (ausztrál) 8:55.5. 200 m mellúszás: O'Brien (ausztrál) 2:27.8. 200 m pillangóúszás: Berry (ausztrál) 2:06.6. 100 m hátúszás: Kuppers (NSZK) 1:00.8. 100 m hátúszás: Mann (amerikai) 59.6. 200 m hátúszás: Graef (amerikai) 2:10.3. 400 m vegyesúszás: Roth (amerikai) 4:45.4. 4x100 m gyorsváltó: Egyesült Államok 3:33.2. 4x100 m vegyesváltó: Egyesült Államok 3:58.4. 4x200 m gyorsváltó: Egyesült Államok 7:52.1.