Népsport, 1965. január (21. évfolyam, 1-21. szám)

1965-01-01 / 1. szám

♦ Tokiótól — Mexikóig Egy ilyen nagy világvetél­kedőre, mint amilyen a tokiói volt, nem lehet egyik napról a másikra pontot tenni. De most már mindez más szemszögből vetődik fel, mégpedig így: mi volt Tokióban és mi lesz Mexi­kóban? Vagyis fél szemmel már Mexikóra tekint a világ, időben bármily messze is esik ez még tőlünk. A „Szovjetunió” című folyóirat három kérdést tett fel nagy sportegyéniségeknek: 1. Mi jellemezte a tokiói olim­piát? 2. Kinek a szereplése a leg­nagyobb szenzáció? 3. Mi kell a sikerhez Mexikó­ban? Íme villáminterjú formájában a válaszok: Jesse Owens (Egyesült Álla­mok), négyszeres olimpiai baj­nok atléta: 1. A kimagasló eredmények. 2. Hayes, az amerikai evezős nyol­cas és Zsabotyinszkij. 3. Gondo­san válogatni — idejében! Boján Radev (Bulgária), olim­piai birkózóbajnok: 1. A versenyek magas szín­vonala. 2. A szovjet súlyemelők, az amerikai úszók és atléták. 3. Már most gondoskodni az után­pótlásról ! Emil Zátopek (Csehszlovákia). Az idő múlásával, az angliai VB közeledtével párhuzamosan egyre több szó esik a brazil csapatról, a kétszeres világbaj­nokról. Arról már írtunk, hogy Angliában jóelőre, minden rész­letre kiterjedő pontossággal in­tézkedtek a brazilok:­­ már a buszt is megrendelték a szálloda elé, ahonnan a csapat majdan edzésre siet! Ezúttal az otthoni előkészületekről ejtenénk né­hány szót. A nyilatkozatok he­lyett most az intézkedések be­széljenek. Ezekben a napokban — vagy talán órákban — ért véget Rio de Janeiróban a brazil sport­­szövetség ülése, amely Joao Ha­­velange elnöklete alatt két fon­tos napirendi pontot tárgyalt meg. Elsőként arról van szó, hogy a világbajnokságig nem engedé­lyezik a kijelölt 42 tagú keret­ben szereplő játékosok távozását külföldre. Másodszor pedig: mó­dosítanák az 1956-ban hozott törvényt, amely kizárja a válo­gatottból azokat a játékosokat, akik külföldi klubokhoz szer­ződtek.­­ Nos, a braziloknak nagyon fájó pont lenne, ha le kellene mondaniok például az Olasz­országban játszó Jairról, Ama­­rildóról és Cinezinhóról. Ami pedig a 42 tagú keretet illeti, sok új névvel találkoz­tunk benne, de sok ismerőssel is. Íme a lista: Kapusok: Gilmar (Santos), Marcial (Flamengo), Manga (Bo­tafogo). Védőjátékosok: Altair (Fluminense), Lima. Geraldino, Haroldo (Santos), Edoardo, Clau­­dio (Corinthians), Tareiso. Ge­­raldo I (Palmeiras), Rildo (Bota­fogo), Vilella, Ditao (Portu­­guesa), Carlos Alberto (Flumi­­nense), Dias, Jurandiz (Sao Paulo), Brito (Vasco da Gama). Csatárok: Amoroso (Flu­minense), Gerson, Jairzinho, Garrincha, Arlindo (Botafogo), Ariton (Flamengo), Ábel (Ame­rica), Felé, Coutinho, Mengal­­ino (Santos), Tales (Ferroviaria), Razzaninho, Bene (!), Marco An­­tonio (Sao Paulo), Tupanzinho, Rinaldo, Gildo, Servilio, Ademir da Guia (Palmeiras), Nei, Flavio, Silva (Corinthians), Ivaír, Nasi (Portuguesa). Hogy hogyan is fest majd az új brazil válogatott, abból majd 1965 júniusában, az európai par­tján kapunk ízelítőt. És majd az akkori eredmények szabják meg, hogy ugyanazokkal a ne­vekkel találkozunk-e Angliában vagy sem. Mert a brazilok a „tricampeno” cím megszerzésére készülődnek , hogy végleg hazavihessék a Rímet Kupát. ESEJI WXém IMMBiaBliiai n­égy­szeres olimpiai bajnok at­léta: 1. Az afrikai sportolóik ered­ményei, 2. Caslavkka, Bikila és Mills. 3. Alkalmazkodni kell tudni az éghajlathoz! Bob Richards (Egyesült Álla­mok), kétszeres rúdugró olim­piai bajnok: 1. Minden eddiginél nagyobb szabású olimpia volt! 2. Schol­­lander, a szovjet Ivanov és az amerikai evezős nyolcas. 3. Ver­senyezni, versenyezni és nem­csak otthon, hanem külföldön is. Szokni kell az új körülmények­hez. Vlagyimir Kuc (Szovjetunió), kétszeres olimpiai futóbajnok: 1. A sportolók nagy száma. 2. Bikila, Roelants, Schul, Mills és a 4x100-as lengyel női váltó.­­3. Már ma hozzá kell látni a fel­készüléshez! Vera Caslavská (Csehszlová­kia), háromszoros olimpiai tor­nászbajnoknő: 1. A női sport további nép­­szerűsödése, 2. Dawin Fraser újabb aranyérme, a lengyel atlé­ták és a Press- nővé­rek sikerei. 3. Kitartó, komoly edzés és még több nemzetközi verseny! Hogy végleg haza vih­essék a Slimet kupát... j­elent­­­sé­k Az elmúlt gyorskorcsolyázó-idény eg­yik nagy meglepetése volt az eddig alig ismert észt Ants Antson sikersorozata. A szov­jet gyorskorcsolyázó Európa-bajnokságot nyert, majd Innsbruck­ban is bizonyította képességeit: 1500 m­-en arany­érmet nyert. És hogy ezt a szereplést mennyire elismerte a külföld is, arra példa, hogy a Norvég Korcsolyázó Szövetség őt tüntette ki az év legjobb gyorskorcsolyázójaként az Oscar Mathisen-díjjal.­­ Az elmúlt esztendő igen emlékezetes marad számomra — mondta legutóbb a fiatal versenyző. — De mi tagadás, az új évben sem szeretnék rosszabb bizonyítványt kiállítani magamról. Hama­rosan megkezdődik az új nemzetközi idény, és már január 1-én és 2-án rajthoz állok a norvégiai Gjovikban. Utána a hó közepén norvég—szovjet gyorskorcsolyázó-verseny lesz, majd a hónap vé­gén Európa-bajnokság Göteborgban. A februári oslói világbajnok­ságra is lelkiismeretesen készülődöm. Nem lesz könnyű szá­momra ez az új esztendő, mert most fejezem be tanulmányaimat is a Tallinni Pedagógiai Főiskolán. Sőt a pályán nemcsak mint versenyző vagyok jelen, hanem már mint edző is az utánpótlást igyekszem nevelni. Dolgozik is négy-öt oly­an tehetséges fiatal a kezem alatt, akik talán már az idén felhívják magukra a figyel­met. Ez külön öröm lenne számomra! Képünkön Anison (előtérben) és versenyzőtársai nyári alapo­zás közben, amikor még a görkorcsolya és a kerékpár játssza a főszerepet, kellett. Diszkoszt dobtam, ge­relyt hajítottam és súlyt löktem. Az atlétika — változatlanul ked­velt sportágam. — Mire gondol, amikor meg­fogja a súlyzót? — Nehéz kérdés. Ez rendsze­rint a körülményektől függ: at­tól hogy milyen versenyről van szó, milyenek az erőviszonyok, s hogyan áll pillanatnyilag a verseny. Tehát sok mindentől! — S mire összpontosít, a­mi­kor emel? — Mindig csak egyre gondo­lok: fel kell emelni, fő­ken emelni, le kell győznöm a súly­zót! Péntek, 1965. január 1. Az amerikai kosárlabdázásról — közvetlen közelről Tokió után, ahol az Egyesült Államok kosárlabdacsapata foly­tatta sikersorozatát — meghív­tak néhány európai és afrikai edzőt tanulmányútra a sportág hazájába. Köztük volt Vasile Popescu román edző is, aki a legnagyobb elismerés hangján írt a román olvasóközönségnek mindarról, amit kint látott. íme egy rövidített részlet el­ső leveléből. ..Itt-tartózkodásom kezdeti időszakában alkalmam nyílt az­ BOLGÁR FILM Bemutató: január 7. ra, hogy részt vegyek a keleti államok bajnokságának élén álló­­ Bolton Celtics profi csapat edzé­­sein és néhány mérkőzésén. El­­­­sősorban az a fegyelmezettség­­ és tudatosság keltette bennem a­ legnagyobb benyomást, amivel a­­ játékosok minden edzésen dol­­­goznak. Láttam olyan nagy ját­­tékosokat, mint Russel és Jones,­ amint tiszteletben tartva edző-­­ jük utasításait, sokszor egymás­­ után gyakorolják azt a mozdu­­ latot, amelyet még nem s­ike­ r vült tökéletesen beidegezniük.­ És viszontláttam őket az edző-­­ teremben a pihenő időszakában­ is, amint egy-egy technikai fo­­­­gást gyakoroltak fáradhatatlan­í­nul. Kétségtelenül ez is a nagy­­ eredmények titkai közé tartozik! ! Elmentem velük egy philadel-­­phiai mérkőzéssorozatra. Négy­ nap alatt három mérkőzést ját­­­­szottak, de a pihenőnapon is o­ldadós, kétórás edzést végeztek.­­ Láttam Havliceket, amint az­ edzés folyamán súlyt emelt,­­ majd a következő mérkőzésen, 22 pontot szerzett csapa­tánait­ ; íme első következtetéseim a­­ látottakból:­­ a) Jól megszervezik a kosár-­ labdázást, már zsenge korban az­­ iskolában úgy 8—9 év körül. ; b) Minden játékos fizikai kép-­­ zésére nagy súlyt fektetnek.­­ c) Tökéletesen ismernek és­­ tudnak minden technikai ele-­­ met.­­ d) Beidegzik az egész techni-­­ kai és taktikai repertoárt. e) Hallatlan gyorsasággal hajt- ; ják végre akcióikat. f) Tökéletesen ismerik a tak-­ tikai kombinációkat, olyannyi-­­ ra, hogy tulajdonképpen min­­­­den játékos egyben remek edző­­ is lehetne.­­ Bevezetőnek ez is eleget­­ mond! ” 4 Két csúcs Japán hét rekordot dön­tött meg az olimpiával, az egyiket a részt vevő or­szágok (94), a másikat pe­dig az eladott jegyek te­kintetében. Hivatalos köz­lés szerint ugyanis a­ ja­pánok a különböző sport­ágak versenyeire mintegy kétmillió jegyet adtak ki és a belépőjegyek 96,4 szá­zaléka elkelt. Így Tokió kenterben verte a három utolsó olimpiát: Helsinki­ben ugyanis a belépője­gyeknek csupán 47, Mel­­bourne-ben 52, Rómában pedig 44.5 százaléka ta­lált gazdára. E Egy kiváncsi kislány, aki a súly­emelésért (vagy Visszavert) rajong Natasa Kuznyecova, az egyik moszkvai általános iskola kilen­cedik osztályos tanulója nyilat­kozatot kért Jurij Vlaszovtól. A kislány levélben tette fel a „kis­­lányos” kérdéseket Vlaszovnak és a világbajnok ugyanígy vála­szolt. Imé az „interjú”: — Emelt-e nehéz tárgyakat gyerekkorában is? — Nem, csak a hasonló korú gyerekekkel mértem össze erő­met. Nagyon szerettem a köny­veiket, elsősorban olyanokat, amelyek daliás hősök életével foglalkoznak. — Erősebb volt-e gyerek­korában, mint a többi gyerek? !­ Igen, alkatomnál fogva erő­sebb voltam. Tizenhét éves ko­romban 95 kilót nyomtam, de sportsikereimet elsősorban a sok edzéssel értem el. — Miért éppen a súlyeme­lést választotta? — Ebben, bizonyos mértékig a véletlen is közrejátszott. Atléti­kával foglalkoztam, s erősödnöm »««»«««■ e­dzőnek lenni... A­z utolsó játékos is eltűnt az öltöző­höz vezető alagút­ba®. Az edző fá­radtan, megviselten indult a csapat után. Szeme alatt sötét árnyék, álmatlan éjszakák és a kispadon töltött nehéz órák áruló nyoma. Amikor átlépte az alagút kapuját, hideg, nyir­kos sötétség csapta meg arcát. Egy pillanatra megtorpant, az elbukás jelképe — gondolta. Az öltözőben egy-két ve­zető beszélgetett. A játékosok már a fürdőben, a zuhany alatt álltak. Az edző kabátját megszokott mozdulatával a fogasra tette. Az ablakhoz állt, mindenkinek háttal. Gon­dolataiban megpróbálta még egyszer visszaidézni az elmúlt négy hetet. Sorrendben a ha­todik mérkőzést vesztette el a csapat. Az első vereséget még a bajnokság kezdeti bizonyta­lanságának tudták be. A má­sodikat a régi vetélytárstól szenvedték el, mindenki úgy vette, hogy ebben az évtizede tartó küzdelemben most a másik csapat győzött. A har­madiknál, vidéken még min­dég csak kisiklásról beszéltek, a negyedik azonban már a meglepetés erejével hatott. Az ötödik mérkőzést nagy érdeklődéssel várta a labda­rúgás népes tábora. Ez a ta­lálkozó sorsdöntő volt, 2:0-ra vezettek, a mérkőzésből már csak tizenöt perc volt hátra, azt hitte, végre megtört a jég és győznek. Nem így történt. A pályán egyik pillanatról a másikra, minden megválto­zott, az addig jól működő gé­pezet széthullott és mire fel­ocsúdtak, már ki is kaptak. A mai mérkőzésen a köz­vélemény által kiesésre ítélt vidéki csapattól, otthon 4:0-ra kaptak ki. Ez minden képze­letet felülmúl és olyannak tűnik, mint egy rossz álom. Kihagyott helyzetek sokasága, védelmi hibákból kapott gó­lok, léteknélküli játék, küzde­­lem néllküli vereség. Gondola­taiban önkéntelenül is az is­ismert és sablonos megfogal­mazást használta. Ettől egy pillanatra meghökkent, az­után elmosolyodott, önmagát, a „nagy edzőt” mosolyogta, akinek csak a sablon jut az eszébe. Ez már a vég . .. „Úgy koppan az eső . . .”, — hallatszott ki, a fürdőből a di­vatos sláger. A válogatott szélső harsogta, hol fütyülve, hol énekelve. De időnként az ő hangját is elnyomta a vá­logatott összekötőnek társai hibáin és a vereségeken évődő hangja. A fürdőből kihallat­­szó hangokra indulatosan for­dult meg és felháborodottan tett egy lépést az ajtó felé. De megállt. A sarokban az intéző és szertáros halkan be­szélgetett. Mintha betegszobá­ban lennének — gondolta. In­dulatait legyőzve tért vissza az ablakhoz, hátat fordítva az öltözőnek. Az ablaküvegen is egymást kergetve vágtatnak a kis víz­­csepnek. Már négy hete esik az eső. Sohasem szerette az esőt, a felázott, sáros talajt, a csúszós labdát. Szívében a labdarúgás egyenlő volt a napfénnyel, az önfeledt, bol­dog játékossággal, az öröm­mel, amelyet oly sokszor ér­zett, mint edző és játékos egyaránt. Mély ez az érzés benne, talán a grundok derűs napfénye hagyta. Igyekszik visszakényszeríte­­ni magát a jelen valóságába, de csak meredten nézi az ab­laküvegen cikázó vízcseppe­­ket. Egyre az jár a fejében, hogy ez a csapat már nem az övé. Közte és a játékosok kö­zött nincs meg az összhang. Fájdalmában, kétségeiben már nem osztoznak a játékosok, talán a vezetők sem. Ez a vereségsorozat felőrölte az együvétartozást, keserűvé tette a múlt győzelmeinek édes ízét, kilátástalanná sötétítette a jövőt. Megfordult. Egyedül találta magát az öltözőben, észre sem vette a többiek távozását. Nélküle mentek el. Nagyon egyedül érezte magát. Körül­nézett és búcsúzott a meg­szokott bútoroktól, a vizes mezektől, a sáros, szétdobált cipőktől, a labdarúgóöltözők oly egyedülálló légkörétől. Ha­zafelé, gépiesen rótta az utcá­kat, a megszokottság vezette a sötétedő városon keresztül. Megpróbálta rendezni a gon­dolatait. Úgy érezte, ha most önmagának választ tud adni az elmúlt hetek történéseire, akkor megtalálja a kivezető utat.­­ Gondolataiban visszaidézte azt a másfél év előtti pillana­tot, amikor először lépett az öltözőbe. A játékosok ültek az öltöző padján, elesettek, szárnyaszegettek voltak, arcu­kon a bizonytalanság és vára­kozás ült. Az egyesület veze­tősége, a szakosztály feloszla­tásának gondolatával foglalko­zott. A régi nagynevű játéko­sok többsége elhagyta az egye­sületet. A kiesés réme fenye­gette a csapatot, a bajnoki ta­bella alján álltak. Mennyi szeretettel kezdett el dolgozni. Hosszú évek le­higgadt edzői tapasztalatait rakta össze játékosmúltjának fontosabb emlékeivel. Tanács­kozott más sportágak edzői­vel, orvosokkal, pedagógusok­kal. Úgy érezte, több, nagyobb feladatot kapott, mint egy csa­pat megmentését a kieséstől. Úgy érezte, az egész lab­darúgósport felemelkedésének kovácsa lett. Ez benne is nagy becsvágyakat ébresztett. A csapat megmenekült a ki­eséstől A következő bajnok­ságban a második helyen vég­zett A szakemberek, a sajtó komoly jövőt jósolt a meg­fiatalított csapatnak. Nagyon boldog volt. Megelégedett, bi­zakodó, vidám embereket lá­tott maga körül. Csak mo­solygott, amikor a vezetők és a szurkolók munkáját dicsér­ve úgy nyilatkoztak, hogy keze alatt új, nagy csapat alakult ki. A hagyományok feléled­tek, újra megnőtt a szurkolók tábora, ismét nagy közönség látogatta a mérkőzéseket. Min­den sikerekkel teli jövőt ígért. Csak ő tudta, hogy ha mind­azt meg akarják valósítani, ami terveikben élt, még ne­héz út előtt állnak, vezetők, játékosok és ő maga az edző is. Az új bajnokság előkészül ♦ Vélemény az olimpiáról — Svédországból Még ma is felsőfokú jelzők kívánkoznak az ajkunkra, ha a tokiói olimpiát idézzük. Igen, ez az olimpia, a mosoly, a nem­zetközi testvériség nagy diadala volt. De a felsőfokú dicséret mellett mégis gyökeret kezd verni bennünk a gondolat: va­jon nem tért-e le a helyes útról ez a nagyszabású sportvetél­kedő, nem kellene-e sürgősen megreformálni, amíg nem késő? Méreteiben hatalmas és impo­náló, de nem ölt-e már a jövő­ben beteges méreteket? Ezzel a kérdéssel mihamarabb kellene foglalkozni és megtalálni a he­lyes utat, hogy az olimpia to­vábbra is hű maradhasson esz­ményeihez, a világ fiataljainak jobb megértéséhez. A magyaroknak az eddigi olimpiákon is mindig elismerés­sel adóztam. A magyarok ismét bebizonyították: magas fokú a sportkultúrájuk, és ha meg is történik, hogy egyik vagy má­sik számban csalódást hoz ver­senyzőjük, ott vannak a többiek, akik kárpótolni képesek őket. így volt ez például a vívásban, ahol egyébként magyar bará­taink most is brillíroztak. Ne­kem mégis a párbajtőrcsapat győzelme imponált a legjobban, erre ugyanis kevesen számítot­tak. Volt tehát most is olyan gárdájuk a magyaroknak, amely képes volt a pillanatnyi kiha­gyás miatt az emelvényről le­szorult kardcsapat helyébe lép­ni. Ezúttal is érvényesült a ma­gyarok remek labdaérzéke. A labdarúgásban, ha a mezőny nem is volt nagyon erős, a ma­gyarok aranyérmét nem ad­ták­ingyen . És ha egy játékos nevét kérdezik tőlem, c­sak ezt felel­hetem: Bene Ferenc. De nem akarok megfelejtkezni a töb­­biekről sem, atlétikában az ügyességi versenyzőkről, a h­osszútávfutókról és szívesen beszélek az „öreg harcos” Po­tyák Imre győzelméről. Bengt Ahabem, a Stockholms Tidningen sportszerkesztője. ♦ Labdarúgásról olvastuk, h­ogy ... ... a skót Denis Law így rea­gált arra a hírre, hogy 19 euró­pai labdarúgó szakíró vélemé­nye alapján ő lett Európa 1964. évi legjobb labdarúgója. „Szép dolog, mondhatom. Egyik pilla­natban a sárba tipornak, majd utána oltárra emelnek.” Law ugyanis éppen most tölti bünte­tését: egy hónapra eltiltották a szabálytalankodás miatt. ... Saron életéről filmet írnák az olaszok „Il Ragazzo d’oro” (Aranyat érő fiú) címmel. A népszerű Omart felkérték a címszerep eljátszására, ő azon­ban húzódozik ettől és szíveseb­ben bízná a megtiszteltetést egy hivatásos színészre. ... nagy visszhangot keltett az a hír, hogy Alan Gilzeant, a skót válogatott és a Dundee középcsatárát, a skót liga gól­zsákját, a Tottenham Hotspur idény közben több mint 20 000 dollárért igazolta át. Ez a leg­magasabb lelépés, amelyet va­laha is egy skót játékosért fizet­tek. A Tottenhamnak ez az idei második nagy átigazolása, a másik a válogatottban nemrég bemutatkozott Alan Mullery volt, akit a Fulhamtól vett meg. ­ Innind onnan 0 AZ NDK LABDARÚGÓ­­VÁLOGATOTT CSAPATA szer­­dán megérkezett dél-ameri­kai portyájának első állomá­sára, Montevideóba. A német csapat első mérkőzését va­sárnap Uruguay ellen játsz­­sza. 0 AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK­BAN már meg­k­ezdté­k a nagy­arányú előkésed­tetőket a mexi­kói olimpiára. Az Amerikai Olimpiai Bizottság megbízott egy cambridge-i (Massachusetts ál­lam) ku­ta­tó intézetet annak ta­­rnul­mány­ozásával, hogy milyen testalkat felel meg a legjobban a különböző sportágak űzési­hez, s hogyan lehet az edzése­ket a legeredményesebbé tenni. Az intézet 1965 februárjában juttatj­a el véleményeit az olim­piai bizottsághoz. Nemzetközi labdarúgó-találko­­zó: Panathaikosz—­Vienna Wien 4:2. Athén. A Nemzetközi Pezó Szövetség legutóbbi ülésén 15 úszó világ­csúcsot hitelesített. Nők: 100 m pillangóúszás: Stouder (amerikai 1:04.7. 100 m hátúszás: Fergu­son (amerikai) 1:07.7. 4x100 m gyor­sváltó: Egyesült Államok 4:03.7. 4x100 m vegyes­váltó: Egyesült Államok 4:33.9. Férfiak: 400 m gyorsúszás: Schokander (amerikai) 4:12.2. 880 yard gyorsúszás: Rose (ausztrál) 8:55.5. 200 m mellúszás: O'Brien (ausztrál) 2:27.8. 200 m pillangó­­úszás: Berry (ausztrál) 2:06.6. 100 m hátúszás: Kuppers (NSZK) 1:00.8. 100 m hátúszás: Mann (amerikai) 59.6. 200 m hátúszás: Graef (amerikai) 2:10.3. 400 m vegyesúszás: Roth (amerikai) 4:45.4. 4x100 m gyorsváltó: Egyesült Államok 3:33.2. 4x100 m vegyesváltó: Egyesült Államok 3:58.4. 4x200 m gyorsváltó: Egye­sült Államok 7:52.1.

Next