Népsport, 1965. január (21. évfolyam, 1-21. szám)

1965-01-15 / 10. szám

£a&da%iígá a’tjáiatati cvz CLÍfaídön Megbecsülik-e magukat a tiszakécskei labdarúgók? Rosszul áll a labdarúgás szé­nája Tiszakécskén. A község ré­gi településén, ahol a sportkör gazdája a Szabadság Tsz, épp­úgy, mint a falu túlsó, új ré­szén, ahol a Vegyiparimunkát Szerelő Vállalat vallhatja ma­gáénak a Tiszakécskei SC-t. Sok gonddal, nehézséggel birkóznak, de hogy nem haladnak előre, ab­ban nemcsak a kényszerítő kö­rülmények, hanem maguk a já­tékosok és a vezetők is ludasak. Borgőzös fejjel A gyári csapat a jobbik együt­tes. A megyei bajnokságban sze­repel. de épp hogy csak megka­paszkodott a táblázat alsó felé­ben. A csapatnak és a közönség­nek nincs valami jó híre a kecskeméti járásban. És hogy valóban ez a helyzet, azt a he­lyiek sem tagadják. Bár emle­getnek mentő körülményeket is, amelyek középpontjába a nem kielégítő bíráskodást állítják. — Komolyabb baj csak Kecs­keméten volt, amikor két játé­kosunkat reklamálásért kizár­tak a játékból, az egyik a csa­patkapitányunk volt — mondta beszélgetésünk alkalmával Vá­­radi Imre, aki tavaly még szak­osztályvezető volt, de az idén a TSC társadalmi edzője lett. — Megelőzően Rácz nevű játéko­sunkat tiltották el egy évre, meri mint szurkoló a nézőtér­ről sértegette a játékvezetőt. Pír szökött az arcába: — Aztán jómagam is fegyel­mi bizottság elé kerültem, mert a Kiskunfélegyházi Honvéd el­len jogosulatlanul szerepeltet­tem egy játékost. Szégyellem is magam . . . Bírálta a közönséget is: — Szidalmazzák, korholják az ellenfelet, de a mieinket is. Per­sze nem mindenki. . . Tóth Sándor, a község fiatal párttitkára vette át a szót: — Bortermő vidék vagyunk, s bizony előfordul, hogy a szur­kolók a kelleténél többet isz­' nak és, sajnos, az is: egyik­másik labdarúgónk borgözös fej­­j jel lép a pályára. Ilyenkor per­­j sze hamar lángra lobban a ha­­! rag, elég egy csipetnyi bosszú­­! ság, s máris kitör a vihar. Elmondták, hogy orvoslásként higgadtságra intő falragaszokat készítettek s megerősítették a rendezőgárdát. De ami a leg­­í döntőbb, kisöprüzték már azo­­| kát a játékosokat, akik legtöb­bet ártottak az egyesületnek. Sós Vince szigorú kritikus Ha az ember a Szabadság Tsz SK helyzete felől csupán Mada­rász Lajos szakosztályvezetőtől és Hűmmel Ferenc társadalmi edzőtől szerez értesülést, egy kissé egyoldalú képet kap. Ők ugyanis szembetűnő hibákról sem tesznek említést. Inkább mentőkörülményeket keresnek a csapat kiábrándító szereplésére. A tsz-csapat ugyanis jóformán csak hírből ismeri a győzelmet, s ha bentmarad a járási össze­vont bajnokságban, azt csupán annak köszönheti, hogy létre­hozzák a kétcsoportos megyei bajnokságot. Persze, nem az a legnagyobb búj. hogy rosszul szerepelnek. Sokkal inkább az, amelyet Sós Vince, a tsz elnöke, áld egykor maga is labdarúgó volt Tisza­kécskén, így öntött szavakba: — Mi erőnkhöz mérten min­dent megadunk a csapatnak! Nemrégiben kaptak új felszere­lést, az utazásokhoz rendelke­zésre bocsátjuk a gépkocsin­kat, a költségvetés fedezi szük­ségletüket. De nem érdemlik meg a támogatást! Dőlt belőle a keserűség: — Edzésre nem járnak... A mérkőzésekre lasszóval kell fogni őket .. , Nemegyszer csak nyolcán, kilencen tudnak ki­állni __ Nem megfelelő a ve­zetés sem__ Váratlan fordulat következett: — De mi ezek ellenére is fenntartjuk a labdarúgó-szak­osztályt, mert azt reméljük, hogy egyszer csak benő a fiata­lok fejelágya és sportolási lehe­tőséget akarunk biztosítani azoknak a fiataloknak, akik egyre nagyobb számban térnek vissza a tsz-be. Szorít a közös cipő Madarász Lajos azt mondta, az utóbbi időben sok támoga­tást kaptak a tsz-től, régebben kevesebbet. — Felszerelésben sokkal job­ban állunk mini az újkécskeiek. Nekünk még edzéseken is jobb felszerelés jut, mint nekik a mérkőzéseken. Váradi kapott a szón: — Elnyütlek a mezek, 32 já­tékosunk van, de csak öt lab­dánk, cipőink elképesztő álla­potban vannak. Az agyagos ta­laj valósaggal tépi, szaggatja őket. így terelődött a szó' a pályák­ra. kiderült, hogy ilyen tekin­tetben közös cipő szorítja a két csapatot. Nosza, felkerekedtünk. Meg­néztük a pályákat. A gyáriak pályája hepehupás, gazos, egyáltalán nem üdítő lát­vány, s csak félig van bekerít­ve. A szövetkezetieké nem más, mint az országúitól és a gyü­mölcsöstől határolt bekerítetlen rét. amely négy évvel ezelőtt szántóföld volt, közepén egy ki­apadt gémeskúttal. Azóta kinőtt a fű, de a talaj olyan egyenet­len, hogy valósággal hullámzik, harminccentis szintkülönbségek fedezhetők fel. Ez bizony sérü­lési veszélyeket rejteget. Öltöző, mosdó nincs! Ezen a helyzeten bizony vál­toztatni kellene! Mit lehetne tenni? Ahol a vezetők segitená akar­nak, ott tudnak is. És Tóth Sán­dor, Sós Vince éppúgy akar, mint Kiss László járási TS-el­­nök vagy Balatonfüredi József, a községi tanács vb-elnöke. Erről bizonyságot is tettek. — A megyei TS nemrégiben húszezer forint értékű salakot szállíttatott a pályára. Ezzel rendbehozhatják az atlétikai pá­lyát, a tenisz-, a röplabdapá­lyát. sőt a létesítendő kézilabda­­pályát is — újságolta Kiss László. Balatonfüredi József is kiruk­kolt egy aduval: — Mi a városfejlesztési alap­ból felajánlunk húszezer forin­tot füvesítésre. A gyár, s a tsz-ek adnak majd szállítási esz­közöket, a dolgozók, s termé­szetesen a sportolók végezze­nek hathatós társadalmi mun­kát. Lehet, hogy egy garnitúra felszereléssel is segíteni tudjuk a TSC-t. Tóth Sándor, a párttitkár nagyszerű, javaslatot tett: — Amíg a pálya gyepesítésr‘ miatt nem használható, játsz­­szék a TSC, a Szabadság Tsz pályáján. De, hogy az megyei bajnoki mérkőzések lejátszásá­ra is alkalmas legyen, rendbe kell hozni! A tsz adjon a talaj­­gyaluláshoz gépeket, a feltöl­tést, az egyengetést pedig vé­gezzék el a Tiszakécskei SC és a Szabadság Tsz SK sportolói. Sós Vince sem húzódozott: — Mi sem vonjuk ki magun­kat. Adunk gépeket, szállítási eszközöket, s a mostani iroda­­helyiségben megoldjuk az öltöz­ködéssel, tisztálkodással kapcso­latos problémákat is. Mi már úgyis kinőttük ezeket az irodá­kat, egy éven belül elköltözünk. Megható fordulat, pompás pél­dája az összefogásnak, a segí­­tenivágyásnak. Nem csoda, hogy Váradi és Madarász arca fel­­derült. Biztos, hogy a tiszakécskei vezetők valóra váltják ígéretü­ket! De vajon megbecsülik-^ magukat végre a két sportkör labdarúgói? Ideje lenne már! Tiszakécske, január. Németh Gyula Klubhűség A magyar testnevelés és sportmozgalom legbiztosabb, legszilárdabb támaszai az egyesületek. Fontos, szerte­ágazó feladatokat kell megoldaniok. Nagy felelősség nehezedik azok vállára, akik ebben a munkában tevékenyen részt vesznek. Az egyesületi munkában kisebb-nagyobb mértekben mindig rész jutott a nevelésnek. Nem lehet a>.t állítani, hogy a múlt­ban nem voltak úgynevezett nevelő egyesületek, melyek ezt a munkát fontosnak, lényegesnek tekintették. És akadtak olya­nok, amelyek a dolog könnyebbik részét választották: s kész vagy félig kész sportolókat szereztek maguknak. Az utóbbi években azonban egyre inkább előtérbe lépett a nevelőmunka, a fiatalokkal való szervezett foglalkozás. Ez nemesák szakmai, hanem — fiatalokról lévén szó — pedagógiai tudást is igényel. Az egyesületek nem húzódoznak ettől, sót szívesen Végzik, mert rendkívül hálás, szép feladat. Nemcsak a tagdíjfizetés jelenti az egyesülethez való tarto­zást. Ehhez sokkal-sokkal több kell. Se szeri, se száma azok­nak a sportembereknek, akik fiatalságuk nagy részét töltötték el valamelyik egyesületben és a klub a második otthonuk lett. Amikor már abbahagyták az aktív sportolást, akkor sem tud­nak elszakadni a klubtól. Igyekeznek hasznosítani magukat, szerepet vállalnak, dolgoznak. Valamilyen formában vissza szeretnék, fizetni a sportkörnek azt az erkölcsi támogatást, amelyben valamikor résztik volt. Valóban nehéz számokkal kifejezni azt, amibe egy-egy sportoló a klubjának „kerül”. Am a vezetők, az edzők ezt rit­kán szokták emlegetni: inkább a jól végzett munka kellemes érzésével gondolnak azokra, akik ezt kiemelkedő eredmények­kel igyekeznek meghálálni. Ügy vélik — érdemes volt. De ugyanez az érzés hatja át azt a sportolót is, aki hálás szívvel gondol nevelőire, azokra, akik a kezdet nehézségein átsegítették. A klubhűség számos felemelő példájával találkoztunk már. Olykor azonban akadnak esetek, amikor az egyesületváltozta­tást alapos érv: a fejlődés indokolja. A magasabb szempontok, a sportoló fejlődése, amikor a régi keretek már nem alkalma­sak erre. Ilyenkor az anyaegyesület fájó szívvel válik meg „gyermekétől”, akit azonban ezért nem tart hűtlennek. Megtörténik azonban, amikor az ilyen lépést csak egyéni érdek, sértődöttség, vagy egyéb hasonló indokolja, amikor valaki hűtlenül hátat fordít régi egyesületének, amelyben oly sok évet töltött, amely talán kisgyerek kora óta nevelte, istá­­polta. Rideg szívvel mond búcsút a régi pajtásoknak, termé­szetesnek tartja, hogy működésének színterét máshová tegye át. Mint ahogyan természetesnek tartotta azt is, hogy régi, ne­velő egyesülete annyi időt. fáradságot pazarolt rá. A hálátlanság régi gyarló emberi tulajdonság. Sajnos, né­hány sportoló nem mentes tőle. Feltörő fiatalok vitorlás-sportunkban Természetjáró tanfolyamok Figyelmesen áttekintve a vi­torlázók 1964-es hazai és nem­zetközi versenysorozatának ösz­­szesített képét 1963-hoz viszo­nyítva, feltétlenül fejlődést ál­lapíthatunk meg. A nemzetközi versenyek több­ségét, amelyeken vitorlázóink részt vettek, tengeren rendez­ték. Véglegesen bebizonyoso­dott: a Balaton is alkalmas színvonalas felkészülésre! Ná­lunk elsősorban a tavasz és az ősz, de még a nyárközép is megfelelő időjárási feltételeket biztosít. A Balaton, a Velencei­tó. a Fertő-tó, újabban a Mis­kolc melletti kis Mályi-tó hul­lámait járják vitorláshajók. Pe­dig — különösen túraversenyek céljára — a Duna, sőt a többi folyó is alkalmas élénk vitorlásélet ki­alakítására. A sportág fejlődésének egyik alapfeltétele, hogy megfelelő számú hajó álljon a vitorlázni kívánók rendelkezésére. Ezen a téren bőven van még tenni­valónk. A magyar hajóépítés egyre nagyobb elismerésnek ör­vend külföldön, de hazai célra, sajnos, nagyon kevés és minő­ségileg kifogásolható versenv­­hajó épül. Ezen feltétlenül vál­toztatni kell. A vitorlázásról általánosság­ban az a vélemény terjedt el, hogy kellemes és szórakoztató sport. De — az utóbbi időben, ahogy növekedtek a követelmé­nyek. tudomásul kellett venni, hogy vitorlázásban is kemé­nyen meg kel! dolgozni az ered­ményekért. A régi felfogáson változtatni kell. Ma már — különösen a na­gyobb szakosztályoknál — nagy­mértékben növelték az erőnléti és vízi edzések mennyiségét, va­lamint erősségét. A vitorlázók edzésmódszere néhány területen határozottan jó és eredményes. Ez a tavalyi nemzetközi verse­nyeken is megmutatkozott. A fordulópontot jelentő 1958-as év óta eltelt hat esztendő alatt si­került felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz. Válogatottjaink külföldi sze­replésével együtt nőtt az élver­senyzők versenytapasztalata, és ugrásszerűen megjavult ered­ményességük. Sokat segített a hazai több futamos versenyek számának növelése. Erre azért volt szükség, mert a nagy 5—7 futamos nemzetközi versenyek komoly megterhelést követel­nek. Az 1964-es versenyidény­ben a 3 olimpiai hajótípusban rendezett 17 hazai verseny egy­­harmada két. illetve több napra sűrített 3—7 futamos regatta ''olt. Vitorlázóink zöme igyeke­zett kihasználni ezeket a lehe- ! tőségeket. Az egyesületek eredményessé­gében feltétlenül szerepet ját­szik a hajópark versenyeztetése. Az 1964. évi statisztikai tájékoz­tató kimutatások alapján a nagyegyesületek között a Bp. Előre versenyzői szerezték a legtöbb pontot állandó vetély­­társuk, a Bp. Spartacus előtt, míg a harmadik helyen a Bp. Vasas szakosztálya végzett. A 4—6. helyet sorrendben a Bp. Építők, a Balatonfüredi Vasas (a legerősebb vidéki egyesület) és az utánpótlás nevelésében különösen eredményes Mélyépí­tők foglalja el. Feltűnő jelenség, hogy idén. a nagyegyesületek csökkenő ten- j deneiával vettek részt az ifjú- j sági versenyeken, különösen a : bajnokágon. Igen kevés egyesü- \ letben foglalkoznak a női ver-: senyzőkkel (Vasas. Meteor). Ál-; tálában nagyobb gondot kellene fordítani az utánpótlás nevelésére. Kellő képzettségre és tapaszta-; latra kell szert tenniük a ver-1 ssnyzőknek ahhoz, hogy felfej-1 lődhessenek az olimpiai osztá-; lyokhoz. Különösen az elméleti ■ tudás fejlesztésében van jócs- : kán javítanivaló. Talán egyik sportágban sem j olyan égető az edzőkérdés meg- : oldása, mint a vitorlássportban. \ Összesen két hivatásos és 10: társadalmi edző foglalkozik az \ 1500 főnyi igazolt versenyzővel.: Eszerint — elméletben — egy \ edzőre 120 versenyző jut. Gvh-: korlatban ez körülbelül 80-ra : módosul. Számos egyesület mű- : körük edző nélkül. Nevelő hajóosztályaink közül jelenleg legideálisabb az M- jolle és legújabb kezdeménye- : zésre a kadett. Óriási mezőnyök \ indultak idén a sportág tömeg- j bázisát képező igen elterjedt : kétszemélyes kalózosztályban. : Színvonalas, szoros küzdelmek- : nek lehettünk tanúi, amelyek­ben a vidéki egyesületek, kü­lönösen a Székesfehérvári Épí­tők — kitűnően megállták he- : lyüket. Finn-dingi: a legfiatalabb : hajóosztály — az élversenyzők ; átlagéletkora nem haladja meg ; a 23 évet. Rátermettsegben sincs hiány. Az idén már közel 8—10 ha- : sonló tudású vitorlázó küzdött : egymással. Töretlen fejlődésünk j jelentős nemzetközi eredmé- : nyekkel párosult az idén — kü- ; Ionosén az olimpián is sikeresen ! szerepelt Fináczy eredménye fi­gyelemre méltó. Jelentősebb fejlődés tapasz­talható a sárkányhajóknál. A megjavult összefogás eredmé­nyeképpen rövidesen felzárkóz­hatnak a többi versenyosztály mellé létszámban és színvonal­ban egyaránt. Repülő hollandi: a jövő két­személyes hajóosztálya. Fiatal versenyzők tömege szeretné ki­próbálni erejét, képességeit — azonban a hajóállomány eléggé gyenge. Az idén megkétszere­ződött a hajópark — de ez édes­kevés. Mindössze 25 hajóval rendelkezünk. Csillaghajó: Itt a legkedve­zőbb a hajóállomány helyzete. A 66 hajó közel 50 százaléka megfelelő színvonalat képvisel, az élmezőny kiegyensúlyozott. Javult az utánpótlás helyzete, bár még javarészt az idősebb versenyzők tartják kezükben a „kormányt”. A magyar gyártmányú csillag­hajókat megcsodálják idegen vizeken is — ez bizonyítja, hogy hajóiparunk a többi hajó­osztályban is tudna segíteni. Ez pedig egyik jelentős biztosítéka lenne vitorlássportunk fejlődé­sének. Biacs Péter Minden, szempontból igyekez­nek kihasználni a téli idősza­kot a természet járók. A gya­logos és sítúrák mellett ilyen­kor tartják meg akti varképző tanfolyamaikat, amelyek iránt egyre nő az érdeklődés. Nem­régiben fejeződtek be a szak­ot ztályvezetői tanfolyamok, ame­lyek közül egyet a középisko­lai és MŰM-intézeti tanárok, négyet középiskolások, ipari tanulók és nevelőintézeti gye­rekek részvételével rendeztek meg az ország különböző vá­rosa i ban. Dóm őrikapun ped i g azok számára tartottak to­vábbképzést, akik részt vet­tek a király réti nyári táboro­záson. Figyelmet érdemel az a .kéz-, í eleményezés is. hogy a tájé­kozódási versenybírók létszá­mának emelése céljából 3 hó­napos levelező-tanfolyamot hir­­déttek meg. amelynek a fel­vételi vizsgáit a megyékben rendezték, s a felvettek azon­nal megkapták a házi feladatu­kat is. A jelentkezők száma meghaladta a kétszázat, így valóságos frontáttörés várható e sportág bíráskodásában, mert 1 eddig összesen 449 tájékozó­dási bírót tartottak nyilván. Hogy mennyire szorongató volt már a bírőhiány, arra jellem­ző: számos esetben még a hivattalos versenyeket sem tud­ták lebonyolítani. Zalában pél dául 162, Somogybán 43 ver­senyző található, bíró azonban nincsen. A sportág rohamos fejlődésére utal aa is. hogy míg 1957-ben csak 899-en ver­senyeztek, jelenleg jóval 5 ezer fölött van a tájékozódási sportolók létszáma az ország bán. Természetesen, a természetjá rás minden ágazatára kiterjed az MTSZ figyelme, e a fenti képzési formákon kívül még számos más formát keres. E hónap végén már olyan spe­ciális képzést is indít, mint a külföldi rűravezetők tanfo­lyama. A széleskörű ..fejtágítás" viszont arra utal, hogy a ter­mészet járásban további fellen­dülés várható, azaz: aktívák hiányán, nem múlik majd a siker! Garrincha mégis Európába jön A brazilok ..aranylábú'- jobb szélsője mégis elhagyja hazáját. A csatár az olasz juventushoz szerződik. — Elmegyek, ha teljesítik Té­tételeimet — mondta a szélső, aki sikeres térdműt été után, már bajnoki mérkőzésit ie ját­szott. Anyagi helyzetem o-lyar. hogy kénytelen vagyok elhagyni Brazíliát három évre. Annyi tar tásdíja't ke’ll ugyanis fizetnem volt feleségemnek nyolc gyer­mekünk után. amennyit itthon nem tudok megkeresni. Meglehe­tősen so.k az adótartozásom is. Ügy hírűik, hogy a Bo<tafogo nem támaszt akadályt a játékos távozása e'é. Valószínűleg az egyesület is jó üzletet csinál. Alakítsunk ki kedvező jellemvonásokat! (Gondolatok a pszichikai felkészítésről) ^ (III.) A jól felkészített spor­­^ toló fel tud nőni a feladathoz, ^ azaz a verseny jelentőségével ^ párhuzamosan nő a teljesítőké­­^ pessége — ezt állítottuk leg­­^ utóbb. Könnyen kétségbe von­­£ hatják azonban ezt az állítá­­^sunkat azok, akik más — jó ^ felkészültség mellett rosszul jí szereplő — versenyzőket hoz­­^ nak fel példaként. Általában szokás a sport területén „szü­li letett tehetsé'gTŐl” beszélni a ? jó versenyeredményekkel kap­­^ csolatban. ^ Nézzük meg ezt a kérdést kö­­^ zelebbről! Az emberek bizonyos adott­­^ Ságokat örökölnek születésük­­; kor. Ezek idegrendszerbeli és ^fiziológiai sajátosságok, amelyek ^kétségtelenül megadnak bizo­­nyos kereteket a nevelés szá­­^ mára. Példának megemlíthetjük ^ a fiziológiás adottsággal kap­­f csolatban, hogy egy kimondó'­­t; tan alacsony termetű emberből ^— a sportág követelményeit j figyelembe véve — nemigen ^ nevelhetünk válogatott kosár­­ílabdázót. ettől függetlenül más ;; sportágban még kiváló eredmé­­f nveket érhet el (ott. ahol a £ testmagasság nem alapkövetel­­fmény). A pszichikus felkészü­­^ lés szempontjából ki kell azon­­í bán emelnünk azt a tényt, hogy v. született pszichikus sajátsá­gaink (amelyeknek az ideg­rendszer a hordozója) jelentősen alakíthatók. Kés-s-wíg, képiWg, tehetség A sportolók a rendszeres ed­zés következtében készségekre tesznek szert, s készségeik ki­alakítása révén fejlődnek ki ké­pességeik. Pl. sokfajta úgró­­gyakorlat (átterpesztések, ké­­zenátfordulások, szaltók stb.) elsajátítása, készséggé való ki­alakítása eredményezheti a mozgás — és helyzetérzékelő képesség (amely képesség alap­vetően szükséges ahhoz. hogy valakiből pl. jó versenytornász tehessen) kifejlődését. Több­féle képességet együttesen „te­hetségnek” nevezünk. Ilyen értelemben tehát szü­letett tehetségekről nem beszél­hetünk. mert ez a gyakorlati tevékenység, a készségek kiala­kítása. a képességek kifejlesz­tése révén jön csak létre. Az, ami velünk születik, nem ké­pesség. nem tehetség, hanem adottság, azaz lehetőség arra. hogy megfelelő körülmények között ezzé vagy azzá válhas­sunk. Eltérő típusok Helytelen lenne azonban fi­gyelembe nem venni azt a kü­esptében az erkölcsi értelemben vett büntetésnek nagyobb az ösztönzőereje, mint a jutalom­nak. Ugyanakkor az extra ver­tált (kifelé forduló, a szerep­lést jobban kereső) típusúaknál a jutalom hatott ösztönzőbben. Vérmérsékleti típusok vizsgála­tánál bebizonyosodott, hogy a szangvinikus (érzelmei hirtelen jelentkeznek) alkatúak a gyen­ge, míg a flegmatikus (érzel­mei lassan keletkeznek) alka- i túak az erős intenzitású moti- i vációk esetében értek el jobb | teljesítményt. Csoportoknál (csa­­| patoknál) a közepes intenzi­­! tású volt a leghatásosabb. Akarat és jellem lönhséget, amely a gyakorlati sportoktatói munka folyamán adódik egyes versenyzők kö­zött. Ha az előbbi értelemben véve született tehetségről nem is beszélhetünk, eltérő típusú versenyzőkről annál inkább. Bár a típus fogalma eléggé közismert — köztudomású, hogy bizonyos embercsopor­tokra jellemző közös idegrend­szeri, vérmérsékleti, testalkati stb., tehát lényeges jegyek alap- i jón alkották meg ezt — szük­­; séges megjegyeznünk, hogy egyrészt tiszta típusokat nem találunk, másrészt soha nem tí- 1 pusok.it. hanem egyéneket ne­velünk, oktatunk. (Nem lenne ugyanis helyes, ha a tipikus sajátosságok elfednék a kétség­kívül meglévő egyéni különbö­­| zőségeketí) Bizonyos vizsgálódások (nem sport vonatkozásúak) történtek arra vonatkozóan, hogy az egyes típusokat milyen előké­szítési (felkészítési) módszer ösztönzi a jobb teljesítményre. A motiváció (cselekvésre ösz­tönző indíték) tekintetében a két végpontról — jutalmazás és büntetés (mindkettő erkölcsi ér­telemben véve) — indultak ki. Figyelembe vették még a moti­váció intenzitását és abban há­rom fokozatot — erős, közepes és gyenge — állapítottak meg. Kiderült, hogy az introvertált 1 (önmaguk felé forduló) típusúak Típusoktól függetlenül a leg­általánosabb és egyben legfon­tosabb lelki sajátosság — a jellem. A jellemet elsősor­ban az ember akarati tulajdon­ságai szabják meg. Ebből a tényből egyenesen következik, hogy a jellem az ember csele­kedetei ben közvetlenül meg­nyilvánul. Úgy véljük: nem szükséges részletesebben kifejteni a jel­lem lényegét. Arra azonban fel­tétlenül utalnunk kell, hogy a jellemvonások teljes egészük­ben életünk folyamán fejlődnek ki. Kialakulásukban még ki­sebb szerepük van a velünk­­született adottságoknak, mint más lelki sajátosságok kialaku­lásában. a döntő szó a neve­lésé. Jellemes. akaraterős spor­tolók pszichikai felkészítése könnyebb és eredményesebb, mint nem jellemszilárd, aka­ratgyenge versenyzőké. Nagy György dr. (Folytatjuk.) Péntek, 1965. január 15. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék