Népsport, 1965. március (21. évfolyam, 42-63. szám)
1965-03-01 / 42. szám
KILÁTÓ Magyar alpinisták — próbatétel előtt Alig két éve, hogy széleskörű érdeklődést és hatalmas visszhangot váltott ki egy szokatlan sportvállalkozás. Egy magyar alpinista csoport ugyanis mínusz 23 fokos hidegben, 60 kilométeres széllel szemben nekivágott a befagyott Balatonnak, és napokig járta a szeszélyes jégmezőt, az éjszakákat pedig hegyisátrakban töltötte. A vállalkozásban sokan közreműködtek, segítséget nyújtott még a rádió is, amely külön meteorológiai előrejelzéseket sugárzott az expedíció számára. Úttörőink is voltak! Jócskán akadtak értetlenkedők is, akik csak különös emberek hóbortjának minősítették az esetet, és nem sok értelmét látták az egésznek. Hogy is látták volna? Oly kevesen tudják már hazánkban, hogy a magyarokat úgy tartja számon a világ, mint az alpinizmus kttörőit. Ki emlékszik még Zsigmondy Emilre, aki a múlt század végén az Alpok számos csúcsát először mászta meg, akinek a szakírásait ma is tankönyvként használják, s akiről hegycsúcsot és menedékházat neveztek el az olasz Alpokban? S ki emlékszik a Tátrát feltáró Komarniczky Gyula doktorra? Ki? Pedig él, s a sziklamászók éppen pénteken ünnepelték őt nyolcvanadik születésnapja alkalmából! Vannak tehát példaképek, s voltak elődei a munkás sziklamászásnak, hisz a TTE már összefogta őket. Ha azonban mindezt nem számítanánk, akkor is érdemes e valóban nem mindennapi sporton töprengeni. Hazánkban kevés a sziklás hegység, korlátozottak a sziklamászás lehetőségei. További gond, hogy nehéz valóban alkalmas felszereléshez jutni. De hiába minden akadály, a fiatalokban lobogó vállalkozási kedvet nehéz lenne lehűteni. A természetjárás egyre inkább specializálódik, fejlődnek a hagyományos és a modern ágazatok, s ha tetszik, ha nem, fejlődik a sziklamászás is. Ma már százak és százait űzik hazánkban és alkalmilag is egyre többen próbálkoznak vele. Körülbelül minden nyolcvanadik-századik próbálkozó marad csak meg sziklamászónak, de a többiekre is hatnak a nehéz feltételek. S éppen a nevelésben jelentős ez a hatás, hiszen két-két ember szétbogozhatatlanul össze van kötve, s bajtársiasság nélkül, kitartás nélkül, kiváló fizikai felkészültség nélkül elkerülhetetlen lenne a kudarc. 600 méter a sziklafalon Természetesen a legjobbak már nemcsak kis nehézségi fokú feladatokra vágynak. Szeretnék megmászni a világ nagyobb hegyeit, szeretnék kissé megerősíteni a magyar alpinisták jó hírnevét. Elfogadható célkitűzés ez? Feltétlenül. De ehhez több kell, mint elhatározás. Eredmények kellenek! S az eredményekhez felkészülés. Ezért hajtották végre a balatoni jégtúrát, azért vettek részt magyar alpinisták külföldi hegymászó-vezetőképzésen, s ezért jelentős teljesítmény, hogy Tompa László a Tátrában levő zöldtavi háznál megmászta a Weber 600 méteres északi falát. Ezek nélkül sohasem hívták volna meg a magyar hegymászókat arra a nemzetközi Alpiniádra, amelyet márciusban rendeznek meg a Poprádi-tó környékén. A felszabadulás óta ez az első nagyszabású magyar hegymászó megmozdulás, s jelentőségét csak fokozza, hogy a csehszlovák szakvezetők megígérték: siker esetén néhány magyar sziklamászót elvisznek egy kaukázusi vagy egy Himalája expedícióra is. S ez már azt jelentené, hogy sziklamászóink előtt ismét megnyílna a félelmetes szártek világa. Milyen lesz a tátrai expedíció? Erről beszélgettünk néhány szakemberrel a napokban. — A sziklamászó hetet a III. csehszlovák spartakiád alkalmából rendezik meg a Magas Tátrában — mondta Bodoki Antal, a húsz legjobb magyar alpinista edzője. — Az egyes csoportok teljesen önálló feladatokat oldanak meg. Mi a Magas Tátra fő gerincének legnehezebb szakaszát, a Tengerszem-csúcstól a Kis-Visokig terjedő részt szeretnénk meghódítani. Vállalkozásunk igényes, s nehezítheti kőomlás, eső, hó, szél, köd, lavina, de végre akarjuk hajtani. Akarják! Nagy szó, de bírják-e? — Pontosan milyen távolságot tesznek meg naponta? — Mi nem kilométerekben mérünk, hanem órában. A napi mászásidő hat és fél—hét óra lesz. Egyébként az egész távolság, amelyet öt nap alatt akarunk megtenni, légvonalban 8 kilométer, de nem ez a lényeges. Inkább az, hogy az útvonalban 16 csúcs megmászása szerepel. Legmagasabb a 2630 méteres Hátsó Gerlach, legnehezebb a 2665 méter magas Tátra-csúcs, mert ez hármascsúcs. Az út során lesz egy gerinccsoportunk és egy völgycsoportunk. Az első fönt mászik, a második sátraidat visz, előkészít, tehát kisegít. — Hogyan készültek fel a nagy útra ? Erre a kérdésre már Honfi Tibor, az egyik legtechnikásabb részvevő és a budapesti hegymászók egyik vezetője felelt: — Elméleti és gyakorlati táborokat rendeztünk, jelenleg is hetenként kétszer erőnléti edzést folytatunk, szombat, vasárnaponként pedig hegyek között, a szabadban élünk. Hálózsákban alszunk, nappal mászunk. Legutóbb a Rám-szakadék befagyott vízesésének a jegén mentünk fel. A hó és a jégtechnikánk már kezd kialakulni, lassan megszokjuk a sanyarú éghajlati viszonyokat, jó a felszerelésünk is, ezért bízunk a sikerben. Ezért. Vagy ezért is. Hisz oly sokat lehetne még hozzátenni a fentiekhez. Bátorság, sokoldalúság, szívósság jellemzi ezeket az embereket. A beszélgetés során is 7 fokos hidegben, hószállingózásban, rövid nadrágban és egy szál trikóban edzettek. Valóban különös emberek, de nagyon szimpatikusak. Képesek néha talán csak egy-két centis, sziklába vert szögre bízni az életüket, s mindezt egyáltalán nem dicsőségvágyból , hanem sportszeretetből. Természetjárók ők is! A turizmus légtornászai. Z. Vincze György „ . . . fel kell számolni a tömegsportban meglevő elmaradást . .. ifjúságunk széles rétegeit kell sokoldalúan képzett, egészséges fiatalokká nevelni ... a sportolókat szerény magatartású, öntudatos emberekké kell formálni .. Az eredmények sokaságát lehetett az MKP 1947-es sportprogramja után rögzítem. Sorra valósultak meg a kitűzött célok a magyar sportéletben. Az előbbi következtében, öt évvel felszabadulásunk után megalakult a Minisztertanács mellett működő Országos Testnevelési és Sport Bizottság, állami feladattá lett immár a testnevelés és sport, megszűnt a sportvezetésben mutatkozó áldatlan széttagoltság és zűrzavar. Sportfejlesztési tervek és esztendőnként készített sportnaptárak igyekeztek a tervszerűséget biztosítani. Néhány esztendő alatt szervezetileg és tartalmilag is komoly eredményeket értünk el. A sport a fiatalság és a dolgozók közkedvelt szórakozásává vált, jelentősen emelkedett az aktív sportolók száma a felszabadulás előttihez viszonyítva. Legjobb sportolóink London és Helsinki diadalmas versenypályáin, a világ- és Európabajnokságokon sorra szerezték hazánknak a babérokat, egyszersmind a megbecsülést is világszerte. Nem volt mentes az út a hibáktól Az eredmények közepette egyre gyakrabban jelentkeztek a hibák is. A káros jelenségek fölfedése céljából a Magyar Dolgozók Pártja 1954 végén ismét napirendre tűzte a testnevelés és sport legfontosabb kérdéseit. Megállapították ugyanis, hogy a tömegek, különösen az ifjúság testedzése nem fejlődik kielégítően. Világviszonylatban híres élsportunk több sportágban csak vékony utánpótlási rétegre támaszkodik, a sportszervezetek nem foglalkoznak rendszeresen a sportolók erkölcsi-politikai nevelésével, nem mutatkozik kellően a sportvezetés demokratizmusa, háttérbe szorul a társadalmi tevékenység. Fejlődjék tovább a tömegek sportja A problémák alapos és részletes megvizsgálása után a párt ismét határozatot hozott, s abban rögzítette az elvégzendő feladatokat. „Erőteljesen fel kell számolni a tömegsportban meglévő elmaradást . .. segíteni kell, hogy ifjúságunkat szellemi és fizikai képességei egyaránt alkalmassá tegyék nagy feladatok elvégzésére ... meg kell szüntetni egyes sportágaknál az utánpótlás gyengeségeit.. A feladatok közötti felsorolásban nagy súlyt kapott az iskolai testnevelés, amelyet a határozat szerint a kommunista nevelés szerves részeként kellett a továbbiakban kezelni, ehhez biztosítani tartami változásokat, jobb létesítmény-ellátottságot. A határozat az Oktatásügyi Minisztérium feladatául szabta meg az iskolai testnevelés és sport megfelelőbb erkölcsi és anyagi támogatását. „Erőteljesen kell továbbfejleszteni az üzemek, vállalatok sportéletét... ésszerűbb felhasználással el kell érni, hogy emelkedjen a sportoló szakszervezeti tagok száma__” Külön feladatuk volt e téren a szakszervezeteknek, a falusi testnevelés és sport fejlesztésében pedig az Ifjúsági Szövetségre várt nagy feladat. „A sokoldalú fizikai képzés segítésére alkalmas MHK-testnevelési rendszert a magyar sportélet alapjává kell tenni” — hangzik a határozatban, ugyanakkor megjegyezve, hogy különbséget kell tenni az aktív sportolók és a sportot csak alapfokon művelők között. A határozat lényeges pontja a turisztika tömegsporttá fejlesztését írja elő. „Meg kell szüntetni az egyes sportágak között fennálló aránytalanságokat! ... ki kell dolgozni és terjeszteni kell hazánkban a testnevelés és sport tudományos módszerekkel történő fejlesztését... önálló tudományos kutatóintézetet kell felállítani... javítani kell a sportegészségügy helyzetét.. . tervszerűbben kell szervezni nemzetközi kapcsolatainkat ... a társadalmi tevékenység fokozásával csökkenteni lehet a létesítményhiányt...” Az alapvető sportágak támogatása és fejlesztése nem történt mindig kellő súllyal. Elmaradás is mutatkozott, például az atlétikában. Kevés volt az úszóversenyzők száma, helytelen nézetek gátolták a kerékpársport fejlődését. Az alapos, elemző, tudományos módszerekkel folytatott tevékenység hiánya miatt az élsport sem fejlődött a kívánt mértékben. Legyen életszükséglet a becsületes munka „Sportolóinkat szerény magatartású, öntudatos emberekké kell formálni, akik életszükségletnek tekintik a becsületes munkát__” Eléggé elterjedt az anyagias gondolkodás a sportolók körében. Ennek minden körülmények között gátat kellett vetni. Nagyobb gondot kell fordítani a nevelő tevékenységre a sportszervezeteknek, s e munkát a szakszervezeteknek, az ifjúsági szövetségnek, a pártszervezeteknek is energikusabban kellett támogatniuk. E feladatokban nagy munka hárult az edzőkre, akiknek viszont szakmai és politikai képzését, továbbfejlődését kellett ösztönözni és segíteni is. Mivel továbbra is kevésnek bizonyult a sportkáderek száma, lépéseket kellett tenni azok képzésére, amelynek összhangban kellett lennie az egyes sportágak fejlődésével. Önzetlen társadalmi tevékenységet „ .. . maradék nélkül érvényesíteni kell a kollektív vezetés elveit . . . szélesebb körben kell elterjeszteni a sportszervezetekben az önzetlen társadalmi tevékenységet ...” Az arra legilletéksebbet a legutóbbi pártdokumentum megjelenése óta elhanyagolták a sportban tevékenykedők ellenőrzését, segítését. Ennek következményeként a testnevelési és sportmunka vezetésében is voltak hibák. Az akkori társadalmi sportszövetségek keveset vállaltak tevékenységük során a valóban társadalmi munkából, néhányukban régi, konzervatív szemlélet kezdett ismét uralkodóvá válni. A határozat felhívta a szakszervezeteket és az Ifjúsági Szövetséget: segítsék kielégítőbben a testnevelési és sportmunkát. Ennek érdekében biztosítani kellett az OTSB, a SZOT és a DISZ központi vezetősége közötti egységes együttműködést. A sportegyesületeknek a munka középpontjába kellett állítaniuk a tömegek testedzését, a nevelőmunkát, ki kellett szélesíteni a társadalmi munkát. ★ A határozat 1955 első hónapjában jelent meg, s azt ismét csak tettek követték. Számszerűen kimutathatóan növekedett az igény a sportolás iránt, újabb tömegek kapcsolódtak a testnevelési és sporttevékenységbe. Néhány sportágban, amelyben korábban távol voltunk a nemzetközi élvonaltól, a legjobbak szintjéig fejlődtek válogatottjaink. Ismeretesek futóatlétáink világcsúcsai, s a többi sportágban elért kiváló eredmények is. Javult a sportolók öntudata, szélesedett a demokratizmus a sportvezetés területén is, fokozódott a társadalmi tevékenység. Újabb mérföldkövet jelentett hát a párt határozata a felszabadulás utáni testnevelési és sporttevékenységben. Világ.%aó/zárási$te%e&£t ló diaietfíetaefí diááft A testnevelés és sport tömegesítésének kérdései A korlátok és a határtalan lehetőségek Amióta a testnevelésben részvevők száma emelésének szükségessége oly nagy súlylyal lépett elő megoldásra váró feladataink sorába, azóta a mozgalom vezérkara valamennyi szervezetével, kádereivel, társadalmi munkásaival együtt a további előrehaladás legjobb módszereit keresi, kutatja. A testnevelés és sport küszöbét átlépni szándékozók előtt számos ajtó áll nyitva olyan területekre, amelyeken még a jelenlegi keretek között is bőven akad hely akár újabb tízezrek részére is. Elég, ha arra utalunk, hogy a hazánkban jelenleg működő sokezer egyesületi szakosztályban — a legkülönbözőbb sportágakban, atlétikától a labdajátékokig — sportolási alkalmat tudnak biztosítani sokak számára, akik — mozgásigényük kielégítése céljából — alapfokon kívánnak rendszeresen sportolni. A falusi, üzemi, hivatali — általában a munkahelyi — és egyéb — nem a minőségi követelményeket szolgáló — sportegyesületeik szakosztályai a rendelkezésükre álló sportlétesítmények és felszerelések tervszerűbb felhasználásával, anyagi erőforrásaik alaposabb kihasználásával, az anyagi erők gondosabb elosztásával még nagyon sok fáriy és fiú, nő és férfi sportolási igényét tudnák kulturáltan kielégíteni. Azok az ésszerűsítési és takarékossági intézkedések, amelyek országszerte gyorsabb fejlődésünk, előrehaladásunk mértékét hivatottak megszabni nemzetgazdaságunk minden terültén, úgy véljük, jelentkezni fognak a sportegyesületek gazdasági ügyvitelében is. Egy szóval sem mondjuk, hogy sportegyesületeink gazdasági munkájának a könnyelmű, pazarló gazdálkodás volna a jellemzője. De azt állíthatjuk, hogy azt gazdaságosabbá lehetne változtatni sok tekintetben. A tagdíjfizetési morál javítása, a gondosabb versenyrendezés nyilván jelentősen emelhetné a bevételeket, s az egyes kiadási tételekben mutatkozó „nagyvonalúság” megszüntetése is több ráfordítást tenne lehetővé az élősport javára. Tagadhatatlan, hogy az ország általános létesítményhelyzete, a felszerelés-ellátottság és a rendelkezésre álló anyagi helyzet bizonyos határt is szab. Ezt a sport tömegesítésének kérdései során sem lehetséges figyelmen kívül hagyni. Ebből következik, hogy a testnevelés és sport kiszélesítésének szervezése, propagandája általában és részleteiben is akkor helyes, ha az igények és lehetőségek összefüggéseivel is számol. Annak ellenére, hogy a felszabadulásunk óta eltelt két évtized során nemcsak újjáépítettük a háború viharában elpusztult létesítményeinket, hanem szerte az országban ezrével hoztuk létre az újakat az állam és a társadalom összefogásából, nem mondhatjuk el, hogy elegendő áll rendelkezésre, hiszen éppen a beállott társadalmi változások következtében az igények gyorsabban nőttek, mint a pályák, az uszodák, a tornatermek száma. És tudatában vagyunk annak is, hogy ez az irányzat a jövőben sem változik. Akinek a testnevelés és a sport ügyéhez valamilyen köze van, azt is jól tudja, hogy bár a pályák és létesítmények létrehozása 1965-ben és a következő években sem szünetel, és így hazánkban továbbra is jelentősen emelkedik a testnevelés és sport újabb otthonainak a száma — sem ma, sem holnap nem vagyunk, nem leszünk abban a helyzetben, hogy az állandó fejlődés, valamint az agitáció következtében jelentkező minden igényt kielégíthessünk. Mivel azonban az újabb tízezrek bevonását nem lehet arra a későbbi időpontra halasztani, amikor már megszűnnek az említett problémák, valamiféle megoldást mégis kell találni. Felmerül a kérdés: úrrá lehetünk-e az említett nehézségeken, elháríthatjuk-e az útból az akadályozó korlátokat? Az a meggyőződésünk, hogy kellően átgondolt, tervszerű irányítással elérhető a megfelelő eredmény. Hogyan? Elsősorban úgy, hogy azok felé a területek felé kell irányítani az újabb tömegek áramlását, amelyeken még korántsincs telítettség, ahol az anyagi kérdések nem elsődleges tényezők, ahol létesítményekre sincs szükség. A testnevelés és sport számos ágazata mellett most csak egyre, a természetjáró mozgalomra hívjuk fel a figyelmet! A testnevelés e formájának hazánkban sok évtizedes hagyományai vannak, s már ma is komoly tömegeket mondhat magáénak. A természet szerelmesei kezdettől fogva arra rendezkedtek be, hogy felszereléseiket, amelyeket önmaguk szereztek be, személyes tulajdonuknak tekintsék. Létesítmény-gondjaik sincsenek, hiszen a pálya, ahol testüket-lelküket edzik, ahol szabad idejüket csodás élmények teszik változatossá — maga a virágos határ, a zöldellő hegyoldal, az árnyas erdő, a behavazott csúcs, a határtalan természet! Ma nem egészen 65 ezer tagja van a mozgalomnak — pedig milliónyi ember járhatná rendszeresen a természet csodás útjait! Ma még csak 959 természetbarát szakosztály működik, pedig hazánkban több mint 4600 az egyesületek száma. Nem véletlen tehát, ha éppen erre a területre hívjuk fel a figyelmet, hiszen itt szinte határtalanok a lehetőségek! SEBEM KÖVETKEZBK TÖBB NAPOS ESEMÉNYEK , a nemzetközi sakkverseny hajrája: hétfőn az utolsóelőtti, szerdán az utolsó forduló, kedden pedig függő játszmák. . Keddtől szombatig bezárólag: a műkorcsolya VB Colorado Springsben. Szerdától szombatig bezárólag: az angol asztal Keniezbajnokság Brightonban. Teniszezőink közül Korpás és Bardóczy Moszkvában szerepel, labdarúgócsapataink közül az Újpesti Dózsa, a BB Honvéd, a Vasas, a Debreceni VSC és a Diósgyőri VTK külföldön portyázik. A magyar jégkorong utánpótlás-válogatott Lengyelországban. HÉTFŐN Lokomotív Zágráb — Bp. Spartacus kézilabda EK-mérkőzés Belgrádiján. Felszabadulási Jégkorongkupa: FTC — Bp. Spartacus, BVSC — Bp. Építők. SZERDÁN Nemzetközi labdarúgómérkőzések. Bajnokcsapatok Európa Kupája: Liverpool— Köln (az első mérkőzés eredménye 0:0), Glasgow Rangora— Internaznojiale (az Inter 3:1-re vezet). Kupagyőztesek Európa Kupája: Legia Varsó—München 1860 (első találkozó), Torino —Dinamo Zágráb (első találkozó). Vásárvárosok Kupája: Dunfermline —Bilbao (0:1), Atletico Madrid—Liege (0:1). SZERDÁN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN Az MJSZ gyorskorcsolyázóversenye. CSÜTÖRTÖKÖN Jégkorong-világbajnokság Turkuban: Magyarország — Lengyelország. Labdarúgó VB-selejtező: Mexikó—Honduras. PÉNTEKEN Nemzetközi ökölvívó-mérkőzés: Újpesti Dózsa — Dynamo Berlin. SZOMBAT Jégkorong-világbajnokság Turkuban: Magyarország — Svájc. SZOMBATON ÉS VASÁRNAP Nemzetközi gyorskorcsolyázó-verseny Berlinben. Magyar —román— olasz női tőrcsapatverseny Budapesten. A férfi tőrözők Gaudini Kupája Olaszországban. Budapest cselgáncsbajnoksága. A kosárlabda NB I kiemelkedő mérkőzései: VTSK — Pécs, Csepel —OSC (férfimérkőzések), Bp. Spartacus — Székesfehérvár, BEAC — Bp. Előre, Bp. Petőfi —TFSE (női mérkőzések). VASÁRNAP 1965. évi rajt a labdarúgó NB II ben. Keleti csoport: KISTEXT —Bp Spartacus, Eger—Borsodi Bányász, Bp. Előre —Miskolci Bányász. Békéscsaba Szolnoki MTE. Kistétényi—Martfű. Szegedi VSE — Debreceni Honvéd. Izzó — Nagybátony. Szolnoki MÁV — Gyula. Kecskemét—Pénzügyőr. Nyugati csoport: Pápa—Zalaegerszegi TE, Esztergom Zalaegerszegi Dózsa, Kaposvári Kinizsi - Láng. Várpalota — Ikarus, Budai Spartacus — Pécsi VSK, Székesfehérvári MÁV Előre-Pécs: Bányász, Veszprém — Győri Dózsa. Pécsi BTC -Autóbusz. Mosonmagyaróvár-Kaposvári Honvéd. Jégkorong-világbajnokság Poriban: Magyarország —Jugoszlávia. Vidéki jégkorongbajnokság: Győri Vasas ETO—Debreceni Dózsa, Soproni VSE Ráckevei SK. Sírepülőverseny Placticzában. Hazai síversenyek: a Gitta József síugró-emlékverseny Lillafüreden, a Mátra Kupa, az Újpesti Dózsa háromnapos alpesi versenyének első napja. Modern gimnasztika, nemzetközi verseny Prágában. A Csepel idénynyitó mezei futóversenye, a Bp. Honvéd fedett pályás atlétikai versenye. Nemzetközi ökölvívó-mérkőzés: Honvéd Zalka SE — Dynamo Berlin. Labdarúgó VB selejtező: Surinam — Porta Rica. Egyesült Államok —Mexikó. A TELEVÍZIÓ SPORTMŰSORA Szerdán, 19.05: Érmek és érmesek. Csütörtökön. 18.55: Telesport. Szombaton: Műkorcsolyázó VB (filmbeszámoló). 22.30: Műkorcsolyázó VB (filmbeszámoló, ismétlés). Vasárnap. 19.00: Nemzetközi női tőrverseny a Sportcsarnokból. 22.20: Sporthírek. L '■1