Népsport, 1965. április (21. évfolyam, 64-85. szám)

1965-04-01 / 64. szám

20 évElindul a „ vízifutball“is... osztályba olyan vezetőket válasszanak maguknak, akik megoldják a játékosok legégetőbb problémáját: olajat, szóját, babot és miegymást szereznek. A játékosedzőnek más problémái is akadtak: míg más régi csapatnak volt egy-két megmentett labdája, addig az újonc piros-kék vízilabdázók labda nélkül mentek le a Csasziba, az edzésre. Brandy végül is úgy oldotta meg a „gordiusi csomót”, hogy olyan csapatokkal osztották be a Vasast az edzésre, amelyeknél akadt labda, így indult meg klubcsapatok közötti kétkapus játékkal az edzés. A vízilabdázás megszállottjainak húsz éve, rossz bőrben, erősen lefogyva csak az volt a legfontosabb, hogy fanatikusan kergethessék a vízben újra a labdát. Egy alkalommal, a nagy dulakodásban ezt kiáltotta Brandy az őrzőjének: — Ne tépd le a nadrágomat, mert nincs több... Labdahiány miatt, eleinte a Vasas-edző azt a „fényűzést” sem engedhette meg magának, hogy társaival külön labdagyakorlatokat is végeztessen. A piros-kékek csak május vége felé kaptak egy-két labdát... MEGBESZÉLÉS A LUKÁCS-KERTBEN Újpesten nagy hagyományai voltak a felszabadulás előtt a vízilabdázásnak. Saját uszodával rendelkeztek a lila-fehérek és a bajnoki küzdelmekben is mindig az el- , sok között végeztek, az UTE vízilabdacsapata bajnokságokat is nyert. 1945 tavaszán, a húsz év előtti márciuson, az újpestiek nem gondolhattak arra, hogy a Megyeren levő uszodájukban újra elkezdjék az edzéseket. Egyszerűen azért, mert a megyeri uszoda használhatatlanná vált a háború során. Az újpesti pólózók, Pataki Imre vezetésével „hosszútávú” kirándulásra szánták el magukat: elzarándokoltak ők is a Császár-uszodába. A látvány őket is elkeserítette, utána kisétáltak a feldúlt Lukács-kertbe, s leültek a kőtömbökre, megtartották első „szakosztályi értekezletüket”. Pataki, Kutasi, Papp Dénes, Szigeti Jóska, Helda, Somhényi Dezső és még néhányan megfogadták, hogy új utakon, de a régi lila-fehér hagyományokhoz méltóan Újpesten is elindítják a vízilabdázást. Munkához láttak. Már ott, a Lukácsi kertben elhatározták, hogy az edzések fő száma saját uszodájuk helyreállítása lesz. Az első tavaszi napsugár és a lelkesedés melengette a megyeri uszoda „nagytakarításán” résztvevő játékosokat. Valósággal égett a munka a kezük alatt, siettek az uszoda rendbehozásával, hogy ne kelljen megtenniük Budára gyalogosan az utat az edzésekre, s vissza. A megyeri uszoda medencéje homokkal volt tele, köröskörül meglékelt csónakok, szemét. Mégis, június elején már saját, kitakarított uszodájukban tarthatták edzéseiket az újpesti pólószók, s készülhettek a felszabadulás utáni első, egyfordulós bajnokságra. ELODOK — UTÓDOK Pataki Imre, a Vasas Izzó ifjú vízilabdázóinak az edzője, éppen a pénteki játékosértekezlet során mesélt a fiatal játékosainak arról a 20 esztendővel ezelőtti tavaszról, amikor — valóban a romokon! — a játékosok lelkessége, szívóssága és rajongása lehetővé tette, hogy még nyáron megrendezzék az 1945-ös bajnokságot . Brandy Jenő, a Bp. Honvéd mester - edzője, a hajdani Komjádi-féle „arany- csapat” tagja, a világhírű játékvezető sem hagyja ki az értekezletek műsorából ann nak a hősi korszaknak a felidézését, amely egyben elindítója volt a magyar vízilabda- sport felszabadulás utáni, törés nélküli fellendülésének, egészen a tokiói olimpiai aranyéremig. Visszatekintve a múltba, és a jövőbe nézve — a statisztikai adatokat mellőzve —, talán azt tartjuk ebben a sportágban a legbiztatóbbnak, hogy ma már két serdülő osztályban és három ifjúsági osztályban is rendeznek bajnokságot. S hogy ebben a sportágban jórészt azok szerepelnek — többen a válogatott keretben —, akik akkor látták meg először a napvilágot, amikor a neves elődök a romokon újra elindították a vízilabdázást. Nem adhattak egymásnak randevút, küldöncök sem toborozták őket össze: a húsz esztendővel ezelőtti márciusi napfény volt a „kerítő”, hogy hosszú, keserves hónapok után a vízilabdázók megjelentek a „Csaszi” romos falai között, és mint a vándormadarak tavasz idején, felkeresték a régi fészket, amely feldúltam reménytelenül festett azokban az időkben. SZAKOSZTÁLYT ALAPÍTOTTAK... A Komjádi Béla által alapított „aranycsapat” egyik neves játékosa, a fiatal Brandy Jenő körül tanácstalanul ültek többen is. Először arról kaptak hírt, hogy egyik fiatal társuk elpusztult. „Tolnai Jóska 21 éves korában, miközben Buda felszabadulása után feljött a pincéből, aknára lépett és elvérzett. Felmerült néhány pólózóban: az egyesület nélkül maradt játékosok melyik klubba lépjenek be. Brandynak több barátja rúgta a labdát a Vasasban, s kijárt ő is a futballisták edzésére, a Latorca utcai pályára. A labdarúgók biztatták: „Jancsi, nekünk nincs vízilabda-szakosztályunk, gyertek hozzánk vízifutballozni . ..” Onnan, a Csasziból indult útnak Brandy, Szívós Pista és Fábián Dezső a Vasasba, ahol Hegyi Gyula elnök felkarolta az otthon nélkül maradt pólózók ügyét. Vízilabdázói tehát voltak már a piros-kékeknek, most már szakosztályvezetőket kellett keresniök. „NE TÉPD LE A NADRÁGOMAT...“ Brandy játszott és vállalta az edzőséget is. Az akkori idők viszonyaihoz mérten érthető volt a játékosok ötlete: az új szak A pécsi szisztéma nyomában Aki nem hiszi el, az menjen le bármelyik totózóba és megtudja, hogy manapság a Pécsi Dózsáról beszélnek a legtöbbet. Persze nem titkos bajnokjelöltként emlegetik a pécsi lila-fehéreket. Erről szó sincs. Egyelőre csak így kerül szóba a gárda: ez nem a tavalyi Pécs. Az idei mérlegük tulajdonképpen nem „káprázatos”: egy győzelem, egy döntetlen, egy vereség, ez egymagában még nem kiugró teljesítmény. De a pécsieket nem is az eredmények állították a fényszóró elé, hanem a játékuk. Mi is történt hát tulajdonképpen? Újjászervezték a csapatot? Más talán a Pécsi Dózsa játékfelfogása? Nem kétséges, több új játékos került Pécsre az idén és ezek közül néhány már az első csapatban szerepel. Talán a játékfelfogásban is történt némi változás Pécsett. Ez azonban nem történt egyik napról a másikra. Eredete hosszabb időre nyúlik vissza. Ott kezdődött a dolog, hogy a pécsiek hátsó alakzatai egyre nehezebb munkát adtak az ellenfél csatárainak. Biztonságos, jól szervezett volt a védelem, látszott, hogy tudatosan cselekednek a védők. Támadójátékuk még akadozott, habár egy-egy mérkőzésen (mint például a múlt évben az MTK ellen) már nagyon ügyesen mentek át a védekezésből a támadásba és nemegyszer ebben is emberfölényt tudtak biztosítani nemcsak a saját kapujuk előtt. A tavaszi idény első mérkőzésén Szegeden viszont már a támadójátékban is megmutatkozott a pécsiek tudatos fejlődése, annak ellenére, hogy vereséggel hagyták el a pályát. Azóta imponáló játékkal verték az MTK-t, majd a múlt vasárnap a Népstadionban teljes értékes döntetlent értek el a Ferencváros ellen. Ezen a mérkőzésen a hátsó alakzatuk biztonságának megtartása mellett támadtak a pécsi lilák. Mégpedig ötletesen, ügyesen és veszélyesen. Egyénileg nem tündöklött egyetlen pécsi játékos sem, nem mutattak be látványos trükköket, viszont csapatjátékuk kitűnő volt. Mi áll a pécsi eredmények mögött? Elsősorban a munka, a sok edzés és a tervszerű felkészítés. — Heti nyolc-kilenc alkalommal tart edzést a csapat — mondta Orczifalvi István edző. — Háromszor, kedden, szerdán és csütörtökön délelőtt is tartunk foglalkozást. Az edzésmunkát három fő csoportra oszthatnám. Speciális képességek fejlesztése, egyéni képzés és a csapatjáték kialakítása. Mindhárom egyformán „kedves” nekem, de az utóbbi időben a csapatjáték került inkább előtérbe. Ezután arról beszélt Orczifalvi István, hogy az első mérkőzés után változtatnia kellett az összeállításon. Nem azért, mert a kicseréltek nem ütötték meg a mértéket, hanem mert egyéni játékosok voltak, akiket a csapatjátékban nem lehetett úgy hasznosítani, mint utódaikat. — Lényegesen gyorsabbak, mozgékonyabbak voltak az „új” játékosok — szögezte le az edző. — E hasznos tulajdonságaik mellett hamar be is illeszkedtek a csapatba. Valóban, ezek a játékosok jó „alkatrészeknek” bizonyultak. Felgyorsult általuk a Pécsi Dózsa játéka. A mozgékony, jó erőben levő játékosokkal Orczifalvi edző meg tudta valósítani azt az elképzelését, hogy hátul biztonságos legyen a védekezés, elöl pedig helyzeteket tudjon teremteni a támadósor. Meg tudták oldani azt a feladatot is a pécsiek, hogy ha elvesztették a labdát az ellenfél 16-osánál, gyorsan fel tudtak zárkózni a saját kapujuk elé. Azaz: be tudták játszani a pálya egész területét. — Tehát 4—2—4-et vagy 4—3 —3-at játszik a Pécsi Dózsa? — kérdeztük az edzőt. — Nem dolgozom „lottószámokkal” — válaszolta mosolyogva. — Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs rendszer, tervszerűség a Pécsi Dózsa játékában. Ha kell, hét emberrel védekezünk, ha pedig arra van szükség,, ugyanannyival támadunk is. Természetesen van mét, javítani való bőven. Ez a véleménye az edzőnek is. — Elsősorban eredményességben, a gólhelyzetek kihasználásában kell javulnia a csapatnak — véli Orczifalvi. — Most már kidolgozzák a helyzeteket, csak a végrehajtásban akadnak még hiányosságok. Éppen ezért a heti edzések egyik jelentős részében külön foglalkozunk a csatárokkal. Többet, mint eddig. A gyorsaságfejlesztés mellett a kapura lövések gyakorlása is elsődleges szempont az edzéseken. Távol áll tőlünk, hogy bármilyen következtetéseket vonjunk le a Pécsi Dózsa eddigi szerepléséből. Nem akarjuk kikiáltani a baranyai együttest bajnokaspiránsként, még kevésbé „csodacsapatnak”. Csupán beszélni akartunk a játékáról. Mert valóban, ez a Pécs elüt a tavalyitól. Játékában látszik az újra való törekvés, a fejlődés. Lehet, hogy még számos vereséget szenved a csapat, szinte bizonyos, hogy lesznek zökkenők teljesítményében. De új úton jár a Pécsi Dózsa. Új úton, amely előbb vagy utóbb, de előre visz . .. TM llossné-sóf dPrraifnlvi tuiaó — ps !«*.v a f*znfh «3 ® 7 ítímnHn — 7 rpV/«. nana stríntj nmbnrbnl áll *'*/»/ csapatP Felszabadulási emlékverseny asztaliteniszben A Budapesti Asztalitenisz Szö- ^ vetség negyedszer rendezi meg szombaton és vasárnap Felsza- ^ badulási emlékversenyét. A férfi és női egyes számban m- 1 dulhat a ranglista első 32 helyezettje, és szerepelhetnek a meghívottak is. A lebonyolítási $ rendszer — akárcsak tavaly — érdekes, változatos. A férfiak 16 négyes csoportban, a nők 1 13 négyes és 3 hármas csoport-kban kezdik a versenyt. A cső- $ portokban körmérkőzést játszatnak, az első helyezettek új cső- r portokba kerülnek, amelyek $ győztesei játszanak majd a kör- mérkőzéses döntőben. ^ Ez a fajta egyéni verseny reá * lis, tiszta képet ad az erőviszo- nyokról és igen jó erőnlétet követel — tehát feltétlenül hasznos lesz a közelgő ljubljanai VB 1 előtt. A III. Felszabadulási em- lékversenyt a nők mezőnyében Lukácsné nyerte (Földyné és Ju- Jrikné nem indult), a férfiak köízül Rózsás került ki győztesen, s a további sorend ez volt: 2. Fa- J házi, 3. Pignitzky, 4. Bérezik. Az idei versenyen is több esé-lyes áll asztalhoz: a férfiak mezezőnyében Bérezik, Rózsás, Pig-nitzky, Harangi, Faházi és Har- csár közül bármelyik nyerhet, a nők közül ismét Lukácsné, Föl-dyné és Jurikné a legesélye- sebb. A kétnapos emlékversenyt a Bp. Spartacus szép helyiségé- ben rendezik. 1 Hajléktalanok A múlt esztendőben már nem találkoztunk a kajakkenuversenyeken a MAFC-versenyzők neveivel. Pedig aki figyelemmel kísérte a versenyek alakulását, a korábbi években — ha még nem is a legjobbak között, de mindig — megtalálta a műegyetemista versenyzőket azok rajtjánál. A szakosztály egyre több babért is gyűjtött, elsősorban az alacsonyabb osztályú versenyszámokban. Azután egyszeribe megszakadt a sorozat. Kívülállónak túlzottan nem tűnt fel a versenyektől való távolmaradás, a bennfentesek azonban egyre gyakrabban érdeklődtek, mi lett a MAFC versenyzőivel? Gyors válasz, s egyben kérdés is, az ügy tisztázása és a sietség utáni puhatolózás érdekében. A szakosztály korábban a Népszigeten levő, a KISZ kezelésében üzemelő telepen talált otthonra. Ott béreltek hajótárolási, öltözési lehetőséget. S igen jól megvoltak a kis szakosztály versenyzői, még a Műegyetemtől távol eső telephelyen is. A múlt évre azonban felmondták a bérletüket, s — fel is út, le is út — kilincselhettek újabb otthon után. Utánjárásuknak azonban mind a mai napig nincs eredménye. Segítséget ígért a kajakszövetség, lépéseket tettek a BTS illetékesei is, a szakosztály mintegy 30 hajója, s ugyanennyi versenyzője ma, egy újabb versenyidény megindulása előtti napokban is fedél nélkül áll. Anyagi nehézségeik nincsenek, talán még építési költségre is tellene a sportkör költségvetéséből — csupán helyet nem találnak, ahol meghúzhatnák magukat. Mielőtt teljesen semmivé válna a szakosztály, anyagi értékeivel, s lelkes versenyző- s vezetőgárdájával együtt — mégiscsak kellene rajtuk segíteni. A budapesti sportszervek vezetőinek és magának a MAFC elnökségének. A lényeges: a gyors segítségnyújtás, hogy már végre fedél alá kerülhessenek a műegyetemisták kajakosai. MAGYAROK az asztalitenisz VB-ken A múlt évszázad kilencvenes éveiben, állítólag egy Gibbs , nevű angol üzletember találta fel a pingpong-játékot, amelyet Jaques sportárukereskedő szabadalmaztatott tovább, majd 1902-ben Magyarországon is kitört az úgynevezett pingpongláz .. Gibbs találmánya óta hosszú idő telt el, amíg 1927-ben, Londonban megrendezték az első asztalitenisz-világbajnokságot. 9 ország, 60 versenyzője indult, a VB-t 6 nap alatt összesen 300 néző tekintette meg. A legutóbbi, 27. VB-n, Prágában 1963-ban, már 48 ország, több mint 500 versenyzője indult, a VB küzdelmeire 10 nap alatt összesen 100 ezer néző volt kiváncsi.★ Mechlovits Zoltán, Mednyánszky Mária és Sípos Annus világbajnokságai után, Barna, Szabados és Bellák fénykora következett. Barna Viktor teljesítményét még a mai napig sem érték el. 22 világbajnoki címet szerzett! Ezután 1940 és 1946 között nem rendeztek asztalitenisz-világbajnokságot.. Aztán: 1947, Párizs: A magyar csapat tagjai fapadon utaztak 48 órát, amíg megérkeztek a háború utáni első VB színhelyére. Csehszlovákia nyerte a férfi, Anglia a női csapat VB-t, majd az egyéni versenyek után ez a szalagcím jelent meg a Népsport első oldalán: „HÁROM VILÁGBAJNOKSÁGOT NYERTEK ASZTALITENISZEZŐINK PÁRIZSBAN.” Farkas Gizi, a Soós, Farkas G. és a Farkas G. Pritzi-pár. A fiatal Sidó Ferenc férfi egyesben — második lett — Vana mögött. 1948, London: Csehszlovákia férfi és Anglia női csapata az első. Győz R. Bergmann, a gumiember és Farkas Gizi, az új magyar csillag. A párosokban? A Vana, Stipek, a Dacé, Franks és a Milles, Thall-kettősök . .. 1949, Stockholm: Férfi csapatunk győz Amerika, majd a döntőben Csehszlovákia ellen! Női csapatunk balszerencsés vereséget szenved az amerikaiaktól. Farkas Gizi harmadszor is megnyeri a női egyest, Leach a férfi egyes bajnok , Soós harmadik. Még az And-Beadis, Tokár, a Farkas G. állott- és a Sidó, Farkas G.partyer világbajnokságot... 1950, Budapest: Románia nőcsapata először nyer világbajnokságot, a csehszlovákok viszszahódítják az első helyet. Az ij női üstökös: Angelica Rozeanu! Bergmann óriási csatára legyőzi Soóst a férfi egyes döntőben, Rozeanu a női egyes, 1 Sidó, Soós a férfi páros, a Beregi, Elliott- a női páros és a Didó, Farkas G.- a vegyespáros világbajnok! 1951, Bécs: Keserű magyar lapok . . . Világbajnokok: Csehszlovákia, Románia, Leach, Roseanu, a Vana, Andreadis-, a Rowe-testvérpár és a Vana, Rozeanu-pár. . . 1952, Bombay: Először jelentek meg a japán versenyzők! Satoh és társai, egészen furcsa borítású ütővel játszottak . .. Mégis: a Sidó, Kóczián, Szepesi. Gyetvai összeállítású férfi csapatunk megnyerte a világbajnokságot! A női csapatot azonban a iapánok nyerték. Továbbá: a Satoh, Rozeanu-, a Fujiji, Hajas!-, a Narahara, Nishimura és a Sidó. Rozeanu-pár nyert világbajnokságot. 1953. Bukarest: Sidó Ferenc legszebb sikereinek színhelye. Egyetlen számban, senkitől sem szenvedett vereséget! Férfi csapat: Anglia. Női csapat: Románia. Férfi egyes: Sidó. Női egyes: Rozeanu. Férfi páros: Sidó ,Kóczián. Női páros: Rozeanu, Farkas. Vegyespáros: Sidó, Rozeanu .. . 1954. London: A VB érdekességei: a japán Ogimura nyeri a férfi egyest, a fiatal Kóczián Éva harmadik a női egyesben. Vegyespárosban első: az Amireadis. Farkas G.-pár. 1955. Utrecht: Ismét Japán és Románia a csapatgyőztes. A Szepesi, Kóczián Éva-pár vegyespáros világbajnok! II. japán név a világbajnokok listáján: Tanaka. 1956. Tokió: A magyar versenyzők nem indultak. 4 japán, 2 román és 1 amerikai világbajnokság . .. 1957. Stockholm: Fokozódott a japánok fölénye. Egy váratlan magyar világbajnokság, női párosban, a Mossóczy, Almásikettős szerezte meg az első helyet. 1958-tól kezdve, már csak minden második évben rendeztek VB-t, a közbeeső években a kontinensek bajnokságait bonyolították le. 1959, Dortmund: Elkezdődnek a kínai sikerek! Jung Kuo-tan nyeri a férfi egyest! Sidó második! Macuzaki a női egyes bajnok. 1961, Peking: Három kínai, három japán és egy román győzelem. Kóczián Éva és a Sidó. Berczik-pár második. 1963, Prága: Ez a már 27. VB. Japán 4, Kína 3 számot nyer, a románok képviselik legjobban Európa színeit.* Valamikor Mr. Gibbs találta fel a pingpong-játékot. Sok minden történt azóta! ht. y MOST JÓVAL TÖBBEN Az MTI és a Szakszervezetek a kapcsolatra a jövőben is egyre Budapesti Bizottsága mellett inkább szükség lesz, a harmadiknak a KISZ Budapesti . , ,, , .... ? Bizottsága írta alá azt a felhí- “... gondoltuk, egy újabb írást, mely arra kéri Budapest közös akció segíthet abban, lakosságát, dolgozóit, ifjúságát, hol ez az együttműködés vegyen részt a jubiláns tömeg- tovább csiszolódjék, sport-megmozdulásokban. Bár a Felszabadulási Kupa kiírás egy hónap sem telt el azóta, és sát a kerületeken kívül megy a verseny értékelésének ide küldtük 80 nagyobb budapesti■ pontja is messze van - novem- üzem KISZ-alapszervezetének bér 7-re - a KISZ-alapszervezet is. Mindenütt nagy lendülettel í tekiben és a kerületi bizottság meg is kezdték a szervező és agokban „megmozdult a föld”, a propagandamunkát, és termét Erről a földindulásról tájékozszetesen folynak a versenyek is. Itatott bennünket Klement Sán- _ A kerületi titkárok úgy tá-2 dór, a KISZ Budapesti Bízott-jékoztattak bennünket, és a saga sportosztályának vezetője. helyszínen szerzett tapasztala£ A Felszabadulási Kupa kitok is azt mutatják, hogy forrásának gondolatát az adta, hogy tavaly, a KISZ kongresz a tömegsport-megmozdulá■szusa tiszteletére, szeptembertől sokan most jóval többen , decemberig a Kongresszusi Ku- vesznek részt, mint a talpáért folytak a tömegversenyek valyi Kongresszusi Kupáért , és ezeken 43 000 ember vett folyó küzdelmekben, jórészt! Már ekkor a legtöbb ke- Csak egy példa: a X. kerületi rületben és nagyobb üzemben jó , KISZ mezei futóversenyén tagkapcsolat alakult ki az MTI. vagy 110-en, idén 480-an indult a szakszervezet és a KISZ helyi tak... A X. kerületben egyéb■ szervezetei között. Miután ezreként az év során 30 féle versenyt rendeznek, hét sportágban! Itt is, mint mindenütt, a hagyományos tömegversenyek is beleszámítanak majd a kupáért folyó vetélkedés eredményébe, így télen a Pataki Kupa, nyáron a Kovács János Kupa versenyei. A VIII. kerületben az alapszervezetekben már befejeződtek a kézi- és röplabdatehembajnokságok, most készült el a kis- és nagypályás labdarúgó-bajnokság kiírása és az alapszervezetekben pattognak a pingponglabdák. Folyamatos programot biztosítanak a kerület természetjáróinak is. A felsőfokú technikumok három napig vetélkedtek egymással 5 sportágban. A kerület mezei futóversenyén 450-en vettek részt. Hasonló beszámolót adhatnék a többi kerületből is. Különösen élénk a versenypályák élete az április 12-étől május 2-áig tartó Budapesti Ifjúsági Napok előtt. Az alapszervezetekben folynak ^ a válogatók, az olyan verse- ^ nyekre, mint például az április 17-i sakkszimultánra, ahol ke- rületenként 20 sakkozó mérheti ^ össze erejét a magyar nemzet- t közi nagymesterekkel és meste- ^ rekkel. Az előcsatározásokon és a szimultánon természetesen csak nem igazolt sakkozók ve-thetnek részt! Ugyancsak a Bu-' dapesti Ifjúsági Napok keretében bonyolítják le az egyéni asztaliteniszversenyt. 20 aszta ikon, kb. 300 résztvevő küzd majd az elsőségért. 20 versenyző képviselheti a kerületeket. A ^ válogatók itt is megkezdődtek már. • ^ — öröm számunkra, hogy az ^ MTI és a Szakszervezetek Buydapesti Bizottságával közösen ^ fogalmazott felhívásunk már az í első hetekben igen kedvező J visszhangra talált, és nem ok nélkül remélhetjük, hogy a Felyszabadulási Kupa küzdelmek " méltóak lesznek tömegsportunk '■ 20 éves fejlődéséhez. a P. K. Természetbarátok különvonata iKülönvonatot indított az V. kerületi Természetbarát Szakszövetség Sopronba, ahol a város felszabadulásának huszadik évfordulója alkalmából természetbarát találkozót rendeztek. A fővárosból 530 természetjáró utazott el a jubileumi megmozdulásra, amely baráti légkörben zajlott le, s amelynek keretében nyolc idegenvezető segítségével városismertető túrákat rendeztek. Csütörtök, 1965. április 1. .