Népsport, 1965. június (21. évfolyam, 108-128. szám)

1965-06-01 / 108. szám

Eff ________________ x Dorogi „kétváll" v Győrött Dorogi „kétváll Győrött E -------------------------------------— ——­­ MEGLEPETÉS A válogatott mérkőzés miatt bekövetkezett több mint kéthetes szünetet Hidegkúti Nándor, a győriek edzője arra használta fel, hogy felfrissítse csapatát a fárasztó Eb-küzdelemsorozat után. Buzánszky Jenő, a dorogiak szakoktatója viszont ezzel szemben arra törekedett, hogy feloldja a sorozatos sikertelenség okozta levert hangulatot, rendezze együttesének sorait, hogy újult erővel indulhassanak a további küzdelmekbe. A vasárnapi győri talál­kozón kialakult játék azt bizonyította, hogy a dorogiak törekvése valósult meg jobban, s­­ így született meg a hét meglepetése. 1958 óta bajnoki küzdelem során va­sárnap hatodízben találkozott egymás­sal Győrött a két csapat. Az eddig le­játszott 5 mérkőzés közül a győrieknek csak egyet sikerült megnyerniük, kettő döntetlenül végző­dött, két esetben pe­dig dorogi győze­lem született. Most a dorogiak mint a táblázat sereghajtói érkeztek Győrbe, ah­hoz a csapathoz, amely az EK-ban a legjobb néger közé kerekedte magát. És mégis a sereghajtók bizonyultak job­baknak, mert a ha­zaiak végig igen erőtlenül, lagymata­gon játszottak. Kü­lönösen szembetűnő volt a balszárny gyenge teljesítmé­nye . .. A hazaiakból hiányzott a tűz, az akarás, amely a ku­patalálkozókon jel­lemezte valameny­­nyiőjüket, s a szur­kolók nem értették — ma sem tudják megmagyarázni —, miért következett be egyszeriben ilyen nagy változás. A sportban gyor­san elszáll a sikerek emléke, ebből követ­kezik, hogy a sport­pályán naponta kell bizonyítani. Arról nem is beszélve, hogy a bajnoki mér­kőzések legalább olyan fontosak, mint a kupatalálkozók — többek között azért is, mert ezek minő­sítenek a nemzetkö­zi szereplésekre!... Hetedszer indul a Tour de Szabolcs Elkészült a köszöntő, és elju­tott az ország kerékpáros szak­osztályaihoz, hogy hírül vigye: június 25-é­n hetedszer indul há­romnapos útjára Nyíregyházáb­ól a Szabolcs-Sz­atmár megyei ke­rékpáros körverseny. 342 km megtétele vár a résztvevők­re és a tiszadobi befutó után 92 tisztelet­díj találja meg gaz­dáját. Nem túlozunk, ha azt ál­lítjuk, hogy ma már társadalmi eseményt is­­jelent a Nyírségben­ a „Tour de Szabolcs”. 46 hely­ségen keresztül suhannak majd át a vankereskek és a hivatásos rendezőkön kívül mintegy más­félezer társadalmi munkás mű­ködik közre a siker érdekében. Eddig 1963-ban indultak a leg­többen, szám szerint 83-an. Most csúcsn­evezésre számítanak a Szabolcs megyeiek. Kedd, 1965. Jünius 1. ^ Világbajnoki csapatokat ... keresnek a tekézők Nem egészen egy évvel a bu­karesti tekevilágbajnokság előtt majdani vendéglátóinkat, a ro­mán férfi és női válogatottat üdvözölhettük Budapesten. A végeredmény — mint már isme­retes — „döntetlenül” végződött: Európa-bajnok női együttesünk győzött, a férfiak azonban 58 fa különbségű vereséget szenved­tek. Román vendégeink elmond­ták, hogy ez a mostani találkozó idei első nemzetközi mérkőzé­sük volt, akárcsak­ a mi női csapatunknak. (A férfiak ugyan­is az osztrákok ellen már fel­mérhették felkészültségük je­lenlegi fokát.) Mégis — fűzték tovább a gondolatot — férfi csa­patuk már most megfelelő tel­jesítményre képes. S ezt a megfelelő teljesít­ményt nem úgy kell értenünk, hogy annyiban megfelelő, amennyiben sikerült vele győz­niük. Számszerűleg sem megve­tendő. Ha természetesen egy világbajnoki jó szerepléshez még nem is elegendő. A magyar férfi csapat teljesítményéről szólva: most 228 fával gyengébb teljesítményt ért el, mint né­hány héttel ezelőtt az osztrákok ellen és mostani eredményével akkor sem sikerült volna győz­nie. Ebből azonban természete­sen nem szabad még messzebb­menő következtetéseket levonni. Ezek, a világbajnokság évét megelőző találkozók éppen arra jók, hogy sok embert próbál­junk ki, bizonyos fokú verseny­tapasztalatot adjunk az újonc versenyzőknek. Nagyjából ugyanez mondható el női csapatunkról is, termé­szetesen azzal a különbséggel, hogy a nők­­ győztek. A csa­patnak jelenleg három biztos pontja van és nagyon jól bevált az újonc Kissné is. Mégis a fiatalítással, a fennmaradó helyek betöltésé­vel itt talán több gondja lesz a szakvezetésnek, mint a férfiak­nál Mindenesetre egy biztos: többet kell foglalkoztatni a bő keret tagjait. A vasárnapi versenyről egyébként hétfőn kissé rossz­­májúan jegyezte meg valaki: „A legjobb volt benne az új ha­tos pálya.” S ha ez így talán egy kicsit túlzás is, annyi bizo­nyos, hogy ezzel az új tekecsar­nokkal igen sokat nyert a sport­ág. Amiért köszönet és elisme­rés illeti meg a Bp. Előre lelkes tekézőit, akik már eddig is — a külső munkák befejezése előtt — több, mint 1500 társadalmi munkaórával járultak­­hozzá a pálya felépüléséhez. A Bp. Előre Sport utcai új hatos tekepályájának első ünne­pélyes pillanata: a magyar—román találkozó előtt kölcsönös üdvözlésre és zászlócserére vonultak fel a csapatok. (Pobuda Foto felv.) A­ a érdeklődés középé­pontjában Nem történt bírói műhiba Hogyan is történt szombat délután a Sportuszodában az FTC—Bp. Honvéd l:1-re vég­ződő vízilabda-mérkőzésen az eldobás előtt lefújt Kár­páti-féle négyméteres? Mi ezt írtuk tudósításunkban: „Az utolsó másodpercekben Kárpáti dr. jutott négyméte­reshez, a sípszó után azon­ban hosszasan tétovázott, és ezért Károlyi játékvezető a Ferencváros ellen szabaddo­bást ítélt.” Most viszont lássuk, mit mondanak az érdekeltek: Taródy Zoltán, a mérkőzés idő­mérője: — 4—5 másodperc volt már csak hátra. Nagy volt az iz­galom a lelátón és a vízben. Én a nagy zajban az órát néztem, hogy a vízben mi történt, azt nem láttam. A bírói sípszót hallottam mind­két alkalommal, amikor a négyméterest dobatta, majd közvetlenül utána, mindjárt újabb sípszóval állította meg a játékot, és szabadot doba­tott a Honvéd javára. Ezzel már vége is volt a mérkő­zésnek. Boér János, a mérkőzés hivata­los ellenőre: — Az ítéletet olyan fütty­koncert és zaj követte, hogy én nem hallottam a dobást elindító sípszót. Viszont a szabály szerint, ha a játékos nem kezdi meg a dobást a sípszó pillanatában, akkor el kell venni a négyméterest. Bírói műhiba nem történt, mert Kárpáti nem jelezte a játékvezetőnek, hogy bármi is zavarja őt a dobásban. Dr. Károlyi Tibor játékvezető: — Ott kezdeném, hogy döntetlen állásnál az utolsó másodpercekben megítélni egy könnyen döntő négymé­terest, csak abban az esetben lehet, ha a szabálytalanság kétségtelenül beigazolódott. Kárpátit visszahúzták a ka­pu előtt gólhelyzetben, ezért az ítélet jogos volt. Először rendet teremtettem a vízben, Kárpáti körül elparancsol­tam a Honvéd-játékosokat. Láttam, hogy Kárpáti keze a labdán van, tehát dobásra kész, még hátrább paran­csoltam a kapust, és amikor derekával a gólvonalhoz ért, éleset sípoltam. Mivel a do­bás nem történt meg, azon­nal újra sípoltam, és szaba­dot dobattam a Honvéd ja­vára. Ha valami zavarta vol­na Kárpátit, akkor vagy ott­hagyja a labdát, vagy ha más is fütyül, akkor eldob­ja, és ebben az esetben meg kell ismételtetnem a négy­­méterest, még akkor is, ha A TÁVCSŐ * innenső és „Jee .. jee , jee!” — éneklik a Beatlesek. Nagyszerű vasárnapi hangulat. Kellemes napsütés, nyitott abla­kok és morzsát csipegető vere­bek. A rádióban pedig a torzon­­borzfejű legények kurjongatnak. Aztán egyszercsak: Durral Na igen, itt a Marczibányi té­ren meg kell szokni, hogy a legidillibb pillanatokban is lő­nek.­­ Odabent, a kerítés mögött a nagyöbű sportpuskások durro­­gatnak. Mellettük a távcső, mö­göttük a padokon a közönség. Felemelkednek a fegyverek, hosszú célzás, rövid dörrenés és a versenyző a távcsőhöz hajol. Majd minden elölről kezdődik, így szabad szemmel nem a leg­izgalmasabb sportág__ Az épület belsejében a nagy lőtéren sem sokkal érdekesebb a helyzet. Talán csak a dörrené­sek kisebbek. Meg aztán a tele­fonok szólnak szünet nélkül. ..,1-es próba”,__ „14-es érté­kek­” ... A háttérben mintegy varázs­­’. •­észe mozogni kezdenek a táb­lák. A „varázslók” egy árokban ülnek. Idevezet a telefondrót másik vége, errefelé irányulnak túlsó OLDALA a távcsövek. De innen távcső nélkül is érdekesebb a verseny. Itt minden tízes találat ese­mény, minden jó sorozat beszéd­téma. — Hű de jó formában van Nagy Sándor! A céltáblának már egészen rongyos a közepe. Kettős csat­tanás. A fegyver szól és a tízes körön újabb apró lyuk hasad. „Értékelés” —­ szól a telefon. A tábla leszalad. Egy ősz hajú néni papírt cserél. A kilyukasz­tott táblákat egy asztalra teszi és hogy a szél el ne fújja, követ rak rájuk. A kő alatt fekszik az országos csúcs. Dél felé egyre ritkul a fegyver­ropogás. A puskák az állványra kerülnek és a távcsöveknek is új feladat akad. A kertben két fiú a tér felé figyel. — A szőkének szebb szeme van — szól az egyik. — Azért, mert festi — mondja a másik. — Igen, festi. De rai, van abban?­­ Ebben maradunk. Mert igaz, jó verseny volt, nagyszerű ered­mény született. Dehát a terv­­csövön át néha nemcsak a cél­táblát érdemes nézni.. . k — y LEHET VÁLASZTANI!... Kifordul?... Csavarni készül?... Ivei?... A fehérsapkás Görgényi (Bp. Honvéd) minden eshetőségre készen magasra tartott kézzel biztosítja­­ háta mögötti kapuját. Előtte Kiss Egon (FTC) fekete sapkában a „mélyből” éppen a felszínre érkezik a labdáért... A következő pillanatban a kifordulást választja a kínálkozó lehetőségek közül, éles villámlövése azonban a felső kapufa élére vágódik. FTC —Bp. Honvéd 1:1. (Fotó Horváth­ Géza felvétele) 100 kérdés - 100 felelet Rendkívül ügyes kis füzet lá­tott napvilágot nemrégiben a vitorlázóknál. A sokszorosított eljárással készített 16 oldalas útmutató a vitorlázás alapisme­reteit tárgyalja. — kérdés-fele­let formában. A lényeges tudni­valókat tömör mondatokba fogta össze a kezdő és haladó ver­senyzők számára egyaránt hasz­nos formában Polonyi Ferenc sportoktató. A füzet megjelen­tetése a MAFC vitorlázóinak szorgalmát és áldozatkészségét dicséri. — mondjuk — fél órán ke­resztül előbb dobja el a lab­dát, mint ahogyan én fütyü­lök. Dr. Kárpáti György, az eset szenvedő hőse: — A gólbíró zászlóval je­lezte, hogy a kapus kijjebb áll ■ a gólvonalnál. Nem gon­doltam arra, hogy a játék­vezető felülbírálja a gólbí­­rót. Ugyanakkor többen fü­tyültek a vízben is, és arra vártam, hogy rend legyen. Rutinos játékos vagyok, de elkövettem azt a hibát, hogy kézben tartottam a labdát, ahelyett, hogy az első álta­lam hallott füttyre eldobtam volna, így, ha nem a bírói sípszóra dobom a négyméte­rest, legfeljebb újra dobat­ták volna. Sajnálom, mert akkor talán a döntetlen he­lyett két pontot nyertünk volna. «« Belgiumba utazik a Bp. Postás női tornászcsapata A Bp. Postás női tornászcsa­pata meghívást kapott a Belga Királyi Torna Szövetség Kert­ben megtartandó háromnapos gálaestjére és az ostende-i ver­senyre, amelyet a Beliga Királyi Tornaszövets­ég 100 éves jubi­leuma alkalmából rendeznek meg, előreláthatólag 16 ország tornászainak részvételével. A jú­nius 23-án utazó magyar csapat tagjai: Maiklay, Bátorné, Bellák, Bognár, Kollányi, Szendrei és­­ Kovács. * Szombatom a Budapesti Tóma Szövetség rendezésében kerül sor Budapest és Pécs serdülő válogatottjának tornaversenyére, amelyet 17.30 órakor a Bp. Hon­véd Tüzér utcai tornacsarnoká­ban bonyolítanak le. Érdeklik és serkentik a versenyzőket VÉLEMÉNYEK az atlétikai CSB rajtjáról A f­ővárosban és a vidéken sok versennyel, több jó eredmény­nyel rajtolt az új rendszerű at­létikai csapatbajnokság. Az első forduló után értékelni, a ta­pasztalatokat összegezni még korai volna. Megkérdeztünk né­hány szakembert a rajttal kap­csolatos benyomásaikról. Nyírő György, a MASZ főtit­­­kára így vélekedett: — Máris megállapítható, hogy a csapatbajnokság kiírása egész­séges kezdeményezés volt. Ha vannak is hibái, érdekli, foglal­koztatja az egyesületeket, az egész országban készültek rá. Kitűnő alkalmat nyújt a szak­osztályoknak arra, hogy felmér­jék versenyzőgárdájukat, gyen­géiket, megállapítsák, hogyan tudnak lebonyolítani ilyen pá­ros viadalokat, amelyek rende­zésében elsősorban saját ver­­senybíráikra kell támaszkod­niuk. A bajnokság egyik célja, hogy az NB-ben jól pergő, ér­dekes viadalok kerüljenek sor­ra, de ha több alsó osztályú versennyel zsúfoltak össze, mint ahogy most is előfordult, ez a cél nem érhető el! Koltai László, a budapesti szö­vetség elnöke szerint: — Már az első fordulóban akadtak érdekes találkozók, szo­ros küzdelmek, a jövőben azon­­a-­n vigyázni kell arra, hogy a küzdelem ne menjen a sportsze­rűség rovására. Helyesnek bi­zonyult a vidék bevonása,­­ tet­szett nekem a vidéki csapatok lelkes szereplése. Budapesti vi­szonylatban azonban egy hét vé­gén ennyi verseny sok, a ver­­senybíróhiány majdnem min­denütt rendezési problémákat okozott. Ezen kell elsősorban segíteni. Giba­­ István, a Szombathelű Haladás szakosztályvezetője örömmel üdvözölte a bajnoksá­got. — Nekünk, vidékieknek lel­ki esetű dolog ilyen csapatbaj­nokságon részt venni. Ezek a viadalok sokkal jobban érdek­lik és serkentik a versenyzőket, mint az eddigi egyéni egyesüle­ti bajnoki versenyek, már hó­napok óta készültek rá. Szom­bathelyen is nagy érdeklődéssel várják szereplésünket. A szak­osztályon belül a közösségi szel­lemet és a küldőkedvet is na­gyon erősíti az olyan fej fej melletti küzdelem, amelyet most a békéscsabai lányokkal vív­tunk. Csányi György, az Újpesti Dó­zsa edzője, a volt sokszoros vá­logatott, így foglalta össze vé­leményét: — Helyesnek tartom a régeb­bi párosviadalok rendszerének felújítását. Saját pályafutásom tapasztalataiból tudom, hogy a szakosztályon belül egészséges versengést váltanak ki a csa­patba való bekerülésért, a pon­tokért jobban „hajtanak” a versenyzők, és a legjobbak ke­vésbé kerülik az egymással való találkozást. Az élvonalbeli fu­tók részére jó alkalom, hogy mint a válogatott viadalokon, egy futásra összpontosítsanak, a fiataloknak pedig módot ad ar­ra, hogy a jobbak ellen verse­nyezhessenek. A csapatjelleg ezenkívül a szakosztályokat mintegy kényszeríti arra, hogy a gyengébb számokban is ki­próbáljanak versenyzőket. Az Újpesti Dózsa—Vasas— Baranya közötti atlétikai ver­seny 100 m-es futásának résztvevői a célban. Rábai és Nemes­házi vívott nagy küzdelmet, s az időmérők azonos eredményt hoztak, ki. Balról: Rábai, Mátis (Baranya, a harmadik) és Nemesházi. (Pobuda Foto felvétele.) VÉLEMÉNYEK a nemzetközi tornászviadalról Szombaton a Sportcsarnokban a Bp. Postás női és az Újpesti Dózsa férfi tornászcsapata meg­érdemelten, jobb összteljesít­ményével győzelmet aratott a Partizán Szarajevó válogatottja fölött.­­ Sárkány István, szakfelügyelő: — Mindkét férficsapat a várt teljesítményt nyújtotta. Egyénileg Vidtorovics Nenad, a jugoszlávok olimpiájának tornája tetszett, kü­lönösen a lógyakorlata. Minden mozdulatán látszik, hogy techni­kailag jól felkészült tornász. Ugyancsak jó technikai felké­szültségű a versenyen harmadik helyezést elért Rafajlovics, de gyakorlatainak kivitele erősen kifogásolható. A magyar csapat­ban örvendetes Kovács Gyula jó formája. Az újpesti fiú sokat fejlődött az utóbbi években, kü­lönösen a nyújtón tornázott jól. Zsíros István, a Bp. Postás elnöke: — Sokan kifogásolták, hogy Makray Kati nem indult. Nos, most nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy a jugoszlávok kérésére nem indítottuk. Azt hi­szem, ez eléggé jellemzi a női ver­senyzőink fölényét. Még csak annyit­ csapatunkban a győztes Bellák és például Tóth Gyöngyi is a mezőny legfiatalabb torná­sza volt. M­ár 161 ezer forint van a kasszában A totó 22. hetén nem akadt 13 találatos szelvény, s így­­ 161 068 forintos nyeremény át­került erre a hétre. Tehát a 23 hét kasszájában már több mint másfélszázezer forint van. Beérkezett 894 824 szelvény Felosztásra került 1 449 616 fol­rint (a jutalom nincs benne). 12 találat­ (7 db) = 103 543 T11 találat (154 db) = 1882 1j 10 találat (1618 db) = 268 El

Next