Népsport, 1965. július (21. évfolyam, 129-150. szám)

1965-07-12 / 137. szám

Mamke KR ÓNIKA JKWHMHííMKO Több mint kétezer általános és középiskolás tanuló részvéte­lével folynak Budapesten a Ki­­lián-úszótanfolyamok, amelyek szeptember elején érnek véget. A hallgatók a megfelelő elmé­leti és gyakorlati oktatás végén úszóvizsgát tesznek, s igazolást kapnak arról, hogy valóban megtanultak úszni. * Alig két esztendeje hívta élet­re a Budapesti Természetbarát Szövetség a természetbarátok társadalmi szolgálatát az erdők védelmére. Elsőnek a budai kerületek jelentkeztek, majd egyre többen értették meg a szolgálat jelentőségét és aján­lották fel segítségüket. Ma a főváros 16 kerülete 570 tú­ravezetővel látja el a budai és pilisi hegyek védelmét és jó munkájuk során sok bajtól, kár­­tól mentették meg már az erdő­ségeket. Vidéken elsőnek a Fe­jér megyei szövetség látott hozzá a szervezéshez és 62 túravezetőjének úttörő munká­jával jelentősen hozzájárult a szolgálat jó hírének megala­pozásához, Borsod megye 100, Heves megye 60, Vas megye 30, Zala megye pedig 10 taggal kezdte meg működését. Re­mélhetőleg a többi megye is ráébred a mozgalom fontossá­gára és hamarosan kiveszi részét a szervezett természet­barátok nagy, kollektív mun­kájából, az erdők védelméből. ♦ Szokatlan és nagy érdeklődés­re számot tartó vállalkozásba kezdett az MTI Budapesti Ta­nácsa. Dolgozó nők és háziasz­­szonyok részére egyéves idő­tartamú egészségügyi testneve­lési foglalkozásokat szervez. Az első évben, ez év őszétől kerü­letenként egy-egy csoportban kezdődnek meg a foglalkozások. A csoportok vezetői gyógytest­­nevelők és testnevelő tanárok lesznek, ezenkívül megszervezik a sportorvosi felügyeletet is.­­ Az NB IlI-ban szereplő és a Délnyugati csoportban a tavaszi idényben a 10. helyen végzett Mohácsi Torna Egylet labdarú­gócsapata az utóbbi időben néhány meglepő eredményt ért el. Ezek közül is kiemel­kedik a bajnokjelölt Pécsi Ércbá­nyász és az NB II-s Pécsi VSK elleni biztos MNSv-győzelem. Plock Róbert edzőnek, a volt Pécsi Dózsa Játékosnak a keze nyomán kezd összekovácsolódni a csapat, amely tovább foly­tatja készülődését az augusz­tus 6-án kezdődő őszi idényre. Ezenn kívül ismét terveznek nem­zetközi mérkőzést a pélmonos­­toriakkal, visszavágó alapon. Az őszi idényben pedig szeretnék vendégül látni a Ferencváros, Vasas és a Honvéd NB I-es csa­patát. ♦ Aki látta az Oxigén- és Dis­­sous gázgyár sportkörének leg­utóbbi sportkiállítását, az fel­tétlenül kedvet kapott a hegy­mászáshoz vagy a búvárkodás­hoz. Az ODVSK természetjárói gondoskodtak erről! Olyan kéz­zelfogható módon ,,agitáltak", hogy nem lehetett kitérni előle. A hálózsákok, hegyi sátrak, szögek, csákányok épp úgy vonzották a szemet,­­mint a mo­dern amatőr búvárfelszerelések: sűrített levegős és zárt rend­szerű oxigénes légzőkészülé­kek, szigonypuskák, gumiru­hák, víz alatti fényképezőgépek, mélységmérők stb. Mindezt sa­ját gyűjtésű, preparált vízilé­nyek egészítették ki. Az ér­deklődés oly nagy volt, hogy a kerületi TS segítségével valószí­­nűleg ranyább nyilvánosságg előtt is kiállítják majd később az összegyűjtött anyagot. A strandidény beköszöntét még a pillanatnyi borús idő sem tudja feledtetni Zalaegerszegen. A Kossuth utcai szaküzletben ál­landóan élénk forgalom tapasz­talható. A sportkedvelők külö­nösen érdeklődnek az úszó al­kalmatosságok iránt, de a kem­pingcikkek is hamar gazdát ta­lálnak. Néhány nap alatt elfogy minden újabb szállítmány, s né­ha bizony már elhangzik: „Med­dig lehet ezt győzni ♦ Tizenhat kerületben indult meg a fővárosban a nyári nap­közi táborok és sportnapközik szervezett sportélete. Ezek kö­zül kilenc tanácsi napközi, amelyben testnevelő tanár és ifjúsági vezető irányításával a gyerekek változatos sportolását szervezték­­meg. Hét napközit kizárólag az MTI kerületi ta­nácsai tartanak fenn, s ezekben már huszas csoportokra osztva gondoskodnak a részvevők meg­felelő sportjáról. Az egész fő­városban mintegy hétezer gye­rek tölti ilyen körülmények kö­zött a nyári szünidőt, s ez fej­lődést jelent a korábbi évekhez képest. ♦ A Tisza melletti táborozások immár hagyományosak a Heves megyei Természetbarát Szövet­ség évi tervében. Az idei első táborra július 12—31 között ke­rül sor a kiskörei Tisza-híd környékén. A szervezett termé­szetbarátok családtagjaikkal és barátaikkal együtt üdülhetnek a festői környezetben, ahol a szép túrákon kívül a vízisport kedvelői számára is nagyszerű lehetőség adódik, hogy sport­juknak hódoljanak. Az NB I B fény- és árnyoldalai Ma már aligha van olyan szakember, aki vitatná az NB I B létrehozásának helyessé­gét. A kiélezett küzdelmek, a harcos vetélkedők, a nagy iramú, változatos mérkőzések az idén tavasszal is sok ezer szurkolót csaltak ki a néző­térre. A bajnoki címért, a kiesés elkerüléséért olyan versen­gés folyik, amelyre még nem volt példa. A rendkívül szoros, kiegyenlí­tett erőviszonyokra jellemző, hogy a 16-os mezőnyben egyet­len olyan csapat sem volt, amely képes lett volna arra, hogy előnyét növelve elhúzzon a többiektől. Hat-nyolc csapat hétről hétre ott volt egymás nyomában, s így történt aztán az, hogy a tavaszi utolsó for­duló előtt még sejteni sem le­hetett, hogy melyik együttes szerzi meg az elsőséget. Végül is a legjobbak veresége után a Jászberényben döntetlent el­ért dunaújvárosiak kerültek az élre, egypontos hátránnyal mö­géjük zárkózott a Szállítók és az MVSC, két ponttal lema­radva pedig öt csapat (!), a DVTK, a Székesfehérvár, az Oroszlány, a Ganz-MÁVAG és a heteken át veretlen Egyetér­tés. Még a 10. és a 11. helye­zett hátránya sem több négy pontnál! Ember legyen a talpán, aki megjósolja, hogy melyik két csapat fog felkerülni a legjob­bak közé, az NB I-be. És ez nagyszerű dolog! Persze nem lehet egyértel­műen dicsérni ezt a jelenséget, mégpedig azért nem, mert ha kifejezője annak is: az NB I B mezőnye túlsá­gosan kiegyensúlyozott, saj­nos, nincs közöttük kiemel­kedő tudású csapat. A 0-ák­ és az 1-esek forgata­gában hamar elszédülhet az, aki nézegeti a tavaszi eredmények táblázatát. 89 0-át talál és 81­­-est! Kevés gól született te­hát. Az NB I-et megjárt DVTK és a DVSC például összesen 14 gól elérésére volt képes, s több ilyen együttes akadt, de olya­nok is, akiknek az erejéből még ennyire sem telt. Ez azért is van, mert a csa­patok a kétségbeesett pontszer­zési törekvésükben nem válo­gatnak az eszközökben, hanem úgy szereznek pontot, ahogy tudnak. Egy példa. Az egyik kitűnően szereplő vidéki csa­patunk jó képességű középcsa­tára csapatának egyik idegen­beli mérkőzése előtt bizakodva így beszélt: — Biztos, hogy nem kapunk ki! — Aztán miért olyan biztos ez? — kérdezték tőle. — Mert beállunk bekkelni!... Ily módon legfeljebb egy gólt rúgnak, annyira pedig mi is képesek vagyunk. És igaza lett. Másnap 1:1-re végeztek. S itt van az NB I B egyik rákfenéje! Nem látni változatos takti­kai elképzeléseket, támadó­­jellegű csapatjátékot, hanem még a védekezés megszer­vezése is egysíkú, sablonos. Míg egy osztállyal feljebb, az­ NB I-ben sűrűn látunk olyan törekvéseket, hogy a védelem gondos megszervezésével egy­idejűleg fejlődés legyem a tá­madójátékban is, addig az NB I B-ben alig találunk erre példát. Aztán az sem jó, hogy a láb és a tüdő nem mindig engedel­meskedik a szívnek, az a­ b­arat­nak, mégpedig azért nem, mert a technikai előrehaladás lassú, s erőnléti vonatkozásban sínes minden rendben. Kétségtelen, hogy az alapozás előtti tatai edzői tanácskozás nem maradt hatástalanul. Ma már az NB I B-ben is magasabb szintűek az edzé­sek, de a többletmunkával kapcsolatos igények nem­csak a játékosokból hiá­nyoznak, hanem egyik-má­sik edzőből is. Az alapozást megelőző neki­buzdulás a felkészülési időszak­ban sokrétűbb, változatosabb, alaposabb, megfontoltabb edzés­munkához vezetett, de a ver­senyidőszakban néhol lelohadt a lelkesedés, elmaradoztak az emlékez­tető, fizikai képességeket fejlesztő edzések, a techni­kai képzés pedig sok helyütt ötletszerű volt. Nem beszélve arról, hogy ki­fejezetten taktikai jellegű edzé­seket alig-alig lehetett látni. Mindez hozzájárult a gyakori formaingadozásokhoz, ennek pe­dig az lett a következménye, hogy egyenletes, jó csapatjáték­ra huzamosabb időn keresztül egyik együttes sem volt képes. Az NB I B játékosanyagá­ban egyébként a tavalyihoz képest újabb cserélődés tör­tént. Sok olyan fiatal került a sport­körökhöz, akik ha ma és hol­nap nem is, de holnapután már erősíthetik a mezőnyt, fejlődés­hez segíthetik csapatukat, öröm, hogy közülük jó néhány — például Rixer, Bakk, Kris­tály, Kuszenda, Ádám, Cseté­­nyi, Zimonyi — máris erőssége csapatának, de még több az olyan fejlődőképes fiatalok szá­ma, mint amilyen Imri, Fajd, Bérczi, Koch, Szekeres és má­sok, akikből jó labdarúgó vál­hat. Kíváncsian várjuk, hogy a játékosok, a csapatok mire lesznek képesek ősszel? Miként használják majd fel a jelenlegi nyári időszakot arra, hogy a bajnokság második fe­lében az eddiginél jobban helytálljanak. (­i) Játs­z­ik­ozik 1í sisak felügyelő az Európa-bajnoki válogatásról Már nincs sok idő a Duisburg­­ban megrendezendő idei evezős Európa-bajnokságig. Európa­­szerte befejeződtek a nagy nem­zetközi versenyek — a múlt va­sárnap volt ezek közül a legér­dekesebb a Henley-ragatta — ahol az EB-re készülők hol jól, hol pedig kevésbé eredménye­sen lemérhették felkészültségük fokát, s további irányt szabhat­tak az EB-re történő előkészüle­teiknek. A magyar válogatottak közül a férfiak Belgrádban és Grünau­ban, a nők pedig megosztva Poz­nanban és Grünauban találkoz­hattak nemzetközi ellenfelekkel. A kép vegyes. Kisebb értékű győzelmek mellett lényegesen nagyobb jelentőségű helyezések kerültek a sportág nemzetközi eredménytárába. E versenyek után hazaérkezve, idehaza foly­tatódik a küzdelem — minde­nekelőtt — a válogatott csapat­ba történő bekerülésért, majd pedig az Európa-bajnoki jó sze­replésért. A női EB augusztus 20—22-én lesz, a férfiak versenyeit augusztus 26—29-én tartják. Miként áll a válogatás, s mi lesz a további program ? Erről kérdeztük Losonczy Ti­bort, a sportág szakfelügyelőjét. — Mivel más és más a női és férfi versenyek időpontja, ezzel nevezési zárlata is, más időben záródik idehaza a válo­gatás, külön program szerint készülnek a versenyzők. Elkép­zeléseink szerint a nők részére július tizennyolcadikával végle­gesen kialakítjuk a csapatot. ? 9 | A nyár nagy eseménye: 1 f az UNIVERSIADE | V 1 AUGUSZTUS 23. g y 9 A kosárlabda-, röplab- 9 91 da- és vízilabdatorna se- 9, 4 lejtező mérkőzései a Kis- 9 9/ stadionban, a Népstadion- 9/ 9 ban és a Margitszigeten. 9 J Torna: női lóugrás, se- 9/ 9 lomáskorlát délelőtt és 9. 9 délután. 9 J Tenisz: a második fór- 9 dúló mérkőzései a Mar- 9 9 gitszigeten. 9 Vívás: női tőr egyéni 9 9 selejtezők délelőtt, este 9 9 döntők a Sportcsarnok 9 9 edzőépületében. 1 Úszás: a Margitszigeten '9 9 délelőtt időelőfutamok, 9­­/ délután 100 m női pillan- 9/ góúszás, 400 m női gyors- 91 9 úszás, 200 m férfi mell- 9 9, úszás, 4x200 m férfi , 9. gyorsváltó. 9. 9­­• 16—18-án, háromnapos soroza­tot rendezünk a váltott evezős négyeseknek, s ennek alapján jelöljük ki a válogatottat, az EB-re készülő kormányos né­gyesünket. A párevezős ver­senyszámokban már szinte ad­va vannak a válogatottak. Az idei hazai, s nemzetközi verse­nyek eredményei alapján nem volt nehéz meghatározni leg­jobb versenyzőink személyét, a problémát csak az okozta, hogy azt is eldöntsük, milyen sorrend szerint erősítsük csapatainkat. Mindenekelőtt a Berlin— Grünau-i regatta eredményei döntöttek e kérdésben. A női mezőnyök felértek az Európa­­bajnoki mezőnyök erejével, így ennek eredményei támpon­tot adtak arra, hol is lenne ke­resnivalónk. Ez dönt tehát a vá­logatott csapat végleges kiala­kításánál is. Szkiffben Domon­kos indul, s a másodikként a négypárevezős válogatottat erő­sítjük meg. Itt, utólag a kétpár­evezőst rangsoroltuk harmadik­nak. Női válogatottjaink egyébként július 19—25. között Budapes­ten, ismételt erőgyűjtés céljá­ból, másirányú edzéseket, s hosszabb evezéseket tartanak, majd az EB-előkészületek utol­só szakaszán Tatán folytatják edzéseiket a kiutazásig. — A férfiaknál nem ilyen egyszerű a helyzet. Kormányos négyesekben a vá­logatás július 16—18-án lesz. Csak abban az esetben jelölünk ki véglegesen EB-re készülő egységet, ha valamelyik hajó fölényes győzelmet arat a válo­gatottjelölt társai fölött. Ha nem így alakulna a helyzet, tovább folytatódnak a kísérle­tek a legjobb csapatok keresé­sére, azután már kisebb hajó­egységekben. A Grünauban rendezett verseny eredményei alapján a kísérleti nyolcasunk szereplése volt kellemes megle­petés, ami további elgondolá­sokra késztet bennünket. A fér­fiaknál augusztus elején zárjuk le a válogatást, s ez időtől há­rom héten át csak az EB ver­senyeire összpontosíthatják majd figyelmüket a válogatot­tak. A váltott evezős egysége­ken kívül minden valószínű­ség szerint Bohn István szemé­lyében, hosszú idő után szkiff­ben is rajthoz áll magyar versenyző Duisburgban, az Európa-bajnokságom — fejezte be nyilatkozatát a szakfelügye­lő. Csokonai Vitéz Mihály Miközben nehézke!? feláll a székről, és a kezét nyújtva bemutatko­zik: — Csokonai Vitéz Mihály va­gyok ... — felkapjuk a fejün­ket, meglepődünk, és a szer­kesztőség látogatója, az idős, ősz férfi is élvezi láthatóan a helyzetet. Addig, míg rájövünk, emlékezünk a hetekkel ezelőtti cikkre. Antal Zoltán sporttörté­nész ugyanis egyik júniusi szá­munkban különös történeteket mesélt el a labdarúgás világá­ból, s többek közt felelevenített egy olyan történetet, mely szerint — 1914-ben — Csokonai Vitéz Mihály nevű játékos iga­zolatlan szerepeltetése miatt megsemmisítették a Debreceni TE—DKASE mérkőzést, és Cso­konai Vitéz Mihályt eltiltották a játéktól... A cikkíró mindjárt hozzáfűz­te: nem a költőről, hanem ké­sői névrokonáról és földijéről van szó. Vagy talán rokonáról? Ezt nem sikerült Antalnak tisz­táznia — nyitva hagyta a kér­dést ... Mi,dt itt ülünk Csokonai Vi­­­r­téz Mihállyal... Kacsint egyet újra a szemé­vel, s előveszi zsebéből a doku­­mentet — a születésig bizonyít­ványt —, amely szerint ő — miként a költő — Debrecenben született 1890. április 17-én, te­hát 85 évvel később, mint vér szerinti rokona, a költő. Mert hangsúlyozza: „Kérem, nem névrokonságról van szó, hanem vérrokonságról: nagy elő­dömhöz ugyanis dédnagyapám testvéri ágán fűz rokonság.. A hajdani Lillához címzett szerelmes da­lok, az „Egy bús Tempefői”, a „Karnyóné”, a „Dorottya" szer­zőjének nem tudni hányadízig­­leni leszármazottja, most jelent­kezik, és idézi a költő szelle­mét. Miközben — mily szentség­­törés — mi azon töprengtünk, hogy vajon­­ hogyan eshetett oly távol az alma attól a régi poétikus fától,­ az irodalomtör­ténet lapjaira, a halhatatlanság­ba bevonult költő leszármazott­ja hogyan szegődött a gömbölyű labda nyomába, és — horribile dictu! — miért tiltották el Cso­konai Vitéz Mihályt (ezzel a névvel!) a futball játék örömei­től. Ez itt a kérdés, és az igaz történet imigyen gömbölyödik k­i: — Igaz, hogy már elég idős, 75 éves vagyok, s hogy ősöm 160 éve hunyt el, de jól emlék­szem minden mozzanatra, ami rövid sportpályafutásom során történt... Pesterzsébeten amikor az FTC-ben Rumbold és Payer játszott, Cs. Vitéz Mihály egy iskolába járt Weiss Feri­vel, a zöld-fehérek későbbi vá­logatott csatárával. Erzsébeten együtt futballoztak. Nem rongy­­labdával, hanem a Zubektől vett 5-össel. Aztán Csokonait „fel­fedezték”. Hívták a BSC-be, az ETC-be, de ő a Trieszti Bizto­sító csapatánál kötött ki. 1914- ben lehelyezték a Generálihoz, Debrecenbe. S ekkor jött a „konfliktus”. — Felkeresett Römer, a DTE intézője, elém tett egy igazoló lapot, kitöltöttem. Úgy látszik, a DTE elfelejtett átigazolni, ez nem rám tartozik. 2:0-ra győz­tünk, én egy gólt lőttem ... A meccs után rögtön bevonultam, elvittek a piavei frontra... Két karját széttárva mondja: — ötven év múltán, csak a cikk megjelenése után, most szereztem tudomást az eltiltás­ról, amit egy sporttörténész „ki­­guberált”... Nem gondoltam, hogy ilyen „nagy ügy” lett belő­le. Kérem, most, fél évszázad­dal később is, kellemetlen ne­kem ez az affér! Ismerőseim tréfálkoznak, holott, amikor ilyen patinás névvel játszottam, soha nem húztak, nem cukkol­tak! A pályán „Csoki”-nak be­céztek ... — indignálódik, zsör-t tolódik Csokonai Vitéz Mihály. Ugar eltereljük figyelmét, megkérdezzük: érdek­li-e ma is a futball? — Ha tehetem, kijárok a meccsekre, főként a Népsta­dionba. Én elégedett vagyok a válogatott csapattal. Kedvenc költőm? — A Mihály, a rokon. Kedvenc játékosom? — Bene, Mátrai, Sípos!... Költői hajla­maim soha nem voltak. A neve­met csak nyugták alatt olvashat­ták, pedig régi lantos család ivadéka vagyok ... — Kedvenc költeménye? _— A „Csikóbőrös kulacshoz” című ... — válaszol kapásból, és már is skandálja a „rokon" bűbájos versét: — Édes kincsem, galambocskám, Csikóbőrös ku­­lacsocskám... És hozzáfűzi: — Pedig a bort nem szeretem ... Csak a sört iszom meg. Mihálynak ez a ver­se a legszebb. Csokonai Vitéz Mihály, a haj­dan eltiltott, de most rehabili­tált labdarúgó, elköszön. Távo­zása előtt lelkünkre köti, ne ipszilonnal írjuk a nevét, a költő is 1-vel írta. És, hogy kedvenc játékosai nevét alfabetikus sor­rendben írjuk, nehogy valame­lyik megsértődjék. Hát, ilyen precíz ember Cso­konai Vitéz Mihály, Fekete Pál * a SIKER Lehet-e azt mondani Szepesi Gusztávra, hogy joly jocker? Hadd válaszoljunk erre né­hány ténnyel. Április 11: jobb­fedezet, április 24: balhátvéd, május 9: középhátvéd, június 13: jobbhátvéd a válogatottban. Íme, ez a néhány rövid, ta­lálomra kiragadott példa is mu­tatja, hogy a Tatabánya kitűnő játékosa a védelem minden posztján nagyszerűen helytáll. Az idén tovább csiszolódott a játéka. Ha más poszton játszik, nagyszerűen felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyeket előző helyen begyakorolt. Ezt láttuk, amikor a válogatottban jobbhátvéd volt. I­­ly tört előre, mint egykor jobbfedezet korá­ban. És jól hasznosítja a hát­védsorban azt, amit mint fede­zet tanult. Gyors, kemény, ha­tározott, jól fejel, kitűnően rúg, a megelőző szerelésekben is át­lagon felülit nyújt. Egyaránt al­kalmas arra, hogy szorosan fog­jon embert, és ha kell, akkor szabadabb szerepkörben jól kombinál. Igen ügyesen indít támadásokat, és ha kell, akkor ott van azok befejezésénél is. Jelentős érdeme volt a Tatabá­nya tavalyi sikeres szereplésé­ben, s Baráti Lajos szövetségi kapitány elismerően nyilatkozott játékáról most, a bécsi VB-se­­lejtező után. S amit valamennyi edzője kü­lön kiemelt: szerény, törekvő sportember. Jó szívvel fogadja a tanácsokat. S ez csak hasznára válhat! A nemzetközi sajtó az olim­pián figyelt fel rá. Bene Fe­renc rúgta a gólokat, az újságok pedig olyan sokat és olyan szé­pen írtak róla, hogy a végén már félő volt, elrontják, bekép­zeltté teszik a fiatal játékost. Renének azonban legfeljebb csak jólesett a dicséret, nem szállt fejébe a Tokióban elért gólkirályság, továbbra is ugyanolyan elszántsággal, lelke­sedéssel ostromolta meg az ed­zőmérkőzéseken is az ellenfél kapuját, mint azelőtt. Most már több mint két éve minden csapat külön „testőrt” dilit mellé, de a találkozók több­ségén így sem tudják kikapcsol­ni a játékból. Azok közé a csa­tárok közé tartozik, akik gyors előrehaladás közben is tudnak cselezni. Bátran vállalja a közel­harcokat, s a kapu előteréből mindkét lábbal veszélyesen lő. Az elmúlt időn'’h­'' többs­zör hallotta, hogy a nézőtéren ki­fogásolták, miért rúgja akkor is kapura a labdát, amikor va­lamelyik csatártársa jobb hely­zetben van. Hevesen tiltakozik az önzőségnek még a gyanúja ellen is, de azt elismeri, hogy a szellemes összjáték kialakítá­sában még van tanulnivalója. Nem szabad türelmetlennek lenni vele szemben. Minden idegszálával kapura tör! Állan­dóan gyakorolja a különböző rúgásfajtákat, és biztos, hogy még sokat el fog tudni sajátíta­ni a labdarúgás tudományából. Van ideje hozzá, még csak hu­szonegy éves...

Next