Népsport, 1965. július (21. évfolyam, 129-150. szám)
1965-07-12 / 137. szám
Mamke KR ÓNIKA JKWHMHííMKO Több mint kétezer általános és középiskolás tanuló részvételével folynak Budapesten a Kilián-úszótanfolyamok, amelyek szeptember elején érnek véget. A hallgatók a megfelelő elméleti és gyakorlati oktatás végén úszóvizsgát tesznek, s igazolást kapnak arról, hogy valóban megtanultak úszni. * Alig két esztendeje hívta életre a Budapesti Természetbarát Szövetség a természetbarátok társadalmi szolgálatát az erdők védelmére. Elsőnek a budai kerületek jelentkeztek, majd egyre többen értették meg a szolgálat jelentőségét és ajánlották fel segítségüket. Ma a főváros 16 kerülete 570 túravezetővel látja el a budai és pilisi hegyek védelmét és jó munkájuk során sok bajtól, kártól mentették meg már az erdőségeket. Vidéken elsőnek a Fejér megyei szövetség látott hozzá a szervezéshez és 62 túravezetőjének úttörő munkájával jelentősen hozzájárult a szolgálat jó hírének megalapozásához, Borsod megye 100, Heves megye 60, Vas megye 30, Zala megye pedig 10 taggal kezdte meg működését. Remélhetőleg a többi megye is ráébred a mozgalom fontosságára és hamarosan kiveszi részét a szervezett természetbarátok nagy, kollektív munkájából, az erdők védelméből. ♦ Szokatlan és nagy érdeklődésre számot tartó vállalkozásba kezdett az MTI Budapesti Tanácsa. Dolgozó nők és háziaszszonyok részére egyéves időtartamú egészségügyi testnevelési foglalkozásokat szervez. Az első évben, ez év őszétől kerületenként egy-egy csoportban kezdődnek meg a foglalkozások. A csoportok vezetői gyógytestnevelők és testnevelő tanárok lesznek, ezenkívül megszervezik a sportorvosi felügyeletet is. Az NB IlI-ban szereplő és a Délnyugati csoportban a tavaszi idényben a 10. helyen végzett Mohácsi Torna Egylet labdarúgócsapata az utóbbi időben néhány meglepő eredményt ért el. Ezek közül is kiemelkedik a bajnokjelölt Pécsi Ércbányász és az NB II-s Pécsi VSK elleni biztos MNSv-győzelem. Plock Róbert edzőnek, a volt Pécsi Dózsa Játékosnak a keze nyomán kezd összekovácsolódni a csapat, amely tovább folytatja készülődését az augusztus 6-án kezdődő őszi idényre. Ezenn kívül ismét terveznek nemzetközi mérkőzést a pélmonostoriakkal, visszavágó alapon. Az őszi idényben pedig szeretnék vendégül látni a Ferencváros, Vasas és a Honvéd NB I-es csapatát. ♦ Aki látta az Oxigén- és Dissous gázgyár sportkörének legutóbbi sportkiállítását, az feltétlenül kedvet kapott a hegymászáshoz vagy a búvárkodáshoz. Az ODVSK természetjárói gondoskodtak erről! Olyan kézzelfogható módon ,,agitáltak", hogy nem lehetett kitérni előle. A hálózsákok, hegyi sátrak, szögek, csákányok épp úgy vonzották a szemet,mint a modern amatőr búvárfelszerelések: sűrített levegős és zárt rendszerű oxigénes légzőkészülékek, szigonypuskák, gumiruhák, víz alatti fényképezőgépek, mélységmérők stb. Mindezt saját gyűjtésű, preparált vízilények egészítették ki. Az érdeklődés oly nagy volt, hogy a kerületi TS segítségével valószínűleg ranyább nyilvánosságg előtt is kiállítják majd később az összegyűjtött anyagot. A strandidény beköszöntét még a pillanatnyi borús idő sem tudja feledtetni Zalaegerszegen. A Kossuth utcai szaküzletben állandóan élénk forgalom tapasztalható. A sportkedvelők különösen érdeklődnek az úszó alkalmatosságok iránt, de a kempingcikkek is hamar gazdát találnak. Néhány nap alatt elfogy minden újabb szállítmány, s néha bizony már elhangzik: „Meddig lehet ezt győzni ♦ Tizenhat kerületben indult meg a fővárosban a nyári napközi táborok és sportnapközik szervezett sportélete. Ezek közül kilenc tanácsi napközi, amelyben testnevelő tanár és ifjúsági vezető irányításával a gyerekek változatos sportolását szerveztékmeg. Hét napközit kizárólag az MTI kerületi tanácsai tartanak fenn, s ezekben már huszas csoportokra osztva gondoskodnak a részvevők megfelelő sportjáról. Az egész fővárosban mintegy hétezer gyerek tölti ilyen körülmények között a nyári szünidőt, s ez fejlődést jelent a korábbi évekhez képest. ♦ A Tisza melletti táborozások immár hagyományosak a Heves megyei Természetbarát Szövetség évi tervében. Az idei első táborra július 12—31 között kerül sor a kiskörei Tisza-híd környékén. A szervezett természetbarátok családtagjaikkal és barátaikkal együtt üdülhetnek a festői környezetben, ahol a szép túrákon kívül a vízisport kedvelői számára is nagyszerű lehetőség adódik, hogy sportjuknak hódoljanak. Az NB I B fény- és árnyoldalai Ma már aligha van olyan szakember, aki vitatná az NB I B létrehozásának helyességét. A kiélezett küzdelmek, a harcos vetélkedők, a nagy iramú, változatos mérkőzések az idén tavasszal is sok ezer szurkolót csaltak ki a nézőtérre. A bajnoki címért, a kiesés elkerüléséért olyan versengés folyik, amelyre még nem volt példa. A rendkívül szoros, kiegyenlített erőviszonyokra jellemző, hogy a 16-os mezőnyben egyetlen olyan csapat sem volt, amely képes lett volna arra, hogy előnyét növelve elhúzzon a többiektől. Hat-nyolc csapat hétről hétre ott volt egymás nyomában, s így történt aztán az, hogy a tavaszi utolsó forduló előtt még sejteni sem lehetett, hogy melyik együttes szerzi meg az elsőséget. Végül is a legjobbak veresége után a Jászberényben döntetlent elért dunaújvárosiak kerültek az élre, egypontos hátránnyal mögéjük zárkózott a Szállítók és az MVSC, két ponttal lemaradva pedig öt csapat (!), a DVTK, a Székesfehérvár, az Oroszlány, a Ganz-MÁVAG és a heteken át veretlen Egyetértés. Még a 10. és a 11. helyezett hátránya sem több négy pontnál! Ember legyen a talpán, aki megjósolja, hogy melyik két csapat fog felkerülni a legjobbak közé, az NB I-be. És ez nagyszerű dolog! Persze nem lehet egyértelműen dicsérni ezt a jelenséget, mégpedig azért nem, mert ha kifejezője annak is: az NB I B mezőnye túlságosan kiegyensúlyozott, sajnos, nincs közöttük kiemelkedő tudású csapat. A 0-ák és az 1-esek forgatagában hamar elszédülhet az, aki nézegeti a tavaszi eredmények táblázatát. 89 0-át talál és 81-est! Kevés gól született tehát. Az NB I-et megjárt DVTK és a DVSC például összesen 14 gól elérésére volt képes, s több ilyen együttes akadt, de olyanok is, akiknek az erejéből még ennyire sem telt. Ez azért is van, mert a csapatok a kétségbeesett pontszerzési törekvésükben nem válogatnak az eszközökben, hanem úgy szereznek pontot, ahogy tudnak. Egy példa. Az egyik kitűnően szereplő vidéki csapatunk jó képességű középcsatára csapatának egyik idegenbeli mérkőzése előtt bizakodva így beszélt: — Biztos, hogy nem kapunk ki! — Aztán miért olyan biztos ez? — kérdezték tőle. — Mert beállunk bekkelni!... Ily módon legfeljebb egy gólt rúgnak, annyira pedig mi is képesek vagyunk. És igaza lett. Másnap 1:1-re végeztek. S itt van az NB I B egyik rákfenéje! Nem látni változatos taktikai elképzeléseket, támadójellegű csapatjátékot, hanem még a védekezés megszervezése is egysíkú, sablonos. Míg egy osztállyal feljebb, az NB I-ben sűrűn látunk olyan törekvéseket, hogy a védelem gondos megszervezésével egyidejűleg fejlődés legyem a támadójátékban is, addig az NB I B-ben alig találunk erre példát. Aztán az sem jó, hogy a láb és a tüdő nem mindig engedelmeskedik a szívnek, az a baratnak, mégpedig azért nem, mert a technikai előrehaladás lassú, s erőnléti vonatkozásban sínes minden rendben. Kétségtelen, hogy az alapozás előtti tatai edzői tanácskozás nem maradt hatástalanul. Ma már az NB I B-ben is magasabb szintűek az edzések, de a többletmunkával kapcsolatos igények nemcsak a játékosokból hiányoznak, hanem egyik-másik edzőből is. Az alapozást megelőző nekibuzdulás a felkészülési időszakban sokrétűbb, változatosabb, alaposabb, megfontoltabb edzésmunkához vezetett, de a versenyidőszakban néhol lelohadt a lelkesedés, elmaradoztak az emlékeztető, fizikai képességeket fejlesztő edzések, a technikai képzés pedig sok helyütt ötletszerű volt. Nem beszélve arról, hogy kifejezetten taktikai jellegű edzéseket alig-alig lehetett látni. Mindez hozzájárult a gyakori formaingadozásokhoz, ennek pedig az lett a következménye, hogy egyenletes, jó csapatjátékra huzamosabb időn keresztül egyik együttes sem volt képes. Az NB I B játékosanyagában egyébként a tavalyihoz képest újabb cserélődés történt. Sok olyan fiatal került a sportkörökhöz, akik ha ma és holnap nem is, de holnapután már erősíthetik a mezőnyt, fejlődéshez segíthetik csapatukat, öröm, hogy közülük jó néhány — például Rixer, Bakk, Kristály, Kuszenda, Ádám, Csetényi, Zimonyi — máris erőssége csapatának, de még több az olyan fejlődőképes fiatalok száma, mint amilyen Imri, Fajd, Bérczi, Koch, Szekeres és mások, akikből jó labdarúgó válhat. Kíváncsian várjuk, hogy a játékosok, a csapatok mire lesznek képesek ősszel? Miként használják majd fel a jelenlegi nyári időszakot arra, hogy a bajnokság második felében az eddiginél jobban helytálljanak. (i) Játszikozik 1í sisak felügyelő az Európa-bajnoki válogatásról Már nincs sok idő a Duisburgban megrendezendő idei evezős Európa-bajnokságig. Európaszerte befejeződtek a nagy nemzetközi versenyek — a múlt vasárnap volt ezek közül a legérdekesebb a Henley-ragatta — ahol az EB-re készülők hol jól, hol pedig kevésbé eredményesen lemérhették felkészültségük fokát, s további irányt szabhattak az EB-re történő előkészületeiknek. A magyar válogatottak közül a férfiak Belgrádban és Grünauban, a nők pedig megosztva Poznanban és Grünauban találkozhattak nemzetközi ellenfelekkel. A kép vegyes. Kisebb értékű győzelmek mellett lényegesen nagyobb jelentőségű helyezések kerültek a sportág nemzetközi eredménytárába. E versenyek után hazaérkezve, idehaza folytatódik a küzdelem — mindenekelőtt — a válogatott csapatba történő bekerülésért, majd pedig az Európa-bajnoki jó szereplésért. A női EB augusztus 20—22-én lesz, a férfiak versenyeit augusztus 26—29-én tartják. Miként áll a válogatás, s mi lesz a további program ? Erről kérdeztük Losonczy Tibort, a sportág szakfelügyelőjét. — Mivel más és más a női és férfi versenyek időpontja, ezzel nevezési zárlata is, más időben záródik idehaza a válogatás, külön program szerint készülnek a versenyzők. Elképzeléseink szerint a nők részére július tizennyolcadikával véglegesen kialakítjuk a csapatot. ? 9 | A nyár nagy eseménye: 1 f az UNIVERSIADE | V 1 AUGUSZTUS 23. g y 9 A kosárlabda-, röplab- 9 91 da- és vízilabdatorna se- 9, 4 lejtező mérkőzései a Kis- 9 9/ stadionban, a Népstadion- 9/ 9 ban és a Margitszigeten. 9 J Torna: női lóugrás, se- 9/ 9 lomáskorlát délelőtt és 9. 9 délután. 9 J Tenisz: a második fór- 9 dúló mérkőzései a Mar- 9 9 gitszigeten. 9 Vívás: női tőr egyéni 9 9 selejtezők délelőtt, este 9 9 döntők a Sportcsarnok 9 9 edzőépületében. 1 Úszás: a Margitszigeten '9 9 délelőtt időelőfutamok, 9/ délután 100 m női pillan- 9/ góúszás, 400 m női gyors- 91 9 úszás, 200 m férfi mell- 9 9, úszás, 4x200 m férfi , 9. gyorsváltó. 9. 9• 16—18-án, háromnapos sorozatot rendezünk a váltott evezős négyeseknek, s ennek alapján jelöljük ki a válogatottat, az EB-re készülő kormányos négyesünket. A párevezős versenyszámokban már szinte adva vannak a válogatottak. Az idei hazai, s nemzetközi versenyek eredményei alapján nem volt nehéz meghatározni legjobb versenyzőink személyét, a problémát csak az okozta, hogy azt is eldöntsük, milyen sorrend szerint erősítsük csapatainkat. Mindenekelőtt a Berlin— Grünau-i regatta eredményei döntöttek e kérdésben. A női mezőnyök felértek az Európabajnoki mezőnyök erejével, így ennek eredményei támpontot adtak arra, hol is lenne keresnivalónk. Ez dönt tehát a válogatott csapat végleges kialakításánál is. Szkiffben Domonkos indul, s a másodikként a négypárevezős válogatottat erősítjük meg. Itt, utólag a kétpárevezőst rangsoroltuk harmadiknak. Női válogatottjaink egyébként július 19—25. között Budapesten, ismételt erőgyűjtés céljából, másirányú edzéseket, s hosszabb evezéseket tartanak, majd az EB-előkészületek utolsó szakaszán Tatán folytatják edzéseiket a kiutazásig. — A férfiaknál nem ilyen egyszerű a helyzet. Kormányos négyesekben a válogatás július 16—18-án lesz. Csak abban az esetben jelölünk ki véglegesen EB-re készülő egységet, ha valamelyik hajó fölényes győzelmet arat a válogatottjelölt társai fölött. Ha nem így alakulna a helyzet, tovább folytatódnak a kísérletek a legjobb csapatok keresésére, azután már kisebb hajóegységekben. A Grünauban rendezett verseny eredményei alapján a kísérleti nyolcasunk szereplése volt kellemes meglepetés, ami további elgondolásokra késztet bennünket. A férfiaknál augusztus elején zárjuk le a válogatást, s ez időtől három héten át csak az EB versenyeire összpontosíthatják majd figyelmüket a válogatottak. A váltott evezős egységeken kívül minden valószínűség szerint Bohn István személyében, hosszú idő után szkiffben is rajthoz áll magyar versenyző Duisburgban, az Európa-bajnokságom — fejezte be nyilatkozatát a szakfelügyelő. Csokonai Vitéz Mihály Miközben nehézke!? feláll a székről, és a kezét nyújtva bemutatkozik: — Csokonai Vitéz Mihály vagyok ... — felkapjuk a fejünket, meglepődünk, és a szerkesztőség látogatója, az idős, ősz férfi is élvezi láthatóan a helyzetet. Addig, míg rájövünk, emlékezünk a hetekkel ezelőtti cikkre. Antal Zoltán sporttörténész ugyanis egyik júniusi számunkban különös történeteket mesélt el a labdarúgás világából, s többek közt felelevenített egy olyan történetet, mely szerint — 1914-ben — Csokonai Vitéz Mihály nevű játékos igazolatlan szerepeltetése miatt megsemmisítették a Debreceni TE—DKASE mérkőzést, és Csokonai Vitéz Mihályt eltiltották a játéktól... A cikkíró mindjárt hozzáfűzte: nem a költőről, hanem késői névrokonáról és földijéről van szó. Vagy talán rokonáról? Ezt nem sikerült Antalnak tisztáznia — nyitva hagyta a kérdést ... Mi,dt itt ülünk Csokonai Virtéz Mihállyal... Kacsint egyet újra a szemével, s előveszi zsebéből a dokumentet — a születésig bizonyítványt —, amely szerint ő — miként a költő — Debrecenben született 1890. április 17-én, tehát 85 évvel később, mint vér szerinti rokona, a költő. Mert hangsúlyozza: „Kérem, nem névrokonságról van szó, hanem vérrokonságról: nagy elődömhöz ugyanis dédnagyapám testvéri ágán fűz rokonság.. A hajdani Lillához címzett szerelmes dalok, az „Egy bús Tempefői”, a „Karnyóné”, a „Dorottya" szerzőjének nem tudni hányadízigleni leszármazottja, most jelentkezik, és idézi a költő szellemét. Miközben — mily szentségtörés — mi azon töprengtünk, hogy vajon hogyan eshetett oly távol az alma attól a régi poétikus fától, az irodalomtörténet lapjaira, a halhatatlanságba bevonult költő leszármazottja hogyan szegődött a gömbölyű labda nyomába, és — horribile dictu! — miért tiltották el Csokonai Vitéz Mihályt (ezzel a névvel!) a futball játék örömeitől. Ez itt a kérdés, és az igaz történet imigyen gömbölyödik ki: — Igaz, hogy már elég idős, 75 éves vagyok, s hogy ősöm 160 éve hunyt el, de jól emlékszem minden mozzanatra, ami rövid sportpályafutásom során történt... Pesterzsébeten amikor az FTC-ben Rumbold és Payer játszott, Cs. Vitéz Mihály egy iskolába járt Weiss Ferivel, a zöld-fehérek későbbi válogatott csatárával. Erzsébeten együtt futballoztak. Nem rongylabdával, hanem a Zubektől vett 5-össel. Aztán Csokonait „felfedezték”. Hívták a BSC-be, az ETC-be, de ő a Trieszti Biztosító csapatánál kötött ki. 1914- ben lehelyezték a Generálihoz, Debrecenbe. S ekkor jött a „konfliktus”. — Felkeresett Römer, a DTE intézője, elém tett egy igazoló lapot, kitöltöttem. Úgy látszik, a DTE elfelejtett átigazolni, ez nem rám tartozik. 2:0-ra győztünk, én egy gólt lőttem ... A meccs után rögtön bevonultam, elvittek a piavei frontra... Két karját széttárva mondja: — ötven év múltán, csak a cikk megjelenése után, most szereztem tudomást az eltiltásról, amit egy sporttörténész „kiguberált”... Nem gondoltam, hogy ilyen „nagy ügy” lett belőle. Kérem, most, fél évszázaddal később is, kellemetlen nekem ez az affér! Ismerőseim tréfálkoznak, holott, amikor ilyen patinás névvel játszottam, soha nem húztak, nem cukkoltak! A pályán „Csoki”-nak becéztek ... — indignálódik, zsör-t tolódik Csokonai Vitéz Mihály. Ugar eltereljük figyelmét, megkérdezzük: érdekli-e ma is a futball? — Ha tehetem, kijárok a meccsekre, főként a Népstadionba. Én elégedett vagyok a válogatott csapattal. Kedvenc költőm? — A Mihály, a rokon. Kedvenc játékosom? — Bene, Mátrai, Sípos!... Költői hajlamaim soha nem voltak. A nevemet csak nyugták alatt olvashatták, pedig régi lantos család ivadéka vagyok ... — Kedvenc költeménye? _— A „Csikóbőrös kulacshoz” című ... — válaszol kapásból, és már is skandálja a „rokon" bűbájos versét: — Édes kincsem, galambocskám, Csikóbőrös kulacsocskám... És hozzáfűzi: — Pedig a bort nem szeretem ... Csak a sört iszom meg. Mihálynak ez a verse a legszebb. Csokonai Vitéz Mihály, a hajdan eltiltott, de most rehabilitált labdarúgó, elköszön. Távozása előtt lelkünkre köti, ne ipszilonnal írjuk a nevét, a költő is 1-vel írta. És, hogy kedvenc játékosai nevét alfabetikus sorrendben írjuk, nehogy valamelyik megsértődjék. Hát, ilyen precíz ember Csokonai Vitéz Mihály, Fekete Pál * a SIKER Lehet-e azt mondani Szepesi Gusztávra, hogy joly jocker? Hadd válaszoljunk erre néhány ténnyel. Április 11: jobbfedezet, április 24: balhátvéd, május 9: középhátvéd, június 13: jobbhátvéd a válogatottban. Íme, ez a néhány rövid, találomra kiragadott példa is mutatja, hogy a Tatabánya kitűnő játékosa a védelem minden posztján nagyszerűen helytáll. Az idén tovább csiszolódott a játéka. Ha más poszton játszik, nagyszerűen felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyeket előző helyen begyakorolt. Ezt láttuk, amikor a válogatottban jobbhátvéd volt. Ily tört előre, mint egykor jobbfedezet korában. És jól hasznosítja a hátvédsorban azt, amit mint fedezet tanult. Gyors, kemény, határozott, jól fejel, kitűnően rúg, a megelőző szerelésekben is átlagon felülit nyújt. Egyaránt alkalmas arra, hogy szorosan fogjon embert, és ha kell, akkor szabadabb szerepkörben jól kombinál. Igen ügyesen indít támadásokat, és ha kell, akkor ott van azok befejezésénél is. Jelentős érdeme volt a Tatabánya tavalyi sikeres szereplésében, s Baráti Lajos szövetségi kapitány elismerően nyilatkozott játékáról most, a bécsi VB-selejtező után. S amit valamennyi edzője külön kiemelt: szerény, törekvő sportember. Jó szívvel fogadja a tanácsokat. S ez csak hasznára válhat! A nemzetközi sajtó az olimpián figyelt fel rá. Bene Ferenc rúgta a gólokat, az újságok pedig olyan sokat és olyan szépen írtak róla, hogy a végén már félő volt, elrontják, beképzeltté teszik a fiatal játékost. Renének azonban legfeljebb csak jólesett a dicséret, nem szállt fejébe a Tokióban elért gólkirályság, továbbra is ugyanolyan elszántsággal, lelkesedéssel ostromolta meg az edzőmérkőzéseken is az ellenfél kapuját, mint azelőtt. Most már több mint két éve minden csapat külön „testőrt” dilit mellé, de a találkozók többségén így sem tudják kikapcsolni a játékból. Azok közé a csatárok közé tartozik, akik gyors előrehaladás közben is tudnak cselezni. Bátran vállalja a közelharcokat, s a kapu előteréből mindkét lábbal veszélyesen lő. Az elmúlt időn'’h'' többször hallotta, hogy a nézőtéren kifogásolták, miért rúgja akkor is kapura a labdát, amikor valamelyik csatártársa jobb helyzetben van. Hevesen tiltakozik az önzőségnek még a gyanúja ellen is, de azt elismeri, hogy a szellemes összjáték kialakításában még van tanulnivalója. Nem szabad türelmetlennek lenni vele szemben. Minden idegszálával kapura tör! Állandóan gyakorolja a különböző rúgásfajtákat, és biztos, hogy még sokat el fog tudni sajátítani a labdarúgás tudományából. Van ideje hozzá, még csak huszonegy éves...