Népsport, 1965. augusztus (21. évfolyam, 151-173. szám)

1965-08-01 / 151. szám

HÉTKOZLAPOK és a SPORT Valami mindig közbejött ÍMIÁR ÁTÖLTÖZÖTT, de láthatóan még benne élt a nemrég lezajlott kupamérkőzés hangulatában. Kicsit fáradt, kicsit kedvetlen is , hiszen kikaptak. Miközben a mérkőzésről beszélt,, arra gondoltam, vajon milyen érzelmeket válthat ki egy labdarúgóból, hogy néhány nappal ezelőtt — ünnepélyes keretek között — doktorrá avatták a pécsi egyetem aulájában. Györkő Antalon azonban hiába kerestem a „felkentség” jeleit. A Pécsi Dózsa huszonöt, esztendős csatárának a gondolatait csak nehezen sikerült ráterelnem e cikk témájára: — Mért szánta rá magát arra, hogy továbbtanuljon, és megszerezze a doktori címet? Amikor még a Pécsi EAC-ban szerepelt — bár ott nem vált elszóvá, hogy „egyetemista ■sapatban csak egyetemista játsszék” —, beiratkozott a jogos államtudományi karra. Aztán elkerült a PEAC-ból, de mint a Pécsi Dózsa játékosa sem fordított hátat az egyetemnek: — Valamivé lenni kell az embernek! ... — mondja most. — Valamilyen hivatást kellett választanom. Pedig futballozni, edzeni — meg tanulni is — nagyon nehéz. .. HI HUNGÁRIA ÚTI STADIONBAN beszélgettünk. Erről is eszembe jutott: évtizedekkel ezelőtt, a hajdani Rőser-féle tanintézetben, nem éppen olcsó áron, de milyen könnyen szerezték meg a klubok egyes nagytudású, de a tankönyvektől irtózó játékosaiknak az érettségi diplomát. De maradjunk Györkőnél. Nem is olyan régen, a nagy ellenfél, az olaszok ellen készülődött válogatott csapatunk. A 18-as keretben ott szerepelt Györkő neve is. A tehetséges pécsi csatárnak a szövetségi kapitány alkalmat adott a legtöbbre, az A-válogatottságra. A Kiskörösön lezajlott előkészítő mérkőzésen azonban Györkő nem szerepelt. Baróti Lajos nyilatkozott : „Györkő egyetemi vizsgái miatt nem vehetett részt a válogatott edzésein .. . YÖRKŐ most rezignáltan mondja: — Sokszor eljutottam már valamelyik válogatottság küszöbéig, voltam utánpótlás-válogatott, B-kerettag, és az olimpiai keret tagja is. De sérüléseim miatt nem játszhattam. Mindig közbejött valami. Most az államvizsgáim estek egybe az olaszok ellen készülő csapatunk edzéseivel, és ezért kellett lemondanom a számomra sokat jelentő meghívást. Megértjük Györköt. Hiszen, ha ott ült volttá a magyar—olaszon a kispadon — esélye lehetett volna neki is a játékra, éppen úgy, mint Solymosinak és Kutinak a második félidőben. És ebben az esetben — ha nem jött volna ismét közbe „valami” — a neve bekerült volna a Magyarország válogatott csapatában szerepelt játékosok névsorába. A pécsi csatár tehát nem vizsgázhatott válogatottságból a Népstadionban. Ehelyett — nem csekély versenylázzal — odaállt Pécsett a tudós professzorokból álló bizottság elé, és államvizsgázott. GYAKRAN TESZIK FEL A KÉRDÉST a labdarúgónál melyik ellenlábasával volt a legnehezebb dolga. Ezúttal Györkőtől ezt kérdeztük: — Melyik tantárgy volt a legnehezebb? — A polgárjog... Sokat kellett tömöm a fejemet a vizsgáim előtt is, és sokat gondolkodtam az államvizsga során, hogy sikerüljön a vizsga . . . fia TÖPRENGŐ. A GON-iJONDOLKODÓ labdarúgó — ma már nem szokatlan jelenség a pályákon és a mérkőzés előtti értekezlet mágneses táblája előtt sem. S a továbbtanuló, az életben is magasabb célokat maga elé kitűző élvonalbeli játékosaink neve előtt az utóbbi időben mind gyakrabban találkozunk az összeállításoknál a sokat jelentő „Dr.” címmel. (A jelenlegi és volt SZEAC-játékosokból például egy csapatra való doktor is kiterne.) Ezért tekintjük Kristóf Attilának, a Magyar Nemzet egyik júniusi számában megjelent riportjában (Egyetemisták) egyszerűen nosztalgiának a következő önvallomását: „Világéletemben szerettem volna futballista lenni, mert a szüntelen gondolkodás fárasztó. Bekotor az ember egy-két gólt, és utána, ha akar, gondolkodik, ha akar, nem.” Doktor Györkő Antal legutóbb Kaposvárott, a K. Vasas elleni MNK-mérkőzésen két gólt is bekotort a hazaiak kapujába. És másnap valóban elgondolkodhatott azon: két gólja ellenére sem szerepelt a tudósításban a „jók” között — vajon miért? Egyébként dr. Györkőnek — a labdarúgónak — a tervei között szerepel, hogy legközelebb beküzdi magát a B-válogatottba, és utána talán Baróti újra meghívja őt az A-keretbe. Ha csak közbe nem jön ismét valami... Fekete Pál FRONTÁTTÖRÉS A pesti ember csütörtökön délután kiült a Sportuszoda lelátójára, s — mert egy kicsit rosszmájú — azt mondta: „No, lássuk csak!” De ezt is úgy, mint aki már előre tudja, hogy úgysem lesz különösebb látnivaló. És mégis — ő haragudott legkevésbé, hogy azért csak lett. Nem is egy. De egy amolyan „csupa nagybetűvel” írott! Egy tizenhét éves magyar kislány ugyanis Európa-csúcsot úszott. Beállította egy svéd lány kétéves eredményét. Szinte hihetetlen. Nem? ... Hát — mellőzzük csak nyugodtan a szenzációt — nem. Pontosabban, nem is olyan nagyon. Egy jobban képzett matematikus, Túróczy Judit, eredményeinek eddigi alakulásából akár már két hete kiszámíthatta volna. Mert a számoknak törvényei vannak, s ha ezek a számok olyan emberekhez kapcsolódnak, mint amilyen Judit, és mestered, többnyire be is tartják törvényeiket. Lassan már a pesti ember is elismeri ezt. Mert azért ő is néz és lát. Látja azt, hogy néhány évvel ezelőtt volt Újpesti Dózsa, FTC, Bp. Honvéd és a ... BVSC. S most ezen a felnőtt úszóbajnokságon azt látja, hogy a BVSC alaposan előre lépett. Aki kicsit is bennfentesebb ebben a szép sportágban, tudja, hogy ennek az egyesületnek a nméhez ismét a magyar úszósport új fejezete kapcsolódik. Néhány évvel ezelőtt még Sárosa Imre vezetésével ott határozták el: megpróbálnak nem beletörődni abba, hogy a magyar úszósport neve a világban csak olyan, amilyen, hogy ezen nem lehet változtatni. Néhány lelkes, ízig-vérig igazi sportember kezdett ott munkához. Tízesével, százasával tanították a kisgyerekeket az úszás csak látszólag oly könnyű tudományára. A hétköznapok szerelme volt ez az időszak, a munkáé. Napok, hetek, hónapok, évek változatos „egyhangúsága”. Aztán az egyre cseperedő gyerekek megjelentek a versenyeken és győztek. Előbb kis versenyeken, aztán egyre nagyobbakon. Előbb csak serdülő bajnokságok pontversenyében kerültek az élre, később az ifjúságiak versenyében ... S most ezen a bajnokságon? Ezen a felnőtt bajnokságon? . .. Ákád egy tizenhét éves kislány, a BVSC színeiben, aki beállítja az Európa-csúcsot, kétesztendős, „szakállas” csúcsot érve el. Olyan csúcsot, amelyet felállítása óta még nem ért el senki. Maga Hagberg sem. S mindezt ússza akkor, amikor tudja, hogy ezenkívül még egy sereg feladat vár rá. Tíz perccel később újból vízbe száll, s a százméteres pillangóúszásban Egervári Mártát szorítja meg és új országos ifjúsági csúcsot ér el. Nem sokkal ezután pedig a váltóban úszva ki, híjám megveri háton a szám „nagymenőjét”, Balla Máriát. És másnap folytatja a sort, a rajttőre áll negyedszer és a 200 méteres hátúszásban országos ifjúsági csúccsal legyőzi Egervári Mártát. Hetvenöt méteres, félelmetes hajrával. Nagy versenyző lehet belőle. S erre egy kicsit biztosíték az is, ahogyan eredményeit fogadja, ő és edzői: Littomericzky Mária és Székely Éva. Nyilat-kozatukban olyan őszinte szekrénység érződik, amikor azt mondják, hogy jövőre az Európa-bajnokságon dobogóra várják Juditot, így mondják: dobogóra! . . . És a BVSC nemcsak Túróczy Juditból áll. Hanem? ... Amikor eredményt hirdetnek a 100 méteres pillangóúszásban, mondanak egy FTC-t és számolni is alig lehet, annyi BVSC-4. Ami pedig újabb hosszú mondatokat érdemelne: Gágyor Vera — az, aki tavaly súlyos betegsége miatt hónapokat feküdt, akiről hosszú ideig csak úgy beszéltek: ,,Szegény kislány, mi lehetett volna belőle!” .. . — a 200 m-es pillangóúszásban új országos felnőtt csúccsal legyőzd Egervárit... Ez az a BVSC, ahol néhány évvel ezelőtt elhatároztak valamit, s most frontális támadásba mentek át a magyar úszósport sikeres jövőjéért. A frontáttörés pedig — elsősorban is női vonalon — úgy tűnik, sikerült. S erről beszélni kell, akár úgy is, hogy pillanatnyilag a bajnokság többi örvendetes jelenségéről — Ali Csabáról, Pálinkásról — hallgatunk. Kocsis L. Mihály A Komló vezet a sportszerűségi versenyben A két elmaradt NB I-es labdarúgó-mérkőzés kivételével teljes a szurkolók Honvéd Kupa sportszerűségi versenyének félévi értékelése. Mivel nem mindegyik csapat volt pályaválasztó, a sorrendet átlageredmény kiszámításával állapították meg. A verseny nagyon szoros, és az egyes csapatokat tized, sőt század pontok választják el egymástól. A verseny jelenlegi állása: 1. Komló 4.83 pont, 2. Tatabánya 4.64 pont, 3—4. Dorog és Pécs 4.00—4.60 p, 5. Vasas 4.58 p, 6. MTK 4.47 p, 7. Bp. Honvéd 4.42 p, 8. Ferencváros 4.38 p, 9. Győr 4.35 p, 10. Újpesti Dózsa 4.26 p, 11. Szeged 4.17 p, 12. Salgótarján 4.02 p, 13. Ózd 3.85 p, 14. Csepel 3.78 p. (MTI) Nagy feladatok sportegyesületeink előtt A Magyar Testnevelési és Sportszövetség pénteki országos tanácsülése úgy döntött, hogy az alapszabályok értelmében az idén sorra kerülő sportegyesületi beszámoló és vezetőségválasztó közgyűléseket ez év decemberében és a következő év januárjában kell megtartani. Négy hónap van tehát hátra a nagyjelentőségű eseményig. Ezt az időt jól ki kell használni, hogy sportmozgalmunk alapszervezeteinek vezetőségei felkészülten, a jó munka megnyugtató tudatával állhassanak tagságuk elé. Bár a közgyűlések megtartását kimondó határozat csak kéthetes előkészületeket ír elő, mégis tanácsos vár az elkövetkező hetekben hozzákezdeni a munkához. Mindenekelőtt rendezni kell a sorokat. Fel kell mérni az egyesületben végzett munkát, meg kell vizsgálni, hogy az MTI országos kongresszusa által előírt határozatokat mennyiben sikerült megvalósítani. Mennyire él, érvényesül az egyesületben a demokratizmus, mennyire ismeri a tagság az egyesület problémáit, mennyire tájékozottak a tagok az általános célkitűzéseket illetően, sikerült-e az egyesületnek összhangba hoznia lehetőségeit és törekvéseit. Sportegyesületeink fejlődése elsősorban az utóbbitól függ. Reális talajra építik-e törekvéseiket, vagy hamis illúziókat kergetve, légvárakat építenek? Az elkövetkező hónapok konkrét feladatai, éppen azok is, amelyeket az MTI országos tanácsa pénteki ülésén szabott meg, sok mulasztás pótlására ad mak alkalmat. Határozatot hozott az országos tanács a különböző típusú sportegyesületek működési irányelveiről. A döntés értelmében minden sportegyesületnek ismertetnie kell ezeket az irányelveket tagsága előtt, s egész munkáját összhangba kell hoznia az irányelvekkel. A tanácsülés másik nagy jelentőségű döntése a hároméves versenynaptár kidolgozásának irányelveit szabta meg. Az egyesületi versenynaptár elkészítése minden sportegyesületben alkalmat ad az egész szakmai munka felmérésére, reális távlatok kitűzésére és az egyesületi élet fellendítésére. A határozat fontos alapelvként mondja le többek között, hogy nagy arányokban kell növelni a helyi versenyek számát és törekedni kell új versenyzési formák, sportolási lehetőségek biztosításával a rendszeresen sportolók számának emelésére. Ki kell használni a szabadtéri lehetőségeket és meg kell vizsgálni a pályák és edzők jobbkihasználásának lehetőségeit is. Iz az irányelv sportegyesületeink túlis nyomó többségére vonatkozik, s lényegében meghatározza egész tevékenységüket: több embert rendszeresebben és magasabb színvonalon kell a jövőben foglalkoztatniuk. Ha ehhez hozzávesszük, hogy egyesületeinknek speciális feladataik vannak az utánpótlás kiválasztásában és nevelésében, vezető egyesületeinknek pedig az élvonal világszínvonalon történő felkészítésében is, akkor jól láthatjuk, hogy a közgyűlésig hátralevő idő nem is olyan sok. A sportegyesület azonban nemcsak sportokat, edzéseket szervez és mérkőzéseket, versenyeket rendez, hanem felelős tagjainak emberi fejlődéséért is. Tehát nevel. Sportszerűségre, haza- és klubszeretetre, a társak és az ellenfelek megbecsülésére, egészséges küzdőszellemre oktat. A maga eszközeivel járul hozzá, hogy a sportszerető ifjúság egészséges, egész emberek megbecsült közössége legyen. Úgy hisszük, Sportegyesületi vezetőinknek ebben a tekintetben sem árt körülnézni a házuk táján, hiszen nem ritka sportéletünkben a sportszerűtlenkedés, fel-felüti a fejét a sovinizmus, az egyesületi érdekek, egyáltalán a sport jelentőségének a túlbecsülése és mindaz, ami ezzel elkerülhetetlenül együttlér: az eredmények mindenáron való hajszolása, a sikerek eltúlzása, tehetséges és erre egyébként is hajlamos sportolók félrenevelése. Négy hónap nem nagy idő, de ahol okosan használják fel, még nagyon sokat pótolhatnak a mulasztásokból. Mindenesetre elérhetik, hogy a tagság a maga valóságában kapjon a közgyűlésen képet az egyesület életéről, eredményeiről, vezetőiről, és ami talán a legfontosabb: lehetőségeiről, a jövendő feladatairól Hosszú alapozás után kezében versenyóra és szorgalmasan méri az időket szombaton délelőtt, az úszóbajnokság előfutamai alkalmával. A fürdőköpeny arról árulkodik, hogy ,,kebelbeli”, pedig csak részben foglalkozik az úszással. Balczó András sokszoros öttusabajnok Ikunk saját edzése előtt, csak úgy,, a „kollégáknak” kijáró fegyelmességből, magán időméréseket végez. Mellételepedünk, hogy kihasználjuk az alkalmat egy kis beszélgetésre. — Elég régen szerepeltem a Népsport nyilvánossága előtt — jegyzi meg némi öngúnnyal, amikor elővesszük jegyzetfüzetünket. — Megbotlottam, megérdemeltem a büntetést. Viszont egy esztendő távlatából bölcsebben mérlegelhetem az igazságot: „Minden rosszban van valami jó is.” A kellemetleneket nem nagyon emlegetjük. Egyéves eltiltása alatt idehaza hallgatta az évek óta jól ismert ellenfelek olimpiai csatáját. Ez volt a legfájóbb valamennyi között Ami a rosszban jóként jelentkezett, — erről viszont beszéljen maga Balczó András. — Kizökkentem abból a gondolatvilágból, hogy számomra I nem létezik más, csak az öttusa. Nekiláttam a tanulásnak, és a Testnevelési Főiskola vívómesterképző szakán hallgató lettem. Csak hálás lehetek, hogy sportvezetőim segítettek, támogattak, hogy nehéz helyzetemben már, megtaláljam magamat. Ugyanakkor lehetőséget kaptam arra is, hogy edzéseimet folytassam és az egy év letelte után felkészülten, a régi becsvággyal, de sokkal bölcsebben léptek az öttusa porondra. Az eddigiek azt mutatták, hogy az egy esztendeig tartó testi és lelki alapozás után Balczó András nagy formában jelent meg ismét az öttusaversenyeken. — Igen, a látszat valóban ez — jegyzi meg csendesen. — Elég jó formában vagyok és megnyugtató, hogy a múlt heti moszkvai versenyen, amelynek mezőnye erősebb volt, mint a VB mezőnye lesz, legyőztem legerősebb ellenfeleimet, a szovjet öttusázókat. De nem szabad elfelejteni, hogy Makejevet mindössze 72 ponttal előztem meg és nem indult az igen tehetséges, és nálunk tavasszal fölényesen nyerő Lednyev. Aztán sorolja, hogy hiányoztak az NDK kitűnő öttusázói, az amerikaiak, akikről sohasem lehet tudni, hogy mire képesek, vagy az ausztrálok, akiknél viszont mindig kitűnő teljesítményekről hallhatunk, és természetesen az olimpiai bajnok Török Ferenc. Ezzel máris eljutottunk az idei lipcsei világbajnokság prímhegedűseihez, akik a vezető szerepét viszik majd az év legjelentősebb nemzetközi öttusaeseményén. — Részemről az idei világbajnokság sorsa a víváson dől majd el — mérlegeli tárgyilagosan Balczó András saját Lipcsei esélyeit. — Egy kicsit belefásultam a vívásba — teszi hozzá magyarázatként —, a vívómesterképzőn rengeteget vívtam és úgy látszik, a jóból is megárt a sok. Remélem, a nyári szünidő újra felkelti pengeéhségemet és ebben a számban sem lesz baj. Szükségem is lesz mind az öt napon a harci kedvre, mert a mintegy előlegezett bizalomként kikiáltott esélyes ellen mindenki kettőzött igyekezettel küzd majd. Pedig jó lenne megvédeni világbajnoki címünket. Toldy Ferenc Jól szerepeltek fiatal birkózóink Skopjében Skopjében, a földrengés második évfordulóján rendezték az olmipiai reménységek birkózó tornáját. Kilenc ország fiataljai vettek részt e viadalon. A bolgárok nagyon erős csapattal jöttek el. A versenyen a bolgárok 4, a szovjet fiatalok 2, a magyarok és a jugoszlávak 1 — 1 győzelmet szereztek. — Fiataljaink szereplésével elégedettek lehetünk — mondta a hazaérkezés után Kruf Iván edző. — A lepkesúlyban idei első lett, a félnehézsúlyban Svázi a második helyet szerezte meg, a pehelysúlyban és a váltósúlyban Szabó László, illetve Kaliszky harmadiknak végzett. Hét fiatal birkózónk indult, de ezek közül kettő az első forduló után gyomormérgezés miatt nem vehetett részt a további küzdelemben. Így tulajdonképpen öt versenyzővel végeztünk a pontversenyben Bulgária és a Szovjetunió mögött, a harmadik helyen, ami elismerést érdemlő teljesítmény. Ha ezekhez még hozzávesszük a fárasztó utazást, a 350 fokos meleget, akkor valóban elmondhatjuk: fiatal, szabadfogású versenyzőink megállták a helyüket. A magyar birkózók jó teljesítményét egyébként a jugoszláv Lapok is kiemelték. nigyan az észe,s kik az új idényt várják eredően, sosem azokat viszik ki lepedőben a gyepről. De ez már így szokott lenni. Szurkolók nélkül nem szokott menni , a foci sem. Ezért hozzájuk is szól ez intelem, s a játékosokhoz, akik hirtelen meg akarják nézni, hogy az ellenfél zúzája, lépe szép-e. S éppen e tettük, okozná vesztük — amazoknak. Előttük hajtunk térdet, s főt, sőt, derekat, s kérjük, hogy odalent a pályái ne egymás mája táján tapossanak. Es ne is a vesébe, mert, akár a mesébe, itt is ráfizet a gonosz. Legyen rend, s legyen béke — s legyen egyszer s mindenkorra vége a gyepen a talpalásnak, mert akik ma vermet ásnak másnak, azok esnek majd bele, és azok lapockájába rúgnak bele a goromba bekkek. S a „flekkek” ez esetben is sokáig hegednek. És csak az vessen a játékvezetőre követ, ki nem követ el sosem hibát, kivált, ha „tuloknak” becézik, lenézik, s mi több: lebillyézik, ha nem látja a lest, vagy rest rászólni a pajkos fiúkra, kik ukmukjukra „kinyújtják” egymást, mint rétest, s mint egy széttaposott krémest, kenik el a szélsőt. És utószó gyanánt szóljon a fáma máma ez edzőről is valamit, kik vándorolnak, mint Körösi Csoma, mert fúrja őket sógor, koma és játékos, mert a játék most nem megy. Rebegjünk értük imát, mert mi mást tehetünk. Legfeljebb vehetünk részükre botot. Ez van. Megáll az ész ... Kész... Várkonyi Sándor . A nsttriubtlaínrnn a AliUfttti risttn Érdekesnek ígérkező kosár- labdatornát rendez augusztus 5-én és 6-án a szövetség a Millenáris-pályán. A résztvevők: az Universiadén induló magyar női és férfi válogatott, az országos ifjúsági női és férfi válogatott az MTK, a MAFC és a Bp. Honvéd. A torna első napján, csütörtökön: 17.15 óra: Universiade-csapat—Orsz. ifj. vál. férfi mérkőzés. 18.30: Universiadecsapat—Orsz. ifj. vál., női mérkőzés. 19.45: MAFC — Bp. Honvéd. Pénteken: 17.15: A férfi mérkőzések vesztesei. 13.30: Universiade-csapat—MTK, női mérkőzés. 19.45: A férfi mérkőzések győztesei. Vasárnap, 1965. augusztus 1.3