Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)

1965-11-29 / 237. szám

ÉVAD TÁRÓ a* . - - 1 rsxssssssssssssssssssssssssssssssssssssssi WGM&&OL4Ú3gSSŰ2S£^ ' Őszi első lett a Szombathely az NBI B-ben Ha az évi nagy táblázatot vizsgáljuk, akkor külön feltű­nik az, hogy csak öt csapat gólaránya negatív: a MÁV DAC-é, a Nyíregyházáé, a Debrecené, a Jászberényé és a III. kerületé. Ez főleg onnan ered, hogy a két kieső össze­sen 131 gólt kapott, sokan ja­vították gólarányukat — elle­nük. Mind az otthon, mind az ide­genben játszott mérkőzéseken a Dunaújváros, a bajnok sze­repelt a legjobban. A hazai mérkőzések alapján: 1. Dunaújváros 24 pont, 2—5. Szombathely, Diósgyőr, Egyet­értés, MÁV DAC 23—23, 6—7. MVSC, Nyíregyháza 21 —21, 8. Oroszlány 20, 9— II. Szállítók: Ganz-MÁVAG, BVSC 19-19 pont, 12. DVSC 18, 13—14. Székesfehérvár, Jász­berény 17—17, 15. Budafok 15 pont, 16. III ker. 9, összesen 311 pont. Az idegenben játszott mérkő­zések alapján: 1. Dunaújváros 18 pont, 2—4. Diósgyőr, Szom­bathely, Egyetértés 15—15, 5. Székesfehérvár 14, 6—7. Buda­fok, Ganz-MÁVAG 13—13 pont, 8. MVSC 12 pont, 9-10. BVSC, Székesfv. 10-10, 11. DVSC 9 pont, 12—13. Oroszlány, Nyír­egyháza 7-7, 14-15. MÁV DAC, III. ker. 5—5, 16. Jászberény 1, összesen 169 pont. Most fejeződött be harmad­szor az NB I B küzdelme. 1963 őszén az Egyetértés volt a baj­nok és az Oroszlány került a 2. helyre, de akkor nem volt feljutó. 1964-ben a Salgótarján lett a bajnok, az Ózd pedig a második. Az a két csapat esett most ki, amely tavaly felkerült, azaz a Jászberényi Lehel és a III. ker. UTVE. M. B. V. rész. Sokan emlékeznek még arra, milyen nagy tömörülés volt az NB I B táblázatán a tavaszi idény lezárása után. Az első és a XI. helyezett között mindösz­­sze négy pont különbség adó­dott. A blit kerület már akkor biztos kiesőnek látszott, s a másik kieső helyen a Nyíregy­háza feküdt. De nézzük csak... A tavaszi idény táblázata 1. Dunaújv. 15 7 5 3 19:12 19 2. Szállítók 15 6 6 3 24:14 18 3. MVSC 15 8 2 5 19:16 18 4. DVTK 15 7 3 5 14: 7 17 5. Székesf. 15 6 5 4 27:16 17 6. Oroszlány 15 7 3 5 19:13 17 7. Ganz MA­VAG 15 7 3 5 16:15 17 8. Egyet. 15 5 7 3 17:16 17 9. MÁV DAC 15 5 6 4 17:17 16 10. Debrecen 15 5 5 5 14:14 15 Sz.-hely 15 7 1 7 19:19 15 12. BVSC 15 4 6 5 14:14 14 13. Budafok 15 4 5 6 14:12 13 14. Jászb. 15 4 3 8 15:26 11 15. Nyíregy. 15 4 2 9 11:28 10 16. III. ker. 15­­ 6 9 9:29 6 Mennyire más képet mutat ■z a táblázat, amely csak az őszi eredmények alapján ké­szült __ Csak az őszi eredmények alapján 1. Sz.­hely 15 10 3 2 40:11 23 2. Dunaújv. 15 10 3 2 24:13 23 3. DVTK 15 8 5 2 24:12 21 4. Egyet. 15 9 3 3 23:17 21 5. Nyíregy. 15 8 2 5 17:23 18 6. BVSC 15 6 3 6 24:20 15 7. MVSC 15 4 7 4 19:17 15 8. Szállítók 15 5 5 5 23:21 15 9. Budafok 15 5 5 5 12:11 15 10. Ganz-MÁVAG 15 6 3 6 19:18 15 9. DVSC 15 5 2 8 21:22 12 12. MÁV DAC 15 5 2 8 23:31 12 13. Oroszlány 15 3 4 8 18:23 10 14. Székesf. 15 3 4 8 12:13 10 15. III. ker. 15 3 2 10 21:38 8 16. Jászb. 15 3 1 11 13:38 7 Az NB I B « o ,, x « 1965. évi s.* E­S­H­E « valamennyi 3 % ro 4· 2 5 ° a M “ 2 ^ n ~ 2 ■“ n ? eredménye ® Sfg ® = O «,S fc S­g­o . c­o J 8 S 2 ~ * és vég- §­­S i­fc s £ * s 3 5 & * g £ S* ■ * § t S­s S­B­SS eredménye £ 5 á a £ S en-%2 K 2 O Q­­ § £ 1. Dunaújváros­i 0:3 1:0 1:1 0:0 1:1 2:0 1:0 2:1 3:1 2:0 1:1 1:0 2:0 3:1 4:1 1: 30 17 8 5 43:25 42 2. Diósgyőri VTK 1:0­­ 1:0 1:3 0:1 1:0 2:0 2:0 0:1 4:0 10­ 1:1 1:0 2:0 5:1 2:1 2: 30 15 8 7 38:19 38 3. Szombathely 0:1 0:1­­ 3:0 5:0 1:1 4:0 3:2 2:0 4:1 6:0 1:0 1:0 0:1 5:1 1:0 3­ : 30 17 4 9 59:30 38 4. VM Egyetértés 4:1 0:0 2:2­­ 0:0 3:0 2:1 1:0 0:0 2:1 2:0 3:3 1:0 0:0 2:1 0:0 4: 30 14 10 6 40:33 38 5. Szállítók 0:2 0:0 4:1 1:2­­ 5:2 1:0 1:1 1:1 2:0 5:0 0:0 2:3 4:1 6:1 2:2 5: 30 11 11 8 47:35 33 6. Miskolc 2:1 1:1 1:1 2:3 0:1­­ 1:1 1:0 2:1 1:1 1:0 2:0 1:1 2:1 4:0 1:0 6: 30 12 9 9 38:33 33 7. Ganz-MÁVAG 2:2 1:1 2:0 0:2 0:0 0:1­­ 1:0 1:0 3:0 1:2 0:1 3:1 2:1 2:0 2:1 7: 30 13 6 11 35:33 32 8. BVSC 2:2 0:0 1:2 0:1 1:3 1:1 2:1­­­0:0 5:0 3:1 3:1 1:0 2:1 3:0 1:1 8: 30 10 9 11 38:34 29 9. Budafok 0:1 3:0 0:1 1:0 1:0 2:1 0:1 0:0­­ 0:0 1:2 1:2 0:0 0:0 2:1 0:0 9: 30 9 10 11 26:23 28 10. Gy. MÁV DAC 1:0 2:5 2:1 0:0 4:1 1:0 1:1 0:0 3:1­­ 3:0 1:0 2:2 0:0 4:0 5:1 10: 30 10 8 12 40:48 28 11. Nyíregyháza 0:2 0:0 3:1 3:1 2:0 1:0 2:3 0:0 0:6 1:0­­ 1:0 3:1 2:0 1:0 0:0 3: 30 12 4 14 28:51 28 12. Székesi vár 0:1 2:0 2:2 3:0 0:0 1:2 1:2 1:2 0:1 4:1 5:0­­ 2:0 2:0 1:1 3:0 12: 30 9 9 12 39:34 27 13. Oroszlány 1:2 1:0 0:2 1:1 1:1 2:0 2:0 4:2 1:1 1:1 2:1 3:0­­ 1:2 2:1 4:0 13: 30 10 7 13 37:36 27 14. Debrecen 0:0 1:0 1:4 5:2 1:3 0:0 0:2 0:1 2:1 2:0 0:0 1:1 1:0­­ 3:0 9:1 14: 30 10 7 13 35:36 27 15. Jászb. Lehel 1:1 0:0 1:3 0:2 2:1­0 2 0:2 2:0 0:1 4:3 3:0 1:1 2:1 2:1­­ 1:0 15: 30 7 4 19 28:64 18 16. III. ker. TTVE 1:3 0:3 1:3 3:0 2:2 2:5 1:1 3:5­0:0­0:2­2:3­3:1­1:2­0:1­3:1 - 16. 30 3­8 19 30:67 14 V. Dél-Amerika labdarúgásá­nak néhány reprezentáns vá­logatott csapata, illetve annak vezetői lázonganak: nem nyug­szanak bele, hogy Brazília — szinte monopolisztikusan — m­­inához ragadta az „elsősé­get”. A jövő évi VB 16-os mezőnyének dél-amerikai résztvevői erősen fenik a fo­gukat, hogy ledöntik a brazil „bálványt”, elsősorban Argen­tína, de Chile is rákapcsolt a felkészülésre. Különösen az argentinok büszkeségét sérti, hogy a dél-amerikai futball alatt a labdarúgó-világban szinte kizárólag Brazíliát ér­tik. Vetélkedő Sao Paulo és Rio között A brazil bajnokság rendsze­re fokozatosan terebélyesedik, most már mind a 24 államra kiterjed. Mégis az igazi szín­vonalat, a közvetlen utánpót­lást adó legfontosabb tömege­ket Rio de Janeiro és Sao Paulo állama adja. Itt működ­nek a legnagyobb, legjobban megalapozott, legrégibb ha­gyományokkal rendelkező egyesületek. A vetélkedés így természetszerűleg Sao Patolo és Rio de Janeiro között a legélesebb. Ez nagy lendítő­erőnek bizonyul. A vetélkedés következtében fellépő soviniz­mus viszont gátló és fékező hatással van a fejlődésre. A riói bajnokság meglepetése: 7 forduló után a nagycsapatok — Vasco da Gama, Fluminen­­se és a Flamengo — előtt a Bangu vezet egyetlen pont­veszteséggel. Sokat köszönhetnek a magyaroknak Brazíliában a 4—2—4-es já­tékrendszer úgy átment a lab­darúgás vérkeringésébe, hogy még a legjelentéktelenebb együttesek is ebben a sziszté­mában játszanak. A 4—2—4- nek már hagyománya van. Úgy tekintik, mint a brazil labdarúgás legnagyobb sike­reinek a forrását. Brazíliában nem is egyszer hallottam: „A brazil futball nagyon so­kat köszönhet a magyarok­nak .. Amikor érdeklődtem, a kö­vetkezőket mondták: — Elsősorban Kürschner Dó­rit, azután a svájci vereséget a VB-n ,köszönhetjük’’ a ma­gyaroknak. A régiek közül bizonyára sokan ismerik Kürschnert, aki 1942-ben került Sao Pauló­ba. Itt már akkor is sok kiváló játékos kergette a labdát, jó volt a technikájuk, de játé­kuk rendszertelen, szervezet­ten maradt. A magyar szak­ember 1942-től 1948-ig műkö­dött Sao Paulóban, mint álla­mi edző. Soha nem tanulta meg a portugál nyelvet. Az edzéseken és a továbbképző edzőtanfolyamokon tolmá­csokra támaszkodott, sokszor persze, csak nehezen tudta megértetni magát. Gyakran előfordult, hogy magyarázat közben ezért sírva fakadt. Amikor Kürschner meghalt, Sao Paulo saját halottjának tekintette, a szövetség és az egyesületek minden évfordu­lón megkoszorúzzák a sírját. A svájci VB-n, a tőlünk el­szenvedett vereségből is ren­geteget tanultak — ezt még ma is emlegetik. Svájc után jöttek rá többek között arra — tizenegy játékos még nem csapat. A tőlünk elszenvedett vereség után rögtön hozzá­fogtak új csapatjátékuk kiala­kításához. Hogy ez milyen eredményt hozott, erről talán nem kell beszélnem. A két világbajnoki cím mindennél többet mond. Most készülnek a „mester­­hármasra”, amely egyben azt is jelentené, hogy a Rimet Kupa a brazilok vitrinjében maradna végleg. A brazilok biztosak benne, hogy harmadszor is sikerül nekik... Valamit a játékfelfogásukról Bár Rio és Sao Paulo baj­nokságában a legtöbb csapat ugyanabban a stílusban ját­szik, mégis jelentékeny és lé­nyegbeli különbséget fedezhe­tünk fel köztük. Míg a rióiak játékában a finomságok do­minálnak, a Sao Paulóiakéban a gyorsaság, a lendület a jel­lemző, és mélységében is ki­­terjedtebb itt a játék. A különbség­­ az eredmé­nyességben is mutatkozik. A Sao Pauló-i bajnokságban jó­val több a nagyobb gólarányú győzelem, míg a rióiaknál rit­kán fordul elő egy-két gólnál nagyobb arányú eredmény. A riói emberben — az élet minden területén — több a játékos elem. A „homo lu­­dens” jelentkezik — a labda­rúgásban is! A rióiak nagyon szeretnek játszani! Különösen a labdá­val. A futballpályákon. Sok­szor „túljátsszák■’ a 90 per­ceket. A tárgyilagos riói szak­emberek vallják: ha továbbra is a játékos elem uralkodik labdarúgásukban, az visszafej­lődik, dekadens lesz, tehát nem tud majd lépést tartani a fejlődéssel. Feola gondjai A riói labdarúgás dekaden­ciájával szemben markánsan kidomborodik a Sao Paulo-i futball eredményessége. Ezt az erényt egyre jobban érté­kelik, hiszen a Szovjetunió válogatottja ellen szereplő Brazília válogatott csapatában 7 Sao Paulo-i játékos szere­pelt! Milyen veszély fenyegeti a brazil labdarúgást? Erre a kérdésre ezt a vá­laszt kaptam: — A brazil válogatott vé­delme teljes fiatalításra szo­rul! __ Ennek az állításnak az iga­zolására az anyakönyvi ki­vonat adatai beszélnek. A vi­lág legjobb kapusának szá­mító Gilmar, továbbá Bellini és Orlando ugyanis 34 eszten­dős. Djalma Santos közeledik a negyedik X-hez (38 éves), Mauro pedig most tölti be 35. életévét. Felmerül a kérdés, Feola mester vajon mer-e teljes fia­talítást végrehajtani? A vé­leményem szerint ez okozza most a brazil válogatott szak­vezetőjének a legnagyobb gondot. Pedig, nem kétséges , az idősek helyett megfelelő fia­talok állnak rendelkezésére. A fiatalok helyet kérnek Brazíliában két kitűnő ka­pus kopogtat a válogatottság kapuján. Sokan Gilmar első­számú helyettesét az elle­nünk is szerepelt Félix-ben látják, de nagy bizalom kí­séri Valdemar szereplését is. Legnagyobb reménység a jobbhátvéd posztján, az elle­nünk szintén szerepelt Car­­los, aki Pelé csapatában, a Santos-ban játszik. Mivel D. Santos már nem nagyon bír­ja a széria-mérkőzéseket, le­het, hogy már Angliában Carlos foglalja el a helyét. Két jó középhátvéd is áll bevetésre: Zitao (Portuguese Sao Paulo) és Jairmarinho (Palmeiras). Balhátvédben sem szegények a brazilok, Feola-nak nehéz lesz a vá­lasztás G­eraldino (Palmeiras) és Renato (FC Sao Paulo) között. A fedezetek közül Lima (Santos) és Nelsinjo (Flamengo) már régóta he­lyet követel magának a nagy­válogatottban. Lima ellenünk a mezőny legjobbja volt, leg­nagyobb ígérete a mai brazil futballnak. A sportszerűtlenül élő Gar­­rincha keresi, de talán soha nem találja meg önma­gát. Jairzinho (Botafogo) vagy Parana (FC Sao Paulo) pályázik a helyére. A bal­szélre ugyancsak ketten pá­lyáznak: Parana (Palmeiras) és Ábel (Santos). Csak Pelé helye biztos A belső csatárok közül egye­lőre csak­ Pelé helye biztos. Számításba jön Gerson, aki feledtetné már Didi-t, de han­gulatjátékos. A 23 esztendős Coutinho nagyon megérti ma­gát Pelé­vel. A világ leg­jobb labdarúgója szeret mel­lette játszani, mert jól begya­korolt váltásaikkal valósággal megbolondítják a védelmet. Viszont Coutinho ellen sé­rülékenysége és mérhetetlen falánksága szól. Olyan so­kat eszik, hogy szinte napok alatt magára vesz öt kilót is, emiatt állandóan fogyasztania kell magát. Cervih­o — a ve­szélyes bombázó — és Flavio, az erőszakos, villámgyors csa­tár is pályázik a belső he­lyekre. Az „isteni" Ademir is ott van a brazil futball tezr­dős alakjának, Ademir Guiának a fia, junior Ade­­mir. Az apát, az első hátra­­vontan játszó nagy balössze­kötőt, a Vasco da Gama játé­kosát, 1950-ben is a­ világ egyik legjobb csatárának tar­tották. Fiát, a Palmeiras kö­zépcsatárát, a brazil „Fekete párducot”, apja méltó utódá­nak tartják. Ez nagy szó, hi­szen a papa beceneve „Divi­­no" — „isteni” volt. A megfiatalításra tehát együtt lenne a „nyersanyag’’. Kérdés: Feola mesternek lesz-e ideje, ereje, lelke, hogy jórészt fiatalokkal induljon Angliába. Mindenesetre a je­lenlegi 40-es VB-keretben sze­repelnek ezek a fiatalok. Sem Rióban, sem Sao Paulóban nem kezdik el a VB előtt a bajnokságot, amelyet egyéb­ként tavaszi-őszi rendszerben, egyfolytában, szünet nélkül bonyolítanak le. A brazilok Európában A brazil keret három hó­nappal a VB előtt edzőtábor­ba vonul. A felkészítés utolsó szakaszában, Európában 8 mérkőzést játszanak a brazi­lok, hármat a svédek, kettőt angolok, egy-egy az NSZK, il­letve portugál és svájci csa­pat ellen. Lehet, hogy Cseh­szlovákiába is elmennek. Bra­zíliába is meghívnak néhány nemzeti válogatottat és euró­pai klubcsapatot. Biztos pél­dául, hogy a bolgárok feb­ruárban és márciusban Bra­zíliában szerepelnek. A brazil válogatott egyéb­ként az előbbi VB-khez ha­sonlóan készül fel, Vicenti Feola marad a szakvezető és Moreira az edző. Santiago de Chile, nov. 27. Tabare Endre Hétfő, 1965. november 29. 1 4O OOO km labdarugóinkkal készüljek B RAZÍLIA szmrozs ummad­sim, 1­z ÖSSZCsoflás segítette a Diósgyőr csapatát IX. Szeptember ötödikét soká fe­lejtik el Diósgyőrben. Színhá­zi nyelven szólva ekkor ját­szódott le a dráma. Itt álljunk meg egy pillanatra. A Diósgyőr úgy indult neki az NB I B-nek, hogy az év végén visszajut az I. osztályba, így nyilatkoztak az illetékesek, így vélekedtek a játékosok is. Félig-meddig va­lóra is váltak az elképzelések. Szeptember ötödikén 12 000 né­ző foglalt helyet a lelátókon. A Diósgyőr hamarosan 1:0-ra ve­zetett az Egyetértés ellen, aztán ami segített? Az edző, Preiner Kálmán szenvedélyes hangon beszél erről: — A játékosok összefogása. Közöttük voltam mindennap, láttam őket az edzéseken, s ott voltam tőlük néhány lépésnyi­re a mérkőzéseken. Mindenki nagyon akart. Ez mentette meg a csapatot. Senki nem gondolt arra, hogy örem az NB 1-ben esetleg nem lesz szükség. Küzdött azért, hogy megmentse a kaput a góltól, a másikat pedig az fűtötte, hogy gólt lőjön. A játékosoké az ér­dem. Az edző szinte refrénsze­­rűen ismételte ezt, dicsérte őket, akaratukat, elszántságu­kat. Nem emelt ki senkit, vé­leménye szerint egyformán főszereplő mindenki, össze­sen huszonketten jutottak szó­hoz, közülük négy csak tavasz­­szal játszott, három pedig csak ősszel. Tamás és Kiss minden Pócsikot kiállították, fordult a játék, az Egyetértés 3:1-re nyert, a Diósgyőr visszaesett a hato­dik helyre. A baj nem járt egyedül, a mérkőzés után egyes nézők bántalmazták az Egyet­értés-játékosokat, lemondott a szakoszt­ályvezetőség. Mindenki azt várta, össze­roppan a csapat. Nem ez tör­tént. E mérkőzéstől kezdve, kilenc fordulón át nem ka­pott ki a DVTK, csa­k 3 pontot vesztett, s ma már az NB I tagja. Ezúttal nem sikerült. Tamás búsan néz a labda után, mérkőzésen ott volt. Sikora és Gál huszonhétszer. Vári hu­­szonhatszor, a további sorrend: Deák 25, Szucsányi 24, Szi­geti 20, Werner 17, Pócsik 15, Nyíri 15, Vass 14, Kovács I 11, a többiek pedig tíznél keve­sebbszer. Valamennyien meg­érdemlik, hogy megemlítsük nevüket: Csányi, Kovács II, Oláh, Samek, Bakos, Os­váth, Homródi, Balázs. Van­nak köztük egészen fiatalok és idősebbek is. A rangidős Szigeti Oszkár. Talán ő a legismertebb diósgyő­r a játékosok, akik közül né­­hányan új szerepkörbe kerül­tek, becsülettel megállták a helyüket. Gálból kitűnő közép­hátvéd lett, Pécsikből jobbfede­zet, Kiss előrerukkolt a csatár­sorba. Az új feladatkörben is jól küzdöttek, igyekeztek való­ra váltani az edzői elképzelése­ket. A bajnokság csak az egyik feladatot jelentette az őszi idényben a csapatnak. Az MNK-ez az NB I előtt — ezt a tanul­ságot szűrte le az edző és az egész játékosgárda. A lelkese­dés sok mindenen átsegítheti a csapatot, de a tudást — nem pótolja... így jutottunk el a mához vagy inkább­­ a holnaphoz. A Diós­győr 1967-ben is szeretne az NB I-ben játszani, de ehhez sok minden kell. És megint a múlt­ról kell beszélni. A Budafoktól például az őszi idény közepén éppen azért, mert minden aka­rat nélkül küzdött a csapat, si­mán kikaptak. Az Egyetértés ellen új csapattal kísérleteztek. Tehát egy-egy kisiklás, esetle­ges újdonság teljesen kizökken­tette a csapatot ritmusából, megszokott lendületeiből. Nos, az NB 1-ben nem lehet ilyen hamar zavarba jönni, mert ak­kor sorozatban érthetik megle­petések a csapatot. Bizonyára több helyen meg­erősítik a csapatot, talán né­­hányan, akik oly sok dicsőséget szereztek a csapatnak, abba­hagyják, vagy tartaléksorba ke­rülnek. Ez az élet rendje. Azt mondták nekünk, saját tapasztalatukból tanulták meg, mire kell vigyázni, hol követ­tek el szinte jóvátehetetlen hi­ fi játékos, elmúlt 32 éves, egy­szer a nagyválogatottban is sze­repelt. Ha kellett középhátvéd volt, s ha szükség volt rá, ak­kor balhátvédet is j­átszott. S mintegy ellenpólusként, ott volt mellette az egyik legfia­talabb, Gál, aki éppen a leg­nehezebb időszakban vert gyö­keret a csapatban, s vette át véglegesen a középhátvéd sze­repét. A csapatrészek­ban egyre-másra érte el sike­reit a Diósgyőr, s amikor már túljutottak az MTK-n, akkor gondoltak először arra, hogy él­ni kell a nagy lehetőségekkel — jó lenne helytállni az MNK-bam is! Sikerült. Kiverték az Újpes­ti Dózsát. Megismerték a fényt, a döntőben pedig az árnyékok A Győr könnyedén kihasználta a védelem megingásait, és ala­posan szétzilálta a Diósgyőrt. bakai Most a hosszú téli na­pokon többször is elemzik ezt. Az az elhatározásuk, hogy 1966-ban csak a jót kívánják kamatoztatni, a rosszat pedig elfeledtetni. Varga Béla Mi volt az az erő, egyre inkább kialakultak. Jó lecke volt Az egyik legügyesebb fiatal, Gál.­fPo­buda Foto felvétetett

Next