Népsport, 1965. november (21. évfolyam, 217-238. szám)
1965-11-01 / 217. szám
Taktikázik avagy feljönnek a vetélytársak? Készülődés a 3. női teremkézilabda VB-re 3. hallenhandball BR55I weltmeisterschafti^ln dér frauen 1965 fcpref 7 • \ 3. november Néhány nap, s jelt adnak a játékvezetők, a sorrendben harmadik női teremkézilabda VB kezdetére. Nyolc ország válogatottja áll készen a rajtra. Az utolsó selejtezőkön sikeresen túljutott Dánia válogatottja is, s úgy látszik, az Egyesült Államok csapata eleve lemondott a nyolcas döntőbe jutás lehetőségéről , nem játszotta le selejtező mérkőzéseit Jugoszláviával.* Csoporttársaink előkészületei közül ezúttal a lengyel lányok VB előtti utolsó napjairól számolunk be. Románia világbajnok együttesével játszották utolsó előkészületi mérkőzésüket. Przemysl volt a találkozó színhelye, s 1500 néző majdnem világraszóló meglepetésnek volt szemtanúja. Gól nélküli félidő után ugyanis a hazaiak szereztek vezetést, a nálunk is ismert Tobola révén. A román Florian egyenlített, majd ismét lengyel gólnak tapsolhattak a hazaiak. Eckfeld volt ekkor eredményes, Botan egyenlített ki. Ez négy gól mindössze három perc leforgása alatt született. Csak 13 perccel a játékidő vége előtt tudta a világbajnok román együttes a győzelmet megszerezni Dumitrescu góljával . .. Mondani sem kell: nagy volt a lengyel kézilabdázók táborában az öröm, s a korábbi nagyon szerény nyilatkozatokat ma már egyre derűlátóbb megjegyzések váltják fel. (Még az sem hűtötte le a kedélyeket, hogy az iménti mérkőzés másnapi visszavágóján 9:3-ra kikaptak Romániától.. .) A hírek szerint közvetlenül az elutazás előtt jelölik ki a VB-re utazó 14 játékost. A tizennyolcas keretük: R. Cichon (20), K. Czop (13), S. Tyka (21), E. Duda (24) J. Michalska (25), M. Wolany (33), B. Tobola (43), I. Eckfeld (11), W. Legan (9), D. Hrynowiecka (10), A. Gruca (7), A. Kotyczko-Wywalec (22), K. Smela (—), B. Jaworska (—), T. Zielinska (1), B. Mochniej (2), Z. Guzik (2), D. Zugaj (3). (Zárójelben a játékosok eddigi válogatottbeli szereplésének számát jelöltük.) A csapatot két edző, E. Surdjika és J. Zajac készíti fel.★ Jugoszlávia válogatottja a Szovjetunióban túrán vett részt, s ott játszotta utolsó előkészületi mérkőzéseit. 3 győzelemmel és két vereséggel pozitívan zárta a sorozatot. Krasznodarban az OSZSZSZK válogatottja ellen 14:6-ra győztek, ezt követően 4 találkozót Lwowban játszottak. Eredmények: Szovjetunió— Jugoszlávia 6:5, Jugoszlávia— Ukrajna 10:7, Szovjetunió—Jugoszlávia 10:7, Jugoszlávia— Ukrajna 11:8. A szovjet válogatott ellen 3 —2 —1-es formátumban védekeztek, s mindkét mérkőzésükön nagyon jól tartották magukat, a Románia ellen — e tornát megelőző héten — kétszer is győzelmet arató szovjet lányok ellen. Willem Ticsis edző, a VB-re biztosan az alábbi játékosokat jelölte: Istvanovics (kapus), Samardzsija, Rebernjak, Jaszics, Vucskovics, Vejnovics, Ninkovics, Tomics, Bari és Tomasek (mezőnyjátékosok). A további négy kézilabdázót tehetséges fiatalok közül választja ki. ★ A lengyel lányok 2:3-ra, no meg a szovjet válogatott kétszer egymás után aratott győzelme arra enged következtetni, hogy baj lehet Románia világbajnok csapatának háza táján. Persze az is lehet, hogy Nagy Irének csak a VB-re időzítenek. Taktikáznak talán az előkészületi mérkőzéseiken? Nem engedik, hogy az ellenfelek betekintsenek ,,lapjaikba”? Lehet. Offenburgban, Freiburgban és Ludwigshafenben azonban már csakis nyílt kártyákkal játszhatnak majd. Egy héten belül világossá válik: rosszul sikerült-e az 1962-s VB győztesének előkészülete, vagy csupán nem akarták elárulni a világbajnokságot megelőző hetekben, mire késies igazán a csapatuk ... A „stolfwerkosok" csapata, az Everton jellegzetes angol futballt játszik bizonyosan élnek is majd a kínálkozó lehetőséggel Az Everton ebben az idényben otthonában 8 mérkőzést játszott, ebből ötöt megnyert, egyet elveszített, kettő pedig döntetlenül végződött. Az idegenbeli mérlege: 4 vereség, 2 döntetlen. Beszéltem Dickinsonnal, az Everton főtitkárával, aki közölte, hogy a csapat hétfőn délután érkezik Manchesterből a magyar fővárosba. Nagyon készülnek a mérkőzésre, s bíznak a döntetlenben. Leslie Vernon (London, október 30.) Liverpool város lakossága nem a Beatlesekre, hanem inkább a helyi labdarúgó-csapatok nemzetközi eredményeire büszke. A daruk és gyárak árnyékában két elsőrangú csapat vetélkedik a közönség kegyeiért. Ebben a „futballbolond” városban játszó egyesületek pályája mindig megtelik a bajnoki vagy kupamérkőzéseken. Az Újpesti Dózsa ellenfele, az Everton, 1963-ban érte el csúcspontját, amikor angol bajnok lett. Ezt főleg Cecil Moorernak köszönhették, aki feltalálta a világ első totóját. 6 milliomos és hajlandó pénzének nagy részét az Evertonra költeni. 1961- ben edzőnek H. Cattericket, régi belső csatárukat szerződtették és ezzel párhuzamosan 6 játékost is vásároltak. Az Everton pályája a Goodison-park, a második legnagyobb Angliában, befogadóképessége 80 000 fő. A tervek szerint öt világbajnoki mérkőzést fognak benne játszani, az átépítési, javítási munkák most is folyamatban vannak. 6 lakóházat kellett lebontani, hogy a terveket véghez vihessék. Az Everton pedig kénytelen volt új házakat venni a lakóknak. A kék-fehérszínekben játszó Evertont „stollwerkosoknak” nevezik a közelben levő lömért cukorkagyár miatt. Kemény, jellegzetes angol futballt játszó csapat. Hosszú, lőtt labdákkal operálnak, a szélsők a szögletzászló felé viszik a labdát, magas beadással próbálják Pickeringet keresni. A két szélső i© válogatott klasszis, a jobb oldalon Alex Scott játszik, aki a Gasgow Rangers színeiben érte el fénykorát. A balszélső, Temple, az ifjúsági csapatból került az Evertonhoz, őt a nyári portyán, az NSZK ellen Ramssey kapitány is kipróbálta. A támadáöimdítá©ban Alex Joung viszi a vezetőszerepet. A technikás ekót-válogatott már Budapesten is jót©zott. Nagyszerűen képzett labdarúgó. A 4 —3—3-as rendszerben játszó együttes harmadik középjátékosa, J. Gábriel, kettő helyett is dolgozik és még a góllövést sem hanyagolja el. A hátvédeket Rankin vagy West kapu© irányítja. A két játékos egyformán megbízható. A szélső hátvédek közül Tomy Wright képviseli a fiatalságot, a 31-szeres válogatott Ray Wilson a tapasztaltságot. Mindezek ellenére ez a védelem sem áttörhetetlen, és a jó formában levő Dózsa-csatárok Fred Pickeríng, a csapat középcsatára. A blackburni születésű játékos hátvédként kezdte labdarúgó pályafutását, de később Drake-szerű középcsatár lett belőle Kevés gól — kevés változás Az NB I hét mérkőzésén mindössze 11 gól esett, s így a góllövőlistám kevés a változás. Érdekesség: sok öngólos között már kétgólos is akad. 27 gólos: Albert (FTC). 20 gólos: Bene (Újp. Dózssa). 18 gólos: Tichy (Honvéd). 16 gólos: Farkas (Vasas). 12 gólos: Szendrei (Ózd). 11 gólos: Kalmár (Csepel), Puskás (Vasas). 10 gólos: Korsós (Győr), Rottenbiller (Csepel). 9 gólos: Kocsis (SBTC). 8 gólos: Kuti (MTK). 7 gólos: Göröcs (Ujrc). Dózsa), Györkő (Pécs), Novák (FTC), Golymosi I (Uip. Dózsa), Varsányi II (Győr). 6 gólos: Fenyvesi dr (FTC), Koméra (Honvéd), Kuharszki (Újp. Dózsa), Povázsai (Győr), Szabó (Tatabánya), Varga (FTC). 5 gólos: Dunai dr. (Pécs), Lutz (Ózd), Monostori (Dorog), Rónai (Komló), Tóth (Honvéd). 4 gólos: Bödör (MTK), Csernai (Tatab.), Csóri (Dorog), Garai (Komló), Györfi (Győr), Linka (Szeged), Mészöly (Vasas), Nagy E. (Tatab.), Nemes (Szeged), Rákosi (FTC), Sebestyén, (Csepel), Szurom (Tatab.), Taliga (SFJTC), Török (Pécs), Tussinger (Honvéd). 3 gólos: Bartalos (Dorog), Bordás (Komló), Csupaik (Pécs), Faludi (Csepel), Halápi (Ózd), Héger (MTK), Juhász (Dorog), Juhász (FTC), Karába (FTC), Lazaridiesz (Komló), Machos (Vasas), Major (MTK), Mathesz (Vasas), Nagy Gy. (Honvéd), Németh (FTC), Nógrádi (Honvéd), Szekeres (Tatabánya), Szigeti (Komló), Szojka (SBTC), Takács (Győr), Zala (Ózd). 2 gólos: Básti (SBTC), Biró (Tatabánya), Csicsmann (Pécs), Csömör (Szeged), Dunai II (Újpesti Dózsa), Fükő (Ózd), Havasi (FTC), Horváth (SBTC), Kalocsai (Szeged), Katona (Honvéd), Nagy A. (Honvéd), Oborzil (Dorog), Perényi (Komló), Rácz (Tatabánya), Reményik dr. (Szeged), Sebes (Csepel), Sólymos II (Újpesti Dózsa), Soproni (Győr), Szaló (Győr), Takács (MTK), Vasas (MTK), Virágh (Dorog), Zémbó (Újpesti Dózsa). 1 gólos: Arató (Szeged), Bakos (Vasas), Bodai (Komló), Borbás II (Ózd), Boros dr. (Szeged), Csordás (Komló), Dorogi (Honvéd), Fister (Vasas), Garai (Komló), Gilicz (Szeged), Goór (Pécs), Ihász (Vasas), Horváth (Dorog), Horváth (Tatabánya), Karsai (MTK), Kékesi (Vasas), Kincses (Pécs), Kiss (Győr), Kovács I (Tatabánya), Komlói (Komló), Kökény (SBTC), Laczkó (MTK), László (SBTC), Lenkei (Újpesti Dózsa), Makrai (Dorog), Máthé (Győr), Molnár (Vasas), Nagy B. (Újpesti Dózsa), Nagy I. (MTK), Kell (Vasas), Németh (Csepel), Orbán (Győr), Pataki , (Komló), Pintér (Ózd), Bódi (Pécs), Ruppert (Komló), Sasu (Vasas), Szalai (SBTC), Szekeres 5 (Szeged), Szepesi (Tatabánya), I. (Szűcs (Dorog), Szűcs (MTK), Tolídi (SBTC), Török (MTK), Tüskes (Pécs), Vajda (Pécs), Varga (MTK), Várallyai (Ózd), Vérhidi (Újpesti Dózsa), Vellai (Csepel), Villányi (Csepel). öngólos: 2 gólos: Csupák (Pécs) a Dorog és Győr ellen. 1 gólos: Horváth (FTC) az MTK 4 ellen, Rajna dr. (Újip. Dózsa) az v. FTC ellen, Varga (Vasa©) a Tata- i bánya ellen, Frenkó (ózd) az5 FTC ellen, Temesvári (ózd) a Komló ellen. Liebhaber (Vasas) az újp. Dózsa ellen. Kis© (Csepel) $ az FTC ellen, Dunai (MTK) az 1 FTC ellen. Csordás (Komló) a $ Győr ellen. Rottenbiller (Csepel) $ a Pécs ellen, Reményik dr. (Sze- ged) a Dorog ellen. " ------- | Magyar autósok sikerei az M-ban Az NDK-ban október 29 és 31 . között bonyolították le a Wart- *burg—Rallyet. A több mint 1800 kilométeres versenyen, a rész t vevők a nehéz terepen sok aika- i dállyal küzdöttek, meg. A csapat- 1 versenyben a magyar együttes a 13. helyet szerezte meg, s versenyzőink az egyéniben is többi értékes helyezéshez jutottak. 1 Csapatban: 1. NDK-Wartburg, 2. NDK-Trabant, 3. Magyaror-szág. Az egyéni versenyben a Hol-lós, Mester-kettős a 10., a Bé kefi, Keresztesi-kettős a 15. Aj Kelemen dr., Nádasi-pár a 20. helyen végzett. A 87 induló közül csak 34 érkezett a célba. (MTI) " i szerkesztőség egyik szobájában hatalmas ólomkristály serleg áll ezüstbe foglalva. Mellette nem sokkal kisebb ólomkristály-váza. A két csillogó kristály nem a szerkesztőségi szoba hivatali kopárságát hivatottmegvidámítani, felcicomázni. Mondhatnánk azt is, vendégségben vannak itt. Először úgy tűnt, hogy átmenetileg kaptak itt helyet, azután hogy-hogynem — maradtak. Vékonypénzű, törékeny kisasszony a takarítónő, ő törülgeti, fényesítgeti a vázát, s teszi-veszi a hatalmas serleget. Mígnem megakad a szeme a feliraton: vándorserleg. — No, te sem igen vándorolsz el innen! — morogja inkább magának, miközben egy mély sóhaj kíséretében visszahelyezi a serleget a szekrény tetejére. — Nem nehéz? — Nehéz, nehéz — válaszolja —, de azért szívesen hazavinném... — Mégis, mennyire nehéz? — Nem tudhatom. Biztos, hogy nem tíz deka, de hát az ilyesmit nem is súlyra nézik. Szép! Örülhet a gazdája. — Nem hinném, hogy különösképpen örülne neki, mert akkor már elvitte volna. — Kihez kellene ennek a serlegnek vándorolni? — A szerkesztőség által kiírt futóverseny-sorozat győzteséhez. Persze, csak a vándorserlegnek, mert a váza az ajándék. — S nem tetszik neki? — Meglehet. Különben miért porosodna itt? — Annyit futott érte, és mégsem kell neki? — Valahogy így van. — Pedig nagyon szép váza. No, ha én nem sajnáltam volna a lábam futni érte, hát most nem sajnálnám, a fáradságot érte jönni. — Jönni sem kellene. Elvittük a serleget és a vázát is, a díjkiosztóra, de valami olyasmit mondott, hogy nehéz hazavinni. Egy pillanatra megáll a porrongy a levegőben. Nehéz?... Ez olyan hihetetlenül hangzik ebben a szobában, ahol arról kopognak az írógépek, s ontja végeláthatatlan „kutyanyelvét” a telexgép, hogy a sportolóknak semmi sem sok, semmi sem nehéz. A súlyemelők, még kimondani is sok, mekkora súlyt emelnek fel. Az úszók hosszú kilométereket úsznak, s Brumel, aki tegnap még a betegágyat nyomta, ma már felkel, mert a sportoló! Mert a sportolónak semmi sem sok, semmi sem nehéz, kilométerek és mázsák itt úgy röpködnek a levegőben, mint a fűszerboltban a dekák. S ez a két csillogó kristály — nehéz? Kis szünet után, újra jár a porrongy és hallom a töprengő kérdést: — És jó futó ez a „serleges”? — Jó bizony! — Akkor meg nem értem. Merthogy előbb azt gondoltam, talán azért nem akarja elvinni a vándordíját, mert attól fél, legközelebb nem tudja ismét hazavinni. Megjegyzem, ebben lehet valami. Egyedül ennek az érvnek van realitása. Merthogy csakugyan nehéz lenne hazavinni? Az teljesen képtelennek tűnik ... Réti Anna NEHÉZ Amikor előálltunk „képtelen” ötletünkkel, kollegáink közül az egyik így beszélt: — A Vörös Hadsereg nyomán ... ketten 100 kilométert... — gyalog?! Hm ... Kíváncsi vagyok, hol adjátok fel. Egy kis falut, Szurdokpüspökit, a Nyugati Mátra legromantikusabb falucskáját választottuk az összesen mintegy 150 km-es gyalogutunk kiinduló állomásának. A „100 km a Vörös Hadsereg nyomán” jelvényszerző túramozgaloan, amelyet ez év februárjában írt ki a Magyar Természetbarát Szövetség, tulajdonképpen nem lép fel a benne résztvevőkkel szemben olyan szigorú követelményekkel, mint a táv egyszuszra való teljesítése. Mi viszont az ország bármely részében részletekben is lebonyolítható túra egy talán legszebb összefüggő részét kívántuk bemutatni. Itt állunk tehát a kapuban, az érintendő hat hegység — Mátra, Karancs-Medves, Cserhát, Börzsöny, Gerecse, Pilis — magunk választotta kapujában. Hideg, csípős szél fúj. Jobbra szokatlan külsejű, ismeretlen rendeltetésű mikrokombinát füstölög. A kis falucskához a vasúttal derékszögelő, köves út vezet, s viszonylag közel vad rengeteg húzódik. Sziklás meredélyek, törött csúcsú hegyek. A messziről érkező először idegennek és félelmetes világnak érzi. A kulacsunkat megtöltjük a falu kútjáinál, majd felmegyünk a pincesorkaptatón. A piros jelzés balra volse, de egy beomlott ütegállás az ellenkező irányba csábít. Az egyik szőlősgazda azt mondja: — „Katonaemberek vótak itt” — de látszik ez a mély árkokból is. Az ókori lávaömlések, hamuszórások, s a távolba, gejzirit szirtek között nagyon is sok az újkori emlék. Jöttünkre négy szemmeresztgető gyerek csapódik hozzánk. — Mit keresnek? Fegyvereik már nincsenek. Be vannak dobálva a kútba. — Milyen kútba? — Hát itt. .. meg a lapoei kút is tele van puskával... Lelkesen mutogatnak nekünk sziklába vájt alagutakat, öreg bunkereket, amelyeknek táját benőtte a gaz és sötétjükből egy rég volt háború rettenete ásít. Húsz évnél is több idő telt el, de a mai 12 évesek játékában itt még észrevehetően belejátszik a háború. A szöszke Kovács Sanyi vékonyka botot emel fel a földről, melyen egy darab madzag fityeg: — A kisgyerekek puskája — mutatja, s mondja ő a hatodikos. A kisgyerekek ... Néha-néha találnak még ma is egy-egy rozsdás vasdarabot, amely valami, fegyverre emlékeztet, fantáziájuk felgyűl, s romantikus hősökkel népesíti be a barlangsorral övezett völgyet. Néhány vadontermő, elaggott novaültetvényen átvágunk a Dióspatak irányában, de a piros jelzésnek nyomát sem leljük, s rövidesen derékig érő tüskés bozótban kell utat törnünk a Horkatető felé. Később az őszi pompában rozsdálló tölgy-, cser-, gyertyán-, szil-, juhar- és bükkfák komor susogásától kísérve kapaszkodunk egyre feljebb. A Horkatető, Kis-Koncsur, Nagy-Koncsur néhol lövedék szaggatta vonulatán haladunk és mire a Pásztói- Mátra legmagasabb csúcsára, a 806 méteres Muzsla-tetőre jutunk, minden inunkban és izomszálunkban érezzük az emelkedőket. Ebéd után irány az Ólom-tető! Az útszakaszon vihar járhatott előttünk, öreg faóriás bénán, villámsújtottan, kiégetten, háromszögelésű pontdarabokra esve, érett vadkörték — minden a földön. De most már béke honol, még a szél is elült. Nyikomnyeregben avart túró fekete disznókonda harsogva töri a makkot. A „gazda” sehol. Átmászunk a vöröskői karámon és nekiereszkedünk a kis „krokodil” kerül utunkba: már nem érik a völgyet, de a Mátrabérc messzi hegyi világa élénk kontúrokkal sugárzik, akár egy Csomtvári-kép. Eddig az örökös kapaszkodás fárasztott, most ,éppen elég visszatartani a „lovakat”. Sólyombikk előtt, a Futó-pataknál azonban úgy fékezünk, hogy majd orra bukunk, ugyanis a kis gázló előtt jó 30 cm-es sárgafoltos, ébenfekete bőrű kis „krokodill” kerül utunkba: a híres és hegyekben ritka Szalamander. Lomhán kúszik, de fürge is tud lenni, s a mátrai emberek azt tartják, hogy mérges és veszélyes a harapása, holott ennek semmi alapja nincs. A falu után meredek hegyoldal alján vezet az út A fák között óriási kőtömbök, mintha egy óriásbébi szétszedte volna játékszereit. A Csörgő-patak tiszta vize immár fényes feketének látszik, s lassan már nem a nap, hanem a hold világít Sebaj — gondoljuk, már közel van az ágasvári turistaház. Közel? Az első tábla 500 m-re jelzi, a második 700 métert mond, míg a harmadikon már 800 méter a hiteles távolság. Egyre csak megyünk, aztán egy nyíl nyomán belevágunk a sötéten alvó erdőbe, s félórás keverés után beesünk a turistaház ajtaján. — Sajnos, már nincsen szabad szobánk — így a gondnok —, előre lefoglalták az IBUSZ- nál. Forduljunk vissza? Inkább a küszöbön alszunk. Szerencsénkre a Mechanikalabor SK 33 előrelátó turistája közül négy lemaradt, és nekünk is jut hálóhely. Csak az a furcsa, hogy a 6 ágyas szobában mindössze ketten alszunk. De la ihatunk Bánkiér! További nehéz út előtt állunk. Dávid Sándor Z. Vincze György Az első, de nem az utolsó — Ha ezt a csapatot nem verjük meg nagyon — mondta szombaton este, a mérkőzés előtt Kovács László, a Bp. Honvéd válogatott játékosa —, akkor visszaadom a szerelésemet. Nem kellett visszaadnia — nagyon megverték. Megverhették volna borzasztóan is, de ők csak nagyon akarták. Tizenhét gólos különbség erejéig. A bolgár VNF ,,G. Dimitrov” a találkozó előtt a nagy „X” volt. Senki nem tudott róluk semmit, azon túl persze, hogy ők nyerték tavaly a bolgár bajnokságot, hiszen ez a kézilabda Európa Kupa a bajnokcsapatok részére van kiírva. Még azt is csak a beavatottak tudták, hogy a csapat a bolgár Testnevelési Főiskola kézilabda-együttese. Lassanként persze minden kiderült. A bemutatásnál például az, hogy ki hányszoros válogatott. Hrisztov négyszeres — Kovács harminckilencszeres, Volcsev ötszörös — Adorján kerek negyvenszeres, Sztojlov hatszoros , Fenyő huszonkilencszeres és így tovább ... Aztán kiderült az is, hogy a jókötésű szófiai főiskolások nem egyenlő ellenfelei a Honvédnak, ha azok egy kicsit komolyan veszik a dolgot, öt perc alatt dobtak vagy tíz gólt, aztán ötig egyet sem, aztán megint vagy nyolcat... Annak a bizonyos öt percnek lett egyébként „áldozata” Szűcs Ferenc, a rádió riportere, aki kis kézi magnóját éppen arra az időre kapcsolta be, amikor a Honvéd-fiúk úgy döntöttek, hogy egy kicsit pihennek. Beszélt, beszélt, várta a gólt, hiába... öt perc után mérgesen kikapcsolt. „Szólni kell a fiúknak” — javasolta valaki tréfás-komolyan —, „hogy dobjanak néhányat még a rádió kedvéért". A Honvéd eztán dobott felszólítás nélkül is vagy húszat. A rend kedvéért. ★ Három portré. ADORJÁN — Hosszú, vékony termet, inkább kosárlabdázó típus. Csapatkapitány és észjátékos. Megáll középen, ördöngősen osztogat, egyszercsak villan a szeme, rést talál, lendül a hosszú jobb kéz. A kapusnak még akkor is nyitva a szája, amikor kiveszi a hálóból a labdát. FENYŐ — Tizenkét gólt dobott, de nemcsak dobott, hanem „úgy” dobott. Messziről, közelről, beugorva, fordulva, pöccintve, ütve, megugorva, betörve. Nem is játszott — alakított. Dinemicot nyert. SZÉPLAKI — Alacsony, piknikus típus. Leginkább gumi labdához hasonlítható. Mindent megfogott. Illetve egyet-egyet azért nem. Olyankor mérgesen a földre ütött és csóválta a fejét, mintha a győzelem forogna kockán. Vastapsot kapott, amikor megsérülve lement a pályáról.★ Ami még az Eb-találkozóhoz tartozik, az első volt Budapesten, de reméljük, a Honvéd gondoskodik majd róla, hogy nem az utolsó. K. M. wauwuiwn Bnii RHi & Hétfő, 1965. november 1.