Népsport, 1965. december (21. évfolyam, 239-259. szám)

1965-12-02 / 239. szám

I SZÁMADÁS LABDARÚGÁSBAN­­ Újabb lépés a korszerű felé — ez jellemezte az NB ifjúsági bajnokságot XI. — Mi lehet a titka annak, hogy olyan sokan járnak az NB-s ifjúsági labdarúgó-mérkő­zésekre? Többször is hallottuk ezt a kijelentést nagy mérkőzéseken, amikor a nézőszámokról esett szó. A magyarázat egyszerű. A bajnokságban szereplő ifjúsági együttesek többsége jó játék­erőt képvisel. Szinte minden Az ifjúsági csapatok évről év­re átalakulnak. Egy esztendeje két korosztály öregedett ki, idén az 1947-esek búcsúznak, te­hát megint alaposan megválto­zik az összetétel. Nos, ebben a sajátos helyzetben lehet építe­ni, lehet a játékosok egyénisé­gét alakítani, ütőképessé ko­vácsolni a csapatokat? Erről így vall Mérei Vilmos, az MTK fia­taljainak edzője: — Amikor az idény elejére összejön az új csapat, addigra mi már mindent előkészítünk. Az MTK-ban szokás, hogy az ifjúsági Ul-ban játszanak azok, akik a következő évben előre­rukkolnak az ifi első csapatba. Ezeknek a gyerekeknek, amikor egy év után átkerülnek a leg­jobbak közé, még mindig van egy vagy két esztendejük, hogy az ifjúságiak között rúgják a labdát. Ez a gyakorlat a többi élcsa­patnál is, csapatban van néhány ügyes Labdarúgó. Látni elgondolást, jól felépített korszerű támadá­sokat és főleg sok gólt! Ebben főként az MTK és az Újpesti Dózsa jeleskedett. A kék-fehé­rek méltán nyerték el a bajno­ki címet. Az őszi idényben pél­dául 60 gólt lőttek Karsaiék. A Bp. Elő-é-''’- 13-at,­ a Bp. Spar­­tacusnak pedig 12-t. Állandóan visszatérő kérdés: hogyan lehet egy folytonosan változó csapatot győzelemről győzelemre vezérelni? Ehhez az edzések és a mérkőzések so­kasága is­­ kevés. Magánéle­tük nagy részét is együtt töltik a fiatalok, s így alakul ki az a baráti közösség, amelynek han­gulata elsődlegesen a pályán, de aztán a magánéletben, a ta­nulásban, a munkában hat. E baráti közösségek megalko­tói az edzők. Az MTK-ban Mé­rei, a Ferencvárosban Csanádi Ferenc, a Csepelben Marosvári, a Bp. Honvédben Faragó, a Vasasban Noszkay, az Újpesti Dózsában az idősebb Krischof­­fer, az EVTK-ban Gulácsi, a BVSC-ben Jéger, az Egyetér­tésben Lugosi, a III. kerületben Szirtesi, az Izzóban Fábián stb. Jól képzett, a labdarúgást és a fiatalokat egyaránt szerető, egykori kitűnő játékosok. Idén új elbírálási for­mát vezettek be az ifjú­sági bajnokságban. Egyenlő pontszám esetén­­ a gólkülönb­ség dönti el a helyezéseket. Nos, ez feltétlenül hozzájárult a csatárjáték további javításá­hoz. Az élvonalbeli csapatok tagjait arra ösztönözte, hogy minél több gólt szerezzenek. Sajnos, ennek visszahatásaként a kisebb képességű klubok be­álltak védekezni, s kevesebb gondot fordítottak a csatár­játék javítására. Nyilván jövőre erre jobban ügyelnek, s akkor nem­csak fent, hanem lent is eléri célját az új típusú gólarány­számítás. Sok biztató jelenség ellenére volt néhány esemény, ami nem tetszett. Néhány egyesületünk­ben akadozott a nevelőmunka. Olyannal is találkoztunk, hogy a gyengébb ifjúsági együttese­ket elsősorban úgy erősítették, hogy idegenből igazoltak. Akadt klub, amelyik lebe­csülte ifjúsági csapatát, nem engedte át még a mérkőzés idejére sem a füves pályát, pe­dig az szabad volt. 1966-ban újabb NB I-es csa­pat ifjúsági együttese kerül a bajnokságba, a Dorog. A Bp. Előre és a B. Spartacus ki­esett. Remélhetőleg az eddigi sikereken és eredményeken fel­buzdulva tovább emelkedik a színvonal Szeretnénk ismét szá­mos olyan tehetséggel találkoz­ni, aki néhány év múlva az él­vonal büszkesége, vagy éppen szerény, de­­ megbízható egyénisége lesz. Varga Béla A tervszerű munka dicsérete Türelem, türelem Az edzők nap, mint nap tar­tották a kapcsolatot a felnőt­tek szakvezetőivel. Javaslataik alapján kerültek aztán, ha szükség volt rá, az első csa­patba néhányan. Megállapíthat­juk: az NB I-ben szereplő ifjú­sági játékosok többsége helyt­állt. Persze sorozatmérkőzések­­re még nem alkalmasak. Ügye­sen játszott például Kansai, de őreá inkább még az ifjúsági csapatban volt szükség. Neki is érdeme, hogy 26 gólkülönbség­gel lett bajnok az MTK az újpesti Dózsa előtt. A Ferencvárosban Szőke, az Újpesti Dózsában Solymosi II és a legutolsó mérkőzésen Fa­zekas, a Szegedben Zöldi, a Salgótarjánban Kocsis, a Tata­bányában Horváth, a III. ker. TTVE-ben Müller vert gyöke­ret, hogy csak néhányat említ­sünk a nevesebbek közül. Akadtak persze olyanok is, akik csalódást okoztak, de en­nek fő oka a türelmetlenség. Más az első csapatban, és más az ifjúsági együttesben ját­szani. Néhányan ezzel nem szá­moltak. Ebből az a tanulság, hogy nem szabad túl hirtelen kiemelni fiatalokat. A játékossá érés egyik legfontosabb állo­mása az ifjúsági együttes, ahol az egykorú fiatalok között játszhatnak. Nem szabad te­hát siettetni a fiatalok csata­sorba állítását. Erről számos ifjúsági edzővel beszélgettünk, egybehangzó véleményük volt: ha szükséges, akkor akár egy évet is várni kell. Ezalatt fizi­kailag, lelkileg, taktikailag és nem utolsósorban technikailag is teljesen éretté válhat a fia­­tal Ez az áldozat kifizetődik majd, és azok a játékosok, akik az ifjúsági csapatban is jól ját­szottak, megállják helyüket majd a felnőttek társaságában is. Összeállították a röplabdások kereteit A szövetség elnöksége Po­­rubszky László és Havasi Gyula javaslata alapján összeállította a röplabdásoknak a jövő év fel­adataira készülő válogatott ke­retét. A férfiaknál 18 röplabdás ka­pott helyet a világbajnokságra készülő keretben. Az idősebb játékosok köz­ül Prouza Ottó, a Vas­as több, mint százhuszonöt­­szörös válogatottja maradt k­i a keretből, míg új játékosként a csepeli Policsányi, a főiskolás Polányi, a győri Bodó András, a bajai Petrekanice és Kovács, a Vasas fiataljának neve szerepel a legjobbak között. A nők 14 játékost számláló keretében különösebb változás nincs, itt az utánpótlás és ifjú­sági keretbe válogattak be több fiatalt. A válogatott keretek a követ­kezők. Férfiak: Bodó G., Czafik, Czakó, Flórián, Tatár (Bp. Hon­véd) Jánosi, Lantos, Molnár, Sá­­rosi (Újpesti Dózsa), Tüske (ASE). Buzek Policsány­ (Cse­pel), Tóth, Nagy, Polányi (TFSE), Bodó A. (Győri Dózsa), Petreka­­nics (Bajai Honvéd), Kovács K. (Vasas). Nők: Dencsiné, Bara­nyánné, Nagyné (Bp. Vörös Me­teor), Maklári Hadó (Vasas Tur­bó). Fekete, Blaumanné (Újpesti Dózsa). Böröczy, Bokros Papp (TFSE), Gaál (Bp. Előre), Ger­­ha­rdtné (M­M), Tatámé, Hal­mai (BVSC). SZÉEJEG Hol a határ? C­súcstartók és új csillagok az atlétika egén. Kápráztató eredmények, versenyben a száguldó idővel. Minden korszaknak megvolt a maga csodálatos rakétaem­bere, akinek teljesítményét úgy könyvelte el a világ, mint megdönthetetlent, mint az emberi teljesítőképesség végső határát. Hágy, Zátopek, Iharos, Kuc, megannyi nagyszerű futó, megannyi káprázatos világcsúcs, csodálatos eredmény, s mindegyik csúcs megdőlt, mindegyik után felmerült a kér­dés: hol a határ? Meddig tart még ez a végtelen verseny­­futás — az órával? S mindannyiszor visszhangzott a fele­let: ez már „a Csúcs", az emberi teljesítőképesség csúcsa. Aucklandben egy 25 éves atléta, Keino ötezer méteren felállított új világcsúcsa, bár ismét ámulatba ejtette a szak­embereket szurkolókat és ellenfeleket egyaránt, mégis más­fajta csúcs. Keino 13:24.2-es eredménye után nem keresik a felső határt. Nem — Keino világcsúcsa azért másfajta csúcs, mert azt állítják róla, hogy — tovább javítható. Meddig? Ki tudja, hogy hol a határ? ­\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Húszmilliárd forint! Népgaz­daságunk számára is számottevő ez az összeg, melyet 300 ezer szövetkezeti és kisipari dolgozó egy év alatt termelt. Felmerül­het a kérdés, hogyan kerül egy gazdasági eredmény egy sport­lap hasábjaira. Az összefüggést azonban nem nehéz kitalálni, az OKISZ és KIOSZ dolgozói­nak termelési eredményei, az innen nyert forintok éltetik, erősítik, gyarapítják a szövet­kezetiek sportéletének zászló­vivőjét, a Bp. Spartacust is. Ez az időszak a zárszámadás­­ készítésének feladatát rója a­­ gazdasági élet vezetőire, de ugyanígy készülnek a zárszám­adásra ezekben a hetekben sportéletünk gócaiban, az egye­­s­sületekben. Közeledik a Spar­­t­­acusban is a vezetőségválasztó­­ küldöttközgyűlés ideje, amikor­­ két év munkájáról, az emberi­­ és anyagi javakkal történt sá­fárkodásról ad majd számot a jelenlegi vezetőség. Méhész Géza, a Bp. Spartacus elnöke és Regőczi Kálmán, az OKISZ sportosztály vezetője elmondta: hogyan is készül a sportkör a nagy napra, a veze­­tőségválasztásra és egyúttal át- ■ tekintést nyújtanak a sportkör életéről, helyzetéről. Megtudtuk, hogy az 1300 tagot foglalkoztató 25 szakosztály szeptemberben megkapta a többoldalas tájékoztatót, s en­nek alapján már lezajlottak a küldöttválasztó gyűlések. „Megkomolyodtak­ a szakosz­tályok, ezt lehet megállapítani. A küldöttek többsége az idő­sebbek, a tapasztaltabbak, a régi tagsággal rendelkezők, a klub hűségesei közül kerültek ki. Persze, a fiatalság, a KISZ is képviselve lesz. A szakosztályi küldöttek név­sorát nézve a „legmárkásabb” nevekkel találkozunk, mint például a nemrég világbajnok­ságot nyert női kézilabda-csa­pat tagjai: Balogh Márta, Csen­­kiné, Guricsné, Hajekné, Jóna Magda. S aztán a többiek, Tressel Mária tornász, Tipary Lajos sakkmester, Szigeti Ottó teniszmesteredző, Keresztes La­jos olimpiai birkózóbajnok és még sokan mások az egyesület kiválóságai közül. Létesítmények nélkül nincs sportélet. A Bp. Spartacus fel­legvára a Szentkirályi utcai tornacsarnok, amelynek felújí­tásáért sokat tett a két év alatt az egyesület vezetősége. Büsz­kesége az egyesületnek az Árok utcai teniszpálya, a Klapka ut­ca a férfi kézilabdázók otthona, a Kőér utcában 1966-ban feje­ződik be a sportkombinát épí­tése, itt több pálya, öltöző és klubhelyiség várja majd a spor­tolókat. A vezetőség persze számol a sportolók számának és az igé­nyeknek a növekedésével is. Nyilván felmerül majd a szak­osztályok részéről a helyiség­kérdés, így például az országos bajnok sakkszakosztályé, ame­lyet a Szentkirályi utcában lehet majd megnyugtatóan elhelyezni. Nem lesz könnyű feladata az új vezetőségnek, de szeren­csére olyan aktívákra támasz­kodhat, mint Szabó László, a Fakitermelő Szövetkezet elnöke, Pazár Sándor KISZ-titkár és sokan mások, akik szívügyük­nek tekintik a szövetkezetiek sportmozgalmának fejlődését. A háttérben pedig névtelenül, de nagy jelentőséggel, ott áll­nak a szövetkezeti dolgozók százezrei, akiknek keze munká­ja nyomán értékké és millió forintokká válik az anyag­­ hasznára az országnak és a sportnak. Sándor Béla Készítik a zárszámadást Ismert nevek a küldöttek között Csütörtök, 1965. december?Z VIL Ne higgye senki — a cikk clméből ítélve —, hogy a ma­gyar sportküldöttség már Dél- Amerikából hazafelé utazván szelte át az Atlanti óceánt. Még itt vagyunk Chilében. Arról van szó, hogy itt, a fő­városban, gyakran ülik körül a magyar sportemberek asz­talát régi ismerőseink, santia­góiak és rengóiak, akik sze­retettel őrzik a VB-ről az em­lékeket. Minden érdekli ezeket a kedves ismerősöket, köztük az itt élő magyarokat is, ami játékosaink körül történik. Nem is egyszer fel kell így elevenítenünk, illetve vissza kell forgatnunk, az óceánon át történt utazásunk filmjét. Előkelő környezetben Londonban robogtunk a re­pülőtér felé. Ezt a robogást úgy kell érteni, hogy amíg a város belterületét nem hagy­tuk el, örülhettünk, hogy megszakítás nélkül harminc métert megtehettünk az ész­bontó csúcsforgalomban. Nem késtük le mégsem az indulást. A BEA gépén szinte egyetlen nagy ugrásnak tűnt az út a csatorna felett. Párizsban nagy meglepetés ért minket, az Orly-repülőtér egyik termében, a farkaséhes társaságot terített asztal várta. A fiúk beültek a pompásan felterített, virágokkal díszített asztalok mellé. Elismeréssel vették tudomásul a szeretet­teljes gondoskodást. Hamaro­san hűsítő italok kerültek az ólomkristály poharakba, az­tán az ezüst tálakkal feltűn­tek az elegáns pincérek. Gő­zöl­gött a forró leves . .. Egy emelettel tévedtek... Térdükre helyezték játéko­saink a szalvétát, derűs és biztató arccal tekintettek a pincérek felé. Aztán észrevet­tük: nem rakják le a kiszol­gálók az asztalra a tálakat.. . Gyors, izgatott hangú „röp­­gyűlést” rendeztek a pincérek, vitatkoztak, dühös pillantáso­kat vetettek ránk. Sípos Feri törte meg a csen­det: — Ezek, úgy látszik, közben megtudhatták a londoni ered­ményt és határozatot hoztak, olyan csapatot nem szolgál­nak ki, amelyik 4:0-ra kika­pott . .. Rövidesen minden kiderült: rossz helyre hoztak bennün­ket, egy emelettel tévedtek. Más küldöttséget várt ez a te­rem. Mire eldőlt, hogy majd ki fogja fizetni a két vacsora közti különbséget, kihűlt a leves. Ettől eltekintve min­denki jóízűen fogyasztotta el a vacsorát. A szervírozás és a vacsora minősége között óriási volt a különbség­­ a szervírozás javára. Solymosi­­nak erről ez volt a konkrét véleménye: — Az ezüst evőeszköz he­lyett szívesebben fogadtam volna el egy bugylibicskát, ha a különleges francia ízek­kel teli ételek helyett igazi pesti bécsiszeletet szolgáltak volna fel... Semmi sem „oké“ Miközben az Orly-repülőtér várótermében a gépmuzsika halk melódiája mellett diszk­rét és finom illatok terjedtek szét, mi azt kérdeztük egy­mástól: — Ki mit tud arról, miért késhet teljes órát az óceán járó brazil repülőgép. De, ami késik, nem múlik. A Boeing-gép leszállt a beton­ra. Most már semmi akadálya az óceán átszelésének — gon­doltuk. De az élet nem olyan egyszerű. Kiderült, hogy több az utas, mint az üres hely. .. Hiába van rendben a jegy — semmi sem „oké”__Ilyen ro­hanást a jegyekért leg­utoljára az 1954-es májusi ma­gyar—angol mérkőzés előtt láttunk a Népstadion pénztá­rainál. Játékosaink csakhamar be­bizonyították, a gyorsaság és a helyezkedés tekintetében nálunk már semmi baj nincs. Az utasok még faultokkal sem tudták megelőzni labda­rúgóinkat. (Bár ilyen gyorsak lettek volna, és így helyezked­tek volna Frankfurtban és Londonban is , a játéko­saink ...) Nem szabad „felvágni" Lisszabonban kellemes szél fújdogált a repülőtér betonja fölött. Első utunk a büfébe vezetett. A londoni szép na­pokból mindenkinek maradt a zsebében néhány pennyje, ami éppen elég narancs- vagy citromszörpre. Szavamra, nem spórolásból tettem, amikor nagy szerényen egy üveg ás­ványvizet kértem — ez oltja a szomjat. A büfés csak rám­nézett. Majd vette a telefont és arra kért, várjak néhány pillanatig. Néhány perc múlva a szomszéd helyiségből egy fehérmellényes, lakásszerű ki­szolgáló érkezett, és ezüst­tálcán, mély meghajlással nyújtotta át a kincset: az ás­ványvizes üveget. Akárcsak évtizedekkel ezelőtt a pezs­gőspoharat, az Európába ér­kezett kaportalai maharadzsá­nak. Egy USA-dolárt kért érte... Szégyen ide, szégyen oda, megreklamáltam a magas árat. Ennyiért ugyanis odahaza egy palack . Tolcsvai bort is ka­pok. A pincér rám nézett, mintha csak mondaná: ha ke­vés a pénze, ne kérjen szóda­vizet, elégedjék meg az úr - mondjuk narancslével ... Ott, Lisszabonban jöttem rá: egy kis ország fiának nem szabad külföldön felvágnia. Nem kell olyan luxusitalok után futnia, mint­­ az ás­ványvíz, mellény Mondanom sem kell, sem szép, sem nyugodt álmom nem volt az óceán felett. Ilyesmi nincs az elsötétített Boeingen. Hiába nyomott­a a kezembe a brazil stewardess egy kék műanyagpapucsot, hogy ezt húzzam fel a lá­bamra, ettől nem lett köny­­nyebb az alvás. Különben megható, hogyan gondoskodnak a repülőtársasá­gok az óceán fölött utazókról. Szépen, érthetően megmagya­rázták ugyanis, hogy amikor zuhanni kezd a gép, hogyan húzzák fel az utasok a mentő­mellényt . . . De mit ajánlottak évekkel ezelőtt, amikor­­ a zakóhoz még nem volt divat a mel­lény? ... A félhomályban, tolmácso­lás segítségével, valaki meg­kérdezte a fiúk közül, hogy mit ajánl a szaktársnő a cá­pák ellen? ... — Közölhetem az urakkal, hogy ezen az útvonalon már évtizedek óta nem jelentkez­tek cápák — hangzott a meg­nyugtató válasz... Baróti előtt néhány évszázaddal... Ez az éjszaka bizony hoss­­zú ideig tartott. Kevesen szundikáltak, hosszabb időn át egyedül Illovszky Rudolf edző aludt, mint a tej. Gon­dolom, nemcsak a Vasas-baj­nokság fáradalmait, izgalmait pihente még itt is ki. Varga Zoli volt az első, aki felfedezte a földet. Azt hi­szem, szőke összekötőnknek, Baróti előtt néhány évszázad­dal, az akkori kapitány, Ko­­lumbus Kristóf nagy hasz­nát vette volna ... Nem kel­lett volna hosszú hónapokig hánykolódniuk a haragos vi­zek felett, mert lám, Zoli né­hány óra alatt felfedezte Ame­rikát ... Copacabana madártávlatból Recife után újra a levegő­ben. Közeledünk portyánk el­ső állomásához. A téma is­mét a futball. A repülőgépről kirajzolódnak Brazília partjai, megjelennek alattunk Rió fel­hőkarcolói. Vöröses-sárgás pántlika húzódik végig a par­ton. Copacabana, a híres ten­gerpart homoksávja, ahol a gyerekek reggeltől estig ker­getik a labdát; mezítláb szer­zik meg azt a magas fokú technikai képzettséget, amely a brazilok játékára jellemző. Bizony, egy kicsit irigykedve gondoltunk arra: ebben a ha­talmas kiterjedésű országban talán még évszázadokig sem lesznek a labdarúgásnak grundgondjai! Bene felfedezése Rio de Janeiróban rövid vá­rakozás után átszálltunk a Sao Pauló-i különjáratra, és menetrendszerű pontossággal megérkeztünk portyánk első dél-amerikai színhelyére. Kat­togtak a gépek, peregtek a film- és tv-riporterek masi­nái. Birtokukba vették a szö­vetségi kapitányt, Albertét, Sí­post, dr. Fenyvesit, aki itt kü­lönösen népszerű. És pillanatok alatt felfedez­ték Bene Ferit, a tokiói olim­pia gólkirályát. Nagy volt az izgalom, a kiabálás, azt már az első percekben megállapíthattuk: hangban az argentinok a vi­lág minden nációját messze megelőzik. A Chinoin „márka" lett labdarúgásban is Innen üzenem az újpesti Chinoin sportolóinak, hogy egyesületük jelvénye büszkén csillog november 23 óta a Boca Juniors elnökének gomb­lyukában. A klub elnöke ugyanis nem hitte el, hogy jelvény nélkül utaztam közel húszezer kilométert. Neki lett igaza, mert a repülőtéren ju­tott eszembe: Darvas József, az Újpesti Dózsa sportküldött­ségének a vezetője, illetve a Chinoin vezérigazgatója, még Londonban megajándékozott egy Chinoin-jelvénnyel. Gyor­san átnyújtottam a Boca Ju­nioré elnökének, aki rögtön megkérdezte, hogy ez a klub hányadik helyen végzett az idei bajnokságban? ... — Csak egy ponttal maradt el az elsőtől — mondottam. — Aááá... — csak ennyit mondott a Boca elnöke, s fe­jét elismerően hajtotta meg. És a jelvényt büszkén tűzte fel gomblyukába. A gyógyszer mellett tehát az újpesti gyár „márka” lett labdarúgásban is__ ★ ... Miközben idáig eljutot­tam „filmünk” forgatásával, az egyik chilei sportújság­író kopogott be a szo­bámba : Indul az autó a ki­rándulásra a Cordillerák lá­bához ... Santiago de Chile dec. 1. Tabák Endre 4O OOO lem labdarúgóinkkal Séta asz forállto­ át

Next