Népsport, 1965. december (21. évfolyam, 239-259. szám)
1965-12-02 / 239. szám
I SZÁMADÁS LABDARÚGÁSBAN Újabb lépés a korszerű felé — ez jellemezte az NB ifjúsági bajnokságot XI. — Mi lehet a titka annak, hogy olyan sokan járnak az NB-s ifjúsági labdarúgó-mérkőzésekre? Többször is hallottuk ezt a kijelentést nagy mérkőzéseken, amikor a nézőszámokról esett szó. A magyarázat egyszerű. A bajnokságban szereplő ifjúsági együttesek többsége jó játékerőt képvisel. Szinte minden Az ifjúsági csapatok évről évre átalakulnak. Egy esztendeje két korosztály öregedett ki, idén az 1947-esek búcsúznak, tehát megint alaposan megváltozik az összetétel. Nos, ebben a sajátos helyzetben lehet építeni, lehet a játékosok egyéniségét alakítani, ütőképessé kovácsolni a csapatokat? Erről így vall Mérei Vilmos, az MTK fiataljainak edzője: — Amikor az idény elejére összejön az új csapat, addigra mi már mindent előkészítünk. Az MTK-ban szokás, hogy az ifjúsági Ul-ban játszanak azok, akik a következő évben előrerukkolnak az ifi első csapatba. Ezeknek a gyerekeknek, amikor egy év után átkerülnek a legjobbak közé, még mindig van egy vagy két esztendejük, hogy az ifjúságiak között rúgják a labdát. Ez a gyakorlat a többi élcsapatnál is, csapatban van néhány ügyes Labdarúgó. Látni elgondolást, jól felépített korszerű támadásokat és főleg sok gólt! Ebben főként az MTK és az Újpesti Dózsa jeleskedett. A kék-fehérek méltán nyerték el a bajnoki címet. Az őszi idényben például 60 gólt lőttek Karsaiék. A Bp. Elő-é-''’- 13-at, a Bp. Spartacusnak pedig 12-t. Állandóan visszatérő kérdés: hogyan lehet egy folytonosan változó csapatot győzelemről győzelemre vezérelni? Ehhez az edzések és a mérkőzések sokasága is kevés. Magánéletük nagy részét is együtt töltik a fiatalok, s így alakul ki az a baráti közösség, amelynek hangulata elsődlegesen a pályán, de aztán a magánéletben, a tanulásban, a munkában hat. E baráti közösségek megalkotói az edzők. Az MTK-ban Mérei, a Ferencvárosban Csanádi Ferenc, a Csepelben Marosvári, a Bp. Honvédben Faragó, a Vasasban Noszkay, az Újpesti Dózsában az idősebb Krischoffer, az EVTK-ban Gulácsi, a BVSC-ben Jéger, az Egyetértésben Lugosi, a III. kerületben Szirtesi, az Izzóban Fábián stb. Jól képzett, a labdarúgást és a fiatalokat egyaránt szerető, egykori kitűnő játékosok. Idén új elbírálási formát vezettek be az ifjúsági bajnokságban. Egyenlő pontszám esetén a gólkülönbség dönti el a helyezéseket. Nos, ez feltétlenül hozzájárult a csatárjáték további javításához. Az élvonalbeli csapatok tagjait arra ösztönözte, hogy minél több gólt szerezzenek. Sajnos, ennek visszahatásaként a kisebb képességű klubok beálltak védekezni, s kevesebb gondot fordítottak a csatárjáték javítására. Nyilván jövőre erre jobban ügyelnek, s akkor nemcsak fent, hanem lent is eléri célját az új típusú gólarányszámítás. Sok biztató jelenség ellenére volt néhány esemény, ami nem tetszett. Néhány egyesületünkben akadozott a nevelőmunka. Olyannal is találkoztunk, hogy a gyengébb ifjúsági együtteseket elsősorban úgy erősítették, hogy idegenből igazoltak. Akadt klub, amelyik lebecsülte ifjúsági csapatát, nem engedte át még a mérkőzés idejére sem a füves pályát, pedig az szabad volt. 1966-ban újabb NB I-es csapat ifjúsági együttese kerül a bajnokságba, a Dorog. A Bp. Előre és a B. Spartacus kiesett. Remélhetőleg az eddigi sikereken és eredményeken felbuzdulva tovább emelkedik a színvonal Szeretnénk ismét számos olyan tehetséggel találkozni, aki néhány év múlva az élvonal büszkesége, vagy éppen szerény, de megbízható egyénisége lesz. Varga Béla A tervszerű munka dicsérete Türelem, türelem Az edzők nap, mint nap tartották a kapcsolatot a felnőttek szakvezetőivel. Javaslataik alapján kerültek aztán, ha szükség volt rá, az első csapatba néhányan. Megállapíthatjuk: az NB I-ben szereplő ifjúsági játékosok többsége helytállt. Persze sorozatmérkőzésekre még nem alkalmasak. Ügyesen játszott például Kansai, de őreá inkább még az ifjúsági csapatban volt szükség. Neki is érdeme, hogy 26 gólkülönbséggel lett bajnok az MTK az újpesti Dózsa előtt. A Ferencvárosban Szőke, az Újpesti Dózsában Solymosi II és a legutolsó mérkőzésen Fazekas, a Szegedben Zöldi, a Salgótarjánban Kocsis, a Tatabányában Horváth, a III. ker. TTVE-ben Müller vert gyökeret, hogy csak néhányat említsünk a nevesebbek közül. Akadtak persze olyanok is, akik csalódást okoztak, de ennek fő oka a türelmetlenség. Más az első csapatban, és más az ifjúsági együttesben játszani. Néhányan ezzel nem számoltak. Ebből az a tanulság, hogy nem szabad túl hirtelen kiemelni fiatalokat. A játékossá érés egyik legfontosabb állomása az ifjúsági együttes, ahol az egykorú fiatalok között játszhatnak. Nem szabad tehát siettetni a fiatalok csatasorba állítását. Erről számos ifjúsági edzővel beszélgettünk, egybehangzó véleményük volt: ha szükséges, akkor akár egy évet is várni kell. Ezalatt fizikailag, lelkileg, taktikailag és nem utolsósorban technikailag is teljesen éretté válhat a fiatal Ez az áldozat kifizetődik majd, és azok a játékosok, akik az ifjúsági csapatban is jól játszottak, megállják helyüket majd a felnőttek társaságában is. Összeállították a röplabdások kereteit A szövetség elnöksége Porubszky László és Havasi Gyula javaslata alapján összeállította a röplabdásoknak a jövő év feladataira készülő válogatott keretét. A férfiaknál 18 röplabdás kapott helyet a világbajnokságra készülő keretben. Az idősebb játékosok közül Prouza Ottó, a Vasas több, mint százhuszonötszörös válogatottja maradt ki a keretből, míg új játékosként a csepeli Policsányi, a főiskolás Polányi, a győri Bodó András, a bajai Petrekanice és Kovács, a Vasas fiataljának neve szerepel a legjobbak között. A nők 14 játékost számláló keretében különösebb változás nincs, itt az utánpótlás és ifjúsági keretbe válogattak be több fiatalt. A válogatott keretek a következők. Férfiak: Bodó G., Czafik, Czakó, Flórián, Tatár (Bp. Honvéd) Jánosi, Lantos, Molnár, Sárosi (Újpesti Dózsa), Tüske (ASE). Buzek Policsány (Csepel), Tóth, Nagy, Polányi (TFSE), Bodó A. (Győri Dózsa), Petrekanics (Bajai Honvéd), Kovács K. (Vasas). Nők: Dencsiné, Baranyánné, Nagyné (Bp. Vörös Meteor), Maklári Hadó (Vasas Turbó). Fekete, Blaumanné (Újpesti Dózsa). Böröczy, Bokros Papp (TFSE), Gaál (Bp. Előre), Gerhardtné (MM), Tatámé, Halmai (BVSC). SZÉEJEG Hol a határ? Csúcstartók és új csillagok az atlétika egén. Kápráztató eredmények, versenyben a száguldó idővel. Minden korszaknak megvolt a maga csodálatos rakétaembere, akinek teljesítményét úgy könyvelte el a világ, mint megdönthetetlent, mint az emberi teljesítőképesség végső határát. Hágy, Zátopek, Iharos, Kuc, megannyi nagyszerű futó, megannyi káprázatos világcsúcs, csodálatos eredmény, s mindegyik csúcs megdőlt, mindegyik után felmerült a kérdés: hol a határ? Meddig tart még ez a végtelen versenyfutás — az órával? S mindannyiszor visszhangzott a felelet: ez már „a Csúcs", az emberi teljesítőképesség csúcsa. Aucklandben egy 25 éves atléta, Keino ötezer méteren felállított új világcsúcsa, bár ismét ámulatba ejtette a szakembereket szurkolókat és ellenfeleket egyaránt, mégis másfajta csúcs. Keino 13:24.2-es eredménye után nem keresik a felső határt. Nem — Keino világcsúcsa azért másfajta csúcs, mert azt állítják róla, hogy — tovább javítható. Meddig? Ki tudja, hogy hol a határ? \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Húszmilliárd forint! Népgazdaságunk számára is számottevő ez az összeg, melyet 300 ezer szövetkezeti és kisipari dolgozó egy év alatt termelt. Felmerülhet a kérdés, hogyan kerül egy gazdasági eredmény egy sportlap hasábjaira. Az összefüggést azonban nem nehéz kitalálni, az OKISZ és KIOSZ dolgozóinak termelési eredményei, az innen nyert forintok éltetik, erősítik, gyarapítják a szövetkezetiek sportéletének zászlóvivőjét, a Bp. Spartacust is. Ez az időszak a zárszámadás készítésének feladatát rója a gazdasági élet vezetőire, de ugyanígy készülnek a zárszámadásra ezekben a hetekben sportéletünk gócaiban, az egyessületekben. Közeledik a Spartacusban is a vezetőségválasztó küldöttközgyűlés ideje, amikor két év munkájáról, az emberi és anyagi javakkal történt sáfárkodásról ad majd számot a jelenlegi vezetőség. Méhész Géza, a Bp. Spartacus elnöke és Regőczi Kálmán, az OKISZ sportosztály vezetője elmondta: hogyan is készül a sportkör a nagy napra, a vezetőségválasztásra és egyúttal át- ■ tekintést nyújtanak a sportkör életéről, helyzetéről. Megtudtuk, hogy az 1300 tagot foglalkoztató 25 szakosztály szeptemberben megkapta a többoldalas tájékoztatót, s ennek alapján már lezajlottak a küldöttválasztó gyűlések. „Megkomolyodtak a szakosztályok, ezt lehet megállapítani. A küldöttek többsége az idősebbek, a tapasztaltabbak, a régi tagsággal rendelkezők, a klub hűségesei közül kerültek ki. Persze, a fiatalság, a KISZ is képviselve lesz. A szakosztályi küldöttek névsorát nézve a „legmárkásabb” nevekkel találkozunk, mint például a nemrég világbajnokságot nyert női kézilabda-csapat tagjai: Balogh Márta, Csenkiné, Guricsné, Hajekné, Jóna Magda. S aztán a többiek, Tressel Mária tornász, Tipary Lajos sakkmester, Szigeti Ottó teniszmesteredző, Keresztes Lajos olimpiai birkózóbajnok és még sokan mások az egyesület kiválóságai közül. Létesítmények nélkül nincs sportélet. A Bp. Spartacus fellegvára a Szentkirályi utcai tornacsarnok, amelynek felújításáért sokat tett a két év alatt az egyesület vezetősége. Büszkesége az egyesületnek az Árok utcai teniszpálya, a Klapka utca a férfi kézilabdázók otthona, a Kőér utcában 1966-ban fejeződik be a sportkombinát építése, itt több pálya, öltöző és klubhelyiség várja majd a sportolókat. A vezetőség persze számol a sportolók számának és az igényeknek a növekedésével is. Nyilván felmerül majd a szakosztályok részéről a helyiségkérdés, így például az országos bajnok sakkszakosztályé, amelyet a Szentkirályi utcában lehet majd megnyugtatóan elhelyezni. Nem lesz könnyű feladata az új vezetőségnek, de szerencsére olyan aktívákra támaszkodhat, mint Szabó László, a Fakitermelő Szövetkezet elnöke, Pazár Sándor KISZ-titkár és sokan mások, akik szívügyüknek tekintik a szövetkezetiek sportmozgalmának fejlődését. A háttérben pedig névtelenül, de nagy jelentőséggel, ott állnak a szövetkezeti dolgozók százezrei, akiknek keze munkája nyomán értékké és millió forintokká válik az anyag hasznára az országnak és a sportnak. Sándor Béla Készítik a zárszámadást Ismert nevek a küldöttek között Csütörtök, 1965. december?Z VIL Ne higgye senki — a cikk clméből ítélve —, hogy a magyar sportküldöttség már Dél- Amerikából hazafelé utazván szelte át az Atlanti óceánt. Még itt vagyunk Chilében. Arról van szó, hogy itt, a fővárosban, gyakran ülik körül a magyar sportemberek asztalát régi ismerőseink, santiagóiak és rengóiak, akik szeretettel őrzik a VB-ről az emlékeket. Minden érdekli ezeket a kedves ismerősöket, köztük az itt élő magyarokat is, ami játékosaink körül történik. Nem is egyszer fel kell így elevenítenünk, illetve vissza kell forgatnunk, az óceánon át történt utazásunk filmjét. Előkelő környezetben Londonban robogtunk a repülőtér felé. Ezt a robogást úgy kell érteni, hogy amíg a város belterületét nem hagytuk el, örülhettünk, hogy megszakítás nélkül harminc métert megtehettünk az észbontó csúcsforgalomban. Nem késtük le mégsem az indulást. A BEA gépén szinte egyetlen nagy ugrásnak tűnt az út a csatorna felett. Párizsban nagy meglepetés ért minket, az Orly-repülőtér egyik termében, a farkaséhes társaságot terített asztal várta. A fiúk beültek a pompásan felterített, virágokkal díszített asztalok mellé. Elismeréssel vették tudomásul a szeretetteljes gondoskodást. Hamarosan hűsítő italok kerültek az ólomkristály poharakba, aztán az ezüst tálakkal feltűntek az elegáns pincérek. Gőzölgött a forró leves . .. Egy emelettel tévedtek... Térdükre helyezték játékosaink a szalvétát, derűs és biztató arccal tekintettek a pincérek felé. Aztán észrevettük: nem rakják le a kiszolgálók az asztalra a tálakat.. . Gyors, izgatott hangú „röpgyűlést” rendeztek a pincérek, vitatkoztak, dühös pillantásokat vetettek ránk. Sípos Feri törte meg a csendet: — Ezek, úgy látszik, közben megtudhatták a londoni eredményt és határozatot hoztak, olyan csapatot nem szolgálnak ki, amelyik 4:0-ra kikapott . .. Rövidesen minden kiderült: rossz helyre hoztak bennünket, egy emelettel tévedtek. Más küldöttséget várt ez a terem. Mire eldőlt, hogy majd ki fogja fizetni a két vacsora közti különbséget, kihűlt a leves. Ettől eltekintve mindenki jóízűen fogyasztotta el a vacsorát. A szervírozás és a vacsora minősége között óriási volt a különbség a szervírozás javára. Solymosinak erről ez volt a konkrét véleménye: — Az ezüst evőeszköz helyett szívesebben fogadtam volna el egy bugylibicskát, ha a különleges francia ízekkel teli ételek helyett igazi pesti bécsiszeletet szolgáltak volna fel... Semmi sem „oké“ Miközben az Orly-repülőtér várótermében a gépmuzsika halk melódiája mellett diszkrét és finom illatok terjedtek szét, mi azt kérdeztük egymástól: — Ki mit tud arról, miért késhet teljes órát az óceán járó brazil repülőgép. De, ami késik, nem múlik. A Boeing-gép leszállt a betonra. Most már semmi akadálya az óceán átszelésének — gondoltuk. De az élet nem olyan egyszerű. Kiderült, hogy több az utas, mint az üres hely. .. Hiába van rendben a jegy — semmi sem „oké”__Ilyen rohanást a jegyekért legutoljára az 1954-es májusi magyar—angol mérkőzés előtt láttunk a Népstadion pénztárainál. Játékosaink csakhamar bebizonyították, a gyorsaság és a helyezkedés tekintetében nálunk már semmi baj nincs. Az utasok még faultokkal sem tudták megelőzni labdarúgóinkat. (Bár ilyen gyorsak lettek volna, és így helyezkedtek volna Frankfurtban és Londonban is , a játékosaink ...) Nem szabad „felvágni" Lisszabonban kellemes szél fújdogált a repülőtér betonja fölött. Első utunk a büfébe vezetett. A londoni szép napokból mindenkinek maradt a zsebében néhány pennyje, ami éppen elég narancs- vagy citromszörpre. Szavamra, nem spórolásból tettem, amikor nagy szerényen egy üveg ásványvizet kértem — ez oltja a szomjat. A büfés csak rámnézett. Majd vette a telefont és arra kért, várjak néhány pillanatig. Néhány perc múlva a szomszéd helyiségből egy fehérmellényes, lakásszerű kiszolgáló érkezett, és ezüsttálcán, mély meghajlással nyújtotta át a kincset: az ásványvizes üveget. Akárcsak évtizedekkel ezelőtt a pezsgőspoharat, az Európába érkezett kaportalai maharadzsának. Egy USA-dolárt kért érte... Szégyen ide, szégyen oda, megreklamáltam a magas árat. Ennyiért ugyanis odahaza egy palack . Tolcsvai bort is kapok. A pincér rám nézett, mintha csak mondaná: ha kevés a pénze, ne kérjen szódavizet, elégedjék meg az úr - mondjuk narancslével ... Ott, Lisszabonban jöttem rá: egy kis ország fiának nem szabad külföldön felvágnia. Nem kell olyan luxusitalok után futnia, mint az ásványvíz, mellény Mondanom sem kell, sem szép, sem nyugodt álmom nem volt az óceán felett. Ilyesmi nincs az elsötétített Boeingen. Hiába nyomotta a kezembe a brazil stewardess egy kék műanyagpapucsot, hogy ezt húzzam fel a lábamra, ettől nem lett könynyebb az alvás. Különben megható, hogyan gondoskodnak a repülőtársaságok az óceán fölött utazókról. Szépen, érthetően megmagyarázták ugyanis, hogy amikor zuhanni kezd a gép, hogyan húzzák fel az utasok a mentőmellényt . . . De mit ajánlottak évekkel ezelőtt, amikor a zakóhoz még nem volt divat a mellény? ... A félhomályban, tolmácsolás segítségével, valaki megkérdezte a fiúk közül, hogy mit ajánl a szaktársnő a cápák ellen? ... — Közölhetem az urakkal, hogy ezen az útvonalon már évtizedek óta nem jelentkeztek cápák — hangzott a megnyugtató válasz... Baróti előtt néhány évszázaddal... Ez az éjszaka bizony hosszú ideig tartott. Kevesen szundikáltak, hosszabb időn át egyedül Illovszky Rudolf edző aludt, mint a tej. Gondolom, nemcsak a Vasas-bajnokság fáradalmait, izgalmait pihente még itt is ki. Varga Zoli volt az első, aki felfedezte a földet. Azt hiszem, szőke összekötőnknek, Baróti előtt néhány évszázaddal, az akkori kapitány, Kolumbus Kristóf nagy hasznát vette volna ... Nem kellett volna hosszú hónapokig hánykolódniuk a haragos vizek felett, mert lám, Zoli néhány óra alatt felfedezte Amerikát ... Copacabana madártávlatból Recife után újra a levegőben. Közeledünk portyánk első állomásához. A téma ismét a futball. A repülőgépről kirajzolódnak Brazília partjai, megjelennek alattunk Rió felhőkarcolói. Vöröses-sárgás pántlika húzódik végig a parton. Copacabana, a híres tengerpart homoksávja, ahol a gyerekek reggeltől estig kergetik a labdát; mezítláb szerzik meg azt a magas fokú technikai képzettséget, amely a brazilok játékára jellemző. Bizony, egy kicsit irigykedve gondoltunk arra: ebben a hatalmas kiterjedésű országban talán még évszázadokig sem lesznek a labdarúgásnak grundgondjai! Bene felfedezése Rio de Janeiróban rövid várakozás után átszálltunk a Sao Pauló-i különjáratra, és menetrendszerű pontossággal megérkeztünk portyánk első dél-amerikai színhelyére. Kattogtak a gépek, peregtek a film- és tv-riporterek masinái. Birtokukba vették a szövetségi kapitányt, Albertét, Sípost, dr. Fenyvesit, aki itt különösen népszerű. És pillanatok alatt felfedezték Bene Ferit, a tokiói olimpia gólkirályát. Nagy volt az izgalom, a kiabálás, azt már az első percekben megállapíthattuk: hangban az argentinok a világ minden nációját messze megelőzik. A Chinoin „márka" lett labdarúgásban is Innen üzenem az újpesti Chinoin sportolóinak, hogy egyesületük jelvénye büszkén csillog november 23 óta a Boca Juniors elnökének gomblyukában. A klub elnöke ugyanis nem hitte el, hogy jelvény nélkül utaztam közel húszezer kilométert. Neki lett igaza, mert a repülőtéren jutott eszembe: Darvas József, az Újpesti Dózsa sportküldöttségének a vezetője, illetve a Chinoin vezérigazgatója, még Londonban megajándékozott egy Chinoin-jelvénnyel. Gyorsan átnyújtottam a Boca Junioré elnökének, aki rögtön megkérdezte, hogy ez a klub hányadik helyen végzett az idei bajnokságban? ... — Csak egy ponttal maradt el az elsőtől — mondottam. — Aááá... — csak ennyit mondott a Boca elnöke, s fejét elismerően hajtotta meg. És a jelvényt büszkén tűzte fel gomblyukába. A gyógyszer mellett tehát az újpesti gyár „márka” lett labdarúgásban is__ ★ ... Miközben idáig eljutottam „filmünk” forgatásával, az egyik chilei sportújságíró kopogott be a szobámba : Indul az autó a kirándulásra a Cordillerák lábához ... Santiago de Chile dec. 1. Tabák Endre 4O OOO lem labdarúgóinkkal Séta asz forállto át