Népsport, 1966. január (22. évfolyam, 1-21. szám)
1966-01-03 / 1. szám
Mi történt agota. (Ne gondoljon senki arra a „gurításra’’, amelyet más szóval füllentésnek is neveznek. Herentden a valóságban gurítanak, mégpedig a tekebajzokság legmagasabb fokán — az NB I- ben.) „Most még csak a vázakészítés megy Herenden, de ..írtuk ezelőtt közel nyolc esztendővel. A „de” szócska azt jelentette, hogy ebbe nem nyugszanak bele. Akkoriban a sportkör vezetői még csak ábrándoztak arról, hogy egykor a vázakészítés mesterei a sportolásban is megállják a helyüket... A golyó vonzó ereje A fizika törvénye azt bizonyítja, hogy a nagyobb tömeg vonzza a kisebbet. Herenden megdőlt ez a fizikai törvény. A kis golyó vonzotta a nagyobb tömeget, az embert. Hogy hogyan történt? Éppen emiatt látogattam el Herendre. Mégiscsak nagy dolog az, hogy egy ilyen kis sportkör eljut a legmagasabb fokig. A tekeszakosztály versenyzői az idén ott küzdenek majd az ország legjobbjai között. A régi vezetőség tagjai közül már nem találtam senkit. Időközben visszahúzódtak a sportkör vezetésétől. Új ember került a sportkör élére. A fiatal Bédi Imre. Vele beszélgettem. — Bizonyára nagy az öröm__ — indítottam el a szót. — Nem tagadom — folytatta Bédi Imre —, még álmodni sem mertünk róla, amikor négy évvel ezelőtt a sportkör elnöke lettem. — Hogyan kezdték? — Az úgy volt, hogy nem mindenki született futballistának. Egy kis hasznos szórakozásra pedig sokan vágytak. A falusiak kedves mulatságát, a tekét választották sokan az üzem dolgozói közül. Megépült a kettes pálya. Először csak úgy maguk között gurigáztak. Azután egy-egy üzemegység kihívta a másikat. — A versengés közben — folytatta a sportköri elnök — kitűnt, hogy egyik-másik versenyző igen ügyesen döntögeti a bábukat. Elindultak a járási bajnokságban ... Ki hitte volna, hogy ilyen hamar átlépnek az NB 1 kapuján? — Oktatta őket valaki? — Nincs edzőjük. A legjobb játékos, Etlinger János magyarázgat nekik. Meg is fogadják a tanácsait. — Hányan tököznek rendszeresen a gyárban? — Körülbelül százötvenen. Nem is félünk az utánpótlás miatt. (Úgy vélem, megérdemli a most már NB I-es csapat, hogy felsoroljam a versenyzők nevét: Etlinger János, Molnár Károly, Rieth Ignác, Staub Pál, Kaufmann Ottó, Fuchs Róbert, Németh József, Gaschler Emil, Kovács Emil.) A labda mindenütt gömbölyű Amikor nyolc évvel ezelőtt Herenden jártam, csak a labdarúgó-szakosztály működött rendszeresen, de nagyon siralmasan. Előfordult, hogy a járási bajnokságban nyolc mérkőzésen keresztül egyetlen gólt sem tudott rúgni a csapat, viszont annál többet kapott — No, és mi van a labdarúgókkal? — fordítottam a beszélgetésen. — Most már mégsem vagyunk olyan pofozógépek, mint akkoriban. A járási bajnokság kilencedik helyén végeztünk, de mi ennek is örülünk. Nálunk nincsenek olyan játékosok, akik ne az üzemben dolgoznának. Azért pedig, hogy feljebb kerüljünk, nem akarunk idegenből jött jobb játékosokkal ékeskedni. A labda mindegyik osztályban gömbölyű. Lehet azt kergetni jó kedvvel minden fokon. A mieink pedig azt teszik. Egyszeribe belemelegedett Bendi Imre. — Fodor József edzőnek az az öröme, hogy neveli a fiatalokat. Jó munkáját bizonyítja, hogy a fiatal Merczelt most vitte el az NB I-es Győri ETO, Kanczlert pedig a keszthelyiek igazolták. Sajnáljuk őket, de hát ennek így kellett történnie. Egyszer talán a mi fiataljaink is feljebb lépnek. Minden a rendelkezésükre áll. Két évvel ezelőtt felújított, kitűnő füves pálya, kifogástalan felszerelés. Egyszer talán a nők is — Milyen szakosztályok alakultak az utóbbi években? — Férfi kézilabda, asztalitenisz és röplabda. Sajnos, teremhiánnyal küzdünk, és ez akadályozza az asztaliteniszezők rendszeres sportolását. — Sok nő is dolgozik a gyárban. Azok nem sportolnak? — kérdeztem. — Ez nagyon érdekes kérdés — válaszolta nevetve a sportköri elnök. — Hétköznap szívesen kézilabdáznak, de vasárnap nem jönnek el. Az a baj ugyanis, hogy nem a faluban lakik a nagy többség. A vasárnapot szeretik otthon tölteni. Azt hiszem azonban, hogy most jó kezekbe kerültek. Kislaki Erika azon fáradozik, hogy rábírja őket a rendszeres versenyzésre. Lehet, hogy sikerül neki... Eddig tartott a beszélgetésünk. Nem kétséges, hogy nagyot léptek előre Herenden ... Tari István cancóon aurítanak az idén HERENDEN... A legfiatalabbak alkalmi lövészversenyén Amikor a puska nagyobb, mint Petit A gavalléros nyilatkozat — Kásás, tudsz te úszni? — Az is valami? — Akkor kérj te is jegyet Holly bácsitól, és holnapután versenyzőnk egyet kutyában, jó? A válasz kedvező volt, és egygyel többen indulnak el holnapután a Császárban az MHL Központi Lövész Klub ifjonc légpuskásai közül, hogy részt vegyenek a sokoldalú lövészfelkészítésben. A postás a sok üdvözlőlap között ugyanis ilyen szöveggel írtakat is széthordott az óév végén a Marczdibányi téri lőtér környékén: „Január 2-án reggel 9 órára kérjük, jelenjen meg a klubhelyiségünkben.” — Nem tudod, mit akarnak? — kérdezgették a korán jövők egymástól. — Fogunk lőni is? Aztán alig fogtak hozzá vagy húszan a szilveszteri tv-műsor megtárgyalásához, megérkezett Holly Ferenc, a fiatalok patrónusa, hogy bejelentse: — Azért küldtünk mindenkinek meghívót, hogy rendezzük a versenyre való felkészülés előtt sorainkat, és akik valami ok miatt elmaradtak, újra puskát vegyenek a kezükbe. Most pedig hallgassátok meg Ágoston Imre mesteredzőt, hogyan is kell álló testhelyzetben a tízesbe lőni. Rövid előadás következett ezután, és hogy Ágoston Imre ért a gyerekek nyelvén, azt az is bizonyítja, hogy fél órával később a 15 méteres légpuskaleállásokban már úgy próbálgatták a lövészcsemeték, ahogyan azt a mester mondta és mutatta. De hát ilyenkor előfordul azért még egy-két nehézség. Egy pöttöm legény viaskodik vagy elszántsággal egy nála csaknem nagyobb fegyverrel. Hornyai Peti még csak most lesz 11 éves, először jött Holly bácsihoz, akiről már öreg lövőnek számító bátyja, mától kezdve Hornyai I, annyi jót mesélt. Csak hát még egy kicsit nehéz neki a légpuska. De a többiek nem hagyják cserbe kis pajtásukat. Röpködnek a számok, a kettes. .. huszonötös ... az könnyebb. Végül aztán Holly Ferenc eldönti a javaslatokat és a raktárba szalaszt egy gyereket a legkönnyebb fegyverért. A többi azután már gyerekjáték, hiszen a legjobb lövőnek számító Pintér Laci veszi pártfogásba Petit. Nyolcan állnak egyszerre lőállásba és öt próba után kerül sor a húsz értékelt lövésre. A 12 éves Pintér mindjárt igazolja is, hogy nem hiába vezetőségi tag a lérgpuskás-szakosztályban, aki két éve ugyanúgy kezdte, mint most a kis Hornyai, azaz Hornyai Is. Fölényes biztonsággal nyeri a kis házi versenyt és így szerez megbecsülést az „erősebb” nemnek, amikor megelőzi a második eredményt elérő Szatmári Enikőt. Amikor gratulálunk sikeréhez, szerényen hárítja el magától a dicséretet: — Én lőttem már ennél jobbat is, de a Szatmárit tessék az újságba beírni, mert ő még csak szeptember óta jár lőni. A gavallérhoz illő válasz után álljon itt a végeredmény. A neveket talán nem árt megjegyezni, hiszen a múlt évi országos puskásbajnokok közül öten ugyanitt és ugyanígy kezdték lövészpályafutásukat. Lányok: 1. Szatmári 20/133, 2. Nagy 20/98, 3. Gellér 20/70. Fiúk: 1. Pintér 20/145, 2. Földi 20/130, 3. Farkas 20/127. – Hétfő, 1966. január 3. Néhány nap itthon csak az ünnepekre ruccant haza, s most, vasárnap már indult is vissza, Lipcsébe. Döme Gábor vívómestert a munkája oda szólítja. Az új év elejéből nem illik lefaragni egyetlen napot sem. Döme Gábor ifjúsági válogatott kardvívót elég sokan ismerték, akik pedig nem, azoknak néhány mondatban bemutatjuk. Huszonhárom éves, az Angyalföldi Sportiskolában kezdett vívni, majd az Újpesti Dózsa színeiben versenyzett. A Testnevelési Főiskola vívómesterképzőjét az elsők között végezte. Ifjúsági válogatott volt kardvívásban, tavaly Bécs város bajnokságán ötödik, korábban az eisenachi nemzetközi versenyein második a lengyel Odiyra mögött. Háromnegyed éve Lipcsében a DHJK egyik vívómestere. — Reményteljesen induló versenyzői pályafutást hagyott felibe fiatalon, nem fáj érte a szíve? — Kicsit fáj. De azért nem vészes. Nekem életcélom volt, hogy vívómester legyek, ez teljesült, így könnyebb a szakítás. — Tanítványai? — Egyelőre az NDK válogatottjának néhány tagja: Dirnhofer, Falkenstein (Tanzer), Paul, Hornkohl... de ők még Kecskés Pista bácsi neveltjei. Én most kezdek majd egészen kezdőket tanítani az új évben. — Fiatalsága nem volt akadálya „mesterségének”? — Nem. Nem vettem észre. Homkohlék nem is olyan régen ellenfeleim voltak a páston, jó barátok vagyunk, és igyekszem a tőlem telhető legjobbat adni. — Valami új az NDK vívásában? — Miután az olimpián két német csapat lesz, nagyon igyekszünk. Eddig az NDK vívóit kiszorították a közös olimpiai együttesből az NSZK versenyzői. Az olimpiai részvétel lehetősége most adott, s ez kötelez. — Használ valamit hazai tapasztalataiból? — Hogyne. A múlt évi felkészülésben még mint versenyző végig részt vettem idehaza. Amit tapasztaltam, azt most igyekszem kamatoztatni. Remélem, sikerrel. A lehetőségek adottak. Nem szeretnék nagyot mondani, de az az érzésem, Európában egyedülálló az a tökéletes technikai felszerelés, reflexmérőtől a különböző erőfejlesztő masinákig, ami Lipcsédben rendelkezésünkre áll. — Mi volt a legnehezebb? — Áthidalni a nyelvi nehézségeket. De úgy-ahogy már sikerült. Legutóbb már fel is szólaltam egy értekezleten — óriási sikerem volt. Mindenki gratulált, és azt, mondta: ilyen mulatságos évi beszámolót régen hallott. 56 MÉRKŐZÉS - sok szép röplabdasiker Baján Reggel hatkor indul, este kilencre tér haza. A hét végét vonaton utazással tölti. Felesége gyakran elkíséri, s ilyenkor együtt „a család’’: a házaspár és Mátrai Sándor százados fiai, a Bajai Honvéd röplabdásai. A százados gondok idején is mosolygós, kerek arca 1965-ben többször különösen felderült. Csapata nemcsak bajnokságot nyert az NB II-ben, hanem bejutott az MNK nyolcas döntőjébe is. A bajai röplabdázok sikereire méltán figyeltek fel az illetékesek. A szakosztály magas elismerésben részesült, a honvédelmi minisztertől kapott dicséretet A híres, tésztával együtt főzött halászlé és a kosárlabdázók eredményei után a röplabda is mind jobban hozzájárul a város jó hírének öregbítéséhez. Régebben érthetően Budapestre, tehetségüket jelezve, a válogatottba vezetett a bajai röplabdázok útja. A különböző egyetemeken, főiskolákon továbbtanuló III. Béla gimnazisták, Gálos, Lantos vagy Tüske, a válogatott állandó tagjai, mások élvonalbeli csapatok erősségei lettek, magát a várost pedig jó ideje a röplabda egyik vidéki fellegvárának tekinthetjük. A fellegvár egyre erősödött, a tanítás előtti reggeli edzéseken már diákokkal is nagyszerű csapattá fejlődött a Bajai Honvéd. — ötvenhat mérkőzést játszottunk 1965-ben, és úgy érzem, valóban jól szerepeltünk — mondta elgondolkozva Mátrai Sándor, aki 20 éve az egyik első magyar röplabdacsapatban, a Ganz TE-ben játszott. Ott, abban a klubban, amelyiknek apja 35 éven át volt egyik vezetője. Mátrai Sanyi barátunk, névrokonával, a labdarúgóval ellentétben — nem szégyen ezt mia már bevallani — nem vitte sokra a sportban. Helyette „fiai” ostromolják a válogatottság, az élvonal kapuját Petrekanics Máté — most harmadik gimnazista — már a válogatott keret edzéseire is hivatalos, a másik Bajára visszatért játékos, Páncsoty István társaságában. De ott van az 1950-es születésű, 196 centiméter magas Bogár Géza és néhány másik társa. — A harminc, egész éven át igen szorgalmasan készülődő játékosból álló szakosztályunkat szeretnénk tovább erősíteni — mondta a tervekről Mátrai Sándor. — A kétévenként ismétlődő toborzást már az általános iskolában megkezdjük. A röplabdaszakos tornászbajnok Schmidt Lajos után Garamvölgyi Mátyás is visszatér júniusban a Testnevelési főiskola elvégzése után Rajtuk kívül néhány katonai szolgálatra bevonult fiatal röplabdást irányítottak Bajára, s úgy látszik, hogy Tüske Ferenc, a válogatott is hazajön a nyáron, már végzett állatorvosként. De az erősítések mellett az edzéseket sem hanyagoljuk el. Mi a rendszeres, naponta kétszer végzett edzésnek köszönhetjük sikereinket, és ezt a munkát folytatjuk a jövőben. így éli világát a röplabdasport egyik, azaz inkább, sajnos, egyetlen vidéki fellegvára, ahol Mátrai százados a bajai legények kapitánya I V. D. Egy arc a seregből Többen azt hitték Haszszán Attiláról a vivóseregszemlén, hogy korengedélyes. A termete csapott be mindenkit, mert a BVSC úttörő korú tőrvívója mellett mindenki más egészen „Vlaszovnak” látszott. — Ezek a nagy laklik előnyben vannak velem szemben, de azért nem félek tőlük — mondta, és ment és — győzött. — Na ugye? — mondta aztán — reflexen múlik az egész és a komoly edzésen. Arról is beszélt, hogy jó ez a verseny, mert ilyen nagy esemény az ő korcsoportjukban nemigen van. A terveiről azt mondta: — Első és legfontosabb tervem — megnőni. A többi ehhez képest másodrangú , majd ismét vívott, ismét egy „lakk*’ ellen, megint győzött. Bár végül aztán nem nyerte meg a versenyt, de ahogy vívott, küzdött, úgy láttuk, megnő. (vb.) yssssssssjy^fsssssssssssssssssssssssssssssX Negyvenezer játékos Talán csak most kezdett a szélesebb sportközvélemény igazán odafigyelni a kézilabdasportra, miután női válogatottunk Dortmundban kiharcolta a világbajnoki aranyérmet. Pedig a sportág már eddig is megérdemelte a figyelmet, hiszen hazánkban a labdarúgást követően a legnagyobb létszámot mozgatja meg. Ennek igazolására fordultunk Szemes László főtitkárhoz, érdeklődve egyben a jövő terveiről is. — Az országban mintegy negyvenezer igazolt versenyző kézilabdázik — kezdte a főtitkár — 2800 szakosztályban. Sajnos, a csapatok létszámát illetően pillanatnyilag nincsenek pontos adataink, azt hiszem azonban, ezt a számot kitűnően érzékelteti az a tény, hogy az idén 741 csapat versengett a 13—15 évesek korosztályában, s mintegy 650 a 16—18 évesekében. — Valóban, kézilabda-pályával szinte mindenütt találkozhatunk az országot járva, iskolaudvaroktól kezdve sokszor egészen a legapróbb kis faluig. Az ország mintegy 120 járásából 76-ban folyik járási bajnokság kézilabdában, nem egy helyen kétcsoportos is. Ha pedig még valamilyen módon alkalmunk lenne felmérni, hogy hány ember űzi ezt a sportágat alsóbb szinten, üzemi, iskolai bajnokságokban, akkor véleményem szerint meglepően nagy létszámot kapnánk. — A minőségi osztályok mennyi sportolót foglalkoztatnak? — Az NB I-ben 14—14, az NB II-ben pedig 36—36 csapatot foglalkoztatunk. Ezzel a létszámmal indul 1966. április 10-én a bajnokság. A következő évre azonban az NB II-ben létszámemelést szeretnénk végrehajtani, tizennégyes létszámra emelni az egyes csoportokat, ez tehát összesen újabb 12 csapatot jelent majd. Amint egy korábban említett adat bizonyítja, a sportág helyzete az utánpótlást tekintve is megnyugtató. Milyen újabb tervek vannak a fiatalok foglalkoztatására? — Az Országos Ifjúsági Kupa mennyiségileg kielégítő volt már az idén is. Jövőre azt szeretnénk elérni, hogy minőségében, tartalmában is nagyobb rangra emelkedjék. A kiválasztó versenyek idei sikere is azt mutatja, hogy ezen a téren még óriási lehetőségek vannak. Létszámemelésre is gondolunk, ám még fokozottabb gondot kell fordítanunk az itt feltűnt fiatalok további figyelemmel kísérésére, hiszen hosszabb távon csak így mutatkozik meg az igazi haszna ennek a versenyformának. A jövő év egyik újdonsága lesz különben az is, hogy sportágunkban először kerül sor az úttörő olimpia versenyeinek lebonyolítására. Véleményem szerint ez tovább szélesíti és erősíti sportágunk alapjait. Az utánpótlás-versenyzők nemzetközi foglalkoztatására is vannak elképzelések? — Igen. Augusztus közepén női junior válogatottunk a románokkal találkozik, a férfiak pedig decemberben a Duna Kupa-mérkőzéssorozaton vesznek részt. Mellesleg nagyválogatottjaink programja is igen gazdagnak ígérkezik. A férfiak világbajnoki selejtezőket játszanak márciusig, a további találkozók pedig komoly segítséget nyújtanak nekik a világbajnoki felkészülésre, természetesen amennyiben továbbjutnak. Világbajnok női együttesünknek is lesz alkalma megőriznie frissen szerzett babonait. * Állandó utánpótlás-bázis Újabb VB előtt a kézilabdasport NYILATKOZIK A SZÖVETSÉG FŐTITKÁRA ZOLI BÁCSI Egyik ismert labdarúgónkkal sétáltunk a Körúton. Arról beszélt, hogy kislányának kinőttek az első tej fogai. Hirtelen mosolyra derült az arca, s nagyot köszönt egy szembejövő idősebb férfinak. — Csókolom, Zoli bácsi. A szembe jövőn vattakabát volt, s a vasboltba igyekezett. Egy pillanatra megállt. — Szervusz, örülök, hogy látlak. Gratulálok a góljaidhoz. — Köszönöm, Zoli bácsi. Ismertük mi is Varga Zoli bácsit, de hallgattunk, hadd mondja el a játékos, mit is tud Varga Zoli bácsiról. — Lehet annak vagy tíz éve is már, hogy először találkoztam vele — így a játékos. Én a BLSZ II. osztályban játszottam. Zoli bácsi látott egyszer, s odajött hozzám. Arra kért, hogy jöjjek el a legközelebbi utánpótlás-seregszemlére, közelebbről meg akar ismerkedni velem. Kis füzet volt nála, kipipálta a nevemet és elment. A „triálon” persze ott voltam, s nagyon szerettem volna jól játszani. Sikerült, mert bekerültem a pesti utánpótlás-keretbe. Jól ment a játék, s a következő évben megkeresett az egyik NB I-es klub és átigazolt ... Eddig a történet, közben róttuk tovább az utat, s eszünkbe jutott egy másik kép. November közepén kinn jártunk a Czabán Samu téri pályán. Nagy hó esett és hideg is volt. Lassan gyülekeztek a játékosok. Bevalljuk, egyiküket sem ismertük, többségük a BLSZ I. és II. osztályában játszik. Ma még névtelenek. Edzést nem lehetett tartani, s azzal búcsúztak Zoli bácsitól a résztvevők hogy tavasszal újra összejönnek. Biztos lesz köztük néhány olyan labdarúgó, aki rövidesen a legjobbak közé kerül et. Zoli bácsi nem tartozik egy klubhoz sem. Társadalmi munkás. A BLSZ munkáját segíti. — Az én szívemben nincsenek színek. Az egész magyar labdarúgásért szeretnék tenni valamit — rablja. Minden kis csapatot ismer, fejből tudja valamennyi fővárosi labdarúgópálya méretét, címét. Ha egy kis ideje van — a tehertaxinál gépkocsivezető —, máris szalad az edzéseikre, mérkőzésekre. Már 60 felé jár, de töretlen lendülettel kutatja a kis csapatok legtehetségesebb labdarúgóit. — Akkor vagyok legboldogabb, amikor megyek az utcán és ezek a meglett nagydarab fiúk „csókalomot” köszönnek nekem, s ha képeslapot kapok valamelyik portyázó csapat tagjaitól. Számomra ez a legnagyobb öröm. Szeretnék még sok fiatalt átsegíteni a lámpalázon, s hozzásegíteni ahhoz, hogy megtalálják helyüket a magyar labdarúgás nagy családjában. Könyvespolc Szakonyi Károly: Férfiak. Novellák (Szépirodalmi). Julián Szemjonov: Veszélyes játék, regény (Európa). Vámos Imre: Európai utazások (Magvető). ----------SORON KÖVETKEZIK TÖBB NAPOS ESEMÉNYEK Egész héten, jégkormonyozóink közül az FTC Franciaországban, a Kp. Építők Ausztriában szerepel. CSÜTÖRTÖKÖN A nemzetközi négysáncú.onny utolsó részversenye Bischofshofenben: „vftt'Skorcsolyázóink toasrru°kban állnak rajthoZ SZOMBATON A Budapesti Úszó Szövetség úszóversenye a Sportuszodában. SZOMBATON ÉS VASÁRNAP A síelők Budapest Kupájának fordulója a Szabadság-hegyen: gyorskorcsolyázóink Berlinben és Madonna di Campullióbam szerepelnek. VASÁRNAP A férfi kézilabda Európa Kupában Bp. Honvéd —Atletico Madrid visszavágó mérkőzés a Klapka utcában: az Újpesti Dózsa síugróversenye Mátraházán: vívásban három fegyvernem MNK-versenye; a 7. fordulóval folytatódik a sakk NB I és NB II. ssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssA,