Népsport, 1966. február (22. évfolyam, 22-41. szám)
1966-02-01 / 22. szám
Rejtett tartalékok Győrött Hosszú volt a Győri Vasas ETO közgyűlésén ismertetett beszámoló, ami azt is jelenti, hogy a 62 éves egyesület tagjai ugyancsak fiatalos lendülettel munkálkodtak az elmúlt két év alatt. Sok örömteli eseményre, és elsősorban a labdarúgók jóvoltából, emlékezetes percekre, győzelmekre tekinthettek vissza a klub vezetői, sportolói, szurkolói. Hogy a jövőben sem fog csökkenni ez a lendület, és ezzel párhuzamosan továbbra is bízni lehet a fejlődésben, arra legfőbb biztosíték az egészséges elégedetlenség, ami kicsendült mind a beszámolóból, mind a hozzászólók mondataiból. A 19 szakosztályából csak kettő tartozik az élvonalba (labdarúgás, teke) 1390 sportoló közül eddig csak nyolc jutott el a válogatottságig. Az állandóan fejlődő, nagy jövő előtt álló Vagongyárban a tömegsportban részvevők száma még mindig nem éri el a 10 százalékot. Lehetne még tovább sorolni az eredmények mellett azokat a negatívumokat, melyeknek senki nem örül. Az elnökség beszámolójából, a hozzászólásokból azonban az is kiderült, hogy sok rejtett tartalékerővel rendelkezik az ETO, ezek feltárása hatalmasan előrelendíthetné a jövőben az egyesületet, íme egy csokorra való i s rejtett tartalékokból: Nem találták még meg a módját, hogyan tartson az egyesület továbbra is baráti, sporttársi kapcsolatot azokkal a sportolókkal, akik idővel búcsút mondanak a pályáknak. Döbbenetes adatokat tárt fel a számvizsgáló bizottság jelentése a tagdíjfizetésről. Tizenöt szakosztálynál mutatkozott jelentős hátralék, összesen 14100 forint! A jégkorongozók és a vízilabdázók egyáltalán nem fizettek tagdíjat. A kerékpározóknak nincs adósságuk, az evezősök és a természetjárók pedig jelentősen többet fizettek be a tervezettnél (természetjárók 33 400 forinttal!). Kevesebb pénz folyt be a tervezettnél a sportiskolákból, és a pártoló tagoktól is. Olyan adatok ezek, melyeken minden érintett mélyen elgondolkodhat. Csak a legutóbbi időben kezdtek olyan jelek mutatkozni, hogy a szakosztályokban felismerték az utánpótlás biztosításának és a világnézeti, jellembeli nevelésnek fontosságát. A módszertani bizottság elnöke felszólalásában elmondta, hogy 20 edző edzéstervében olvashatta refrénszerűen, hogy a korszerűbb munkához hiányoznak a szükséges előfejlesztő szerek. Központi szertár felállítását javasolta. Az edzők szeretnék, ha az elnökség az eddiginél jobban érdeklődne munkájuk iránt. Igénylik a bíráló szót, az őszinte véleménynyilvánítást, az élőbb kapcsolatot. Ahogy a vezetés, a módszertani bizottság elérte, hogy határozottan tervszerűbbé, ellenőrzöttebbé vált a szakmai munka, úgy rendet kellene teremteni a szakosztályi életben is, a szakosztályi gyűléseket is előre meghatározott rendben, programszerűen kellene összehívni. Még néhány figyelmeztető, megszívlelendő jelzés a számvizsgáló bizottság jelentéséből. Sok a potyázó a mérkőzéseken, és túlon túl bőkezűen osztja a szabadjegyeket az egyesület. A legtöbb szakosztályban a félévi leltározásoknál a megengedettnél magasabb volt a selejtezési százalék! Terényi Imre, az MTI Országos Elnökségének képviseletében szólt az egybegyűltekhez. Akik olyan véleményt hangoztattak, hogy a főváros a sportban „elnyomja” a vidéket, azoknak érdekes számadatokkal bizonyította, hogy egészsé kiegyenlítődési folyamat megy végbe a főváros és a vidék sportjában. Míg 1941-ben Budapesten 383, vidéken 664 egyesület volt, addig 1963-ban 800 budapesti egyesület mellett 4200 vidéki működik. 1939-ben a sportegyesületi tagok 44 százaléka volt budapesti, 58 százaléka vidéki, 1965-ben az arány 20:80 százalék a vidék javára. Lelkesítőleg hathat a Győri Vasas ETO minden tagjára, szurkolójára, Terényi Imre azon bejelentése, hogy ezt az egyesületet az ország 18 legjobb egyesülete között tartják számon.* A megválasztott elnökség: Antal József, Bencze Ferenc, Czender János, Gubicza Lajos, Horváth Imre, Hamis János, Kálmán Tibor, Kovács István, Kraszmai Éva, Láng Pál, Légrádi Gábor, Pálkövi Gyula, Sólyom István, Szécsányi László, Takács Ferenc. A számvizsgáló bizottság: Benczik József, Geller József, László Zoltán, Kraffel Károly, Kókai Zoltán, Tull■ner Tibor. KÉZILABDÁS HÉTVÉGE Madrid: Felszabadult játék * világbajnoki döntő Szófia: Kapkodás, idegeskedés — további kérdőjelek Bár kissé meghökkentünk, amikor egy héttel ezelőtt kézhez kaptuk a Nafvitas-ban tartott, franciák elleni világbajnoki selejtező eredményét — bíztunk férfi kézilabda-válogatottunkban, hogy csoportjából sikerül a VB 16-os döntőjébe jutnia. A kilencgólos madridi győzelemmel igazolták is önmagukat, s ezzel egyszeriben megnyújthatták a VB felkészülési idejét. Pontosan egy esztendő múlva kezdődnek a tizenhatos döntő mérkőzései Svédországban. Mivel eldőlt a továbbjutás , a hátralevő 18 hónapot teljes egészében a felkészülésre lehet áldozni. Az „áldozat’’ talán szoros értelmében is értendő. Ha lelkiismeretesek a tervek, és az edző megköveteli a végrehajtást, elhatározásait illetően következetes lesz a kézilabdaszövetség elnöksége is , bizony nem könnyű év elé néznek a játékosok. Ha viszont vállalják a többlet edzést, elképzelhető, hogy kellemes meglepetés éri őket a VB-n. Érdemes? Ne menjenek meszsze, érdeklődjenek kollégáiktól, a női válogatottaktól! Visszamenőleg azonban még néhány szót, a spanyolok elleni mérkőzésről. Híradásaink arról számoltak be, hogy felszabadult volt a csapat, jól gördültek támadásai, nem látszott semmiféle szoros taktikai megkötöttség a játékon. Azt már nagyon sokszor elmondtuk, hogy egyénileg sok mindenre képesek válogatott játékosaink. A sok-sok együttes edzés hatására lesz azonban az átlagon felüli játékosokból is átlagon felüli csapat is. S ismét a női válogatott példáját kell említeni, amikor a játékbeli felszabadultságról szól-tünik. Világbajnok csapatunk taktikai skálában felülmúlt minden ellenfelet Dortmundban a VB-n. Ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — egyetlen alkalommal sem látszott mérkőzéseiken valamiféle séma alkalmazása. Lényegében hasonlóra kell majd férfiegyüttesünnknek is törekednie ... A két utóbb vívott selejtező köztül az elsőn, a franciák ellen panaszkodtak a csapat vezetői az átlövők eredménytelenségére. Ha ezt felfedezik ellenfeleink — egyszeriben képesek a beállósok játékát is gólszegénnyé tenni. Ha nem kell ugyanis távoli lövőemberektől tartaniuk — több erőt fordíthatnak az „egyéb” mezőnyjátékosok fedezésére Arról nincs szó, hogy nem rendelkezik a gárda átlövőkkel. A most csapatba nem került kerettagok között is található te 4hetséges átlövő játékos. Bár- 4 melyikük eredményesen játsz- 4 hat majd a világbajnokságon is, 4 hat jól készítik fel, s maga 4 is lelkiismeretesen, helyes fel- fogásban készül a nagy ese 4ménysorozatra. A színességre azonban 4 tovább is törekedjenek a csapat irányítói s maguk a 4 játékosok. Az egyéni ötletek, a jí legkiismerhetetlenebb támadási 4 módok, ezek variációi alkalmaz- 4 hatók legeredményesebben a gólszerzés! kísérleteknél. Ha lélektanilag nem lesz ki- 4 vetni való az együttlét hátra- 4 levő szakaszában, tovább színe- 4 fedik a csapat játéka, feltétle- 4 nül feljebb léphetünk a nem- 4zetközii ranglétrán, férfi vone- 4 fon is. Az egy év elegendőnek látszik a további felkészülésre. '4 Csak rajta: használják ki meg- 4. felelően kézilabdázóink a VB-ig 4 hátralevő 12 hónapot! 4. *1 Hideg zuhanyként hatott a férfiak jókedvre derítő eredménye mellett a Bp. 4 Spartacus hői gárdájának szó- 4 fiai szereplése. A sporttörténelem ugyanis csak a legutóbbi 4 időben jegyezte fel a bolgár 4. kézilabdassportot, a — „futottak 4 még” kategóriában. S mi még! 4 csak — világbajnokságot nyert 4 válogatottal rendelkező ország vagyunk . .. Bajnokcsapatunk 4 gerincét is a válogatottak alá hozják, tőlük bármilyen körülmények között is más, ennél jobb eredményt várunk. Szó nélkül nem mehetünk el egy megjegyzés mellett. Az egyik: panaszhalmaz érkezett a hazai játékvezetőre, s az ő nyakába varrják a magyar bajnokcsapat vezetői a vereséget. Arról nem esett szó, hogy a hírügynökségek tudósításai miért említették: „ ... megzavaró diák, kapkodtak, idegesek voltak a Spartacus játékosai ...” Ha van is ilyen , a csapat edzőjének, vezetőinek kötelessége csillapítani, nyugtatni játékosaikat. Lehet, hogy történt hasonló — a tények szerint azonban eredménytelenül... Mindentől függetlenül azonban a szófiai 5,8 — nem katasztrófa. Lehet javítani, bőségesen bizonyítani Budapesten. Meg vagyunk győződve: a Bp. Spartacus bizonyít is. Az elmúlt évi Eb második helyezettjéhez mélitó módon! (sz. gy.) HETENKÉNT ÖTSZÖR Magyar dokumentumfilm. Rendező: KOLONITS ILONA. Operatőr: TÓTH GÁL JÁNOS. Bemutató: FEBRUÁR 3. A JOBB ÖSSZJÁTÉKNAK KÖSZÖNHETI BAJNOKSÁGÁT az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata Tizenkilenc fordulón keresztül bizonytalan volt, hogy ki nyeri a jégkorongbajnokságot. Az utolsó fordulóban, az Újpesti Dózsa—FTC rangadónak kellett eldöntenie a kérdést. Ők voltak a nyitó és a záró pár. A találkozók érdekessége, hogy az első és az utolsó mérkőzésen az újpestiek nyertek, míg a közbeeső kettő döntetlenül végződött. Minek köszönheti az Újpesti Dózsa a bajnokságot? Annak, hogy együttese a legkiegyensúlyozottabb. A kapuban a válogatott Vedres áll, két hátvédpárjuk van (bár viszonylag ez a leggyengébb része a csapatnak), s közel egyforma képességű két támadósorral rendelkeznek. Dicséretük, hogy vasárnap a ferencvárosiak 3:0-ás vezetése után sem adták fel a küzdelmet, fokozatosan jöttek fel, s a harmadik harmadban felőrölték elenfelük ellenállását. A ferencvárosiak, amíg erővel bírták, kezüikben tartották az irányítást, s kiugrásaikkal mindig veszélybe hozták az újpestiek kapuját Az FTC-nél csak három hátvéd játszott, míg etön úgyszólván végig, a Schwarlm, Horváth-kettős volt a jégen. Viszonylag kevés ideig szerepeltette Miklár, az FTC edzője, a második sorát, s emiatt az első sornak nem volt elég ideje a pihenésre. Ez nem bizonyult a legjobb húzásnak. A mérkőzés után az újpestiek öltözőjében érthetően jó hangulat uralkodott: egymásnak gratuláltak a játékosok, megköszönték Szamosi Ferenc edzőjüknek a fáradozását. Az újpestiek megvédték bajnokságukat, és negyedszer szerezték meg a bajnoki érmeket. — Jobb összjátékunknak és jobb idegeinknek köszönhetjük az FTC elleni győzelmünket — mondta a mérkőzés után Szamosi edző. — A 111. harmadban a játékosok megnyugodtak, lelkesen játszottak, összjátékra törekedtek, s ezzel sikerült ellenfelük fölé kerekedniük. Az első két harmadban a hátvédek későn indítottak, s emiatt a csatárok a ferencvárosi falba ütköztek, amelyet a harmadjuk vonalán állítottak fel. A későbbiek során összjátékuk révén sikerült széthúzni az FTC védelmét, s egyre több helyzetet teremteni Csank kapuja előtt. Küzdeni tudásból is kitűnőre vizsgáztak a fiúk, hiszen a 0:3 ellenére sem zavarodtak meg. A nagy tét dacára sportszerű küzdelmet láthatott a közönség. Külön öröm számomra, hogy a 30 bajnokság mellé, amelyet játékos koromban a jégkorongban és a gyeplabdában szereztem, most edzőként már a második bajnokságot nyertem csapatommal. Kik nyertek bajnokságot felszabadulás után? 1946: MTK, 1947: MTK, 1948: MTK, 1940: MTK, 1950: Meteor MALLERD, 1951: Bp. Kinizsi, 1952: Bp. Vörös Meteor, 1953: Bp. Postás, 1954: Bp. Postás, 1955: Bp. Kinizsi, 1958: Bp. Kinizsi, 1957: Bp. Vörös Meteor, 1958: Újpesti Dózsa, 1959: Bp. Vörös Meteor 1960: Újpesti Dózsa, 1961: FTC, 1962: FTC, 1963: Bp. Vörös Meteor, 1964: FTC. 1965: Újpesti Dózsa és 1966: Újpesti Dózsa. ■ Nagy vetélkedés folyt a gólllövőlistán. Bitkár Péter, a BVSC válogatott csatára vasárnap idegesen érdeklődött az állás után, hiszen nagy esélye volt, hogy az élre kerüljön. Úgy is történt, mert bár Horváth két és Schwhalm egy góllal erősen veszélyeztette Bikán első helyét, csak megközelíteni tudta őt. A góllövőlista élcsoportja: Bikán (BVSC) 37, Horváth (FTC) és Schwalm (FTC) 35 — 35 , Fallva V. (Újpesti Dózsa) 34, Rozgonyi (Bp. V. Meteor) 27, Pereczi (Újpesti Dózsa) 26, Bálint (Újpesti Dózsa 23 gólkal, hogy tör A Jégkorongbajnokságot nyert Újpesti Dózsa együttese a vasárnapi mérkőzés után. Balról- jobbra. Hátsó sor: Boróczi, Bánkuti, Palotás I, Künk, Lőrincz, Patócs P., Galambot, Szamosi edző, Zsitva V. Középső sor (előrehajolnak): Radics, Molnár, Palotás II. Alsó sor (térdelnek): Kézeli (tartalékkapus), Bálint, Vedres és Hajek. (MTI Fotószolgálata, Petrovics László felv.) SPORTKÖNYVEKRŐL Munkahelyi testnevelés Egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül a munkahelyi testnevelés. Tízezrek végzik, s immár az aktívák száma is több százra rúg. Nem közömbös tehát, hogy milyen színvonalú és mennyire időszerű szakirodalomban válogathat az érdeklődő. Sajnos, a tavalyi fejlődés ellenére még mindig kevés a megfelelő kiadvány, s éppen ezért jelentős hiányt pótol az MTI Tömegtestnevelése és Sportosztálya által mind rendszeresebben kiadott Munkahelyi testnevelés című, tájékoztató jellegű, forrásgyűjtemény. Míg a korábbi időszakokban rendszerint csak egy-egy ilyen füzet jelent meg évente, a legutóbbi negyedév során kettőt adtak ki. A két kiadványt azonban nemcsak a közlés gyorsaságáért, hanem tartalmi fejlődéséért is dicséret illeti. A csak kevesek által hasznosítható, túlságosan elvont témájú cikkek száma csökkent, ezzel szemben gyakorlati ismereteket nyújtó beszámolók, leírások, módszertani ismertetések kerültek az összeállításokba. A szerkesztés mindinkább a jelen gondjairól és lehetőségeiről akar tájékoztatást adni, s ennek érdekében a dokumentálást is felhasználja. Nem riad vissza szakmai előadások közlésétől, (Lásd Zárszó ez egészségügyi felvilágosítás III. országos értekezletén), vitaanyagok nyilvánosságra hozásától, (L. A munkahelyi testnevelés munkaértekezletei), szakanyagok ismertetésétől, (L. szovjet szakkönyv, vajdasági értesülések stb.), vagy az írásos tapasztalatcserétől (Hozzászólás a költségvitához, tapasztalatok a Beloianniszban.) Emellett olyan értékes elemzéseket közöl, mint a Sorozatvizsgálat a munkahelyi testnevelés ellenőrzésének szolgálatában, vagy a Teljesítmény és idegi elfáradás. Hasznos és agitatív a külföldi mérések és tapasztalatok, valamint a híranyagok közlése is, végeredményben tehát szerteágazó és formailag is változatos a füzetek tartalma. Kedd, 1966. február 1. és érdeklődés knnéppalsííbtan Még, nyáron tettük fel a kérdést: akar-e ötvenedszer is bajnok lenni Kővári Károlyné? S bár a kérdésre már akkor is felelt, a végérvényes választ csak most kaptuk meg, az országos síbajnokság negyedik napján, fent, Galyatetőn. Hétfőn a műlesiklást is biztosan, két kitűnő futással megnyerve szerezte meg a 49-ik, s minthogy mindhárom alpesi számban diadalmaskodott, az összetettben az 50. bajnoki címet is. Meg kell hagyni, szép kerek szám ez az ötven. Nemcsak hazai, de még külföldi vonatkozásban sem igen hallottunk arról, hogy egy síversenyző elérte volna ezt a ritka jubileumot. Kőváriné Szendrődi Ildikó, viszont igen — és most pillanatnyilag ez az érdekes. A bajnoknőt bemutatni fölösleges lenne.. Kisgyerek kora óta sízik, a hegy, a hó — saját bevallása szerint — az életeleme. Egy főiskolai világbajnoki második helyezés, egy Zakopene-i Memorial-verseny elsősége jelzi többek között 50. magyar bajnoki címe mellett azt az utat, amelyet idáig megtett. — És most e szép jubileum után?... — Ó, nagyon régóta foglal Az ötvenedik koztat már a gondolat, hogy hogyan tovább? És, hogy— egyáltalán tovább-e?... Nem könnyű a versenyzőnek eltalálnia azt a pillanatot, amikor abba kell hagynia. Különösen akkor, ha 50. bajnokságát is ilyen biztosan, ilyen vitathatatlanul szerzi meg, mint most ő. — Tehát?... — Megyek tovább. Azt hiszem, meg lehet érteni, annyira szeretem ezt a sportágat, hogy elszakadni tőle, nagyonnagyon nehezemre esne— Egyelőre legalábbis. — És, ha majd egyszer, sokára?... — Természetesen akkor is csak majd a versenyzői pályafutással szándékozom szakítani, a sízéssel soha. Azt tervezem, hogy edző leszek. De, ami talán szokatlan, elsősorban nem a „nagyokkal”, szeretnék foglalkozni, hanem egészen kisgyerekekkel. Úgy érzem, őket kellene jobban megfogni, szervezettebbé tenni oktatásukat, foglalkoztatásukat. — Szép elgondolás. Most tehát: előre a 75-ik ■ bajnokságért? — Ki tudja?... — és egészséges fehér nevetéssel tett pontot a rövid beszélgetés végére, 50-szeres magyar bajnokunk.