Népsport, 1966. február (22. évfolyam, 22-41. szám)

1966-02-01 / 22. szám

Rejtett tartalékok Győrött Hosszú volt a Győri Vasas ETO közgyűlésén ismertetett beszámoló, ami azt is jelenti, hogy a 62 éves egyesület tagjai ugyancsak fiatalos lendülettel munkálkodtak az elmúlt két év alatt. Sok örömteli eseményre, és elsősorban a labdarúgók jó­voltából, emlékezetes percekre, győzelmekre tekinthettek vissza a klub vezetői, sportolói, szur­kolói. Hogy a jövőben sem fog csökkenni ez a lendület, és ez­zel párhuzamosan továbbra is bízni lehet a fejlődésben, arra legfőbb biztosíték az egészséges elégedetlenség, ami kicsendült mind a beszámolóból, mind a hozzászólók mondataiból. A 19 szakosztályából csak kettő tartozik az élvonalba (labdarúgás, teke) 1390 sportoló közül eddig csak nyolc jutott el a válogatottságig. Az állandóan fejlődő, nagy jövő előtt álló Va­gongyárban a tömegsportban részvevők száma még mindig nem éri el a 10 százalékot. Le­hetne még tovább sorolni az eredmények mellett azokat a negatívumokat, melyeknek senki nem örül. Az elnökség beszámolójából, a hozzászólásokból azonban az is kiderült, hogy sok rejtett tar­talékerővel rendelkezik az ETO, ezek feltárása hatalmasan elő­relendíthetné a jövőben az egye­sületet, íme egy csokorra való i­ s rejtett tartalékokból: Nem találták még meg a mód­ját, hogyan tartson az egyesü­let továbbra is baráti, sporttársi kapcsolatot azokkal a sportolók­kal, akik idővel búcsút monda­nak a pályáknak. Döbbenetes adatokat tárt fel a számvizsgáló bizottság jelen­tése a tagdíjfizetésről. Tizenöt szakosztálynál mutatkozott je­lentős hátralék, összesen 14100 forint! A jégkorongozók és a vízilabdázók egyáltalán nem fi­zettek tagdíjat. A kerékpározók­nak nincs adósságuk, az eve­zősök és a természetjárók pe­dig jelentősen többet fizettek be a tervezettnél (természetjá­rók 33 400 forinttal!). Kevesebb pénz folyt be a tervezettnél a sportiskolákból, és a pártoló tagoktól is. Olyan adatok ezek, melyeken minden érintett mélyen elgondolkodhat. Csak a legutóbbi időben kezd­tek olyan jelek mutatkozni, hogy a szakosztályokban felis­merték az utánpótlás biztosítá­sának és a világnézeti, jellem­beli nevelésnek fontosságát. A módszertani bizottság elnö­ke felszólalásában elmondta, hogy 20 edző edzéstervében ol­vashatta refrénszerűen, hogy a korszerűbb munkához hiányoznak a szükséges előfej­lesztő­ szerek. Központi szertár felállítását ja­vasolta. Az edzők szeretnék, ha az el­nökség az eddiginél jobban ér­deklődne munkájuk iránt. Igénylik a bíráló szót, az őszinte vélemény­nyilvánítást, az élőbb kapcsolatot. Ahogy a vezetés, a módszer­tani bizottság elérte, hogy hatá­rozottan tervszerűbbé, ellen­­őrzöttebbé vált a szakmai mun­ka, úgy rendet kellene terem­teni a szakosztályi életben is, a szakosztályi gyűléseket is előre meghatározott rendben, prog­ramszerűen kellene összehívni. Még néhány figyelmeztető, megszívlelendő jelzés a számvizsgáló bizottság jelentéséből. Sok a potyázó a mérkőzéseken, és túlon túl bő­kezűen osztja a szabadj­egyeket az egyesület. A legtöbb szakosz­tályban a félévi leltározások­nál a megengedettnél magasabb volt a selejtezési százalék! Terényi Imre, az MTI Orszá­gos Elnökségének képviseleté­ben szólt az egybegyűltekhez. Akik olyan véleményt hangoz­tattak, hogy a főváros a sport­ban „elnyomja” a vidéket, azoknak érdekes számadatok­kal bizonyította, hogy egészsé­ kiegyenlítődési folyamat megy végbe a főváros és a vidék sportjában. Míg 1941-ben Budapesten 383, vidéken 664 egyesület volt, ad­dig 1963-ban 800 budapesti egye­sület mellett 4200 vidéki mű­ködik. 1939-ben a sportegyesü­leti tagok 44 százaléka volt budapesti, 58 százalék­a vidéki, 1965-ben az arány 20:80 százalék a vidék javára. Lelkesít­őleg hathat a Győri Vasas ETO minden tagjára, szurkolójára, Terényi Imre azon bejelentése, hogy ezt az egyesületet az ország 18 legjobb egyesülete között tartják szá­mon.* A megválasztott elnökség: Antal József, Bencze Ferenc,­­ Czender János, Gubicza Lajos, Horváth Imre, Hamis János, Kálmán Tibor, Kovács István, Kraszmai Éva, Láng Pál, Lég­­rádi Gábor, Pálkövi Gyula, Só­lyom István, Szécsányi László, Takács Ferenc. A számvizsgáló bizottság: Benczik József, Gel­ler József, László Zoltán, Kraf­­fel Károly, Kókai Zoltán, Tull­­■­ner Tibor. KÉZILABDÁS HÉTVÉGE Madrid: Felszabadult játék *­ világbajnoki döntő Szófia: Kapkodás, idegeskedés — további ké­rdőjelek Bár kissé meghökkentünk, amikor egy héttel ezelőtt kéz­hez kaptuk a Nafvitas-ban tar­tott, franciák elleni világbaj­noki selejtező eredményét — bíztunk férfi kézilabda-váloga­tottunkban, hogy csoportjából sikerül a VB 16-os döntőjébe jutnia. A kilencgólos madridi győzelemmel igazolták is ön­magukat, s ezzel egyszeriben megnyújthatták a VB felkészü­lési idejét. Pontosan egy esztendő múlva kezdődnek a tizenhatos döntő mérkőzései Svédországban. Mi­vel eldőlt a továbbjutás , a hátralevő 18 hónapot teljes egé­szében a felkészülésre lehet ál­dozni. Az „áldozat’’ talán szo­ros értelmében is értendő. Ha lelkiismeretesek a tervek, és az edző megköveteli a végre­hajtást, elhatározásait illetően következetes lesz a kézilabda­szövetség elnöksége is , bi­zony nem könnyű év elé néz­nek a játékosok. Ha viszont vállalják a többlet edzést, el­képzelhető, hogy kellemes meg­lepetés éri őket a VB-n. Érdemes? Ne menjenek mesz­­sze, érdeklődjenek kollégáiktól, a női válogatottaktól! Visszamenőleg azonban még néhány szót, a spanyolok elleni mérkőzésről. Híradásaink arról számoltak be, hogy felszabadult volt a csa­pat, jól gördültek támadásai, nem látszott semmiféle szoros taktikai megkötöttség a játé­kon. Azt már nagyon sokszor elmondtuk, hogy egyénileg sok mindenre képesek válogatott já­tékosaink. A sok-sok együttes edzés hatására lesz azonban az átlagon felüli játékosokból is átlagon felüli csapat is. S is­mét a női válogatott példáját kell említeni, amikor a játék­beli felszabadultságról szól-tünik. Világbajnok csapatunk taktikai skálában felülmúlt min­den ellenfelet Dortmundban a VB-n. Ennek ellenére — vagy talán éppen ezért — egyetlen alkalommal sem látszott mér­kőzéseiken valamiféle séma al­kalmazása. Lényegében hasonló­ra kell majd férfiegyüttesünnk­­nek is törekednie ... A két utóbb vívott selejtező köztül az elsőn, a franciák ellen panaszkodtak a csapat vezetői az átlövők eredménytelenségére. Ha ezt felfedezik ellenfeleink — egy­szeriben képesek a beállósok játékát is gólszegénnyé tenni. Ha nem kell ugyanis távoli lö­­vőemberektől tartaniuk — több erőt fordíthatnak az „egyéb” mezőnyjátékosok fedezésére Arról nincs szó, hogy nem ren­delkezik a gárda átlövőkkel. A most csapatba nem került ke­­rettagok között is található te­ 4­hetséges átlövő játékos. Bár- 4 melyikük eredményesen játsz- 4 hat majd a világbajnokságon is, 4 ha­t jól készítik fel, s maga 4 is lelkiismeretesen, helyes fel-­­ fogásban készül a nagy ese­ 4­ménysorozatra. A színességre azonban 4 tovább is törekedjenek a csapat irányítói s ma­guk a 4 játékosok. Az egyéni ötletek, a jí legkiismerhetetlenebb támadási 4 módok, ezek variációi alkalmaz- 4 hatók legeredményesebben a­­ gólszerzés! kísérleteknél. Ha lélektanilag nem lesz ki- 4 vetni való az együttlét hátra- 4 levő szakaszában, tovább színe- 4 fedik a csapat játéka, feltétle- 4 nül feljebb léphetünk a nem- 4­zetközii ranglétrán, férfi vone- 4 fon is. Az egy év elegendőnek­­ látszik a további felkészülésre. '4 Csak rajta: használják ki meg- 4. felelően kézilabdázóink a VB-ig 4 hátralevő 12 hónapot! 4. *­­1 Hideg zuhanyként hatott a férfiak jókedvre de­­­­rítő eredménye mellett a Bp. 4 Spartacus hői gárdájának szó- 4 fiai szereplése. A sporttörténe­­­­lem ugyanis csak a legutóbbi 4 időben jegyezte fel a bolgár 4. kézilabdassportot, a — „futottak 4 még” kategóriában. S mi még! 4 csak — világbajnokságot nyert 4 válogatottal rendelkező ország­­ vagyunk . .. Bajnokcsapatunk 4 gerincét is a válogatottak al­á hozják, tőlük bármilyen körül­mények között is más, ennél jobb eredményt várunk. Szó nélkül nem mehetünk el egy megjegyzés mellett. Az egyik: panaszhalmaz érkezett a hazai játékvezetőre, s az ő nyakába varrják a magyar baj­nokcsapat vezetői a vereséget. Arról nem esett szó, hogy a hírügynökségek tudósításai miért említették: „ ... megza­varó diák, kapkodtak, idegesek voltak a Spartacus játékosai ...” Ha van is ilyen , a csapat ed­zőjének, vezetőinek kötelessége csillapítani, nyugtatni játékosai­kat. Lehet, hogy történt hasonló — a tények szerint azonban eredménytelenül... Mindentől függetlenül azon­ban a szófiai 5,8 — nem ka­tasztrófa. Lehet javítani, bősé­gesen bizonyítani Budapesten. Meg vagyunk győződve: a Bp. Spartacus bizonyít is. Az el­múlt évi Eb második helye­zettjéhez mélitó módon! (sz. gy.) HETENKÉNT ÖTSZÖR Magyar dokumentumfilm. Rendező: KOLONITS ILONA. Operatőr: TÓTH GÁL JÁNOS. Bemutató: FEBRUÁR 3. A JOBB ÖSSZJÁTÉKNAK KÖSZÖNHETI BAJNOKSÁGÁT az Újpesti Dózsa jégkorongcsapata Tizenkilenc fordulón keresz­tül bizonytalan volt, hogy ki nyeri a jégkorongbajnokságot. Az utolsó fordulóban, az Újpes­ti Dózsa—FTC rangadónak kel­lett eldöntenie a kérdést. Ők voltak a nyitó és a záró pár. A találkozók érdekessége, hogy az első és az utolsó mérkőzésen az újpestiek nyertek, míg a köz­beeső kettő döntetlenül végző­dött. Minek köszönheti az Újpesti Dózsa a bajnokságot? Annak, hogy együttese a legkiegyensú­lyozottabb. A kapuban a válo­gatott Vedres áll, két hátvéd­párjuk van (bár viszonylag ez a leggyengébb része a csapat­nak), s közel egyforma képes­ségű két támadósorral rendel­keznek. Dicséretük, hogy va­sárnap a ferencvárosiak 3:0-ás­ vezetése után sem adták fel a küzdelmet, fokozatosan jöttek fel, s a harmadik harmadban felőrölték elenfelük ellenállá­sát. A ferencvárosiak, amíg erővel bírták, kezüikben tartot­ták az irányítást, s kiugrásaik­kal mindig veszélybe hozták az újpestiek kapuját Az FTC-nél csak három hátvéd játszott, míg etön úgyszólván végig, a Schwarlm, Horváth-kettős volt a jégen. Viszonylag kevés ideig szerepeltette Mikl­ár, az FTC edzője, a második sorát, s emiatt az első sornak nem volt elég ideje a pihenésre. Ez nem bizonyult a legjobb húzásnak. A mérkőzés után az újpestiek öltözőjében érthetően jó han­gulat uralkodott: egymásnak gratuláltak a játékosok, meg­köszönték Szamosi Ferenc ed­zőjüknek a fáradozását. Az új­pestiek megvédték bajnokságu­kat, és negyedszer szerezték meg a bajnoki érmeket. — Jobb össz­játékunknak és jobb idegeinknek köszönhetjük az FTC elleni győzelmünket — mondta a mérkőzés után Sza­mosi edző. — A 111. harmadban a játékosok megnyugodtak, lel­kesen játszottak, összjátékra tö­rekedtek, s ezzel sikerült ellenfe­lük fölé kerekedniük. Az első két harmadban a hátvédek későn indítottak, s emiatt a csatárok a ferencvárosi falba ütköztek, amelyet a harmadjuk vonalán állítottak fel. A későbbiek so­rán összjátékuk révén sikerült széthúzni az FTC védelmét, s egyre több helyzetet teremteni Csank kapuja előtt. Küzdeni tudásból is kitűnőre vizsgáztak a fiúk, hiszen a 0:3 ellenére sem zavarodtak meg. A nagy tét dacára sportszerű küzdelmet láthatott a közönség. Külön öröm számomra, hogy a 30 bajnok­ság mellé, amelyet játékos ko­romban a jégkorongban és a gyeplabdában szereztem, most edzőként már a második baj­nokságot nyertem csapatommal. Kik nyertek bajnokságot fel­szabadulás után? 1946: MTK, 1947: MTK, 1948: MTK, 1940: MTK, 1950: Meteor MALLERD, 1951: Bp. Kinizsi, 1952: Bp. Vö­rös Meteor, 1953: Bp. Postás, 1954: Bp. Postás, 1955: Bp. Ki­nizsi, 1958: Bp. Kinizsi, 1957: Bp. Vörös Meteor, 1958: Újpesti Dózsa, 1959: Bp. Vörös Meteor 1960: Újpesti Dózsa, 1961: FTC, 1962: FTC, 1963: Bp. Vörös Me­teor, 1964: FTC. 1965: Újpesti Dózsa és 1966: Újpesti Dózsa. ■ Nagy vetélkedés folyt a gólllö­­vőlistán. Bitkár Péter, a BVSC válogatott csatára vasárnap ide­gesen érdeklődött az állás utá­n, hiszen nagy esélye volt, hogy az élre kerüljön. Úgy is tör­tént, mert bár Horváth két és Schwhalm egy góllal erősen ve­szélyeztette Bikán első helyét, csak megközelíteni tudta őt. A góllövőlista élcsoportja: Bikán (BVSC) 37, Horváth (FTC) és Schwalm (FTC) 35 — 35 , Fallva V. (Újpesti Dózsa­) 34, Rozgo­­nyi (Bp. V. Meteor) 27, Pere­­czi (Újpesti Dózsa) 26, Bálint (Újpesti Dózsa 23 gólkal, hogy tör­ A Jégkorongbajnokságot nyert Újpesti Dózsa együttese a vasárnapi mérkőzés után. Balról- jobbra. Hátsó sor: Boróczi, Bán­kuti, Palotás I, Künk, Lőrincz, Patócs P., Galambot, Szamosi edző, Zsitva V. Középső sor (előrehajolnak): Radics, Molnár, Palotás II. Alsó sor (térdelnek): Kézeli (tartalékkapus), Bálint, Vedres és Hajek. (MTI Fotószol­gálata, Petrovics László felv.) SPORTKÖNYVEKRŐL Munkahelyi testnevelés Egyre inkább az érdeklődés középpontjába kerül a munka­helyi testnevelés. Tízezrek vég­zik, s immár az aktívák szá­ma is több százra rúg. Nem kö­zömbös tehát, hogy milyen színvonalú és mennyire idősze­rű szakirodalomban válogathat az érdeklődő. Sajnos, a tavalyi fejlődés ellenére még mindig kevés a megfelelő kiadvány, s éppen ezért jelentős hiányt pótol az MTI Tömegtestneve­­lése és Sportosztálya által mind rendszeresebben kiadott Mun­kahelyi testnevelés című, tájé­koztató jellegű, forrásgyűjte­mény. Míg a korábbi időszakok­ban rendszerint csak egy-egy ilyen füzet jelent meg évente, a legutóbbi negyedév során ket­tőt adtak ki. A két kiadványt azonban nemcsak a közlés gyor­saságáért, hanem tartalmi fej­lődéséért is dicséret illeti. A csak kevesek által hasznosítha­tó, túlságosan elvont témájú cikkek száma csökkent, ezzel szemben gyakorlati ismereteket nyújtó beszámolók, leírások, módszertani ismertetések kerül­tek az összeállításokba. A szerkesztés mindinkább a jelen gondjairól és lehetőségei­ről akar tájékoztatást adni, s ennek érdekében a dokumentá­lást is felhasználja. Nem riad vissza szakmai előadások köz­lésétől, (Lásd Zárszó ez egész­ségügyi felvilágosítás III. or­szágos értekezletén), vitaanya­gok nyilvánosságra hozásától, (L. A munkahelyi testnevelés munkaértekezletei), szakanya­gok ismertetésétől, (L. szovjet szakkönyv, vajdasági értesülé­sek stb.), vagy az írásos tapasz­­talatcserétől (Hozzászólás a költségvitához, tapasztalatok a Beloianniszban.) Emellett olyan értékes elemzéseket közöl, mint a Sorozatvizsgálat a munkahelyi testnevelés ellenőrzésének szol­gálatában, vagy a Teljesítmény és idegi elfáradás. Hasznos és agitatív a külföldi mérések és tapasztalatok, valamint a hír­anyagok közlése is, végered­ményben tehát szerteágazó és formailag is változatos a füze­tek tartalma. Kedd, 1966. február 1.­­ és érdeklődés knnéppalsííbtan Még­­, nyáron tettük fel a kérdést: akar-e ötvenedszer is bajnok lenni Kővári Ká­­rolyné? S bár a kérdésre már akkor is felelt, a végérvényes választ csak most kaptuk meg, az országos síbajnokság negye­dik napján, fent, Galyatetőn. Hétfőn a műlesiklást is bizto­san, két kitűnő futással meg­nyerve szerezte meg a 49-ik, s minthogy mindhárom alpesi számban diadalmaskodott, az összetettben az 50. bajnoki cí­met is. Meg kell hagyni, szép kerek szám ez az ötven. Nemcsak hazai, de még külföldi vonat­kozásban sem igen hallottunk arról, hogy egy síversenyző elérte volna ezt a ritka jubi­leumot. Kőváriné Szendrődi Ildikó, viszont igen — és most pillanatnyilag ez az érdekes. A bajnoknőt bemutatni fö­lösleges lenne.. Kisgyerek ko­ra óta sízik, a hegy, a hó — saját bevallása szerint — az életeleme. Egy főiskolai világ­­bajnoki második helyezés, egy Zakopene-i Memorial-verseny elsősége jelzi többek között 50. magyar bajnoki címe mellett azt az utat, amelyet idáig meg­tett. — És most e szép jubileum után?... — Ó, nagyon régóta foglal­ Az ötvenedik koztat már a gondolat, hogy hogyan tovább? És, hogy— egyáltalán tovább-e?... Nem könnyű a versenyzőnek elta­lálnia azt a pillanatot, amikor abba kell hagynia.­­ Különösen akkor, ha 50. baj­nokságát is ilyen biztosan, ilyen vitathatatlanul szerzi meg, mint most ő. — Tehát?... — Megyek tovább. Azt hi­szem, meg lehet érteni, annyi­ra szeretem ezt a sportágat, hogy elszakadni tőle, nagyon­­nagyon nehezemre esne— Egyelőre legalábbis. — És, ha majd egyszer, so­kára?... — Természetesen akkor is csak majd a versenyzői pálya­futással szándékozom szakíta­ni, a sízéssel soha. Azt ter­vezem, hogy edző leszek. De, ami talán szokatlan, elsősorban nem a „nagyokkal”, szeretnék foglalkozni, hanem egészen kisgyerekekkel. Úgy érzem, őket kellene jobban megfogni, szervezettebbé tenni oktatásu­kat, foglalkoztatásukat. — Szép elgondolás. Most te­hát: előre a 75-ik ■ bajnoksá­gért? — Ki tudja?... — és egészsé­­ges fehér nevetéssel tett pon­tot a rövid beszélgetés végére, 50-szeres magyar bajnokunk.

Next