Népsport, 1966. március (22. évfolyam, 42-63. szám)

1966-03-01 / 42. szám

Me&n­épfotófi' jelenti Használják fel a versenyeket a sport tömegesítésére A KISZ KB titkársága határozatban mondta ki, hogy az egész magyar sporttársadalom reprezentatív megmozdulását jelentő Or­szágos Sportnapok rendezvényeinek az előkészítésében és megszer­vezésében való részvétel, valamennyi KISZ-bizottság és alapszerve­zet feladata. Ezért nyújtsanak segítséget a helyi sportnapok lebo­nyolításában, s a versenyeket használják fel a testnevelés és a sport tömegesítésére, az ISZM és a KTM követelményeinek a teljesíté­sére. Kezdeményezniük kell, hogy valamennyi faluban, üzemben, intézményben rendezzenek sportünnepségeket, amelyeken a VIT jegyében, majálisszerű sportversenyek, bemutatók, kulturális prog­ramok is szerepeljenek a műsorban. Természetesen az úttörők is részt vesznek az OSN helyi ren­dezvényein: az Úttörőszervezet 20. születésnapjára emlékezve, igyekszenek színesebbé, tartalmasabbá tenni az ünnepségeket. Vé­gül arra is kitér a határozat, hogy a KISZ-szervezetei használják fel az atlétikai Európa-bajnokságot az atlétika népszerűsítésére, és augusztus, szeptember, október hónapban az MTI területi szer­veivel közösen rendezték meg a „Gyorsabban, magasabbra, mesz­­szebbre” atlétikai hárompróba tömegversenyeket. Változás történt a Népsport meg­jelente­tésében. Ezen a héten a mai, a keddi számunk jelent meg 4 oldalon, viszont a csü­törtöki számunk ezúttal nem 4, hanem 6 oldal lesz. A kedden és szerdán sorra kerülő nemzet­közi kupamérkőzések miatt tör­tént az oldalszámok felcseré­lése. Bemutatókörút: A műkorcso­lyázó-világbajnokság legjobbjai — közöttük a Davosban nagy­­szerűen szerepelt Almássy Zsuzsi — a kedden lebonyolí­tásra kerülő szokásos gálaest u­tán, nagyszabású bemutató­­körútra indulnak. Zürich és Génf után az NSZK-ban, Olasz­országban, majd Párizsban és a következő téli olimpia városá-­­ban, Créroble-ban lépnek a kö­zönség elé. A VB-n szerepelt további magyar versenyzők, Al­mássy kivételével, kedden este érkeznek vissza Budapestre. Négy NB I-es, öt NB I B-s és öt NB II-s mérkőzés szerepel a totó jövő heti szelvényén, s így a főmérkőzések között csak ha­zai találkozók lesznek. Kiállítás a kirakatban! A ha­gyományos felszabadulású em­léktúra idei propagandáját ér­dekes módon teszi még eleve­nebbé a Budapesti Természet­­barát Szövetség. Váci utcai Tá­jékoztató Irodájának a kiraka­tában ugyanis sajátos kiállítást rendez március közepén. A kü­lönféle versenydíjak mellett kiállítja Németh Ferenc és Pillér Gyula újpesti természet­­barát veteránok művészi fa­faragásait, amelyek egy része még az illegalitás éveiben ké­szült. A faragások turistaháza­­kat, kilátókat, emlékműveket­­ ábrázolnak, illetve a tiltott és a felszabadult természetjárást jel­képezik. Két hónappal később. Nem március 5-én, hanem május 5-én szerepel az ifjúsági labda­rúgó-válogatottunk Bulgáriában, Gulyás Kairóban. A hazai fedett pályás idénynyitó után Gulyás Kairóban az EAK nem­zetközi bajnokságán kezdi meg külföldi versenysorozatát. Gu­lyás Kairó után Alexandriában, majd a francia Riviérán indul több versenyen. Hétfőn délután utazott el és április második felében érkezik haza. Zsúfolt műsor. Az ökölvívó CSB következő fordulójának mérkőzéseire vasárnap a Sport­­csarnokban kerül sor. Délelőtt a Bp. Honvéd a Tatabányai Bányászt fogadja, míg este ren­dezik az MTK—Honvéd Zalka és az Újpesti Dózsa—Vasas mér­kőzéseket. Újabb teniszverseny. Az Izsák János emlékére rendezett fe­dettpályás teniszverseny után a Bp. Honvéd rendezi a teni­szezők következő „téli” viada­lát. A felnőtt és ifjúsági szá­mokból álló verseny szombaton kezdődik, a nevezési zárlat csütörtökön este van. Svájcban játszik március 31-én a VB-re készülő magyar labdarúgó-válogatott. Zürichben esti mérkőzés keretében a svájci bajnokságban jelenleg a hato­dik helyen álló Grasshoppers lesz a magyar csapat ellenfele. A jugoszlávok legjobb magas­ugrója, Angyelkovics, aki ta­valy 212-t ugrott, három éven keresztül az Egyesült Államok­ban folytatja tanulmányait. Közel háromszázan indultak a csepeli általános iskolák Kóbor Rezső emlékére kiírt atlétikai terembajnokságának elődön­tőin. A két hét múlva sorra kerülő döntőbe a Gombos téri, a Táncsics és a Petőfi utcai iskola került.. A Nemzetközi Kézilabda Szö­vetség ebben az évben 17 or­szágból 133 nemzetközi játék­­vezetőt tart nyilván. Közülük 79-en kispályás mérkőzések ve­zetésére jogosultak. Élménybeszámoló. Néhány hete egyik cikkünkben, amely a vidéki él­mény beszámol­ójáról íródott, a negatív példák között szerepelt Rothermel Anna, a világbajnok női kézilabdacsapat kapusa, mint olyan, aki nem tett eleget a tiszapüspökiek meghívásának. Nos, örömmel közöljük, hogy a legutóbbi va­sárnapon Rothermel Anna, Jó­­na Magda, valamint Szemes László főtitkár é® Török Bódog, a válogatott edzője ellátogatott Tiszapüspökire és sikeres él­ménybeszámolót tartott. A nemzetközi politika és a sport.­­ Ez volt a témája az egy hónappal ezelőtt megnyílt Budapesti Sportvezetők Klubja hétfő esti programjának, ame­lyen vitaindító előadás és fel­kért hozzászólók ismertették be­hatóan az időszerű kérdéseket. Népszerű az asztalitenisz. Két fordulóban 12 községi sportkör 55 versenyzővel vett részt az asztalitenisz egyéni bajnokság­ban a szombathelyi járásban. A fordulókon, amelyeknek szín­helye Kőszeg és Bük község volt, azok a versenyzők indul­tak, akik a községükben meg­rendezett háziversenyekről győz­tesként kerültek ki. Diplomás csapat. Az NB II Nyugati csoportjában szereplő Veszprémi Haladásban csupa diplomás és egyetemista ját­szik. Közülük egy adjunktus, egy orvos, két jogász, 3 tanár­segéd, 2 vegyész, egy pedig ró­mai katolikus pap, a többiek pedig egyetemre járnak. Nagy sikere volt a kőbányai Felszabadulási Labdarúgó Ku­pának. Az első 4 helyezett: a KOVAC, az FTM MÖGÜRT, a K. Dózsa és a Vasas Dinamó értékes díjat kapott. A tornán, amelyet kiesési rendszerben bo­nyolították le, 16 csapat indult. Új kapitány került a lengyel labdarúgó-válogatott élére. Kon­­czemiicz helyett Antoni Brzezan­­czyk tölti majd be a szakveze­tői tisztséget. Még a teremsportoké a szó. A szombathelyi járásban a te­remkézilabda hívei a „Felsza­badulási Kupa” versenyek kere­tében mér­ik­ össze tudásukat. Tíz község férfi és női csapatai három csoportban mérkőznek egymással, majd a csoport­­győztesek március 6-án küzde­nek az elsőségért. A versenye­ket Kőszegen, a Táncsics Mi­hály Általános Iskola újonnan épült tornatermében bonyolít­ják le, amely nemcsak a verse­nyek megrendezésére alkalmas, hanem elfér benne a szép­számú közönség is, amely az egyes községekből elkíséri a csapatát. Döntök röplabdában. Az ez évi egyetemi és főiskolai röp­labda-bajnokság döntőit már­cius 5—6-án a Testnevelési Fő­iskola tornacsarnokában rende­zik meg. A döntőbe jutott fér­fi csapatok: TF, MAFC, OSC, PEAC, — női együttesek: TF, MAFC, OSC, IPEAC. Kapósak a magyar bírók. A belga röplabdaszövetség ápri­lisi nemzetközi tornáján a ver­senybíróság elnöki tisztségét Holvai Endre dr. látja el. Időjárás. A Meteorológiai In­tézet jelenti hétfőn este: kez­dődik az enyheség lassú csök­kenése. Várható időjárás kedd estig, felhős idő, átfutó esők­kel. A megélénkülő, egy-két helyen erős délkeleti, déli szél fokozatosan nyugat-északnyu­gatira fordul. A nappali fel­­melegedés gyengül. Várható leg­magasabb hőmérséklet kedden 9—14 fok között. Kedd, 1966. március 1. közlemények Versen­y­bí­ró to­v­ábbképző tan­­folyamot indít március 3-án a Budapesti Atlétikai Szövetség. A négyhetes tanfolyam előadá­sai mindig csütörtökön 17.30- kor kerülnek sorra a BTL épü­letében (V., Váci utca 62—64. I. emelet 19.). HÁROM ARANY ZÉN­YÉBEN Nauwel­arts úr, az Európai Ju­do Unió technikai bizottságának elnöke a verseny után a magyar nemzetközi versenybíró, Hudra Árpád kezét szorongatta: — Nagyszerű volt. Elsőrangú. A rendezés, a verseny és a kö­zönség. Sokfelé jártam Európá­ban, de ilyen lelkesedéssel még alig találkoztam. Hatalmasat fejlődtek a magyar tudósok. Erőnlétük, küzdőszellemük ki­váló, technikájuk is javult, csak még egy kis „finomítás” színe, és a kontinens legjobbjai közé emelkedhetnek. A franciák erejét már min­denki ismerte a verseny előtt. Legerősebb csapatukkal jöttek — Európa második legjobb együttesével. Az osztrákok a középmezőnybe tartoznak, de a különböző ranglistákon tavaly rendre megelőztek bennünket. Ilyen körülmények között nem lett volna csoda, ha erőnkből csak néhány helyezésre futja. Egy-két év múlva... A döntőbe kilenc magyar, hét francia jutott, a győzelmi dobó­ Kristóf, aki­­feltámadt”. A magyar félnehézsúlyú élete legjobb formájában verseny­zett vasárnap. gó legtetején három magyar, egy francia állt. . . Egy verseny után természetesen nem mondhatjuk még, hogy megelőztük vagy utolértük volna a franciákat. A hazai közönség hangorkánja, az ismert színhely sokat javított cselgáncsozóiunk teljesítményén. De mindent mégsem írhatunk a verseny hazai jellegének javá­ra! Tudósaink harci szelleme, erőnléte és testi ereje — ezt bízvást mondhatjuk — túlszár­nyalta a franciákét. (A döntőbe nem jutott osztrákokét pedig különösen.) Technikai fegyver­táruk is láthatóan gyarapodott. Erről tanúskodott a különböző dobásfaj­ták száma és a viszony­lag sok ipongyőzelem. Mintha oldódott volna a ha­gyományos „görcs” is, ami ver­senyzőinket a jobb külföldiek láttán elfogja. Az első napon még érezhető merevségnek va­sárnapra már nyoma sem volt. Szénási igazán higgadt, pompás versenyzéssel győzte le a há­romszoros Európa-bajnok Gros­­saint , függetlenül attól, hogy a bírók a franciát hozták ki győztesnek. Kristóf talán még sohasem volt ilyen jó formá­ban, ezúttal nemcsak jó techni­kájának örülhettünk, hanem gyorsasága fejlődésének is. De Oláh Pál, Faragó, Galambos, Bodor, Ipacs ugyancsak kiváló versenyzői erényeket csillogtat­tak. Róluk mondta Nauweb­arts úr: „Egy-két év, és a legjobbak között lehetnek”. Több verseny kellene! A felemelkedés legfőbb útja már ismert versenyzőink előtt. Elsősorban tovább kell dolgozni — úgy, mint eddig. Ezenkívül a technika apró részleteinek ki­dolgozása kellene, itt bizony még van néhány hiba. Jó lenne, ha versenyzőink rájönnének ar­ra is, hogy a szőnyeg közepén bátran felvehetik a versenyt rangos külföldi ellenfelekkel , nem szükséges szüntelenül a biztonságosnak tűnő szőnyeg­szélt keresni. így történt, hogy éppen a magyar dobások nagy százaléka sikerült kívülre. Nem utolsósorban pedig rutin­ra, nemzetközi tapasztalatokra volna szükség. Évente több ha­sonló versenyre, mint amilyen ez a mostani volt. OsM után az északi sísport és - mű­ Bár az utolsó versenynapon, vasárnap nem éppen a legked­vezőbb körülmények között ke­rült sor az északi sívilágbaj­­nokság utolsó aranyérmének tulajdonba juttatására, a Hol­­menkollen-sánc körül helyet foglaló mintegy 100 ezer néző roppant elégedetten tapsolhatott a záróakkordoknak. A­ nagy­szerű Wirkola révén ugyanis hazai győzelemmel végződött az oslói világbajnokság. A megsze­rezhető 10 aranyéremből öt te­hát otthon maradt. A világbajnokság éremtáblázata: A nem hivatalos pontverseny­ben: 1. Norvégia 54 pont, 2. Szovjetunió 46, 3. Finnország 37, 4. Svédország 24, 5. NSZK 13. A helyzet tehát az északi síszámokban nagyjából válto­zatlan, az élen továbbra is azoknak az országoknak a ne­vét olvashatjuk, amelyeket ed­dig is megszoktunk már. Leg­feljebb a sorrend és a pontszá­mok közötti különbségek má­sok! Ami a női sífutást illeti: a mezőnyt vitathatatlanul a szovjet nők uralják. Mind­három aranyérmet ők nyerték, s szinte valamennyi versenyző­jük az élen végzett, közéjük esetenként csak egy-egy északi, illetve bolgár versenyző kerül­hetett. Elgondolkoztató azonban, hogy hosszú-hosszú évek óta ugyanazok a versenyzők érik el a sikereket, szerzik a világbaj­noki és olimpiai helyezéseket. És Kolosana már 35 éves, Bo­­jarszkih 26, fiatal versenyző szinte nem is akad közöttük! Azt látszik igazolni ez, hogy a női sífutósport évek óta egy helyben áll, fejlődés nincs. Ke­vés az indulók száma, s a me­zőnyök összetétele sem sokat változott. Egyedüli kivétel ta­lán az NDK, ahol az utóbbi időben élénk tevékenység lát­szik női vonalon is. A szovjet versenyzők kétségkívül igen jók, de félő, hogy az utánpót­lás hiánya visszaesést eredmé­nyez majd náluk. A férfi futók között a norvégok 3 és a finnek 1 aranyérme mutatja, hogy az északiak tovább őrzik hegemó­niájukat. Ugyanakkor azonban meglepetésnek számít a szovje­tek gyengébb szereplése. Külö­nösen a váltóneli 5. helyük érte váratlanul a szakembere­ket. A svédeknél is megtorpa­nás tapasztalható: Jemberg visz­­szavonulásával érzékeny vesz­teséget szenvedtek, s a beteg Rönland távollétében nem is volt számottevő futójuk. Északi összetettben továbbra sem sikerült a skandi­­návok­nak a felzárkózás. Az olimpiai bajnok Thoma és Kel­­ler révén az első két helyen NSZK-beli versenyző végzett, s az első tíz közé mindössze két norvégnek sikerült bekerülnie. Ez a tény el kell hogy gondol­­koztassa a mi szakembereinket is. Nálunk az utóbbi évek folya­mán szinte teljesen megszűnt ez a szakág, sem a szakosztályok, sem a szövetség nem törődik vele. Pedig lám, a hozzánk ha­sonló időjárási körülmények kö­zött fekvő országok is milyen nagyszerű dolgokat tudnak vég­hezvinni benne! A világbajnokságon mi, magyarok csupán két számban voltunk ér­dekelve síugróink révén. Érde­kelve? ... Talán inkább úgy: a VB-n két ugrónk vett részt, a végeztek egyszer a 48. és 53., egyszer pedig a 49. és 50. he­lyen. Mintegy 60 induló között! S mindez önmaga helyett be­szél. Néhány évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy Geller László ké­pes lesz majd végre elérni a nemzetközi színvonalat. Most el kell azonban mondani, hogy — eddig legalábbis — nem váltot­ta be a hozzá fűzött reménye­ket, nem fejlődött, nem tudta elsajátítani az ugrás nélkülöz­hetetlen technikájét. Persze, még most is fiatal ember, de ahhoz, hogy továbbléphessen­­, és majd a többiek is, teljesen új alapokra kellene fek­tetni egész ugrósportunkat. Állnak előttünk jó példák, s most nem is az NDK-beliekre, hanem a lengyelekre, a cseh­szlovákokra gondolunk. Wirkola kettős győzelme kü­lönben mutatja az északiak foly­tonosságát az ugrásban. De ál­talános és örvendetes fejlődésre utal például a japán Futisswa ezüstérme és a csehszlovák Ras­­ka 4. helye. Kocsis L. Mihály ^ I­d­ic­en 1. Norvégia 5 2 1 2. Szovjetunió 3 2 1 3. Finnország 13 2 4. NSZK 1 1 1 5­ 6. NDK és Japán­­ 1 -1. Svédország — — 3 8. Olaszország és Svájc — — 1 Nagy meglepetés a tekézőbajnoki nyitányán Megkezdődött az 1966. évi férfi tekebajTLoíkság. Az NB I legnagyobb meglepetését az újonc Herendi Építőik szolgál­tatta, a Csepel el­len­i győzelmé­vel, noha a­z utóbbi is újonc­nak számít a mostani NB I mezőnyében. FTC — Újpesti Dózsa 6:2 2650:2558, Bp. Előre —Győri ETO 7:1 2600:2523, Pápai Vasas — Szegedi Építők 7:1 2656:2514, Bp. MOM-Bp. KISTEXT 4.5:3.5 2455:2423, Szegedi Vasút—Pápai Textil 5:3 2486:2459, Csepel — ————— Herendi Építők 3:5 2467:2481, Győri Richards —Ózdi Kohász 5:3 2520:2495. A hét legjobbjai: Várfalvi (FTC) 481, Anitás (FTC) 466, Slajd­c (Szegedi Vasút) 464, Hack (FTC) 461, Bolk­a (Pápai Vasas) 459, Boros (Győri Ri­chards) 4­58, NB II. Keleti csoport: Ceglédi Építők —Szolnoki MÁV 8:0, 2509,2364, SZAK — Gyulai ME­­DOSZ 6:2, 2422,2350, Z. Danu­­v­a — K. Lombi­k 2:6, 2550,2676, Bp. Spartacus — Bp. Vízművek 3:5, 2490:2552, Útvasút—Eg­r­i Spartacus 2:6, 2389:2449, Sze­gedi­ Postás—Debreceni GÖCS 7:5:0:5, 2577:2376, K. MÁV— Ceglédi MEDOSZ 6:2, 2389:2291. A hét legjobbjai: Flórián (Szegedi Postás) 481, Sallai (,Z. D­anuvia) 478, ötvös (K. Lom­­bi­k) 471, Kerekes (Bp. Vízmű­vek) 471, Tóth (K. Lombik) 464, Herczeg (Szegedi Postás) 451. Nyugati csoport: Szombathelyi SE—Bp. Cserték 8:0, 2610:2426. Lovászi Bányász—­Pécsi Bőr­gyár 3:5, 2454:2462. Nagykani­zsai Bányász—VM KÖZÉRT 7:1, 2413:2343. BF Építők —Bp. Be­­loiannisz 2:6, 2440:2534. Ganz-MÁV AG — Pécsi S­z­ikra 6:2, 2470:2357. Kaposvári Építők— Pécsi Bányász 4:4, 2521:2513. Bp. Művész — Szombathelyi Ha­ladás 7:1, 2588:2491. A hét legjobbjai: Fenyvesi (Bp. Művész) 455, Gergely (Bp. Beloiannisz) 454. Somogyi (Szombathelyi SE) 450. Nagy (Szombathelyi SE) 448. Mede (Ganz-MÁVAG 448. Stobli (Bp. Művész) 447. Külön-külön, vagy a kettőt együtt? Mert valójában két, különböző versenyről van szó — ha még oly nagyon együvé tartozik is a kettő. De mielőtt bármibe is fognánk, álljon itt a három szakvezető vélemé­nye: * Roberto Battaglia: — Végte­lenül örülünk a váratlanul ölünkbe hullott győzelemnek, amelyet legjobb két vívónk, Saccaro és Paolucci távollété­ben harcoltunk ki. Az egyéni versenyt már nem bírták ver­s­senyzőink, ami nem is csoda, a felkészülés elején tar­tunk. (?!) Jean Cotard: — Még ma is hihetetlennek találom a csa­patverseny eredményét, bár a második helyet nem tarthatom rossznak. Tovább erősödött a magyar párbajtőrvívókról al­kotott jó véleményem, akik közül Kulcsár kivételes tudású vivő. Az egyéni verseny a ma­gyarok fölényét és a mezőny erejét mutatta. Komoly, erős verseny volt. Sákovics József: — Azt, hogy lényegében egy gyenge olasz csapattól kaptunk ki, nem mentheti semmi, még az sem, hogy mi sem legerősebb össze­állításunkban vívtunk. Ez a vereség eldöntötte a csapat helyezését, annak ellenére, hogy a sokkal jobb franciák ellen már minden rendben volt. Végső soron azonban el­értük célunkat, sikerrel pró­báltuk ki fiatal vívóinkat. Ez a párbajtőrcsapat­ és egyéni verseny a világbaj­noki felkészülés szolgálatá­ban állt. Számunkra külön öröm, hogy Budapesten zaj­lott le és hosszú idő után is­mét idehozta a kiváló fran­cia és olasz csapatot, továbbá a nemzetközi mezőny néhány további kiválóságát, mint pél­dául a nyugatnémet Jungot, a két angolt, Pellinget és Ja­­cobsot. A versenyt szakmai körökben, érthetően, nagy vá­rakozás előzte meg. Egyrészt a csapatversenyt, melyben a jövő csapatának kialakításá­hoz szerezhettünk értékes ta­pasztalatokat, másrészt az egyénit, melyben az egész hazai mezőnyt alkalmunk volt vizsigáztatni. Egészében véve mindkét vizsga sikerült. Azok a fiatalabb párbajtőr­­vívóink, akikkel a nemzetközi mezőnyben a jövőben előbb­­utóbb számolnunk kell, siker­rel állták a harcot mind a csapatban, mind az egyéni versenyben. A már nem újonc Schmitt és Préda, az első válogatottságát ünneplő Erdős , mindhárman hozni tudták azt, amit vártunk tő­lük. Éretten, felelősséggel tudtak vívni a csapatban, egyéniben egyaránt. Az egyéni versenyben, jel­lemző módon, a győztes olasz csapat tagjai már nem ját­szottak különösebb szerepet, annak ellenére, hogy a csa­patversenyt ők fejezték be szombaton legkorábban. Leg­többet pihenhettek — mégis a legfáradtabbak voltak. Hason­lóan megviselte a csapatver­seny a franciákat is — Guit­­tet-t, Bourguardot, Dreyfust. Ezzel szemben a magyar csapat tagjai, Kulcsár, Gábor, Préda, Erdős, ha nem is a fáradtság minden jele nélkül, de jól végigbírták a két na­pot. Különösen érdekes A­z érdeklődés középp­ontjában A két párbaj­tőrver­seny ebből a szempontból Kulcsár Győző. Ő az olaszok elleni mérkőzés elején darabosan, szétesően, „fáradtan” moz­gott. Azután viszont csőr­éről csőrdére jött fel, a franciák ellen már jó volt, s az egyéni verseny előrehaladtával is érezhetően mind jobban bele­lendült, olyannyira, hogy a döntő elején már így panasz­kodhatott: „Annyira megy a vívás, hogy lassan csillapíta­nom kell magamat.” Sikerült. Remekelt , és győ­zött.2 Kulcsár Győző

Next