Népsport, 1966. április (22. évfolyam, 64-84. szám)
1966-04-01 / 64. szám
Petroszjan vagy Szpasszkij? Másfél hét múlva Moszkvában leül szembe egymással két szovjet nagymester, hogy páros mérkőzésen döntse el, melyikük a föld legjobb sakkozója. A mérkőzés 24 játszmából áll, Petrosszjan 12:12 esetén megtartja világbajnoki címét, Szpasszkijnak legalább 12,5 pontot kell elérnie a győzelemhez. Ez a varázslatos szó: „Világbajnokság”, önkéntelenül is egy kis visszapillantásra ösztönzi a sakkozás iránt érdeklődőket. Különösen érdekes, hogy ez a meccs az első „igazi” világbajnoki páros mérkőzés századik évfordulóján jön létre. A sakkvilág által elismert első világbajnok W. Steindtz volt, aki 1866-ban 8:6 arányban (döntetlenek nélkül!) győzött az akkori idők másik kiválósága, A. Andenssen ellen. A világbajnokok sora ezután I.asker, Gapablanca, Aljechin, Euwe, Botvinnik, Színiszláv és Tál nevével folytatódott (Aljechin és Botvinnik — kétszer! — visszaszerezték világbajnoki címüket), míg most T. Petroszjannak kell címének megvédéséért harcba szállnia. Mi jellemzi, a két világnagyságot és melyiküknek van esélye a győzelemre? A világbajnok rendkívüli adottságokkal rendelkezik, bár azt a jelzőt, hogy „zseniális”, még nem használták vele szemben. De lehet mondani, hogy „acélhegy”, szinte áttörhetetlen. Technikája bámulatos, állásfelépítésében kerüli a bonyodalmakat, de ha kell, taktikai téren is helytáll, hidegvérűen cselekszik. Mindezeken kívül egy nagyon értékes képessége van: veszélyérző ösztöne kifogástalanul működik, az ellenfél fenyegetéseit jóelőre felismeri és meghiúsítja. Petroszjan a felkészülésben fáradhatatlan és az idegei is rendben vannak. A nagy ellenfél, Borisz Szpasszkij vajon megérett-e arra, hogy világbajnok legyen? A sakkmesterek és a közvélemény többnyire az ő esélyeit helyezik előtérbe. Ezek a jóslatok valószínűleg onnan adódnak, hogy az „újonnan jöttnek” nincs veszteni valója, legfeljebb a világ másodikja marad. Ebből eredően tehát a jelölt felszabadultan, saját igazi énjét adva küzdhet, és ez valóban jelentős lélektani előny. Szpasszkij mozgékonyabb sakkot játszik, mint ellenfele, ismeretei, felkészültsége legalább olyan fokon állanak. Türelme a vadászó macskáéhoz hasonlítható, órákig, napokig képes várakozni az ellenfél hibájára. Az exvilágbajnok Tál felőrlődött Szpasszkij türelmén és állhatatosságán, Petroszjanra is ez a sors várna? Hogy mi döntheti el végső soron a két sakkóriás párviadalát, erre vonatkozóan idézzük az első magyar nagymester, Maróczy Géza szavait, aki szerint a győzelemhez három dolog szükséges: idegek, idegek, idegek! Sándor Béla | AKIKET | | a ^jépó tol diónban | 7 | LÁTHATUNK a Már tavaly az Ardversiadé- ra vártuk, de akkor főiskolai 4 szövetségével nézeteltérései támadtak, így hát az idén, | az Európa-bajnokságon mutatkozik be a Népstadionban $ Harold Norpoth, a nyugatnémetek legjobb ötezrese. Magas, nagyon vékony, nagyon könnyű, keskeny, aszkéta arcú, huszonnégy éves főiskolás. Első szerelme a labda- 4 rúgás volt (rossznyelvek szerint még ma is az). A kör- 4 labdától 1957-ben hódította el az atlétika, amikor egyik barátja unszolására elindult és 4 győzött egy 10 000 m-es futó- 1 versenyen. A középtávokon érte el ellső sikereit. Könnyed stílusa- 4 szal, hambizásával elbűvölte a J Szakembereket. Sorra javítot- ta az ificsúcsokat, és 19 éves 4 korában 1500-on 3:45-öt futott. Már akkor a jövő nagy hosszútávfutóját látták benne, de fiatalsága, törékenysége miatt nagyon vigyáztak rá. A sportsajtó szinte kórusban hangoztatta: csak lassan, 4 óvatosan, semmi erőltetés , 44 Első világversenyén balszerencsével kezdte. A belga rádi EB 1500-as döntőjében elesett. (Azóta is többször előfordult vele, hogy a döntő pillanatokban felbukott.) Az EB előtt eljutott már 3:41.2-ig, a következő évben azonban látszólag egy helyben maradt. Lassan, fokozatosan tért át az 3000 m-re. Az olimpiai év nyarán Clarke mögött 13:48.2-t futott, megnyerte az olimpiai válogatóversenyt is. Egykori rajongói azonban mégis elégedetlenek voltak vele. Sok támadás érte edzőjét, dr. van Aakent (az intervallumos edzésmódszerek esküdt ellenfelét), és mindjobban elterjedt az a vélemény: Norpoth lassú, nem tud hajrázni, egyenrangúak ellen nincs esélye. Tokióban Norpoth a „károgókra” alaposan rácáfolt. A döntőben az utolsó 200-on csak a bajnok Schul volt gyorsabb nála, és másodiknak futott a célba, többek között Jazy előtt... A nyugatnémet szakkörök mégis kissé kiszámíthatatlan versenyzőnek tartják. Pedig csalódást nagy versenyen nemigen okozott. Csak ez zárkózott, nem szívesen nyilatkozik, sohasem tudják, hogy milyen formában van, s talán még egyszer sem futotta ki igazán magát! De mindig okosan, ésszel versenyez. Tavaly főleg a gyorsaságát, 1500-as eredményeit igyekezett javítani, sikerrel. Kevés ötezren idult, Jazy ellen fel sem vette a küzdelmet, s bár futott 13:42.8-at, a tavalyi nagy hosszútávfutófellendülésben kicsit megfeledkeztek róla. Az idén egy fedettpályaversenyre átruccant Amerikába, a nyugatnémet bajnokságot kihagyta, de Dortmundban már ott volt a rajtnál. S a mieinkre is nagy hatást tett könnyed mozgása, nagyszerű hajrája, amellyel a világcsúcstartó Herrmannt győzte le. A Westfalen-csarnokban a kissé elfelejtett Norpoth újra leadta a névjegyét, „bejelentette” az EB esélyeseinek: „Én is itt vagyok!’’ 8 ||§|^ 16 cikk a 16-ról | SÉÉIÉ! Biztosra veszi továbbjutását OLASZORSZÁG A Párizsiból Róma felé száguldó expressz olasz utasai szomorú hangulatban voltak. A harsogóan beharangozott világbajnoki főpróba nem sikerült. Az olasz válogatott erejéből egyetlen gólra sem tellett a Parc des Princes-stadionban. Borús volt a hangulat, s az sem tudta feloldani, amikor az egyik részvevő a világbajnoki selejtező fináléjáról, a szép nápolyi sikeréről beszélt. Hol van az már? Előre kell tekinteni, és nagyon-nagyon sokat javítani. Panasz Párizs után A játékosok tele voltak panasszal. Mindannyian Edmondo Fijskit, a válogatott szövetségi kapitányát okolták. Egy ilyen félig sikerült mérkőzés után hamar elfelejtik, hogy Fabbri vezetésével a chilei VB óta 13 mérkőzést nyert a csapat, s mindössze 3 vereséget szenvedett. A legfőbb bírálók az Inter-játékosok voltak, akik a csapat zömét alkotják. Valamenynyien nagy tudású labdarúgóik. A hosszú vonalút vitáját abban lehetne röviden összefoglalni, hogy az Internazionale játékosai, és ma már egyre többen Olaszországban, azt akarják, hogy a válogatott úgy játsszon, mint az Inter, játékrendszerét a catenaceio jellemezze. Érdemes elgondolkozni azon, amit az Inter labdarúgói mondanak. Facchetti megjegyezte: „Fabbri azt akarja tőlem, hogy maradjak hátul, ne vegyek részt a támadásokban.” Conso is tele volt ellenvetésekkel: „Életemben nem futottam annyit, mint a franciák ellen, de úgy érzem, hasztalan volt. Fabbri azt követelte tőlem, hogy maradjak a francia jobbösszekötő közelében s csak bukdácsoltam összevissza.” Ha van is túlzás ezekben a felfakadásokban, mégis érdemes elidőzni mellettük, mert Olaszországban fokozódik a hangulat Fabbrival szemben. Az Intertátéfolsok azt szeretnék —és ezzel nagyon sok szakértő egyetért már —, Herrera legyen a szövetségi kapitány. Liberó és stopper a hátvédsorban Mi tehát most a helyzet az olasz labdarúgásban ? A franciák ellen lényegében az 1—1—4—2—3-at játszatta az olasz válogatott, ez nevek szerint így festett: Albertosi volt a kapus, Salvadoré játszott ,,liberót”, azaz söprögetőt. Előtte négy hátvéd helyezkedett el a következő sorrendben: Burgnich, Rosatto, Pirovano, Facchetti. Ebben a hadrendben Rosatio volt a középhátvéd. A két fedezet, illetve középpályás játékos Rivera és Corso volt, elöl pedig Domenghini, Mazzola és Riva tartózkodott. A félidőben két csere történt: jobbszélire Menni, balszélre Lodetti állt be._ Az kétségtelen, hogy kényszerösszeállítás volt a párizsi. Hiányzott a gyomorfekéllyel bajlódó Trapattoni, továbbá a sérült Bulgianeald, Pascutti, és a B csapatban szerepelt Barisan. Mórára, annek törött lábát már harmadszor tették gipszbe, bizonyára nem is számíthat a szövetségi kapitány. Kik állnak még készenlétben? A kapuban Negri, a söprögető helyén az Intermazionale erőssége, Picchi, a középhátvéd helyére Guarneri pályázik, és a fedezetsorban számításiba jöhet még az Inter fiatal csillaga, Beáin. Lényegében tehát a védelme adva van a válogatottnak. A csatársor összeállítását viszont erősem zavarják a sérülések. Pillanatnyilag nincsenek szélsői a válogatottnak, ezért sokféle változat lehetséges. Hiányzik nagyon Bulgarelli is, ha viszont is rendbe jön, akkor Corso szereplése forog veszélyben. A Franciaországban játszott csapatban tehát csak annyi változás várható, hogy Pirovano, Domenghoni, Riva helyett Bulgarelli, Pascutti, Guarneri vagy Lodetti juthat szóhoz. A játékosok tehát megvannak, illetve remélhetően rendbe jönnek, de nincs meg még a csapat taktikája. Pillanatnyilag Fabbri a nyilvánosság felé azt hangoztatja, hogy a 4—2—4-et kívánja játszatni csapatával, de a valóságban az Inter-féle catenaccio módosított változatát próbálják a pályán úgy-ahogy megvalósítani. Például azzal a furcsa elgondolással, hogy a válogatottban 7—8 játékost adó Internek a kulcsemberei a válogatott féle catemapción belül — más szerepkört kapnak! A játékosoknak tetszik, hogy a játékrendszer hasonlít arra, amit az Interben is csinálnak, viszont az nem, hogy Fabbri meg akarja változtatni egyéniségüket, megfosztani őket attól a feladatkörtől, aminek hírnevüket köszönhetik. Fabbri elképzelése sok tekintetben érthető, amikor az Inter-féle, bizonyos fokig védekező felfogást akarja játszatni az azzurrikkal Arra számít, hogy a Szovjetunió, továbbá Chile ellen ez a játékfelfogás megfelel majd, s ha csoportjukban a második helyre kerülnek, akkor éppen a catenaccio igen eredményes fegyver lehet a brazilokkal szemben, mert biztosra veszik az olaszok, hogy az elődöntőbe jutásért a harmadik csoport várható győztesével, a brazilokkal kerülnek össze. A legfőbb gond, hogy a lényegében három csatárral rendelkező támadósor hogyan tud majd eredményt elérni. Igaz, olyan klasszisok ,valamennyien, hogy bármelyikük eldönthet válogatott találkozót, akár Mazzola, akár Rivera, akár Paccutti. Inter kontra Fabbri Az előzőkben hosszasan időztünk az Inter kontra Fabbri vitánál, de ez teljesen érthető. Az Interből általában 7 játékos van a válogatott keretben: Burgnici, Facchetti, Guarneri, Picchi, Corso, Domenghini és Mazzola. Albertosi a Fiorentina, Negri a Bologna kapusa. Salvadore a Juventus tartalékcsapatában játszik, Rosato a Torinóban, Bulgarelli és Pascutti a Bolognában, Lodetti és Rivera a Milánban, Barisan a Romáiban játszik. Elég egy pillantást vetni erre a névsorra, máris látjuk, hogy az Irrterniazionale viszi a prímet. Ehhez még vegyük hozzá a legfrissebb híreket, amelyek szerint az Internazionale az idény végén megvásárolja Albertasi kapust, Pascutti balszélsőt és Rosatostoppert”. Ha ez megvalósul, akkor Rivera és Bulgarelli kivételével az egész olasz válogatott az Interbe kerül! Talán érthető is az olasz stzurmív része egyetért ezekkel a törekvésekkel. Az Inter kétszer nyerte meg a Világ Kupát. Most is egyik esélyese annak, hogy megnyerje a BEK-et. Sikert sikerre halmoz. Játékfelfogása új stílust jelent a labdarúgásban. Védekezésük rendkívül biztonságos. Játékosaik gyorsak, képzettek, képesek arra, hogy gyorsan átjátsszék a pálya középső harmadát. A hátvédek is fel tudnak zárkózni a támadások befejezéséhez. Mindezek olyan tulajdonságok, amelyeket ha a válogatott meg tud valósítani Angliában, akkor jelentős sikerre számíthat. Addig még nehéz időszak vár Fabbrira, de amint a példák is mutatják, egyre inkább beadja derekát, s ez esetben egy olyan válogatott képviseli majd az azzurrikat a VB-t, amely ha jól összeszokik, még az Internél is jobb lehet! Még öt mérkőzés Az olaszok egyébként sokat várnak hatodik világbajnoki szereplésüktől. Kétszer nyertek eddig VB-t, s ha ilyen esélyeik most nincsenek is, biztosak abban, hogy csoportjukból továbbjutnak. Idén a párizsi mérkőzés után csak a bajnokság befejezésekor folytatódik a válogatott felkészülése. Négy mérkőzést játszanak egymás után Olaszországban. Június 14-én Bulgária, 13-án Ausztria, 22-én Argentína, 29-én pedig Mexikó ellen. Ezután Koppenhágába utaznak, ahol 6-án a város válogatottja ellen lépnek pályára, majd Durhambe mennek angliai főhadiszállásukra. A 257. mérkőzés után összesen: 257 137 58 62 557,366 íme az olasz válogatott, amely kiharcolta a VB 16-os döntőjébe jutást. Álló sor: Salvadore, Rosato, Facchetti, Barison Burgnidi, Albertosi, Guggol, Mara, Rivera, Bulgarelli, Mazzola, Lodetti. Az olasz válogatott szombaton, Párizsban a 257. mérkőzését vívta. Érdekes, hogy az olaszok az első válogatott mérkőzésüket éppen a franciáikkal játszották. Ez 1910. május 15-én Milánóban volt, s az olaszok 6:2-re győztek. Az eddig játszott 257 mérkőzésük országonként (Németország alatt az 1945. előtti Németország értendő): Anglia 8 — 4 4 10: 18 Argentína 3 2—1 6: 2 Ausztria 27 10 5 12 35: 49 Belgium 10 9 — 1 28: 12 Brazília 4 3 — 1 8: 3 Chile 1 ----10: 2 Csehszl. 20 8 6 6 33: 29 Dánia 2 1—1 6: 6 Egyiptom 4 4 — — 20: 6 Egy. All. 4 4 ---- 25: 1 Észek-Kor. 4 2 11 7: 6 Finnország 4 3 — 1 13: 6 Fnaimelaor. 24 16 5 3 68: 32 Írország 1 1 — — 3: 0 Görögor. 1 1 — — 4: 0 Hollandia 4 1 3 — 7: 6 Horvátor. 1 1 — — 4: 0 Írország 1 1 — — 3: 0 Izrael 2 2------10: 2 Japán 1 1 — — 8: 0 Jugoszl. 6 3 1 2 9: 12 Lengyelor. 2 11 — 6: 1 Luxemburg 1 1 — — 2: 0 Magyaror. 26 11 7 8 46: 48 Németor. 9 6 1 2 20: 15 Ném. SZK 4 2 2 — 5: 3 Norvégia 4 4 — — 9: 4 Paraguay 1 1 — — 2: 0 Portugália 9 6 — 3 23: 12 Románia 2 2 — — 3: 1 Skócia 3 2—1 6: 1 Svájc 36 19 11 6 80: 53 Svédor. 7 1 4 2 12: 14 Szovjetu. 2 — 11 1: 3 Spanyolor. 16 6 6 4 25: 15 Törökor. 2 2-------7: 0 Uruguay 1 — — 1 2: 3 Wales 1 1-------4: 1 A meghűléses betegségek sportorvosi vonatkozásai A meghűléses betegségekkel kapcsolatos problémákról, az orvostörténeti dokumentumok között évszázadokra visszamenőleg találunk adatokat. Hirsch szerint az első hiteles leírás 1510-ből származik. Ángyára szerint Magyarországon 1850-ben volt az első influenzának tekinthető meghűléses járvány. Az orosz, német, francia irodalomban 1730 körül találni „grippe” elnevezés alatt összefoglalt betegségeket. Az influenza elnevezés 1743-ban szerepel először az angol irodalomban. Az igen szomorú emlékezetű 1890, majd 1919-ben lezajlott járványokról már lényegesen bővebb adatok állnak rendelkezésre. Jellemző a betegség elterjedésére, hogy világviszonylatban több, mint 20 millió, Magyarországon több, mint 53 ezer halottja volt a spanyol nátha nevű betegségnek. A járványok gyakori ismétlődése és gyakori elterjedése mind a gyakorló, mind a kutató orvosok figyelmét ezen betegség részletes megismerése, tanulmányozása felé irányította. Habár a kérdés az általános érdeklődés középpontjában van, mégis a betegséggel kapcsolatban igen gyakran kerül a kezelő orvos, de különösképpen a sportorvos nehéz helyzetbe. Régen a meghűléses megbetegedés kialakulásában külső, fizikális ok hatására bekövetkezendő thermikus ártalomnak tulajdonítottak igen fontos szerepet Valójában a helyzet nem ilyen egyszerű, mivel a hűléses megbetegedések kialakulásánál is, mint más betegségeiknél, számos egyéb tényező is szerepel. Ezen tényezők egyrészt szervezeten belüliek, másrészt szervezeten kívüliek, illetve környezetiek. Életfolyamatainkat külső és belső tényezők egymásra való hatása befolyásolja, és szervezetünk a környezetünkkel állandó kölcsönhatásban van. Camnon szerint a vegetatív idegrendszer automatikusan tartja fenn a szervezet belső miliőjét (egyensúlyi állapot) és védi azokkal a külső ingerekkel szemben, amelyek megváltoztatásra irányulnak. Ha ebbe az igen bonyolult mechanizmusba valahol hiba csúszik, az egyensúly megbomlása révén kialakulhat a betegség. Ha a sportoló edzettségi, illetve kondícionális állapota olyan, hogy e változást ki tudja védeni, akkor a betegség elmarad. Ismert tény az, ha valakit egyenlőtlen hőveszteség, vagy páraveszteség ér, különösen alváskor, vagy igen kis inger esetén, az ellenszabályozás zavart szenved, s ekkor kialakulhat, mint hűléses megbetegedés, az arcidegzsába, különféle mialgiák, isiász, nátha, influenza vagy más megbetegedés, mint az ideggyulladás, tüdőgyulladás, vesegyulladés, szívizomgyulladás. Nem utolsósorban kell gondolni arra, hogy bár a megszokott bemelegítés minden esetben megtörténik, mégis lehűléskor, szeles időben, a versenyzés alkalmával az izomsérülések száma lényegesen gyakoribb. Ajánlatos a megfelelő bedörzsölő szerek alkalmazása. (Schade szerint a hideg behatására a szövetekben colloidkémiai ártalom alakul ki.) Nehézséget sportorvosi szempontból talán nem is annyira a megbetegedés körülményeinek felkutatása és megállapítása jelenti, hanem a diagnózis mielőbbifelállítása, illetve a betegségek utáni szövődmények elkerülése, a betegségek megelőzése, főként pedig annak az eldöntése, hogy mikor és milyen intenzitással folytathatja a sportoló edzéseit, vagy egyáltalán folytathatja-e. A szövődmények elkerülése szempontjából első helyen áll a gyors diagnózis és a megfelelő, célravezető terápia. Köztudomású, hogy a megbetegedésekkel szemben az edzett szervezet ellenállóbb. Ennek megfelelően a betegség tünetei sem annyira jellemzőek. Ezért, a beteg sportoló panaszait igen komolyan kell venni, különösen, ha azokat elhúzódó hőemelkedés, sápadtság, szapora szívműködés, idegrendszeri ingadozás, fáradékonyság, stb. kíséri, még akkor is, ha a betegségre jellemző laboratóriumi leletek, EKG, stb. nem mutat- I nak eltérést. Megbízható diagnózis csak többszörös ellenőrzés után állapítható meg, csak ennek alapján dönthető el az illető sportra való alkalmassági foka. Nemegyszer láttuk már, hogy a sportoló teljesen panaszmentesen állt ki a versenyre és a betegség csak később alakult ki. Sokszor csak a csökkent teljesítmény enged következtetni a lappangó betegségre. Ma már általános felfogás az, hogy éppen olyan hiba a túlzott óvatosság, mint a „nagyvonalú” ellátás. Hosszú ideig tartó fektetés utáni hirtelen inaktivitás éppúgy letöréshez vezet, mint az edzések túlzott adagolása, ha az nem az egyén pillanatnyi állapotának megfelelően történik. Ez a kérdés nagy hibaszázalék nélkül csak úgy oldható meg, ha a sportoló és a sportorvos között igen szoros és jól kialakult kapcsolat áll fenn, mert ennek segítségével gyakran már a praemorbid stádiumban is kezelésbe vehetjük a páciensünket. Bár valljuk azt a hippokratesi elvet, hogy az orvos csak kezel és a természet gyógyít, ennek ellenére bizonyos esetekben a szervezet mégis sürgős segítséget vár, a betegség mielőbbi gyógyulásában, továbbá abban, hogy a lezajlott betegség minél kisebb komdícionális viszsze eséssel járjon és minél rövidebb idő teljen el a betegség és az edzésbeállás között. Dr. Juhász József a Sportkórház adjunktusa. Péntek, 1966. április 1. ^ 1 Könyvespolc A modern szlovák líra kincsesháza: Jan Smrek, Pavol Horov, Laco Novomesky, Stefan Záry, Andrej Plávka, Vladimír Reisel, E. B. Luskác. (Európa.) Ady Endre: Léda és Csinszka. Versek. (iM. Helikon.) Sőtér István: Tisztuló tükrök. Esszék, tanulmányok. (Gondolat.)