Népsport, 1966. május (22. évfolyam, 85-107. szám)

1966-05-01 / 85. szám

MÁJUS 1 volt a névadójuk A Május 1 Ruhagyár ezen a történelmi napon névnapot ün­nepel. Nehéz volna ma, a gyár új névadása után 12 évvel, konk­rétan felidézni, hogy miért ép­pen ezt a nevet választották an­nak idején, mi indította a né­pes minkáskollektívát arra, hogy a munkásosztály nemzet­közi ünnepéről nevezze el az akkori ORI-t. Egy biztos — s ezt vallják ma is a dolgozók —, a termelőmunka volt akkor is az éltető elemük. Becsületes, áldozatkész munkájuk nyomán ennek a napnak előestéjén tel­jesítették a kötelezettséget, el­érték az élüzemhez szükséges termelési szintet — s a kitünte­tő cím mellé, a dolgozók kéré­sére, felvették a „Május 1’’ ne­vet Ezt a nevet a mimika és a becsület szülte számukra. A név — mint minden név — azóta megszokottá lett, s ma már nem ébreszt különösebb gondolatot. Azaz hogy — mégis. A gyár munkáskollektívája na­gyon vigyázott a névre, nemzet­közileg elismert termékeivel szép eredményeket ért el, sok ország elismeréssel nyilatkozik ízléses és divatos készítményeik­ről. És még valami. Itt a gyár­ban a becsületes termelőmunka, az egységes munkáskollektíva megőrzése, megbecsülése álll mindenek felett A munka — az első. A munkáról kezdődött a be­szélgetésünk is Szilágyi József­fel. Az elért eredményekről, a nemzetközi és hazai sikerekről, a gyár belső gondjairól és saját munkájáról, művezetői tevé­kenységéről és, természetesen, a sportról mint az itteni termelő­­munka fontos kiegészítőjéről. A sportról a munkások is olyképpen szól­tak, amelynek haszna a min­dennapi termelőmunkában, az emberek öntudatának kialakítá­sában, az új nemzedék felneve­lésében fontos helyet foglal el. Egyébként a rendkívül sze­rény ötvenöt éves, ősz hajú fér­­fi úgy véli: semmi rendkívüli nincs abban, amit ebben a gyár­ban csinálnak a sportban — csak a kötelességüket teljesítik. — 14 éve vagyok társadalmi munkában sportköri elnök. Büsz­ke vagyok erre a címre, és még büszkébb arra, hogy iparkodtam teljesíteni két dolgot: a jó ter­melőmunka előkészítését, a szak­mai segítséget biztosítani a dol­gozóknak, és ehhez hozzáadni a kellemes felüdülést nyújtó sportolást. Ennyi az egész — A szabad időm a sporté — jegyzi meg —, és ez egyálta­lán nem áldozat. Ha látom, hogy munkástársaimnak milyen jó szórakozást, időtöltést biztosítok vele, azt mondom: elértem a cé­lom, a munka és sport valóban elválaszthatatlan, az elért ered­mény mindkettőben örömet, fel­üdülést jelent. Természetesen akkor, ha mindkettőt jól csinál­juk. És a Május 1 Ruhagyárban jól csinálják. Az egykori pesterzsé­beti fiú, aki már gyermekkorá­ban szerelmese volt az atlétiká­nak, a futballnak, és magasug­rásban kerületi bajnokságot is nyert — régi vágyát látja telje­sülni, amikor itt a gyárban a dolgozók úgy követelik a spor­toláshoz való jogukat, mint más egyebet. Teljesült régi vágya is: sportolni és sportoltatni. Ezt a kettőt eredményesen végzi, bi­zonyíték erre a nemrégiben ka­pott kitüntetés: „A testnevelés és sport kiváló dolgozója”. 250 sportolója van a gyárnak. Legtöbb szakosztály a Budapest I. osztályban szerepel — szép sikerrel. De a gyárra mégis a tömegsport a jellemző. Termé­szetjáró-szakosztályuk talán leg­jobban van ellátva Budapesten, és a jó felszerelés mágneses erő­vel csalogatja a dolgozókat a kirándulásokra. Varga Mihály, Nagy Ilona, Vahály József, Ar­iét László és a többiek a jól végzett gyári munka után gaz­dag és felüdítő túrákat szervez­nek. Vöröskő, balatoni sátortá­bor, a Vértes, a Bükk és hazánk több más természeti szépsége feledteti a hétköznapi gondokat. De Bató Gézáék, Pápai Mi­hály­ék és Inhoff Józsefék sem tétlenkednek. Az üzemrészek közötti labdarúgó-bajnokságban jelenleg hét csapat küzd a bajnoki címért és a műszeré­szek kezdeményezésére nagyon népszerűvé vált a lábtenisz­­bajnokság. „Bár ez csak játék — mondják a dolgozók —, de a termelőmunka után szinte kí­vánjuk, felfrissíti az izmokat.” De akad még más csemege is. Az úszás-"' va? ,ra már any­­nyian jelentkeznek, hogy Kraft Józsefeiének, a „vízióiést” irá­nyítójának nem kis gondot okoz az igények kielégítése. — Problémánk nincsen, mi nem panaszkodunk gazdasági nehézségekre, a gyár vezetősége a kereteken belül mindent megad a dolgozók felüdülésé­hez. „Van nagyon szép felsze­relésünk, de vigyázunk is rá” — ezt mondják Csaló Józsefek. És valóban, a sportfelszerelés megbecsülése, őrzése együtt jár itt a munkában megszokott fe­gyelemmel, azzal, hogy aki be­csüli a szerszámot, a nyers­anyagot, az nem lehet rossz gazdája a sportszernek sem. Az üzemben — bárkivel is beszéltünk — egy véleményt hallottunk: a sport a termelő­munka kiegészítője, életünk napi tartozéka. Egyébként most nagy készülődés van a gyárban: a termelési eredmények mellett szeretnének ismét bizonyítani a dolgozók. Harmadízben elnyerni július 3-án a központi sport­­ünnepélyen a szakmai kupát, ezzel is gyarapítani a gyár munkáshagyományainak gazdag vitrinjét Csécsey József Egy karrier története Z,“ÁZ"áo,.M . 1. Ili! Ez a karcsú, kontyos asszony aznap egy slágert dúdolt mun­kába menet. Hogy melyiket, pon­tosan nem tudja, de emlékszik, valami vidámat. Áttetsző köd szállingózott a késő őszi regge­len, halkan skáláztak az eső­cseppek a rozsdavörös, mind ap­róbbra őrlődő leveleken. _ Neki mégis jó hangulata volt — az ötlettől. Úgy érezte, érdekesnek ígérkezik ez a nap, s történni fog valami ... Amint belépett a műhelybe, a többiek csodálkozik nézték, s ő nem is titkolózott. — Remek lesz, lányok! Meg­látjátok, milyen remek lesz! — mondta, s kirukkolt az ötleté­vel. Egyesek még csodálkozóbb szemeket meresztettek rá, má­sok nevettek. Valaki azt mond­ta: — Akkor leszek én anyakirály­nő, ha látom hajlongó törzsete­ket! Vida Lajosné — mert ben­ne fogamzott meg az ötlet — nem hagyta annyiban a dolgot. Szövetségest keresett, s talált a művezető, Kovács Jánosné sze­mélyében. Emez jól tudta, mit jelentene, ha meg­valósulna Vi­­diné ötlete, s puhatolózni kez­dett „felfelé”, majd egy gazda­sági konferencián kirukkolt a kéréssel. Ezzel érvelt: egyhangú a munkájuk, egész nap ülnek, egy kis élénkítő mozgás jól hat­na közérzetükre, így a termelés­re­­. Amit itt hallott, azon ma­ga is meglepődött. Az osztályvezetők helyeseltek, támogatást ígértek. Sőt egyikük így szólt: — Még ezen a héten hozzálá­tok a gyakorlatáéi összeállításá­hoz. Keressen fel néhány nap múlva ... A „buliból” természetesen a volt NB I-es kézilabdát Szabó Mari sem akart kimaradni. Vál­lalta a tízperces munkahelyi tor­na levezetését, s ő is kivette a részét a program összeállításából és a szervezésből. 2. Ma már nem múlik el nap, hogy fél 11-kor ne hagynák ab­ba a rádiócsövek apró alkatré­szeinek hegesztését, préselését, szerelését. Az Egyesült Izzó fej­lesztési főosztályának „Vihar” brigádja, a négyszeres szocialis­ta brigád — tornászik. Vidáman, jókedvűen, mosolyogva — aho­gyan Szabó Mária vezényel. — Eleinte nevettünk egymá­son __De ez már a múlté. A hatás lemérhető a lányok köz­érzetén. Észrevehetően jobb kedvvel dolgoznak­ — mondja Kovács Jánosné.­ — Nem hiszem, hog­y ezt a tíz percet jobban, okosabban el tud­nánk tölteni. Gólya Györgyné, a kétgyermekes családanya véleke­dik így. — Aki nem próbálta ko­molyan csinálni, nem érezheti a varázsát. A múltkor, otthon ün­nepnap volt, rajtakapott a fiam. A száját tátotta a meglepetéstől, majd felcsillant a szeme, olyan boldog volt. — Jé, hát a mama ilyet is tud ... .A négyszeres szocialista „Vi­har" brigád az irodaház köz­­igazgatási főosztályának egyik részlegével, sajnos, még fehér holló a termékeiről messzi föl­dön híres újpesti gyárban. Több mint nyolcezren dolgoznak itt, nagy többségük nő, akiknek azonban csak egy elenyésző há­nyada sportol... Ez — figye­lembe véve az egészségügyi szempontokat is — éppen ele­gendő ok arra, hogy komolyan kézbe vegyék —, de nem jobb lábbal keresve a kengyelt — „A munkahelyi testnevelés ügye” feliratú dossziét. Fedőlapjára ezt kéne írni vastag, piros betűkkel: „Sürgősen elintézendő!!" Kovár Iván *1­1 /m Vasárnap, 1966. május 1. A hátvéd három kívánsága Ég a keze alatt a munka. A Zalaegerszegi Ruhagyár 11. sz. géptermének főművezetője jellemezte így a tavaly május 1-e óta szocialista címet viselő kézivasaló brigád vezetőjét, Gombos Dezsőt, bár az ő esetében csínján kell bánni ezzel a kifejezéssel. Az exportra készülő zakó ugyanis legfeljebb­­ gőzölöghet a keze alatt, vasalás közben, kü­lönben kész lenne hamar a galiba. Mióta rábízták a brigádot, úgy érzi, sikerült bebizonyí­tania: a jó sportoló kiváló munkás is lehet egy sze­mélyben, ha­­ mindkét „mesterségét” igazán szereti. Márpedig Gombos Dezső — tizenkét közvetlen munka­társa a megmondhatója — munkájáért éppen úgy tud lelkesedni, mint — a labda­rúgásért, amelyet idestova tizenkét éve űz, nem is cse­kély sikerrel. A városban minden mérkőzéslátogató jól ismeri az Andráshidai ME­­DOSZ megyei bajnokjelölt együttesének jobbhátvédjét, aki a maga 29 esztendejével már „öregnek” számít a szurkolók szemében, hiszen ők másként számolják az idő múlását: náluk a pályán töltött idő a döntő... Gombos Dezső jól bírja erővel. A munkát is, a spor­tolást is. A kettő ugyanis m­egy az ő számára. Nem gá­tolja, hanem ellenkezőleg: kiegészíti egymást. — Ha nem szoktam volna hozzá a kemény edzésekhez és a mérkőzésekhez, nem győzném úgy itt a munkában sem a „hajtást” — vallja meggyőződéssel —, a pályán meg az a kitartás ad nem­egyszer új erőt, amelyet — a munka nevelt belém­. A jövőre vonatkozó vá­gyai is a munkával és a sporttal függnek össze. — Először is: szeretném — társaimmal együtt — to­vábbra is megőrizni a bri­gád kitüntető címét. Azután: jó lenne a pályán megér­nem, hogy csapatom feljebb lépjen egy osztállyal. Végül pedig: kislányomból is spor­tolót szeretnék nevelni... A. J. „Sch­t unaariache­n JrundurLeit Egyik angol üzletfelük mond­ta a tárgyalások befejezésekor: „Az önök cipői olyanok a ci­pők közt, mint ez a bor, amit most iszunk, a borok közt!” Tokaji aszúval telt pohár volt a kezében. Félreértés ne essék: az angol kereskedőt nem ragadta el a hév. Tárgyilagosan megállapí­totta a valót. A Dél-Budai Ci­pész Kisz cipőit a nyugatnémet megrendelők például így bé­lyegeztetik, 1­579-re keltezve a kapcsolat felvételét: „Edit un­garische Hambarbest”, és ehhez mérik az órát is a borsosra. Egyik legkapósabb cikkük , Svédországban és a Benelux- i államokban, s évente negyven­­­­ezer párat készítenek belőle,­­ s nő­ korcsolyacipő. Ők szere­lik rá a korcsolyát is. A cipő­ket veszik — mondja Kenyér János elnök —, mint a cukrot. * — Korcsolyázik valaki rend­szeresen a ktsz dolgozói közül? Smierdák József, a szövetke­zet volt elnöke, ma nyugdíjas, s szaktanácsadó, hevesen rázza a fejét: — Nem, nem ... erről nem tudok. De ... Pedig, ha valaki, hát ő tudná. Nem csak a szövetkezet elnöke volt ugyanis, hanem éveken át a „Negyvenötös Spartacus” sportegyesület, később a Dél­budai Spartacus elnöke is. — Aniták idején, itt Budafo­kon a két szövetkezet megbe­­­szélte: ha már be kell fizetni a sportalapot, hát miért ne használjuk fel mi helyben. Megalakítottuk hát a sportkört. (A szóban forgó ktsz-nek ti­zenöt dolgozója volt akk­or.) Rám szavaztak a többiek, így aztán én lettem az elnöke — mondja. (Ez persze aligha vé­letlen. 15 évig focizott, ezenkí­vül vívott, bokszolt, atlétizált, tornázott — több-kevesebb ideig, de rendszeresen, szakosztály­ban.) — Kaptunk egy romos pá­lyát, azt aztán rengeteg társa­dalmi munkával, és természete­sen jelentős tanácsi segítséggel rendbehoztuk. Ez most a Dél- Budai Spartacus, illetve, mert a fejlődés nem állt meg, a Budai Spartacus pályája... Abban a labdarúgó­csapa­tunkban, amely a BLSZ III. osztályból felküzdötte magát, én negyvenhat éves fejjel játszot­tam, de hatan voltunk negyve­nen felül. Közülünk egyedül Prahár János „érte meg”, hogy az első osztályban is játszhas­son.★ A tulajdonképpeni törzsmű­­­hely ma sem nagy. Persze eb­ben a részlegben is ma már több, mint nyolcvanan dolgoz­nak. A felsőrész-készítésnél többségükben nők, a ..kaptafá­nál” férfiak. Amióta Budai Spartacus a Spartacusuk, már nem az övék csak, s belátják, ez a természetes fejlődés kö­vetkezménye. Tehát szerveztek rájs azóta újabb labdarúgó-csa­patot, természetesen „saját együttest”, van néhány asztald­­reissze"A nő dolgozójuk, élénk az élet és ra­kkja'.ak­ osztályban. A két legjobb asztalitenisze­zőt (Madár Kálmánná és Klein Ilona) egy ajtó választja el a nagyobbik műhelyteremtől, amelyben ott ül a labdarúgó­csapat egy része. A már emlí­tett Prahár János („ötvenhét éves vagyok, és azt hiszem, már csak a szurkolásra vagyok jó. Szép emlékeim vannak lab­darúgó-koromból, jártaim kül­földön többször, nagyon szeret­tem játszani.”), Kiss Gábor, áld ma is intézője a Budai Sparta­­cusnak — az idősebb gárdáiból, és a fiatalok: Höltzl Lipót, Wágner Mihály, Dörnyed István, Szűcs Gyula... — Bár a mienk nem nagycsa­pat — mondja Höltzl —, azért jó kis gárda... — Meg szeretünk is játszani, nagyon élvezzük — mondja Dör­­nyei. — És a meccsek után legalább van téma — teszi hozzá élce­­lődve Szűcs. Van. Most is jól elbeszélge­tünk. Csakhogy közben minden­kinek serényen jár a keze, egyi­kük talpat varr éppen, másikuk a rámát, Prahár János „évik­kor’, a felsőrészt feszíti rá a kaptafára — kinek mi a dolga a soron — Szavai benne leszünk az újságban? — kérdi Wágner Mi­hály. — Benne. — Mint sportolók? Feltétlenül. Mint sportolók, mint a sportot szerető, értő, és művelő emberek. És mint olya­nok, akiknek keze munkája ara­nyat ér. Dávid Sándor A tv is készül az atlétikai EB-re Négy feladat ® A közvetítések kulisszái mögül A hazai adások időpontjai ® 23 operatőr munkában Az atlétikai Európa-baj­­nokságra nem­­csak a Kis- Jé r stadionban, a Népstadion­­ban, Gödöllőn, s a különböző ****■■■ **^ pályákon ké- ATIÉTIKÁt szülnek, ha- E­B nem — a Tech­jjiiaamiJMMuwMai­nika Házában­­?" .^gyar . ii ii imf Televízióra hatalmas fel­adatok várnak a világverseny közvetítésével kapcsolatban, de — fontos szerepe jut az EB előtt az érdeklődés ébrentartá­séiban, sőt fokozáséban is! _ Közvetítést adtunk a Nép­stadionban sorra kerülő nemzet­közi atlétikai versenyekről és a magyar bajnokságról — ismer­teti az előzetes terveket Radinai János, a sportrovat vezetője, aki az Intervízió sports­zekciójának elnöke is. — Az OTP-vel és a Népsport­tal közösen rejtvényműsort tervezünk, néhány alkalom­mal rejtvényt adunk fel elsősorban az Eb-k törté­netéből és a legjobb meg­fejtők között augusztus 28-án nyilvános „döntőt” tartunk. A Telesport adásaiban állandóan szerepelnek majd az EB-vel kapcsolatos időszerű riportok, kérdések, továbbá filmek a szomszédos országok versenyzői­nek készülődéséről és sport­albumunk bemutatja egy-egy atlétikai versenyszám régi nagyjait. Ilyen nagyszabású nemzetközi sportesemény Budapesten nem került még sorra a tv fennállása óta (sőt — előzőleg sem!). Az eddigiek szerint 19 ország ké­szülékeinek képernyőjén jele­nik meg majd naponta a Nép­stadion. Csaknem valamennyi európai, összesen 23 (ebből 7 In­tervízióho­z tartozó és 16 Eurovíziós) tv-állomás veszi át az egyenes közvetítést. Megtudjuk azt is, hogy az Európa-bajnoksággal kapcsolat­ban a Magyar Televíziónak né­gyes feladata van. Az első feladat: a helyszíni egyenes közvetítések meg­szervezése és rendezése a Népstadionból egész Európa számára. Televíziónk felajánlotta vala­mennyi érdekelt országnak, hogy a délutáni versenyeket a magyar műsortól függetlenül teljes egészében közvetíti. Eh­hez minden állomás a stadion­ban külön közvetítőfülkét kap a legkorszerűbb berendezéssel felszerelve. Riporterei az ún. monitoron keresztül láthatják azt a képet, amelyet a magyar tv sugároz számukra és mun­kájukhoz fülhallgatok állandó angol vagy német nyelvű tájé­koztatást, segítséget kapnak. Palantssuunk be a közvetítés kulisszái mögé. Az EB alatt a stadionban két közvetítőkocsi üzemelt Radunai, mint főrendező és Mahrer Emil rendező ezek­ben irányítja az adást. A sta­dion különböző pontjain hat kamera működik, három a futó-, három az ügyességi számokat veszi (szükség esetén „kisegí­tik” egymást). A két legjobb sportoperatőr, Török Vidtor és Sík Igor vezetésével a kamerák­nál hat operatőr dolgozik. Ter­mészetesen megfelelő apparátus biztosítja a tv-riporterek részle­tes és minél gyorsabb tájékoz­tatását.­­ A közvetítéseket az U­ni­­versiadén szerzett tapasztalatok alapján végezzük — fűzi hozzá Radmnai János. — A szervező bi­zottság munkatársai és a Nép­stadion vezetői mindenben segí­tik munkánkat. Mindjárt meg kell mondanom, hogy valamennyi sportág közül rendezői és riporteri szem­pontból egyaránt az atlétika közvetítése a legnehezebb. Hiszen egy időben egyszerre több szám is pereg a pályán, pillanatok alatt kell eldönteni, hogy például két ügyességi szám közül melyik a legérdeke­sebb a néző számára, melyikben várható esetleg világraszóló eredmény. Este még nehezebb a feladat, mert a legjobb vilá­gítás mellett sem lehet hibátla­nul követni például a diszkoszt, vagy a kalapácsot. Az a véle­ményünk, hogy a futószámok közvetítését csak 1500-tól hosz­­sza­bb távokon szabad más szám kedvéért megszakítani, mert különben a nézőket kizökkente­nénk a feszült hangulatból. Lehet-e szó a célba érkezés vagy egy-egy ugrás, dobás azon­nali visszajátszásáról? — Az EB alkalmával még nem, mert egyelőre nem ren­delkezünk az ehhez szükséges technikai berendezéssel. Ezen­kívül azonban igyekszünk min­den igényt kielégíteni. A második feladat a meg­engedett napi 9 perces filmösszeállítás, amelyet a napi eseményekről az in­­tervíziós filmforgató stáb készít magyar segítséggel. Ezt a híradójellegű filmöss­ze­­állítást veszik át és küldik a tengeren túli országokba a nem­zetközi hírügynökségek s ez lesz majd az EB archívanyaga is. A harmadik feladatról any­nyit: a Magyar Televízió valamennyi közvetítő or­szágnak lehetővé teszi, hogy a helyszíni közvetítések ide­jén kívül naponta külön­­stúdióból közvetlen adást, riportot, kommentárt, filmet, stb. sugározhasson az EB- re. Ehhez minden műszaki segítsé­get biztosít. Az utolsó — és a közönséget leginkább érdeklő feladat — a hazai EB-műsor. Az eddigi tervek szerint a tv a következő időpontokban ad helyszíni közvetítést a N­épstadionból: Augusztus 30-án: 17.30—18.40, 31-én: 17.30—19.15, szeptember 1-én: 17.30—19.45, 2-án: 18.30— 30.00, 3-án: 16.00—18.20, 4-én: 15.55—18.10 és 18.35—19.20 (záró­ünnepség). Az adások valamennyi döntőt felölelik. A két riporter, Szőnyi János és Vitray Tamás. Az utol­só próbát a július végi magyar bajnokságon tartják, legkésőbb augusztus 15-ig a technikai be­rendezéseknek készen kell len­niük. Addig is a tv munkatársai rendszeresen tartanak helyszíni szemlét, megbeszéléseket. Most mérik fel a visszaküldött tv­­kérdőívek alapján az egyes kül­földi állomások igényeit, kí­vánságait, s állítják össze a vég­leges nemzetközi műsort. Az In­­tervízió program- és koordiná­ciós központjának munkatársai azután majd a helyszínen han­golják össze a külföldi közvetí­téseket. A négy feladat megoldása ha­talmas igénybevételt jelent, hi­szen az EB helyszíni közvetíté­sei, a film összeállít­ások s a stúdióadások naponta a tv 23 operatőrjét foglalkoztatják, s emellett nagy létszámú szerkesz­tői gárda, műszaki és technikai személyzet működik­­ te. *-) | A páston megtanulta I s ^ ^ Halk szavú, kedves moso-S ^ lyú asszony. Tanársegéd a«f § II. sz. Szemészeti Klinikán, s § és odahaza egy teniszező nőt ^ ábrázoló szobrocskát őriz. ^ ^ Ezért lett egyébként éppen & & ő a riportalany. ■: § A szobrocska egy másik­ ^ ^ nak, egy nagyobbnak a mi- ^ ^ sa, amely az orvostudományi § § egyetemen található, s talap- ^ i zatán nevek vannak. A „Jó § $ tanuló — jó sportoló" ver- ^ 5 seny női győztesei kerülnek 4 ^ rá évről évre. ^ ^ Dr. Kelemen Vera az 1956. J ^ —57-es tanév végén vette át ^ ^ a szép trófeát. Jó tanulmá­­ nyi eredménye és tőrvívás- \ \ ban az 1955-ös budapesti ifjú- $ ^ sági világbajnokságon szer- ^ 5 tett aranyérme jutalmául. ^ ^ Az örökös vitatémához ér- ^ 5 köztünk: össze lehet-e egyez- i $ tetni a kettőt, magas színvo- § i­nalon tanulni és sportolni? $ 5 — Jól kell sáfárkodni az § S idővel — ezek az első szavai, i 5 s talán ezzel már fel is tárta § $ a titkot. — Ez nem könnyű... & ^ Belelendül, szívesen mesél § $ a kedvelt témáról. Arról, ^ S hogy egy-egy balul sikerült 5 verseny után milyen nehéz § ^ volt a hét eleje a padok fcö-fö í­zött. Hogy versenyre még § ^ két vizsga között is szakított k $ időt, hogy szerinte minden § ^ egyetemistának volna lehető­ ^ i­sége a sportolásra. \ Beteg szemeket gyógyít, és ^ i azonkívül még kutatómunka­­­val is foglalkozik. Kitartást, ^ ^ erős figyelemösszpontosítást i­s igénylő feladat. Könnyű dől- \ ^ ga van — a páston mindezt ^ t már megtanulta. \ — Szép, felejthetetlenül^ i szép pillanatokat jelentett ne- ^ 5 kém a sport... Most is szí- ^ i vesen járnék nap mint nap i 5 edzésre, s küzdenék a sikere-§ ^ kért, a szeretett edzőmnek, i ^ Szabó László mesternek ki- ^ $ járó elismerésért. De vár a ^ 5 munka, ügyelet, család — ^ ^ via már más feladataim van- § ^ nak... És ezek sem kevés- ^ 5 bé örömteli feladatok. | Hát igen — közben elszállt ^ 5 néhány év. Kislánya nemso- ^ 5 kora négy gyertyát fúj majd i ^ el születésnapi tortáján. A \ \ tanársegéd asszony harminc- ^ 5 két éves. \ De azért hetenként egy­ ^ 5 szer biztosan elmegy az OSC­­­S vívótermébe. Kikapcsolódási­­ , felüdülést keresni. sssss/sssssssssssssssssssssssss/ss/ss/ss/}

Next