Népsport, 1966. május (22. évfolyam, 85-107. szám)
1966-05-01 / 85. szám
Folyik a készülődés a hazai ifjúsági Európa-bajnokságokra Az utánpótlás nevelés fontosságát egyre inkább felismerik világ- és Európa-szerte. Ennek a felismerésnek egyik jele, hogy egyre több jelentős nemzetközi találkozási alkalmat nyílannak az egyes sportágak ifjú képviselőinek. Hazánkban két ifjúsági Európa-bajnokságra is sor kerül: a IX. Asztalitenisz és az I. Röplabda EB rendezését bonyolítjuk le július, illetve augusztus folyamán. Szombathely nagy eseménye i A mostani londoni felnőtt Európa-bajnokságon tárgyaltunk az Európai Asztalitenisz Unió tagországainak képviselőivel és úgy tapasztaltuk, hogy igen nagy az érdeklődés — mondta Bihari Tibor, az asztalitenisz szövetség főtitkára. — Bár az előzetes nevezéseket csak május 15-re kértük, már most szinte biztosak lehetünk abban, hogy 14—15 ország küldi ki képviselőit. — Az EB-t július 9 és 13 között, a szombathelyi Művelődési és Sportházban rendezzük meg. Tehát: vidéken, s úgy véljük ez a tény mintegy biztosítéka a közönségsikernek. Szombathely nagyon várja, s szívügyének tekinti az eseményt. — Mikor lesz a sorsolás? — A név szerinti nevezések június 6-án zárulnak le, a sorsolásra pedig 10-én kerül sor. A bajnokságot ugyanazokban a számokban rendezzük meg, mint a felnőtteknél, tehát két csapat, három páros és két egyéni számban. Illetve egy újdonsággal is szolgálunk, az ifjúsági Európa-bajnokságok történetében először egy-egy egyéni számot írtunk ki úgynevezett serdülő korú versenyzők részére. — Mikor alakul ki a magyar csapat? — A válogatott, keretek már három hónapja készülnek közösen a nagy eseményre. Természetesen a kiírás ránk is vonatkozik, tehát az indulók kijelölése június 6-ig történik meg. Már 16 férfi és 11 női csapat nevezett Az I. Röplabda Ifjúsági Európa-bajnokság július 21—augusztus 1 között kerül sorra. Az előzetes nevezések már befutottak a Magyar Röplabda Szövetséghez, amelyek szerint 16 ország férfi és 11 ország női együttese vesz részt a küzdelmekben. A nevezettek között van Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Franciaország, Belgium, Olaszország, Törökország, Románia, a Szovjetunió, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, Ausztria, Dánia, az NSZK és természetesen Magyarország. A franciák, a belgák, az olaszok, a dánok és az NSZK-beliek csak férfi csapataikkal neveztek. A lebonyolítás módjáról a következőket mondta Bieliczki István, a szövetség szakfelügyelője: — A férfiak négy négyes selejtező csoportban kezdik a küzdelmet, ezekből a csoportokból három vidéken: Szombathelyen, Dunaújvárosban és Veszprémben lesz. A háromnapos selejtezők után két-két csapat jut tovább a nyolcas döntőbe, ahol már körmérkőzéses formában játszanak. A nők valószínűleg végig körmérkőzéses rendszerben küzdenek egymással. — Hogyan állanak az előkészületek? — A pesti mérkőzésekre a Kisstadionban kerül sor, s szeretnénk ha kellő érdeklődés mellett folynának a küzdelmek. Ennek érdekében húszforintos úgynevezett ifjúsági bérleteket bocsátunk ki, amelynek terjesztése már május 3-án megkezdődik. A sorsolás június 20 után történik majd, a névszerinti nevezések befutása után. A magyarifjúsági válogatottak egyébként addig is felnőtt NB I-es csapatokkal játszanak edzőmérkőzéseket, hétről hétre, igen szorgalmasan és nagy becsvággyal készülnek első Európa - bajnokságunkra. Sportolók a legjobbak között A 18- században alapított ómassai vashámort már régen elfelejtették, a késői utódot, a Lenin Kohászati Műveket világszerte ismerik. A Szinva-völgyi gyáróriás termékei Miskolcnak és az egész országnak elismerést szereznek. Nem véletlen tehát, hogy a gyár sokszoros élüzem, s miután a KGM-hez tartozó kohászati üzemek között tavaly az első helyen végzett, ismét elnyerte — immár ötödízben! — a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Miért méltatjuk ezt egy sportújságban? Mert a sportolók ezreinek is része van a sikerben ! — Néhol panaszkodnak a sportolókra, hogy elhanyagolják a munkájukat, mi ellenkező tapasztalatokat szereztünk — mondja a legilletékesebb dr. Énekes Sándor, a Lenini Kohászati Művek vezérigazgatója. — A sport kollektív érzéseket kelt, összekovácsolja az embereket, a sporthoz szükséges versenyszellem a munkában is hat. A sportolók többnyire a legjobb dolgozóink közé tartoznak. — Ezt hogyan érték el? — közös igyekezettel. A gyár gazdasági és műszaki vezetői igen aktívan segítik a sportélet kibontakozását, a sportolók viszont a munkahelyükön is kitesznek magukért. — A kikérések nem okoznak problémát? — Nem. De ennek érdekes magyarázata van. 19 ezer dolgozónknak mintegy kétharmada tagja a szocialista brigádoknak, s köztük vannak a sportolók is. A brigádtagok mindenkitől, a sportolóktól is elvárják a becsületes helytállást. Még az élsportolók sem kivételek, a rájuk eső részt el kell végezniük. A megoldás igazán egyszerű. A közösség hat az egyénre. A jogos kedvezményt mindenki megkapja, de a kötelező munkaidőben nincs pardon. Mindenesetre még egy összefüggésre, az egyéni példamutatásra figyelmeztet Nemeskéri János, a nagyüzemi pártbizottság első titkára: " A sport nemcsak a fizikumot javítja, hanem formálja a jellemet is. A sportemberek önzetlenebbek, kitartóbbak, szorgalmasabbak. Az idén 1600-an érdemelték ki a kiváló dolgozó címet, jó részük sportember. De szinte valamennyi sportembert dicsérhetném, a kispályás labdarúgóktól a válogatottakig. Fazekas Mihály válogatott atléta. Guttmann Jóska, a válogatott birkózó a gyárban is példát mutat. Vagy ott van Viczek Jóska. Szocialista brigádvezető. Érdemes megkeresni. A javaslit csábító, Viczek jól ismert sportoló , a DVTK színeiben magyar bajnokságot nyert, sokáig válogatott is volt. Megtalálni azonban nem is olyan könnyű. Az örökké dübörgő gyáróriásban igen kicsi pont egy géplakatos. De némi segítséggel mégiscsak rábukkanunk. Ünnepi pillanatban érkezünk, egyik kartársa kezét szorongatja: - Gratulálok, Vince bácsi. Aztán elmondja, hogy Molnár Vince mostani kitüntetésével a brigád valamennyi tagja kiváló dolgozó lett. Jómaga már négyszer nyerte el a megtisztelő címet. Hogyan, mivel érdemelte ki? A két keze munkájával. Ha tovább kellett bennmaradni, elsőnek jelentkezett. Ha nehéz munka akadt, vállalta. — Húsz évig birkóztam, most hagytam abba — magyarázza. — De a húsz év alatt a munkatársaimmal mindig közösek voltak a gondjaim és a szórakozásaim. Együtt tanultunk, együtt jártunk színházba, családlátogatásra is. Ma is ezt tesszük. Szerintem aki csak a sportnak él, elveszett ember. Ezt vallja! Pedig rajong a sportért. .. Igaz, a brigád tagjai meg őt szeretik, s amikor versenyre kellett mennie, azt sem dobták a szemére. — A szocialista brigádok élete sajátos valami — mondja egy órával később Egyed Jenő, a tömegsportbizottság vezetője. — Náluk nincs blokkolás, sohasem késnek el. A munka után segítenek egymásnak házat építeni, együtt szórakoznak, sportolnak. És sokféle sportra vágynak. Nagyszabású tömegsportrendezvényeink vannak, tavaly 104 csapat és sok egyéni versenyző indult a különböző sportágak vetélkedőin. De ezeken kívül éppen a brigádok kezdeményeztek fiatalok—öregek, kövérek—soványak, nősök—nőtlenek találkozókat, kedvelik a fejelőbajnokságokat, a majálisokat, a kevésbé kötött formákat is. S a sportrendezvényeken még szorosabbá válik munkatársi, emberi kapcsolatuk is. A sokféle kölcsönhatás nyilván növeli az egymás iránti megértést, és segíti a munkát is. Egyre formálódnak, s egyre kezdeményezőbbek, tevékenyebbek lesznek az emberek.. Pesti György, a DVTK elnöke különösen sokat tudna erről beszélni, mert gondjaik többsége a létesítmények kevés számából fakad, s a gyárak segítsége mellett éppen a társadalmi munka a legfontosabb hajtóerő. A régi pályáik felújítása s az újak létesítése csak sokak öszszefogásával lehetséges, s ebben nincs hiba. Különösen nagy a változás azóta, hogy a tömegsportot igen széles körben elterjesztették, hisz a sok sportoló több segítséget, még jobb munkát jelent. Ebben a gyárban és ebben a sportkörben a sport valóban az, aminek lennie kell: a társadalom egyik lendülőkereke. Sz. V. gy.) Meg kell találni a munka és a sport között az összhangot... Tíz éve „abbahagyta’’ a versenyzést, de azóta is állandó látogatója a Vasas Pasaréti úti pályájának és mint nevetve mondja: — Aki megszerette a vörössalakot, az nem tudja könnyen befejezni atléta pályafutását. A tíz évvel ezelőtti bejelentésemet is további versenyzés követte és minden esztendőben elindultam a csapatbajnokságon a Vasas rúdugró-csapatában. Az idén is ott leszek és jövőre is szeretnék átrepülni a léc felett. A sportcsalád Egressy András dr ral, a Fővárosi Főügyészség osztályvezető ügyészével beszélgetünk, aki negyvennyolcadik életévét tapossa és középiskolás kora óta hű a szögescipőhöz, a bambuszaidhoz. Közben a gyereked felnőttek és valamennyien látogatói a sportpályák edzéseinek. — András fiam jogász és rúdugró a BEAC-ban, a két iker közül Gábor a Vasas rúdugrója, Rika pedig szintén a Pasaréten íészül az idén teljesíteni a női gerelyhajító 1. osztályú szintet. Most érettségiznek. Jutka még csak tíz esztendős, Garai Sanyinál sportiskolás, majd meglátjuk, mi lesz belőle. Nemes szórakozás A sportról könnyedén peregnek ajkáról a szavak. A 30-as évek középiskolás rúdugróbajnoka a későbbi magyar bajnoki harmadik helyezett azokról az időkről beszél, amikor az élet gondjai vetettek gátat tehetsége kibontakozásának. — Érettségi után az egyetemi tanulás tutit az első feladatom. Tehetséges rúdugrónak tartottak, de június 1-ig le kellett tennem vizsgáimat és utána pincér voltam Hévízfürdőn. A nyarat, a legértékesebb időszakot kellett feláldoznom a megélhetésem, a jövöm érdekében, így azután nem csoda, hogy élete legjobb eredményét 44 éves korában, 1963-ban érte el. Közben rúdugró nemzedékek nőttek fel és öregedtek ki mellette, csak Egressy dr. maradt a mai napig is hű a nemes szórakozáshoz, az atlétikához. Első mindig a hivatás . Vallom, hogy a sport segítője az életre való felkészülésnek és sohasem sportoltam munkám, hivatásom rovására. Beszélt arról, hogyan lehetett a sporteredmények mellett felelősségteljes munkakörét a mai napig teljes emberként ellátnia. — Rendkívüli szellemi megterhelést jelent az ügyészi munka — mondja, miközben pillantása átsiklik az íróasztalán sokasodó aktákon. — Emberi sorsok, tragédiák szövevényes, bonyolult hátterének tisztázása teljes szellemi erőfeszítést kíván. Ezért szanatórium nekem a Pasarét, ahonnan mindig felfrissülve térek vissza, mintha nem is lenne semmi problémám. A mai fiatalokról Egressy Andrást nemcsak a rúdugróállvány mellett ismerik. Évek óta felelősségteljes társadalmi munkát lát el a Vasas atlétikai szakosztályának vezetőségében, 5 éve pedig a MASZ elnökségi tagjaként a fegyelmi bizottság titkára. Mint négy jól tanuló, nyomdokait követő gyermek apja, így fogalmazza meg a mai fiatal sportolókról alkotott véleményét. — Meg kell találni a munka és a sport közötti összhangot, amelyben nem lehet az utóbbit tekinteni életcélnak. Ellenkező esetben a fiatal sportolók önzővé, fegyelmezetlenné, felelőtlenné válnak. Állítom, hogy a sportolók elenyésző hányada veszti el értékét a társadalommal szemben. De ezen nem is lehet csodálkozni, mert a sport teljes embert kíván. — Még a sokat emlegetett deviza vonatkozású ügyek ismerőjeként is nyugodtan kijelenthetem — folytatta —, hogy az ilyen jellegű visszaélések elkövetői között a sportolók száma nem éri el az egy százalékot sem. A beszélgetést be kell fejeznünk, mert újabb látogató érkezik, akivel beletemetkeznek a cinkotai „Sziráki-ügy” szövevényébe. A tényállás bonyolult. Az élet elleni bűncselekmény tettese miért követte el borzalmas tettét? Egressy András dr. osztályvezető ügyész, az ízig-vérig sportember végzi társadalmi életünket védő munkáját. Toldy Ferenc így csinálják a szarvasi óvónőjelöltek Egészségtől duzzadó, lágranyát szemekkel bámuló csöppségek, lányok, fiúk vegyesen. Kutatva nézik a hozzájuk betévedt idegent, kis időre a rend is megbomlik a pöttömnyi apróságok birodalmában. Az egyiknek jobbra, a másiknak balra lendül a kicsiny karja, de talán éppen ez az összhangnélküliség illik leginkább a pillanathoz. Az óvó néni még tapsol egyet-kettőt, aztán ügyes pedagógiai érzékkel „vált”! Újabb játék kezdődik, s utána már ismét feléje irányul minden gyermeki tekintet... Már óvodáskorban... Nem ritka az itt leírt kép, így történik ez talán mindenütt, így történt — kis eltéréssel — a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet gyakorló óvodájában is, ahol 136 négy-hat éves gyerek élt boldog, meseszerű életet, ahol mintegy másfélszáz fiatal nő tanulja a gyakorlati gyermeknevelés rendkívül bonyolult és nehéz tudományát. — Orvosok, pszichológusok, testnevelők hívták fel a figyelmet arra, hogy a gyermek életében már az óvodában rendkívül fontos a testi nevelés is, sőt az első hely illeti meg a testnevelést! — mondta Molnár László, az intézet tanulmányi felügyelője. — Itt Szarvason mindent elkövetünk, hogy a jövő óvónői a sportot, testnevelést szerető, a gyerekek mozgásigényét kielégítő pedagógusok legyenek. A lelkes testnevelők Az intézet testnevelő- és rajzcsoportjának a vezetője Christián László, az országosan ismert kiváló szakember, s talán nem meglepő, hogy Christian megjelenése után nem sokkal az országos ifjúsági mezei futóbajnokságon már a 3. helyet szerezték a szarvasi óvónőhallgatók. Az intézet testnevelő tanára Kunos Andrásné, akinek Krizsanyecz Károlynéval szerkesztett „meserácsa’" a gyerekek rajongva szeretett tornaszere. Valamikor, 15 éves korukban, oklevéllel a kezükben, éretlenül, s csak félig felkészülten kezdték életpályájukat a kicsik nevelői, s a testi nevelést — enyhén szólva — elbagatellizálták. A ma óvónője az érettségi (!) után két évig tanul az ország 3 felsőfokú Intézetének (Kecskemét, Sopron, Szarvas) valamelyikében, s a tantárgyak között a lélektan, a logika, a neveléselmélet, az egészségtan. Az anatómia éppúgy szerepel, mint a testnevelési módszertan, a testnevelés, a játék- és munkatervezet. A régi és az új elgondolás a gyakorlatban néhanéha még összeütközik, az új azonban fokozatosan tért hódít. A törpeszállás ma már nem „kiskapu”, a szökdelés nem „ugrálás’’, a bukfenc nem „gombóchoz hasonló összehúzózkodás”... A Játékóra ,,meseráccsal“ A kicsik mindennapi életének egyik fénypontja Szarvason a délelőtti és délutáni sportszerű játékóra, ahol — kis túlzással — nagy-nagy lelkesedéssel, korszerűen edzenek. S akiknek még ez sem elég, különórákon az intézet tornatermében gyakorolnak... Ők is vannak vagy félszázan! S a játékos edzések? Kislabdázás, körkötés, karikagyakorlatok, csoportos futás, kúszás, mászás. Legtöbb a Kunosné-féle „meserács” adta nagyszerű lehetőségek kihasználásával. Ez a szer ugyanis nemcsak az ügyesség fejlesztésére, hanem a biztonsági érzet fokozására, a bátorság felkeltésére, a figyelem összpontosítására is nagyon alkalmas. A mai óvónők a korszerű képzésben kapott felkészültség alapján a testnevelési foglalkozásokat a régieknél tartalmasabban vezetik. A gyakorlatok vezetésénél nem az unalomig használt utánzó formát alkalmazzák, hanem a gyermekek érdeklődését lekötő játékos formákat. Az előkészítő gyakorlatok keretében használják a kéziszereket, a főrészben az új óvodai tornaszert, a „meserácsot"... Mindezt a sok-sok gyakorlata tapasztalattal rendelkező Kunos Andrásné mondta. „ Óvónőjelöltek az NB-ben És hogy Szarvason ezeket nemcsak mondják, hanem csinálják, méghozzá eredményesen csinálják, arról bárki meggyőződhet, ha ellátogat a kicsik (óvodások) és a nagyok (óvónőjelöltek) egy-egy játék-, illetve testnevelési órájára... Igaz, Szarvason nem nehéz (1). A tanulmányi felügyelő az intézeti sportkör ügyvezető elnöke (mellesleg a járási labdarúgószövetség elnöke). A lányok kosár- és röplabda-együttese a megyei bajnokságban szerepel, méghozzá nem is rosszul, hiszen a kosarasok csak kosár- aránnyal szorultak a 2. helyre, a röplabdázók pedig Békés me ■ gye bajnokaiként játszottak osztályozót. S ha nekik nem is sikerült, a kézilabdázók (szintén megyei bajnokként) sikeresen vették az osztályozó nehéz akadályait. S ma az NB II-ben igyekeznek bizonyítani, hogy a kicsik nevelői a kézilabdapályán sem vallanak szégyent. Magyarországon először játszik óvónőcsapat a Nemzeti Bajnokságban, s ez a csapat a Szarvasi Felsőfokú Óvónőképző Intézet kézilabda-csapata, amely 3 idei NB II-s mérkőzése közül eddig már kettőt (!!) megnyert... Öt sportágban versenyeznek a lelkes óvónő-hallgatók, s eredményes szereplésüket nagy rokonszenvvel kíséri a község minden sportszerető lakója. Nem a sport, nem a sportolás a lényege a szarvasi intézetnek, mégis megnyugtató, hogy a lányoknak mintegy 60 százaléka sportol és álhaléiban a többiek is szeretik a sportot. S ezek után azon sem lehet csodálkozni, hogy a hallgatók keveslik a heti egyórai módszertant testnevelésiből. .. Az újra várossá érett, közel 20 000-es község (1948-ban és 1919-ben, a tanácsköztársaság idején város volt Szarvas) 7 évvel ezelőtt kapta híres intézetét. 5 év alatt több száz kiválóan képzett gyermeknevelőt adott a Tiszántúl városainak és falvainak. Az óvónők magukkal vitték a sport szeretetét, a gondjaikra bízott kicsik máris „alapoznak”. Mindenesetre a Szarvasról kikerült óvónők s a még ott tanuló jelöltek sportszeretetből s a sport megszerettetéséből már eddig is kitűnőre vizsgáztak... Nagy József Szép az élet a „meserácsban”, s azon kívül is. .. Itz ékezet izgatok (_y - tan készülődött Végre nagy feladatot kapott! Az ünnepély kedves színfoltját jelentő gyermekfelvonulásból — kinőtt. Öt éve szorgoskodott az MTE gyerektornáján, fűzte lépéseit társai lépteihez. Rohamosan megnőtt, nyúlánk, hosszú alakja annak rendje és módja szerint kilógott a sorból, így lett felnőtt. És a május elsejei ünnepség jelszaván f ékezet. A Millenáris, homokos földjérevirágfüzérként borulnak a tornászok. Hajladoznak, próbálnak. Mozgásukat nemcsak a sikerért aggódó szervezők tekintete lesi, hanem néhány gyanús szempár is figyelemmel kíséri. Vajon mit rejt az ünnepség kerete? Mert bárhogy is nyirbálják az ünnepség műsorát, mindig rejt nemis titkolt mondanivalót a pantomimjelenet, a gúlatornászok csillagalakzata, amelynek tetején mindig megjelenik a kibontott vörös zászló, az életet, a reményt, a felszabadulást jelképező felvonulás és a Millenáris homokjára írott jelszavak: „Béke Barátság, Május Élsz fel’46, milyen büszkeség a tornászok között lenni! Milyen büszkeség a nagy jelszó egyik betűjén ékezet lenni, a nyolc-tíz sornyi gúla magasba törő embereként zászlót bontani! Somogyi Béla, a sok MTE-tornász, majd később kézilabdás egyike így készült előbb mint gyerek s 11 éves korától mint felnőtt a május elsejékre. Húsz éven át volt lelkes részvevője, majd később tevékeny szervezője a május elsejei ünnepségeknek. Azután szűk lett a Millenáris és a 5 BSZKRT-pálya. Szé \ les sorokban, végetét \ hatatlan oszlopokban $ kígyózik az ünneplő \ menet a főútvonala- 5 kon, Budapesten és \ vidéken. Piros zászlók | erdeje leng, és ma már \ nem a homokba írják a május elsejét éltető \ jelszót. Középületek, $ házak homlokzata hir- deti azt. A szívekben \ a béke és a barátság | gondolata eggyé ötvö- ~ ződik a munka ünne- _ pének jelszavával. A kis szövőtanonc- i bál pedig igazgató lett. \ Immár tizenöt éve. E jubileum alkalmával $ kapta az OFOTERT ^ Vállalat igazgatója. \ Somogyi Béla, az 5. ..ékezet”, a Munka- ^ érdemrend arany foka- ^ zata kitűnt ár*-* , . 4 R. A. Az éke ^ MÁJUS/ kiemeléselo sporteseményt (A teljes műsort a pénteki számunkban közöltük.) Bemutatók és tömegversenyek országszerte. KÉZILABDA. NB I. Férfimérkőzés: Elektromos -Győri ETO, Latorca u., 16. Kiss L. LABDARÚGÁS. NB I. Csepel — Diósgyőr. Csepel. 16.30. Vadas Gy. (Borzási, Nagy E.). Csepel: török — Vellai, Molnár, Pető. Faludi, Rottenbiller, Sebes. Németh, Kalmár, Major, Sebestyén. Diósgyőr: Tamás — Kiss, Salamon, Hajas, Gál, Szucsányi, Kovács II. Kovács I, Szurgent, Saraek, Vass. Nemzetközi mérkőzés: K. Sörgyár —NDK ifjúsági vál.. Maglódi út, 16. Matisz.. MOTORKERÉKPÁR. Nemzetközi salakpályaverseny. Debrecen, nagyerdei sporttelep. 1ő. TENISZ. Magyarország — Görögország. Davis Kupa. Gulyás — Kalogeropuloez. Szikszay—Katyvas, Margitszigeti teniszstadion. 14. VÍVÁS. Hungária Kupa kard egyéni nemzetközi verseny. 8 óra. Sportcsarnok. Döntő 16.30-tól 19.30-ig. Külföldön szerepelnek: női kosárlabda-válogatottunik Udinében EB-selejtezőn, motorkerékpárosaink közül Kurucz, Reisz és a Petitenkoffer, Metzer-kettős Salzburgban. Vasárnap, 1966. május 1. )