Népsport, 1966. május (22. évfolyam, 85-107. szám)

1966-05-05 / 88. szám

­A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA CSÜTÖRTÖK, 1966. MÁJUS 5. ★ Ára: 60 fillér ★ XXII. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM A chorzówi 1:1 nem ijesztő, de­­ figyelmeztető! Nincs szándékomban megvédeni a magyar labdarúgó-válogatott ehorzówi rendkívül mérsé­kelt teljesítményét. Magam is egy véleményen vagyok azokkal, akik számos okból kifolyólag elmarasztalják legjobbjainkat. Meg kell monda­ni, hogy még a magyar fiúk sem neheztelnek ezért. Szerdán kora délután, amikor kikászálód­tunk a repülőgépből, alig léptünk be a Feri­hegyi csarnokba, máris elhangzott egy-két gú­nyos megjegyzés. A játékosok persze nem örül­tek ennek, de elismerték a csipkelődés jogossá­gát. Egy nagyon megalapozatlan, szakszerűtlen, s máris elharapódzott véleménnyel azonban fel­tétlenül vitába kell szállni. Arról van szó, hogy vannak, akik a magyar csapattól Chorzówban — „angliai formát’’ igényeltek. Vajon indokolt volt-e ilyen várakozás azzal a csapattal szemben, amelynek nem most, hanem két hónap múlva kell megfelelő, csúcsformá­ban lennie! Dőreség dobálózni a szavakkal, s nem figyelembe venni azt, hogy a mieink min­den erejükkel­­ a világbajnokságra készülnek. Vegyük már végre tudomásul azt, hogy jelen­leg még javában folyik a felkészülés, amely négy szakaszra oszlik, s mi még csak a máso­dik szakasz derekánál tartunk. Miért követelünk a játékosoktól, a szakvezetőktől ma még nem indokolt kirobbanó formát? A házat ahhoz, hogy szép, erős és tartós legyen, kellően meg kell alapozni, így van ez a csapatépítés, a csúcsfor­mába hozás munkájával is. Azt kell bírálni, ami a felkészülés jelenlegi időszakában bírálandó! És ilyen akad is szép számmal a Chorzów után, amely elvégre komoly, országok közötti válogatott mérkőzés volt. Szerkezeti megint­­ások Annak például már nem lenne szabad előfordulnia, hogy a kü­lönféle személyi kísérletezések ellenére is, olyan alapvető szer­kezeti hibák zavarják a csapat­játékunk kialakulását, mint ez­úttal Chorzówban. Most már igazán elvárható lenne, hogy a 4—2—4-es formációt sorozato­sam is olyan rugalmas, helyes játékfelfogás jellemezte, mint a románok elleni 3:0-ás mérkőzé­sen. Chorzówban azért sem tud­tunk igazán kibontakozni, mert védekező jellegűvé vált a játék­felfogásunk, mégpedig azáltal, hogy a jó támadójátékhoz, az irányításhoz szükséges alap­elveket a mieink nem tartották be. Miben nyilvánultak meg ezek? Abban például, hogy a hátsó sorok játékosai nem adtak kellő segítséget a csatároknak. Kevés volt a gyors, pontos indítás, de még inkább a hátulról való elő­retörés. Sóvári alig merészke­dett előre, Káposzta is keveset ment fel, az pedig egyenesen érthetetlen, hogy Mathesz miért mozgott légüres térben, miért nem húzódott előbbre, miért nem ütközött a játékmester Szmidttel. A formákat nem érintve, ezek játékfelfogásbeli hibák. És az alapvető helyez­kedés­ formációkat már illene úgy tudni, mint ahogyan az elemista nebulóiktól megkövete­ik, hogy kívülről fújják az ABC-t. A 4—2—4-nek is van ABC-je, s mi Chorzówban ezt nem tud­tuk betéve. Különben miért vi­gyáztunk két középhátvéddel egy középcsatárra? No persze azért, mert a középpályán sem volt minden rendben, így aztán a csapat nem tudta a szövet­ségi kapitánynak azt a kérését teljesíteni, hogy a kritikusnak ígérkező első húsz percben in­kább mi támadjunk, m­i roha­mozzunk. Színtelen csatárjaiért Mátrai Sándor, a nagy tapasz­talattal rendelkező hátvéd ezút­tal tartalék volt, tehát nézője a mérkőzésnek. És ilyen minőség­ben érdekes megállapítást tett, amelyet így fogalmazott meg: — Színtelen volt a csatárjáté­kunk ! És milyen igaza van. Persze, ötlet, mozgékonyság, fondorla­tosság csak idegileg és fizikai­lag friss játékosoktól várható, s a mieink Chorzówban­­nem voltak ilyenek, de azt azért még­is elvárhattuk volna tőlük, hogy többet birtokol­ják a labdát, jobb legyen az össz játékuk, s lőjenek kapura. Aligha dicsekedhet a magyar válogatott olyan szomorú sta­tisztikai adattal, amelyet Chor­­zówban­ produkált, kidolgozott támadásvezetésből egyetlen lövés sem ment Szeja kapujára! A fiatal lengyel ka­pus az első labdát, amely sza­badrúgásból ment kapura, be is engedte de aztán bravúrral ki­védett egy nagyszerű Farkas­fejest. Más dolga nem is volt! S ez sokat mondó bírálat a táma­d­ó j­át­ékunkró­l!, Lubanski csodálkozik A lengyelek üdvöskéje a tizenkilenc éves, tízszeres válo­gatott, gólerős középcsatár. Lu­banski — eddig kilenc gólt ért el a nemzeti csapatban — a mérkőzést követő baráti vacso­ra után Farsang Ferencnek — az egykori tatabányai hátvéd­nek, volt edzőjének, aki a Gor­­nik Zabrze oktatója is volt — csodálkozva mondta: „ A mieink mindig félnek a magyaroktól, s ezt meg is értem, mert kitűnő játékosok. Azon vi­szont csodálkozom, ahogy most játszottak. Mi sokkal gyorsabbak voltunk és robbanékonyabbak. Pontosabban adtuk a labdát, s időnként nagy erővel roha­moztunk. A mérkőzés közben mindig attól tartottam, hogy egy­szer csak elszabadul a pokol, s jönnek a magyarok, de ez sze­rencsére nem következett be. Ne haragudjanak, ha azt mondom, hogy a magyarok helyett mi tá­madtunk fergetegesen, s aligha vitatható, hogy győzhettünk volna. Musialek, a másik csatár is be­lekapcsolódott a beszélgetésbe: — Mi megtettük, amit tudtunk. Megítélésem szerint a magyarok csapatjátékára nagyon károsan hatott Albert hiánya. Bene pe­dig a szélen nem volt veszélyes, s elég lendületes. Mit mondanak játékosaink A mérkőzést követően a játé­kosok körében megoszlott a vé­lemény a lengyel válogatott tu­dásáról, játékerejéről. Nagy Pista határozottan kitartott véleménye mellett: — Mindenki láthatta, hogy a lengyelek kitűnő csapatjátékot játszottak, gyorsak, kemények, harcosak, jó erőben vannak, s az ellenünk való helytállást fon­tos célkitűzésüknek tekintették. Az a véleményem, hogy egy sok­kal jobb formában levő magyar válogatott sem tudott volna győzni Chorzówban. És ezért az 1:1 nem is olyan rossz eredmény. Az mindenesetre -aligha vitat­ható, hogy a lengyelek fejlőd­tek. Akad néhány nem lebecsü­­lendő eredményük, például a februári liverpooli angliai 1:1 is , még néhány vélemény a mér­kőzéssel kapcsolatban. Fenyvesi dr. csapatkapitány: ,,A magas fű, az egyenetlen talaj jobban zavarta a mi játékstílu­sunkat, mint a lengyelekét, akik sokszor tért ölelő átadásokkal ro­hamoztak. Nem sikerültek a cselek sem. Nem tudtuk tartani a labdát” Farkas: „Ez ellen a lengyel csa­pat ellen az l.1-et nem tartom rossz eredménynek. Sajnos, Be­ne­deri gólja után a lengyelek hamar kiegyenlítettek. A fejesem­ről pedig annyit, hogy én már bent láttam .. .** Dunai: „Forró volt a légkör, legalábbis az én számomra, örü­lök, ha másoknak is az a vélemé­nyük, hogy nem okoztam csaló­dást. Szeretnék a jugoszlávok el­len is játszani, s mielőbb alapo­san összeszokni Mészöly Kálmán­nal.” 3:1 helyett?... A szerdán bejelent lengyel lapok dicsérik válogatottjukat, s azt sem tagadják el, hogy a ma­gyar csapat csalódást keltett. Olyannyira nem, hogy a kato­­wicei Trybuna Robotnica tudósí­tásának ezt a címet adta: „Len­­ezve!ország—Magyarország 1:1 (3:1 helyett!). Többek között ezt írja a lap: „A szerencse a magyarokat segí­tette . .. Nem tudtuk kihasználni a helyzeteinket... A bíró nem adta meg Lentner szabályos gól­ját ... A magyarok kapushibából szerezték góljukat. Ha a két ka­pust kicserélték volna, 3:0 is le­hetett volna az eredmény. Megállapítja a lap, hogy a ma­gyar csapat védekezésre kénysze­rült, sőt néha még időhúzásra is, így zárul az egyik szakasz: „A magyarok veresége a levegőben lógott... További nehéz állomások Függetlenül a pillanatnyi ki­siklástól, a magyar csapat fel­készítése továbbra is zavartala­nul halad. Erős edzések, a spe­ciális állóképesség fejlesztése, nehéz sorozatmérkőzések. Íme egy kis ízelítő. A múlt hét bajnoki fordulója után há­rom edzés, szerdán mérkőzés Bukarest ellen, aztán újabb ed­zések. Bajnoki mérkőzések, ut­a­zás Pécsre, Ózdra, aztán vasár­nap Krakkón át Katowicébe. Kemény erőpróba a lengyelek ellen. A hét végéig még három edzés, szombaton repülés Zág­rábba, vasárnap mérkőzés. Az­­tán újra Budapest, újra edzés, újra utazás, s szerdán újra mérkőzés Strasburgban. És így tovább. Ez most a felkészülés jelen­legi szakaszának jellemzője. Re­méljük, úgy lesz, ahogyan azt Illovszky edző Chorzówban meg­fogalmazta: — Fáradozunk, nyeljük a keserű pirulákat, de a végén nevetünk majd! A VB-n való helytállásra cél­zott? Németh Gyula Budapest-válogatott— Fiorentina 0:0 Népstadion, 25 000 néző. Ve­zette: Vadas Gy. (Wottava, Emsberger). Budapest-válogatott: Gelei — Bakos, Orbán, Juhos, Sóly­mosa, Máté, Molnár, Varga, Tichy, Fister, Korsós. Fiorentina: Albertosi — Dio­­medi, Gonfiantini, Rogora, Marchesi, Brizi, Hamrin, Mer­­lo, Brugnera, Berlini, Nuti. Szögletarány: 7:5 (5:4) Bu­dapest javain. Csere: Brizi helyett Piro­vano, Merlo helyett Ferrante, Brugnera helyett Chicarugi (valamennyi a szünetben), Marchesi helyett Merlo (65. percben). A 3. percben Albertosi artis­tamutatványa kapta az első nagy tapsot, amikor is Korsós 6 méteres, éles fejesét nagy bravúrral nyomta a léc fölé. Változatos, érdekes volt az első tíz perc. A 11. percben Sóly­mos­ labdájával Varga tört ka­pura, és nehezen szerelték az olasz védők. A 12. percben Gelei mentett a veszélyesen elő­retörő Nuti elől. Elég lassan bontakoztak ki a magyar táma­dások. Sok adogatásból építet­tek a mieink. A 14. percben Molnár ívelt labdáját védte Al­bertosi. Elég sok volt az át­adási hiba mindkét oldalon eb­ben a játékrészben. A 20. perc­ben Nuti lesről Geleibe lőtt, majd Varga beadásszerű lövését csípte el az olasz kapus. A 25. percben Sólymos­ fejelt messzi­ről a kapura, ezt Albertosi könnyedén húzta le a léc alól. Egy perc múlva Hamrin csípett el egy labdát, a magyar kapu közelében, szerencsére azonban nyolc méterről, éles szögből ke­resztbe elrúgta a kapu előtt. Nyomban utána nagy helyzet maradt ki az olaszok kapuja előtt. Molnár beadását Tichy ke­zelte le, 6 méterre Albertosi kapujától de késlekedett a lö­véssel, és szerelték. Egy perc múlva Tichy fejelt kapu mellé Ekkor sokat támadott a Buda­pest-válogatott, gyorsult is a játékuk. Az olaszok ritkán­­ju­tottak szóhoz. A 38. percben Rogora megsérült, de rövid ápo­lás után tovább játszott. A be­fejezés előtt 2 perccel még Kor­­sós beadása okozott izgalmat az olasz kapu előtt, Albertosi azonban ezúttal is tisztázni tu­­­dott. SZÜNET UTÁN az ezső veszélyes akció a Flo­rentini,a kapuja előtt a 47. perc­ben adódott. Molnár nagyszerű beadását Fister, sajnos elhibáz­ta, a 11-es ponton lyukat rúgott. Mindjárt utána Solymosi labdája ment kapu mellé. Az 56. perc­ben a kitörő Molnárt a kaputól 18 méterre felvágták, Solymosi szabadrúgása felé szállt. Állan­dóan Budapest csapata táma­dott. A 60. percben ismét sza­badrúgáshoz jutott együttesünk, a labdát legurították Solymosi­­n­a­k, aki 18 méterről alig lőtt kapu fölé. A 62. percben nagy helyzet adódott Budapest kapuja előtt. Golei kint volt kapujából, Hamrin kapura lőtt, a gólvonal előtt azonban Juhos bravúrral kivágta a labdát a mezőnybe. A másik oldalon Molnár élesen belőtt labdáját Albertosi nagy bravúrral szedte le a belső csa­tárok elől. A 65. percben jobb oldali szöglet után Solymosi estében kapu mellé gurított. Ezután Tichy, majd Varga hibázott. A 70. percben a kitörő Solymosst a kaputól 20 méterre Diomedi felvágta, Solymosi rúgta a sza­badot, elcsavarta a labdát a sorfal mellett, de az végül is a bal kapufáról vágódott ki az alapvonalon túlra. A 75. percben Pirovano 18 méteres szabadrú­gását Gelei a kapu fölé öklözte. Megint magyar percek következ­tek. Először Molnár, aztán pe­dig Tichy küldte kapu mellé a labdát. Az utolsó percekben mezőny­játék folyt, még egy utolsó pró­bálkozása volt a magyar csatár­sornak a 88. percben. Korsó­ lövésszerű beadását azonban Albertosi biztos kézzel lehúzta. A 0:0 alapjában véve hű kifejezője a játék képének, a két együttes jobbára változa­tos, nagy iramú, de nem ma­gas színvonalú küzdelmének. Az olaszok különös gondot fordítottak a védekezésükre, négytagú hátvédsorral, és egy söprögetővel, vegyes vé­dekezéssel, emberfogással és területvédelemmel igyekeztek megóvni kapujukat a góltól. Ez sikerült is nekik, mert a labdáért vívott harcban gyor­sak, kemények, harcosak vol­tak, és ilyen vonatkozásban csillogtatták az olasz labdarú­gás erényeit. Támadójátékuk azonban sok egyénieskedésre, rövid passzos összjátékra épült, de egyáltalán nem volt veszé­lyes. Budapest csapata többet tá­madott és a mezőnyben idő­szakonként ötletesebben is kombinált. Lelkesen küzdöttek a magyar játékosok és többsé­gük elég sokat mozgott. Az együttes össz­játéka azonban nem volt elég folyamatos, szembetűnő volt a gondolko­zásbeli lassúság, a labda to­vábbításával való sok kivárás, ami aztán mindig időt adott az amúgy is gyorsabb ola­szoknak a közbelépésre, a tö­mörülésre. Bosszantó volt néz­ni azt is, hogy belső csatá­raink közül főleg Tichy, a leg­ritkább esetben húzódott előre a seperegető vonalába, így az­tán az olaszoknak jobbára mindig volt tartalék, biztosító hátvédjük. Nem született magyar gól azért sem, mert a hátsó sorok játékosai közül csak Bakos volt az, aki gyakran előretört, pedig megtehette volna ezt sok esetben Juhos, sőt Máté is. Az előretolt olasz csatárokkal szemben bizony némelykor fe­lesleges volt kettős ember-­­ előnyre törekedni a védeke­zésben. Budapest csapata köze­lebb állt a győzelemhez. Budapest válogatottjának kapujában Gelei jóformán nem­­ kapott lövést. Bakos végig­­ egyenletesen játszott, jól sze­­­­relt, sokszor futott fel a táma­dásokkal is, a beadásokkal azonban nemigen volt szeren­cséje. Orbán megbízhatóan, ki­tűnően látta el feladatát, közé­pen jól rombolt. Máté hasznos segítőtársnak bizonyult, csak a támadásindításokban kellett volna pontosabbnak lennie. Ju­hos is átlagon felülit nyújtott a szerelésben. Solymosi a támadófedezet sze­repkörében sokszor indított jól, fel is zárkózott a rohamokhoz, lö­véseit azonban nem kísérte sze­rencse. Sokszor egy ütemmel előbb szabadulhatott volna a labdától. Molnár és Korsós is gyors volt és lendületes az I. félidőben. Ekkor beadásaik is veszélyesek voltak. Szünet után keveset foglalkoztatták őket. Varga volt a csatársor leg­jobbja, nagy területen játszott, ügyesen cselezett, jól, pontosan indított, a végére azonban ő is elfáradt. Tichy végig nagy harc­ban volt középen, de nemigen tudott kiszabadulni szoros őri­zetéből és lövéshez sem jutott. Fister az első félórában ügyesen mozgott, később az éles küz­delemben a közelharcokban jobbára alulmaradt. A Fiorentina kapujában Albertosi kitűnően védett, szinte ragadt hozzá a labda. A hátvédsorból elsősor­ban Gonf­antini játéka emelke­dett ki, ő volt az utolsó ember, és igen sok támadást akasztott meg fejjel és lábbal is az utolsó pillanatban. Középen jól segí­tette őt Brizi és szünet után Ferrante, Rogora, a balhátvéd sokszor tört előre a támadások­kal is. Marchesi igen sok táma­dást indított. Hamrin ezúttal nem csillogott, néhány átadásával vétette csu­pán észre magát. Bertini, aki 10-es számmal a hátán játszott, jobbára a védőmunkában jeles­kedett. Elöl csupán Nuti és a szünet után beállt mozgékony Chicarugi jelentett veszélyt. A szünet után beálló Pirovano so­­kat lendített a csapatjátékon, a megszerzett labdákat hamar ad­ta tovább, és ő is sokszor előre­húzódott a támadásokhoz. Vadas Gy. játékvezető jól bí­ráskodott. Utánpótlás-válogatott— BLSZ-válogatott 4:0 (1:0) Népstadion, 5000 néző. V: Somlai Utánpótlás-válogatott: Erdösi — Vellai, Tajti, Lakira (Makrai), Noskó (Gál), Szűcs. Ka­tona, Kocsis, Somogyi (Daka), Lauromi, Bartalos. BLSZ-váloga­­tott: Pomázi (Horváth) — Ré­vész Molnár, Bodonczi, Koza (Turner) Zimonyi, Tóth, Török (Nyári), Schulcz (Sárközi), Sas­hegyi, Nyári (Krasznai). Hamar gólt szerzett az után­pótlás-válogatott. A 4. percben korszerű támadás végén Szure­­mi elment a baloldalon, s a ka­pus mellett a hálóba vágta a labdát, 1:0. Egymás után terem­tették a helyzeteket az után­pótlás-válogatott csatárai, de sorra hibáztak. Szünet után mindkét csapatban több csere (Folytatás a 4. oldalon.) Elutaztak cselgáncsozóink az Európa-bajnokságra mí­g a vonat csak délután há­romnegyed négykor indult. De előtte még rövid edzéssel vet­tek búcsút az ittmarad­taktól. — Nagyszerűen dolgozott a keret — mondta a búcsúzásnál Kovács Ákos, az edző. — Mind a hat fiú: Oláh Pál. Faragó. Bo­dor. Galambos, Szénás­ és Kris­tóf. De nem szabad megfeled­kezni az edzőtársakról sem. A felkészülés ideje alatt olyan tel­kesen segítenek, hogy még a sérülés kockázatát is vállalták , nehogy azzal essen baj, aki utazni fog. A vonat csütörtökön délben érkezik meg a nagy verseny színhelyére. A rendező bizott­ság közlése szerint indul mind a huszonegy ország, amely tagja az Európai Judo Uniónak, így minden eddiginél nagyobb létszámú EB-re kerül sor. A verseny színhelye ugyancsak hozzájárul ahhoz, hogy magas színvonalú mérkőzéseket lát­hasson a közönség. Luxem­burg a legnagyobb nyugat! ..cselgáncs-országokkal” határos. Franciaország, Belgium, az NSZK, Hollandia a szokottnál is nagyobb létszámú gárdával in­dul. De ott lesznek a szocia­lista országok versenyzői is, köztük a szovjetek, az NDK- beliek és a lengyelek 1®. Az Európa-bajnokságot a Pa­lái® de Sportban, a legna­gyobb luxemburgi sportcsarnok­ban rendezik. Már elkészült a végleges program is. Eszerint pénteken az Unió kongresszu­sára kerül sor, a versenyzők délután négykor mérlegelnek. A sorsolásra — régi rossz szo­kás szerint — csak késő este, a hivatalos bankett után kerül sor. Szombaton délelőtt a csapat­­versennyel kezdődik a kétnapos küzdelemsorozat. Délután lép szőnyegre az első két magyar versenyző, a könnyűsúlyú Oláh és Faragó. Este 20 órakor már ebben a súlycsoportban — és a nehézsúlyban, ahol nem va­gyunk érdekelve — a döntőket is megrendezik. Vasárnap 9 órától folynak majd a félközép, közép, félne­hézsúly és az abszolút kategó­ria csatározásai. Versenyzőink nem utaztak vérmes reményekkel. De, mint mondták , a sok munkának egyszer csak meglesz az ered­ménye. Szerdán már délelőtt 10 óra­kor találkozott a hat cselgán­­csozó, aki az Európa-bajnok­­ságra utazott Luxemburgba. de­ Csütörtökön Szófiában játszik ifjúsági labdarúgó-válogatottunk (Szófia, május 4.) A bolgár fővárosba érkezett magyar ifjú­sági labdarúgók hamar meggyő­ződhettek arról, hogy Bulgáriá­ban le a labdarúgás a legnép­szerűbb sportág. A sportrajon­gók körében most három téma van forgalomban: 1. A bajnok­ság elérkezett a hajrájához, s az élen meglehetősen tömör a me­zőny. A Levszki vezet 33 pont­tal. 2. Nagyon sokat beszélnek a VB-ről. A szurkolók mostanában amiatt aggódnak, hogy csapa­taik első számú reménysége, a középcsatár Aszparuhov megle­hetősen gyenge formát árult el az utóbbi mérkőzéseken.. 3. Az ifjúsági válogatott. Az UEFA- tornára való minél jobb felké­szülést kívánják szolgálni a csütörtöki találkozóval is. Ta­valy ősszel Bulgáriában 6 kül­földi és 2 bolgár ifjúsági csapat részvételével rendezett ifjúsági tornán a döntőt a két bolgár csapat vívta! A magyar ifjúsági válogatott kedden kellemes repülőút után érke­ztt meg. Az együttesben 11 légiújonc szerepelt, de ők is jól bírták az utat. A csapat ter­vezett összeállításában nem lesz változás. Magyar — Kelemen Vári. Fejes Vidáts, Müller, Me­zei. Fazekas. Oláh. Kozma, Tu­ral összeállításban lép pályára az együttes. A magyar csapattal együtt ér­kezett meg Szófiába dr. Helbig, az NDK ifjúsági csapatának egyik vezetője, az NDK Labda­rúgó Szövetségének alelnöke. A német szakember két filmes társaságában jött. Elmondta, hogy végignézik és filmezik nemcsak a szófiai, hanem a va­sárnapi zágrábi mérkőzést is. Az NDK csapata ugyanis az UEFA tornán a bolgár és a jugo­­szláv csapattal szerepel egy csoportban. (MTI) A Bp. Honvéd csapata és Török Ottó dr. nyerte a MAFC Szerdán késő délután került sor a MAFC öt­tusa vers­e­n­y­ének befejező számára, a terepfutás­ra. A Normafa környékén kije­lölt pálya 4000 méteres volt a felnőttek részére, míg az ifjú­ságijaikra 3000 méter lefutása várt. A felnőttek szintideje 14:15 – 1000, az ifjúságiaknál viszont ugyanennyi pontért 10:30 alatt kellett teljesíteni a távot. A másodpercenkénti pont jóváírás vagy törlés a fel­nőtteknél 3, az ifjúságiaknál 4 pont volt. A felnőttek pályáján némi zavart okozott, hogy az úttörő­­csapat „számháború" közben hasonló jelzéseket rakott ki, mint a pályaépítők, piros sza­lagjaik voltak, így ezután töb­ben hibás pályafutás után javí­tani kényszerültek, s ezzel idő­hátrányba kerültek. A felnőtteknél a terepfutás után­ nem változott az első hely, míg Sárfalvi jobb futá­sával megelőzte Móczárt. Az ifjúságiaknál Bakó nagy fölénnyel győzött, és nagy ré­sze van abban, hogy valameny­nyi számban végül Honvéd-ver­senyző nyakába akasztották az első helyért járó érmes szala­gokat. Felnőtt, futás: 1. Sárfalvi (Csepel) 13:33, 1126 p, 2. Poór (MAFC) 13:48, 1081, 3. Erdösi (Csepel) 14:09, 1018, 4. Török C. dr. (Bp. Honvéd) 14:12, 1009, 5. Ulányi (Csepel) 14:13, 1006.­­ Csapatban: 1. Csepel (Bodnár, Erdősi, Sárfalvi) 3129, 2. Bp. Honvéd 2859, 3. MAFC 2760. A MAFC-verseny végeredmé­nye: 1. Török Ottó dr., 4989 p, 2. Sárfalvi 4073, 3. Móczár 4883, 4. Illényi 4461, 5. Bodnár (Cse­pel) 4438.­­ Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Móczár, Szaniszló, Tö­rök Ottó dr.) 14 290, 2. Csepel (Bodnár, Erdősi, Sárfalvi) 13 774, 3. Újpesti Dózsa (Deák, Pálvöl­­gyi, Pintér) 11 471. Futás, ifjúsági: 1. Bakó (Bp. Honvéd) 10:06. 1096, 2. Marton (Csepel) 10:14. 1064, 3. Szabó (Bp. Honvéd) 10:15. 1060, 4. Mé­száros (Bp. Honvéd) 10:18. 1048, 5. Pethes (MAFC) 10:24. 1028.­­ Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Bakó, Jakab, Szabó) 3096, 2. Csepel 2884, 3. Újpesti Dózsa 2740. A MAFC-verseny végeredmé­nye az ifjúságiaknál: 1. Bakó 5287, 2. Marton 4972, 3. Kelemen (U. Dózsa) 4836, 4. Jakab (Bp. Honvéd) 4675, 5. Szabó 4594.­­ Csapatban: 1. Bp. Honvéd (Ba­kó, Jakab, Szabó) 14 556, 2. Újpesti Dózsa (Dóri, Kelemen, Pálvölgyi) 13 541, 3. Csepel (Kaiser, Marton, Pécsi) 13 208. Gulyás újabb győzelme Az olasz nemzetközi tenisz­­bajnokság küzdelmei során a férfi egyesben már a második forduló során sok kiváló játé­­kos elbúcsúzott a további küz­delmektől. Érdekesebb eredmények: Okker (holland) — Goyen (fran­cia) 6:4, 2:6, 6:2, 6:1, Rodes (csehszlovák)—Jauffret (francia) 6:2, 1:6, 6:4, 6:4 — a fiatal cseh­szlovák teniszező győzelme nagy meglepetés. Emerson (ausztrál) — De Gronoke( (belga) 6:0, 6:2, 6:1, Ruding (nyugatnémet)-- Pala (csehszlovák) 6:4, 6:0, 3:6, 6:1. Gulyás második mérkőzésére szerdán délután került sor. A második forduló érdekesebb eredményei: Gulyás (magyar) — Ivanov (szovjet) 6:3, 6:2, 8:6, Drysdale (dél-afrikai)—Sturdza (svájci) 6:3, 6:3, 6:4, Javonsky (csehszlovák) — McManus (ameri­kai 3:6, 6:1, 6:0, 6:2. Női egyes: Durr (francia)—Széli (magyar) 6:1, 6:2. (MTI)

Next