Népsport, 1966. július (22. évfolyam, 129-156. szám)
1966-07-30 / 155. szám
LEG ÚJABB ÍGY ÁLLNAK FEL A labdarúgó VB szombati döntőjére a két csapat valószínűleg így áll fel. Anglia: Banks — Colhen, J. Charltom, Witson, Stiles, Moore, Ball (Creaves), Hunt, B. Charlton, Hurst, Petens. NSZK: Takowski — Hettgies, Schaulz, Sehnelinger, Beckenbaiuer, Weben, Hold, Hauer, Seeler, Overaih, Emmerich. Két szám kivételével a pápa-forma érvényesült az atlétikai bajnokság pénteki döntőiben A kedvezőtlen idejűm károsan befolyásolta az eredményeket Az atlétikai bajnokságot, sajnos, pénteken sem fogadta kegyeibe az időjárás. Délelőtt helyenkénti víz alá került a Népstadion futópályája. Délutánra, amikor az eső végre elállt, sikerült nagyjából rendbehozni, a gerelyhajítók nekifutóját benzinnel szárították fel. A nehéz pályán kívül azonban a mindössze 15—16 fokos ,,meleg” és az időnként élénk szél erősen rányomta bélyegét az eredményekre. A döntők első napját két ügyességi szám vezette be. Közülük a gerelyhajítás volt lényeq©ser a színvonalasabb. Az első három sorrendje már két dobás után kialakult, Kulcsár végig vezetve, öt 77-en felüli dobással biztosan nyerte 1962 óta immár megszakítás nélkül ezt a bajnokságot is. Németh nem tudta ezúttal megszorítani, legjobb (77.50 körüli) dobásánál kilépett. Knaszmain kívül Kovács is 70-en felül hajított, Harmath utolsó kísérletével jött fel az ötödik helyre. A női súlylökésben Bognár ötödször egymás után szerezte meg a bajnoki címet, de nagyon közepes eredménnyel, és várakozáson b alul szerepelt az egész mezőny. Az első futóbajnokság a női * 400 m-en dőlt el. A legjobbak az utolsó, harmadik időfutamba keerültek. Gulyás bátrara kezdett, de 200-tól kezdve már csak Munkácsi és Nagy Zs. között volt küzdelem, Munkácsi a belső pályán két méter előnnyel fordult a célegyenesbe, harminc méterrel később azonban mér elnehezedtek a lépései. A tavalyi bajnoknő viszont lazán tudott fokozni és a nehéz pályát figyelembe véve, jó idővel, biztosan győzött. A férfi 100 m döntőjére felgyulladtak a fényszórók. Két rossz rajt után harmadikra Babos indult a legjobban, de 30- tól már Rábai vezetett. A célegyenes közepétől kezdve azonban hatalmas lendülettel nyomult fel Mihályi, befogta aDózsafutót, és tisztán győzött. Ideje, enyhe ellenszékben, az adott körülmények között jónak mondható. A 400-as gát mezőnye erősödött Orossal, aki mégsem utazott el a vasutas EB-re. Sőt, a szolnoki futó gondoskodott a bajnokság első meglepetéséről. A döntőben a 2. pályán végig vezetett, elég jól jöttek ki a gátak között lépései. A célegyenes elején Vértesi (a 7. pályán) felnyomult, de Oros bírta a hajrát és ha előnye csökkent is, győzelme nem volt vitás. Az újpestiek közül Ringhoffer nem volt versenyben. Az újabb meglepetés nem sokáig váratott magára. Nemesháziné futásán már a középfutamban látszott betegeskedésének a hatása. A 100-as döntőben nagyon erőtlenül indult, és 50 mnél még csak negyedik volt. Előd Tóthné végig vezetett, és bár Bartosné a végén hozott rajta, kis különbséggel váratlan győzelmet aratott. Nemesháziné az utolsó 40-en felnyomult, de ellenfeleit befogni már nem tudta. Az időkön az ellenszél sokat rontott. A távolugrás végig izgalmas küzdelmet hozott. Margitics mindjárt első kísérletre 758-cal megszerezte a vezetést. Hossala másoddikra 753 ra, Kalocsai harmadikra 751-re javított. Ezután mindketten belépegettek és mármár meglepetés lógott a levegőben, amikor az utolsó sorozat következett. Heecala javított, de csak egy centit. Utána Kalocsai ismét bebizonyította, hogy nagyszerűen tud az utolsó kísérletre összpontosítani, jól fogott lécet, és a harmadik helyről egyszerre az elsőre került! Margitics utolsó ugrása még babna volt, eoká készülődött, de már nem tudott javítani. Nagyon szoros küzdelemben dőlt el a magasugró bajnokság is, a 2 méteres magasságon a védő Medovarszky javára, a békéscsabai ugrónak a verseny alatt csak egy javítása volt, és negyedszer egymás után védte meg bajnokságát. A befejező kalapácsvetésben Zsivótzky sorrendben kilencedik bajnoki győzelmét aratta. Eckschmidt kellemes meglepetést okozott, 1964-es formájára emlékeztető eredménnyel szerezte meg a második helyet, Varga pedig biztosan előzte meg Lovászt, aki csütörtöki, selejtezőben elért teljesítményét nem tudta megközelíteni. FÉRFIAK 100 m (29 induló). Bajnok: Mihályfi László (BEAC, edzője: Bakonyi Ferenc dr.) 10.6, 2. Rábád (Újpesti Dózisa) 10.7, 3. Hajdú (TFSE) 10.8, 4. Babos (sababányai Bányász) 10.8, 5. Bátori (Csepel) 11.1, 6. Földesi (MTK) 11.2. (0.7 m-es ellenszél) 400 m gát (17). Bajnok: Oros Ferenc (Szolnoki MÁV), edzője: Bácsalmás Péter dr.) 53.2, 2. Vértesy (Vasa®) 53.4, 3. Benkő (Újpesti Dózsa) 53.7, 4. Ringhoffer (Újpesti Dózsa) 54.9, 5. Nyíregyházi (Bp. Honvéd) 55.1, 6. Baran (Bp. Honvéd) 55.8. Magas (14). Bajnok: Medovárszky János (Békéscsabai Dózisa, edzője: Júsz Ferenc) 200, 2. Krasovec (BEAC) 200, 3. Noszály (Bp. Honvéd) 200 , 4. Szórád (Csepel) 195, 5. Krasznai (Bp. Honvédi) 190, 5. Füzesi (Újpesti Dózsa) 185. Távol (19). Bajnok: Kalocsai Henrik (Bp. Honvéd, edzője: Bátori Béla) 768, bajnoki csúcs, 2. Margittics (Újpesti Dózsa) 758, 3. Hossala (Csepel) 754, 4. Hámori (Bp. Honvéd) 724, 5. Zászló (Újpesti Dózsa) 712, 6. Rádi (Bp. Spartacus) 704, Gerely (14). Bajnok: Kulcsár Gergely (Bp. Építők, edzője: Kállai Jenő) 79.08, 2. Németh M. (TFSE) 75.70, 3. Krajnai (újpesti Dózsa) 72.53, 4. Kovács G. (MAFC) 70.02, 5. Harmath (BEAC) 69.70, 6. Petőváry (Bp. Spartacus) 67.32. Kalapács (19). Bajnok: Zsivótzky Gyula (Újpesti Dózsa, edzője: Harmati Sándor) 66.72, 2. Eckschmidt (Újpesti Dózsa) 66.10, 3. Varga (Bp. Spartacus) 62.56, 4. Lovász (Pécsi Dózsa) 60.94, 5. Schweickhardt (TFSE) 57.10, 6. Mecseki (Vasas) 56.20. NŐK 100 m (26). Bajnok: Tóthné Kovács Annamária (Bp. Honvéd, edzője: Keresztúri Géza) 12, 2. Bartosné (Újpesti Dózsa) 12, 3. Nemesháziné (Vasas) 12, 4. Such (BVSC) 112.1, 5. Lázár (Bp. Honvéd) 12.2, 6. Kispálné (Újpesti Dózsa) 12.3 (2.9 m-es ellenszél). 400 m (23). Bajnok: Szabóné Nagy Zsuzsa (BEAC, edzője: Szabó Ambrus) 55.8, 2. Munkácsi (V. Izzó) 56.7, 3. Gulyás E. (BEAC) 59.1, 4. Bringsmann (Gyulai MEDOSZ) 59.8, 5. Kulcsár (Pécsi Tatárképző) 60.3, 6. Lapkó (Újpesti Dózsa) 60.5. Súly (12). Bajnok: Lendvainé Bognár Judit (Bp. Honvéd, edzője: Söjtör József) 14.92, 2. dr. Kleiberné (újpesti Dózsa) 14.58, 3. Mikuss dr. (újpesti Dózsa) 14.35, 4. Rácz (Bp. Építők) 13.82, 5. Stuginer (Újpesti Dózsa) 13.64, 4. Nagy J. (TFSE) 12.95. * A szombati döntők: férfi 200 m, 1500 m, rúd, diszkosz, női 200 m, távol, gerely. ^sssssssssssssssssssssssssss/sssssssssj | Meglepetés | és kárpótlás § Vacogó fogakkal álltak a § 400 gátasok a döntő rajtjához. Közöttük az egyik — § ,,váratlan vendég” volt, S Oros Feri, a Szolnoki MÁV § versenyzője, a Tisza-parti gimnázium újdonsült test- nevelő tanára ugyanis más S programmal rendelkezett. Úgy volt, hogy nem indul a bajnokságon. Leningrád- S ban kellett volna rajthoz S állnia, a vasutas Európa- bajnokságon. Mivel néhány nappal ezelőtt még Mode- Snában versenyzett, az idő S rövidsége miatt utazása „kútbaesett”. Nagyon sajnálta. Aztán vigasztalódott némiképpen azzal, hogy elindulhat a magyar bajnokságon. Kilátásai is biztatóak voltak. s Életében először a magyar ^ —olasz—svájci hármasvia-Sdalon legyőzte Vértesy Miklóst, legjobb formában levő négyszáz gátasunkat, aki a bajnoki cím esélyese is volt pénteken. A tizen- S öt fokos, július végi „fél- S ben” az ifjú testnevelő ta-nár ráduplázott modenai eredményére. Megvallva az S igazat, senki nem számítí tott győzelmére — amely ^ viszont kétségtelenül megérdemelt volt. 6 — Hét éve versenyzek, s S 1962 óta, amióta a TF-re kerültem, dr. Bácsalmási Péter irányítja edzéseimet. " Most utaznom kellett vol- ^ na Leningrádba. Techni- Skai akadály miatt marad- tam itthon. Nagyon sajnásom, hogy nem vehettem részt a vasutas EB-n, de a magyar bajnoki győzelem bőségesen kárpótolt ezért. ^ A szolnoki gimnázium ^ ifjú testnevelő tanára szeptemberben tartja az első órát. Ami azt illeti: az ^ ,,ajánlólevele” nem rossz. A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA szombat, 1966. július 30. ★ Ára: forint ★ xxii.évfolyam, 155.szám MSmS - kupa *? Pénteken délelőtt Londonban több órán át tanácsikoztak a FIFA vezetői a dél-amerikaiak bizottségáinak küldöttségével. Mint ismeretes, a dél-amerikaiak azt kérték, hogy a FIFA vizsgálja felül az Argentínával kapcsolatban hozott intézkedéseket. A megbeszélés hasznosnak bizonyult, mert a FIFA úgy határozott, hogy még egyszer fontolóra veszi az argentinok eltiltásáról szóló döntését. Augusto Morales a dél-amerikaiak részéről kijelentette: — Félig-meddig már igazat kaptunk, az igazságnak győznie kell.* Hogy hol van jelenleg a Rímet Kupa és hogyan viszik majd Westoneybe, a döntőre, az ma még titok. Dr. Helmut Kayser, a FIFA főtitkára ezzel kapcsolatban kijelentette: — Nem tudok semmit, és nem is akarok erről semmit sem tudni, mindössze azt mondhatom, hogy az értékes trófea abban a pillanatban a helyén lesz, amikor azt a mi elnökünknek, Sir Stanley Rousnak át kell majd nyújtania a győztes csapat kapitányának. * Az ABC című spanyol lap hírül adja, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy Alfredo di Stefano lesz a spanyol válogatott új szövetségi kapitánya. Di Stefano a lap tudósítójával közölte, hogy szívesen vállalná a megbízatást, mert ez a szerepkör tetszik neki. Galea Kupa-eredmények Az ifjúsági teniszezőik Galea Kupájában a plzeni csoportban már eldőlt, hogy kik találkozzak a csoport döntőben, a másik két csoportban még nem dőltek el a találkozók. Split: Szovjetunió—Ausztria 2:0, Jugoszlávia*—Bulgária 1:0. Augoute: Belgium —Anglia 2:1. Lengyelország—Olaszország 2:11. Plzen: Csehszlovákia — Holandia 3:0. Spanyolország — Románia 3:0. A csoportdöntő a Csehszlovákia—Spanyolország mérkőzés lesz. (MTI) A Vili. LABDARÚGÓ VB MENETRENDJE JÚLIUS 30, SZOMBAT A döntő: Anglia—Német SZK, London, Wembley-stadion, 15.00. Vezeti: Dienst (Svájc). Partjelző: Galba (Csehszlovákia) és Bahramov (Szovjetunió). Tévéközvetítés 14.48-tól. Rádióközvetítés 14.55-től (Kossuth Rádió). KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI ANGLIÁBÓL Hatalmas küzdelem, igazi labdarúgó-ütközet várható szombaton a Wembleyben az 1966. évi világbajnokság B •• ■ rr • r döntőjen (London, július 29.) A két fél, amelyik állva maradt ebben a hosszú küzdelemben, teljes vértezetben várja a döntő ütközetre hívó jelet. Már csak néhány, igaz csigalassúsággal tűnő óra, s eldől, melyik országba kerül az aranykupa, amely 1958-tól mostanáig a latin futball nagyszerű képviselőjének, Brazíliának vitrinjében hirdette a kétszeres győztes dicsőségét. Anglia vagy az NSZK birtokolja-e majd négy esztendőn át, ki lesz a világbajnok? Ez a kérdés most már percről percre hangosabban követeli a választ itt Londonban csakúgy, mint szerte a világon, mindenütt, ahol nem lankadó figyelemmel kísérték ennek a nagy tornának minden eseményét. S aikak nem az érzelmek, hanem a történetekből leszűrt tapasztalatok alapján próbálják megadni a kérdésekre a választ, nincsenek könnyű helyzetben, a VB-k eddigi története arra figyelmeztet ugyanis, hogy ennek a tornának is egyik jellegzetessége az, hogy néhány esetet kivéve, általában nem a papírforma érvényesült. Alig akadt még VB, ahol az esélyes ki tudta vívni a végső győzelmet. Mi most csak arra vállalkozhatunk, hogy a látottakból következtetéseket vonjunk le, s ne hagyjuk figyelmen kívül néhány olyan összetevőjét a torna alakulásának, amelyek eddig is szerepet játszottak az eredmények létrejöttében. Abban minden itteni vélemény egyezik, s bizonyára ezt vallják a tv nézőinek milliói is, hogy páratlanul nagy küzdelemre van kilátás. Feltehető, hogy sportszerű összecsapásra gyültkeznek, de ez semmiképpen sem zárja ki, hogy a játéknak a fizikai erő legyen az egyik legfontosabb eleme, s ebben, bizony, előfordulhatnak olyan jelenetek, amelyekben szikrázni fognak a körszeges cipők. Mit láttunk eddig a két együttestől? Az angolok fokozatosan jöttek fel. Ha összehasonlítjuk azt a játékot, amellyel az „uruk” ellen bemutatkoztak, s azzal a teljesítménnyel, amellyel sikerült Portugáliát legyőzniük, azt mondhatjuk, hogy az elődöntőre igazi együttessé formálódott a csapatuk. Ezen a döntő jelentőségű mérkőzésen már olajozottan működött a gépezetük. Nagy taktikai fegyelem, kitűnő erőnlét, megfelelő gyorsaság, lelkes odaadó játék volt a jellemzőjük és nem utolsósorban az, hogy kulcsjátékosaik mindegyike nagy formára futott fel. Az együttes tudatosan játszotta a szakvezetés elképzeléseit,,megingathatatlannak bizonyult a mérkőzés kényes szakaszaiban is és olyan erőnléti állapotban volt, hogy akár még egy mérkőzést is lejátszhatott volna. Az NSZK is az elődöntőre tudott összpontosítani. Ezt az együttest is a kiegyensúlyozottsága teszi alkalmassá nagy feladatok megoldására. Néhány olyan, játékossal rendelkeznek ők is, akik nemigen szalasztják el a nagy lehetőségeket. Nemcsak Haller, Seeler, Held képes feltenni az „I” betűre a pontot, hanem Beckenbauer is, a középjátékosoknak az a ritka egyénisége, akiben erősen fejlettek a csatárerények, s ez megfelelő keménységgel és határozottsággal párosul. A hátsó alakzatokat nem könnyű dolog átjátszani: tapasztalt, kemény, jól helyezkedő, mozgékony és ravasz játékosokból álló védelem, a kapus pedig bravúrokra is képes. Milyen felfogásban játszanak a döntőn? Természetes, hogy minden kártyájukat még nem fedték fel, de nagy a valószínűsége, hogy azzal próbálkoznak majd mindketten, amivel sikerült az elődöntőből győztesen kikerülniük. Ami eltérés lesz, azt bizonyára csak a játék alakulása kényszeríti majd rájuk. Nem lehetetlen, hogy a döntést az hozza meg, melyik csapat játékosai tudják a maguk akaratát rákényszeríteni a szemben állókra a döntő szakaszokban. Ha hinni lehet a híreknek, az angolok kifejezetten a 4—3—3 formációt játsszák majd, ebből arra következtetnek, hogy Ramsey esetleg Ball helyett Greavest állítja a csatársorba. Az az elgondolása ugyanis, hogy a közép megerősítésére kifejezetten hátravonja a balszélső Peterst, aki már a portugálok ellen is gyakran jelent meg ebben a szerepben. Ezzel akarja bizonyos mértékben tehermentesíteni Bobby Charltont, hogy annak több ereje és lehetősége kínálkozzék az előretörésre, mert most ő van a legjobb lövőformában. A hírek szerint az NSZK csapata nem tér el semmiben sem attól a játékfelfogástól, amellyel a szovjet csapat ellen elérte a sikert. Bizonyos, hogy legfőbb törekvésük a játék további felgyorsítása lesz. Azt próbálgatták legutóbbi edzésükön is, hogy még többet lőjenek, s az egész csapatban, de főleg a csatársorban még több legyen a mozgás, mert a masszív, összeszokott védelmen szerintük csak akkor lehet réseket ütni, ha villámváltásokkal zavart idéznek elő, összekuszálják a sorokat. Nagyon valószínű, hogy Stiles ezen a mérkőzésen azt az új feladatot kapja, hogy kikapcsolja Haliert, a legmozgékonyabb német építőt, viszont a németek egészen biztosan Overathra bízzák B. Charltont. Mindezek a jeleik arra utalnak, hogy nagy taktikai harcnak is tanúja lesz a Wembley-stadion hatalmas nézőserege. A világbajnok, talán Anglia? Úgy véljük, Anglia kerül ki győztesen a szombat délutáni ütközetből. A közönség 80 százaléka az első perctől saját fiait fogja buzdítani, hajszolni, s azt a támogatást, amelyet Anglia a nézőtérről kap, nem tudja ellensúlyozni az a több ezer német szurkoló, aki jegyhez jutott. Wembley gyepét is jobban megszokták a házigazdák, ha máskor nem is, hát itt a VB-n, ki sem mozdultak onnan, és végül: a nyugatnémetek még soha nem érték el az angolokkal szemben kimagasló eredményt. Az NSZK csapata most sem jobb, legfeljebb egyenrangú az angolokkal — miért éppen most Londonban, a VB döntőjében szakadna meg ez a hagyomány? Hangsúlyozni kívánjuk, nem kevés az esélye az NSZK válogatottjának sem, éppen a nagyon is kiegyenlített erőviszonyok miatt, de azok a tényezők, amelyekről itt szóltunk, s amelyek nem kis mértékben hatottak ezen a VB-n, a döntő küzvedelemben is érvényesülhetnek. Nyugodt, bizakodó készülődés az angoloknál Azt mondják, hogy korán fel kell kelni ahhoz, hogy valaki elkapja az angol csapatot. Én megfogadtam ezt a tanácsot, amikor pénteken a kora reggeli órákban elkezdtem bandukolni az angolok főhadiszállása felé. , Ramsey szövetségi kapitány hónapokkal ezelőtt úgy döntött, hogy a csapatnak egy csendes kis szállodában kell tartózkodnia, ahol a többi vendég nem fogja túl sokat zaklatni a játékosokat. Választása a Headon Hall Hotelra esett, amely London egyik északnyugati külvárosában van, egy kőhajításnyira a Wembley-stadiontól. Itt, a csendes kis villák között fekszik ez a szálloda, amely normális körülmények között főleg nyugdíjas öreg bácsik és nénik pihenőhelye. Nagyszerű pázsit veszi körül az ízléses kis épületet, amelyen a játékosok könnyű edzéseket is tudnak tartani. A Hendon Hall Hotel nem olyan csendes ezekben a napokban, mint máskor. Megérkezésemkor körülbelül száz főnyi tömeg fogta körül, részben lelkes gyerekek, autogramvadászok, akik hőseiket csak egyegy pillanatra szerették volna látni, legyen miről beszélni őszszel, amikor visszamennek a „suliba’’. A bámészkodók másik fele turistakülsejű népség, fényképezőgépekkel felszerelve, főleg német, dél-amerikai vendégek, akik szorgalmasan dolgoznak az otthoni fényképalbum érdekében. Varázsos zöld könyvem, újságíró-igazolványom révén bejutok a hotelba, ahol Ramsey és a játékosok éppen reggelihez ülnek. Ramsey szívélyesen fogad és megengedi, hogy velük étkezzem. Amikor azt mondom, hogy „szívélyesen”, azalatt csak egy udvarias, gyors mosolyt érzek és egy „örömmel látom” megjegyzést. Alfred Ramsey nem tartozik a kedves, barátkozó emberek közé. Jóformán nincs semmi humorérzéke, hidegen, közönyösen nézi a világot. Ezzel szemben a labdarúgáshoz nagyon ért, taktikai tudása óriási. Remekül tud beszélni a játékosok nyelvén, mindenki a lelkét kiadja a pályán az ő kedvéért. Ez a kettősség a mai angol futball legnagyobb rejtélye. Hogyan tud egy ilyen zárkózott, visszavonult ember ennyire lel(Folytatás a 3. oldalon.)