Népsport, 1966. július (22. évfolyam, 129-156. szám)
1966-07-01 / 129. szám
Cseik Mosina és Kiss... Kozma István ragyogó birkózással nyerte a világbajnoki címet Toledóban. A döntő mérkőzésen szinte ellenállhatatlan volt. Kiss Ferenc helytállt a félnehézsúly igen erős mezőnyében, s a negyedik helyet szerezte meg... Ennyi, s nem több a dicséretes világbajnokságról kedd éjjel lazárért birkózóküldöttségünknek. Hgy aranyérem és egy negyedik hely — ez bizony nem túl sok! ♦ Hol a hiba? Miért nem jutott több siker a mieinknek? S egyáltalán számíthattunk-e többre reálisan? Az utóbbi időben megtorpanás mutatkozott élvonalbeli birkózóinknál. Ennek oka — véleményünk szerint — elsősorban a technikai és taktikai fogyatékosságokban kéréséndő. Az erőnlét általában nem okozott problémát. Technikai téren nem is annyira a sokoldalú képzésre lenne szükség, mint inkább három-négy „testhezálló” fogás tökéletesítésére. Ezeknek annyira be kellene idegzetesniük, hogy bármikor ütőképes fegyvert jelenítsenek. Gurics György és Pólyák Imre, a válogatott keret edzői saját versenyzői pályafutásuk során is meggyőződhettek ennek szükségszerűségéről. Pólyákról például mindenki tudta, hogy legszívesebben a mögékerülést, a fogyasztást, a lenti munkában pedig a karfelszedést és a járomfogást alkalmazta, mégis végigverte vele a világot... A megtanult fogást rá is kell erőltetni az ellenfélre. Erre a célra pedig legalkalmasabbak az olyan fogássorozatok, amelyben az ellenfél az egyik fogás kivédésével „odaadja” magát a következő fogásra. A nemzetközi mezőny legjobbjai kivétel nélkül így birkóznak. Legnagyobb mesterei a cselgáncsban is járatos japánok, de hivatkozhatunk más országok versenyzőire, például az idén Budapesten is járt Szapunovra, aki villámgyorsan váltott egyik fogásról a másikra. Technikai és küzdőedzések során elsősorban ezeknek a sorozatoknak a tanulásával és besulykolásával kellene foglalkozniuk a versenyzőknek. Elképzelések nélkül Matura Mihálynak, az MBSZ elnökének meglátása szerint versenyzőink ugyanis határozott taktikai elképzelések nélkül lépnek szőnyegre, szinte „majd csak történik valami a tíz perc alatt” gondolattal. Nincs tehát az ellenfél ismeretében elkészített tervük, de még olyan sincs, amely reális önismereten alapulna. Ennek következménye aztán, hogy hátrányba kerülve „elvesztik a fejüket”. Jelentős taktikai hiba az is, ha számottevő előnyt lead a birkózó, így például elveti az egyik mérkőzésén hárompontos vezetése után. Vagy az a gyakran előforduló eset, hogy versenyzőink a szőnyeg szélén végrehajtott érvénytelen fogással felfedik titkolt fegyverüket, azt a fogást, amely meglepetésszerűen — és a szőnyeg közepén — alkalmazva a győzelmet jelenthetné! Fel lehet zárkózni! % A cél föltétlenül az, hogy ismét felzárkózzunk a nemzetközi élvonalhoz. Nem könnyű feladat, de nem is lehetetlen. Jelenleg kedvező hozzá a helyzet. Nincsenek forradalmi változások, hétmérföldes előrelépések a világ birkózósportjában. Ezt bizonyította ez a VB is, valamint az a tény, hogy a nemzetközi szövetség állandóan újabb és újabb, támadásra serkentő szabályok bevezetésére kényszerül. A legújabb ilyen: a küzdőidő megváltoztatása. Ne legyünk restek, elemezzük ki mielőbb ennek a jövőre bevezetésre kerülő rendszernek az előnyeit és követelményeit, s ezekhez illesszük hozzá a felkészülést! Ilyen, látszólag apró dolgokkal is jelentős előnyt lehet szerezni. Mire jó a balszerencse? A technikai és taktikai hibák mellett meg kell említenünk azt is, hogy a magyarok ezúttal a sorsolás és a mérkőzések során meglehetősen balszerencsések voltak. Ez azonban jó volt valamire: a hibák időben és szembetűnően kiütköztek. És most, két évvel Mexikó előtt, minden azon múlik: sikerül-e orvosolni a bajokat. B. F. VÍVÓVILÁGBAJNOKSÁG, MOSZKVA Juhász nélkül is? Vívónőinknek az idei versenyévad elején elért nemzetiközi eredményei nem sok jóval biztattak. Mintha csak kísérteni járt volna vissza a múlt, a tavalyi világbajnoksági kudarc. Savonában az olasz válogatott megelőzte csapatunkat, s az egyéniben Gulácsy csak ötödik, Sákovicsné pedig hatodik tudott lenni, nem jártunk sokkal jobban a következő versenyekkel sem. Azokban a hetekben ezek az eredmények nem keltettek különösebb figyelmet, mert kardvívóink, párbajtőrözőink, szinte sorozatban nyerték versenyeiket. Idehaza viszont az eredményektől függetlenül, rendületlenül folyt a munka, a hazai válogatókon nem is vívott rosszul a gárda. Juhász Kati is bekapcsolódott, már jó korán tavasszal a versenyzésbe, megvolt tehát a remény arra, hogy Moszkvába legjobb csapatunkat tudjuk majd kiküldeni. Vívónőink felkészülésében a wroclawi verseny volt mondhatni a legjelentősebb versenyállomás, ott kerültek ugyanis szembe a világbajnokságon várható legerősebb ellenfelük, a szovjet válogatott mellett, a román együttessel is. Wroclawba Rejtő Ildikó már a comói nemzetközi verseny győzteseként érkezett — ez volt egyébként az. Idén az egyetlen egyéni magyar női tőrgyőzelem. Az egyéni verseny Wroclawban sem sikerült jól, ezzel szemben csapatunk remekelt. Egy nagyon jó szovjet válogatottal szemben győzelmet harcoltak ki versenyzőink. Ez már igen komoly fegyvertény volt — alig több mint egy hónappal a világbajnokság előtt. Ebben a rendkívül nehéz küzdelemben a csapat vezéralakja Juhász volt. Küzdeni tudása, szinte emberfeletti nyugalma — három győzelmén túl — a csapat többi... tagjának is erőt adott a nehéz pillanatokban. A mérkőzés után a szovjet válogatott edzője, Manajenko is neki gratulált először, hangoztatva: „Mi mindig magától féltünk a legjobban.14 Ez a győzelem szemmel láthatóan helyrebillentette a csapat tagjainak lelki egyensúlyát, megnyugodhattunk hát abban, hogy a világbajnokságon sem lesz semmi baj. Ezt a kellemes, nyugodt hangulatot bolygatta aztán föl néhány nappal ezelőtt Juhász betegségének a híre. A csapatból való kiválásának ténye kétszeresen is érinti válogatottunkat: egyrészt győzelmei hiányoznak majd, ami azonban még ennél is több, pszichikailag került hátrányos helyzetbe együttesünik. Ennek ellenére is a csapat jó, és szó sincs arról, hogy ne számítha mázuk sikerére. Még akkor is, ha tudjuk: az olasz, a román, a francia, de különösen a szovjet csapat, igen kemény dió. Párbajtőrözőink éve nagyszerűen indult, jól is folytatódott. Egyetlen figyelmeztető: a budapesti csapatversenyen, váratlanul, a meglehetősen gyenge olasz válogatottól simán kikaptunk. Különben: Kulcsár Győző három nagy nemzetközi versenyt nyert az idén. Schmitt Pál és Préda István egyet-egyet. Párbajtőrmezőnyünk évek óta jobb, mint mondjuk a kardvívásé. Ráadásul a párbajtőr találatjelző gép könyörtelen ... Ezért van az, hogy a párbajtőr esélyeket általában óvatosabban latolgatják, mint a többi fegyvernemét. A múlt évi világbajnokságon például éppen bennünket tréfált meg ez a fegyver, egy egészen jó csapatunk, még csak helyezést sem ért el! Pedig vívott benne az egyéni világbajnok Nemere. Nemerével, az ismeretes okokból kifolyólag most nem számolhatunk a csapatban. Helyére Préda István került, aki azon kívül, hogy Wroclawban mind az egyéni, mind a csapatversenyben igen jól vívott, már korábban is — mint a háromszoros Eb-győztes OSC csapatának tagja —, többször bizonyította kiváló képességeit. Csapatunk tehát, bár reményei mérséklődtek, ennek ellenére a verseny egyik esélyeseként lép pástra Moszkvában. Pontosabban: egyike azon válogatottaknak, amelyek szerencsés körülmények között képesek az aranyérem megszerzésére. Sajnos, párbajtőrben ilyen csapat, meglehetősen sok van. Dávid Sándor XI. úszó-, műugró és vízilabda Európa-bajnokság, Utrecht i NEVEZŐLAP Versenyszám: 4x200 m férfi gyorsúszóváltó Kiküldetési szint: 8.18 mp„ T ÍZÉVES KORÁBAN, öt éve kezdett úszni Esztergomban Póló Károlynál. Később, a Dorogi Bányász vette át a szakosztályt az esztergomiaktól, Kolossá István csiszolta tovább | mozgását. Tizenkét évesen , 100 gyorson | 1 06-ot, 100 háton l:12-t úszott. 1961-ben tovább | javult: 100 gyorson l:02-re, 100 háton l:10-re „fa- 1 rúgta” le legjobb eredményét, pillangón l:18-at ért el. A következő évben meghívták a margit- szigeti úszókollégiumba. Azóta Bakó Jenő irán nyitása alatt fejlődik a sokoldalú versenyző, s egyre-másra nyeri a bajnokságokat. 100, 400 és 1 800 méteren serdülő gyorsúszó bajnok, 100 és 200 méteres hátúszásban pedig országos ifjúsági bajn nokságot nyert. 1965-ben a 400 méteres vegyes- úszásban 5:15-ös idejével a hasonló korú európai úszók közt a legjobb. 1966-ban — az angolok eljjjen — bekerült a válogatottba. 100 gyorson 57.3- nál, 100 m pillangóban 1:02.1-nél tart. Egerben az NDK ifjúsági válogatott elleni viadalon 200 hátón 2:23.0-at úszott. A 4x200 méteres férfi gyorsváltónknak kétség-telenül vannak esélyei az EB-re való kiküle és- re. Az együttesbe, ha tovább javul (jelenleg 2:07 körül tud) , Lázár Péter is bekerülhet. Név: LÁZÁR PÉTER a legélettelibb, legfrissebb és a hazai mezőny létszámában és minőségében is megfelelő arra, hogy világviszonylatban is számottevő vívók nevelődjenek versenyeinken. Erre, hovatovább szükségünk is vart, mert ennek a fegyvernemnek a nemzetközi tábora is rendkívül népes, és hasonlíthatatlanul erő A teljesítmény öröme Miért sportolnak az emberek? Furcsa kérdés egy sportlap hasábjain, mert hiszen éppen ezeken a hasábokon tűnik olyan természetesnek, hogy — sportolnak. S hogy miért sportolnak? ... Nyilvánvaló — véljük. A sport élet, erő, egészség! Alig hihető viszont, hogy az a fiatal lány és fiú, aki jelentkezik egy-egy sportegyesületnél, azért vonzódik a sporthoz, mert józan megfontolások alapján egészségének megőrzését várja tőle. De hát akkor miért?... Valószínűleg a mozgás-, de elsősorban is a játékélményért. Igen, a játék csodálatos dolog; minden dolgok alfája és ómegája. S a „homo ludens” vonzódása elfogadható magyarázat. Ezt a magyarázatot azonban aligha lehet minden sportra kiterjeszteni, s amiért sem szorul különösebb bizonyítgatásra. Legalábbis annak nem, aki látott már edzeni úszókat, hosszútávfutókat, kajakozókat, evezősöket, súlyemelőket, hogy csak néhányat említsünk. Az embertelen monotóniában rótt hosszokat, köröket, a lapáthajtó fáradhatatlan automatákat, a legyőzésre váró gyilkos súlyokat. Hát a játékélményről itt szó sem lehet. Ám a világért sem szabad azt gondolni, hogy ezekben a sportágakban csupa égő szemű fanatikus, önsanyargató aszkéta található. A sport nem a test lélektelen inkvizíciója. Az örömélmény nem hiányzik egyetlen sportágból sem. De vajon milyen öröm fedezhető fel nehezen legyűrt kilométerekben, súlyokban, magasságokban? ... Ez az öröm — a teljesítmény öröme! A sportoló, aki kifáradva megpihen edzése végeztével, kicsiben valami olyasmit érez, mint az író pontot téve egy-egy alkotása végére, a szobrász, aki fél lépést hátrálva nézi a művet, a tervező, amikor leteszi a tervező ceruzáját. Vagy ..vagy mint, amit Hillary és Tensing érzett, amikor a Mount Everest embernem látta magányos csúcsáról tekintett a tájra. Népszabadság múlt vasárnapi joggal népszerű „Pardon egy percre” rovatában Tahi László a sziklamászásról írt, amit ő személy szerint mélységesen elítél. A sziklamászás — írja — az élet fölösleges kockáztatása, s mint ilyen nem sport, hanem ostobaság, szenzációhajhászás ésatöbbi. Megismerteti az olvasót ezzel kapcsolatban már gyermekkorában kialakult életbölcsességével is, ami így szól: „Semmire ne másszfel, amire nem muszáj!” Elismeri ugyan, hogy természetes emberi ösztön legyőzni a természetet, nevezetesen ismeretlen csúcsokat meghódítani, „de még a Mount Everestet sem érdemes megmászni másodszor”. Sokra értékeljük Tabi László találó humorát. A sziklamászással kapcsolatban felvetett gondolatait is sok tekintetben megszívlelendőnek tartjuk. A gyermekkorában kialakult „életbölcsességről” azonban bizonyosak vagyunk, hogy maga is csak tréfának szánta. Az a kis anekdota jut róla eszünkbe, amelynek hőse a Testnevelési Főiskola egykori hallgatója. Amikor az illető iskolai szünetekben hazalátogatott szüleihez, más lehetősége nem lévén, futóedzésükkel tartotta fenn a kondícióját. Hamarosan elterjedt a hír a kis városkában, hogy szegény X. bácsi nagy, legény fia teljesen megbolondult Pesten, merthogy egymagában futkározik, amikor pedig senki sem kergeti... A sportról számtalanszor elmondták már, hogy nagyszerű nevelési eszköz. S nem utolsósorban éppen azért az, mert az ember önmagát kényszeríti kitartásra, vállalkozó kedvre, a teljesítmény megbecsülésére. A legnagyobb győzelem — vallja a közmondás — önmagunk legyőzése. Az az ember pedig, aki végig akar futni, úszni, evezni egy távolságot, fel akar emelni egy súlyzót, önmagát is legyőzi — kishitűségét, fáradtságát —, s nem is egyszer, hanem százszor. Amiért csupán egy valami kárpótolja: az a tudat, hogy sikerült, vagyis a teljesítmény öröme. Minél nagyobb a magasság, annál nagyobb az öröm, ha átjutottunk felette. És ez természetes emberi dolog! Kocsis Mihály . Gyorsmérleg Olsztyn, Poznan és Lipcse után A napokban tért haza lengyel-országi és NDK-beli túrájáról válogatott lovascsapatunk, amely Olsztynban, Poznanban és Lipcsében vett részt hivatalos, a nemzetközi szövetség által is nyilvántartott nemzetközi versenyen. A Kovács János, Szakácsy István, Hriazik Pál, Kecskeméti József és Demjanovics Endre összeállítású együttes a második vonalat képviseli lovasaink között és az a feladat várt rájuk, hogy a legjobb német, lengyel, szovjet és a nagy erőt képviselő olasz együttesek ellen álljon helyt. Az olasz csapatban például két olimpiai aranyérmes lovast találtunk a tokiói győztes military csapattagot Angiolit és a római ugrócsapat tagját, Oppest személyében Olsztynban remek szervezés, a szellemesen megépített pályák. ..fogós” kombinációk várták lovasatokat. Itt a legeredményesebb versenyzőnk Szakácsy volt, aki három helyezése mellett az igen nehéz, kétfordulós 160 cm magas, széles, meredek ugrásokkal megépített Nemzetek Díjában egyszer hibátlan, egyszer pedig egy akadály leverésével 4 hibapontos teljesítményt ért el. Ebben a számban az olasz és szovjet csapat megelőzése figyelemre méltó fegyverténynek bizonyult. A túra második állomásán Poznanban a szintikülönbségű, teraszos pálya szokatlan volt lovasaink számára. Itt Szakácsy nyert egy 130-as számot és számos helyezést ért el csapatunk. A Nemzetek Díjában és staféta ugratásban kivívott 3. helyünk azt mutatja, hogy bár minden lovasunk másmás egyesület tagja volt, a vezetőknek sikerült kialakítani és megőrizni a hosszú út alatt a jó csapatszellemet. Ennek a versenynek kellemetlen eseménye volt az olasz Augioli súlyos bukása, mely után pár hetes kórházi ápolásra Poznanban maradt. Poznan mintegy áthidaló verseny volt Oloztyn és Lipcse között. Einnek megfelelően pályái is könnyebbeknek bizonyultak. Lipcsében azután az NDK-lovagok FBI-elismerése óta az el©o hivatalos CHIO-versenyen már nagyobb követelmény várt lovasainkra. Szemben Olsztynnal, tiszerlős, hosszú pályáikra találtak, a megszokott 12 akadály helyett 15—16 akadállyal. Ezek között is legalább két kettes és egy hármas ugrá©t kellett a lovasoknak állugratniuk. A kombinációk, akadályok közötti távolságok a nagyobb tömegű német lovaiknak kedveztek. Lipcsében az egész túra legeredményesebb magyar szereplője, a mezőhegyesi Kovács remekelt, amikor két számot nyert Galileával. A legnagyobb feltűnést viszont a dalmandi Kecskeméti keltette, amikor Maximmal egy igen nehéz, 150 cm maga© pályán a harmadik helyen végzett. Lipcsében az olaszok és a szovjet lovasok már nem szerepeltek. A három verseny eredmény listája szerint Kovács 13, Szakácsy 10, Hriazik 8, Kecskeméti 7 helyezést ért el. A kiskunhalasi Hriazik Pál igen kiegyensúlyozott tagja volt a csapatnak, aki sikerrel tözekedett kockáztatások helyett a biztonságra. Demjanovics Endre Gödöllőről egy lóval, Magiszterrel indult útnak. Lova mindjárt az első napon lesántult, és így nem játszhatott szerepet a későbbiek során. A csapattal, mint számítmány vezető utazott el, a iskola Lovag lásd számokban Csapi árossá, négyszögbe lépett és két helyezéssel tért haza Hársvölgyi József díjlovasunk. A túra befejezése után nyugodtan elmondhatjuk, hogy ,,B” válogatottunk szereplése sikeres volt. Toldy Ferenc Bátor továszt kár lenne tagadni: tizenháromnál feltétlenül több indulóra számítottunk a férfi mesterfokú tornászbajnokságon. Különösen fájdalmasan érintett bennünket, hogy a beharangozott fiatalok, az ifjúsági bajnokság legjobbjai — jóllehet sérülés és egyebekre való hivatkozással — mégsem indultak el a versenyen. Nem, hát nem. Egyelőre, úgy látszik, meg kell elégednünk ennyivel. Pedig a példa már ott lehet mindegyikük előtt: az alig több mint fél éve az élvonalba lépett Bérczi most, az előírt gyakorlatok bemutatása után a hatodik helyet tudta megszerezni magának. De különben is, egész válogatottunk sem túlságosan öreg, hanem éppen jeletkezőleg — fiatal. Legalábbis erről győz meg mindinkább a mesterfokú bajnokság — akár függetlenül az év korábbi versenyeitől is. Annak idején, az első osztályú bajnokság kapcsán, azt írtuk, a mezőny megfelel a szintnek. Most lényegében ugyanazt a mezőnyt látjuk versenyben a mesterfokú bajnoki címért. És első osztályú tornászaink, hiába, még nem mesterfokon tornáznak. Ez a különben tehetséges, szorgalmas gárda, sajnos, egyelőre még nem képes többre, nem képes feledtetni még a Tokióban járt idősebbeket sem, akik az olimpiával befejezettnek tekintették versenyzői pályafutásukat. És tulajdonképpen ez az, ami húzza jelenlegi legjobbjainkat. •A.: A szabályok lehetőséget adnak, sőt utasítanak arra, hogy aki az előírt gyakorlatokkal folyó versenyben legalább 80 százalékos teljesítményt nem ér el, azt a versenybíróság kizárja a további versenyből Nos, a női mezőny ifjú hölgyei nem féltek a szabálytól, hatóan nekivágtál a versenynek, így lehetett, hogy 32-en versenyeztek a helyezésekért. Végülis a 32-ből öt fiatal versenyzőnek kellett befejeznie az előírt gyakorlatokkal életük első mesterfokú bajnokságát. Befejezték, de nem bánták meg, nem is bánhatták. Hiszen ők is hozzájárultak ahhoz, hogy a verseny hangulata olyan legyen, mint amilyen a vidám, kellemes, igazán jó bajnoki versenyhangulat. Az ő vállalkozó kedvük is hozzásegítette ennek eléréséhez a többieket. Azokat, akik továbbra is versenyben maradtak. Mindenesetre az ifjú tornásznők vállalkozó kedvéről példát vehetnének a fiúk is. Határidőre kész lesz a Műszaki Egyetem diákszállója Az utóbbi napokban ugyancsak meggyorsult az ütem a Műszaki Egyetem két eddig sok aggodalmat jelentő összesen 1400 főt befogadó diákszállójának és éttermének építésénél. Az atlétikai EB idején elsősorban újságírók nyernek majd itt elhelyezést, s ezért nagy erővel folyik a munka a lemaradás behozásáért. Jelenleg napi 12 órás műszakokban 600 ember dolgozik az építkezéseken. Az épülő létesítményeknél helyszíni szemlét tartott Bondor József építésügyi miniszterhelyettes is, aki tvnyilatkozatában a következőket mondotta: „ , .. Szeretném megnyugtatni a közvéleményt, az épületek, határidőre, kifogástalan minőségben elkészülnek. Az építőipar kötelezettséget vállalt az épületek átadására és a késedelem pénzébe kerülne a vállalatnak. Ezen túlmenően az építők maguk is lelkes sportbarátok és velünk együtt teljes mértékben érzik az EB rendkívüli jelentőségét, így biztosra vehetjük, hogy ha nehezen is, de a kétségkívül meglevő problémák leküzdésével, lelkes munkával határidőre átadják az épületeket, hiszen ezzel is hozzá akarnak járulni az Európabajnokság sikeres megrendezéséhez. (MTI) . Megkezdődtek Pécsett a vidék teniszbajnokságának küzdelmei a férfi egyeben 64, a női egyesben 40, a férfi párosban 32, a nőiben 26 és a vegyes párosban 22 indulóval. Már az első napon akadt néhány vaskos meglepetés. A férfiak mezőnyében a fiatal Borsiczki a Baranyai győzelme, a kiemelt Bariba (Borsod) és Petis (Pect megye) győzelme, a harmadik helyen kiemelt Singer (Győr megye) ellen. _Jörgyvespolc Josef Janácek: Kolumbus öröksége. (Tatian). ^ Markovits Györgyi: Tóbiás Áron: A cenzúra árnyékában. (Magvető). Papp Ferenc: Négy kis regény. (Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest.) | Stendhal: Vanina Vanhii: Elbei szélesek( Európa zsebkönyvek). | Sik Endre: Egy diplomata feljegyzései. (Kossuth). Péntek, 1936. július 1. 3