Népsport, 1966. augusztus (22. évfolyam, 157-178. szám)

1966-08-01 / 157. szám

♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Az utolsó pillanatban * .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Vasárnap este a budapesti nemzetközi vízilabda-torna Ma­gyarország Az NDK mérkőzésén Ambrus Miklós, az FTC és a vá­logatott kitűnő kapuvédője, 40. alkalommal szerepelt az A-vá­­logatottban. A csehszlovákok el­len Bodnár András szintén a 40., Felkai és Konrád II János a 65., Rusorán II Péter pedig a 45. válogatottságához érkezett. ♦ Vasárnap este hazaérkezett I­radonból Balogh Sándor, az Ó pesti Dózsa, Lakat Károly, az M­TK és Tátrai Sándor, a Fe­rencváros edzője. A három ma­gyar szakember végignézte a VB két utolsó mérkőzését. Ba­logh Sándor elmondta, hogy egészen más benyomásokat sze­rezhetett „közelről”, mint a te­levízió képernyője mellől. „A döntő hihetetlen nagy küzdel­met hozott , semmi mást. Meglepő volt, hogy a két beton­védelem mellett mégis hat gól esett a mérkőzésen.”­­ Balogh Sándor egyébként hétfőn to­vábbutazik, hogy elérje Stutt­gartban az Újpesti Dózsát. A hét végén felnőtt és ifjú­sági öttusázók utaznak Francia­­országba, hogy részt vegyenek a párizsi nemzetközi versenyen. Színeinket a Bp. Honvéd ver­senyzői képviselik, akiknek el­lenfelei között a házigazdákon kívül nyugatnémet, olasz és fengol öttusázók is lesznek. A közelgő csehszlovákiai röp­labda-világbajnokságra a nem­zetközi szövetség 8 játékvezetőt hívott meg, köztük Ormai László nemzetközi játékvezetőn, két. A jeles játékvezető az is­mert Gsingisin, a japán Okura, és az NDK-beli Schneider mel­lett negyediknek kapta a meg­hívást. ♦ Alig fejeződtek be a röplabda Európa-bajnokság küzdelmei, a résztvevő csapatok közül többen máris útra keltek. Elsőnek az osztrákok utaztak haza, majd öt­öe az éjszakai órákban NDK-s vendégeink követték. A törökök autóbusszal indultak Bécsbe, ahol egy nemzetközi tornán vesznek részt. ♦ Az 5000 méteres síkfutás vége felé jártunk. A szőke Mecser már az utolsó száz méterekhez közeledett, amikor . . . Megjelent a televízió képernyőjén: „Adás­hiba”. Így valóban a magyar bajnokság egyik legérdekesebb versenyszámának utolsó pillana­tait késtük le. Mint utóbb kiderült, a Nép­stadion hálózati berendezése mondott csődöt. A magyar bajnokságot a tévé is a Népstadion is az atlétikai EB főpróbájának tartotta. Hogy is szól a régi színházi babona? Ha a főpróbáiba hiba csúszik, az előadás sikeres lesz. Ügy le­gyen! Az MLSZ elküldte a FIFA- hoz annak a hét labdarúgó já­tékvezetőnek a nevét, akiket a FIFA-keretbe javasol. A keret tagjai: Zsolt, Gere, Emsberger, Bírcsák, Wottava, Schopp és Biróczky. Az Atletico Madridhoz szerző­dött az argentin labdarúgó­válogatott legjobb csatára, Luis Artime, aki a világbajnokságon 3 gólt lőtt. Artime eddig az Independiente játékosa volt. Két mérkőzés volt vasárnap délután a Mező utcában. Ennek megfelelően közönség is akadt elég szép számban. Igenám, de a bejárat előtt egy kis „megle­­petésben,, volt része: sorban álltak a szurkolók a két pénz­tár előtt, pedig alig egy-két perc volt a kezdésig. Sajnos, csak a baloldali pénztár előtt árult mozgóárus is jegyet, az is csak­­ állóhelyre! Nem lett volna célszerűbb mind a két pénztár elé egy-egy árust állítani, mind álló-, mind ülőhely-jegyekkel? Lapzártakor érkezett: a Prága —Podebtrady 50 km-es gyalogló­­versenyein Diesz 4:46:08.8-cal 13., Teseli 4:49:00.2-vel 14. lett. Havasi feladta. M­m­³#¡ ^■' H ! El? ui v +» /fyiSfátöfi A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA HÉTFŐ, 1966. AUGUSZTUS 1. ★ Árai ■ foríllt ★ XXII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM Három bajnoki csúcc­sal fejeződött be az atlétikai bajnokság Az atlétikai bajnokság utolsó­­napját­ délelőtt még fenyegette az eső, de délután­ na­k kiderült, időnként azonban fel-fel támadt a szél. A döntőik utolsó napja nagyobb meglepetés nélkül per­gett le, és csak néhány kiemel­kedő teljesítményt hozott. Külö­nösen a futószámokban az ered­mények a várakozás alatt ma­radtak, és erre a szél csak rész­ben lehet mentség. A hármassugrásban­­avatták a vasárnap első bajnokát. A két nagy ellenfél közül sorrendben Kalocsai következett előbb, 15.43-mal kezdett. Ivanov (aki a szombati selejtezőben, elsőre 15.82-t ugrott), nagyon magabiz­tosan, 15.94-gyel válaszolt. Ka­locsai egymás után többször be­lépett, ugrásai feltűnően erőtle­nek voltak, és ötödikre Cziffra, aki előző kísérleténél a kezét megsértette, is túli­gította. Az utolsó sorozat sem változtatott a sorrenden­. Kalocsai belépett, de nem is tudta ugrását befejezni. Az utána következő Ivanov vi­szont javított és telje© szélcsend­ben újabb bajnoki csúccsal, idei legjobb eredményével bizonyí­totta be jó formáját. A fiatalok közül kellemes meglepetést szer­zett a 20 éves Dékány három 1­5-ön felüli u­grásával A női 800-as mezőny rajtja után Nagy Zsuzsa szokott bátor­ságával élre állt, és igen erő­s Iramiban 60.6-ra vezette a 400-at. Itt már Nagy K. is teljesen le­szakadt, é­s 30 méterrel később kiállt. Nagy Zsuzi­a csak az óra el­len futott versenyt , bár az ellen­­szeles célegyenesben rövidültek is a lépései, idei legjobb ered­ménnyel aratta a nap legfölé­nye­­s­ebb győzelmét. Zsiláik biztosan szerezte meg a második helyet, a sorozatos sérülések miatt saj­nos, nagyon csonka mezőnyben. A férfi 800 méter döntője ha­sonló képet mutatott, mert itt Stoll futott már az első körben messze a mezőny előtt, és 400 m­p(54 2) után már jó 15 méterre növelte előnyét, érthetetlenül bá­tortalanul futó társai előtt. A célegyenesben­ csak Kiss G. tud­ta csökkenteni a hátrányt, de a miskolci futó így is fölényes el­sősként ért a célba. A helyezettek eredményei jogos csalódást kel­tettek. A 110 m-es gát döntője a vártnál szorosabb küzdelmet ho­zott. Két rossz rajt után Topor a hatodik gátig vezetett, utána a másik ifjúsági, Milassin került az élre. Őt a gyenge rajt után fokozatosan felnyom­uló Mélykú­ti a nyolcadik gáton fogta be, és innen kezdve győzelme már nem volt vitás. Milassin a legré­gibb ifjúsági csúcsot állította be. A női gátfutásban a két Hon­­véd-atlétanő párharcából a vé­gig vezető Tóthré került ki győztesen. Pető a második gát­ról leérkezve kibillent az ütem­ből, és utána már hiába pró­bált felnyomulni. Az idők gyen­gébbek voltak a vártnál. A férfi 400-asok közül csak Nemesházi kezdett bátran, kissé túl erősen, is. A célegyenesben a belső pályán Bátori fordult el­sőnek, Gyudai az utolsó 30-on fogta be, s nagyon közepes idő­vel nyerte a bajnokságot. A fűi­ászárnak eltelt fejeződött be két ügyességi sz­ám. A női diszkoszvetőik láthatólag nem tudtak megbarátkozni a válta­kozó irányú széllel, Kiés Rennének is csak egy dobása sikerült iga­zán jól. Stugner háromszor is kilépett. A többiek a várakozás alatt szerepeltek. A női magas­ugrásban Noszályné 160 után ■már egyedül volt a versenyben, megpróbálkozott a 168-a® csúcs­­magassággal is. A második he­lyet váratlanul az ifjúsági Papp szerezte meg, a többiek mélyen formájuk alatt szerepeltek. A súly­lökésben Varjúnak csak a 19 méter volt az ellenfele, jó formában háromszor is túldob­ta, s utolsóra érte el legjobbját. Fejérnek első kísérlete sikerült csak igazán jól. Nagy Z®. sé­rülése miatt csak egyet dobott. Az 5000-es mezőny éllovasai­ból hiányzott a vállalkozókedv. Hagyták Sovákot, Sütőt, majd három körön át a maratoni baj­nok Tóthot vezetni, közepes iramban. Csak a negyedik kilo­méteren lett Kiss I vezetésével élénkebb az iram, és ötös élboly alakult ki. A csengetés után a túlsó egyenes bejáratánál Me­cser egyszerre élre tört és et­től kezdve már csak a második helyért volt küzdelem, amely az utolsó 50-en a gyorsabb győri Kiss javára dőlt el. Szerényi is az EB-szinten belül futott. Az utolsó számban, az aka­dályfutásban is hiába várt a kö­zönség komolyabb iramot. Ki­sebb megszakításokkal Máthé vezetett a fokozatosan csökke­nő iramban. Az élboly csak a hajrára várt, a csengetés után Jani belevágott és könnyen nyer­te második bajnokságát. Mögöt­te meglepetésre. Mocsár bizo­nyult a legerősebbnek a visz­szaeső Magyart a cél előtt Máthé is megelőzte. A férfi és női bajnoki pont­versenyben egyaránt a Bp. Honvéd szerepelt a legjobban. FÉRFIAK 400 m (32). Bajnok: Gyulai Istv­án (­Bp. Honvéd, edzője: Czi­­ráki József) 48.2, 2. Bátori (Cse­pel) 48.3, 3. Horváth L. (Újpesti Dózsa) 48.8, 4. Nemesházi (Va­sas) 49.1, 5. Kovács G. (Kapos­vári Dózsa) 49.7, 6. Kárpáti (Bp. Honvéd) 49.8. 800 m (43). Bajnok: Stoll Ló­­ránd (DVTK, edzője: Szabó Mik­lós dr.) 1:51.2, 2. Kiss G. (Bp. Spartacus) 1:52.8, 3. Kapás (Bp. Honvéd) 1:53.5, 4. Rábold (Va­sas) 1:53.7, 5. Nagy L. (Karcagi MGT) 1:54.5, 6. Benedek (Vasas) 1:55. 5000 m (25). Bajnok: Mecser Lajos (Salgótarjáni Bányász, ed­zője: Híres László) 13:59.8, 2. Kies Gy. (Győri Dózsa­) 14:01.6, 3. Kiss I. (Bp. Honvéd) 14:02, 4. Szörényi (Vasas) 14:03.6, 5. Szen­tiványi (Vasas) 14:09, 6. Si­mon D. (Bp. Spartacus) 14:22.2. Részidők: 2:50.4 , 5:48.8, 8:38.6, 11:23.2­. 110 m gát (19). Bajnok: Mély­kúti Béla (Bp. Spartacus, edzője: Cziróki József) 14.8, 2. Milassin (Bp. Honvéd) 14.9, országos ifjú­sági csúcsbeállítás (csúcs: 14.9, Retezár, 1952), 3. Szabó M. (Szekszárdi Dózsa) 15, 4. Topor (DVTK) 15.1, 5. Oros (Sz. MÁV) 15.4, 6. Várhelyi (Bp. Honvéd) 15.5. (Szélcsend­) 3000 m akadály (21). Bajnok: Jóni István (Bp. Honvéd, edzője: Rózsavölgyi István) 8:52.8, 2. Mácsár (Bp. V. Meteor) 8:54.4, 3. Máthé (Újpesti Dózsa) 8:54.8, 4. Magyar (Bp. Honvéd) 8:55. 5. Pa­nnik­ (Kaposvári Dózsa) 9:02.2, 6. Fazekas (DVTK) 9:06.6. Rész­idők: 2:57.1, 6:01.8. Hármas (21). Bajnok: Ivanov Dragán (Vasas, edzője: Zarándi László) 16.14, bajnoki csúcs, 2. Cziffra (Bp Honvéd) 1­5.51, 3. Ka­locsai (Bp. Honvéd) 15.43, 4. Dékán­y (Bp. Hon­véd) 15.35, 5. Gulyás (SZEAC) 14.68, 6. Kovács L. (REAC) 14.55. Súly (12). Bajn­ok: Varjú Vil­mos (VM KÖZÉRT). Edzője: Ta­más László 19.13, bajnoki csúcs, 2. Fejér (Bp. Honvéd) 17.96, 3. Nagy Zs. (Vasas) 16.86, 4. Faragó (MEAFC) 16.44, 5. Nagy Gy. (BEAC) 16.19, 6. Teveli (Vasas) NŐK 800 m (30). Bajnok: Szabóné Nagy Zsuzsa (BEAC, edzője: Sza­bó Ambrus) 2:05.9, 2. Zsi­lák I. (Békéscsabai Dózsa) 2:12.8, 3. Kazi V. (Vasas) 2:16.2, 4. Gulyás E. (REAC) 2:16.7, 5. Farkas (Va­sas Izzó) 2:17.5, 6. Koós (Bp. Spartacus) 2:18.2. 80 m gát (16). Bajnok: Tóthné Kovács Annamária (Bp. Honvéd, edzője: Keresztúri Géza) 11.3, 2. Pető (Bp. Honvéd) 11.4, 3. Varga (GTFSE) 11.6, 4. Major (Bp. Hon­­véd) 11.8, 5. Kiss M. (Ózdi Ko­hász) 11.8, 6. Köves (Pécsi Ta­nárképző) 1211 (1.3 m-es hát­szél). Magas (14). Bajnok: Noszály Sándorné (Bp. Honvéd, edzője: Noszály Sándor) 16­5. bajnoki csúcs, 2. Papp M. (Ormosbányai Bányász) 157. 3 , 4. Zi­nik (TFISE) 152 és Szilas (Újpesti Dózsa) 152, 5. Arany (MAFC) 152. 6—9. An­dor (Vasas), Zuba (BEAC), Schleer (Bp. Honvéd) és Gulyás A. IBE­AC) 147. Diszkosz (12). Bajnok: dr. Klei­­berné Kontsek Jolán (Újpesti Dó­zsa, edzője: Harmati Sándor) 54.22, 2. Stugner (Újpesti Dóz­sa) 52.84, 3. Rácz (Bp. Építők) 46.90, 4. Bognár (Bp. Honvéd) 46.18, 5. Signorett­né (Bp. V. Meteor) 46.16, 6. Cza­bánné (Bp. Honvéd) 45.18. I KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TÁVBESZÉLŐ-JELENTÉSE: Felföldi és Kaliszky még aranyérmet szerezhet a birkózó ORT-n (Szilisztra, július 31.) Szom­bat­on a nagy indul­ószám miatt meglehetősen elhúzódott a ver­seny é© a késő esti órákban, is folyta­k még a küzdelmek itt, a birkózó Olimpiai Reménységek Tornáján,­ így adós vagyok há­rom szabadfogású birkózónk második fordulóbeli eredményé­vel. Mindhárman nagyszerűen szerepeltek. A középsúlyú Csábi pontozással, a csehszlovák Ziv­­nyt győzte le, Felföldi tussal verte a csehszlovák Krespont, Prusinszky pedig az egyik leg­jobb belgá­­t, Dzsurovot győzte le pontozással. A harmadik fordulóra va­sárnap került sor. Négy birkózónk elbúcsúzott a küzdelmek­től, de ennek ellen­ére nem játszottunk alárendelt sze­repet. Több ízben is bírói hiba fosztotta meg versenyzőinket a jogos győzelemtől. Kötöttfogás­ban a lepkesúlyú Gál kétvállal a szovjet Baranyikov, a légsúl­yú Molnár pontozással a román Mé­szár­os ellenében, maradt alul és esett ki a további küzdelmek­ből. Vas a délután legkemé­nyebb, legjobb mér­kőzésén- dön­töttem - végzett a lengyel Poski­­val. Három hibapontja volt ekkor. A könnyűsúlyú Fazekas kiesett, igazságtalan­ul. Jobb volt a lengyel Gránátnál, de a bírók 5 (!) pontját nem adták meg. A középsúlyú Szabó János ponto­zással győzött Manolov (bolgár) ellen. Névrokona, a nehézsúlyú Szabó János pedig a nála 25 kilóval nehezebb jugoszláv Kur­­jakovicsot győzte le ugyanígy. Szabadfogásban a pehelysúlyú Szabó László nem mindennapi körülmények között esett ki. Ellenfelét, a bo­lgár Krisztevet tusveszélyes helyzet­be hozta, amikor az jajgatni kezdett. A bíró megszakította a küzdelmet és ahelyett, hogy a nemzetközi szabályoknak megfe­lelően Szabó győzelmét hirdette volna ki. ..továbbot" intett. Vég­eredményben a hazai versenyzőt hozták ki nyertesként, aki mind­össze két pontot csinált! A har­madik fordulóban Kaliszky is, Csábi is erőnyerő volt. Felföldi hatalmas küzdelemben sorrend­ben harmadik győzelmét aratta — ezúttal a bolgár Nyikov el­len — pontozással. Nehézsúly­ban Prusinszky kétvállas veresé­get szenvedett a bolgár Jotovtól. A negyedik fordulóban már a helyezésekért folyt a küzde­lem. Állva maradt versenyzőink megfelelő szereplés esetén vala­mennyien érmet szerezhettek. Kötöttfogásban a pehelysúlyú Vas nagyon kemény mérkőzésen szenvedett a jugoszláv Damja­­novicstól vereséget. Ez is a har­madik helyet jelentette szá­mára. A középsúlyú Szabó Já­nos ugyancsak bronzérmet szer­zett, mivel döntetlent ért el Nyikolov (bolgár) ellen. A nehéz­súlyú Szabó döntetlent harcolt ki a nála sokkal nehezebb bol­gár Dzsorovval szemben. Neki a harmadik helyért még birkóz­nia kellett. Szabadfogásban Kalinszky döntetlenre végzett Projkovval (bolgár), ezzel lehetősége nyílt arra, hogy az első két helyért birkózzon. Csábi ugyan vesztett a bolgár Iliev elleni mérkőzésén, de így is 3. lett. Felföldi és Pru­sinszky a negyedik fordulóban erőnyerő volt. Az ötödik forduló előtt már csak négy versenyzőnk helyezése volt bizonytalan. Ketten akár aranyérmet is szerezhetnek — minden az utolsó mérkőzésüktől függ. Kaliszkynak győznie kell. Felföldinek a döntetlen is elég. Lapunk zártakor a verseny még tart. Bellák Ferenc KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI ANGLIÁBÓL Igazi k­upak­ü­zdetewn volt (London, július 31.) A közön­ség még a negyedik gólnak, Hurst mesterhármasának tap­solt önfeledten, amikor megszó­lalt a hármas sípjel, véget ért a kétórás küzdelem, s ettől a pil­lanattól kezdve a taps a néző­tér zászlóerdejében olyan viha­ros lelkesedéssé forrósodott, amelyhez hasonlót aligha tudna kicsiholni még egyszer az an­gol szurkolókból bármilyen sportesemény. Zúgott, lobogott, szárnyalt kö­zel százezer ember ajkán a győzelmi induló, s tízezrek szí­ve a lelátókon együtt dobogott tizenegy labdarúgóéval, akik verejtékben úszva, rogyadozó térdekkel, de csillogó szemek­kel indultak a díszpáholy felé, hogy átvegyék a nagy győzelem ajándékát, az aranyérmeket és a Rimet Kupát, amelynek ara­nyára Uruguay, Olaszország, NSZK és Brazília után Bobby Charlton és társai bevésték a modern labdarúgás tanítómeste­rének, Angliának a nevét is. A labdarúgó világbajnok­ság történetének 36 esz­tendeje során sok olyan mérkőzést láthatott a világ, amelyen a labda hivatott művé­szei bemutatták ennek a játék­nak ezernyi szépségét, érde­kességét, változatosságát. Ennek a mérkőzésnek a tanúi, közel százezren a wembleyi lelátó­kon és négyszázmilliónyian a tévé képernyői előtt, nem zsonglőrökre, nem labdaművé­szekre emlékeznek majd visz­­sza, hanem arra a két órára, amelyben az erő, a lendület, a taktikai felkészültség, a céltu­datosság, a győzelem kivívásá­nak mindent elsöprő akarása sűrűsödött össze. S ha ezeknek az összetevőknek a sorában a játék — a szó felszínes értel­mezésében —, kissé háttérbe szorult is a mérkőzés egyes küzdelmes szakaszaiban, ez semmiképpen sem ment a sport rovására. Mert ne feledjük, hogy azok a jellegzetességek, amelyek ezen a mérkőzésen a legnagyobb súllyal jutottak ér­vényre, el nem hanyagolható tényezői a sportnak, s azt is mondhatnánk, hogy ezek teszik igazán sporttá a játékot. Ez a mérkőzés azt adta, amit vártak tőle: pihenő nélküli küz­delmes harcot a győzelemért. És ebben az értelemben még fe­lül is múlta a várakozást, hi­szen a csata félórával tovább tartott a megszokottnál. Igazi kupaküzdelem volt. Atléták találkozója Már említést tettünk arról, hogy a mérkőzés nemcsak játék. Az már régen eldőlt, hogy a ma labdarúgásában nagy szerepe van az atlétikus képességeknek, a fizikai erőnek, a lendületnek és az állóképességnek is. El­mondhatjuk, hogy a két csapat ebben a tekintetben megfelelt a követelményeknek és közülük azé lett a pálma, amelyik egy árnyalattal különbnek bizonyult, hiszen egyéni képességekben, valamint a csapatjáték dolgá­ban szinte egyenrangúak voltak, mert még a játékfelfogás is több hasonlóságot mutatott, mint különbséget. Csakis ilyen felkészültség bir­tokában lehetséges két órán át, megállás nélkül „hajtani”, csak­is ilyen fizikai erővel lehet egyenlő ellenfélként fellépni a győzelemért. Ez sportszerű, de nem úgyne­vezett barátságos mérkőzés volt. A két csapat, a huszonkét játé­kos a Rimet Kupáért játszott, tehát kupamérkőzést vívott. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ha a színvonalat akarjuk értékelni, akkor nem szabad szem elől té­veszteni a célt: az ilyen játékot nem az akciók végrehajtásának szépsége szerint pontozzák, ha­nem kizárólag csak a gólok szá­ma határozza meg az értéket. Hat gól egy játékban jóval na­gyobb értéket képvisel, mint tu­catnyi szívet-telket melengető, pompásan felépített támadás, amely elszalasztott gólszerzési alkalommal végződik. A csapatjáték diadala Mind az angol, mind az NSZK válogatottja néhány jó képessé­gű játékossal vett részt ezen a VB-n. Bobby Charlton, Moore az angoloknál, Schnellinger, Be­­ckenbauer és Hold az NSZK csa­patában, technikailag is kitű­nően képzett labdarúgó. Itt a VB-n is nemegyszer bemutat­ták, hogy technikai képzettség dolgában, cselezésben is felve­hetik a versenyt a legjobbakkal. De egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy tudásuk csillogtatását ne rendelték volna alá a csapat érdekének. Ők rájöttek arra, hogy az egyszerűségben is van szép­ség, s hogy az egyszerűség cél­szerűbb is, mint a kockáza­tosba való belebonyolódás. Amikor a két csapat teljesít­ményének az értékeléséről van szó, akkor megállapíthatjuk, hogy a döntő két résztvevőjének legnagyobb érdeme az önzet­len, gólratörő csapatjáték volt. Szervezett védekezés volt az alap, erről indultak a támadá­sok, s hogy a rendes játékidő­ben esett négy gól közül csak egy esett akcióból, a többi há­rom pedig szabadrúgás, illetve szögletrúgás után kialakult helyzetből adódott, az a jól megszervezett hátsó játékból adódott, valamint abból is, hogy a lövések irányzékával nem volt minden a legnagyobb rendben. Ez azonban elsősorban nem a labdarúgók hiányos technikai felkészültségével, mint inkább a nagy tét okozta idegességgel magyarázható. Taktikai változatok Az angoloktól az a hír érke­zett, hogy a 4—3—3 formációt játsszák. Peters, aki már a por­tugálok ellen is több időt töl­tött a hátsóbb vonalakban, mint elől, ezúttal háromra növeli a középpályás játékosok számát. Az új világbajnok valóban így is játszott, azonban ezt a for­mációt igen rugalmasan alkal­mazta, mert a megszokottnál lényegesen nagyobb volt a moz­gás. A szélső hátvédek, főleg Cohen gyakrabban tört előre, de Bobby Charlton is sűrűbben tört be az első vonalba. Hogy játéka még­sem volt olyan szín­vonalú és eredményes, mint a portugálok ellen, annak oka gyengébb formájával és az NSZK védelmének szervezet­tebb játékával magyarázható. Voltak időszakok, amikor az NSZK csapata nagy nyomás alatt tartotta az angol védel­met. Ilyenkor mindig sikerült emberfölénybe kerülniük, mert a játéktér legmozgékonyabb tagja, a jobbszélső Ball is a vé­delmet erősítette, ilyenkor bi­zony 1—8—2 formációt lehetett leolvasni a wembLeyi gyep­táb­láról. Az NSZK válogatottjának tak­tikai érettségét jelzi, hogy ami­kor bizonyossá vált, hogy az angolok csak három csatárral játszanak, hamarosan a 3—3—4- es alakzatra tértek át. Nem tar­tottak felesleges embert hátul. Schnellinger árnyékként kísérte Ballt, még akkor is, ha átment a bal oldalra, pedig ez gyakran megtörtént. Ezzel a formációval a néme­tek különösen az első félidőben elérték, hogy Held egészen elöl tudott játszani, s mivel sok volt csatársorukban a mozgás, s így gyakran akadt fedezetlen játékos a tudatosan végzett harmonikázás következtében, elöl tudták tartani a labdát, szép számmal kerültek lövőhelyzet­be is. A rendes játékidőben kiala­kult döntetlen többé-kevésbé igazságosnak mondható. Lénye­ges különbség nem volt a két csapat között, bár a második félidő második felétől kezdve mintha a németek kissé fárad­tabban mozogtak volna. Vonat­kozik ez személy szerint első­sorban Seelerre, Hallerra és Emmerichre. A meghosszabbításban az an­golok megérdemelten kereked­tek felül. Nyugodtabban, gyor­sabban és erőteljesebben ját­szottak. Hogy a gól után átad­ták a területet, annak az volt az oka, hogy az eredmény tar­tására törekedtek, és ezt fölé­nyes biztonsággal végezték, de arra is volt energiájuk, hogy olykor a játék iramát egy-egy gyors ellentámadás erejéig fel­gyorsítsák. Ebben a szakaszban nem volt vitás a végső győzel­mük. A gólok Amikor este 11 óra tájban a BBC levetítette a mérkőzés filmjét — nem a teljes filmet, hanem a mérkőzés legérdeke­sebb jeleneteit, köztük termé­szetesen gólokat és az azokat megelőző pillanatokat —, újra megerősített bennünket abban a véleményünkben, hogy a gólo­kat általában feltűnő hibák előzték meg. Erre azt szokták válaszolni, hogy alig van olyan (Folytatás a 3. oldalon.)

Next