Népsport, 1966. augusztus (22. évfolyam, 157-178. szám)
1966-08-01 / 157. szám
♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Az utolsó pillanatban * .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v Vasárnap este a budapesti nemzetközi vízilabda-torna Magyarország Az NDK mérkőzésén Ambrus Miklós, az FTC és a válogatott kitűnő kapuvédője, 40. alkalommal szerepelt az A-válogatottban. A csehszlovákok ellen Bodnár András szintén a 40., Felkai és Konrád II János a 65., Rusorán II Péter pedig a 45. válogatottságához érkezett. ♦ Vasárnap este hazaérkezett Iradonból Balogh Sándor, az Ó pesti Dózsa, Lakat Károly, az MTK és Tátrai Sándor, a Ferencváros edzője. A három magyar szakember végignézte a VB két utolsó mérkőzését. Balogh Sándor elmondta, hogy egészen más benyomásokat szerezhetett „közelről”, mint a televízió képernyője mellől. „A döntő hihetetlen nagy küzdelmet hozott , semmi mást. Meglepő volt, hogy a két betonvédelem mellett mégis hat gól esett a mérkőzésen.” Balogh Sándor egyébként hétfőn továbbutazik, hogy elérje Stuttgartban az Újpesti Dózsát. A hét végén felnőtt és ifjúsági öttusázók utaznak Franciaországba, hogy részt vegyenek a párizsi nemzetközi versenyen. Színeinket a Bp. Honvéd versenyzői képviselik, akiknek ellenfelei között a házigazdákon kívül nyugatnémet, olasz és fengol öttusázók is lesznek. A közelgő csehszlovákiai röplabda-világbajnokságra a nemzetközi szövetség 8 játékvezetőt hívott meg, köztük Ormai László nemzetközi játékvezetőn, két. A jeles játékvezető az ismert Gsingisin, a japán Okura, és az NDK-beli Schneider mellett negyediknek kapta a meghívást. ♦ Alig fejeződtek be a röplabda Európa-bajnokság küzdelmei, a résztvevő csapatok közül többen máris útra keltek. Elsőnek az osztrákok utaztak haza, majd ötöe az éjszakai órákban NDK-s vendégeink követték. A törökök autóbusszal indultak Bécsbe, ahol egy nemzetközi tornán vesznek részt. ♦ Az 5000 méteres síkfutás vége felé jártunk. A szőke Mecser már az utolsó száz méterekhez közeledett, amikor . . . Megjelent a televízió képernyőjén: „Adáshiba”. Így valóban a magyar bajnokság egyik legérdekesebb versenyszámának utolsó pillanatait késtük le. Mint utóbb kiderült, a Népstadion hálózati berendezése mondott csődöt. A magyar bajnokságot a tévé is a Népstadion is az atlétikai EB főpróbájának tartotta. Hogy is szól a régi színházi babona? Ha a főpróbáiba hiba csúszik, az előadás sikeres lesz. Ügy legyen! Az MLSZ elküldte a FIFA- hoz annak a hét labdarúgó játékvezetőnek a nevét, akiket a FIFA-keretbe javasol. A keret tagjai: Zsolt, Gere, Emsberger, Bírcsák, Wottava, Schopp és Biróczky. Az Atletico Madridhoz szerződött az argentin labdarúgóválogatott legjobb csatára, Luis Artime, aki a világbajnokságon 3 gólt lőtt. Artime eddig az Independiente játékosa volt. Két mérkőzés volt vasárnap délután a Mező utcában. Ennek megfelelően közönség is akadt elég szép számban. Igenám, de a bejárat előtt egy kis „meglepetésben,, volt része: sorban álltak a szurkolók a két pénztár előtt, pedig alig egy-két perc volt a kezdésig. Sajnos, csak a baloldali pénztár előtt árult mozgóárus is jegyet, az is csak állóhelyre! Nem lett volna célszerűbb mind a két pénztár elé egy-egy árust állítani, mind álló-, mind ülőhely-jegyekkel? Lapzártakor érkezett: a Prága —Podebtrady 50 km-es gyaloglóversenyein Diesz 4:46:08.8-cal 13., Teseli 4:49:00.2-vel 14. lett. Havasi feladta. Mm³#¡ ^■' H ! El? ui v +» /fyiSfátöfi A MAGYAR TESTNEVELÉSI ÉS SPORTSZÖVETSÉG LAPJA HÉTFŐ, 1966. AUGUSZTUS 1. ★ Árai ■ foríllt ★ XXII. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM Három bajnoki csúccsal fejeződött be az atlétikai bajnokság Az atlétikai bajnokság utolsónapját délelőtt még fenyegette az eső, de délután nak kiderült, időnként azonban fel-fel támadt a szél. A döntőik utolsó napja nagyobb meglepetés nélkül pergett le, és csak néhány kiemelkedő teljesítményt hozott. Különösen a futószámokban az eredmények a várakozás alatt maradtak, és erre a szél csak részben lehet mentség. A hármassugrásbanavatták a vasárnap első bajnokát. A két nagy ellenfél közül sorrendben Kalocsai következett előbb, 15.43-mal kezdett. Ivanov (aki a szombati selejtezőben, elsőre 15.82-t ugrott), nagyon magabiztosan, 15.94-gyel válaszolt. Kalocsai egymás után többször belépett, ugrásai feltűnően erőtlenek voltak, és ötödikre Cziffra, aki előző kísérleténél a kezét megsértette, is túligította. Az utolsó sorozat sem változtatott a sorrenden. Kalocsai belépett, de nem is tudta ugrását befejezni. Az utána következő Ivanov viszont javított és telje© szélcsendben újabb bajnoki csúccsal, idei legjobb eredményével bizonyította be jó formáját. A fiatalok közül kellemes meglepetést szerzett a 20 éves Dékány három 15-ön felüli ugrásával A női 800-as mezőny rajtja után Nagy Zsuzsa szokott bátorságával élre állt, és igen erős Iramiban 60.6-ra vezette a 400-at. Itt már Nagy K. is teljesen leszakadt, és 30 méterrel később kiállt. Nagy Zsuzia csak az óra ellen futott versenyt , bár az ellenszeles célegyenesben rövidültek is a lépései, idei legjobb eredménnyel aratta a nap legfölényesebb győzelmét. Zsiláik biztosan szerezte meg a második helyet, a sorozatos sérülések miatt sajnos, nagyon csonka mezőnyben. A férfi 800 méter döntője hasonló képet mutatott, mert itt Stoll futott már az első körben messze a mezőny előtt, és 400 mp(54 2) után már jó 15 méterre növelte előnyét, érthetetlenül bátortalanul futó társai előtt. A célegyenesben csak Kiss G. tudta csökkenteni a hátrányt, de a miskolci futó így is fölényes elsősként ért a célba. A helyezettek eredményei jogos csalódást keltettek. A 110 m-es gát döntője a vártnál szorosabb küzdelmet hozott. Két rossz rajt után Topor a hatodik gátig vezetett, utána a másik ifjúsági, Milassin került az élre. Őt a gyenge rajt után fokozatosan felnyomuló Mélykúti a nyolcadik gáton fogta be, és innen kezdve győzelme már nem volt vitás. Milassin a legrégibb ifjúsági csúcsot állította be. A női gátfutásban a két Honvéd-atlétanő párharcából a végig vezető Tóthré került ki győztesen. Pető a második gátról leérkezve kibillent az ütemből, és utána már hiába próbált felnyomulni. Az idők gyengébbek voltak a vártnál. A férfi 400-asok közül csak Nemesházi kezdett bátran, kissé túl erősen, is. A célegyenesben a belső pályán Bátori fordult elsőnek, Gyudai az utolsó 30-on fogta be, s nagyon közepes idővel nyerte a bajnokságot. A fűiászárnak eltelt fejeződött be két ügyességi szám. A női diszkoszvetőik láthatólag nem tudtak megbarátkozni a váltakozó irányú széllel, Kiés Rennének is csak egy dobása sikerült igazán jól. Stugner háromszor is kilépett. A többiek a várakozás alatt szerepeltek. A női magasugrásban Noszályné 160 után ■már egyedül volt a versenyben, megpróbálkozott a 168-a® csúcsmagassággal is. A második helyet váratlanul az ifjúsági Papp szerezte meg, a többiek mélyen formájuk alatt szerepeltek. A súlylökésben Varjúnak csak a 19 méter volt az ellenfele, jó formában háromszor is túldobta, s utolsóra érte el legjobbját. Fejérnek első kísérlete sikerült csak igazán jól. Nagy Z®. sérülése miatt csak egyet dobott. Az 5000-es mezőny éllovasaiból hiányzott a vállalkozókedv. Hagyták Sovákot, Sütőt, majd három körön át a maratoni bajnok Tóthot vezetni, közepes iramban. Csak a negyedik kilométeren lett Kiss I vezetésével élénkebb az iram, és ötös élboly alakult ki. A csengetés után a túlsó egyenes bejáratánál Mecser egyszerre élre tört és ettől kezdve már csak a második helyért volt küzdelem, amely az utolsó 50-en a gyorsabb győri Kiss javára dőlt el. Szerényi is az EB-szinten belül futott. Az utolsó számban, az akadályfutásban is hiába várt a közönség komolyabb iramot. Kisebb megszakításokkal Máthé vezetett a fokozatosan csökkenő iramban. Az élboly csak a hajrára várt, a csengetés után Jani belevágott és könnyen nyerte második bajnokságát. Mögötte meglepetésre. Mocsár bizonyult a legerősebbnek a viszszaeső Magyart a cél előtt Máthé is megelőzte. A férfi és női bajnoki pontversenyben egyaránt a Bp. Honvéd szerepelt a legjobban. FÉRFIAK 400 m (32). Bajnok: Gyulai István (Bp. Honvéd, edzője: Cziráki József) 48.2, 2. Bátori (Csepel) 48.3, 3. Horváth L. (Újpesti Dózsa) 48.8, 4. Nemesházi (Vasas) 49.1, 5. Kovács G. (Kaposvári Dózsa) 49.7, 6. Kárpáti (Bp. Honvéd) 49.8. 800 m (43). Bajnok: Stoll Lóránd (DVTK, edzője: Szabó Miklós dr.) 1:51.2, 2. Kiss G. (Bp. Spartacus) 1:52.8, 3. Kapás (Bp. Honvéd) 1:53.5, 4. Rábold (Vasas) 1:53.7, 5. Nagy L. (Karcagi MGT) 1:54.5, 6. Benedek (Vasas) 1:55. 5000 m (25). Bajnok: Mecser Lajos (Salgótarjáni Bányász, edzője: Híres László) 13:59.8, 2. Kies Gy. (Győri Dózsa) 14:01.6, 3. Kiss I. (Bp. Honvéd) 14:02, 4. Szörényi (Vasas) 14:03.6, 5. Szentiványi (Vasas) 14:09, 6. Simon D. (Bp. Spartacus) 14:22.2. Részidők: 2:50.4 , 5:48.8, 8:38.6, 11:23.2. 110 m gát (19). Bajnok: Mélykúti Béla (Bp. Spartacus, edzője: Cziróki József) 14.8, 2. Milassin (Bp. Honvéd) 14.9, országos ifjúsági csúcsbeállítás (csúcs: 14.9, Retezár, 1952), 3. Szabó M. (Szekszárdi Dózsa) 15, 4. Topor (DVTK) 15.1, 5. Oros (Sz. MÁV) 15.4, 6. Várhelyi (Bp. Honvéd) 15.5. (Szélcsend) 3000 m akadály (21). Bajnok: Jóni István (Bp. Honvéd, edzője: Rózsavölgyi István) 8:52.8, 2. Mácsár (Bp. V. Meteor) 8:54.4, 3. Máthé (Újpesti Dózsa) 8:54.8, 4. Magyar (Bp. Honvéd) 8:55. 5. Pannik (Kaposvári Dózsa) 9:02.2, 6. Fazekas (DVTK) 9:06.6. Részidők: 2:57.1, 6:01.8. Hármas (21). Bajnok: Ivanov Dragán (Vasas, edzője: Zarándi László) 16.14, bajnoki csúcs, 2. Cziffra (Bp Honvéd) 15.51, 3. Kalocsai (Bp. Honvéd) 15.43, 4. Dékány (Bp. Honvéd) 15.35, 5. Gulyás (SZEAC) 14.68, 6. Kovács L. (REAC) 14.55. Súly (12). Bajnok: Varjú Vilmos (VM KÖZÉRT). Edzője: Tamás László 19.13, bajnoki csúcs, 2. Fejér (Bp. Honvéd) 17.96, 3. Nagy Zs. (Vasas) 16.86, 4. Faragó (MEAFC) 16.44, 5. Nagy Gy. (BEAC) 16.19, 6. Teveli (Vasas) NŐK 800 m (30). Bajnok: Szabóné Nagy Zsuzsa (BEAC, edzője: Szabó Ambrus) 2:05.9, 2. Zsilák I. (Békéscsabai Dózsa) 2:12.8, 3. Kazi V. (Vasas) 2:16.2, 4. Gulyás E. (REAC) 2:16.7, 5. Farkas (Vasas Izzó) 2:17.5, 6. Koós (Bp. Spartacus) 2:18.2. 80 m gát (16). Bajnok: Tóthné Kovács Annamária (Bp. Honvéd, edzője: Keresztúri Géza) 11.3, 2. Pető (Bp. Honvéd) 11.4, 3. Varga (GTFSE) 11.6, 4. Major (Bp. Honvéd) 11.8, 5. Kiss M. (Ózdi Kohász) 11.8, 6. Köves (Pécsi Tanárképző) 1211 (1.3 m-es hátszél). Magas (14). Bajnok: Noszály Sándorné (Bp. Honvéd, edzője: Noszály Sándor) 165. bajnoki csúcs, 2. Papp M. (Ormosbányai Bányász) 157. 3 , 4. Zinik (TFISE) 152 és Szilas (Újpesti Dózsa) 152, 5. Arany (MAFC) 152. 6—9. Andor (Vasas), Zuba (BEAC), Schleer (Bp. Honvéd) és Gulyás A. IBEAC) 147. Diszkosz (12). Bajnok: dr. Kleiberné Kontsek Jolán (Újpesti Dózsa, edzője: Harmati Sándor) 54.22, 2. Stugner (Újpesti Dózsa) 52.84, 3. Rácz (Bp. Építők) 46.90, 4. Bognár (Bp. Honvéd) 46.18, 5. Signorettné (Bp. V. Meteor) 46.16, 6. Czabánné (Bp. Honvéd) 45.18. I KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK TÁVBESZÉLŐ-JELENTÉSE: Felföldi és Kaliszky még aranyérmet szerezhet a birkózó ORT-n (Szilisztra, július 31.) Szombaton a nagy indulószám miatt meglehetősen elhúzódott a verseny é© a késő esti órákban, is folytak még a küzdelmek itt, a birkózó Olimpiai Reménységek Tornáján, így adós vagyok három szabadfogású birkózónk második fordulóbeli eredményével. Mindhárman nagyszerűen szerepeltek. A középsúlyú Csábi pontozással, a csehszlovák Zivnyt győzte le, Felföldi tussal verte a csehszlovák Krespont, Prusinszky pedig az egyik legjobb belgát, Dzsurovot győzte le pontozással. A harmadik fordulóra vasárnap került sor. Négy birkózónk elbúcsúzott a küzdelmektől, de ennek ellenére nem játszottunk alárendelt szerepet. Több ízben is bírói hiba fosztotta meg versenyzőinket a jogos győzelemtől. Kötöttfogásban a lepkesúlyú Gál kétvállal a szovjet Baranyikov, a légsúlyú Molnár pontozással a román Mészáros ellenében, maradt alul és esett ki a további küzdelmekből. Vas a délután legkeményebb, legjobb mérkőzésén- döntöttem - végzett a lengyel Poskival. Három hibapontja volt ekkor. A könnyűsúlyú Fazekas kiesett, igazságtalanul. Jobb volt a lengyel Gránátnál, de a bírók 5 (!) pontját nem adták meg. A középsúlyú Szabó János pontozással győzött Manolov (bolgár) ellen. Névrokona, a nehézsúlyú Szabó János pedig a nála 25 kilóval nehezebb jugoszláv Kurjakovicsot győzte le ugyanígy. Szabadfogásban a pehelysúlyú Szabó László nem mindennapi körülmények között esett ki. Ellenfelét, a bolgár Krisztevet tusveszélyes helyzetbe hozta, amikor az jajgatni kezdett. A bíró megszakította a küzdelmet és ahelyett, hogy a nemzetközi szabályoknak megfelelően Szabó győzelmét hirdette volna ki. ..továbbot" intett. Végeredményben a hazai versenyzőt hozták ki nyertesként, aki mindössze két pontot csinált! A harmadik fordulóban Kaliszky is, Csábi is erőnyerő volt. Felföldi hatalmas küzdelemben sorrendben harmadik győzelmét aratta — ezúttal a bolgár Nyikov ellen — pontozással. Nehézsúlyban Prusinszky kétvállas vereséget szenvedett a bolgár Jotovtól. A negyedik fordulóban már a helyezésekért folyt a küzdelem. Állva maradt versenyzőink megfelelő szereplés esetén valamennyien érmet szerezhettek. Kötöttfogásban a pehelysúlyú Vas nagyon kemény mérkőzésen szenvedett a jugoszláv Damjanovicstól vereséget. Ez is a harmadik helyet jelentette számára. A középsúlyú Szabó János ugyancsak bronzérmet szerzett, mivel döntetlent ért el Nyikolov (bolgár) ellen. A nehézsúlyú Szabó döntetlent harcolt ki a nála sokkal nehezebb bolgár Dzsorovval szemben. Neki a harmadik helyért még birkóznia kellett. Szabadfogásban Kalinszky döntetlenre végzett Projkovval (bolgár), ezzel lehetősége nyílt arra, hogy az első két helyért birkózzon. Csábi ugyan vesztett a bolgár Iliev elleni mérkőzésén, de így is 3. lett. Felföldi és Prusinszky a negyedik fordulóban erőnyerő volt. Az ötödik forduló előtt már csak négy versenyzőnk helyezése volt bizonytalan. Ketten akár aranyérmet is szerezhetnek — minden az utolsó mérkőzésüktől függ. Kaliszkynak győznie kell. Felföldinek a döntetlen is elég. Lapunk zártakor a verseny még tart. Bellák Ferenc KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI ANGLIÁBÓL Igazi kupaküzdetewn volt (London, július 31.) A közönség még a negyedik gólnak, Hurst mesterhármasának tapsolt önfeledten, amikor megszólalt a hármas sípjel, véget ért a kétórás küzdelem, s ettől a pillanattól kezdve a taps a nézőtér zászlóerdejében olyan viharos lelkesedéssé forrósodott, amelyhez hasonlót aligha tudna kicsiholni még egyszer az angol szurkolókból bármilyen sportesemény. Zúgott, lobogott, szárnyalt közel százezer ember ajkán a győzelmi induló, s tízezrek szíve a lelátókon együtt dobogott tizenegy labdarúgóéval, akik verejtékben úszva, rogyadozó térdekkel, de csillogó szemekkel indultak a díszpáholy felé, hogy átvegyék a nagy győzelem ajándékát, az aranyérmeket és a Rimet Kupát, amelynek aranyára Uruguay, Olaszország, NSZK és Brazília után Bobby Charlton és társai bevésték a modern labdarúgás tanítómesterének, Angliának a nevét is. A labdarúgó világbajnokság történetének 36 esztendeje során sok olyan mérkőzést láthatott a világ, amelyen a labda hivatott művészei bemutatták ennek a játéknak ezernyi szépségét, érdekességét, változatosságát. Ennek a mérkőzésnek a tanúi, közel százezren a wembleyi lelátókon és négyszázmilliónyian a tévé képernyői előtt, nem zsonglőrökre, nem labdaművészekre emlékeznek majd viszsza, hanem arra a két órára, amelyben az erő, a lendület, a taktikai felkészültség, a céltudatosság, a győzelem kivívásának mindent elsöprő akarása sűrűsödött össze. S ha ezeknek az összetevőknek a sorában a játék — a szó felszínes értelmezésében —, kissé háttérbe szorult is a mérkőzés egyes küzdelmes szakaszaiban, ez semmiképpen sem ment a sport rovására. Mert ne feledjük, hogy azok a jellegzetességek, amelyek ezen a mérkőzésen a legnagyobb súllyal jutottak érvényre, el nem hanyagolható tényezői a sportnak, s azt is mondhatnánk, hogy ezek teszik igazán sporttá a játékot. Ez a mérkőzés azt adta, amit vártak tőle: pihenő nélküli küzdelmes harcot a győzelemért. És ebben az értelemben még felül is múlta a várakozást, hiszen a csata félórával tovább tartott a megszokottnál. Igazi kupaküzdelem volt. Atléták találkozója Már említést tettünk arról, hogy a mérkőzés nemcsak játék. Az már régen eldőlt, hogy a ma labdarúgásában nagy szerepe van az atlétikus képességeknek, a fizikai erőnek, a lendületnek és az állóképességnek is. Elmondhatjuk, hogy a két csapat ebben a tekintetben megfelelt a követelményeknek és közülük azé lett a pálma, amelyik egy árnyalattal különbnek bizonyult, hiszen egyéni képességekben, valamint a csapatjáték dolgában szinte egyenrangúak voltak, mert még a játékfelfogás is több hasonlóságot mutatott, mint különbséget. Csakis ilyen felkészültség birtokában lehetséges két órán át, megállás nélkül „hajtani”, csakis ilyen fizikai erővel lehet egyenlő ellenfélként fellépni a győzelemért. Ez sportszerű, de nem úgynevezett barátságos mérkőzés volt. A két csapat, a huszonkét játékos a Rimet Kupáért játszott, tehát kupamérkőzést vívott. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert ha a színvonalat akarjuk értékelni, akkor nem szabad szem elől téveszteni a célt: az ilyen játékot nem az akciók végrehajtásának szépsége szerint pontozzák, hanem kizárólag csak a gólok száma határozza meg az értéket. Hat gól egy játékban jóval nagyobb értéket képvisel, mint tucatnyi szívet-telket melengető, pompásan felépített támadás, amely elszalasztott gólszerzési alkalommal végződik. A csapatjáték diadala Mind az angol, mind az NSZK válogatottja néhány jó képességű játékossal vett részt ezen a VB-n. Bobby Charlton, Moore az angoloknál, Schnellinger, Beckenbauer és Hold az NSZK csapatában, technikailag is kitűnően képzett labdarúgó. Itt a VB-n is nemegyszer bemutatták, hogy technikai képzettség dolgában, cselezésben is felvehetik a versenyt a legjobbakkal. De egyetlen egyszer sem fordult elő, hogy tudásuk csillogtatását ne rendelték volna alá a csapat érdekének. Ők rájöttek arra, hogy az egyszerűségben is van szépség, s hogy az egyszerűség célszerűbb is, mint a kockázatosba való belebonyolódás. Amikor a két csapat teljesítményének az értékeléséről van szó, akkor megállapíthatjuk, hogy a döntő két résztvevőjének legnagyobb érdeme az önzetlen, gólratörő csapatjáték volt. Szervezett védekezés volt az alap, erről indultak a támadások, s hogy a rendes játékidőben esett négy gól közül csak egy esett akcióból, a többi három pedig szabadrúgás, illetve szögletrúgás után kialakult helyzetből adódott, az a jól megszervezett hátsó játékból adódott, valamint abból is, hogy a lövések irányzékával nem volt minden a legnagyobb rendben. Ez azonban elsősorban nem a labdarúgók hiányos technikai felkészültségével, mint inkább a nagy tét okozta idegességgel magyarázható. Taktikai változatok Az angoloktól az a hír érkezett, hogy a 4—3—3 formációt játsszák. Peters, aki már a portugálok ellen is több időt töltött a hátsóbb vonalakban, mint elől, ezúttal háromra növeli a középpályás játékosok számát. Az új világbajnok valóban így is játszott, azonban ezt a formációt igen rugalmasan alkalmazta, mert a megszokottnál lényegesen nagyobb volt a mozgás. A szélső hátvédek, főleg Cohen gyakrabban tört előre, de Bobby Charlton is sűrűbben tört be az első vonalba. Hogy játéka mégsem volt olyan színvonalú és eredményes, mint a portugálok ellen, annak oka gyengébb formájával és az NSZK védelmének szervezettebb játékával magyarázható. Voltak időszakok, amikor az NSZK csapata nagy nyomás alatt tartotta az angol védelmet. Ilyenkor mindig sikerült emberfölénybe kerülniük, mert a játéktér legmozgékonyabb tagja, a jobbszélső Ball is a védelmet erősítette, ilyenkor bizony 1—8—2 formációt lehetett leolvasni a wembLeyi gyeptábláról. Az NSZK válogatottjának taktikai érettségét jelzi, hogy amikor bizonyossá vált, hogy az angolok csak három csatárral játszanak, hamarosan a 3—3—4- es alakzatra tértek át. Nem tartottak felesleges embert hátul. Schnellinger árnyékként kísérte Ballt, még akkor is, ha átment a bal oldalra, pedig ez gyakran megtörtént. Ezzel a formációval a németek különösen az első félidőben elérték, hogy Held egészen elöl tudott játszani, s mivel sok volt csatársorukban a mozgás, s így gyakran akadt fedezetlen játékos a tudatosan végzett harmonikázás következtében, elöl tudták tartani a labdát, szép számmal kerültek lövőhelyzetbe is. A rendes játékidőben kialakult döntetlen többé-kevésbé igazságosnak mondható. Lényeges különbség nem volt a két csapat között, bár a második félidő második felétől kezdve mintha a németek kissé fáradtabban mozogtak volna. Vonatkozik ez személy szerint elsősorban Seelerre, Hallerra és Emmerichre. A meghosszabbításban az angolok megérdemelten kerekedtek felül. Nyugodtabban, gyorsabban és erőteljesebben játszottak. Hogy a gól után átadták a területet, annak az volt az oka, hogy az eredmény tartására törekedtek, és ezt fölényes biztonsággal végezték, de arra is volt energiájuk, hogy olykor a játék iramát egy-egy gyors ellentámadás erejéig felgyorsítsák. Ebben a szakaszban nem volt vitás a végső győzelmük. A gólok Amikor este 11 óra tájban a BBC levetítette a mérkőzés filmjét — nem a teljes filmet, hanem a mérkőzés legérdekesebb jeleneteit, köztük természetesen gólokat és az azokat megelőző pillanatokat —, újra megerősített bennünket abban a véleményünkben, hogy a gólokat általában feltűnő hibák előzték meg. Erre azt szokták válaszolni, hogy alig van olyan (Folytatás a 3. oldalon.)