Népsport, 1966. szeptember (22. évfolyam, 180-202. szám)

1966-09-01 / 180. szám

Danek edzője sem tudja megmagyarázni A diszfposzvetésben a megle­petések már tulajdon­képpen a selejtezőben kezdődtek, amikor olyan kitűnő dobók estek ki, mint a védő szovjet Truszenyev, a svéd Hagglund vagy a nyu­gatnémet Reimers. Arra azon­ban senki sem számított, hogy az EB egyik legbiztosabb esé­lyese, Danek a szerdai döntőben elveszítheti az aranyérmet. A csehszlovák világcsúcstartó 1963 óta európai dobótól nem kapott ki. A döntő után edzője, Jan Vrabéj szinte értetlenül állt ta­nítványa kudarca előtt. — Hirtelenében nem is tudom megmagyarázni ezt a vereséget. Danek nagyon nehézkesen, tech­nikailag rosszul dobott és nagy igyekezete ellenére sem volt képes, legalább átlagos eredmé­nyét elérni. Danek maga szomorúan nyi­latkozott: — Fáradt vagyok, pedig érez­tem, hogy jó formában va­gyok. Nem is tudok most a versenyről beszélni. A legszíve­sebben összecsomagolnék, azon­nal hazautaznék, egy időre el­felejteni a diszkoszt és a ver­senyzést. Azután majd megpró­bálom, amit még lehet. Bármennyire váratlan is volt, ez évek óta megbízhatóan sze­repelt. kitűnő dobó ötödik he­lye, azt hisszük, hogy a buda­pesti EB hoz még néhány ha­talmas meglepetést. Kapós a műsorfüzet Kedden, a bajnokság első nap­ján jelent meg az EB műsor­füzetének első, kék fedelű szá­ma. A fedéllapján a Népsta­diont ábrázoló 48 oldalas füzet Csanádi Árpád, a szervező bi­zottság elnöke, Exeter márki, az IAAF elnöke és Adrián Rau­lén, az Európa-bizottság elnöke üdvözlő sorait közli. Mindennap megtalálható benne az EB véd­nökeinek, tiszteletbeli bizottsági tagjainak, továbbá a nemzet­közi szövetség vezető szervei­ben helyet foglaló személyek­nek és a vezető versenybírók­nak nevei. Közli a teljes mű­sort, a benevezett versenyzők névsorát, a versenyekkel kap­csolatos több hasznos tudni­valót és, természetesen, napon­ta versenyszámonként a külön­böző futamok, selejtezők, illetve döntők részvevőinek névsorát, az egyes számok­ összes csúcs­­eredményeivel együtt. A versenyzők neve mellett van elég hely a futószámokban az idők, az ügyességi számok­ban pedig az egyes kísérletek eredményeinek a bejegyzésére,­­ a műsor forgatóinak tehát nem­ lehet panaszuk. A fényké­pekkel illusztrált füzet már az első napon sikert aratott, és na­gyon kapós volt a sajtóközpont­ban is. Sőt a rossznyelvek sze­rint egyes kollegák „eltévesztet­ték" fiókjaik számát, és nyilván merő tévedésből idegen fiókok­ból is vettek maguknak — tar­talékként — még egy-egy füze­tet... Szerda reggel piros fedéllel megjelent a második napi fü­zet, amely a szokott tartalmon kívül közli a keddi versenyszá­mok összes eredményét is. KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓK VÉLEMÉNYE A kezdet m­inden várakozást felülmúlt! Aligha mutatkozhattak volna be sikeresebben az Európa-baj­nokságon önálló csapattal először jelentkező NDK-atléták, mint ezen a keddi délutánon a Népstadionban. Dieter Lindnernek öt­szöri nekirugaszkodás után most hatodszor végre igazán kijött a lépés. 1956-ban tizenkilenc éves fejjel diszkvalifikálták, 1958-ban másodikként érkezve a stadionba, hasonló sorsra jutott, 1960-ban Rómában már negyedik lett, két évvel később Belgrádban hato­dik volt. Tokióból ezüstéremmel tért haza a 20 km-es gyaloglás­ban, és most végre Európa-bajnokságot nyert. _ Vagy beszéljünk Gummel és Lange szép eredményeiről , ezüst- és bronzérméről. A koronát mindenre a 21 éves Jürgen Haase futása tette fel. Az NDK csapatában mindenki tudta, hogy Jürgen egy betegség miatt nincs nagy formában, de mindenki tudta azt­ is, hogy ez a fiatal, küzdőképes futó mindent megtesz majd azért, hogy ne okozzon csalódást sem saját magának, sem szurkolóinak. Okos, megfontolt, taktikus futása azonban minden várakozást felülmúlt. Jürgen nagyon bölcsen gondolkozott: „Tu­dom, hogy 28:15 körül kell futnom, de azt is tudom, hogy erre csak egyenletes iramban vagyok képes. Éppen ezért tartózkodnom kell minden beleerősítéstől.” És így is cselekedett. Csak egyszer került kritikus helyzetbe, amikor Roelants, a táv felénél tetemes előnyt szerzett magának, de Haase megfontolt tempóval ezt az ak­adályt is leküzdötte. „Most pedig szeretnék jól szerepelni 5000 m-en is, amelyen Jazy, Norpoth és Mecser nagyon kemény ellenfélnek ígérkezik” — mondta Haase bajnoki nyilatkozata végén és már sietett is az NDK televíziós kamerái elé, ahol hazájában már százezrek várták izgatottan megjelenését. Eberhard­ Bock, a Deutsches Sportecho (Berlin) munkatársa A 10000 méter átalakulóban van Gaston Roelants, az Európa-bajnokság 10 000 m-es futószámá­nak 90 százalékos esélyese vereséget szenvedett. Indokolt volt ez? Igen. Először is azért, mert Roelants közepes formában érkezett Budapestre, az EB-t megelőző utolsó hetekben nem sikerült híre­s nevéhez méltó eredményeket elérnie, másodszor pedig, mert a­­ győztes és a második helyezett, vagyis Haase és Mecser, még egy­­ jó formában levő Roelantsot is legyőzött volna. A két említett futó ragyogó utolsó köre minden esélytől megfosztotta­­volna Roelantsot, akinek egy győzelemhez legalább 30 méteres előnnyel kellett volna rendelkeznie az utolsó 400 méteren. A verseny egyébként mintaszerű volt a maga nemében: a máso­dik 5000 gyorsabb, mint az első. Szerintem ugyanis a jövőben éppen ilyen irambeosztással fogják majd megdönteni a világcsú­csokat, ilem pedig úgy, hogy túl gyors kezdő iramot diktálva, már az elején kifulladnak. Jim Ryan és Kemper 800 m-en már meg­mutatta az utat. A stonperem 14,17-et mutatott 5000 m-nél. A versenyben levő futók jelenlegi képességeit látva, ideális részidő volt. Úgy hiszem­­ ugyanis, hogy pillanatnyilag sem a kétségtelenül legjobb Haase,­­ sem Mecser Lajos nem képes 28:10­0-nél jobb időre. A bizonyíték, egyikük sem tudott válaszolni Roelants szökésére 6200 m-nél, vagy legalábbis közvetlenül nem, ami azt bizonyítja, hogy már szinte iramképességük maximumán voltak. Szerintem a 10 000 m-es verseny átalakulóban van. Haase 21 éves, Mikityenko pedig 22. A fiataloknak ez az előretörése azon­ban bizonyos szempontból nyugtalanító is. Az atlétika történetében már számos példa volt arra — csak a kanadai Kiddet említem­ —, hogy fiatal korban kiégtek a nagy reményekre jogosító tehetsé­gek Remélem azonban, hogy ezek a fiatalok nem jutnak hasonló sorsra ,és beszélhetünk még róluk két év múlva, a mexikói olim­pián is. Roger Moens volt világcsúcstartó, a belga tévé munkatársa e­gy nafifia. Az eső, amikor igazán rákez­­dett, kiűzte a gödöllői edzőpá­lyákról a versenyzőket. De hát mennek ebédelni, lézengenek a hallban. Az NSZK-beli Karin Kosier megjegyzi, hogy ez a kel­lemetlen idő nagyon elálmosítja az embert. Mintegy igazolásul, nagyot ásít, amiből nevetésre vált át. Az angol fiúk igyekez­nek ugyanis a kijárat felé eső­kabátban. Rettenetesen meghí­zott mindegyik. Persze, mert a kabátokat belülről a szobáikból hozott párnákkal bélelték ki. Ágyneműt a házból kivinni, ter­mészetesen nem lehet. „Ezekre akartunk ülni a Népstadionban” — mondják ártatlan képpel. „Akkor pláne nem.” — Kiss Antal Épp hogy befejezte az ebéd­jét, pihenni indult. — Fáradt? — Nem különösebben. Csak pihentetem a lábam. Szeretnék annyira rendbe jönni, hogy 50 km-en is a siker reményében in­dulhassak. — Ma még nem menne? — Hát.. . Nem! — A tegnapi 20-on viszont nagyszerűen versenyzett. — A körülményekhez képest, azt hiszem, nem rosszul__ __ 777 — A tavasszal szerzett sérülé­sem miatt tudniillik mindössze 2 hónapom volt igazából a fel­készülésre, és tulajdonképpen még abban sem lehettem biztos, hogy végig bírni fogja a térdem. — Így állt rajthoz? — Ezért kezdtem óvatosan. Az első 10 kilométeren nagyon vi­gyáztam. — És aztán? — Tíz és tizenöt kilométer kö­zött már nagyon jól éreztem ma­gam, ezen a szakaszon jobb időt is mentem, mint Lindner. A helyzetem is kedvező volt. Úgy harminc-negyven méterenként mindig volt valaki előttem, akit le kellett húznom. Tizenöt kilo­méternél értem el oda, hogy előttem senki, mögöttem senki. Már persze érzékelhető távolság I­gon belül. Elég nehéz ilyenkor biztosan tartani az iramot.­­ — Ez volt a kritikus pillanat? — Csak az egyik oldalról. Mert egyébként amikor elérem a 16— 17 kilométert, ak­kor már nin­csen baj. Aki mögöttem van, az ott is marad, az előttem levők­ből pedig még általában be szok­tam fogni néhányat. " Munkácsi Antónia Stugner Judit a szó szoros ér­telmében a hóna alatt viszi né­hány lépést az első nap egyik legkellemesebb meglepetésének okozóját. — Az olimpia óta most futott először pompásan. Valami titok bújik meg emögött? — Nem, semmi titok nincs. — Csak remekül tudja időzí­teni a formáját a kétéves pe­riódusra? — Nem tudom, hogy van ez. Hiszen a legutóbbi versenyei­men olyan gyengén ment. . . — Semmi biztató jel nem volt az Európa-bajnokság előtt? — Valami igen. Edzésen 200- on futottam huszonnégy kettőt, háromszázon pedig harmincki­lenc egyet. — Négyszázon persze nem fu­tott? — Nem. — Milyen elképzeléssel állt oda a rajthoz? — Iharos Sanyi (Munkácsi edzője) azt mondta: úgy fus­sak, mintha csak 200 métert futnék. Kezdjek ugyanolyan erő­sen, mert semmi bajom nem lehet. Ha lassan kezdek, akkor is elfáradok majd a végére,­­meg így is.. . Különben a pa­pírforma szerint csak mint a legjobb negyedik kerülhettem volna tovább... — Ezt a papírformát alaposan felrúgta. A második legjobb időt futotta az előfutamok során. Nagyon ideges volt? Mire em­lékszik attól kezdve, amikor le­ült a jelentkezési helyen?: — Attól kezdve semmire. Po­kolian izgultam. Csak mentünk, letettem a rajtgépemet... Még kipróbálni is elfelejtettem, hogy jól szögeztem-e le. Aztán úgy emlékszem, arra gondoltam, hogy éppen az előttem levő fu­tamban Szentelek! Sára, ami­kor kipróbálta az övét, megbot­lott és bukdácsolt, és most ta­lán jobb is, hogy én nem pró­báltam ki... — Meddig tartott az idegessé­ge? — Az „Elkészülni’Mg. Azzal mindig vége. Ott már csak a verseny van. S­erényi János — Egészen frissen futott cél­ba a hetedik helyen. Már per­sze amilyen friss lehet valaki a tízezer végén. — Valóban nem voltam kü­lönösebben fáradt. Talán ha ki­csit öregebb róka vagyok, ak­kor elcsípem a hatodik helyet is. Tavaly futottam életemben először tízezer méteres ver­­senyt... ... __ Most a legkellemetlenebb pillanata? — Elég hamar, úgy négyezer méter körül fogott el a „rosszul­­lét”. Fáradtnak éreztem magam, küszködtem, hogy egyáltalán to­vább fussak. Ez így szokott len­ni, ötezer méterre tizennégy harmincat szerettem volna fut­ni, s amikor hallottam, hogy ennyi volt, teljesen magamhoz tértem. Innen már — — Ekkor jön az az időszak, amikor már csak a versenyzés­re, taktikázásra gondolhat? — Igen. Már mindent jól lát­tam, számoltam az előttem le­vőket, kombináltam. Azt tud­tam, hogy vezetnem nem sza­bad, én még kis ember vagyok ebben a mezőnyben .. . De har­colni harcoltam. Amikor még két kör volt hátra, és meglát­tam közvetlenül magam előtt Roelantsot, meglepődtem. „Ro­elants”, itt van?! Roelants, vagy nem Roelants, el kell hagynom, elhagyom ..Talán ha mindig ki tudtam volna lesni azt a bi­zonyos pillanatot. .. Életem el­ső nagy világversenye volt. — Mécsért látta verseny köz­ben? — A kanyarokban mindig őt néztem. Óriási harcot vívott, így belülről, gyönyörű ver­seny volt. Nyilván ezért tet­szett azoknak is, akik kívülről nézték. Dávid Sándor A VERSENYIRODÁBAN... A versenyirodába futnak össze a szálak, innen irányítják mind­azt, ami az EB alatt a Népstadionban történik. Lázas munkában Nyirő György, a MASZ főtitkára, két segítőtársa Németh Mag­dolna és Tolvaly Anikó, szemben velük P. Stasanno, az Európa­­bizottság olasz tagja. ESŐCSEPPEK Eső, eső, eső . .. Víz mossa a salakot, a gyepszőnyeget, az esélyeket, a terveket. Hogy milyen nagy szerepe van a napsütésnek, csak ilyenkor tudjuk értékelni igazán, amikor félig ho­mályba borul a pálya. Ha az Európa-bajnokság megnyitó­ja színes képes levelezőlap­hoz hasonlított, akkor a má­sodik eső áztatta nap úgy tűnt, mint egy rosszul elő­hívott sötét film. De azért a verseny nem állt meg, és izgalomban sem volt hiány. A délelőtt reménykedéssel telt: „hátha kiderül” ... Nem derült ki. Inkább to­vább borult. És a nézőtéren feltűntek az első délutáni né­zők. cA­ tujók alatt A nézők alapjában véve nem is bíztak abban, hogy megváltozik az idő. Esőka­bátok, sálak, sapkák és er­nyők alatt sok-sok újságpa­pírtól bástyázva vágtak neki a délutáni programnak. Vajon mi hozza ki a né­zőt ilyen reménytelen idő­ben? — Mi más, mint az atléti­ka őszinte szeretete. Hiszen a mai nap nem ígérkezett „magyar napnak”, de az ember, ha esőfüggönyön ke­resztül is, mégiscsak kiván­csi a kiválóságokra, és a pa­pírformától függetlenül bí­zik a magyarokban. És nem is csalódtunk, így szólt az „abszolút” né­ző, aki nem ismerős, nem rokon, nem atléta. Bognár Péter egy a Népstadion szer­dai eső áztatta, de rendkívül lelkes nézői közül. Csíclés keserűck Bizony, a rossz idő nem­csak a várható eredménye­ket befolyásolta, hanem a születendő fényképeket is. Keseregtek is a fotósok, de kiváltképp a csehszlovákok. — Milyen lesz a kép Dá­né féről ? Jó előre elkészültek a fel­vételek a csehszlovákok ki­tűnő diszkoszvetőjéről, amint beszélget, amint félve őr­zött sportszerét csomagolja, de hát ez mégsem volt az igazi... Danek balsejtel­mektől gyötörve így vigasz­talta a fotósokat: — A legrosszabb képnek is örülnék, ha a győzelmi emelvényen ábrázolna ... Tso kiói nap Röviden így jelölhetjük az EB szerdai napját, emlékez­ve arra a tokiói versenynap­ra, amikor zuhogott az eső és nagy tócsák álltak a pá­lyán. A 400 méteres gátfu­tók gyülekeztek a rajthelyhez és az első futamban induló Sherwood megjegyezte: — Hm, ... nem reméltem, hogy végül akadályfutásban fogok indulni... A 100 méteres női síkfutás­ban főszerepet játszó lengyel Ustyok így fordultak egymás-­­ hoz a középfutam után: — Mit úsztál 100-on?... J Ők nyugodtan tréfálkozhat-­­ nak, az ő esélyeiken aligha­­ ronthat a pálya vagy az­­ eső. Trendég a sajtó­központban A vizes Népstadionban a sajtóközpont az oázis. Fedett, világos, modern és itt min­den az újságírók kényelmét, munkáját szolgálja. Az iró-­­­gépek, a televíziókészülékek­­ és a sokszorosított eredmé-­­ nyeket kézbesítő kis sport-­­ iskolás gyerekek. Szerdán délután itt tett rö­vid látogatást Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB titkára. Kérésünkre a következőkben összegezte benyomásait: — Tetszett a sajtóközpont nyüzsgő forgataga, a modern környezet, a modern techni­kai berendezés, amellyel elé­gedettek lehetnek a külföldi újságírók is. Csak elismerés­sel nyilatkozhatom a sajtó­­központ megszervezéséről. Közben kattognak az író­gépek, Párizs, London, Moszkva jelentkezik a tele­fonközpontban. 630 külföldi és mintegy 160 magyar tudó­sító repíti v­ággá­ a buda­pesti atlétikai EB híreit, eredményeit.Réti Anna 1 Csütörtök, 1966. szeptember 1.3 Homenkov, az IAAF Európa Bizottságának alelnöke: - Meglepett a közönség nagy szám­ a Nagyon örülök, hogy jelen lehettem az ünnepélyes megnyi­tón, felemelő érzés, a szépség diadala volt. Örvendetes az el­ért csúcs: 30 ország atlétái je­lentek meg a Népstadionban, hogy összemérjék tudásukat, számot adjanak fejlődésükről. A közönség igazi hozzáértéssel kísérte a versenyeket. Megle­pett, a közönség nagy száma az elsőnapi versenyeken. A magyar államférfiak jelenléte a meg­nyitón ismét bebizonyította, milyen nagy jelentőséget tulaj­donítanak Magyarországon a testnevelésnek és a sportnak.­­ Az első napon a kedvező időjárás hozzájárult a színvona­las eredmények eléréséhez. A keddi versenynapon a fiatalok kerültek a dobogó legmaga­sabb fokára. 10 000 méteren a küzdelem rendkívül érdekes volt, s a közönség is nagy hoz­záértéssel kísérte az élboly ver­sengését, biztatásban sem volt hiány, örülök a fiatal Miki­tyenko értékes harmadik helyé­nek. Első nagy nemzetközi ver­senyén igazolta tehetségét. A legnagyobb örömet természete­sen ugyancsak a fiatal Csizsova okozta, biztos győzelmet aratott. Tetszett Szmaga, aki a legtech­nikásabb gyaloglónak bizonyult. — Nagy sikert értek el az NDK-s versenyzők, akik elő­ször szerepeltek az Európa-baj­­nokságon önálló csapattal, bebi­zonyítva, hogy nem volt igazuk azoknak, akik eddig akadályoz­ták a két önálló német csapat szereplését. __ Szeretnék gratulálni a ma­gyar rendezőknek a zökkenő­­mentes lebonyolításhoz, és bí­zom további jó munkájukban. Mi volt Odlozillal ? Az n­ap előfutama­ már sok neves ,,áldozatot’* követeltek a versenyzők közül. A legna­gyobb meglepetésnek mégis az számított, hogy Odlozil, a­ cseh­szlovákok olimpiai ezüstérmes 1500-as futó­ja előfutamából nem került a döntőbe. Nemcsak a csehszlovák, hanem más új­ságírók is vallatóaa fogták az is­mert futót. — A baj még Prágában kezdő­dött — mondta. — Az elutazá­som előtt m­eghűltem, de nem tö­rődtem vele és nem kezeltettem magamat. Itt az utolsó napokban már nem ment az edzéseken, fájt a torkom, légzési nehézségeim voltak. Kedden, a bemelegítés­kor, amikor repülőzt m­nk Hoff­­mannal, mindig könnyen ottha­gyott. Némi esélyem a továbbju­tásra csak akkor lehetett volna ha végig próbálok az élen futni err­e azonban valahogy nem volt erőm. Egyetlen vigaszom, hogy ha mégis sikerült volna a to­vábbjutás, jelenlegi formámban úgy sem játszhattam volna a döntőben szerepet — tette hozzá szomorúan. A keddi második legnagyobb meglepetés a diszkoszvető N­ap­fund kiesése volt. A svédek ha­talmas termetű dobását sokan az emelvényre várták és­­ a selej­tezőben nem bírt­­az 55 méteres szinttel sem. Még szerdán sem tudott magyarázatot találó­ ku­darcára. — Nem értem, nem értem — hajtogatta . A bemelegítéskor könnye­n dobtam 57 és fél körül. Hiába, az idegeim cserbenhagy­tak ... Haglundnak úgy látszik, nincs szerencséje a világversenyeken. A tokiói olimpia selejtezőj­ében — háromszor kilépett! Mecser a világranglista nyolcadik k­edén­y­e Az EB első napján Mecser Lajos megjavította tavaly Roe­lants mögött, Oslóban elért csúcseredményét és ezzel az idejével a nyolcadik helyre ke­rült az eddigi ,,örök” világ­ranglistán. A sorrend jelenleg a következő 27:39-a Clarke (ausztrál) 1965 28:10.6 Roelants (belga) 1965 28:12.6 Haase (NDK) 1966 28:17.6 Mills (amerikai) 1965 28:18.2 Bolotnyikov (szovj.) 1962 28:22 Dutov (szovjet) 1965 28-24 8 Damoudi (tunézaiai) 1964 28:27 Mecser (m­agyar) 1966 28:29.8 Ivanov (szovjet) 1965 28:30.4 Kuc (szovjet) 1956 A keddi döntőben kitűnően megállta a helyét Szerényi Já­nos is, aki a ..huszonnegyedik órában” érte csak el a neve­zési szintet. Most közel félper­­ces javulással hosszútávfutóink közül negyediknek áttörte a 28 perces határt!

Next