Népsport, 1966. szeptember (22. évfolyam, 180-202. szám)
1966-09-01 / 180. szám
Danek edzője sem tudja megmagyarázni A diszfposzvetésben a meglepetések már tulajdonképpen a selejtezőben kezdődtek, amikor olyan kitűnő dobók estek ki, mint a védő szovjet Truszenyev, a svéd Hagglund vagy a nyugatnémet Reimers. Arra azonban senki sem számított, hogy az EB egyik legbiztosabb esélyese, Danek a szerdai döntőben elveszítheti az aranyérmet. A csehszlovák világcsúcstartó 1963 óta európai dobótól nem kapott ki. A döntő után edzője, Jan Vrabéj szinte értetlenül állt tanítványa kudarca előtt. — Hirtelenében nem is tudom megmagyarázni ezt a vereséget. Danek nagyon nehézkesen, technikailag rosszul dobott és nagy igyekezete ellenére sem volt képes, legalább átlagos eredményét elérni. Danek maga szomorúan nyilatkozott: — Fáradt vagyok, pedig éreztem, hogy jó formában vagyok. Nem is tudok most a versenyről beszélni. A legszívesebben összecsomagolnék, azonnal hazautaznék, egy időre elfelejteni a diszkoszt és a versenyzést. Azután majd megpróbálom, amit még lehet. Bármennyire váratlan is volt, ez évek óta megbízhatóan szerepelt. kitűnő dobó ötödik helye, azt hisszük, hogy a budapesti EB hoz még néhány hatalmas meglepetést. Kapós a műsorfüzet Kedden, a bajnokság első napján jelent meg az EB műsorfüzetének első, kék fedelű száma. A fedéllapján a Népstadiont ábrázoló 48 oldalas füzet Csanádi Árpád, a szervező bizottság elnöke, Exeter márki, az IAAF elnöke és Adrián Raulén, az Európa-bizottság elnöke üdvözlő sorait közli. Mindennap megtalálható benne az EB védnökeinek, tiszteletbeli bizottsági tagjainak, továbbá a nemzetközi szövetség vezető szerveiben helyet foglaló személyeknek és a vezető versenybíróknak nevei. Közli a teljes műsort, a benevezett versenyzők névsorát, a versenyekkel kapcsolatos több hasznos tudnivalót és, természetesen, naponta versenyszámonként a különböző futamok, selejtezők, illetve döntők részvevőinek névsorát, az egyes számok összes csúcseredményeivel együtt. A versenyzők neve mellett van elég hely a futószámokban az idők, az ügyességi számokban pedig az egyes kísérletek eredményeinek a bejegyzésére, a műsor forgatóinak tehát nem lehet panaszuk. A fényképekkel illusztrált füzet már az első napon sikert aratott, és nagyon kapós volt a sajtóközpontban is. Sőt a rossznyelvek szerint egyes kollegák „eltévesztették" fiókjaik számát, és nyilván merő tévedésből idegen fiókokból is vettek maguknak — tartalékként — még egy-egy füzetet... Szerda reggel piros fedéllel megjelent a második napi füzet, amely a szokott tartalmon kívül közli a keddi versenyszámok összes eredményét is. KÜLFÖLDI ÚJSÁGÍRÓK VÉLEMÉNYE A kezdet minden várakozást felülmúlt! Aligha mutatkozhattak volna be sikeresebben az Európa-bajnokságon önálló csapattal először jelentkező NDK-atléták, mint ezen a keddi délutánon a Népstadionban. Dieter Lindnernek ötszöri nekirugaszkodás után most hatodszor végre igazán kijött a lépés. 1956-ban tizenkilenc éves fejjel diszkvalifikálták, 1958-ban másodikként érkezve a stadionba, hasonló sorsra jutott, 1960-ban Rómában már negyedik lett, két évvel később Belgrádban hatodik volt. Tokióból ezüstéremmel tért haza a 20 km-es gyaloglásban, és most végre Európa-bajnokságot nyert. _ Vagy beszéljünk Gummel és Lange szép eredményeiről , ezüst- és bronzérméről. A koronát mindenre a 21 éves Jürgen Haase futása tette fel. Az NDK csapatában mindenki tudta, hogy Jürgen egy betegség miatt nincs nagy formában, de mindenki tudta azt is, hogy ez a fiatal, küzdőképes futó mindent megtesz majd azért, hogy ne okozzon csalódást sem saját magának, sem szurkolóinak. Okos, megfontolt, taktikus futása azonban minden várakozást felülmúlt. Jürgen nagyon bölcsen gondolkozott: „Tudom, hogy 28:15 körül kell futnom, de azt is tudom, hogy erre csak egyenletes iramban vagyok képes. Éppen ezért tartózkodnom kell minden beleerősítéstől.” És így is cselekedett. Csak egyszer került kritikus helyzetbe, amikor Roelants, a táv felénél tetemes előnyt szerzett magának, de Haase megfontolt tempóval ezt az akadályt is leküzdötte. „Most pedig szeretnék jól szerepelni 5000 m-en is, amelyen Jazy, Norpoth és Mecser nagyon kemény ellenfélnek ígérkezik” — mondta Haase bajnoki nyilatkozata végén és már sietett is az NDK televíziós kamerái elé, ahol hazájában már százezrek várták izgatottan megjelenését. Eberhard Bock, a Deutsches Sportecho (Berlin) munkatársa A 10000 méter átalakulóban van Gaston Roelants, az Európa-bajnokság 10 000 m-es futószámának 90 százalékos esélyese vereséget szenvedett. Indokolt volt ez? Igen. Először is azért, mert Roelants közepes formában érkezett Budapestre, az EB-t megelőző utolsó hetekben nem sikerült híres nevéhez méltó eredményeket elérnie, másodszor pedig, mert a győztes és a második helyezett, vagyis Haase és Mecser, még egy jó formában levő Roelantsot is legyőzött volna. A két említett futó ragyogó utolsó köre minden esélytől megfosztottavolna Roelantsot, akinek egy győzelemhez legalább 30 méteres előnnyel kellett volna rendelkeznie az utolsó 400 méteren. A verseny egyébként mintaszerű volt a maga nemében: a második 5000 gyorsabb, mint az első. Szerintem ugyanis a jövőben éppen ilyen irambeosztással fogják majd megdönteni a világcsúcsokat, ilem pedig úgy, hogy túl gyors kezdő iramot diktálva, már az elején kifulladnak. Jim Ryan és Kemper 800 m-en már megmutatta az utat. A stonperem 14,17-et mutatott 5000 m-nél. A versenyben levő futók jelenlegi képességeit látva, ideális részidő volt. Úgy hiszem ugyanis, hogy pillanatnyilag sem a kétségtelenül legjobb Haase, sem Mecser Lajos nem képes 28:100-nél jobb időre. A bizonyíték, egyikük sem tudott válaszolni Roelants szökésére 6200 m-nél, vagy legalábbis közvetlenül nem, ami azt bizonyítja, hogy már szinte iramképességük maximumán voltak. Szerintem a 10 000 m-es verseny átalakulóban van. Haase 21 éves, Mikityenko pedig 22. A fiataloknak ez az előretörése azonban bizonyos szempontból nyugtalanító is. Az atlétika történetében már számos példa volt arra — csak a kanadai Kiddet említem —, hogy fiatal korban kiégtek a nagy reményekre jogosító tehetségek Remélem azonban, hogy ezek a fiatalok nem jutnak hasonló sorsra ,és beszélhetünk még róluk két év múlva, a mexikói olimpián is. Roger Moens volt világcsúcstartó, a belga tévé munkatársa egy nafifia. Az eső, amikor igazán rákezdett, kiűzte a gödöllői edzőpályákról a versenyzőket. De hát mennek ebédelni, lézengenek a hallban. Az NSZK-beli Karin Kosier megjegyzi, hogy ez a kellemetlen idő nagyon elálmosítja az embert. Mintegy igazolásul, nagyot ásít, amiből nevetésre vált át. Az angol fiúk igyekeznek ugyanis a kijárat felé esőkabátban. Rettenetesen meghízott mindegyik. Persze, mert a kabátokat belülről a szobáikból hozott párnákkal bélelték ki. Ágyneműt a házból kivinni, természetesen nem lehet. „Ezekre akartunk ülni a Népstadionban” — mondják ártatlan képpel. „Akkor pláne nem.” — Kiss Antal Épp hogy befejezte az ebédjét, pihenni indult. — Fáradt? — Nem különösebben. Csak pihentetem a lábam. Szeretnék annyira rendbe jönni, hogy 50 km-en is a siker reményében indulhassak. — Ma még nem menne? — Hát.. . Nem! — A tegnapi 20-on viszont nagyszerűen versenyzett. — A körülményekhez képest, azt hiszem, nem rosszul__ __ 777 — A tavasszal szerzett sérülésem miatt tudniillik mindössze 2 hónapom volt igazából a felkészülésre, és tulajdonképpen még abban sem lehettem biztos, hogy végig bírni fogja a térdem. — Így állt rajthoz? — Ezért kezdtem óvatosan. Az első 10 kilométeren nagyon vigyáztam. — És aztán? — Tíz és tizenöt kilométer között már nagyon jól éreztem magam, ezen a szakaszon jobb időt is mentem, mint Lindner. A helyzetem is kedvező volt. Úgy harminc-negyven méterenként mindig volt valaki előttem, akit le kellett húznom. Tizenöt kilométernél értem el oda, hogy előttem senki, mögöttem senki. Már persze érzékelhető távolság Igon belül. Elég nehéz ilyenkor biztosan tartani az iramot. — Ez volt a kritikus pillanat? — Csak az egyik oldalról. Mert egyébként amikor elérem a 16— 17 kilométert, akkor már nincsen baj. Aki mögöttem van, az ott is marad, az előttem levőkből pedig még általában be szoktam fogni néhányat. " Munkácsi Antónia Stugner Judit a szó szoros értelmében a hóna alatt viszi néhány lépést az első nap egyik legkellemesebb meglepetésének okozóját. — Az olimpia óta most futott először pompásan. Valami titok bújik meg emögött? — Nem, semmi titok nincs. — Csak remekül tudja időzíteni a formáját a kétéves periódusra? — Nem tudom, hogy van ez. Hiszen a legutóbbi versenyeimen olyan gyengén ment. . . — Semmi biztató jel nem volt az Európa-bajnokság előtt? — Valami igen. Edzésen 200- on futottam huszonnégy kettőt, háromszázon pedig harminckilenc egyet. — Négyszázon persze nem futott? — Nem. — Milyen elképzeléssel állt oda a rajthoz? — Iharos Sanyi (Munkácsi edzője) azt mondta: úgy fussak, mintha csak 200 métert futnék. Kezdjek ugyanolyan erősen, mert semmi bajom nem lehet. Ha lassan kezdek, akkor is elfáradok majd a végére,meg így is.. . Különben a papírforma szerint csak mint a legjobb negyedik kerülhettem volna tovább... — Ezt a papírformát alaposan felrúgta. A második legjobb időt futotta az előfutamok során. Nagyon ideges volt? Mire emlékszik attól kezdve, amikor leült a jelentkezési helyen?: — Attól kezdve semmire. Pokolian izgultam. Csak mentünk, letettem a rajtgépemet... Még kipróbálni is elfelejtettem, hogy jól szögeztem-e le. Aztán úgy emlékszem, arra gondoltam, hogy éppen az előttem levő futamban Szentelek! Sára, amikor kipróbálta az övét, megbotlott és bukdácsolt, és most talán jobb is, hogy én nem próbáltam ki... — Meddig tartott az idegessége? — Az „Elkészülni’Mg. Azzal mindig vége. Ott már csak a verseny van. Serényi János — Egészen frissen futott célba a hetedik helyen. Már persze amilyen friss lehet valaki a tízezer végén. — Valóban nem voltam különösebben fáradt. Talán ha kicsit öregebb róka vagyok, akkor elcsípem a hatodik helyet is. Tavaly futottam életemben először tízezer méteres versenyt... ... __ Most a legkellemetlenebb pillanata? — Elég hamar, úgy négyezer méter körül fogott el a „rosszullét”. Fáradtnak éreztem magam, küszködtem, hogy egyáltalán tovább fussak. Ez így szokott lenni, ötezer méterre tizennégy harmincat szerettem volna futni, s amikor hallottam, hogy ennyi volt, teljesen magamhoz tértem. Innen már — — Ekkor jön az az időszak, amikor már csak a versenyzésre, taktikázásra gondolhat? — Igen. Már mindent jól láttam, számoltam az előttem levőket, kombináltam. Azt tudtam, hogy vezetnem nem szabad, én még kis ember vagyok ebben a mezőnyben .. . De harcolni harcoltam. Amikor még két kör volt hátra, és megláttam közvetlenül magam előtt Roelantsot, meglepődtem. „Roelants”, itt van?! Roelants, vagy nem Roelants, el kell hagynom, elhagyom ..Talán ha mindig ki tudtam volna lesni azt a bizonyos pillanatot. .. Életem első nagy világversenye volt. — Mécsért látta verseny közben? — A kanyarokban mindig őt néztem. Óriási harcot vívott, így belülről, gyönyörű verseny volt. Nyilván ezért tetszett azoknak is, akik kívülről nézték. Dávid Sándor A VERSENYIRODÁBAN... A versenyirodába futnak össze a szálak, innen irányítják mindazt, ami az EB alatt a Népstadionban történik. Lázas munkában Nyirő György, a MASZ főtitkára, két segítőtársa Németh Magdolna és Tolvaly Anikó, szemben velük P. Stasanno, az Európabizottság olasz tagja. ESŐCSEPPEK Eső, eső, eső . .. Víz mossa a salakot, a gyepszőnyeget, az esélyeket, a terveket. Hogy milyen nagy szerepe van a napsütésnek, csak ilyenkor tudjuk értékelni igazán, amikor félig homályba borul a pálya. Ha az Európa-bajnokság megnyitója színes képes levelezőlaphoz hasonlított, akkor a második eső áztatta nap úgy tűnt, mint egy rosszul előhívott sötét film. De azért a verseny nem állt meg, és izgalomban sem volt hiány. A délelőtt reménykedéssel telt: „hátha kiderül” ... Nem derült ki. Inkább tovább borult. És a nézőtéren feltűntek az első délutáni nézők. cA tujók alatt A nézők alapjában véve nem is bíztak abban, hogy megváltozik az idő. Esőkabátok, sálak, sapkák és ernyők alatt sok-sok újságpapírtól bástyázva vágtak neki a délutáni programnak. Vajon mi hozza ki a nézőt ilyen reménytelen időben? — Mi más, mint az atlétika őszinte szeretete. Hiszen a mai nap nem ígérkezett „magyar napnak”, de az ember, ha esőfüggönyön keresztül is, mégiscsak kiváncsi a kiválóságokra, és a papírformától függetlenül bízik a magyarokban. És nem is csalódtunk, így szólt az „abszolút” néző, aki nem ismerős, nem rokon, nem atléta. Bognár Péter egy a Népstadion szerdai eső áztatta, de rendkívül lelkes nézői közül. Csíclés keserűck Bizony, a rossz idő nemcsak a várható eredményeket befolyásolta, hanem a születendő fényképeket is. Keseregtek is a fotósok, de kiváltképp a csehszlovákok. — Milyen lesz a kép Dáné féről ? Jó előre elkészültek a felvételek a csehszlovákok kitűnő diszkoszvetőjéről, amint beszélget, amint félve őrzött sportszerét csomagolja, de hát ez mégsem volt az igazi... Danek balsejtelmektől gyötörve így vigasztalta a fotósokat: — A legrosszabb képnek is örülnék, ha a győzelmi emelvényen ábrázolna ... Tso kiói nap Röviden így jelölhetjük az EB szerdai napját, emlékezve arra a tokiói versenynapra, amikor zuhogott az eső és nagy tócsák álltak a pályán. A 400 méteres gátfutók gyülekeztek a rajthelyhez és az első futamban induló Sherwood megjegyezte: — Hm, ... nem reméltem, hogy végül akadályfutásban fogok indulni... A 100 méteres női síkfutásban főszerepet játszó lengyel Ustyok így fordultak egymás- hoz a középfutam után: — Mit úsztál 100-on?... J Ők nyugodtan tréfálkozhat- nak, az ő esélyeiken aligha ronthat a pálya vagy az eső. Trendég a sajtóközpontban A vizes Népstadionban a sajtóközpont az oázis. Fedett, világos, modern és itt minden az újságírók kényelmét, munkáját szolgálja. Az iró-gépek, a televíziókészülékek és a sokszorosított eredmé- nyeket kézbesítő kis sport- iskolás gyerekek. Szerdán délután itt tett rövid látogatást Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Kérésünkre a következőkben összegezte benyomásait: — Tetszett a sajtóközpont nyüzsgő forgataga, a modern környezet, a modern technikai berendezés, amellyel elégedettek lehetnek a külföldi újságírók is. Csak elismeréssel nyilatkozhatom a sajtóközpont megszervezéséről. Közben kattognak az írógépek, Párizs, London, Moszkva jelentkezik a telefonközpontban. 630 külföldi és mintegy 160 magyar tudósító repíti vággá a budapesti atlétikai EB híreit, eredményeit.Réti Anna 1 Csütörtök, 1966. szeptember 1.3 Homenkov, az IAAF Európa Bizottságának alelnöke: - Meglepett a közönség nagy szám a Nagyon örülök, hogy jelen lehettem az ünnepélyes megnyitón, felemelő érzés, a szépség diadala volt. Örvendetes az elért csúcs: 30 ország atlétái jelentek meg a Népstadionban, hogy összemérjék tudásukat, számot adjanak fejlődésükről. A közönség igazi hozzáértéssel kísérte a versenyeket. Meglepett, a közönség nagy száma az elsőnapi versenyeken. A magyar államférfiak jelenléte a megnyitón ismét bebizonyította, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak Magyarországon a testnevelésnek és a sportnak. Az első napon a kedvező időjárás hozzájárult a színvonalas eredmények eléréséhez. A keddi versenynapon a fiatalok kerültek a dobogó legmagasabb fokára. 10 000 méteren a küzdelem rendkívül érdekes volt, s a közönség is nagy hozzáértéssel kísérte az élboly versengését, biztatásban sem volt hiány, örülök a fiatal Mikityenko értékes harmadik helyének. Első nagy nemzetközi versenyén igazolta tehetségét. A legnagyobb örömet természetesen ugyancsak a fiatal Csizsova okozta, biztos győzelmet aratott. Tetszett Szmaga, aki a legtechnikásabb gyaloglónak bizonyult. — Nagy sikert értek el az NDK-s versenyzők, akik először szerepeltek az Európa-bajnokságon önálló csapattal, bebizonyítva, hogy nem volt igazuk azoknak, akik eddig akadályozták a két önálló német csapat szereplését. __ Szeretnék gratulálni a magyar rendezőknek a zökkenőmentes lebonyolításhoz, és bízom további jó munkájukban. Mi volt Odlozillal ? Az nap előfutama már sok neves ,,áldozatot’* követeltek a versenyzők közül. A legnagyobb meglepetésnek mégis az számított, hogy Odlozil, a csehszlovákok olimpiai ezüstérmes 1500-as futója előfutamából nem került a döntőbe. Nemcsak a csehszlovák, hanem más újságírók is vallatóaa fogták az ismert futót. — A baj még Prágában kezdődött — mondta. — Az elutazásom előtt meghűltem, de nem törődtem vele és nem kezeltettem magamat. Itt az utolsó napokban már nem ment az edzéseken, fájt a torkom, légzési nehézségeim voltak. Kedden, a bemelegítéskor, amikor repülőzt mnk Hoffmannal, mindig könnyen otthagyott. Némi esélyem a továbbjutásra csak akkor lehetett volna ha végig próbálok az élen futni erre azonban valahogy nem volt erőm. Egyetlen vigaszom, hogy ha mégis sikerült volna a továbbjutás, jelenlegi formámban úgy sem játszhattam volna a döntőben szerepet — tette hozzá szomorúan. A keddi második legnagyobb meglepetés a diszkoszvető Napfund kiesése volt. A svédek hatalmas termetű dobását sokan az emelvényre várták és a selejtezőben nem bírtaz 55 méteres szinttel sem. Még szerdán sem tudott magyarázatot találó kudarcára. — Nem értem, nem értem — hajtogatta . A bemelegítéskor könnyen dobtam 57 és fél körül. Hiába, az idegeim cserbenhagytak ... Haglundnak úgy látszik, nincs szerencséje a világversenyeken. A tokiói olimpia selejtezőjében — háromszor kilépett! Mecser a világranglista nyolcadik kedénye Az EB első napján Mecser Lajos megjavította tavaly Roelants mögött, Oslóban elért csúcseredményét és ezzel az idejével a nyolcadik helyre került az eddigi ,,örök” világranglistán. A sorrend jelenleg a következő 27:39-a Clarke (ausztrál) 1965 28:10.6 Roelants (belga) 1965 28:12.6 Haase (NDK) 1966 28:17.6 Mills (amerikai) 1965 28:18.2 Bolotnyikov (szovj.) 1962 28:22 Dutov (szovjet) 1965 28-24 8 Damoudi (tunézaiai) 1964 28:27 Mecser (magyar) 1966 28:29.8 Ivanov (szovjet) 1965 28:30.4 Kuc (szovjet) 1956 A keddi döntőben kitűnően megállta a helyét Szerényi János is, aki a ..huszonnegyedik órában” érte csak el a nevezési szintet. Most közel félperces javulással hosszútávfutóink közül negyediknek áttörte a 28 perces határt!