Népsport, 1966. október (22. évfolyam, 203-224. szám)

1966-10-02 / 203. szám

t jelents... Megindult a vívóidény Szolnokon B. Nagy Pálról nemcsak, azt tudja az újságolvasó, hogy két nap múlva elindul a magyar küldöttséggel Mexikóba. A válogatott pár­bajtőrvívó Szolnokon nevelkedett, és néhány igen szorgalmas társá­val együtt a lelke annak a kis kollektívának, amelyik a vidéket a magyar vívás élvonalában képviseli. Ne gondolják azonban azt, hogy csak B. Nagy Pál jelenti a vívósportot a Tisza partján. Az iskolai tanév megkezdésével a Szolnoki MÁV megindította vívóiskoláit is. Három ilyen létezik és ezekben esztendők óta egyre láthatóbban bon­togatják szárnyaikat a szolnoki vívóutánpótlás képviselői. Szentist­­vány József a Verseghy Ferenc Gimnáziumban, Platényi Mihály pe­dig az Abonyi úti Általános Iskolában foglalkozik a kezdőkkel. A ha­ladóknak szintén az Abonyi úti iskola adott otthont, G. Kiss Gyula és Demecs Béla irányításával készülnek már komolyabb versenyek­re. A szakosztály 110 tagja közül 75 13 és 15 év közötti. Ilyen létszám­mal még a fővárosi vezető klubok közül is kevés működik. Biztos, hogy legerősebb vidéki vívó-szakosztályunk a Szolnoki MÁV gárdája *— amilyen lelkesedéssel kezdte és folytatja az utánpótlás nevelését­­— továbbra is a hírnevéhez méltón szerepel majd a most kezdődő vívóidény versenyein. Kijelölte a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség az októ­ber 22— 23-án Dunaújvárosban megrendezendő vidéki „Tized­­bajnokság férfi és női verseny­zőit. Férfiak: Horváth dr., Ara­tó, Koron ic© Balázs (Pécsi Urán), Balázs M., Horváth T., Ivusza (Kaposvári MTE), Engi, Tálas (Miskolci MTE), Horváth (Duna­újvárosi Kohász). Nők: Nagy M., Gratzl, Szekér (Szomba­thely), Bódis, Vinczéné, Szereczné (Ka­posvári MTE), Tarlócz (Szombat­­helyi Cipőgyár), Pányoki (Debre­ceni MTE), Szennyes (Eger), Bá­lint (Dunakeszi). Új nevet kapott a Maracana. A világ legnagyobb stadionját, a 200 000 nézőt befogadó, Rio de Ja­ne­iró-i Maracana -stadion Gu­anabara állam parlamentjé­nek határozata értelmében a Mario Fulho nevet kapta. A par­lament így akar tisztelettel adóz­ni a Jornal des Sporté© 58 éves korában elhunyt főszerkesztőjé­nek. Mario Fulho életének je­lentős részét ugyanis a labda­rúgásnak áldozta. Húsz országból mintegy 140 versenyző indulására számíta­nak a rendezők vasárnap Kas­sán a 36. béke­maratoni verse­nyen. A biztos indulók közé tartozik Kilby, Wood, Alder (brit), Lange (NDK), Ihaksi (finn), Musztapics (jugoszláv), Bogusz (lengyel), a Balkán-baj­nok Akcar (török) Jutaka (ja­pán), a hazaiak közül Kantorek és Chudomel. A csapatversenyt kéttagú csapatok részére rende­zik. Csigolyatörést szenvedett Marga, a brazil labdarúgó-válo­gatott kapusa a Botafogo—Cam­­po Grande mérkőzésen, s így hosszú időre harcképtelenné vált. A most következő héten lesz a premierje Magyarországon a Nemzetközi Birkózó Szövetség által 1967. január 1-től beveze­tésre kerülő két új szabálynak. A 17 és 18 évesek ellenőrző ver­senyén már háromszor három percig tart majd a küzdelem, és az új súlyhatárok osztják fel a mezőnyt, azok, amelyek pél­dául a jövő évben először meg­rendezésre kerülő ifjúsági vi­lágbajnokságon is érvényben lesznek. Október egyébként az ellenőrző versenyek hava a bír­­kózósportban: az említett ver­senyt követően a 14 —15 évesek, majd a hónap végén a 16 éve­sek mutatják be, hogyan hasz­nosították a nyarat. ízléses, kisméretű plakátok hívják fel az autóbuszokon a labdarúgás híveinek a figyelmét a szerdai kettős mérkőzésre, a Vasas — Sporting Lisszabon és a Ferencváros — Olimpija Ljubljana találkozóra A kétrészes, emblé­mával díszített plakát — méltó a két nagy mérkőzéshez és di­cséri tervezőjét is. Távirat érkezett Romániából a Magyar Birkózó Szövetség cí­mére. Sikerült megfelelő idő­pontot találni a román és ma­gyar szabadfogású válogatott összecsapására. Eszerint az ok­tóber 14 —16 között a bulgáriai Jambolban, a Dán Kolov-emlék­­versenyen résztvevő gárda újabb erőpróbájára november 18—20 között kerül sor Romá­niában. A BLSZ elnöksége a sportkö­rök képviselőivel közösen megál­lapította az NB ifjúsági csoport­ja elmaradt mérkőzéseinek idő­pontjait. Október 5-ig le kell ját­szani a Tatabánya—III. ker. TTVE, október 12-ig a Bp. Hon­véd— FTC, a Tatabánya—MTK, ok­tóber 20-ig a BVSC — FTC, a Bp. Honvéd —III ker. UTVE, az MTK — Ú­j­pesti Dózsa, mérkőzé­seke­t. November 10-ig* a III. ker. UTVE — MTK, az Újjpesti Dóz­sa—Bp. Honvéd találkozókat. A Dorog— Vaea© Izzó mérkőzésnek még nincs időpontja. , Október utolsó napjaiban Han­noverben é© Mannheimben ke­rül sor a magyar—nyugatnémet válogatott ökölvívó-találkozóra. A nyugatnémetek már összeállí­tották a magyarok ellen szok­ tó­ba lépő együttesüket. A csapat tartalékosan szerepel ellenünk, hiszen a legjobb négy nyugat­német ökölvívó a mexikói pró­baolimpián vesz részt. „ÖJM csapattal állnak ki a svédek október 5-én Bécsben az osztrákok elleni barátságos lab­darúgó-mérkőzésre. Válogatott­jukban helyet kapott két újonc, Selander és Lundblad a másod­­ligás Turesson és J. Karlssson, továbbá a jelenleg a holland Feljenoord csapatában játszó Kindvall összekötő. A Jégkorong-válogatott cseh­szlovákiai edzőtáborozásáról már hírt adtunk olvasóinknak. A válogatott téli felkészülése mellett egyelőre az átigazolások okoznak izgalmakat a jeges ber­kekben. A hírek eszerint külö­­n Bo Vörös Meteor gyen­gül meg, hiszen az FTC-be tartó Cziegler-fivérek mellett a kiváló középcsatár, Rozgonyi is új sportkörbe, a BVSC-be készül. Rosszul megy a svájci Ser­­vettenek. Ezért most Guttmann Bélát, a jelenleg Ausztriában élő magyar származású edzőt szerződtették le. A 67 esztendős szakember elvállalta a megbíza­tást. Visszalépett a francia labda­rúgó-válogatottnál viselt tisztsé­gétől Jose Arribas, a Nantes, a bajnokcsapat edzője. Jean Snel­­lával együtt csak a budapesti mérkőzésire vállalt tisztséget. A Postajavító WSC —Erzsébeti Spartacus BLSZ I. o. labdarúgó­­mérkőzést a BLSZ elnökségének döntése alapján október 13-án, csütörtökön, köze© rendezésben kell újra játszania a Wekerlete­­lepen. A Fiorentina hétfőn délután 13 óra 50 perckor a MALÉV római járatával érkezik Buda­pestre, s autóbusszal utazik to­vább Győrbe. Prágába utazott Honti György, az MLSZ főtitkára — a labda­rúgó KK ülésére. Olaszországba utaznak a cse­peli röplabdázók. Az olasz szak­­szervezeti sportszövetség meg­hívására október 13 — 18-a kö­zött a Parmában, Messinában és Reggio Emíliában rendezendő tornán vendégszerepelnek a cse­peli fiúk. Lázár Lajosnak, a Cse­pel SC elnökének vezetésével, Antalpéter Tibor edző társaságá­ban 11 játéko­s utazik Olaszor­­szá­gba. Herbert Kunze, 57 esztendős düsseldorfi ügyvédet választot­ták az 1972. évi müncheni nyári olimpia szervező bizottságának főtitkárává. Kunze az NSZK Olimpiai Bizottságának admi­nisztratív elnöke és az NSZK sportszövetségének pénztárosa. Az olimpiai sajtószolgálat veze­tője a 61 esztendős Artur J. Kaser lett, aki 1954 óta a Daim­­ler-Benz cég sajtóosztályát ve­zeti. A Sporting Lisszabon már pénteken este lejátszotta a va­sárnapra kisorsolt mérkőzését, a pontnélküli San Joanense el­len 4:1 arányban nyert. A Va­sas szerdai, BEK-beli ellenfele ezzel lényegesen javított bajno­ki helyzetén. Időjárás. A Meteorológiai In­tézet jelenti szombaton este: eny­he idő. Várható időjárás vasár­nap estig: helyenként még eső, zivatar. Enyhe idő. A záporok ideje alatt időnként kissé meg­élénkülő, változó irányú szél. Reggeli párásság. Néhány he­lyen, elsősorban a nyugati me­gyékben, köd. A hőmérséklet alakulásában lényeges változás nem lesz. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet 19 — 24 fok között. (MTI) 2Vasárnap, 1966. október 2. NflQY versetoty- nagy A nemzetközi sportsajtó so­kat ír, hol elemzően, hol szub­jektív benyomásokat rögzítve a 16. dortmundi tornász-világbaj­nokságról. Most én is szeretném visszaidézni nem is annyira a nagy verseny légkörét, mint inkább a nagy verseny néhány nagy szereplőjét. IGÉRET Az NDK tornászlányairól az edzéseken látottak alapján so­kat beszéltek. Sok nehéz és fő­leg új gyakorlatelemet mutattak be. A kérdés mindössze az volt, hogy lesz-e bátorságuk a teljes programmal szerepelni az „elő­adáson” is. Egy csöpp megingás nem fokozza-e gátlássá a me­részséget? Erik­a Zuc­old gerendája állt az érdeklődés középpontjában. A csapatbajnokságon a szabadon választott gyakorlatok során szé­pen dolgozott, de kicsit leépí­tett a programjából. Ez is elég volt azonban ahhoz, hogy a v vi­­lág hat legjobbja között ver­sengjen gerendán. Két kisebb egyensúlyvesztéssel kezdte gya­korlatát. Ez többnyire megszab­ja a további bátorságot. De nem Zucholdét! Következett hátra cigánykerék és — magas flik a gerendára. És itt az utolsó ra­gon van a hangsúly! — Ó, mégis megcsinálta! — szisszentek fel tornászok és né­zők. A gyakorlat után sokan gra­tuláltak Erikának. Elsőnek ed­zője, aki nagy tettnek könyvel­te el, hogy a gyenge kezdés után volt bátorsága a legnehe­zebbet megcsinálni. — Megígértem — válaszolni Erika, mintha ez tornában a vi­lág legtermészetesebb és leg­­magától értetődőbb dolga lenne. Hja, könnyű ilyen szótartó tor­nászokkal versenyezni... KÉRÉS Dortmundban annyi hivatásos és amatőr filmes gyűlt össze, hogy belőlük több nagy vállala­tot lehetett volna létrehozni. Minden tornaszenzációt lencse­végre akartak kapni, ezért kö­röztek véget nem érően a West­­falenhalléban. Talajtól gyűrűig, gerendától nyújtóig. Az utolsó nap befejeződött a vándorlások kora. A rendezők legalábbis ezt közölték a filme­sekkel. Akik azért tovább nyü­zsögtek az egyes szereket elvá­lasztó alagutakban. A rendező­ség ekkor mikrofonon keresztül kérte fel őket, hogy csak azok a filmesek és fotósok maradjanak, akiknek erre engedélyük van. Mindenki maradt. Kérni lehet. Teljesíteni? Nem kötelező... MÉG MEXIKÓ! Látva a fiatal és rendkívül erős, ütőképes szovjet férfi­együttest, az az általános véle­mény alakult ki, hogy a két öre­get, Sahlint és Tyitovot még­sem kellett volna szerepeltetni. Sahlin neve és tornászegyénisé­­ge ennél több, mintsem leront­ja gyengébb eredménnyel. Ez volt a külföldiek vélemé­nye. És a Sahliné ? — Még Mexikóig tornászom. Azután? Inkább eltöröm a ke­zem ... Ilyen nehéz hát abbahagyni, megnősült. És ahogy az Japán­ban szokás, felvette a felesége nevét. Ilyenformán azonban nem megnősült, hanem — férjül ment__ KÉT MÁRKA Sok mindennel mértek már nagy teljesítményt. Dicsérő jel­zők felső fokával, ajándékok­kal, sőt nem kevés alkalommal pénzzel is. Ez utóbbi azonban már a profi sportvilág árfo­lyama. Natalia Kucsinszkajának, a szovjetek 17 éves aranylányá­nak is sok mindenhez lehet hasonlítani teljesítményét. Ta­lán az rá a legtalálóbb: min­den szeren csupa derű. Viha­ros jókedve uralta a tornaver­senyt, sikere még ellenfeleit is mosolyra derítette. Olyan ked­vesen, annyira szívből tudott örülni. Hans Lübke, az NSZK állam­elnöke is szívélyesen elbeszélge­tett Natáliával. Először átnyúj­totta neki a Dortmundról szó­ló képeskönyvet. Azután má­sodszor, azután harmadszor ... Mindahányszor az első három helyezettet felvitték hozzá. Ne­gyedszer már nagy zavarban volt, hát adott Natáliának két márkát. Gondosan vigyázott rá, hogy Natáliát nehogy profi vád érje... Réti Anna FÉRJÜL MENT Japán szokás, hogy ha vala­ki megnősül, a felesége nevét veszi fel. Éppen fordítva, mint ahogy az az egész világon szo­kásos. Ezt a szokást csak keve­sen ismerik. Éppen ezért volt roppant furcsa, hogy a világ­hírű tornász Jamasita, Macsuda néven indult. Amikor erről a névcseréről érdeklődtek, a ja­pánok elzárkóztak a felvilágo­sítás elől. Csak a banketten oldódott meg a nyelvük. Endo ekkor mesélte el az asztal sarkát za­vartan bámuló Jamasita név­cseréjének történetét. Amely nem több és nem kevesebb. Még egyszer a röplabda-válogatott tizedik helyéről Három hete, hogy véget ért a csehszlovákiai röplabda-világ­bajnokság, de röplabdaberkek­ben még ma is széles körben vitatkoznak a magyar csapat 10. helyéről. Különböző vélemé­nyek, megállapítások hangzanak el, amelyeknek többsége az őszinte segíteni akarást tükrözi. Úgy vélem, erre a segítőkész­ségre szükség van, hogy csapa­tunk játékában mutatkozó fo­­gyatékosságokat közös erővel megszüntessük s a jövő évi Európa-bajnokságon kiharcol­juk a mexikói olimpián való részvétel jogát. Az utóbbi években a világ­­versenyeken elért eredményeink azt mutatják, hogy válogatott csapatunk játéka egy helyben topog. Amíg az 1964-es olim­pián 6., az 1965-ös világkupán 7., addig az 1966. évi világbaj­nokságon már csak a 10. helyen végeztünk. Igaz, sokszor a he­lyezés nem ad reális képet egy csapat játékáról, mert jó játék­kal is lehet 7., vagy 10. helyen végezni. Tényként kell elfogadni azt is, hogy az utóbbi két vi­lágversenyen sorsolásunk nem volt kedvező. De nem lehet azt törvén­y­s­ze­rűk­én­t elfo­ga­d­­n­i, hogy ha három közel egyforma képességű csapat kerül egy csoportba, akkor mindig a ma­gyar csapat az, amelyik nem tud e csoportból továbbjutni. Sajnos, ez történt a tavalyi vi­lágkupán és most a világbaj­nokságon is. — sáncolá­s, feladás stb. — Mi­ alig tudtunk kettős sáncot létre, hák csúsznak. Például a Kínai hozai­ Népköztársaság elleni mérkőzés Véleményem szerint ebből sem a hihetetlenül gyors, szúrt mindjárt következik az első terv feladásokra még a széleken is­nivalónk. Mi jellemezte együttesünket­­ A magyar válogatott erőnléte-e­lég jól felkészült a világbajnok­ságra. Valamennyi játékos végig­bírta a sorozat mérkőzések fizi­kai megterhelését, állóképessé­gük a kívánt szinten mozgott. A játékosok lelkesedése, küzdeni akarása pédamutatónak mondha­tó." Minden mérkőzésre komo­lyan, becsületesen készültek, buzdították, segítették egymást. A mérsékelt teljesítmény­eik­et te­hát nem a fentiekben kell keres­ni. Úgy vélem azonban, hogy a pozitívumok elismerése mellett most minden­ekelőtt ez a felada­tunk, hogy a meglevő fogyaté­kosságokat tárjuk fel, és azok megszüntetésére összpontosítsuk erőnket. A világbajnokságon részt vevő ellenfeleink játékára egy-egy játszma kezdetétől a befejezé­séig az állandó mozgás, a figye­lem összpontosítása volt jellem­ző, amely kiváló technikai fel­készültséggel párosult a taktikai felada­t vé­grehaj­tása érdekében. A mi játékunkat ezzel szemben játszmán belül is a megsza­kít­o­tt s á­g jellemzi. Játéko­saink egy-egy labdamenet befe­jeztével ,,kikapcsolnak”, mozgás helyett leállnak, gyengül az össz­pontosított figyelem. E játékfel­fog á©b­ás szinte törvényszerűen következik, hogy a következő labdamenetre a szükséges moz­gás- és figyelem-összpontosítás megkésik, az egész játék lassú­vá válik, állónak tűnik. Az ered­mény pedig az, hogy az egyes technikai elemek végrehajtásába felgyorsítani csapatunk játékát. A lehető legrövidebb, időn belül hozzá kell kezdenünk­ a gyakor­lati megvalósítás­ához annak, hogy az edző a maga közremű­ködésével szabja meg és irá­nyítsa az edzés ritmusát, így az edzéseken sokszor gyakorolt sok mozgásos megoldások jellemzik majd a mérkőzéseiken is a csa­pat játékát. Az idei világbajnokságon azok a csapatok szerepeltek eredmé­nyesen, akik egy-egy technikai elem végrehajtásában kiemelke­dőt nyújtottak és a többi csa­pat fölé emelkedtek. Ilyen volt az NDK csapatának sáncolása, a csehisz­l­ováik csapat m­e­zőn­y­m­un­­­kája stb. A mi csapatunk ezen a világversenyen nem tudott e téren a többi csapat fölé nőni, sőt néhány területen még az át­lagszínvonalat sem értük el. Ilyen gyenge és sebezhető terü­letünk volt a sáncolás. Az ellenfél ütéseinek elhárításá­ban nem tudtuk kielégítő ered­ménnyel az új szabály­ adta le­hetőségeket kihasználni. Még az is előfordult, hogy a francia csapat elleni mérkőzésen 103 el­fogadhatatlan sáncolás mellett, mindössze csak 19 alkalom volt eredményes. Hosszú idő óta ma­gyarázzuk, hogy nincs igazi mezőnyjátékosunk , de a meg­oldás érdekében már keveseb­bet teszünk —, hogy a hosszú játékosok nem alkalmasak ered­ményes mezőnymunkára. Az NDK csapata bebizonyította, hogy a magas játékosok is nagyszerűen mezőny­eznek, ha azt kellően begyakorolják és ha a csapat egész játéka az állandó mozgásra épül, hogy a nyitásfogadások fej fölé vagy oldalra pattantak úgy, hogy a feladó játékosnak lehe­tetlen vol azt feltenni úgy, hogy abból eredménye© ütést hajtsanak végre. Számos eset­ben csak az ütő játéka,a hely­zetfelismerése és ütőtechnikája segített abban, hogy a labdát mégis eredményesen sikerült megjátszani. Úgy gondolom, hogy a játé­kosok egy részénél tapasztal­ható technikai fogyatékosságok meghatározzák másik megoldás­ra váró feladatunkat is: egyéni edzésterv alapján az egyesületi munka mellett a válogatottban is sokat kell egyénileg foglalkozni a technikai fogyaté­kosságok megszüntetésével, a különböző technikai elemek pontos és precíz végrehajtásá­nak begyakorlásával. A harmadik tennivalónk: a magyar csapat játékának továb­bi gazdagítása. Ez a világbaj­nokság azt bizonyította, hogy sportágunkban az erők nagy­fokú kiegyenlítődése ment vég­be és ez a folyamat a jövőben bizonyára tovább tart. Az üven kiegyenlített, mezőnyben pedig sikeresen szerepelni csak az az együttes képes, amelyik játéká­ban valamivel meg tudja ,,lep­ni" az el­etfeleket. Ilyen új tak­tikai elemeket vonultatott most fel az NDK az USA csapata az átlós ütések nagy százalékban való alkalmazásával. Kína é© Japán csapata a hihetetlenül gyors szúrt feladásokkal, a ro­mánok a két beállós, játékossal. A magyar csapat ezen a világ­bajnokságon nem tudta ,,meg­lepni" ellenfeleit, nem tudott, újat felvonultatni. A magyar röplabdasport je­lenlegi helyzetének reális felmé­réséhez azonban hozzátartozik az is, hogy a fenti fogyatékos­­ságok nemcsak a válogatott, hanem az NB-s csapatok játé­kára is jellemzők. Ahhoz pedig, hogy a válogatottban előre lép­hessünk, a klubcsa­pa­toknál folyó munkában, s ennek eredménye­ként a játékukban is válto­zásra van szükség. A szö­vetség elnöksége részletesen elemezte a magyar csapat játékát, a világbajnokság ta­pasztalatait s számos intézkedés megtészét határozta el a sport­ág színvonalának emelése, s benne a válogatott csapat bé­kának javítása érdekében. Tuda­tában vagyunk azokban annak, hogy eldrelépni !­­ak akkor tu­dunk, ha valamennyien össze­fogunk, ha mindenki, aki sze­reti e sportágat, a maga részét vállalja e nem kis feladat vég­­reha­jtásáhól. Huszár János a Magyar Röplabda Szövetség elnöke. De bizonyította a magyar Mol­nár is, aki több mérkőzésen a csapat egyik legjobb mezőnyjá­tékosa volt. Nyitásfogadásnál va­lamennyi csapat — a mi csapa­tunk is —, az alkarral való nyi­­tásfogadást alkalmazta. A részt­vevő csapatok egyik igen fon­tos erénye volt, hogy nyitásfo­­­­gadásaik puhán és pontosan szálltak előre a befutó feladó játékoshoz. A mi csapatunknál azonban elég gyakran előfordult. EMLÉKSO­ROK Nemrég temették el Schemscer Zoltánt, a legöregebb magyar vívóbajnokot, a magyar kardví­vás aranykorának egyik hősét. Ha végigtekintek hosszú ver­senyvívói pályáján, századunk első negyedének számos verse­nye elevenedik meg előttem, melyeken sokszor vetélytársként álltunk egymással szemben. Azok közé a vívónagyságok kö­zé tartozott, akikkel élmény volt harcolni, mert dicsőség volt ellene győzni, de nem kel­lett restellni a legyőzetést. Első versenyét 1905-ben vívta, s ettől fogva nem volt verseny hazánkban, illetve a monarchiá­ban, amelyről elmaradt volna. Kevés versenyző dicsekedhet olyan gazdag aratással, mint Schenker Zoltán. Számos baj­nokság szerepel győzelmi listá­ján, de amelyik versenyen nem lett első, azon is mindig kiváló helyezést ért el Tudása tetőpontján 1912-ben volt, amikor a krónikás azt jegyzi fel az évi beszámolóban, hogy ,,az olimpiai esztendő Schenker Zoltánnak termett sok babért’’. Stockholm előtt igen erős társaság ellen megnyerte a Keresztessy-verseny tőr- és kardszámát, megnyerte az oszt­rák tőr- és kardba­j­nokságot, a cseh kardbajnokságot, elsőként végzett Szegeden és még több versenyen ért el kitűnő helye­zéseket. A stockholmi olimpián az osztrákok elleni csapatmér­­kőzésen a döntő asszót ő nyerte meg és pompásan vívott a kard­o■zvémben is. Személyes élményeim voltak a szegedi versenyen vívott csa­ták, az osztrák bajnokságon (1913) való találkozásunk. Az első világháború, majd az utána elszenvedett hadifogság megakasztotta Schenker Zoltán diadalmas vívópályafutását, de már 1920-ban újból kilépett a küzdőtérre. Igen eredményes évek következnek. Sűrű egymás­utánban nyerte a tőr- és a kard­versenyeket, 1922-ben megnyerte a tőr egyéni bajnokságot — en­gem ütött el az elsőségtől. Münchenben igen nagy nem­zetközi kard­versen­yen nyerte el az elsőséget, 1924-ben újból a magyar tőrbajnokságot. Érdekes: magyar kardbajnokságot nem tudott nyerni, holott számos nagy, igen erős kardversenyen lett első. Hasonlít ebben a te­kintetben Mészáros Ervinre, aki szintén nem tudott magyar kard­bajnok lenni. Az oktató Utolsó versenyszereplése az amszterdami olimpia volt. Tőr­ben indult, de nem sikerült eredményt elérnie. Amszterdam után már nem versenyzett töb­bé. A vívástól azonban nem tudott elszakadni. Tanítani kez­dett és ami tudást egy hosszú diadalmas sportpálya folyamán összegyűjtött, igyekezett tanít­ványaiba átplántálni. A klasszi­kus, a művészi vívást tanította, azt vallotta, hogy semmiféle versenyzés kedvéért sem szabad a m­űvészi vívás törvényeit fél­redobni, önmaga verseny köz­ben minden mozdulatában töké­letes olasz—wienemeustadti is­kolát jelenített meg. Sohasem flesselt, tökéletesen védett, min­dig pengefogással indított, úgy, hogy neki elővágni nemigen le­hetett. A szakíró A vívás tanításán kívül vívó módszertani cikkeket írt, majd áttért a vívásról szóló szak­könyvek írására. Cikkei, bírála­tai a szakemberek körében fel­tűnést keltettek, nagy sikert arattak a tőrvívásról és a kard­vívásról megjelent művei, mert ezekben Schenker Zoltán, mint kitűnő író mutatkozott be. A könyvek nemcsak nálunk, ha­nem külföldi szakkörökben is méltó visszhangra találtak. Utol­só írása, „A világ vívás történe­te’’, több esztendő fáradságos munkájának eredménye, telje­sen készen, a kiadó fiókjában van. Remélhetően rövidesen a vívás barátainak rendelkezésére fog állni. Az utóbbi hónapokban gyak­ran felkerestem érdi tuszkulá­­numában. Nehezen tudott járni, egy karosszékben ült a nap ara­nyozta gyümölcsfák alatt és mindig a gyönyörű, gazdag múlt emlékeit idéztük fel. Egész élete munkában telt el. Vívószenvedélye szintén mun­kát, állandó pihenést nem isme­rő tanulást, gyakorlást igényelt. Utolsó hónapjait az a tudat ke­serítette el, hogy nem tud dol­gozni. Még sokat szeretett vol­na írni, és mikor legutoljára vol­tam nála, panaszkodott, hogy a teste fogja cserbenhagyni. Egy találkozás Ezen az utolsó találkozásunkon sokat beszélt a szovjet vívók bá­mulatos előretöréséről és ez­zel kapcsolatban egy kedves történetet mondott el háborús emlékeiből.­­ Az első világháború fo­lyamán 1916-ban a nagy Bru­­szilov-offenzíva alkalmával sok százezer társammal együtt orosz fogságba kerültem. Engem egy tiszti­­csoporttal a közeli katonai parancsnokságra kísér­tek, ahol egy németül beszélő tiszt hallgatott ki. Feltűnt nekem, hogy a tiszt gyakran felém néz, majd hoz­zám fordulva, megkérdezte: — Maga nemdebár Schenker főhadnagy? Emlékszik rám? — Nem, százados úr, nem emlékszem, de valóban Schen­ker a nevem. — Majd emlékeztetni fogom, jelentette ki mosolyogva. Mi 1912-ben a stockholmi olim­pián már találkoztunk. Egy csoportban vívtunk, de a ma­gától elszenvedett vereség el­ütött a továbbjutástól. Greifen­­felds vagyok, talán így már emlékezni fog. Azután halkan egy altisztnek utasítást adott és beszélgetésünk befejeztével áttessékelt bennünket a szom­széd szobába, ahol nagy örö­münkbe étellel, itallal megra­­kott asztal fonódott bennünket, elcsipázott, kiéhezett embereket. — Greifenfelds búcsút Intett és közeseette reményét. — Talán velemikor még ta­lálkozunk a Tóth Péter dr.

Next