Népsport, 1966. október (22. évfolyam, 203-224. szám)

1966-10-02 / 203. szám

TIT *­­ 1 Öt perc a Mexikóba készülő UJ Utakon ZSIVÓTZKY GYULÁVAL Az MTL kistanácstermének ajta­ján egymás után lépnek ki a mexi­kói előolimpiára készülő spor­tolóink. Köztük Zsivótzky Gyula, aki az EB óta nagyszerű eredmé­nyekkel szerepelt a hazai és kül­földi versenyeken. Ezt az alkalmat ragadjuk meg arra, hogy öt perc­re elbeszélgessünk az EB-ről, Mexikóról kitűnő atlétánkkal. — Az EB után nem volt előttem semmi célkitűzés — beszél az el­múlt három hétről. — Annyit min­den esetre az eredményeim mutat­tak, hogy az EB-re való felkészü­lésemet „eltoltuk’*, a forma ké­­sőbb jelentkezett, mint szerettük volna. Ez az októberi mexikói út is elég váratlanul jött, nem ké­szültem rá és azt sem tudom, hogy milyen ellenfelekkel találkozom az előolimpián. — Mi a fő cél a mexikói ver­sennyel kapcsolatban? — kér­dezzük Zsivótzky Gyulától. — Nekem a hosszú repülő úttal nincs gondom — válaszolja. — Amellett, hogy igyekszem jó ered­ményt elérni, természetesen megfi­gyeléseket akarok tenni, tapaszta­latokat szerezni a magaslattal az akklimatizálódással kapcsolatban és főleg azokat a technikai körül­ményeket akarom kiismerni, ame­lyek nagyon lényegesek a kala­pácsvető versenyeknél. Ezt az utat olyan hasznos benyomások szerzé­sére szeretném felhasználni, ame­lyek a következő két évben segí­tenek olimpiai felkészülésemben. — Hogyan akarja elfeledni a tokiói és budapesti vártnál mér­sékeltebb eredményeket? —tesz­­szük fel őszintén a közvéleményt is foglalkoztató kérdést. *­* Azt hiszem, elég nyersen fo­galmaztam, amikor azt mondtam, hogy „eltoltuk” a felkészülést — mondja nagyon nyíltan. — Ú­gy ér­zem, hogy az eddigi módszereim­mel nem tudok tovább fejlődni, ezek túlságosan egyhangúak már számomra. Más edzésmódszerek alkalmazására gondolok és ezeket magam kívánom összeállítani. Jö­vőre elsősorban részletfeladatok megoldására gondolok, különösen a lábaimat akarom megerősíteni speciális gyakorlatokkal. Lejárt az öt perc. Búcsúzunk. A formális szavak után még meg­kérdezzük: „Az új tervek vajon új munkamódszereket is jelentenek?” Mosolyogva válaszol: „Tudom, mi­re gondol... Lehet, hogy az új módszer számomra több, de az is lehet, hogy kevesebb munkát je­lent.” A szabályok is elavulhatnak A sport rohamos ütemben fejlődik. Mai kereteit holnapra kinövi. Napról napra új töme­gek kapcsolódnak be a sport­életbe, új igényekkel, új elkép­zelésekkel gyakran megválto­zott célkitűzésekkel. A mai sportok többségének még a századfordulón alkották meg a szabályait. Azóta a nem­zetközi szövetségek különböző kongresszusain imitt-axnott vál­toztattak, csiszoltak, finomítot­tak a szabályokon. De csak médiával. A sportélet pedig azt mutatja, hogy rohamos fejlő­désében a szabályokat is kinövi. Egyes szabályok korszerűtlenek­ké válnak, elavulnak. Még a leg­népszerűbb sportágban, a lab­darúgásban is volt szükség — és lesz -e — a szabályok módo­sítására. Most olvassuk a lapokban, hogy Csehszlovákiában 7 hóna­pos tilalom után új szabályokkal engedélyezték az ökölvívósport tovább folytatá­sát. Más orszá­gokban is előfordul, hogy egyes sportágakban a hazai szabá­lyok nem azonosak a nemzetközi szabályokkal. Esetleg jobbak. Most tárgyalnak a vízilabda szabályainak nagyobb arányú módosításáról. Szükség is van rá, mert az elavult szabályok valóságos megélői a szellemes, szép játéknak, és egyik oka az egykor oly közkedvelt sportág é­s né­p­s­z­er­ű 11 en­e­désének. Szabályreformokra vár még jó néhány sportág. Nemcsak az érdekességének fokozása, vagy a versenyzők épségének, egészségének védelme szempont­jából, hanem a mai modern éle­tünk ritmusához és a mai köz­érdek­l­őd­és i­gé­nyem­e­lk­e­d­éséhe­z való alkalmazkodásból is. Az is előfordulhat, hogy egy-egy sportág az elavult szabályokból keletkező érdeklődés hiányá­ban szép csendben a múlté lesz, és új, érdekesebb sportágaik indulnak hódító útjukra. SPORTKÖNYVEKRŐL Dr. Tóth Kálmán: VITORLÁZÁS Úgy gondoljuk, a balatoni vitor­lázás centennáriuma alkalmával méltóbb könyv nem kerülhetett ki a vitorlázást kedvelők kezébe. E nagyszerű mű nem csupán azok számára készült,­•akik esztendők óta versenyszerűen hódolnak e kétségtelenül nagyon szép sport­ágnak. A könyv bevezetőjének tör­téneti áttekintése érdekes olvas­mánynak is számít, a különleges­ségek kedvelőinek ismeretét bőví­ti. A szerző azonban elsősorban nem ezt a célt kívánja művével elérni. A versenyszerű vitorlázás­hoz ad részletesen, mindenre ki­terjedően készült könyvében meg­számlálhatatlanul sok tanácsot. A könyv tanulmányozása során arra a következtetésre jutottunk: csu­pán e mű segítségével is képes le­het talán annak olvasója arra, hogy vitorlás versenyzővé váljék. Biztos, hogy e könyv a sportvitorlások kedvence lesz — rövid időn belül, ezért valószínű: a lapokat forgatók ennek segítségével a sportág mű­vészeivé is lesznek. A meteoroló­giai ismeretekről, a vitorláshajók fizikájáról, a hajó felszereléséről és a vitorlás mesterségről szóló fe­jezetek olyan részletesen, kitűnően vannak megírva, hogy az írás mű­vészeinek is dicséretére válna. Igen jól hasznosíthatók egyre népsze­rűbb, és mindinkább jobb eredmé­nyeket elérő sportágunk képviselői számára a versenyvitorlázásról, a vitorlás versenyekre történő felké­szülésről írt fejezetek, illetve ta­nácsok. Versenyszabályok és a testvér sportok (jégvitorlázás, ho­mokvitorlázás, vitorlás-modellezés) egészítik ki a 320 oldalas, 318 áb­rával, sok szép képpel illusztrált könyvet, amellyel a szerző, a kivá­ló mérnök, a vitorlássport lelkes híve a legnagyobb örömünkre meglepte olvasóit. HAT NAGY NAP MÉRLEGE A bajnokság lebonyolítása méltó volt­ a magyar sport hírnevéhez Az atlétikai Európa-bajnokság­hoz hasonló nagy nemzetközi sportesemény Budapesten eddig még nem került sorra, méretei gyakran a vártnál is nagyobbak­nak bizonyultak. Hiszen 1014 at­létát és kísérőt­ látott vendégül a gödöllői falu, csak a versenyek lebonyolítására, különböző segéd­személyzettel együtt több mint 600 főnyi rendezőgárda kialakí­tása volt szükséges, összesen 797 hazai és külföldi újságíró, tudó­sító, riporter igényeit kellett ki­elégíteni, 31 rádió- és 29 tv-állo­­más adott helyszíni közvetítést és az EB alkalmából mintegy 9—10 ezer külföldi turista kereste fel fővárosunkat. A hatalmas feladat megoldásá­ra a különböző szervek teljes összefogására, olajozottan műkö­dő gépezetre volt szükség. Az erőfeszítéseket megérdemelt si­ker jutalmazta. Ha akadtak i­s ki­sebb panaszok, a külföldi szak­emberek, lapok és nézők nem fu­karkodtak a felsőfokú dicséretek­kel, gyakran emlegették az olim­piai színvonalat, a szervező bi­zottsághoz sűrűn érkeztek az el­ismerő levelek. Mi, házigazdáik, akik olykor a külföldieknél is szigorúbb kritikusok voltunk, jól­eső érzéssel állapíthatjuk meg: az eddigi legnagyobb Európa-baj­­nokság sikeres előkészítése és le­bonyolítása öregbítette a magyar sport hírnevét. pa­ bizottság kívánságának meg­felelően a versenyzőknek és kí­sérőknek nyugodt, kellemes kör­nyezetben biztosított szállást, ki­­kapcsolódást , szórakozási lehe­­tőségeket is. A korábbi, hasonlóan összpontosított elszállásolással szemben előrelépést jelentettek a nagy elismeréssel fogadott, min­den igényt kielégítő szakosított edzéshelyek. A versenyzőik elhe­lyezésével, étkezésével kapcso­latban előzetesen felmerült kü­lönböző és néhány külföldi lap­ban is közölt aggályokat a gya­korlat teljesen eloszlatta és nem igazolódott be a távolság miat­ti aggodalom sem. A MAVAUT menetrendszerű járatai és a HÉV szerelvényei megoldották a za­vartalan, gyors közlekedést, ki­sebb torlódás csak egyetlen na­pon fordult elő­­­ a verseny után. A múlt évhez képest újabb be­rendezésekkel gyarapodott sajtó­központ is kielégítette az igénye­ket. Az újságírók a stadion leg­jobb szek­­toraiból tudósíthattak és munkájukat a sajtócsoport messzemenően igyekezett elősegí­teni. Az eredménylisták sokszoro­sítása az első napon még akado­zott, de azután megfelelő átszer­vezéssel, a versenyirodával szo­ros együttműködésiben háromfé­le módszert is használva már a lehető leggyorsabban juttatták el az eredményeket a közvetítőfül­kékbe, a nagy hírügynökségek­hez és a sajtólelátóra. A külföldi tudósítók elismerésüket nemcsak szóban, hanem írásban, tudósítá­saikban és a kérdőíveken egy­­aránt kifejezték. Jogo® sikert arattak a jól szerkesztett, na­gyon kapós napi műsorfüzetek is. A magyar posta nagyszerűen felkészült a bajnokságra, egyet­len — külföldön történt — ká­belszakadástól eltekintve, mind­végig zavartalanul biztosította a vártnál is nagyobb hírközlési igényeket. Interurbán központ­ja, 23 gépre növelt nyilvános telex állomása, továbbá a saját használatra felszerelt 9 telex­­gép és 51 telefon­készülék ha­talmas forgalmat bonyolított le. Megérdemelt dicséretet kapott a tudósítóktól a posta figyel­mes, segítőkész és sportbac értő kezelő személyzete is. A sikeres rendezvényeik kö­zött kell megemlítenünk a leg­nagyobb taglétszámú nemzet­közi sportszövetség, az IAAF kongresszusát is, amelyen 80 ország, több mint félszáz kül­dötte vett részt. ATLÉTIKAI e a BUPAP8«T­ia*» A versenybíróság "csúcsformában" szerepelt A versenyrendezési csoport irányításával a fővárosi és vidé­ki versenybírák tanfolyamokon és próbákon keresztül alaposan felkészültek és valóban elmond­hatjuk, hogy formaidőzítésük sok versenyzőnknél jobban sikerült. Az öt főcsoportra tagolódott ver­senybíróság a stadion műszaki és pályamunkás személyzetével szo­ros együttműködésben gyorsan alkalmazkodni tudott az új fel­adatokhoz és felkészült váratlan fordulatokra is. Az 382 főnyi szür­keruhás had (amelyből délután átlagban 270-en kerültek „beve­tésre”) dicsérete, hogy feltűnés nélkül működött, a küzdőtér so­hasem nyújtott feleslegesen zsú­folt képet A célnak megfelelően megteremtették a nyugodt ver­senyzési körülményeket egyetlen szám, az előfutamoktól és ered­ményhirdetéseiktől sokszor meg­szakított férfi gerelyhajítás ki­vételével. Sikerült kialakítani a tájékoztatás legjobb rendszerét, a hangszóró® és táblás tájékozta­tás helyes arányát, anéllkül, hogy az ügyességi számok háttérbe szorultak volna. Bevált a folyo­­sórendszerű új jelentkeztetési mód, többé-kevésbé jól időzítették az ünnepélyes eredményhirdeté­seket. A szinte másodpercre pontos, gördülékeny, szakszerű rende­zést kellően értékelték é© sok­szor aranyéremre „javasolták” a külföldi szakemberek is. Kitű­nően látták el nehéz feladatukat az indítók (a kivárás, illetve több­ször visszahívás mindig szüksé­ges volt), határozottan ítélkeztek a pályabírák, jól működtek — bár most csak inkább ellenőrző jelleggel — az időmérők és a célbírá­k. Kifogás inkább csak a gerelyhajításoknál néhány (lega­lábbis a lelátóról) vitatható dön­tés és a térmérők nem mindig jó helyezkedésével kapcsolatban merült fel. A verseny vége felé érthetően jelentkező fáradtság­nak tulajdoníthat, hogy az utol­só két napon a nagy eredmény­­hirdetőtáblákon már több hi­ba, elírás fordult elő és kisebb pon­tatlanságok csúsztak a sorsolási, illetve eredménylistákba. Az or­szágúti számokat is a honvédség és rendőrség hathatós közremű­ködésé­vel, a vártnál jóval na­gyobb érdeklődés mellett zökke­nő nélkül rendezték meg, a rész­­időmérés, továbbá néhány fel­adás, il­letve kizárás megállapítá­sában azonban akadtak hibáik. A sikeres rendezésben nagy szerepet játszottak a stadion jól működő, ötletességben sokszor a zold­alakkal is vetélkedő techni­kai berendezései, sikerült a pá­lya és a cél megfelelő megvilágí­tása. A ki­tűn­ően előkészített pá­lyák igazolták a Népstadion hír­nevét, bírták a ma egy igénybevé­telt és az esőt is. A bajnokság méltó befejezését jelentette a ha­tásos záróünnepély, a szokásostól eltérő, eredeti műsorával a kül­földiek körében nagy tetszést aratott. Feleslegesek voltak az aggályok Ha aikiadtáik is különböző ne­hézségek, me­letközi késedelmek, végeredményben minden szüksé­ges létesítmény idejében elké­szült és feladatának megfelelt. A gödöllői atlétafalu az Euró- KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTI A NŐI KOSÁRLABDA EB RŐL Rajt előtti helyzetkép Szokatlan eset, de megesett!­ És éppen a magyar női kosár­labda-válogatottal. Amikor útra­kelt a X. EB-re, nem más bú­csúztatta, mint­­ a saját csa­patvezetője, dr. Hepp Ferenc. A népszerű „Franci bácsi” haj­nalban odarobogott az indulásra váró csoporthoz: — Szerencsés utat lányok. Álmélkodás és magyarázat — Én még nem mehetek, mert Budapestre érkezett Jo­nes úr. — Mármint R. William Jones, a FIBA főtitkára, és az csak természetes, hogy ha már így történt, akkor az udvarias magyar elnök maradt. Legalább­is egy-két napig, hiszen a rajt­ról egyikük sem akar lemarad­ni. Mindenesetre a csapat elin­dult és alig lépett át a határon, mindenütt a nami esemény hír­nökeivel találkozott. Zászlók, plakátok, nagy feliratok, még a Kolozsvártól távol eső helysé­­gekben is. A nagy-'radi Városi Színház mellett, a Plaza Repub­­licin egy kirakati hirdetmény, — viszonylag olcsó áron — még társasutazást is szervez az Euró­pa -ba­r,aki­orra a Carpati uta­zási iroda. Jóleső érzés, hogy ilyen vonzó el em^^yre utazik a csapat, de a velejáró izgalom sem kicsi. Mi lesz ? Hogy lesz ? A kolozsvári Astoria-szálló­­ban az A-csoport részvevőinek szálláshelyén még a levegőt is ez hazta át. A megérkezés pil­lanatában kitódulnak a holland lányok, és kémlelve figyelik az ismeretlen magyar csapatot. Amikor meg összetalálkozunk Primo Giancarlóval, az olasz edzővel mi lepődtünk meg. — Már tíz nap is Itt vagyunk, mert számunkra itt is elkel egy kis akklimatizálódás — mondja. — Skopjéban részt vettünk egy nemzetközi tornán­, onnan jöt­tünk ide. Jó,l akarunk szere­pelni. — Milyen eredményt vár? — ötödik helyezést ... — Az­tán magyaráz­ólag hozzáteszi: ilyen jó olasz női válogatottunk még nem volt. Az ellenfelekről A lengyelek legutoljára, szom­baton délelőtt repülőgéppel ér­keztek. Csapatuk csupa olyan erősségből áll, mint Liksza, Sos­­tak, Sokul és a többiek. A hol­land lányokról egyelőre nem szólhatunk, mert a személyes ta­lálkozás után is csak azt tudjuk róluk, hogy ebédre is tejet isz­nak, magasak, vidámak és csi­nosak. Vetélytársként hogyan is emlegethetnénk a szovjeteket, akik már első látásra is külön kategóriát képviselnek. Szom­baton délelőtt éppen akkor ér­­i keztünk az új sportcsarnokba, amikor edzettek és megpillan­tásukkor szinte még a szívveré­sünk is megállt. A kétméteres Szalimova mellett még négy 190 centiméter feletti „kislány" do­bál­gatta a csont nélküli kosara­kat. A magyar lányok első edzésé­re csak a vendéglátók voltak kí­váncsiak. Néhány edző, no meg a román játékosok vették körül őket. Dicsérték a dinamikájukat és­­jó dobókészségüket. Egyébként szombat délután már megtartották a technikai ér­tekezletet is. A program válto­zatlan: Kolozsvárott és Nagysze­benben vasárnap ünnepélyes rajt. A kolozsvári egyetemi köny­vesbolt kirakatában közszemlére bocsátott gyönyörű tiszteletdíjak már csak gazdáikra várnak! Kolozsvár, október 1. Z. Vincze György ★ Az EB vasárnapi menetrendje: A-csoport: Szovjetunió — Olaszor­szág, Lengyelország—­Magyaror­szág, Románia— Hollandia. B- csoport: Bulgária—Franciaor­szág, Csehszlovákia—Jugoszlá­via és NSZK — NDK. Az A-csoport mérkőzéseit Kolozsvárott, a B- csoport mérkőzéseit Nagyszeben­ben rendezik. A vasárnapi labdarúgó-mérkőzések múltja 58-59 59-60 60-61 61-62 62-63 63 ősz 64 65 66 FTC—MTK 0:1 0:2 4:1 3:2 0:1 0:0 2:0 2:4 ? 1 0 0:1 2:4 2:3 1:1 — 2:1 6:1 1:0 U. Dózsa—Honvéd 0:1 3:2 2:1 4:0 4:1 — 3:2 1:1 ? 1:0 2:1 1:1 0:3 3:2 1:2 2:3 3:1 0:0 Dorog—DVTK 0:3 2:0 2:1 — — 1:0 0:0 — ? 1:1 0:2 0:1 — — — 1:2 — 0:2 Tatabánya—Vasas 3:1 0:3 4:2 1:0 1:1 2:0 0:0 1:2 ? 1:0 0:2 0:4 0:3 0:2 — 1 2 0:2 0:1 ózd—Dunaújv. — — — — — 2:3 1:0 — ? — . — , — — — 3:3 — 2:3 Mit kell változtatni a jövőben? Ami már most a jövőt illeti, megoszlottak a vélemények afe­lett, hogy az EB lebonyolítására 5 vagy 6 nap szükséges-e. Vég­letet jelentett Gaston Meyer, a L’Équipe főszerkesztője, aki — egy szünnap beiktatásával — 9 napos időtartamot javasolt. Az Európa-bizottság által több­ször módosított időrendet külö­nösen azért kifogásolták, hogy az összetett versenyek első nap­ján feleslegesen hosszú volt a szünet a délelőtti és délutáni számok között (a tízpróba súly­­lökése és magasugrása között például öt óra). Emiatt a ver­senyek a késő esti órákig hú­zódtak és megrövidítették az atléták éjszakai pihenőjét. Cél­szerűnek látszik a jövőben a buda­pestihez hasonló nagy meze­zőnyök esetén az összetett ver­senyek valamennyi ügyességi számát párhuzamosan, két pá­lyán lebonyolítani. Felvetették azt is, hogy az elsősorban me­leget kívánó rövidtávú futódön­­tőket korábbi időpontban kellett volna rendezni. Az ügyességi számok közül egyedül a hármias­ugrásban érte el legalább 12 versenyző a se­lejtező szintet, s a tapasztalatok szerint túl másik tartozok a rendszerint délelőtt, sz­oka­tl­an időpontban sorra kerülő selej­tezők szintjeit. Általános helyes­léssel találkozott viszont, hogy a futószámok mintájára Buda­pesten magyar javaslatra már az ügyességi számokban is nyol­cas döntőket tartottak. Bírálatok érték a nemzetközi döntőbíróság működését és né­hány középfutam összeállítását, főleg a franciák szerint túl nagy volt az 1500-as döntő 12 főnyi mezőnye. Általános a vélemény, hogy a futószámokban a 100 m kivételével a csak helyezéseiken alapuló­­tovább­jutási rendszer ma már igazságtalan. Be kell vezetni, hogy a futamgyőz­tesek vagy az első két helyezett ki­vételével a többiek az elért idő­eredmények alapján kerüljenek tovább. Ésszerű az a javaslat is, hogy a váltókban ne előre, hanem csak a tényleges jelent­kezés után készítsék el az elő­futam beoszt­ást, mert a vissza­lépések teljesen felborítják az erőviszonyokat és egyes futamok (mint pl. 4x400 m-en) komolyta­lanná válhatnak. Bizonyosra vesszük: a már eddig is rugalmasságot tanúsító Európa-bizottság Athénig meg­vitatja a fejlődés követelmé­nyeinek jegyében a különböző és­zr­évé­te­l­eke­t. Vasárnap, 1966. október 2. Három labdarúgó-rangadó (Folytatás az 1. oldalról) kért ragyogó cselekkel csűri-csa­­varja a lábak között a labdát. Né­ha el-eltűnik az a tumultusban az­tán ismét előtte van. És lepasszol­ja egy fekete legénynek, aki be­vágja. Egy idősebb bácsi elcsodálkozik. Mi az, dél-amerikai labdarúgót szerződtetett a Fradi? Megnyugtat­ták, hogy nem. Minek... A fekete bőrű legény Magyarországon ta­nuló afrikai diák, aki sokszor lejön edzeni a zöld-fehérekhez. Cél van, mire abbahagyják. Tát­rai Sándor újságolja, é­s Karába ma jön ki a kórház­Szombaton délelőtt Kispesten Bo­­zsik Józseffel beszélgettünk. — Nagyon nehéz mérkőzés lesz a mi számunkra — mondta szinte önmagának Bozsik. — Sípost a fegyelmi bizottság egy hétre eltil­totta, mert háromszor felírták, Tajti szerdán megsérült Lengyel­­országban. Tartalékosan állunk fel, de ennek ellenére győzelmet vá­rok. — Mire alapozza ezt? — kérdez­tük. — A Salgótarján ellen kitűnően ment a játék. Tichy nagyszerűen osztogatott, s elől a gyors csatá­rok gyakran jelentettek gólve­szélyt. Taktikai mérkőzés lesz a javából... Az a csapat nyer, ame­lyik jobban tud alkalmazkodni az ellenfél taktikájához és előbb is­meri ki a másik hadrendjét. Mi számos változatra felkészültünk, most már csak az kell, hogy a fiúk valóban azt játsszák, amit ké­rünk tőlük. Kisétáltunk a pályára. Az óra alatt még ott volt a múltkori táb­la: Bp. Honvéd—Pécs. Lehet, hogy emlékeztetőként hagyatta ott Bo­zsik? Nem engedi, hogy a játéko­sok elfelejtsék az 1:3-at­... Né­hány percet beszélgettünk a játé­kosokkal is. Tichy összeráncolta a homlokát, amikor azt kérdeztük, hogy mit vár —­ Hát jó volna a döntetlen! Komora fedezetet játszik Sípos helyett. — Szerettem volna inkább elől játszani, de hát most a védelem­ben van rám szükség. A beállós szerepkört is jól ismerem, így hát nem félek. Tizenegy óra után érkeztünk Újpestre. A csapat egyik fele kis­kapuzott, mások lábteniszeztek. —■ Hogyan áll fel a Honvéd? -» ez volt Balogh Sándor első kérdé­se. Amikor elmondtuk, hogy mit mondott Bozsik, ennyit jegyzett meg: " Biztos voltam, hogy ezt a ti­zenegyet küldi pályára Bozsik. Én győzelmet várok a csapatomtól. Idehaza meg kell vernünk a Hon­ból, Fenyvesi dr. pedig legalább hat hétig még harcképtelen. Annyi a változás a csapatban, hogy Szőke a jobb- és Rákosi a balszélső. Az örökrangadó mindig nagy küzdel­meket hozott. Függetlenül a for­máktól, a helyezésektől! Most sem lesz másként. Mégis remélem, hogy győzünk... Az edző tehát „rangjára” emeli ezt az FTC—MTK mérkőzést is!... védet! A legjobb összeállításban játszunk: Dunai és Bene is egész­séges. Fél 12-kor ért véget az edzés. Göröcs homlokát törölgetve jött le­felé a pályáról. — Bár tartalékos a Honvéd, azért mégsem szabad egy pillanatra sem lebecsülni. Remélem, Dunai ismét megtalálja a góllövő cipőjét és Be­ne is jól játszik majd. Én min­dent megteszek azért, hogy minél többször frontba dobjam őket. Bene megjegyezte: — Teljesen rendbe jöttem, sze­retnénk gólt rúgni a Honvédnek! És végezetül álljon itt két edzői töprengés. BALOGH: — Mi lenne akkor, ha Tichy őr­zésével Noskót bíznám meg, vagy Solymosit...? BOZSIK: — Kire bízzam Dunait? Komoré­ra, Marosira? Bárhogy is alakul majd a két csapat taktikája, izgalmas, ma­gas színvonalú, jó mérkőzésre van kilátás a Megyeri úton. És mi lesz r Aozdon és Dorogon ? Úgy hozta a 90k­s, hogy va­sárnap a kiesés szempont­jából leginkább fenyegetett Dorog az NB I egyik újoncát fogadja, az Ózd és a Dunaújváros pedig egymás ellen mérkőzik. A Dorogi Bányász vasárnapra alaposan megerősödik, hiszen Lakics, Simon és Czéh újra ját­szik, s velük a csapat minden bizonnyal küzdőképesebb és ütő­képesebb lesz. Ezért most, a jó formában levő DVTK ellen is esélyes a győzelemre. Kárpáti Béla, az ózdiak edző­je, már az MTK elleni mérkőzés előtt azt mondta: „A Dunaújvá­ros ellen győznünk kell, mert ha nem nyerünk, nem tudjuk elkerülni az osz­tály­ozó­t.” Marosvári Béla, a dunaújvárosiak edzője pedig azt tartja: ha a csapata kijátssza azt, amire képes, egy pontot feltétlenül elhozhat Ózdról. Nekünk az a véleményünk, hogy a szervezettebb csapatjá­tékot játszó Kohász ezen az ózdiak csak akkor győzhetnek, ha játékritmusuk sokkal gyor­­sabb és folyamatosabb lesz, mint a Hungária úton volt, s főleg a csatárok küzdőképeseb­bek, harcosabbak lesznek. Min­denekelőtt Bozó és Halápi . .. A ne­m­ é­rdekeltek így fotóznának A vasárnapi forduló mérkőzé­seiről a hét vé­gén a szakkörök­ben is sok szó esett, ami bizo­nyítja: nemcsak a közvetlenül érdekeltek várják izgatottan az eredményeket. Vajon ki mit vár? — Három mérkőzéstől várok gigantikus küzdelmet — mondta Börzsei János, az ET főtitkára. — Tatabányán, Újpesten és Óz­­don nem mindennapi élményben lesz részük a szurkolóknak... A Vasas nagyon nehéz mérkőzés előtt áll. Az idegek harca lesz Tatabányán, s ha a bajnokcsapat megszokott szervezett játékmód­ját játssza vasárnap is, megőrzi veretlenségét. Az Újpesti Dózsa alighanem legyőzi a Honvédot, mert a kispestiek tartalékosak lesznek, s különben is a Dózsa az otthonában hosszú hónapok óta veretlen. Ózdon nagy lehe­tőség nyílik a Kohász előtt, ta­lán az utolsó. Ha elmulasztja a két pont megszerzését, nem tud­ja megelőzni a Dunaújvárost. Kovács Józseftől, a JT elnöké­től fe Jeny Rudolftól, az egykori válogatott játékostól, az MLS­Z szövetségi ellenőrétől totószerű tippeket kértünk. Megegyeztek abban, hogy a Ferencváros—MTK-n és az Új­pesti Dózsa —Bp. Honvéden 1-es várható. A többi mérkőzésre vo­natkozóan azonban megoszlott a véleményük. Kovács József 2-est vár Tatabányán, 1-est Dorogon, X-et ózdon. Jenő Rudolf X-et Ta­tabányán és Dorogon s 1-est Ózdon. A véleményekből az derül ki, hogy némi meglepetést okozna, ha a Bp Honvéd győzne Újpes­ten, no meg az is, ha a Vasas veretlensége megszakadna ... Kinek lesz igaza?

Next