Népsport, 1966. november (22. évfolyam, 225-244. szám)

1966-11-01 / 225. szám

SZÉP IDÉNYZÁRÓ volt A válogatott mérkőzést követő ü­nnepi vacsorán Illovszky Rudolf egy kis po­hár borral a kezében körbejárta az asztalt, ahol játékosai ültek, gratulált nekik és­­ búcsúzott tőlük. Igen, elköszönt, mert ha még találkoznak is a megbeszélésen, lényegében befejezték az idényt. Vasárnaptól kezdve ismét a bajnoki mér­kőzéseké a szó, utána decemberben portyára mennek a klubcsapatok , a válogatott brazíliai útra megy. Még teljesen „folyékony halmazálla­potban’­ van, s még nem döntötték el, hogy jö­vőre mikor, kik ellen mérkőzik a nemzeti tizen­együnk, s ennek megfelelően mikor dolgozik újra együtt a gárda. Az 1966-os idénynek a részletes értékelése még hátra van, de néhány gondolatot már most melegében különösebb elemzés nélkül is papírra vethetünk. A svájci játékvezető, Huber azt mondta a mérkőzés után, hogy megtiszteltetés­nek tekintette a budapesti utat, azt, hogy azok­nak a játékosoknak vezet mérkőzést, akik a vi­lágbajnokságon Európa nevében elégtételt vettek Brazílián a közel egy évtizedig tartó másodren­dűsésért. Nem is csalatkozott, a magyaroknak újra nagy csapatuk van! ... Az ilyen nyilatkozatokból mindig jó néhány százalékot le kell vonni, elvégre Huber vendég volt, udvarias ember. Azt azonban anélkül, hogy bárki a szerénytelenség vádjával illethetne min­ket, leszögezhetjük, hogy a most már több éve tartó keményebb, rendszeresebb munka kezd gyümölcsözni labdarúgó-sportunkban. Most va­sárnap is „szüreteltünk . .." A­z osztrákok elleni biztos győzelem csak egy pont volt az idény sikeres sorozata után. A VB-ig terjedő időszakról már sok szó esett, azóta négy válogatott mérkőzést vívott csapatunk, s teljesítménye 87 százalékos, csak a hollandoknak sikerült ellenünk odahaza döntetlent kiharcolniuk! A hollandok, a dánok, a franciák és az osztrákok jelenleg nem tartoznak az európai élmezőnybe, de annál mindenesetre sok­kcal jobbak, hogy például a velük szemben el­őírt 15:5-ös gólarányt egy kézlegyintéssel el lehet­ne intézni ... José Arribas, a franciák egyik edzője azt mondta, hogy „a magyarok a mérkőzés egyes részeiben következetesebben végrehajtották a taktikai utasításokat". Az osztrák Frühwirth —­ aki jobb ismerője a magyar futballnak — már ahhoz gratulált, hogy az új gárdával sikerült egy korszerű, a játékosok képességeihez alkal­mazkodó hadrendet és küzdőmódot kialakítani. Valóban, a magyar válogatottnak van stílusa, amelyre — ha nem is a mérkőzések teljes idő­szakában, de azért egyre hosszabbá váló szaka­szokban — jellemző, hogy a zárt, biztonságos védekezésből tudunk gyorsan, a pálya teljes ter­jedelmét kihasználva ellentámadásokat vezetni. A szélsőhátvédek részt vesznek­­a támadások szövésében, a középpályás játékosok egyformán járatosak a szerelésben, a sokoldalú indításr­­an, sőt a befejezésben is. Albert — ha így akar, harcol a pályán — a világ legjobb „kar­mesterei" közé sorolható, összekötőink gyorsak, a kapura veszélyesek és a szélsők — remények­re feljogosító képességekkel rendelkeznek. A most ősszel is folytatott kísérletezések ered­ményeként kibővült azoknak a játékosoknak a kerete, akik veszély nélkül tűzbe dobhatók. Jó példa erre a mostani, az osztrákok ellen vívott mérkőzésünk előtti helyzet, amikor Illovszky zökkenőmentesen tudta helyettesíteni az edzésen megsérült Mátrait, majd később, a mérkőzés közben kivált Mészölyt. Oly mértékben gazdago­dott az együttes taktikai repertoárja, hogy a kispadról szerkezetileg átformálható, részletekbe menően irányítható, s ez­­ nagy szó. A leg­­jobbaknak egyik jellemzője!... " É­ppen ezért meglepő, hogy a játékosok nem ezt, a nehéz munkával, sok gya­­korlással elsajátított készséget értékelik legtöbbre, hanem a válogatott kifogástalan szel­lemét. M­illovszky Rudolf nem látványos eszközökkel végzi a munkáját, de azt bárki észrevehette a lelátóról, hogy valamennyien igyekszünk eleget tenni a követelésének. „Gyengébben lehet ját­szani, de szív nélkül soha!”­ — mondotta az év utolsó bankettjén Ihász Kálmán. — Úgy érzem magam a válogatottban, mint a klubcsapatomban, pedig nagyon szeretem a Ta­tabányát ... — jegyezte meg Gelei. S valóban, ha visszagondolunk azokra a nehéz percekre, amikor az osztrákok önmagukat felülmúlva küz­döttek az egyenlítő gólért, igazat kell adnunk nekik: felelősségüket érző, küzdőképes kollek­tívává kovácsolódtak. Ez is biztató a jövőre nézve. Mert ez a válogatott — milyen jólesik leírni — még mindig ígér. Az osztrákok ellen szere­peltetett játékosok életkorának átlaga 26,7 év. Egyénib­en és mint csapat is, tavaly ilyenkor óta sokat fejlődtek és ők is, Illovszky is még közel sem elégedett. Reméljük, jövőre még több örömünk lesz ben­nük. Farkas János nagyszerű formába lendül­ése az év kellemes meglepetései közé tartozott. A bajnoki vetélkedésben a góllövőlista vezetője, s a válogatottban is átvette a kapu előtt Albert egy­kori szerepét: rövid időn belül másodszor fordult elő, hogy a válogatott valamennyi gólját ő sze­­rezte. (Pobud­a Foto) ÍN RÓLAD­TE RÓLAM FRÜHWIRTH: „Gyorsabbak, veszélyesebbek voltak a magyarok!" «« Nem titkolom, azt vártam a fiúktól, hogy M tegyenek magu­kért. No, nem azért, hogy egy esetleges szép helytállással elcsi­­títsák a személyem körüli vitát, hanem azért, mert­ szükség volt már egy olyatt átlagon felüli telje­sítményre, amellyel a közvéle­ményt egy kissé megnyugtassák, éis amire régen vártam, bekövet­kezett. N­agyiramú mérkőzésen ügyesen játszottak, kitűnően har­coltak a mieink. A mérkőzés előt­ti napokban sokat beszéltem a játékosoknak a megváltozott szel­lemű, új szisztémában játszó ma­gyar csapatról. Felelevenítettem előttük azokat a tapasztalataimat, amelyeket a magyar csapattal kap­csolatban a VB-n szereztem. Úgy vélem, mindazt amit elmondtam, a magyar válogatott a játékával is iga­zolta. Úgy is kifejezhetem magam: Alb­erték szemléltető bemutatót tartottak, mégpedig remekül. A magyar csapat gyorsabb, s kapura veszélyesebb, általában lendülete­sebb volt mint a mi csapatunk. Amikor 0:1 volt az eredmény, s mi többet támadtunk, akkor is ki­tűnt, hogy a magyarok együttese sokkal összaszokottabb gárda. A mi tudományunk elfogyott a 16-os táján. Ezzel szemben Farkas vé­delmünk megtorpanásait mindig kihasználta. Amikor Mészöly sérü­lés miatt kivált a magyar csapat sorai hátul is hamar rendeződtek, s akkor már tudtam, hogy nem lehet egyenlítési reményünk. Sze­­retném kihangsúlyozni, hogy a ma­gyar válogatott minden tekintetben jobbnak bizonyult, s megérdemel­ten győzött. Fiataljaink idővel ta­lán még többre lesznek képesek. STURMBERGER: „Sokat tettünk, de nem eleget."­ ­ Való igaz az, hogy a szur­kolók mindig nagyobb derűlá­tással tekintenek egy-egy mér­kőzés elé, mint maguk a játé­kosok, így volt ez most is. Szurkolóink reménykedtek, mi már kevésbé, hiszen nem is volt okunk erre. A magyarok, külö­nösen a Népstadionban, jobbak! Ez a megállapítás persze nem jelenti azt, hogy mi esélytelenül léptünk pályára, gondolom, en­nek ellenkezőjét a pályán be is bizonyítottuk. Nagyszerűen küz­dött a csapatunk, s azt is mond­hatom: nagyon jól is játszot­tunk. Én a pályán úgy éreztem, hogy voltak negyedórák, amikor mezőnyjátékban, tetszetős labda­rúgás tekintetében felülmúltuk ellenfelünket. Sokat tettünk a helytállásért, de nem eleget, mert ez a teljesítmény is kevés volt a kitűnő magyarok legyő­zéséhez. örülünk, hogy játékunk méltó volt a hírnevünkhöz. — Talán sokakat meglepett, hogy csapatunk tagjai milyen szorosan fogtak embert. Nyu­godtan elmondhatom, hogy ilyen vonatkozásban nekem volt a legnehezebb dolgom, hiszen a magyar válogatott karmesterére, legnagyobb tudású játékosára, Albertra kellett ügyelnem. Min­denüvé mentem vele, de nehéz dolgom volt, mert Albert nagyon eleven volt, sokat mozgott, fá­radhatatlanul harcolt, s ha nála volt a labda, nemigen lehetett leszerelni. Nagy akarattal, ke­ményen küzdöttem, minden tő­lem telhetőt megtettem, de Al­bert semlegesítése­­így sem sike­rült. Gondolom, mzért a teljesít­­ményemet nem érheti különö­sebb szemrehányás. SAUER: „A pálya közepén nem volt baj, de a kapu előtt igen" Nagyon tartottam a mérkő­zéstől, s noha nagyarányú vere­ségre nem számítottam, nem gondoltam azt, hogy mezőnyben egyenrangú ellenfelei leszünk a magyaroknak. Nekem úgy tűnt, hogy középen nem volt baj, de a kapu előtt igen. Mezőnyben ugyanis jól tartottuk a labdát, elég pontos és gyors volt az összjátékunk, s 1:0 után egy negyed órán át többet is támad­tunk, mint a magyarok. Ez azon­ban kevés volt, mert a magya­rok kitűnően védekeztek, sok rohamunkat visszaverték, kevés helyzetünk akadt. Nekem a ma­gyar csapat játékában leginkább a gyors ritmus tetszett, a pontos összjáték, Albert mesteri előké­szítés©­­s Farkas robbanékony­sága, megugrása*. Mi ennél többre jelenleg nem vagyunk képesek. — Érdekes, hogy Bakos sze­mélyében egy újonc volt az ellenfelem, s nagyjából még én is újoncnak számítok, hiszen a Népstadionban másodszor vol­tam válogatott. Akárcsak Bakos, én sem vagyok már egészen fiatal, hiszen betöltöm már a 27-et. Én azt hiszem, nem okoz­tam csalódást. Bakost néhány­szor lefutottam, az első félidő­ben beadásaim is sikerültek. Szünet után már kevésbé, s el­­ügyetlenkedtem egy helyzetet is. Bakos technikás hátvéd, jól épít, s ha nála van a labda, nehéz elvenni tőle, de nem túlságosan gyors, s elég nehezen fordul. Biztos, hogy még fejlődik. ILLOVSZKY: „Így kell küzdeni!" Ha azt mondom, hogy így kell küzdeni, azt dicséretnek szánom, mégpedig mindkét csa­pat válogatott játékosainak szá­mára. Becsületes, derekas küz­ I­delem volt a javából. A mi csa­patunk tagjai eleget tettek an­nak a kívánalomnak, hogy a vá­­­­logatott színeiért elszántan, nagy­­ akarattal kell küzdeni. Arra vi­szont nem számítottam, hogy az osztrákok ilyen rendkívül szí­vós, küzdőképes játékra lesznek képesek. Keménységük pedig ki­fejezetten meglepett. Olyan har­cos felfogásban játszottak, hogy az néha már szabálytalanságok­ba csapott át. Játékstílusuk tet­szetős, formás volt, ügyes rövid­­passzos kombinációkra, sok­­ mozgásra épült. 1:0 után bát­­­­rabban próbálkoztak felnyomu­lással, egy időre át is vették a játék irányítását, s mezőnyben meg is tették a magukét, de a­­mi támadójátékunk feltétlenül gyorsabb, gólerősebb, ötletesebb­­ volt. Az első húsz perc után­­ kissé megtört a csapatjátékunk­­ lendülete, folyamatossága, akad­tak szerkezeti hibák, Rákosi , például nem húzódott ki elég gyakran bal szélre, késő­bb pe­­­­dig sérülések — Mészöly, Rákosi ! — miatti változtatások is meg­­­­törték csapatjátékunk folyama­­­­tosságát. Azt sem szabad elfe­lejteni, hogy Bakos személyében | ismét újoncot avattunk, s egy­­egy ember beépítése nem megy | m­ r­ól holnapra. És ha figyelem­­­­be vesszük azt is, hogy egy jó osztrák együttest győztünk le, | igazán elégedettek lehetünk. Hangsúlyozom: a fiúk egészsé­ges küzdőszelleme további győ­­­­zelmek alapját képezhetik. S­­ reméljük, tovább erősödik csa-­­­patjátékunk is. ALBERT: „Ezt nem vártam tőlük..." — Az első perceik eltelte után egészséges önbizalommal vár­tam a további fejleményeket, mert a folyamatos magyar tá­madások láttán, biztos magyar győzelemre számítottam. Ké­sőbb aztán egy kissé ideges let­tem, mert helyzeteinket elügyet­­lenkedtüik, s az osztrákok egyre inkább belelendültek, olyannyi­ra, hogy 1:0 után hosszú ideig jobban játszottak, mint mi. Ügyesen, formásan kombinál­tak, nyugodtan passzoltak, kö­rül­tekintsek volt­ak. Számomra nem is annyira a technikás já­tékfelfogásuk, a talajhoz való kitűnő alkalmazkodásuk jelen­tett meglepetést, hanem a pom­pás küzdőszellemük, keménysé­gük, harcosságuk. Ezt nem vár­tam tőlük . . Nyilván presztízs­­mérkőzésnek tekintették a ta­lálkozót, a mi legyőzésünkkel akarták feledtetni északi por­tyájuk mérsékelt eredményeit. « szépen­ akarták búcsúztatni kapitányukat, Frühwirthtet. — Abban biztos voltam, hogy az osztrákok taktikai okokból megbíznak valakit az őrzésemmel. Amikor Sturmber­­geren megláttam a 9-es szá­mot, már tudtam, hogy Früh­wirth különleges feladattal bíz­ta meg, hiszen Sturmberger nem csatár, a klubjában is fe­dezetet játszik. De azt hittem, Farkast vagy Puskást fogja majd, rám pedig más vigyáz. Sajnos, ez a kemény fickó, ez a remek játékom mellém szegő­dött, s nem is igen tágított kö­zelemből. Ez még nem lett vol­na baj, az viszont igen, hogy miközben becsúszkált, néha meg is rúgott, igaz soha nem szán­dékosan. Úgy vélem, kettőnk harcában nem maradtam alul, többször sikerült elszabadulnom Sturmbergertől. BAKOS: „Nem értem Frühwirth panaszát" « Még közvetlenül a mérkőzés előtti órában is többen kérdezget­ték tőlem, hogy nem vagyok-e ideges. Azt feleltem: sok forró lég­körű nemzetközi mérkőzésen meg­edződtem, nem vagyok lámpalá­­zas. Aztán kiderült, hogy a nyugal­mat csak magamra akartam erő­szakolni, alapjában véve ideges voltam. Talán nem is csoda, hiszen az osztrákok nagyon kitettek ma­gukért. Meglepett, hogy milyen nagyszerűen alkalmazkodtak a sí­kos talajhoz, milyen kulturáltan, s milyen keményen, erőszakosan játszottak. Nem értem Frühwirthet, az osztrákok szövetségi kapitányát, aki a mérkőzés előtt arról panasz­kodott, hogy csapatának nincs ki­alakult játékstílusa. A találkozó nem ezt tükrözte. — A mérkőzés után számadást végeztem önmagammal. Arra a megállapításra jutottam, hogy többre vagyok képes mint aho­gyan játszottam. Sauer néha bi­zony lefutott. Erőszakos, gyors já­tékos, aki gyakran lökdösődött, s így nem egyszer elvesztettem az egyensúlyomat. Előre törni nem igen mertem, mert féltem otthagy­ni Sauert. A második félidő ele­jén rúgást is kaptam, s ez is za­vart a játékban. Csalódást talán azért így sem okoztam. Remélem lesz még alkalmam a válogatott­ban való szereplésre és jobb telje­sítményre. ffitu­m­ pflenspig érte «* m­­zelmét Bécsben tuuna eimm­enni a magyar utánpótlás válogatott. — Az osztrákok itt próbálták ki először utánpótlás válogatottjukat, amelyben kizárólag 23 éven aluliak jutottak szóhoz — mondta Nádas Adolf, az MLSZ elnökségének tagja, aki a válogatottakat Bécsbe elkísérte.­­ Az első félidőben alaposan megijesztettek bennünket az osztrákok, nemcsak azért, mert vezetést szereztek, hanem azért is, mert nagyon jól játszottak. Szünet után azon­ban felülkerekedtek a mieink és sikerült megfordítaniok­ a mér­kőzés állását. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az osztrákok ekkor is veszélyesen támadtak, de védelmünk megállta a he­lyét. Elsősorban Géczit illeti dicséret, aki hiba nélkül védett, de Páncsics is, átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Jsm Mi volt az ifjúsági válogatottal? ^*“£22: fös csapatjátékot nyújtottak. Szünet után azonban visszaesés kö­vetkezett be, s a csapat váratlan vereséget szenvedett az osztrá­koktól. Simonyi Ferenc, aki Berzsel János távollétében ezen a mérkőzésen az edzői teendőket ellátta, így magyarázza a vere­ség okait: — Salamon sérülése, majd kiválása döntő módon be­folyásolta a magyar csapat játékát. Védelmünk elvesztette biz­tonságát, s a gyors osztrákok ellentámadásai során védelmünk megingott, s a csapat kizökkent megszokott ritmusából. Közé­pen erőltettük a játékot, ahelyett, hogy széleken vezetett tá­madásokkal széthúztuk volna az osztrákok védelmét. Érdekes egyébként, hogy a legutóbbi UEFA-tornán szerepelt csapatból csupán Müller szerepelt ezen a mérkőzésen a magyar ifjúsági válogatottban, a többi újonc volt. Ifjúsági válogatottunk legközelebbi erőpróbája a csehszlovákok ellen Prágában lesz. Ez a találkozó valamint a visszavágó tétje az UEFA-tornán való részvétel. — Nyernünk kellett volna Linzben , ,am^6 gól nélkül végződött mérkőzésről. — Nagyon erős csapatot küld­tek pályára Felső-Ausztria képviseletében. Általában a védelmek harcát -tükrözte a találkozó. Három nagy helyzetünk akadt, egyet Zámbó, egyet én, a legnagyobbat viszont Tóth Kálmán hagyta ki. ysArsssssArsssssArssssssrsssssrsAfsrrsss/yr&srsrsssssssssssssssssssssssssssssssssssss/i Nézőszám: hárommillió felett! Ny­llt ezrekben Gólok össz. átl. ossz. átL 1x2 Ossz. NB I 1835.0 11.3 476 2.9 84 42 35 161 NB I B 642.1 2.9 574 2.6 122 64 30 216 NB IX, Kelet 375.3 1.3 795 2.9 140 63 67 270 NB II, Nyugat 318.9 1.1 780 2.8 141 65 64 270 1 ~ az otthon szerepeltek győzelmének száma, X a döntet­lenek, 2­6 a vendégek győzelmének száma. Az NB Ielső három osztályának összesített nézőszáma már jó­val hárommillió felett jár. De lehetne valamivel több is . . . A leg­utóbbi forduló látogatottságának ugyanis nagyon sokat ártott az eső — no meg a válogatott mérkőzés is. Az NB II Nyugati cso­portjának kilenc mérkőzésén például mindössze 2800 néző jelent meg. Kilenc mérkőzésen összesen ennyi! Rendkívül érdekesen oszlottak meg az NB II legutóbbi fordu­lójában a győzelmek. A Keleti csoportban például az otthon sze­repeltek közül egyik sem nyert: 6 döntetlen, 3 vendéggyőzelem. Ugyanakkor a Nyugati csoportban nyolc hazai győzelem született egy döntetlen mellett. Hatalmas különbség. És érdekes, hogy ezzel a nagy különbséggel lett majdnem egyforma a két csoport 1966 évi mérlege. Tessék csak megnézni a fenti táblázatban az 1 X 2 oszlopokat. NB IFJÚSÁGI CSOPORT Külföldi labdarúgó-bajnokságok 1. Bp. Honvéd 22 18 3 1 57:18 39 2. Vasas 23 12 7 4 43:28 31 3. Újp. Dózsa 21 13 4 4 67:30 30 4. FTC 22 11 8 3 48:25 30 5. MTK 22 13 2 7 56:32 28 6. Dorog 24 10 7 7 36:32 27 7. Tatabánya 24 8 9 7 37:29 25 8. BVSC 22 8 6 8 37:33 22 9. Egyetértés 23 9 1 13 28:56 19 10. Vasas Izzó 24 5 7 12 17:27 17 11. Csepel 24 6 4 14 33:50 16 12. BVTK 23 7 2 14 27:55 16 13. al. k. TTVE 22 4 2 16 21:48 10 14. BMTE 24 4 2 18 16:60 10 Szovjetunió: Szpartak Moszkva — Dinamo Mimszik 0:0, Zenit Leningrád — Kajrat Alma-Ata 1:2, Sahtyor Donyeck—Nyeftyenyik Baku 1:0, SZKA Rosztov—Krilja Szovjetov Kujbisev 2:0. 1. Kijev 30 20 9 1 60:12 49 2. Rosztov 32 17 6 9 49:42 40 3. Baku 32 15 8 9 48:25 38 4. CSZKA 30 15 7 8 56:39 37 5. Torpedó Mo. 30 14 8 8 47:30 36 Kedd, 1966. november 1­3

Next