Népsport, 1966. november (22. évfolyam, 225-244. szám)
1966-11-01 / 225. szám
SZÉP IDÉNYZÁRÓ volt A válogatott mérkőzést követő ünnepi vacsorán Illovszky Rudolf egy kis pohár borral a kezében körbejárta az asztalt, ahol játékosai ültek, gratulált nekik és búcsúzott tőlük. Igen, elköszönt, mert ha még találkoznak is a megbeszélésen, lényegében befejezték az idényt. Vasárnaptól kezdve ismét a bajnoki mérkőzéseké a szó, utána decemberben portyára mennek a klubcsapatok , a válogatott brazíliai útra megy. Még teljesen „folyékony halmazállapotban’ van, s még nem döntötték el, hogy jövőre mikor, kik ellen mérkőzik a nemzeti tizenegyünk, s ennek megfelelően mikor dolgozik újra együtt a gárda. Az 1966-os idénynek a részletes értékelése még hátra van, de néhány gondolatot már most melegében különösebb elemzés nélkül is papírra vethetünk. A svájci játékvezető, Huber azt mondta a mérkőzés után, hogy megtiszteltetésnek tekintette a budapesti utat, azt, hogy azoknak a játékosoknak vezet mérkőzést, akik a világbajnokságon Európa nevében elégtételt vettek Brazílián a közel egy évtizedig tartó másodrendűsésért. Nem is csalatkozott, a magyaroknak újra nagy csapatuk van! ... Az ilyen nyilatkozatokból mindig jó néhány százalékot le kell vonni, elvégre Huber vendég volt, udvarias ember. Azt azonban anélkül, hogy bárki a szerénytelenség vádjával illethetne minket, leszögezhetjük, hogy a most már több éve tartó keményebb, rendszeresebb munka kezd gyümölcsözni labdarúgó-sportunkban. Most vasárnap is „szüreteltünk . .." Az osztrákok elleni biztos győzelem csak egy pont volt az idény sikeres sorozata után. A VB-ig terjedő időszakról már sok szó esett, azóta négy válogatott mérkőzést vívott csapatunk, s teljesítménye 87 százalékos, csak a hollandoknak sikerült ellenünk odahaza döntetlent kiharcolniuk! A hollandok, a dánok, a franciák és az osztrákok jelenleg nem tartoznak az európai élmezőnybe, de annál mindenesetre sokkcal jobbak, hogy például a velük szemben előírt 15:5-ös gólarányt egy kézlegyintéssel el lehetne intézni ... José Arribas, a franciák egyik edzője azt mondta, hogy „a magyarok a mérkőzés egyes részeiben következetesebben végrehajtották a taktikai utasításokat". Az osztrák Frühwirth — aki jobb ismerője a magyar futballnak — már ahhoz gratulált, hogy az új gárdával sikerült egy korszerű, a játékosok képességeihez alkalmazkodó hadrendet és küzdőmódot kialakítani. Valóban, a magyar válogatottnak van stílusa, amelyre — ha nem is a mérkőzések teljes időszakában, de azért egyre hosszabbá váló szakaszokban — jellemző, hogy a zárt, biztonságos védekezésből tudunk gyorsan, a pálya teljes terjedelmét kihasználva ellentámadásokat vezetni. A szélsőhátvédek részt veszneka támadások szövésében, a középpályás játékosok egyformán járatosak a szerelésben, a sokoldalú indításran, sőt a befejezésben is. Albert — ha így akar, harcol a pályán — a világ legjobb „karmesterei" közé sorolható, összekötőink gyorsak, a kapura veszélyesek és a szélsők — reményekre feljogosító képességekkel rendelkeznek. A most ősszel is folytatott kísérletezések eredményeként kibővült azoknak a játékosoknak a kerete, akik veszély nélkül tűzbe dobhatók. Jó példa erre a mostani, az osztrákok ellen vívott mérkőzésünk előtti helyzet, amikor Illovszky zökkenőmentesen tudta helyettesíteni az edzésen megsérült Mátrait, majd később, a mérkőzés közben kivált Mészölyt. Oly mértékben gazdagodott az együttes taktikai repertoárja, hogy a kispadról szerkezetileg átformálható, részletekbe menően irányítható, s ez nagy szó. A legjobbaknak egyik jellemzője!... " Éppen ezért meglepő, hogy a játékosok nem ezt, a nehéz munkával, sok gyakorlással elsajátított készséget értékelik legtöbbre, hanem a válogatott kifogástalan szellemét. Millovszky Rudolf nem látványos eszközökkel végzi a munkáját, de azt bárki észrevehette a lelátóról, hogy valamennyien igyekszünk eleget tenni a követelésének. „Gyengébben lehet játszani, de szív nélkül soha!” — mondotta az év utolsó bankettjén Ihász Kálmán. — Úgy érzem magam a válogatottban, mint a klubcsapatomban, pedig nagyon szeretem a Tatabányát ... — jegyezte meg Gelei. S valóban, ha visszagondolunk azokra a nehéz percekre, amikor az osztrákok önmagukat felülmúlva küzdöttek az egyenlítő gólért, igazat kell adnunk nekik: felelősségüket érző, küzdőképes kollektívává kovácsolódtak. Ez is biztató a jövőre nézve. Mert ez a válogatott — milyen jólesik leírni — még mindig ígér. Az osztrákok ellen szerepeltetett játékosok életkorának átlaga 26,7 év. Egyéniben és mint csapat is, tavaly ilyenkor óta sokat fejlődtek és ők is, Illovszky is még közel sem elégedett. Reméljük, jövőre még több örömünk lesz bennük. Farkas János nagyszerű formába lendülése az év kellemes meglepetései közé tartozott. A bajnoki vetélkedésben a góllövőlista vezetője, s a válogatottban is átvette a kapu előtt Albert egykori szerepét: rövid időn belül másodszor fordult elő, hogy a válogatott valamennyi gólját ő szerezte. (Pobuda Foto) ÍN RÓLADTE RÓLAM FRÜHWIRTH: „Gyorsabbak, veszélyesebbek voltak a magyarok!" «« Nem titkolom, azt vártam a fiúktól, hogy M tegyenek magukért. No, nem azért, hogy egy esetleges szép helytállással elcsitítsák a személyem körüli vitát, hanem azért, mert szükség volt már egy olyatt átlagon felüli teljesítményre, amellyel a közvéleményt egy kissé megnyugtassák, éis amire régen vártam, bekövetkezett. Nagyiramú mérkőzésen ügyesen játszottak, kitűnően harcoltak a mieink. A mérkőzés előtti napokban sokat beszéltem a játékosoknak a megváltozott szellemű, új szisztémában játszó magyar csapatról. Felelevenítettem előttük azokat a tapasztalataimat, amelyeket a magyar csapattal kapcsolatban a VB-n szereztem. Úgy vélem, mindazt amit elmondtam, a magyar válogatott a játékával is igazolta. Úgy is kifejezhetem magam: Alberték szemléltető bemutatót tartottak, mégpedig remekül. A magyar csapat gyorsabb, s kapura veszélyesebb, általában lendületesebb volt mint a mi csapatunk. Amikor 0:1 volt az eredmény, s mi többet támadtunk, akkor is kitűnt, hogy a magyarok együttese sokkal összaszokottabb gárda. A mi tudományunk elfogyott a 16-os táján. Ezzel szemben Farkas védelmünk megtorpanásait mindig kihasználta. Amikor Mészöly sérülés miatt kivált a magyar csapat sorai hátul is hamar rendeződtek, s akkor már tudtam, hogy nem lehet egyenlítési reményünk. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a magyar válogatott minden tekintetben jobbnak bizonyult, s megérdemelten győzött. Fiataljaink idővel talán még többre lesznek képesek. STURMBERGER: „Sokat tettünk, de nem eleget." Való igaz az, hogy a szurkolók mindig nagyobb derűlátással tekintenek egy-egy mérkőzés elé, mint maguk a játékosok, így volt ez most is. Szurkolóink reménykedtek, mi már kevésbé, hiszen nem is volt okunk erre. A magyarok, különösen a Népstadionban, jobbak! Ez a megállapítás persze nem jelenti azt, hogy mi esélytelenül léptünk pályára, gondolom, ennek ellenkezőjét a pályán be is bizonyítottuk. Nagyszerűen küzdött a csapatunk, s azt is mondhatom: nagyon jól is játszottunk. Én a pályán úgy éreztem, hogy voltak negyedórák, amikor mezőnyjátékban, tetszetős labdarúgás tekintetében felülmúltuk ellenfelünket. Sokat tettünk a helytállásért, de nem eleget, mert ez a teljesítmény is kevés volt a kitűnő magyarok legyőzéséhez. örülünk, hogy játékunk méltó volt a hírnevünkhöz. — Talán sokakat meglepett, hogy csapatunk tagjai milyen szorosan fogtak embert. Nyugodtan elmondhatom, hogy ilyen vonatkozásban nekem volt a legnehezebb dolgom, hiszen a magyar válogatott karmesterére, legnagyobb tudású játékosára, Albertra kellett ügyelnem. Mindenüvé mentem vele, de nehéz dolgom volt, mert Albert nagyon eleven volt, sokat mozgott, fáradhatatlanul harcolt, s ha nála volt a labda, nemigen lehetett leszerelni. Nagy akarattal, keményen küzdöttem, minden tőlem telhetőt megtettem, de Albert semlegesítéseígy sem sikerült. Gondolom, mzért a teljesítményemet nem érheti különösebb szemrehányás. SAUER: „A pálya közepén nem volt baj, de a kapu előtt igen" Nagyon tartottam a mérkőzéstől, s noha nagyarányú vereségre nem számítottam, nem gondoltam azt, hogy mezőnyben egyenrangú ellenfelei leszünk a magyaroknak. Nekem úgy tűnt, hogy középen nem volt baj, de a kapu előtt igen. Mezőnyben ugyanis jól tartottuk a labdát, elég pontos és gyors volt az összjátékunk, s 1:0 után egy negyed órán át többet is támadtunk, mint a magyarok. Ez azonban kevés volt, mert a magyarok kitűnően védekeztek, sok rohamunkat visszaverték, kevés helyzetünk akadt. Nekem a magyar csapat játékában leginkább a gyors ritmus tetszett, a pontos összjáték, Albert mesteri előkészítés©s Farkas robbanékonysága, megugrása*. Mi ennél többre jelenleg nem vagyunk képesek. — Érdekes, hogy Bakos személyében egy újonc volt az ellenfelem, s nagyjából még én is újoncnak számítok, hiszen a Népstadionban másodszor voltam válogatott. Akárcsak Bakos, én sem vagyok már egészen fiatal, hiszen betöltöm már a 27-et. Én azt hiszem, nem okoztam csalódást. Bakost néhányszor lefutottam, az első félidőben beadásaim is sikerültek. Szünet után már kevésbé, s elügyetlenkedtem egy helyzetet is. Bakos technikás hátvéd, jól épít, s ha nála van a labda, nehéz elvenni tőle, de nem túlságosan gyors, s elég nehezen fordul. Biztos, hogy még fejlődik. ILLOVSZKY: „Így kell küzdeni!" Ha azt mondom, hogy így kell küzdeni, azt dicséretnek szánom, mégpedig mindkét csapat válogatott játékosainak számára. Becsületes, derekas küz Idelem volt a javából. A mi csapatunk tagjai eleget tettek annak a kívánalomnak, hogy a válogatott színeiért elszántan, nagy akarattal kell küzdeni. Arra viszont nem számítottam, hogy az osztrákok ilyen rendkívül szívós, küzdőképes játékra lesznek képesek. Keménységük pedig kifejezetten meglepett. Olyan harcos felfogásban játszottak, hogy az néha már szabálytalanságokba csapott át. Játékstílusuk tetszetős, formás volt, ügyes rövidpasszos kombinációkra, sok mozgásra épült. 1:0 után bátrabban próbálkoztak felnyomulással, egy időre át is vették a játék irányítását, s mezőnyben meg is tették a magukét, de ami támadójátékunk feltétlenül gyorsabb, gólerősebb, ötletesebb volt. Az első húsz perc után kissé megtört a csapatjátékunk lendülete, folyamatossága, akadtak szerkezeti hibák, Rákosi , például nem húzódott ki elég gyakran bal szélre, később pedig sérülések — Mészöly, Rákosi ! — miatti változtatások is megtörték csapatjátékunk folyamatosságát. Azt sem szabad elfelejteni, hogy Bakos személyében | ismét újoncot avattunk, s egyegy ember beépítése nem megy | m ról holnapra. És ha figyelembe vesszük azt is, hogy egy jó osztrák együttest győztünk le, | igazán elégedettek lehetünk. Hangsúlyozom: a fiúk egészséges küzdőszelleme további győzelmek alapját képezhetik. S reméljük, tovább erősödik csa-patjátékunk is. ALBERT: „Ezt nem vártam tőlük..." — Az első perceik eltelte után egészséges önbizalommal vártam a további fejleményeket, mert a folyamatos magyar támadások láttán, biztos magyar győzelemre számítottam. Később aztán egy kissé ideges lettem, mert helyzeteinket elügyetlenkedtüik, s az osztrákok egyre inkább belelendültek, olyannyira, hogy 1:0 után hosszú ideig jobban játszottak, mint mi. Ügyesen, formásan kombináltak, nyugodtan passzoltak, körültekintsek voltak. Számomra nem is annyira a technikás játékfelfogásuk, a talajhoz való kitűnő alkalmazkodásuk jelentett meglepetést, hanem a pompás küzdőszellemük, keménységük, harcosságuk. Ezt nem vártam tőlük . . Nyilván presztízsmérkőzésnek tekintették a találkozót, a mi legyőzésünkkel akarták feledtetni északi portyájuk mérsékelt eredményeit. « szépen akarták búcsúztatni kapitányukat, Frühwirthtet. — Abban biztos voltam, hogy az osztrákok taktikai okokból megbíznak valakit az őrzésemmel. Amikor Sturmbergeren megláttam a 9-es számot, már tudtam, hogy Frühwirth különleges feladattal bízta meg, hiszen Sturmberger nem csatár, a klubjában is fedezetet játszik. De azt hittem, Farkast vagy Puskást fogja majd, rám pedig más vigyáz. Sajnos, ez a kemény fickó, ez a remek játékom mellém szegődött, s nem is igen tágított közelemből. Ez még nem lett volna baj, az viszont igen, hogy miközben becsúszkált, néha meg is rúgott, igaz soha nem szándékosan. Úgy vélem, kettőnk harcában nem maradtam alul, többször sikerült elszabadulnom Sturmbergertől. BAKOS: „Nem értem Frühwirth panaszát" « Még közvetlenül a mérkőzés előtti órában is többen kérdezgették tőlem, hogy nem vagyok-e ideges. Azt feleltem: sok forró légkörű nemzetközi mérkőzésen megedződtem, nem vagyok lámpalázas. Aztán kiderült, hogy a nyugalmat csak magamra akartam erőszakolni, alapjában véve ideges voltam. Talán nem is csoda, hiszen az osztrákok nagyon kitettek magukért. Meglepett, hogy milyen nagyszerűen alkalmazkodtak a síkos talajhoz, milyen kulturáltan, s milyen keményen, erőszakosan játszottak. Nem értem Frühwirthet, az osztrákok szövetségi kapitányát, aki a mérkőzés előtt arról panaszkodott, hogy csapatának nincs kialakult játékstílusa. A találkozó nem ezt tükrözte. — A mérkőzés után számadást végeztem önmagammal. Arra a megállapításra jutottam, hogy többre vagyok képes mint ahogyan játszottam. Sauer néha bizony lefutott. Erőszakos, gyors játékos, aki gyakran lökdösődött, s így nem egyszer elvesztettem az egyensúlyomat. Előre törni nem igen mertem, mert féltem otthagyni Sauert. A második félidő elején rúgást is kaptam, s ez is zavart a játékban. Csalódást talán azért így sem okoztam. Remélem lesz még alkalmam a válogatottban való szereplésre és jobb teljesítményre. ffitum pflenspig érte «* mzelmét Bécsben tuuna eimmenni a magyar utánpótlás válogatott. — Az osztrákok itt próbálták ki először utánpótlás válogatottjukat, amelyben kizárólag 23 éven aluliak jutottak szóhoz — mondta Nádas Adolf, az MLSZ elnökségének tagja, aki a válogatottakat Bécsbe elkísérte. Az első félidőben alaposan megijesztettek bennünket az osztrákok, nemcsak azért, mert vezetést szereztek, hanem azért is, mert nagyon jól játszottak. Szünet után azonban felülkerekedtek a mieink és sikerült megfordítaniok a mérkőzés állását. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az osztrákok ekkor is veszélyesen támadtak, de védelmünk megállta a helyét. Elsősorban Géczit illeti dicséret, aki hiba nélkül védett, de Páncsics is, átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Jsm Mi volt az ifjúsági válogatottal? ^*“£22: fös csapatjátékot nyújtottak. Szünet után azonban visszaesés következett be, s a csapat váratlan vereséget szenvedett az osztrákoktól. Simonyi Ferenc, aki Berzsel János távollétében ezen a mérkőzésen az edzői teendőket ellátta, így magyarázza a vereség okait: — Salamon sérülése, majd kiválása döntő módon befolyásolta a magyar csapat játékát. Védelmünk elvesztette biztonságát, s a gyors osztrákok ellentámadásai során védelmünk megingott, s a csapat kizökkent megszokott ritmusából. Középen erőltettük a játékot, ahelyett, hogy széleken vezetett támadásokkal széthúztuk volna az osztrákok védelmét. Érdekes egyébként, hogy a legutóbbi UEFA-tornán szerepelt csapatból csupán Müller szerepelt ezen a mérkőzésen a magyar ifjúsági válogatottban, a többi újonc volt. Ifjúsági válogatottunk legközelebbi erőpróbája a csehszlovákok ellen Prágában lesz. Ez a találkozó valamint a visszavágó tétje az UEFA-tornán való részvétel. — Nyernünk kellett volna Linzben , ,am^6 gól nélkül végződött mérkőzésről. — Nagyon erős csapatot küldtek pályára Felső-Ausztria képviseletében. Általában a védelmek harcát -tükrözte a találkozó. Három nagy helyzetünk akadt, egyet Zámbó, egyet én, a legnagyobbat viszont Tóth Kálmán hagyta ki. ysArsssssArsssssArssssssrsssssrsAfsrrsss/yr&srsrsssssssssssssssssssssssssssssssssssss/i Nézőszám: hárommillió felett! Nyllt ezrekben Gólok össz. átl. ossz. átL 1x2 Ossz. NB I 1835.0 11.3 476 2.9 84 42 35 161 NB I B 642.1 2.9 574 2.6 122 64 30 216 NB IX, Kelet 375.3 1.3 795 2.9 140 63 67 270 NB II, Nyugat 318.9 1.1 780 2.8 141 65 64 270 1 ~ az otthon szerepeltek győzelmének száma, X a döntetlenek, 26 a vendégek győzelmének száma. Az NB Ielső három osztályának összesített nézőszáma már jóval hárommillió felett jár. De lehetne valamivel több is . . . A legutóbbi forduló látogatottságának ugyanis nagyon sokat ártott az eső — no meg a válogatott mérkőzés is. Az NB II Nyugati csoportjának kilenc mérkőzésén például mindössze 2800 néző jelent meg. Kilenc mérkőzésen összesen ennyi! Rendkívül érdekesen oszlottak meg az NB II legutóbbi fordulójában a győzelmek. A Keleti csoportban például az otthon szerepeltek közül egyik sem nyert: 6 döntetlen, 3 vendéggyőzelem. Ugyanakkor a Nyugati csoportban nyolc hazai győzelem született egy döntetlen mellett. Hatalmas különbség. És érdekes, hogy ezzel a nagy különbséggel lett majdnem egyforma a két csoport 1966 évi mérlege. Tessék csak megnézni a fenti táblázatban az 1 X 2 oszlopokat. NB IFJÚSÁGI CSOPORT Külföldi labdarúgó-bajnokságok 1. Bp. Honvéd 22 18 3 1 57:18 39 2. Vasas 23 12 7 4 43:28 31 3. Újp. Dózsa 21 13 4 4 67:30 30 4. FTC 22 11 8 3 48:25 30 5. MTK 22 13 2 7 56:32 28 6. Dorog 24 10 7 7 36:32 27 7. Tatabánya 24 8 9 7 37:29 25 8. BVSC 22 8 6 8 37:33 22 9. Egyetértés 23 9 1 13 28:56 19 10. Vasas Izzó 24 5 7 12 17:27 17 11. Csepel 24 6 4 14 33:50 16 12. BVTK 23 7 2 14 27:55 16 13. al. k. TTVE 22 4 2 16 21:48 10 14. BMTE 24 4 2 18 16:60 10 Szovjetunió: Szpartak Moszkva — Dinamo Mimszik 0:0, Zenit Leningrád — Kajrat Alma-Ata 1:2, Sahtyor Donyeck—Nyeftyenyik Baku 1:0, SZKA Rosztov—Krilja Szovjetov Kujbisev 2:0. 1. Kijev 30 20 9 1 60:12 49 2. Rosztov 32 17 6 9 49:42 40 3. Baku 32 15 8 9 48:25 38 4. CSZKA 30 15 7 8 56:39 37 5. Torpedó Mo. 30 14 8 8 47:30 36 Kedd, 1966. november 13