Népsport, 1966. december (22. évfolyam, 245-264. szám)

1966-12-02 / 246. szám

MINI megye 5 A 10 sfarila „ .Jiegmimifob”, a legkisebb. In Bansodoak (7023 km 2) keve-V/////////////////-sebb, miint egyharmada (2254 fem2), Baranyáknaik (4532 km2) még fele sem. Lakomák száma 280 000 körül vám (Baranyáé több, minit 400 000, Borsodé közel háromnegyed millió). A sportban megközelítően sincsenek közöttük ilyen különbségeik. Komárom megye sportélete egyáltalán nem ( „mini”! A megye minőségi sportjának a fejlődése fosapaitepotrios sportágak): NB I NB II NB II NB III 1964 4 1 12 7 1965 4 1 12 6 1966 6 1 11 4 1967 7 2 14 5 Bár az összehasonlítás nem lehet mindenben mértékadó, annyit mégis meg lehet állapítani: ipari nagy megyéink mellett egyáltalán nem kell a kis Komárom megyének szégyenkeznie, öt város (Tatabánya, Oroszlány, Esztergom, Komárom, Tata) és 72 község alkotja. A sportban ,ezenkívül olyan jelentős esélyek, mint Dorog, Tokod, Szörny, stb. A megye 125 sportegyesületének 34 000 tagja van, a több, mint 400 szakosztályban 12 000 fiatal sportol, 200 oktató és 200 gyakorló oktató irányításával. Asportlétesítmények száma e pillanatban 400 körüli, a 72 közül 6 községiben nincs sportkör... A Duna-menti települések a megye nyugati Barkától (Komárom, Ács) a keletiig (Esztergom) hazánk élete szempontjából rendkívül fontos, összefüggő ipari területet képeznek. És ez az ipari jelleg rendkívül fontos sportszempontból is. Sajnos, a városok, ipari helységek fejlettebb sportéletének nincs megfelelő kisugárzása a falvakéra. Az üzemi sportvezetés az átszervezés óta jelentősen erősödött. Csak néhány példa: nemrégen 121 vezetőképző-tanfolyamot végzett sportember került a megyében a sportmozgalomba. Persze, nagy a fluktuáció, jó néhányan „abbahagyták”, de a fejlődés még így is óriási: 3 év alatt 404 új vezető került a megye sportéletébe. És nem áll rosszul a megye szakemberben sem, számuk évről évre növekszik. a Zalmai Miír Jászai Mari, Feszty Árpád, a junyi mw, szinnyei József a megyének b///////////////////, az irodalom, illetve a művézet legmagasabb fokára jutott fiai. És a megye történetének legfényesebb lapjaira kívánkoznak az elmúlt évtizedek Komárom megyei hősei is. A felszabadulás utáni idők, majd az 50-es évek széncsaládnak páratlan munkagyőzelmeit a mérhetetlenül gazdag tatai szénmedencében, az egész ország ünnepelte... És ezekből a hősi „csatákból” számos sportoló is kivette a részét. Alig pár ezres lélekszámú kisközség volt a század elején, föld alatti kincsei segítségével azonban 4 évtized alatt megyeszékhellyé, majd több, mint félszázezres várossá terebélyesedett Tatabánya, amely ma 65 000 lakosával az ország 10 legnépesebb városa között foglal helyet Több mint félévszázados sportegyesülete — főleg labdarúgócsapata révén — a két világháború között is országos hírű volt, ma pedig a 18 szakosztályos utód, a Tatabányai Bányász, az ország legnagyobb sportegyesületei között szerepel, számos I. osztályú versenyzővel, országos, olimpiai és világbajnokokkal, szebbnél-szebb létesítményeivel, köztük a legújabbal, az októberben avatott villanyfénye® kézilabda-pályával. És már csak kivitelezőre vár a nyolc és félmilliós beruházási érték, az ország egyik legszebb leendő sportcsarnoka, amelynek 464 négyzetméteres belterületén olyan otthonra találnak majd a bányászsportolók, amilyen alig lesz az országban. A szénbányászat magyar „fővárosa” ma is a nagy átalakulás állapotában van, s ha egyszer a városépítés majd a végéhez közeledik, hazánknak nemcsak leghosszabb, de bizonyára egyik legszebb városivá is válik a tatai szénmedence központja. Pillanatonként cseng a telefon az egykori NB I-es labdarúgó, Bödecs József sportköri elnök szobájában, s az alig másfélórás beszélgetés alatt legalább 40 érdeklődő méltatlankodik, háborog, ad tanácsot az ökölvívókat és tekézőket ért — szerintük — igazságtalanságok miatt! ... „Nagyüzem” ez a javából, hiszen a vidék legjobb labdarúgó-csapatán kívül övék az ország legjobb súlyemelő-csapata, az ország egyik legjobb cselgáncscsapata, egyszerre jutott az NB I- be a napokban a férfi és a női kézilabdaegyüttes (és esett ki az NB I-ből az ökölvívó- és a női tekecsapat), az 50 éven felüli Lángos Józsa viszont éppen most szerezte meg az országos női sakkbajnokság 3. helyét. A Tatabánya sokezres sporttáborát ezeks #n /ebben a hetekben a labdarúgók és a súlyemelők kitűnő szereplésén kívül leginkább az NB I-től „búcsúzó” ökölvívócsapat és női tekecsapat foglalkoztatja. A labdarúgás után népszerűségben itt az ökölvívás következik, s így azon sem lehet csodálkozni, hogy a városiban nem tudnak napirendre térni a történtek felett, szenvedélyesen kommentálják az ökölvívó-szövetség velük kapcsolatos intézkedéseit. Mivel pedig a városban a tóközöknek is nagy a tábora (a bányászklub az ország egyik legszebb négyes tekecsarnokával rendelkezik), a női tekecsapat kiesése körüli viharok sem csendesednek. A tatabányai tekézőnők ugyanis egy büntetőpont levonása miatt estek ki az NB I-ből. Ha ezt a büntetőpontot nem vonják le tőlük, jobb faaránnyal bentmaradnak! A versenyjegyzőkönyvet a rendező egyesület a mérkőzés után úgy köteles feladni, hogy az hétfőn a szövetségbe érkezzen. A T. Bányász—Pécsi Bőrgyár mérkőzés jegyzőkönyve viszont későn érkezett a szövetségbe . .. Pedig nagy kár a fiatal csapatért, amelynek tagjai úgyszólván a tekecsarnokban nőttek fel (jó néhány közülük állítógyerek volt) és 3 válogatott kerettagja is van. I/cwc fíwrtTn szinte „vonzza” a súlyul sírtfa v/ttu emelőket. Jönnek a fiata W////////////////zr//// lók, akik közül néhánynak a fejlődése máris sokat ígér. Földiék — a sérült Ecsert nélkülözve — nyerték meg a CSB-t! Lendületben vannak a cselgáncsozóik is, bár Faragó Benjámin tragikus kiválása nagy vesztesége a mintegy 80 cselgáncsozót foglalkoztató szakosztálynak. A kétszeres országos bajnok és többszörös válogatott igen szerény sportember tavasszal akart nősülni... Az ötvenes évekbeli atlétikai remekeié® utáni látszólagos visszaesés inkább az erőgyűjtés műszakának nevezhető, hiszen Kiss Antal, Szabó (10 km gyaloglás), Játékos, Mózes és még néhány fiatal személyében a közeljövő tatabányai atlétikai aranykora jöhet el. A 6000 sportköri és 1150 szakosztályi tagot foglalkoztató egyesület sportolói nemcsak klubjukat, hanem a várost is színes-lélekkel magukénak érzik. Szívesen mentek segíteni a kertvárosi napközi építéséhez, szívesen dolgoztak az óvárosi távfűtés munkálatóinál éppúgy, mint a kispályás sportkombinát kialakításánál ... A kézilabda-szakosztály tagjai kongresszusi felajánlásként elektromos eredményjelző herende KOMÁROMI - zést készítettek, a régi uszodaöltöző bontásánál, illetve az új építésénél a szakosztályi tagok mellett a hozzátartozók is sokszor tevékenykedtek ... § Ha iái K mflimek a dolgok sok helyen, 5. *TM /®* '* nWmnBK ^2 jjg,,, jelenti azt, m sswssssssAsssssMsvssssssssAShogy problémák nincsenek. Az utóbbi idők legnagyobb problémáit a Dorogi Bányász SE szolgáltatta, ahol nemcsak a labdairúgó-szakosztállyal volt baj, hanem az egyesületi vezetés is szétesett (ami azonban nemcsak a labdarúgók rossz szereplésének volt köszönhető). Csökkentek a bevételek, kiürült a „kassza”, s ha látszólag rendbe is tették az egyesület ügyeit, a labdarúgók kiesése okozta dorogi fásultság eltüntetése bizonyára időbe fog kerülni ... Nyergesújfalun, a hazai műszálgyártás fellegvárában, üzembővítés miatt beépítésre kerül az a pompás sporttelep, amelyet annak idején, az 50-es években, a híres magyar labdarúgóválogatott vendégszereplésével avattak. Az sportélet nem megfelelő s m esztergomi fejlődése is *** „fejisssssssssssssssssssmsMs^f^, okoz az illetékeseiknek. A nagy történelmi múltú városiban, ahol iskolások ezrei tanulnak, ahol sportiskola is működd, nincs atlétikai élet a 9 felnőtt sportkörben. A Műszeripari Vasasnak van csónakháza (csak rendbe kellene hozni), de nincs n evezős szakosztálya! A város sportéletének legégetőbb problémája a szép hagyományokkal rendelkező úszósport rendezése. Azok az úszók, akik nem vették tudomásul, hogy az esztergomi úszóélet megszűnt, elmentek a Dorogra! Mert Esztergomban van ugyan uszoda, de nincs szakosztály, van megfelelő hőfokú víz (kora tavaszitól késő őszig használható), csak éppen nincs versenysport. Igaz, néha a vízből is megárt a sok! Esztergomban két év alatt háromszor öntötte el az esztergomi pályát a Duna. Különösen a tavalyi óriási árvíz állította nehéz feladat elé az egyesületeket. Több hónapon át több méteres víz borította az E. Vasas sporttelepét, elpusztította, vastag iszappal vonta be a füvet. Az újrafüvesítés után — az idén — újra jött a víz, méghozzá kétszer is! ( Az alumínium magyar központjának, Aluminiiumniumi másfüzitölete a sportérem ssssss,s„,s,„sss,„„„s. téDől viszont _ Doroggal, Esztergommal ellentétben — szinte csak jót lehet mondani, annak ellenére, hogy Közép- Európa egyik legnagyobb alumínium-fellegvára, lakóinak számát tekintve hatszorta kisebb Esztergomnál. A fürdtői labdarúgókról először annál a megdöbbentő szerencsétlenséginél hallhatott az 50-es évek végén országszerte a sportkedvelők széles tábora, amelynél a teherbusszal utazó, megyei bajnokságban szereplő együttes végzetes karambolja után két játékos meghalt, többen pedig súlyosan megsérültek... Az öt (!) csapatot szerepeltető labdarúgó-szakosztály legjobbjai a 60-as évek elejétől szinte remekeltek, s az idén az A. Timföld az NB II-be került. Paulák Ferenc edzőnek volt ideje nyugodtan dolgozni és jó csapatot kiallalatatni: hat éve edzi az együttest. És még a labdarúgóknál is jobban kittettek magukért Tóth László edző röplabdás lányai, akik 1967-ben már az NB I-ben (!) játszanak. A hat szakosztály több mint 400 sportolója között 250 a természetbarát (az esztergomi felnőtt sportkörök természetbarát tagjainak a száma 202), a megye legnagyobb ilyen szakosztálya. És nemsokára megalakul a 7. a tekeszakosztály. A 36 természeti és régi ///////y////////////////e.v////,'///// utóbbi időkig a természetbarát mozgalom hagyományos ágát művelték, ma már szép számmal akadnak vízi túrázók, autós természetbarátok is. A szakosztályok száma kevésnek látszik, de ahol van, ott a vezetőik lelkiismeretes irányítói, szinte megszállottjai a sportáginak és ez biztosíték a további fejlődésre. A magyar súlyemelősport fellendülése ebben a megyéiben négy év alatt 4 szakosztályt hozott létre, köztük olyan kis helységben is, mint pl. Bakony,bank. A cselgáncs örvendetes terjedésének bizonyítéka: ma már az oroszlányi, a dorogi, az esztergomi és a tatabányai cselgáncsozókat (még a serdülőket is) a megye határain túl is jól ismerik. Tata sportéletét a sponttáspor fémjelzi, ennek azonban a város, vagy akár az egész megye sportéletére semmi, de semmi hatása nincs. . . A mintegy 10 000-es lélekszámú, megye-névadó városnak, Komáromnak jelentős sportmúltja, több középiskolája, sok jó szakembere van, s te nemproblémák sem „gyötrik”. Mégis egy helyben topog a helység sportja . . . Különösen feltűnő a különbség, ha a körülötte levő kisebb helységek sportéletével hasonlítjuk össze, bár ezek (Almásfüzitő, Szőny) sportolói — elsősorban a nagyüzemeiknek köszönhető — lényegesen jobb körülmények között sportolhatnak. Az oroszlányi sportélet viszont nagyszerű lendületben van, jövőre újabb oroszlányi sportolók — a kosarasok — küzdenek majd a legjobbak között. De a bajnoktól mindössze három ponttal elmaradt NB I B-s labdarúgók 7. helyezése is kitűnő teljesítmény, a súlyemelőcsapat szép szerepléséről nem is beszélve. Mint a legtöbb megyében, itt is rohamléptekkel fejlődik a kézilabda. És ami a legérdekesebb: ma már a falvak csapatai is jól kezelik a kis bőrlabdát! Környén például olyan jól, hogy a MEDOSZ-lányok 1967-ben már az NB II-ben dobálják majd a gólokat (a férfiak a 4. helyen végeztek a megyei bajnokságban . . .). Környén, öt évvel ezelőtt másról, mint járási szintű labdarúgásról, nem is lehetett hallani, ma pedig? A kézilabdának lényegesen nagyobb a lábára, mint a labdarúgásnak! S a játékosok egytől egyig saját nevelésűek — szinte hihetetlen — pár év alatt fejlődtek NB II-s szintű játékosokká !! ! Kis megye — nagy eredmény... '/sssssssssssssssssssssssssssss/ssssssssssssssssssssssssssssssj Mit is lehetne mondani arról a megyéről, amelyik nagyságra ugyan a legkisebb, ereje, sportereje azonban a legnagyobbakéhoz hasonló. Ami azonban nem jelenti azt, hogy már minden rendben van a megye sportéletében. Hiszen nincs az a jó, amelynél ne lehetne — még jobb!!... Nagy József ti XI X Sportolóink iparunk hírnevéért A Diósgyőri Gépgyár hatalmas szerelőcsarnokában Szabó Imre főművezető társaságában figyeltük az egyik munkabrigádot. Egy szikár, sovány lakatos boszorkányos ügyességgel és gyorsasággal fúrta a rendkívüli pontosságú munkát kívánó Diesel-hajtóművet. Ott sorakoztak a munkapadon a fontos alkatrészek, mellettük a szerelés alatt álló gépek, amelyek majd távoli országokban öregbítik a magyar ipar és a diósgyőri dolgozók jó hírét. Jólesett hallani a dicsérő, elismerő szavakat, mert egy többszörös magyar bajnok síversenyző kiváló tulajdonságait sorolta fel. Lusztig Feri nemcsak sokoldalú sportoló. Ezt a megállapítást igazolja a mindig selejtmentes, kiváló munkája is. A 44 Dieselhajtómű finom fúrását nem is mernék másra bízni. Ő ebben specialista. A brigádnak az elkövetkező napokban 11 Diesel-motort és 5 hűtőkompresszort kell készre szerelnie, és a kongresszusi munkaversenyben ők sem akarnak lemaradni. Lusztig Ferenc 38 éves. Már tavaly úgy döntött, hogy abbahagyja az aktív versenyzést, de amikor leesett az első hó, 60—80 kilométeres sebességgel száguldott ismét a lillafüredi hegyoldalon. Az sem riasztotta vissza, hogy már kétszer is lábtörést szenvedett. Amikor elkövetkezett a magyar bajnokság, és rajthoz álltak a versenytársai, Lusztig Feri is felkötötte a léceket és 37 éves fejjel, sok fiatalt megelőzött, és ötödik lett a műlesiklásban. Most ismét úgy döntött, hogy nem indul versenyeken, hanem oktatja a fiatalokat, edző lesz. De ki tudja? Most újra hótakaró borítja a bükki hegyeket, ellen tud-e majd állni a csábításnak, vagy újra kiáll versenyezni? Most a munkasikerek örömét élvezi Lusztig Ferenc, és a kongresszusi munkaversenyben példát mutat a fiataloknak. song a telefon: — Halló! Vincze Dezső M J vagyok. Szevasz. Te öreg, arra szeretni ! M nélek megkérni, mondd meg este az ■ edzésen, hogy nem tudok ott lenni ... X __ Igen, ma bent kell maradnom. Tudod, hogy van az?! Az Átviteltechnikai Gyáregység az egyik legfontosabb területe az egész Telefongyárnak, „fontosak” vagyunk, mi gyártjuk és javítjuk az átviteltechnikai berendezések beméréséhez szükséges öszszes műszereket — tranzisztorégető keret, hangolócsavarhúzó stb. Kínaiul van mondva, mi?... Szóval nem akarom eltúlozni a dolgot, tény, hogy van munkánk bőven. Tizennégyen vagyunk a „Szinkron-brigádban”, keményen ráhajtottunk a szocialista brigád címre is, és furcsán venné ki magát, ha éppen a brigádvezető dobná be a törülközőt, hagyná cserben a többieket. De tudod, ezenkívül is, ipari tanuló korom óta itt vagyok, itt szabadultam nyolc évvel ezelőtt. Az ember már úgy érzi, hogy saját magának csinálja ... Hogy sikerül-e? ... Hát, elég nehéz helyzetben vagyunk, nemigen tudjuk magunkat adminisztrálni, mindig a pillanatnyi igény szabja meg a munkát. Sokszor előfordul például, hogy nem várt feladatot kell szinte órák alatt megoldani. Most is egy nyolcnapos munkát akarunk megcsinálni négy nap alatt... Fenébe is, persze, hogy hiányzik a cselgáncs. Tudod, hogy van az, műszeresztergagépen dolgozom, egy pillanatig sem ereszthetem el magam. Jólesne egy kis üdítő mozgás ... Dehogy is hanyagolom el,, ha ezen túl leszünk, pótolom a mulasztottakat. Ismerhetsz. Különben sem elégedtem meg az eddigi hét bajnoki címmel. Világos! Na, de nem beszélek annyit. Szevasz! Addig is üdvözlöm a srácokat ... ! Beszélgetések tornáról I. Középmezőnyben ? Tornában csak kétévenként kerül sor mértékadó nemzetközi versenyre. A világbajnokság és az olimpia tornaversenye között ugyan szerepel az Európa-bajnoksággá nőtt Eb, ezt azonban, miután minden országot csak két versenyző képviselhet, és csapatversenyről szó sincs — aligha lehet értékmérőnek tekinteni, így azután érthető, hogy egy-egy világbajnokságot rendszerint nagy és hosszantartó polémia kísér, elvégre itt és csak ekkor játssza ki mindenki a kezében levő adukat. A dortmundi világbajnokságot követő egyik hazai megbeszélésen, (azon, amelyen oly kevesen voltak jelen). Békési Sándor, a TF adjunktusa, aki hivatalos megfigyelőként kísérte csapatunkat a világbajnokságra, az eddigiektől eltérő szempontból vizsgálta a női mezőny, és benne a mi válogatottunk helyzetét. Nem ragaszkodott szorosan a számszerű eredményekhez , és így osztotta él- és középmezőnyre, illetve sereghajtókra a világbajnokság mezőnyét. Az élmezőnyt szerinte három ország, a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK tornászai alkotják. A középmezőnybe tartozik a lengyel, a francia, a magyar, az amerikai és a japán csapat, utóbbi a rangsorban elfoglalt harmadik helye ellenére. A felsoroltakat a szerepet nem játszó, de „becsületből” versenyző csapatok követik. A rangsor talán különsebben nem meglepő, az indokolás azonban figyelmet érdemel. — Az élmezőnybe azokat a csapatokat számítom — mondja ugyanis Békési —, amelyek a maguk kialakította, jellegzetes iskolájuk szerint tornáznak. Akiknek van jellemző gyakorlatanyaguk, rendkívül érdekes mozgásanyagot vonultatnak föl, sajátos kivitelben — de ennek ellenére teret hagynak a tornász egyéniségénk kibontakozására. Ha például kísérletképpen (persze, ez csak elvben lehetséges), a versenyen a fejeket letakarnák, csak a gyakorlatra figyelnénk, akkor is teljes bizonyossággal megállapítható lenne, hogy melyik a szovjet, az NDK-beli, vagy a csehszlovák tornász. Azt viszont már nem lehetne eldönteni, hogy a középmezőnybe tartozók közül ki francia, ki magyar, ki amerikai. — Ez nem túlságosul hízelgő az érdekeltekre nézve. — Nem. De nem is lehet az. Ez a jellegtelenség ugyanis szakmai szempontból abból fakad, hogy a középmezőnybe tartozók abból élnek, amit az élmezőny tagjaitól el tudnak lopni. Tehát másolnak, és versenyzőik személyes tehetségétől, továbbá a sikeres, vagy sikertelen formaidőzítéstől függően foglalják el a 4—7. helyet a mérvadó versenyeken. — Miután azonban másolnak, arra tulajdonképpen lehetőségük sincs, hogy az élmezőnybe kerüljenek. És ha meggondoljuk, hogy egy-egy nagy „kinyilatkoztatás”, mint például a dortmundi világbajnokság volt, s amelyről másolni érdemes, csak kétévenként van... — Még az így feltételezettnél is rosszabb a helyzet. Dortmundban ugyanis beszéltem többek közt Matlachovával, a csehszlovákok vezetőjével, és ő sietett kijelenteni, hogy neki már készen van az az anyag, amellyel a tornászai Mexikóban fognak versenyezni, és amely lényegesen eltér és jelentősebb annál, amivel világbajnokságot nyertek. De ugyanez megvan a szovjeteknél és az NDK-soknál is. Ami tehát nekünk, a „középmezőny’’ tagjainak még csak másolandó új, az nekik már túlhaladott, régi. Hogy mást ne is mondjak: a Szovjetunióban külön bizottság van, amely az új elemek kitalálásával foglalkozik! Amit aztán ők létrehoznak, azt az edzők válogatják, tanítják, versenyzőik képességeik szerint. — Hát ez nálunk nincs. De nem hiszem, hogy csak ez lenne a siker titka. — Szó sincs róla. A kérdés rendkívül sokrétű, abban a pillanatban, amikor elhatározzuk, hogy nem a középmezőny valamelyik helyéért, hanem az élmezőnybe tartozásért kívánunk versenyezni. Kérdés persze, hogy elhatározzuk-e? Mert akkor a tanítás módszerében i£ óriási fejlődést kell elérnünk — többek között. Mert az élen levők tornáját, már az a módszer is eleve meghatározza, amellyel a gyakorlatanyaghoz nyúlnak. Dortmundban 16—17 éves lányok a világ legjobbjai voltak, és elképzelhetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt „lineárisan”, lépésről lépésre, a bukfenctől a csavart szaltóig, mindent megtanultak volna tornában. Ilyen csodák nincsenek. De olyanok vannak, hogy az óriási gyakorlatanyagból szinte tudományosan kiválogatják a tornász fejlődését legjobban elősegítőket, azt a néhányat — és azt tanítják. Ez persze megint csak egy részkérdés, az egészet tekintve. Dávid Sándor Hollandia—Dánia 2:0 (0:0) Szerdául a késő esti órákban, került sor Rotterdamban a Hollandia— Dánia Európa-bajnoki mérkőzésre. A két ország válogatottja, amely a labdarúgó EB hatodik csoportban szerepel, 25 000 néző előtt találkozott egymással a Feyenoord-stadionban. Hollandia: Gnaafland — Suurber, Israel, Schrijvers, Veldhoven*. Dallene, Muller, Swart, Van de Kuylen, Nuninga, Keizer. Dánia: Nieleen — Hansen, Worbye, Hartwig, Boel, Jensen, Olsen, Wiberg, Bak, Thorst, Le Fevre. Az első félidőben mind a két csapat labdatartásra, védekezésre rendezkedett be, és a szórványos támadások egyik részről sem vezettek eredményre. Szünet után mind a hazaiak, mind a vendégek fokozták az iramot, több szép helyzet adódott a kapuk előtt, de a védelmek biztosan romboltak. A befejezés előtt 3 perccel megtört a jég. A hollandok sorozatos támadásai két gólt eredményeztek. A 87. percben Swart, a 89. percben pedig Kuglen volt eredményes, s így alakult ki a 2:0-ás végeredmény. A gyorskorcsolyázók itthon — elmarad a vasárnapi idénynyitás Szerdán hazaérkeztek a gyorskorcsolyázók Berlinből, ahol a németekkel és a csehszlovákokkal együtt közösen készültek az idényre. — Edzési lehetőségeink jók voltak, naponta kétszer is jégen voltunk — mondta Ladányi Gedeon edző. — Ivánkai, Kőszegi, Hernádi elsősorban a hosszabb távokon készültek. Időnként velük tartott Jihászné is, aki a rövidebb távokon Tamásival együtt futott. A Martos-fivérek többnyire a rövid távokon edztek, de „kirándultak” hosszabbakra is. Az időjárás nem volt kedvező, gyakran ködben és esőben is futottunk, de ez nem zavart bennünket. A német gyorskorcsolyázók nagyon jó formában vannak. A mieink közül Ivánkai volt a legfrissebb. Elmondta még Ladányi edző, hogy rendszerint reggel 8 és 11 között, délután pedig 14 és 16 vagy 18 és 20 óra között korcsolyáztak. A németek csodálkoztak, hogy a mieink annyit tartózkodtak a jégen, ők ugyanis október 15-e óta korcsolyáznak és most már rendszerint naponta csak egyszer futnak a jégen. Mintha csak éreztük volna, hogy sokat kell korcsolyáznunk, mert itthon még nem készül el a patkó, s így legfeljebb 200-as pályán folytathatjuk az edzéseinket — tette hozzá befejezésül. — A versenyzők általában jó erőben várják az idényt. A vasárnapra tervezett idénynyitó gyorskorcsolyázó-verseny elmarad, mert a városligeti Műjégpálya ötödik szakasza még nem készült el. Az MJSZ gyorskorcsolyázó bizottsága úgy döntött, hogy az idénynyitást szerdára halasztja. Péntek, 1966. december 2.