Népsport, 1967. január (23. évfolyam, 1-22. szám)

1967-01-01 / 1. szám

A NÉPSPORT ÚJÉVI KÉRDÉSEI Mi a véleménye a játékrendszerekről, a taktika szerepéről a ma és a holnap labdarúgásában, és mit kell tudniok az élvonalbeli játékosoknak? Válaszol Bukovi Márton. • Kiváló magyar szakember: — A játékvezető sípol, s megindulnak mindkét csapat játékosai. Egyetlen nagy mozgás az egész, s ebben ugyanúgy felfedezhető mindaz a formáció, amelyről annyit beszélnek: a 4— 2—4, a 4—3—3, az 5—2—3, az 5— 3—2 — hogy csak néhányat említsek, de persze, mindegyik csak időnként és néhány pillanatra. De aki még jobban figyel, az láthat 8—2, vagy 1—2—1-es variációt is, tehát olyat is, amiről nem is esik szó a szakmai vitákban és értékelésekben. Én azt hiszem, hogy a ma és a jövő játékára nem annyira a kötött játékrendszerek, mint inkább a kötetlenség a jellemző. Tulajdonképpen csak két kötött poszt van: a kapus és a középhátvéd. Ez utóbbi azonban egészen másképpen értendő, ha két középhátvédet szerepeltetnek. A legtöbb komoly együttesben kettő van. Ilyenkor az egyik avagy mindkettő, de felváltva a támadásban is tevékeny részt vehet. A játék másik fő jellemzője: gyorsabbá vált a labdarúgás. Persze, nem a futógyorsaság az, amire gondolok, hanem a gondolkodás és a labdamenet felgyorsulásáról van szó. A további sajátosság: elmosódtak a különbségek a különböző posztok között. Ez a jobb fizikai s a jóval magasabb technikai képzettség talaján jöhetett csak létre. A felfutó szélsőhátvéd szerepét például csak az a labdarúgó képes megfelelő színvonalon betölteni, aki gyors, jól cselez, jól tud beadni és kapura lőni. Az a véleményem, hogy bűn a játékot különböző sablonokba erőszakolni. Ma a játék szervezői a középjátékosok, s azok szerepelnek sikerrel, amelyek igazi egyéniségeket tudnak középjátékosokként felvonultatni. A taktika jelentőségét sem eltúlozni, sem alábecsülni nem szabad. Túlságosan az ellenfél várható játékához alakítani a saját játékfelfogást annyi, mint dezorganizálni a jól begyakorolt játékot. Az az elsődleges, hogy az én csapatom játéka lehetőleg senkiére se hasonlítson, mert meglepetést csak így lehet elérni. Mindezt egyszerűen és röviden így fejezhetném ki: az én csapatom kényszerítse rá saját játékát az ellenfélre, s ne fordítva legyen. Ne én védekezzek, védekezzék! 1968-ra veszélyeztethetik-e a tengerentúli hegemóniát az európai úszók? Válaszol: Georges Garrot, Alain Mosconi edzője — Nem látszik könnyűnek Európa számára a felzárkózás. Itt, nálunk, az öreg földrészen hónapok és hosszú esztendők telnek el, amíg feltűnik egy kiugró tehetség, addig az Egyesült Államokban a magas nívójú és nagyon tömör élmezőnyből akár számolatlanul is választhatnak a szakemberek. Annak ellenére, hogy Európa néhány országában már nagy erőket összpontosítanak az úszósport tömegesítésére, és tehetségek kiválasztására, Mexikóban véleményem szerint a váltószámokban az Egyesült Államok csapatai nyerhetnek. " Mindenekelőtt a férfi számokban nem látom azonban kilátástalannak a helyzetet. 100 méteren az angol McGregor lehet az olimpián akár egyenlő vetélytársa is az amerikaiaknak. Négyszázon biztosan előrenyomul Európa. Wiegand, Mosconi és Belic-German lehetnek a prímhegedűsök. Az 1500 — a fiatalok száma lesz. E szám olimpiai aranyérmét olyan nyeri, akiről legfeljebb jövőre hallunk majd. A mellúszószámokban nemcsak a férfiaknál, hanem a nőknél is a szovjet versenyzők uralják a frontot. A férfi pillangó- és hátúszásban viszont a tengerentúlon maradnak a győzelmek és a helyezések. A nőknél — kizárólag a szovjet mellúszónők képviselhetik eséllyel Európát. Pillangóúszásban pedig — ha folytatja — Ada Kok nyerhet. Mindent egybevetve, úgy érzem, még 1968-ban is marad a tengerentúliak fölénye. A játékvezető-testület segíthet-e abban, hogy labdarúgó-válogatottunk jobban szerepeljen a mexikói VB-n, mint Angliában? Válaszol Zsolt István. UNESCO-díjjal jutalmazott játékvezetőnk: — Feltétlenül! Ehhez pedig már most ideje lenne nem az Angliában sikerrel szereplők ,,f u r f angjait", hanem az előttünk végzett csapatoknak a szellemét tanulmányozni!... — A világbajnokságon csak olyan csapatok juthattak be a legjobb négy közé, amelyek többet nyújtottak, mint a többi tizenkettő. Ez a többlet: valamennyi játékosuk 90, vagy ha a szükség úgy kívánta, 120 percen keresztül bírta a sorozatmérkőzések gyilkos iramát! Ők az erőlködésnek a látható jele nélkül akkor is urai voltak a testüknek, mozgásuknak, a labdának, amikor a többiek — köztük, sajnos, a mi játékosaink is — már elgörcsösödtek. A következtetések levonásából ránk, játékvezetőkre nem kisebb feladat hárul, mint rákényszeríteni az élcsapatokat arra, hogy a játékidő nagy részét labdarúgással töltsék ki! — Ennek két elengedhetetlen feltétele van. Az egyik: a legszigorúbb eszközökkel, tehát minden esetben kiállítással (!) kell egyszer s mindenkorra elvenni a reklamáló játékosok kedvét attól, hogy a pályán mással is foglalkozzanak, mint a labdarúgás. A második: fel kell hagynunk a sípnak unos-untalan hansználatával! Semmi baj nem történik, ha egy játékos — legyen az akárki! — a labdáért való küzdelemben a földre huppan. De ugyanakkor ki kell irtani a magyar pályákról az eléggé el nem ítélhető alattomos szellemet, s azt is meg kell előzni, hogy valaki is félreértse a játékvezető törekvését: azt higgye, hogy most már mindent, „törleszteni" is szabad ... — Ha a fenti szellemben vezetjük valamennyi mérkőzésünket, és szándékunk találkozik az edzők egyetértésével — ez nagyon fontos! —, a magyar labdarúgó-válogatott jobban felvértezve lép majd külföldön pályára, ebből eredően, szerintem, több örömet szerez majd az elkövetkezendő világversenyen, mint a múltban bármikor .. Megtartja-e egyeduralmát a Szovjetunió súlyemelő-sportja? Válaszol: Arkagyij Vorobjev, a szovjet súlyemelő-válogatott főedzője . A teheráni balsikerek után a berlini világbajnokságra már csak két-három aranyérmet jósoltak nekünk Sikerült ezt túlszárnyalnunk. Ez annak köszönhető, hogy igen jó kollektíva jött össze. Olyan lelkesedéssel dolgoztak a versenyzők, hogy inkább vissza kellett fogni őket, semmit ösztönözni. Edzésen többször is a legmagasabb súlyokra mentek a versenyzők, és ez egészséges önbizalomra adott alapot. Akiknek nem sikerült tökéletesen a felkészülés — Golovanov, Kigyajev, Brovko — önként lemondtak a csapatba való jelölésről. Sikerül-e továbbra is az élen maradnunk? Vahonyin 31 éves kora ellenére is rendszeres munkával, sportszerű életmóddal megvédheti aranyérmét. Sajnos, ez utóbbival néha hadilábon áll. Minyajev budapesti győzelme óta, négy éve nincs számottevő pehelysúlyú versenyzőnk. Váltósúlyban Baszanowski akár 470 kilót is elérhet, Kurencovnak keményebben kell dolgoznia, ha tartani akarja. Beljajev kiváló versenyző, ragyogóan összpontosít. Szerencsés ötlet volt felhozni váltósúlyból. Ha ez nem történik, nincs középsúlyban világbajnoki aranyérmünk. Fiatal félnehézsúlyú versenyzőnk, Talis tehetséges, a VB-n fölöslegesen izgult. Kiesett, de két nappal a verseny után túlszárnyalta az összetett világcsúcsot. Nehézsúlyban Zsabotyinszkij még biztosan vezet. Igen tehetséges az amerikai Bednarsky. A lengyelek visszaestek, a magyar csapat viszont magára talált. A japánok is a várakozásnál gyengébben szerepeltek. Előretört az iráni és az NDK-beli súlyemelés is. Var » Bűnügyi vígjáték színes, szélesvásznú _ . . . olasz-francia filmen Andrzej Mank világhírű Szerelem és házasság Főszereplők: Marina Vlady lengyel filmje Magyarul beszélő és George Chakiris jugoszláv film Korhatár nélkül megtekinthető BEMUTATÓ: JANUÁR 5 Mi hiányzik a ma csatáraiból a régiek erényei közül - hogyan nyerhetné vissza világszerte a támadás a régi szerepét a játékban? Válaszol: Albert Flórián (Ferencváros) — Azt hiszem, hogy a régi nagy magyar válogatott támadójátékának egyik legfőbb jellemzője hiányzik, mégpedig a kombinációs készség, az ötletgazdagság, a vérbeli szélsőjáték, de azt is mondhatnám: a sokoldalúság, a kifogástalan technikai képzettség. Az ötletes játékhoz, a gyors, pontos, az ellenfelet meglepő támadásvezetésekhez persze az is szükséges, hogy a csatárok ne csak nézzenek, hanem lássanak is a pályán, képesek legyenek többféle változat megjátszására. A régiekről szokták mondani, Bozsikék azért voltak nagy játékosegyéniségek, mert nemcsak azt a megoldási lehetőséget fedezték fel a pályán, amelyet a hozzáértő szurkoló látott a nézőtéren, hanem egy másikat, egy jobbat, amelynek láttán felszisszent a közönség. Igaz, ehhez az is szükséges volt, hogy súlypontáthelyezésekkel oda tudják rúgni a labdát, ahová akarják, aztán vissza is kapják. — A kérdés második részére azt felelhetem, hogy a régi, kiváló csatárok sem boldogultak a tömör védekezési forma, például a svájci retesz ellen. Nos, mostanában az a játékmód dívik, hogy a védelmek valóságos betonfalat húznak a támadók elé, és saját területük biztosítására gyakran kettős emberelőnyre törekednek. Nem akarom a csatárokat felmenteni, de egy Inter-féle védekezés ellen rendkívül nehéz boldogulni. Tudomásul kell venni, hogy a labdarúgás napjainkban nem olyan látványos, mint régebben volt, a játékra inkább a küzdelem, a sok mozgás, a rendszer és taktikai csata nyomja rá a bélyegét. Elmosódik a támadók és a védők közötti határvonal, s egyelőre vége az ötcsatáros támadójátéknak! Még képzettebb, gyorsabb, szívósabb, munkabíróbb csatárokra van szükség, s akkor a játék gólokban bővelkedőbb, élvezetesebb lesz. Meggyőződésem, hogy játékfelfogásbeli, taktikai, esetleg játékszabálybeli változtatásokkal elérhető, hogy a játékban ismét nagyobb szerepet kapjon a sok gól. Válaszol: Máté Szabolcs ORT-győztes — 1966-ban bevallom, kissé váratlanul, számomra is kellemes meglepetésként kerültem az élvonalba. Sikerült az őszi idényben veretlenségemet megőriznem. Ennek ellenére úgy érzem, 1967 a tanulás éve kell, hogy legyen. Remélem sikerül kikerülnöm Rómába, az Európa-bajnokságra, de igazi célként Mexikó, az olimpiai részvétel lebeg szemem előtt. Klubomban, a Bp. Honvédban, már eddig is sokat tanultam. Szántó mester és Papp Laci segítségével szeretném technikai képzettségemet tovább csiszolni, hogy ne csak a hazai viszonylatban, hanem nemzetközi színvonalon is a legjobbak közé kerülhessek . . . Mi lesz az EB-n ^mmrwsssssssf/msssssmsssssMsssssssm'SsssssfSS/sssssssj'sssssssm'SSffWssr^ | Új színfolt - az ÚJ T^Tjszerű s bízvást mondhatjuk, nagy reményekkel ^ 4 íj kecsegtető sportmozgalom keretei bontakoznak ki ^ ^ január elsejével. Útjára indul az üzemi sparta-sz klád-mozgalom. S ha nem is előzi meg olyan nagy hírverés, ^ 4 mint elődjeit, vagy más mozgalmi társait, mégis a dolgozók s ^ tízezreinek érdeklődésére, sőt — remélhetőleg részvéte ^ 4 fére tarthat számot. . 4 4 Mit jelent maga az elnevezés? Nem kevesebbet, mint ^ % azt, hogy az üzemekben a termelő munka szorosabb kapcso- $ 4 latba kerül a sportolással. Ez a kettő egyébként amúgy is ^ & elválaszthatatlan. Elválaszthatatlanságot követel a jó egész- S 4ség, a munkabíró fizikum és a tartalmas élet. Most szerve- ^ 4 tett keretek között is egymás mellé sorakozik a munka és S $ a sport. Az üzemek legtöbbjének módja nyílik arra, hogy v 5 szervezett keretek között kisebb, vagy nagyobb csapatokat 4 4 állítsanak ki — megfelelően felszerelve sporteszközökkel, ^ 4 ruházattal ellátva — s az üzemi sportversenyek sikerein 5 4 túl benevezhessenek kerületi, járási, vagy éppen megyei versenyekre is. § 4 Az üzem színeiben . .. Talán így találó a megfogalma- izás. S ez nem kicsiny dolog. Mert annak a hajógyári csa- ^ 4ládnak a fia, ahol az apa, a nagyapa eljegyezte magát ezzel 4 § a mesterséggel, a gyárra is dicsőséget hoz sportsikerével. § 4 öregbíti a hírnevet: a családit és a gyárit egyaránt. S nem 4 ^ csak nagyüzemek sportban szerzett hírneve szárnyalhat fel, § ^ hanem kis üzemi kollektívák is érhetnek el szép sportsike- ^ 4 reket. A sport és a munka szép együttműködése pedig 4 § mindkét területen a sikerek reményét táplálja: a jobb 4 4 munka és a hatékonyabb sportolás záloga lehet. A_ tél ugyan nem minden sportág műveléséhez nyújt 4 4 lehetőséget, a kezdés azonban ekkor is lehetséges, sőt — 4 § szükséges is. Sok helyről, több vidéki üzemből — Pécs- 4 4 ről, Szombathelyről, Székesfehérvárról, Miskolcról, de fo- 4 4 városi gyárakból is jelentették már: meglevő, vagy a most § 4 szervezésre kerülő különböző csapataik máris rendezik fo- 4 4 jaikat, felmérik, hogy mely sportágakban érdemes kiáll- 4aniuk. A szervező munka igencsak szükséges, s különösen § 4 alkalmas erre a téli egy-két hónap, amikor gondoskodni 4 ^ lehet a szabadban folytatandó sportolás, versenyzés előjel- 4 4 tételeinek megteremtéséről. A télen is művelhető sportágak 4 ^ — sakk, teremsportok stb. . . . pedig jó bemelegítésül szol- ^ 4gálhatnak. Ezekben is kikovácsolódhat sikerdús gyári 4 4 együttes. 4 4 A hasznos és szükséges üzemi spartakiád-mozgalom 4 /-s elindulásakor bátran meg lehet jósolni: szimpa- 4 tikus és népszerű vetélkedéseket eredményez 4 4 majd a legtöbb üzemben, az egész országban. 4 X x ^SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSsk - A hosszútávfutók fejlődése a múlt idényben kissé megtorpant. Megdől-e 1967-ben az 5000 és a 10 000 m-es világcsúcs? Válaszol. Válaszol: döntését nem tartom valószínű. .. .. . . . . nek, ötezren viszont lehetséges Pjotr Borotnyikov olimpiai baj a csúcsjavítás, ha az élvonalnak, a válogatott szovjet bőszixtis versenyzők gyorsasága teszútávfutók edzője.vább javul. Az új évben nagyon éles versengés várható. Szerint — A tízezres világcsúcs megtem tízezren a legjobbaknak változatlanul veszélyes ellenfese lehet Roetants, aki az idény végén egészen hosszú távokra rándult ki. A szovjet hosszútávfutók közül csak Kugyinszkij érdemelt 1966-ban ötöst, ő még sok meglepetést okozhat. Mit vár a fiatal magyar ökölvívóktól? Válaszol: Papp László — Örömmel tértem vissza a Sportcsarnokba, még ha nem is a szorítóból, legfeljebb a szorító sarkából láttam viszont a sportkedvelőket. Ez a szerepkör sem könnyű, de mégis sok örömet szerez az embernek. 1960-ban is sok tehetséges fiatal ökölvívóval találkoztam. Név szerint talán senkit sem említenék, bár többek kezében, illetve öklében ott van a bizonyos marsallbot. Mint tanácsot csak egyet szeretnék elmondani, a mai fiatalok figyelmébe ajánlani: szeressék jobban a sportot, az ökölvívást. Hozza,nak több áldozatot érte, az edzések után például talán ne szórakozással, hanem pihenéssel töltsék az időt ... A tanácsot megfogadva, talán már 1967-ben is több magyar ökölvívósikernek örülhetünk__ Hány Európa-bajnokságot nyernek a szovjet ökölvívók? Válaszol: Viktor Ogurenkov a szovjet válogatott edzője . Róma számunkra csak egy közbeeső állomást jelent Mexikó előtt. .. Az eddigi tapasztalatok alapján az egyik olimpiáról a másikra eléggé kicserélődik, felfrissül a szovjet válogatott. Vajon így lesz-e Mexikóig is, vagy sem? Erre ma még nehezen tudnék válaszolni. Annyi bizonyos, hogy az Európa Kupában győztes együttesünkben egész sor tehetséges fiatal ökölvívónk mutatkozott be. Igaz, az egyes súlycsoportokban harminc versenyző közül válogathattunk. Az Európabajnoki kiküldetések sorsa különben majd márciusban, a Voszkreszenszkben rendezendő szovjet bajnokság során dől el. Az idősebb, tapasztaltabb, Tokiót és Berlint is megjárt versenyzők, többek között Fopencsenko, Tamulisz, Lagutyin, Sztyepaskin és mások csak a szovjet bajnokság megnyerése árán kerülhetnek be római együttesünkbe. S bár Róma bizonyos mértékig csak mexikói előkészület számunkra, mégis szeretnénk remélni, hogy sikerül megőrizni Berlinben kivívott fölényünket... Hogyan látja fiataljait „mexikói szemmel”? Válaszol: K. Inyaszevszkij, a szovjet válogatott úszók főedzője — Csupán az idei ranglista lapján mondhatok biztosat. Ezek a ma feltétlenül ifjú évjáratúak többnyire vezető helyeken vannak. Legifjabbunk, az 1953-as születésű Fordnyakova, aki az olimpián 20 esztendős Prozumenscsikovával Mexikóban nagyon jó helyen végezhet. Női úszóink közül még az ötvenes Rugyenko s az ötvenhármas Kornyejeva érhet be az olimpiára. A férfifronton nem ilyen jó a helyzet, bár a negyvennyolcas Iljicsev, a negyvenkilences Baranov, az ötvenes Filomonov sem lesz még túl öreg Mexikóban. A hosszútávon elképzelhető, hogy a ranglistánkon most még nem szereplő ifjú képviseli majd a Szovjetunió színeit az olimpián. S bízunk természetesen Belic German szereplésében is. Úgy vélem, Mexikó nem a serdülők, inkább a már beért ifik olimpiája lesz .. . Vasárnap, 1967. január 1.