Népsport, 1967. január (23. évfolyam, 1-22. szám)

1967-01-17 / 12. szám

Magyarország-Szovjetúnió súlyemelő-viadal - májusban ORT Budapesten • Beválnak-e a hazai rudak? Négyfordulós Alkotmány Kupa - Vándoredző Gazdag nemzetközi versenymű­­sor vár ez évben is legjobb súly­emelőinkre. 1967 legjelentősebb erőpróbája természetesen a To­kióban októberben lebonyolításra kerülő világbajnokság lesz. Budapesten egész sor olyan nemzetközi találkozó kerül sorra, amely méltán tarthat igényt a legnagyobb érdeklődésre. Ezek között is első helyen áll a máju­si Magyarország —Szovjetunió összecsapás. A világ kimagaslóan legerősebb együttesét láthatja a Sportcsarnok közönsége. Olyan párharcoknak lehet tanúja, ame­lyek a berlini világbajnokságot is felejthetetlenné tették.­­Például Földi és Vahonyin, Veres­ és Bel­­jajev küzdelme. Áprilisban ugyancsak itthon mérkőzik a B válogatottunk az NDK A csapatával, s ha az Euró­­pa-bajnokság továbbra sem talál megrendezőre. Júniusban leg­jobbjaink a finn válogatottat lát­ják vendégül. Külföldön a március elején megrendezésre kerülő Moszkva Kupa viadalon lépnek dobogóra súlyemelőink, áprilisban a Duna Kupa pozsonyi fordulóján. Má­jusban B válogatottunk idegen­ben mérkőzik a lengyel B válo­gatottal. A Bulgária —Magyaror­szág találkozó augusztusban lesz odakint. A felsoroltakon kívül még egyéb nemzetközi versenye­ken való részvétel is szerepel a tervekben.* Nem panaszkodhatnak a fia­tal versenyzők sem, ők is bizo­nyíthatják tudásukat külföldi el­lenfelek ellen. Legnagyobb ese­ményük Budapesten kerül sor­ra­­ augusztusban. Ez pedig az első ízben sorra kerülő Olim­piai Reménységek Tornája lesz. A torna felső korhatára 23 év, s tizenkét ország részvételére számítanak a szervezők. Áprilisban a lengyel ifjúsági válogatottal mérkőznek fiatal­jaink idehaza, júniusban viszont idegenben csapnak össze Bulgá­ria csapatával.* Egyre alakulnak a szakosztá­lyok, egyre többen ismerkednek a súlyemeléssel. Az edzéshez vi­szont súlyzó kell — ez pedig még mindig — hiánycikk. A ta­valy rendelt mennyiség talán megérkezik most már a Szov­jetunióból és Lengyelországból, de addig is sürgős megoldásként a Csepeli Acélművek készít 10 rudat a meglevő tárcsákhoz. Amennyiben ez a gyártmány megfelelő lesz, a jövőben sokkal olcsóbban lehet újjáéleszteni a törött vagy elgörbült rúdú kész­leteket.* Az 1966-ban jól bevált CSB- rendszer a jövőben sem változik. Az Alkotmány Kupa viszont ket­tő helyett idén már négy for­dulóval kerül sorra. Egy újítás: idén már nemcsak a serdülők, hanem az ifjúságiak részére is rendeznek sere­gsz­em­laversenye­ket. A legjobb 17 évesek közpon­ti táborozáson vesznek részt. * Országszerte kevés az edző,­­ ráadásul vannak képzett edzők, akik nem működnek. Az edző­képzés tehát az egyik legégetőbb feladata a sportágnak. Tavaly a TF-n oktatói, a szövetség rende­zésében pedig gyakorlóedző­­képző tanfolyam adott újabb edzőket a súlyemelésnek. Az idén szintén ilyen formában kí­vánják enyhíteni az edzőhiányt a sportág vezetői. Felmerült egy vándoredző munká­ba állításának szükségessége is, aki az orszá­got járva, sok helyen segíthet­ne értékes szakmai tanácsokkal. HASZNOS TALÁLKOZÓ A 11 túrázók VI. országos ta­lálkozója alkalmából zsúfolásig megtelt a Bántkirti turistaház. Különösen örvendetes, hogy ez­úttal so­k fiatal volt a küldöttek között, s ez az aktivitásban is megmutatkozott. Lendeczky Lászlónak, a Borsod megyei Ter­mészetbarát Szakszövetség fő­titkárának a megnyitója és Sze­­bén­yi Gézának, az MTI sítúra­bizottsága vezetőjének a beszá­molója után, tizennyolcan szólal­tak fel Felvetették, hogy mily nagy szükség lenne az iskolák sí fel­szerelésének a javítására, illetve tömegméretű sízés meg­teremtésére. Javasolták, hogy bővítsék a Kl­­­­­ád -állom­ások fa­­készleteit,­ sőt, a lehetőségekhez mérten, g­ondoskod­jan­a­k i­l­yenek­­­ről a turi­staházakban is. S­zó esett arról­, hogy a Bör­zsönyben gyakori a baleset a téli időszakban. Ezért elhatá­rozták, hogy ment­­isszolgála­tot hoznak létre a Nagyhideghegyi turistaházban. Tizenhat síző ter­mészetbarát és négy orvos már vállalta, hogy felváltva négyta­gú mentő járőrt ad, ami különö­sen a hétvégeiken jelentős Az országos találkozó részve­vői a vita végén, határozati ja­vaslatokat is hoztak, amelyek nagymértékben ho­zz­áj­áru­lnak majd a sí túrázás továbbfejles­z­­téséhez. Szerepel közöttük e­­sí­túra vezető és öáok­tat­ókép­zés összekapcsolása, a síoktatás elő­készítése az üdülő­beni, a sí t­á­bo­rozás kibővítése és még több más érdekes elképzelés. WWIAIWWWWWIő/WWWW\AAóMI\AftAIVV\AIWWWWWW\AMMftAlWW\AAAIWkVWtA/^^ TA­TABÁNYAI SZÁMADÁS Patinás vidé­­ki sportegyesü­­let, az egyik­­­ázas években egyik legjobb vidéki futball­csapatunk volt 1910 a TSC, s né­hány más sport­ág tatabányai versenyzőjét is „jegyezték” a felszaba­dulás előtt is. 1945 után, de különösen az elmúlt tíz év óta, óriási fejlődésen ment át a Tatabányai Bányász Sport Club is. Tag­jai közül többen eljutottak a legnagyobb versenyekre, olimpiákra, Európa- és világ­­bajnokságokra, s ma már az is természetes, hogy olimpiai, Európa- és világbajnokok gyakorolnak — a többiek mellett — a sok, de még mindig kevés — tatabányai sport­­létesítményben . 1. Néhány fiatal atléta a jövő ígérete, a gyalogló Kiss Antal az atlétikai EB 6. helyezettje volt. A súlyemelőcsapat az or­szág legjobbja, magyar bajnok, első eset a sportág történetében, hogy vidéki csapat országos bajnokságot nyert. Veres és Földi a súlyemelő VB 2. helyezettje. Földi év­közben háromszor, Veres ötször állított fel világcsúcsot. A pozsonyi repülőszerencsét­lenségnél tragikusan elhúnyt Faragó Ben­jámin, a cselgáncs EB 8. helyén kötött ki. Lángos Józsa az országos női sakkbajnok­ság 3. helyezettje. A férfi röplabdacsapat bajnokságot nyert, s az NB II-be jutott, a női teniszcsapat az NB III-ba. A sakk NB II-ben 3. tatabányai együttes a vidék leg­jobbja, a kosarasok szintén az NB I kapu­jánál álltak. A 24 tömegsportcsoport különböző baj­nokságaiban 3781 dolgozó vett részt a több, mint ezer szakosztályi tag közül mintegy 250 diák, 312 (28,1 százalék) nő. A sorrend­ben legnépesebb szakosztályok: úszó- és vízilabda 166, atlétikai 88, labdarúgó 86, ter­mészetjáró 85, kézilabda 82, cselgáncs 78 taggal. Ami viszont feltűnő: a 65 000-es lé­lekszámú város bányász sportegyesületének mindössze 13 (!) asztaliteniszezője van. 3 kiváló, 2 érdemes, 3 mester, 5 mester­­jelölt, 36 I. osztályú, 154 II. osztályú, 124 III. osztályú, 137 IV. osztályú, 154 ifj., 111 serdülő minősített sportoló közül 531 férfi, 193 nő. És még egy érdekes adat: a bá­nyász sportolók közül több mint százan (!) versenyeztek, játszottak 1966-ban külföldön, Angliában, Ausztriában, Csehszlovákiában, Franciaországban, a Koreai NDK-ban, Len­gyelországban és a Szovjetunióban... ifit l­HVTWt'nk legrégibb a­ESt több ezer kö­wM . T. B. S- C. I­WM esetre a leg­elj 1 1 9~H F IeSj régibb a sok si­ Az elnök Azt mondják: az elnök sok mindent el tud intézni egy egyesületben. Ez így is van! Bödecs Józsefet úgyszólván egész Tatabánya ismeri. Nem­csak a sport révén ... Benn­szülött ,,tatabányai”, 30 év­vel ezelőtt már a TSC ifiben játszott. Amikor 1950-ben, 30 éves korában az NB I-es Tata­bányában az aktív játékot ab­­bahagyta, a tanács kereskedel­mi osztályának vezetőjeként, ké­sőbb a város vendéglátóipari vállalatának igazgatójaként, majd 8 éven át (1958—66) tata­bányai tanácselnök-helyettes­ként bizonyította be, hogy nemcsak a hátvéd- vagy a fe­dezetposzton tudott helytállni . .. (Közben, mint a T. Bányász, ké­sőbb pedig mint az Oroszlány edzője sem vallott szégyent). Mai beosztása nem könnyebb a régieknél, de az elnöknek he­lyén van az esze. Szenvedélye­sen védi egyesülete igazát, vi­tázik, érvel bizonyít. S ami kü­lön is dicsérendő vezetői tulaj­donság: pontosan látja a ,,ház­táji" hibákat, s azokat nem hallgatja el. De nem felejti el újra és újra m­egemlíteni az ökölvívó- és tekeszövetség legutóbbi eljárá­sát, amely végeredményben két NB I-es szakosztályuk kiesését jelentette. Az ökölvívók „esete” széles sportkörökben ismert. Amikor az elnöknek azt java­solták, vissza kell lépni a nyil­vánvaló igazságtalanságok miatt, hallani sem akart róla. A teké­­zők azért mondtak búcsút az NB I-nek, mert egyik mérkő­zésük után a versenyjegyzőköny­vet „elfelejtették” időben pos­tára adni. Emiatt levontak tő­lük egy pontot, s ez (és csak ez) kiesésüket jelentette ... Az elnök — szomorú! Az egye­sületen belül sok nehéz ügyet el tudott már intézni. Itt „ki­ütötték” ... Már t. i. az ökölví­vókat és a női tekézőket... A BVSC Pista bácsija A BVSC birkózóterméhez tu­lajdonképpen éppannyira hozzá­tartozik, mint a bordásfal, vagy akár a két szőnyeg. Idősebb Pin­tér István 1947 óta edzője a Szak­osztálynak. Húsz esztendeje ma­gyaráz, nevel, formál birkózókat kisfiúkból. Húsz esztendeje örül másokkal együtt a sikereknek, búslakodik a kudarcok miatt. Eleinte fájt... Vasárnapjai szinte kiivétel nél­kül a szőnyeg sarkánál telnek. rssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssssst vagy éppen rajta a szőnyegen i­s bíráskodik. És igen gyakran kell elbírálnia olyan versenyzők tel­jesítményét, akik nem BVSC-szí­­nekben küzdenek már, de valaha az ő keze alatt váltak birkózó­vá. — Eleinte nagyon fájt, mikor egy-egy gyerek elhagyott bennün­ket — emlékezik. — Most már megszoktam, és nem bánom any­­nyira, ha látom, hogy tényleg jobb körülmények közé kerül a tanít­vá­nyom. Azoktól pedig, akiknek semmit sem jelent az egyesület, akik nem becsülik semmire az ér­tük fáradozókat, könnyű megválni. Hosszú a listája az egyesület­ből „elszármazott" versenyzők­nek. Hogy néhány ismertebb ne­vet említsünk: Száraz, Kátai, Al­­ker, Bordás, Major... — Legutóbb elment tőlünk egyik tehetséges versenyzőnk, akivel hat­éves kora óta foglalkoztam. El­ment, hát elment... A napokban meglátogatta edzésünket, de kény­­telen­ voltam elzavarni, mikor az­zal kezdett hencegni, mennyivel jobb órabért kap új helyén, meny­nyi a munkaidő kedvezménye ... Nevelő egyesület Soik kiváló birkózó nőtt már fel e falak között, nyolc váloga­tottat is adtak Pista bácsi edző­­sége óta a magyar sportnak. Az ifjúsági korcsoportban a legutób­bi években is sok sikert aratott a szakosztály, a felnőtt csapat azonban „sehol sincs”, még­ az NB II-be sem tudott feljutni ta­valy. Vagyis olyan a klub, mint egy puhára párnázott, meleg fé­szek, ahol zavartalanul felnevel­kedhetnek a fiókák, hogy szárny­ra kapva elrepüljenek. Nevelő egyesület lett a BVSC ből. Pedig hajdanában, 1936-tól 1951-ig ti­­zenhatszor végzett a csapat a bajnokság élén. — Talán majd most... — biza­kodik az edző. — Erős csapat van nálunk kialakulóban. Vannak te­hetséges és a szakosztályhoz ra­gaszkodó fiatal versenyzőink, ak­ik a legjobbakkal szemben is helyt­­állhatnak, válogatottak is voltak. Steer, Hornyák, Varga Pista, Tor­ba és az én Pista fiam ... És máris kiszámolja, hogy ha az NB I-ben lennének, az éllova­sokkal is felvehetnék kötöttfo­gásban a versenyt. Elküldeni könnyű Ott áll a szőnyeg szélén, és amikor éppen nem oszt utasításo­kat, el-elábrándozik. Talán 1939- ben jár gondolatban, mikor olyan hideg volt a terem, hogy az öltö­zőből páronként futottak ki a szőnyegre, egyéb híján a rossz padokkal tüzeltek, talán arra emlékezik, hogy mennyit dolgo­zott a magyar bajnoki aranyére­mért. De lehet az is, hogy edzői tevékenysége felejthetetlen pilla­natai jutnak eszébe. Élmények­ben gazdag­­­olt a húsz év. Tíz esztendeig a válogatottal is fog­lalkozott, ötig az ifjúsági keret­tel. Mindennapos edzői elfoglaltsá­ga mellett­ volt ereje tovább ké­pezni magát, szakoktató lett. A szakosztály hatvan tagja között talén egy sincs, aki ne tisztelné, szeretné. Még az a fiatal gyerek is, akit most éppen kissé éle­sebb hangon hív vissza az ajtó­ból, összeszidja, hogy megfeledke­zett a búcsúzkodásról, de mikor útjára engedi, már nincs harag. — Sok olyan fiúval volt már dol­gom, akik nehezen voltak formál­hatók — mondja. — Elküldtem volna őket? Az a legkönnyebb ... Az ilyen embereket meg kell ne­velni! Tekintsük ezt edzői hitvallásá­nak ... Bellák Ferenc KÍSÉRŐZENE -difcipozás A Sportcsarnok lelátóján ülök, mögöttünk Dürrenmatt „öreg hölgye”: „Szédült vagy, Kati? Csak futkározol? Dobd már! Meg kell veszni!” Mindig kifogok egy szakértőt, mondja a kolléga. Aztán megcsendesedik a hölgy. Az MTK 6-osát öröm ma nézni, vezérel, átcselez, minden mozdulatá­ban okosság van. A rigai nagyágyú negyedszer dob mellé, de a 17-es helyette is működik, s a vendégek elhúznak. És újra a Kovács! „Tíz ilyen ■lány és beleszeretek a kosárba.” — „Te?! Neked csak az ér, amit rúgnak. Mégis itt botlasz a lelátón... Egyébként van valami híred Tatáról? Ha jeges, az se baj.” — „Nincs. De Szegedről van. Temérdek csapat­ban rengeteg focista. És hogy készülnek!" — „No végre! Csakhogy már alapoznak...” Helyben hagyunk. Alapozás: kitűnő, szemléltető Szó. (S mily apró kerülő, amivel beevezhetek a foci­sodorba!) Már folynak az előkészületek. Az előírt, s bevált több lépcsőben. Hóban és fagyban, családi zugolyban készül az edző, a játé­kos és a szurkoló. És még ki tudja, a stadionbeli büféstün­dérig hányféle szerzet, akinek élete e szép sporttal valami­képpen összefügg. Fizikai és szellemi fundamentumot építe­nek a jövő év labdarúgósikerei alá. Nekem a szellemihez lenne egy téglácskám. Másodszor olvasom Matthews köny­vét, az Életem a labdarúgás-t. Persze, télre tettem (három hónapig vártam rá a Szabó Ervinben), amint '­hogy az okos televízió kánikulában ajándékoz meg a jégtáncbemutatók­kal. Kötelező olvasmánynak ajánlanám kezdő, értsd: éppen új csapatba illeszkedő és gyakorló, értsd: netán már öre­gedő labdarúgók számára. Masszázs után, amikor már fel­lazították magukat, mielőtt újra elmerevednének és elalvás előtt, miközben új cseleken s azok beidegzésén törik a fe­jüket. Edző és játékvezető (bocsánat, ha elkéstem) ugyan­, csak haszonnal forgathatja. Taktika és játékoslélektan i­s van benne, mindenből élvezhető adag. Van egy mondata, minden játékosöltözőbe kiszögezném. Még nem volt sir Stanley Matthews, mikor leírta: „Az embernek legyen ön­bizalma, de a túl sok épp oly rossz, mint a túl kevés.” Az angol válogatott egykori svájci vereségére keresett vele magyarázatot. S melyik labdarúgókö­zkben ismeretlen il fennhéjázás, az elhízás ördöge?— Egytől tartok csak. Elle­nem vethetik, hogy más itt, és más ott, nem azonosak a kö­rülmények. Erre is fölkészültem (elvégre abban tartunk). Nem, ennyi lelkességet, megszállottságot, hajnali és al­konyba fúló edzéseket, becsületes családiasságot nem sugall­hat a pénz. Csupán a pénz. Bármennyi régijén. Az angol jobbszélső, a Nagy Mágus elsősorban futballista, csak azután profi! Ez sokszorosan kiderül a könyvből. De minek is vi­táznánk erről? Kezet a szívre, jó szorosan ... Szolnoki András Sr/-sssfssssssrsssssssssrssssssss/-fsssfsssssssssfsssssfsssssssssssssssssssss/sss/sssssss's 2000 óra Évről évre gyarapodik, gazda­godik a szép környezetű tatabá­nyai sporttelep. A négypályás tekecsarnok újra gyönyörű (ta­valy tavasszal újították fel), a labdarúgópálya lelátója kívül­­belül megújhodott, a lelátó alatt pompás klubtermet kapott az egyesület KISZ-alapszervezete. Az idén szilárd burkolatot kap a felső és az alsó pálya bejá­rata. ■» Mindennél többet jelent azon­ban az, hogy a 8 és fél millió forintos beruházási értékű sport­­csarnok megépítése már csak attól függ, mikor akad rá ki­vitelező. Mindez persze a tröszt segítsége nélkül nem menne, de a tröszt vezetői tudják, hogy jó helyre megy a segítség ... — Kevés a létesítmény, s ez akadályozza a sportmunkát — mondják a tatabányaiak. — Sürgősen szükség volna a sportcsarnok megépítésére, hi­szen az alábányászás miatt a Sztahanovista Klub, a birkó­zók, a cselgáncsozók és az ökölvívók otthona végveszélyben van. És a tagság is szívesen segít... A társadalmi munka ugyanis nem ismeretlen fogalom Tata­bányán. A sportolók körében sem. Tessék csak elolvasni az alábbiakat. A bányász sportolók 1966-ban 2000 órát dolgoztak tár­sadalmi munkában: 1. az uszoda bontásánál, 2. az óvárosi táv­fűtési munkálatoknál, 3. kispá­lyák megépítésénél, 4. a bányász turistaház felújításában, 5. a XV. akna tekepályája központi fűtésrendszerének a szerelésé­ben, 6. a híres Turul-emlékmű­höz készített útelemek szállítá­sában, 7. az iker-tekecsarnok felújításában, 8. a kispályákhoz készítendő elektromos ered­ményjelző tábla beszerelésénél. És máris sok százan ajánlották fel munkájukat a sportcsarnok építéséhez, az alapozási és ké­sőbbi munkálatokhoz egyaránt. Nemcsak a sport A sportolókkal általánosság­ban igen kevés a probléma. Az egyesületben éppúgy, mint a munkahelyükön. A legidősebb, az 55 éves Lángos Józsa, a Ne­hézipar Kiváló Dolgozója jövőre ünnepli szolgálatának 25 éves jubileumát. A kézilabdázó Drob­­nits Vilmos mérnöki diplomát szerzett, a labdarúgó Szekeres Közgazdaság Tudományegyetem­re jár, a vízilabdázóknak majd­nem a fele ugyancsak kiváló dolgozó és a többiek közül is so­kan derekasan helytállnak a munkában is. A KISZ-alapszer­­vezet sokszor volt kezdeménye­zője egy-egy megmozdulásnak. Három politikai előadás is el­hangzott a múlt évben, akadt olyan, amelyen 300-an voltak! És ezek után az sem meglepe­tés, hogy a most visszavonult labdarúgó Hetényit és Mül­­lert, valamint az ökölvívó Csi­szárt és Molnár II-t ünnepélye­sen búcsúztatták... Az egyesület közgyűlését hét­főn, 16-án megtartották. ÚJRA A PÁLYÁN December végén ünnepelte a röplabdá­sok sokezres tábora e népszerű sportág meghonosodá­sának 20. évfordulóját. Néhány nappal később pedig azok vették birtokukba a Sportcsarnok já­tékterét, akik ott bábáskodtak a röplabdázás hazai bölcsőjénél. Az „eréig fiúik” részére írt ki most bajnokságot a szövetség és a hívó szóbra újra csatasorba álltak a régi nagy küzdelmek részesei. — Benke, Keresztély, Németh, Popovics, Róka, Terényi — so­rolják a nézőtéren a neveket, amikor kifut a pályára a Vassas és a Gyógyfürdőik­­ csapata. A 2x15 perc nem h­osszú idő, de át izza -ina­k a mezek, mire vé­get ér a mérkőzés. A piros-ké­kek úgy örülnek a Gyógyfürdők elleni győzelemnek, mint hajdan egy rangadón született sikernek. Közben már új csapatok küzde­nek egymással, az egyik oldalon Horváth, Mayer, Várkonyi, az eMefésnél Kövér és Moss a ..me­nő”. Mindjárt meg is születik az első meglepetés: az ezúttal tar­talékosan kiálló Csepel — vere­séget szenved. Aztán ismét új együttesek lép­­nek pályára és a késő esti órák­ban­ is pattog még a labda a Sportcsarnokban (— t. gy. —) Az öregfiúk bajnoksága I. for­dulójának eredményei: Vasas-Gyógyfürdők 51:14, Spartacus— Csepel 28:24, Pénzügyőr—Ga­nz- Villamossági 37: 18, Sörgyár— Postás 26:32. EGYeSmmop tábor .5 AZ EGYESÜLET NEVE: Tatabányai Bányász Sport Club.­­ ALAPÍTÁSÁNAK ÉVE: 1910. ^ AZ EGYESÜLET SZÍNE: kék-fehér. | AZ 1966. ÉVI KÖLTSÉGVETÉS ÖSSZEGE: 2 839 700 forint. § A SPORTKÖRI TAGOK SZÁMA: 6724. ^ EBBŐL SZAKOSZTÁLYI TAG: 1108. § SZAKOSZTÁLYAINAK SZÁMA: 18­­5 NB I-es, 1 NB I­I-s, 5 NB I­­­II-s, 1 NB III-as). VÁLOGATOTT KERETTAGOK SZÁMA: 10 felnőtt, 8 utánpótlás, ^ 1 ifjúsági. ^ EDZŐI GÁRDA: 37 az egyesületben, 12 a sportiskolában mű- 1 ^ ködik, valamennyien mellékfoglalkozásúak. |! LÉTESÍTMÉNYEK: 1 füves és 1 salakos labdarúgó-, 2 kézilab-­­­da-, (az egyik villanyfényéé), 1 bitumenes és 2 salakos ; kosárlabdapálya, 1 négypályás és 1 kétpályás tekecsaj- 1 nők, 1 versenyuszoda, 3 tenisz-, 3 röplabdapálya, 1 tor­naterem, 1 hat rajthelyes, 400 m-es futópálya, 1 turista­­ház (22 személyes). LABDARÚGÓ-SIKEREK Megkérdeztük az elnököt: me­lyik szakosztály munkája volt a legértékesebb 1966-ban? — A labdarúgóké — válaszol­ta határozottan.. . Az egykori TSC labdarúgói már a húszas években is az or­szág legjobbjai közé tartoztak, legnagyobb sikerüket azonban mégis a felszabadulás óta arat­ják. 1962-ben a Rappan Kupá­ban eljutottak a döntőig, 1964- ben pedig a vidék legjobbjai­­ként a 3. helyen végeztek, s ta­valy ezt a bravúrt megismétel­ték ... Nagyszerű teljesítm­­­­­nyük eredményeként el­in jut­hattak a Középeurópa Kupá­ban, melynek első forduló­jában az őszi osztrák első Innsbruck csapatát otthon és idegenben egyaránt kétvállra fektették. Ausztriai hármas sikerüktől (az Innsbruck után legyőzték az Austria Salzburg és az Austria Wien csapatát is) sokáig hangos volt az osztrák sajtó. Gelei és Szepesi az angliai VB-n is sze­repelt, Juhos, Laczkó, Csernai, Szuromi, Szabó Gy. B-váloga­tott, Bencze és Walcz pedig ifi válogatott volt. És szívesen emlékeznek vissza Tatabányán az ifi csapat tavalyi nagy sike­rére, amelyet a franciaországi Limoges-ban arattak a fiatalok. 16 csapat közül a 3. helyen kö­töttek ki, s elnyerték a leg­­s­portszerűbb csapat számára már írt „Fair play” kupát. Kedd, 1967. Január 17. Győr, Ózd és Pécs Vajon hol osztanak ki manap­ság, egy szakosztályban. NB II-s szinten, egyszerre 26 „ara­nyat”? ... A válasz könnyű: Tatabányán, a kézilabda-szakosztályban. Igaz ugyan, hogy taglétszám tekintetében az egyesületben eredményesség szempontjából „csak” az 5., azonban?... A bányászsportkör egyedüli szak­osztálya, amelynek férfi és női csapata egyaránt bajnokságot nyert, s ez más szóval azt is után Tatabánya is jelenti, hogy az idén, Győr, Ózd és Pécs mellett Tatabánya is több csapatot szerepeltet az NB I-ben.* Az egyesületi közgyűlést hét­­főn, 16-án megtartották. Az egyesületet bemutatta: NAGY JÓZSEF 5

Next