Népsport, 1967. április (23. évfolyam, 65-85. szám)

1967-04-02 / 65. szám

IKi KULISSZÁK MÖGÖTT Diszpécser és főkonstruktőr Aki tornásziberkekban forgoló­dik — feltétlenül ismeri. Borsos Jenő, a Budapesti Tornaszövet­ség főtitkára ugyanis nem csu­pán a fővárosi versenyek „nél­külözhetetlen velejárója”, ott van ő a sportág minden valami­revaló eseményén. Persze nem mindig a színen. »*» Nem hiányzott a gyermekcipő Mindig fiatalos, a többen úgy Télinek: alig néhány éve végezte a főiskolát. Pedig ... 1946-ban már az ifjú mumiéáe­­otthonok lakóinak sportját vi­selte a szívén, s rendezgette so­raikat, irányította a szakmunkás­­nemzedék egy részét a sport, azon belül a torna irányába. Néhány esztendő múlva egyik szervezője lett az „ifjú békehar­­cos” úttörő tornaversenyeknek. Az ötvenes évek elején Béni Miklóssal nagy lendülettel ve­tették magukat e munkába, s már-már igen kiváló eredmé­nyek bontakoztak ki tevékeny­ségük nyomán. Ha úgy vesszük — az úttörő­­eltimpola tornáiszversenyeinek ez az akció adta meg a gyakorlati alapját. A gyermekek között, azokkal együtt taposta tehát a tomnasport ,,gyermekcipőjét” az ifjú testnevelő. S ennek során számtalan új ismeretet gyűjtött — lassanként megtanulta: mikor, melyik gombot kell lenyomni, hogy a sportág gépezete műkö­désbe jöjjön... *»« Tervező és szervező — egy személyben Amikor kérdem: miféle a munkája a budapesti szövetség­ben — nem szívesen válaszol. Még dicsekvésnek venném a fel­sorolást — gondolja. Azért lassanként enged a ké­résnek. S sorolja társadalmi munkáját. — Mindenekelőtt, közel száz tornaszakosztály működik Buda­pesten. Versenyeik, egyéb ren­dezvényeik közös segítséggel jönnek létre. Most éppen egy gyakorló oktatói tanfolyamot szerveztünk, ennek foglalkozásai heti kétszer, szerencsére a fő­iskolán vannak. Néhány hónapja ért véget a bírói tanfolyam, megannyi problémával. Igyek­szünk az országos szövetséggel nagyon szoros kapcsolatban munkabizottságokat is létrehoz­ni ... Gyakorlatokat terveznek, s ál­lítanak össze ezek során, s a tornasport eseményeit szerve­zik, rendezik. A sportág buda­pesti vezérkarát úgy irányítja, mint egy nagy gyári diszpécser. E gépezetben azonban Borsos Jenő — csupán egyetlen szerke­zeti „darab”. Mégis — nélküle igencsak akadozó lenne a mun­kafolyamat ... »» Mindenekelőtt — nevelő is Talán fordítva kezdtük a fel­­sorolásit. Borsos Jenő ugyanis mindenekelőtt a Testnevel­ési Főiskola adjunktusa. S nagy­részt sportszövetségi tevékeny­ségének köszönhető, hogy a TF tornatanszékének minden dol­gozója szerves kapcsolatban áll a tornaszövetséggel. Nem jelen­téktelen dolog ez, igen nagy hasznát látja benne a szövetség vezetése. (Bár a többi sportági szakszövetség is hasonlóan igé­nyelné a főiskolás szakembereik támogatását. ..) Mint főiskolai tanár, a holnap testnevelőit neveli, s keze alatt nőnek versenyzővé a TFSE tor­násznői is. Az elm­últ évek sta­tisztikája szerint — kiválóvá! Csak úgy ,,mellékesen” tagja a főiskolai diákkollégium taná­csának, s a TF háza rendezvé­nyeinek egyik lelke. Vajon mi­ből van minderre elegendő ide­je? ... »» Ami az egyensúlyt biztosítja Egy egyedülálló Fiatalember még csak-csak eldállhat ennyi feladatot. De Borsos Jenő csalá­dos ember. — Hát... nem könnyű a dol­gom. A feleségem kicsit köze­lebb hoztam a tornasporthoz: végzett bírói tanfolyamok A gyermekeimhez pedig odahaza kerülök nagyon közel Jenő fiamnak házi műhelyében én vagyok a főkonstruktőr, 94 féle kapcsolású, változatos terepen épült vilanyvasútját hosszú évek óta közösen fejlesztjük. Ez otthon kikapcsolódás . . . Az életben tulajdonképpen a főiskola, a szövetség — az ezzel járó tömérdek esemény — ■ a család háromszöge adja Borsos Jenőnél a teljes egyensúlyt. Talán ennek köszönhető, hogy a színfalak mögötti tevékenysé­get szinte nélkülözni sem tudja a tornasport... Szántó György HOZZÁSZÓLÁS A LABDARÚGÓSZABÁLY-VITÁHOZ ILLOVSZKY: Elsősorban a lest törölném el Já­tékos korában érdekes egyé­nisége volt a magyar labdarú­gásnak Illovszky Rudolf. Bizo­nyára nagyon soka­n emlékeznek még rá, hogy csupa tűz és len­dület volt a pályán. Az ilyen tí­pusú játékosra mondják ma is, csupaszív­ játé­kos. Amikor a Vasas edzője lett,­­változatlanul nagy lelkesedéssel, lendülettel végezte munkáját. Az volt az elve, hogy „inkább egy­órás kemény, szünet nélküli munka, mint kétórás, úgyneve­zett »'lőtyögés« a pályán!’* Min­dig igyekezett valami újat alkal­mazni tervszerű munkájában. Bátran mert kezdeményezni. Út­törője volt a 4 — 2 — 4 felállásos hadrend hazai alkalmazásának. Az eredménye: nagy siker, baj­nokságot nyert a Vasas. Most, hogy forrongásba jött a labdarúgóvilág a szabálymódosí­tások kérdésében, legutóbbi szá­munkban Hidegkúti Nándort kér­deztük meg, hogy mi a vélemé­nye róla. Ezúttal Illovszky Ru­dolf szövetségi kapitányé a szó. Helyesnek tartja-e a terve­zett szabálymódosításokat? — Feltétlenül. Magam is nagy érdeklődéssel figyelem ezeket a törekvéseket. Nem is lehet két­séges, hogy valamit okvetlenül tenni kell a labdarúgás színvo­nalának emelése érdekében. Ha részt vehetne az illetékes nemzetközi bizottságok ilyen irányú munkájában, mit java­solna? — Több elgondolásom is ten­ne, amely talán előbbre lendí­tené a labdarúgás szekerét El­sősorban a lest törölném el. Nem véletlen, hogy ekörül sok vita folyik mostanában. Magának Stanley Rousnak, a FIFA elnöké­nek is napvilágot látott egy ja­vaslata, ő a két tizenhatos vo­nalát hosszabbítan­á meg az ol­dalvonalig és az lenne a lesha­tár. A két tizenhatos között te­hát nem lenne les. Ezt kísérlet­képpen külföldön és nálunk is megpróbálták. Nem látszik jó megoldásnak. Éppen ezért, mint mondtam, teljes mértékben el­törölném a lest. — Meg is indokolom, hogy miért? Ezáltal sokkal érdekesebb és mozgalmasabb lenne a játék. Mert mi történik ma? Igen sok esetben tervszerűen alkalmazott, úgynevezett les taktikával igye­keznek megbénítani az ellenfél kibontakozását. Elég gyakran még mosolyog is a hátvéd a csapdába jutott ellenfél játéko­sán. Ezen nemcsak a csatárok, hanem a szurkolók is bosszan­kodnak. A lestaktika feltétlenül akadályozza a játék folyamatos­ságát és megtöri lendületét. Ar­ról nem is beszélve, hogy a já­tékvezetők is emberek, tévedhet­nek. Sok csapat nyert, vagy vesztett már pontot a játékveze­tő téves lesítélete miatt. Az sem lehet kétséges, hogy a les eltör­lése több irányú fejlődést köve­telne meg a játékosoktól. Pél­dául nagyobb Ad­óké­pesség­et, több mozgást, gyorsaságot. Említette, hogy a les eltörlé­sén kívül egyéb elgondolásai is vannak. Melyek azok? — Valamilyen módon feltétle­nül meg kellene akadályozni a szándékos időhúzást. Ennek ér­dekében már a­z idén­ is történt intézkedés. Szabályozták a kapus labda tartásának idejét. Ez na­gyon helyes, de még tovább is lehetne menni. Gondolok itt arra, amikor szándékosan mesz­­szire kivágják a labdát az ol­dalvan ottloni túlra, vagy távolra száll a kapu fölé, vagy mellé küldött lövés. Ilyenkor az időt húzó csapat arra törekszik, hogy minél később kerüljön ismét já­tékba a Labda. Ebben még gyak­ran a lebd­aszedők se segédkez­nek, attól függően, hogy milyen értelműek az időt húzó csapat irányában. Éppen ezért kötelez­ném a pályaválasztókat, hogy mindkét kapu mögött és a két oldalvonal mellett legyen egy­egy tartalékla­bda. Ha a labda messzire kerül a játéktérről, ak­kor a tartaléklabdával azonnal folytatni kell a játékot. A kapus­nak pedig nem szabadna kirú­gáshoz leállítania a labdát és ké­nyelmesen várni, míg vala­melyik társa a lehető legnagyobb késedelemmel, elvégzi a kirú­gást. A kapus köteles a tarta­lék labdát kézből azonnal já­tékba hozni. Ezzel több lenne a tiszta játékidő, nem lennének hosszabb szünetek és feltétlenül gyorsítaná a játékot is.­­ Ezzel kapcsolatban még annyit, jóllehet a FIFA-szabá­­lyok előírják, a szabadrúgást csak álló labdával lehet elvégez­ni, ezt nálunk szigorúan meg is követelik a játékvezetők, kül­földön, egyes országokban, a gyakorlat mást mutat. Az éppen csak guruló labdával fem megen­gedik a szabadot rúgni. Ezzel nem engednek időt a vétkes csapatnak arra, hogy helyezked­jenek, mert ez inkább nekik kedvez. — Még lenne egy javaslatom. A kíméletlen, durva játék, a sportszerűtlen viselkedés miatt a játékvezető kiállíthatja a vét­kes játékost. Ennek­­következté­ben nemcsak a játékból kizárt játékos bűnhődik, hanem cson­kán­ maradt csapata is. Az el­követett vétség mértéke sem mindig egyforma. Éppen­­ezért bevezetném a részleges kiállí­tást. Az elkövetett szabálysértés súlyosságát tekintve, 2—5—10 perces részleges kiállítás­t al­kalmaznék, súlyosabb esetben, pedig véglegesen kiállítanám a játékost. A részlegesen kiállított játékos minden bizonnyal ma­gába szállna, és alaposan meg­gondolná a kispadon, hogy foly­tassa- e úgy továbbra is, mint ahogyan elkezdte. — Megemlítem a saját ese­temet is. A játékvezető kiállított. Nem­csak szégyelltem a dolgot, hanem a fegyelmi büntetéstől is fél­tem. Ezért odamentem a játék­vezetőhöz, és kértem, hogy ne állítson ki, két-három perc múl­va sérülés­t mímelve, magamtól lebipegak a pályáról. A játékve­zető hajthatatlan maradt. Érez­tem, ha nem állítana, ki, akkor is tartózkodnék a sportszerűt­lenségtől. Éppen ezért az a véle­ményem, hogy jó fegyelmező eszköz lehetne a részleges kiál­lítás, érdemes lenne elgondol­kozni rajta. És ki mérné a részlegesen kiállított játékos idejét? — Természetesen a partjelzők. A játékvezető mindig feltartott kézzel, az ujjaival jelezné, hogy hány perces a kiállítás időtar­tama. Ezt mind a játékos, mind pedig a közönség is jó­l látná. A p­artjelző zászlajával intene a­i állított játékosnak, hogy letelt a büntetés ideje. Ez a véleménye Brovsszky Ru­dolf szövetségi kapitánynak a szabálymódosító vitáról. A hét­fői számunkban Börzsei János hozzászólását közöljük. ÁPRILIS 4-ÉT ÜNNEPELJÜK Szikort mindenütt Az ünnep tulajdonképpen elő­estéjén kezdődik. Április 3-án hétfőn 18 órakor ünnepi külső­ségek között felvonják az állami zászlót a Kossuth téren, az Or­szágház előtt. Ezzel veszi kez­detét a felszabadulásunk 22. év­fordulóját köszöntő, hagyomá­nyos ünnepségsorozat. Az év­forduló gazdag műsora pedig kedden este zárul, mikor az or­szág legmagasabb pontján, a Ké­kestetőn utolsót lobban a hála­tűz lángja. Ünnepi nyitány Április 4-ét a zászlókon, az ünnepi kivilágításon, a színes dekoráción kívül — a sport is­ köszönti. Hi­f­éh ez Ugyancsak hagyomány. A legszínesebbnek a VIII. ke­rületi Asztalos János Ifjúsági Park programja — az ez évi nyi­tó műsor — ígérkezik. Már hét­főn reggel 9 órakor színre lép­nek a kerületi iskolák képvise­lői, hogy négy labdajátékban összemérjék erejüket. És szinte megszakítás nélkül folytatódik ez kedden besötétedésig. A csen­det szeretők meg a Baross utcá­ba mehetnek, ahol a fekete­­fehér kockákon reggeltől sakk villámverseny folyik majd. Az ifjúság mindenütt jelentős szerepet kap az ünneplésben. Hiszen április 4 a KISZ által meghirdetett Forradalmi Ifjú­sági Napok harmadik tavaszi ünnepe. „Fogadom...” Ezért az ország ünnepén köz­ponti helyet kapott az ifjú nem­zedék köszöntése. A felvonulási téren, a Lenin-szobor szomszéd­ságában tizenegyezer új KISZ- tag tesz fogadalmat. „Hűség a néphez, hűség a párthoz” — hirdeti a kommunista fiatalok szövetségének jelmondata, a bu­dapesti tizenegyezer, a Debre­cenben, Győrött, Pécsett és Sze­geden, valamint az ország több, más városában és községében fogadalmat tevő sok ezernyi fia­tal emellett tesz hitet. Az ország számos részén ifjú­sági találkozókat rendeznek. KISZ-isták komszomolistákkal szorítanak kezet, úttörők, ifjú­munkások, katonák, mezőgaz-,­dasági dolgozók találkoznak. Be­rettyóújfalun, Szabadszálláson, Várgesztesen, Győrött, Bábol­nán. És mindenütt a műsor­ban ott szerepel: lovasbemutató, sportbemutató, villámtorna... Hiszen fiatalok találkozóiról van szó. Szűk lesz a hajó Szerte az orzágban sporttal is ünnepelnek. Dunaújvárosban ifjúsági KISZ Kupa-mérkőzések folynak 1300 fiatal részvételé­vel, Nagykanizsán Határőr Na­pokat rendeznek. A dús sport­­programban hétfőn művészi torna, teke, cselgáncs és lovas­­verseny szerepel, ökölvívó­mérkőzésre is sor kerül, utána pedig Kajdi János tart bemu­tatót és Papp László élmény­­beszámolót. Kedden pedig lo­vasversenyek, lovas-, műrepülő- és ejtőernyős-bemutatók lesz­nek. Délután pedig az újpesti Dózsa labdarúgói vendégszere­pelnek a helyi csapatok válo­gatottja ellen. Várpalotán kézilabdatorna, Bács-Kiskun megyében felsza­badulási váltóverseny, Veszprém és Nógrád megyében az ifjúsági „Aranykerék” kerékpárverseny folyik majd. Csepelen folytatódik a Felsza­badulási Kupa (ennek eddig 1600 részvevője volt). Április 4-ére vöröskői kirándulást is terveznek a csepeliek. Ezé® sajnos „csak” kétezren vehet­nek részt, mert a kibérelt hajó­nak ennyi a kapacitása. A je­lentkezők máris többen vannak. Tűz a Kékesen S ha már a természet bará­tainál tartunk, meg kell emlí­teni a tájékozódási futók ha­gyományos felszabadulási em­lékversenyét. A Pilisszentlélek környéki versenyre tíz kate­góriában 500 versenyző indulá­sa várható. A tájékozódást megkönnyíti és a versenyt reá­lisabbá teszi majd a terepről készített — Bozán György ál­­­tal helyesbített — új, kitűnő, színes térkép. A felszabadulási ünnepség két eseménnyel zárul. Az egyik a nemesmedvesi ifjúsági találkozó lesz. A kisközség arról neveze­tes, hogy 1945. április 4-én sza­badult fel, az ország helységei közül utoljára. A szombathelyi fiatalok üdvözletét hozza idáig a hálastaféta. Az ország fiatal­jainak köszönetét pedig az este 8 órakor, a Kékestetőn felgyul­ladó tűz hirdeti majd. — K — Jelentős erőpróba az asztalitenisz VB előtt Április 4-ét az asztalitenisze­­zők a maguk hagyományos módján­ idén i® meg­ünnepük. Különös izgalmat kölcsönöz en­nek a Felszabadulási Emlék­versenynek az a tény, hogy a világbajnokságra készülődő ma­gyar válogatott tagjai is kivé­tel­­nélkül elindulnak a verse­nyen. A verseny lebonyolítási for­mula c®ak az előző évek Felsza­badulási Emlékversenyeihez ha­sonlítható’. A verseny végig kör­­mérkőzéses formában kerül majd lebonyolításra. A Budapesti Szövetségibe 64 férfi versenyző és 62 női ver­senyző nevezése érkezett meg. A versenyzőket 16 négyes cso­portba osztják majd, természe­tesen vi­gyászta­a arra, hogy ki­emeljék a válogatott játékoso­kat, nehogy előfordulhasson olyan eset, amikor esetleg há­rom válogatott játékos is egy csoportba­­kerül. Az első napon hétfőn, reggel 8 órakor kezde­nek az első férfi és női ver­senyzők a Szentkirályi utcai tornacsarnokban. A tervek sze­rint az első napon befejeződnek a selejtezők, és a második na­pon a 16 csoport győzteseiből sorsolják majd össze a közép­döntő négyes csoportjait, termé­szetesen itt is irányítják majd a­­sorsolást. Ezekből a négyes csoportok­ból az elsők kerülnek majd a négyes döntőbe, és döntik el maguk között szintén­­körmérkő­zéses formában a helyezéseiket. A nőik versenyének lebonyolí­tási formája megegyezik a fér­fiakéval, csupán az a különbség — s ez a 32 nevezésiből is kö­vetkezik —, hogy itt 14 négyes és 2 hármas csoportban kez­dődnek el majd a selejtezők. A dön­tők eredménye elsősorban, a válogatottak szempontjából nem közömbös. Részint itt, ezen az utolsó hazai versenyen­ kell ig­a­­zolmiuk jó formájukat, hiszen természetesnek látszik, s ez a szakvezetők véleménye js, hogy az utolsó pár nap során jelentő­sen nem változhat már egyikük formája sem. Márpedig a világbajnokságon ■ d­e ez is természetes dolog — a szakvezetők a legjobb formá­b­an levő játékosokból fogják majd összeállítani a kezdő csa­patot. Miért az utolsó helyen? Most már jó egynéhány nap­ja, hogy a magyar jégkorong-vá­logatott befejezte világbajnoki szereplését. Az utolsó gólunkat Póth lőtte, de ez az utolsó gól csupán olyan szépségtapasz volt VB-szereplésünkön, no meg a svájciak elleni mérkőzésen is. Azóta a csapat játékosai, veze­tői hazaérkeztek, megszűnt a VB idegfeszítő légköre, volt al­kalom a csendes elmélyülésre, a tapasztalatok leszűrésére. A hazaérkezők közül először Vedres Mátyás kapussal beszél­tünk. Megadóan tárja szét kezét, és meglehetős rezignáltsággal fejti ki mondanivalóját: — Hát nem ment. Akárkit meg­kérdezhetnek, nem fog mást mondani. Mindent megtettünk, amit csak megtehettünk. Furcsa dolog lehet, hogy ezt én, a csa­pat játékosa mondom, mert hát akárhogy is nézem, ez, ebben a formában mindenképpen öndicsé­­retnek számít. De egész egysze­rűen hazudnék, ha mást állíta­nék. Szomorúak vagyunk, hogy ezúttal nem sikerült. És tulajdon­képpen legalábbis a magam ré­széről nem valami nagy optimiz­mussal nézek előre. Ennyi lehe­tőséggel nehéz lesz még jobban szerepelni. „Még jobban”. Ez lenne tehát a játékos véleménye. Az utolsó mondatból fény derül arra is, hogy a játékos pozitívnak érté­keli ezt a teljesítményt­ is. Ezt az utolsó helyezést. Az edző? Rajkai László, a válogatott ed­zője a következőket mondta: — Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondanom, meg voltunk elé­gedve a csapat játékával. A já­tékosok mindent megtettek a jobb szereplés érdekében, küz­döttek a gólokért, illetőleg az ellenfél góljai ellen. És vélemé­nyem szerint ez a döntő. Más kérdés, és nagyon sajnálom, hogy pont ez a gárda, amely valóban „a lelkét kitette”, csak az utolsó helyen végezhetett. Négy mérkő­zésen az 56—58. percig győzelemre álltunk. Aztán az utolsó percek­ben semmi sem sikerült. De hát erre kevesen fognak emlékezni, a játékosok teljesítményét úgy bí­rálják el, ahogy a mérkőzés vég­ződött. — Ha részletesen elemezzük a csapat játékát, természetesen meg lehet állapítani a hibákat is. Vol­tak kapushibáink, a hátvédek sokszor lassúak voltak, de ők is megtették a kötelességüket. És éppen emiatt úgy érzem, hogy gyökeres változás nem is lesz, amíg az alapvető helyzet nem változik meg. A mi csapatunk 8 százalékosan vagy 30 százalékot fejlődött. A többiek éppencsak valamivel többet. Velünk együtt Svájc is kiesett, pedig hát ott csehszlovák edző van és sok a műjégpálya.­­ Most két évig folytatnunk kell majd a fiatalítást." Nem lesz teljesen új ez a munka számunk­ra, hiszen már idén is megkezd­tük. Aztán ez alatt a két év alatt keményen kell dolgoznunk. Sok „ügyeskedésre” lesz szükségünk, mert kevés a játékosunk, és a je­lek szerint ezekkel a lehetőségek­kel indulunk majd 2 év múlva ismét, a C-csoport küzdelmein. Hátra van még a szövetség vé­leményének ismertetése. Pásztor György, a jégkorong-szakbizott­ság vezetője így nyilatkozott: — Ennyit tudunk. A B-csoport kiegyensúlyozott csoport volt. Bármelyik csapat, bármelyik el­len „egálból” játszhatott. A fiúk megtettek mindent, amit tudtak, csupán a mérkőzés végén — s ez­úttal mindegy, hogy milyen ok­ból. Indokolatlan kiállítások miatt, vagy „sosem volt" góllal — je­lentős pontoktól kellett elbúcsúz­nunk. — Megítélésem szerint, ami a játékot illeti, ezt vártuk. Ami az eredményeket illeti, több­­ is kijö­hetett volna a csapatból. Ami miatt nem jött ki, az elsősorban a rutin hiánya, vagy még ponto­sabban az ellenfél nagyobb ru­tinjával magyarázható. A csapat egy árnyalattal talán jobban sze­repelhetett volna, ha Rozgonyi és Deák sérülése nem jön közbe, ha az edző taktikai elképzelését minden, tehát technikai­­ vonat­kozásban is, be tudják tartani a csapat tagjai. — Adott körülmények között, amíg nincs több játékos, amíg a harmadik sort úgy kell „összetá­kolni", amíg a játékosoknak egy­más között nincs megfelelő kon­­kurrenciájuk, még talán a C-cso­­portban sem várhatunk jobb eredményeket. — Persze — és most a külföl­diek véleményét mondom — a magyar csapat időnként olyan já­tékot produkált, ami a külföld számára is meglepetés volt. Azt mondták, világbajnoki képessé­gekkel rendelkezünk, ha mind­össze 160 játékos közül válogattuk ki végül is azt a csapatot, amely Magyarország színeit képviselte ezen a világbajnokságon. A külföld véleménye, persze, érthető. Végül is a saját teljesít­ményüket úgy is emelhetik, hogy az ellenfél csapatát dicsérik. És ha sok túlzást is tartalmaz a di­csérő vélemény, bizonyos száza­lékát azért el lehet fogadni. És ez a néhány százalék is elegendő ahhoz, hogy az adott lehetőségek határai között ne nézzük túlságosan pesszimistán a jövőt.(na,menyi) t M­ínétrl sportolója: Dunai Abt­us Munkatársaink szavazatai alapján: 1. Dunai Antal labdarúgó 45 pont, 3. Kocsis Imre kardvívó 27 Dunai Antalt már nem szüksé­ges bemutatni. Bemutatkozott az elmúlt hetekben — megfelelő alapossággal, különös tekintettel ami a kapusokat illeti. Ebből ki­folyólag nem egy lap ismertette nacionáléját. Mi most a kupák egy „különös ismertetőjeléről” fag­gattuk: — Mi szükséges ahhoz, hogy valaki egyszerre ilyen bőkezűen szortírozza el a gólokat a külön­böző kapusok hálójába? — El kell érni a jubileumi 25. évet Szarajevóban a mérkőzést megelőző napon töltöttem be a huszonnegyedik évemet. Másnap máris jól kezdtem a huszonötödi­ket két góllal .. . — Helyes. Tehát kell hozzá több mint huszonnégy év. És ezenkívül még mi? — Társak. Akik jobbnál jobb labdákat tálalnak az ember lába elé. Nemegyszer csak oda kell pont 2. Földi Imre súlyemelő 35 pont tenni a lábat. Nos, ilyen társak vannak szép számmal Újpesten. Bene, Göröcs ... vagy összeállí­tás szerint soroljam? ... — Nem szükséges. A többit is­merjük. A fentieken kívül pedig még szükséges a góloritástaoz, hogy valaki gyors legyen, technikailag jól képzett s tudjon rúgni. De nem hátrány, ha ráadásul gyors áttekintő képességű, ravasz és szemfüles. Ezeket nem említette a csatár. Ezeket mi említjük Du­nai Antallal kapcsolatban. Ugyanis mindezek jellemzői já­tékának. No, és nem túlhajszolt ez a tempó? Ilyen ütemben gyártani a gólokat? — Ah, dehogy. Egyszer fiatal ez ember ... Igaza van. Szertelenkedjék hát csak ked­vére ott a kapuk előtt továbbra is... Portisch továbbra is vezet A tizenegyedik fordulóiban Portisch Lajos döntetlenül vég­­zett a fiinn Westerinennel szem­ben, a 12. fordulóban az NSZK- ben­ Basser elleni játszmája füg­gőben maradt. Portisch jelen­leg fél ponttal vezet Hort előtt. A csehszlovák nagymester játsz­mája is függőben maradt Po­tensemnel szemben s az álló® a dán versenyző győzelmét ígéri. Az élcsoport állása: 1. Por­tiech 9.5 (1), 2. Hort (cseh­szlovák) 9 (1), 3. Uhlma­nn (NDK) 8.5, 4. Mats­kcics (jugoszláv) 8, 5. Westerm­en (finn) 7.5, 6. Bee­­ser (NSZK) 7 (1­). Vasarnap, 1967. április 2. ^

Next