Népsport, 1967. május (23. évfolyam, 86-107. szám)

1967-05-01 / 86. szám

A gúla tetején KÉT MÁJUS 1 A tér betonján S­zínorgiában pompázik a tavasz köntöse. Az újra ébredő természet feltar­tóztathatatlanul kivirul, újjászületik és tündöklő szépséggel köszönti májust, a vi­lág dolgozóinak ünnepét. Közel fél évszázaddal ezelőtt a fiatal szovjet állam dolgozóinak mil­liói ünnepelték boldog, önfeledt érzéssel az első szabad májust. A tömegek élén ott voltak a sportolók is. EMLÉKEZZÜNK! A magyar sportolók is kivették részükéit a szabadságunkért vívott harcból. Az MTE és a Vasas sportolói jártak az élen. A május elsejei tornaünnepségek híven demonst­rálták a fiatalság szabadságsze­­retetét, amelynek kivívásáért harcba indultak, így volt ez 1932. május elsején is. A fiatal munkássportol­ók már korán reggel szaporán lépkedtek a Millenáris-sporttelep felé, hogy bemutatókkal szórakoztassák a munkások ezreit. A műsort kó­russzámok vezették be. Zongo­rakíséret mellett, kétszáz tor­nászlány szabadgyakorlata ara­tott nagy sikert. MERÉSZ, hatalmas méretű tornajáték vette kezdetét. Ma­gyarországon először léptek pá­zsitra olyan tornászlányok, akik­nek kezében vörös zászló lengett a gyakorlatok során. A látványos alakzatokba kalapácsos fiúk kapcsolódtak be. A közönség megértette az élőkép mondani­valóját és fergeteges tapssal jutalmazta a produkciót. Ez­után talaj- és szertorna-bemu­tató következett, majd 400 spor­toló ünnepi játéka. Ez a szám a munkásosztály harcát érzékel­tette, amit elnyomóik ellen foly­tattak. Rabszolgák és korbácsos hajcsárok hadakoztak egymás ellen. A rabszolgák lerázták béklyóikat, kivívták szabadsá­gukat. Felemelkedésüket egy hatalmas gúla szimbolizálta. A végső győzelem jelképeként a csúcson egy fiatal tornász vörös zászlót lengetett. A LÁTVÁNY lenyűgözte a lelátók ezreit, önfeledten ün­nepelték a sportolókat. Néhány pillanat múlva egy emberként zendült fel az aréna: ,,Éljen a Szovjetunió, éljen a kommunista párt!’’ Ezt már nem tűrte a ké­szenlétben álló rendőrség. Kí­méletlenül megtámadták a néző­ket és a sportolókat, akik nem hagyták magukat. A tömeg ki­tódult a sporttelepről, és rende­zett, tömör sorokban, megindult a város belseje felé. Lovas­rendőrök rohamozták a menete­lő, éneklő tüntetőket, sőt még páncélautók is felvonultak, hogy szétoszlassák a munkás-ármá­diát.* VIRRADATKOR alig járt né­hány ember az utcán. A Nép­liget is még csak most ébrede­zett, munkások igyekeztek oda, hogy azután a Millenáris-pályá­ra vonuljanak az 1933. május el­sejei gyűlésre. A fák mellett lát­szólag céltalanul, emberek ácso­­rogtak. Csak az volt az érdekes, hogy állandóan jobbra, balra forgolódtak. Nemsokára egy fiatalember tűnt fel, kezében kis papírbőrönddel.de nagyon is ha­tározottan haladt az útján. Az egyik fa mellől kilépett az ott álldogáló és felszólította: — Nyissa­­ki a táskát! A fiatalember szabadkozott. Elemózsia ... miegymás ... Er­re még erélyesebb felszólítás hallatszott és más irányból is megindultak feléjük a céltalanul lődörgő detektívek. Az ifjú hatá­rozott. A munkásokhoz szóló röpcédulákat a bőrönddel együtt az érkező képébe vágta, majd futásnak eredt. Az alakok meg utána. Izgalmas hajsza kezdő­dött, de a sportoló fiúval nem vehették fel a versenyt. Eltűnt az üldözők elől. A SPORTOLÓK sokat tettek a szabadságért. Bátor harcosai voltak az eszmének. Még renge­teg eseményt lehetne felsorol­ni, ami helytállásukat bizonyít­ja. A gödi vörösnapok, a Vasas ifi-megmozdulások a maguk idejében nagyon merész tettek voltak. Senki nem félt a meg­torlástól, az üldözéstől, mert harcolni akartak a szabadságért, a szabad májusért. A­mint az már hagyo­mány, a budapesti dol­gozók ünnepi felvonu­lásán idén is ott lesz­nek majd a sportolók. Feltűnnek majd olimpikonjaink, szabályos formaruháikban, mö­göttük színes melegítőbe öltözött fiatalok, akik a szó szoros ér­telmében is s nemcsak így az olimpikonok mögött haladnak — ezen a napon végig a Felvonulá­si téren. De lesznek ott más fiatal spor­tolók is. Ők nyitják majd a bu­dapestiek Százezreinek ünnepi felvonulását, saját testükből for­málva a betűket a tér betonján: „Köszöntjük május elsejét!’’ S éppen mert fiatalok s mert sportolók, a próbák s a bemutató során csak egy gondolat foglal­koztatja őket: minél precízeb­ben, minél fegyelmezettebben, minél sikeresebben végrehajta­ni a gyakorlatot. Nem kételkedünk benne, si­kerülni fog. Sikerülni fog, mert ha sokan egy akarattal, egy cél érdekében fognak össze, úgy mindig sikerül... S talán éppen a gyakorlás, a próbák során kap értelmet előttük a mondat is: „Köszöntjük május elsejét!” Fiatalok, egy új kor társadal­mának sportolói. Régi május el­sejékről csupán hallottak. Nem tudnak rendőrterrorról, nem tud­nak nehézségekről, soha nem érezték hátukon csattogni a kardlapot, nem érezték az érzést, a titokban, bújkálva ünneplés érzését, nem tudnak ezekről a nehézségekről, és nem is tud­hatják, milyen különbség, hogy szabadon ünnepelhetik ezt a na­pot. Kétezer-ötszáz sportoló lesz az ünnepi menetben__— kap­tuk a tájékoztatást. Vagy még­sem? Kicsinynek tűnik ez a szám. Mert ha jól utánagondo­lunk, csupán néhány nagyegye­sületünk létszáma is nagyobb ennél. Vagy ezek a fiatalok nem lesznek ott? A Vasas-sportklub­nál — lehet-e máshol nagyobb hagyománya ennek az ünnep­nek? — a KISZ titkárával, Schatz Róberttel beszéltünk. Ő maga is fiatal ember, jóllehet eltelt már jó néhány év azóta, hogy ifjúsági öttusabajnokságot nyert... — Mit lehet erre mondani? — kezdi nyilatkozatát. — Persze, hogy ott lesznek a mi spor­tolóink is. De nem külön, a Va­sas színeiben. Vagy még pon­tosabban, nemcsak a Vasas szí­neiben. A mi sportolóink első­sorban tanulók vagy dolgozók. Sokan munkatársaikkal, iskola­társaikkal vonulnak fel. — Lesz olyan, aki sehol sem? — Lesz. S erre tulajdonkép­pen még büszkék is vagyunk. Mindazok, akik valamilyen be­mutatón, élménybeszámolón vesznek részt, természetesen nem lehetnek ott a felvonulá­son. De büszkék vagyunk arra, hogy sok sportolónkat kérik, fel bemutatókon való részvétel­re, élménybeszámolókra. Mert nem akármilyen élményekről esik majd szó.­­ Természetesen másodper­cekről, centiméterekről, kilókról is szó esik majd. S meglehet, hogy mindarról, ami ezeknek a centimétereknek a növelését, a másodperceknek a csökkentését lehetővé tette, egyetlen szó sem lesz. Azt hiszem, mindenki tud­ja, mire gondolok. S a másod­perceken, gólokon túl, ki nem mondottan, minden sportoló ér­zi, minek köszönhetők ezek az élmények... s a jövő élményei is... Őket is oda kell tehát gondo­latban számítanunk a kétezer­ötszáz sportoló közé. Azok közé, akik a hagyományoknak megfe­lelően zárják az ünnepi menetet, s azok közé is, akik saját tes­tükből formálják a tér betonjá­ra a mondatot: „Köszöntjük má­jus elsejét!”­ Veletek ünnepelünk, együtt menetelünk M­ájus 1. A Munka Ünnepe. Nagy betűvel írjuk, tisztelve az embert, aki alkotó erejével meghódította a világot és szü­lte­­ nélkül új és új eredményekkel gazdagítja. A munka és a béke jegyében vonuultak ki ezen a napon milliók az utcákra Moszkvától New Yorkig, Stockholmtól Kairóig szerte a világom. Hömpölyög a monsttruózus emberárada­t, lenge­nek a zászlók, s a sorokban mindenütt megtalál­juk a sportolókat is. Az erőt, a szépséget, az alkotó ember testedző kultuszát is szimbolizálja az, hogy a zászlóvivők között ott menetelnek a különböző országok atlétái, vívói, birkózói, labdarúgói és sok más sportág képviselői. A menetek soraiban itt is, ott is feltűnnek a melegítőruhás sportolók, szí­nes, szép színfoltot alkotva. Nem véletlen, nem is csak dekoráció, hogy elöl mennek. Munkát, békét egyaránt nem lehet elképzelni nélkülük. D­e megtestesítik a másik nagy gondolatot, az összefogást is. Erre pedig soha na­gyobb szükség nem volt, mint napjaink­ban. Azok a sportolók, akik — különböző orszá­gok fiaiként, leányaiként — már nemegyszer találkoztak a legkülönbözőbb vetélkedőkön, most találkoznak a béke és a munka demonstrációin is, sőt a legtöbb országban a helyi felvonuláso­kon is részt vesznek meghívott vendégként ba­ráti sportküldöttségek, jelképezve azt, hogy az ünnepünk és a hétköznapi céljaink is azonosak. N­ehéz lenne statisztikát felállítani arról, hogy hány ezer és tízezer sportoló fiú, leány vonul ezekben az órákban az ün­neplő menetekben, összekötik az ünnepi ese­ménysorozatot a sport legkülönbözőbb megnyil­vánulásaival is: a sportpályák gyepe, a sport­csarnokok termei ilyenkor benépesülnek, legtöbb helyen baráti vetélkedők élénkítik az ünnepi programot. Együvé tartozik mindez ma már az ünnep sokféle megnyilvánulásával, szép színfolt, kellemes szórakozás is. A munka, a béke ünnepe így válik közös meg­mozdulássá: olyan tüntet­éssorozatttá, amelyben előkelő szerep és feladat jut minden ország sportolóinak is. Üdvözlet Moszkvából örülök, hogy ezen a szép má­jusi ünnepen a Népsporton ke­resztül üdvözölhetem a magyar sportolókat, a sportbarátokat, a szurkolókat és sok sikert kívá­nok nemcsak az idei, hanem a következő, az olimpiai évben is. Üdvözlöm azokat, akik a pályán küzdenek és azokat is, akik szemtanúi ezeknek az összecsa­pásoknak mert ők egyaránt sze­retnék, ha a sport színvonala tovább emelkedne. Az idei május 1. a szovjet sportolók számára különösen nevezetes, mert a szovjet állam ötvenéves jubileumának meg­ünneplésére készülnek. Ezen a félévszázados jubileumon sze­retnénk megmutatni, mire va­gyunk képesek, mit értünk el ez alatt az 50 év alatt. Ezeken a májusi ünnepsége­ken nem feledkezünk meg ba­rátainkról sem. Amikor arra kértek, hogy üdvözöljem a ma­gyar sportolókat, eszembe jutott Kozma István barátom, aki na­gyon közel áll hozzám, mert ő is birkózó. Az ő daliás termete jelképezi a magyar sport ered­ményeit. Nálunk, ezen a napon nagyon sok versenyt rendeznek, s ha nem is mindegyik lesz ünnepi — a labdarúgók például bajnoki pontokért küzdenek —, de biz­tosak lehetünk, hogy igyekezni fognak jó játékkal emlékeze­tessé tenni. Kedves magyar sportbará­­taimnak sok sikert kívánok. Alekszandr Ivanyickij, olimpiai és­ négyszeres világbajnok Bulgária ünnepi műsora Mint minden évben, az idén is nagy versengés zajlott le a sportolók között, kik kerüljenek abba a csapatba, amely a fel­vonulók élén halad majd a Má­jus 1-i ünnepségen. A felvonu­láson való részvétel ugyanis nagy kitüntetés nálunk. Az idén a bolgár fővárosban nem kerül sor nagy sportesemé­nyekre. Május­­ előestjén lezaj­lik a labdarúgó-bajnokság 24. fordulója, de elmarad a nagy rangadó, mert a szövetség hatá­rozata értelmében a Szlavia— CSZKA Cserveno Zname mér­kőzést később rendezik meg. így van ez már. ilyen a katona sorsa: mindenki ünnepel, ugyan­akkor a csapat játékosai szor­galmasan készülnek az előttük álló mérkőzésekre. Mindkettőre nehéz feladat vár. Május 3-án a Szlavia Glasgowban a Rangers ellen KEK-elődöntőt játszik, s ugyanazon a napon, a CSZKA Bolognában harmadszor találko­zik az olasz Interrel. A labdarúgásban tehát a nagy mérkőzések az ünnepek után lesznek. Sportközönségünk azon­ban nem marad események nél­kül. Szófiában, Plovdivban és Várnában a legjobb sportolók mérik össze tudásukat. Május ötödike a tenisz híveinek ünne­pe lesz, a Davis Kupában ugyanis Bulgária és Portugália legjobbjai játszanak. Ha nem is olyan gazdag az ünnepi műsor, de egy kis pihe­nés nem árt, mert az idén még nagy versenyek várnak sporto­lóinkra. Iván Zsecsev, a Naroden Szport munkatársa Bukarest: Kozma István barátomnak A magyar sportolók között van egy jó barátom, a birkózó Kozma István. Régi pajtások vagyunk, először hat évvel ez­előtt találkoztunk a szőnyegen. Szuboti­án rendezték akkor az olimpiai reménységek nagy nemzetközi birkózótornáját. Pis­ta szerencsésebb volt, mint én: ő első lett, én csak második. Az­óta mindketten sok nemzetközi versenyen vettünk részt, sok örömben és bánatban volt ré­szünk — győztünk és vereséget szenvedtünk. A kudarctól azon­ban egyikünk sem riadt vissza, hanem még elszántabban ké­szültünk a következő erőpró­bákra , s mint a későbbiek bi­zonyították, a sikerek útjára léptünk. Már előre örülök annak, hogy 1967-ben, a nehézatlétika gaz­dag versenyévadján ismét alkal­mam lesz találkozni régi bará­tommal és a komoly nemzetközi hírnévnek örvendő többi ma­gyar kötöttfogású birkózóval. Az első találkozó Minszkben lesz a májusi Európa-bajnoksá­­gon, a második hazámban, egé­szen pontosan Bukarestben, a szeptemberi világbajnokságon. Kozma Pistával nem leszünk közvetlen ellenfelek, a kilók el­választanak bennünket, barátsá­gunk tekintetében azonban ezek a kilók semmit sem nyomnak a latban ... Nicolae Martincsei sportmester, Európa- és többszörös román birkózóbajnok Havannában: igazi ünnep — A Battista-rendszer idején szervezett egykori tüntetések, tömegmegmozdulások után má­jus­­ igazi, legnagyobb ünnep­pé változott Kubában — mesél­te Alcides Sagarry, a Budapes­ten járt kubai ökölvívók fiatal edzője. — Havannában a város különböző pontjairól indul a menet, majd az ünnepi beszédek után már az ünneplés követke­zik. Szól a zene, kezdődik a tánc, és sokszor másnap hajna­lig tart a vidám hangulat. Ki­ki egész családjával, rokonaival együtt munkahelyén dolgozó tár­saival szórakozik. A sportpá­lyák üresen maradnak május 1- én. Mi, sportolók is együtt ün­nepelünk a kubai emberek száz­ezreivel ... Mintha otthon lennénk Hillar Mülr, az észt lovasok edzője már járt Magyarorszá­gon. Ezért a szovjet ember sze­mével sok olyan változást ész­revett, amely mellett mi minden különösebb figyelem nélkül el­megyünk. — Akkor és most újra jártam magyar falvakban, hiszen vol­tak olyan kedvesek, és több csi­­kónevelő telepre elvittek ménes­nézésre bennünket — beszél megállapításairól. — Sokat vál­tozott a falu képe, mindenfelé sok az új, korszerű építkezés. Amit a magyar lótenyésztés fej­lődésében tapasztaltunk, az pe­dig igazán a legnagyobb elis­meréssel tölt el mindnyájunkat. A Tallinni Lovasklub vezető­je, Kaljo Kags viszont először jár hazánkban. — Nagy öröm számunkra, hogy éppen május­ elsején, a felvonulás alkalmával — mond­ja lelkesen — mi is ott leszünk az emelvényen, és látni fogjuk, hogyan ünnepelnek a magyar dolgozók, közöttük sporttestvé­­reink a nemzetközi munkásosz­tály legnagyobb ünnepén. Mi, tallinni lovasok máris úgy érez­zük magunkat, mintha otthon lennénk. A fiatal lovasok helyeslően bó­logatnak, egyikük pedig a nyi­tott ablak tavaszi fénypompá­jában állva, még hozzáteszi: „Talán jobban is, mert nálunk. Tallinnban a hét elején még hű­vös volt, itt pedig már kellemes tavasz van.” !"..... , ■- „ .. A cél után összeölelkeztünk... Szívből üdvözlöm a magyar sportolókat a május elsejei ün­nepségek előestjén. A májusi felvonuláson ismét demonstrál­ni fogjuk a haladás, a béke és a népek közötti barátság gondo­latát. A magyar sportolókkal való barátság a mi nemzedékünknél nemcsak puszta szólam. Igaz, a versenypályákon ádáz küzdel­met vívtunk. Élénken emlékeze­temben és ma is: mennyi erőfe­szítésembe kerültek a Kovács Jóska elleni versenyek az 1953— 54-es években, ő volt az, akinek először sikerült győznie ellenem 10 000 méteren. Emlékszem, mi­lyen nagy harcot vívtam 1935- ben Bratislavában a Kovács, Szabó-kettős ellen. A cél után azonban összeölelkeztünk, élvez­tük a versenyzés örömét. Ma már inkább a lelátókon találko­zunk. Visszaemlékezünk és na­gyon örülünk annak a hosszú út­nak, amelyet aktív sportolásunk óta a sport megtett Magyaror­szágon és nálunk Csehszlovákiá­ban is. Emil Zatopek, négyszeres olimpiai bajnok Berlinben: A sport szimfóniája Már szinte hagyomány, hogy a sport évről évre valami új szín­nel, érdekes ötlettel gazdagítja a májusi felvonulást. Az idén 8000 sportoló gondoskodik a „meglepetésről”. Melyik arat majd nagyobb sikert, szerez több örömet az ünnepség részvevői­nek? Ezt még nem tudni. A Dy­­namo 1200 versenyzője például A sport szimfóniája címmel fél­órás nagyszerű gyakorlatot mu­tat majd be a Marx—Engels téri díszemelvény előtt. Az NDK-ban oly nagy gonddal és szeretettel nevelt ifjúsági és gyermek­sportolók 1000 képviselője ha­sonló meglepetésre készül. A vizesek például hajóikkal, kajak­jaikkal vesznek majd részt a felvonuláson, és a sportolók so­rát a híres berlini Humboldt Egyetem művészitorna-bemu­­tató­ival zárja be. Berlinben 8000 sportoló vesz részt az ünnepi felvonuláson, s bizonyítja e májusi ünnepen is, hogy töretlenül, egészségesen fejlődik a sportmozgalom a Né­met Demokratikus Köztársaság­ban. ti* .juniorje. Varsóban mindig gyönyörű... Nem lehetett tudni, hogy a sóhajtás, mellyel Wojciech No­­wak, a lengyelek igen tehetsé­ges, tizennyolc esztendős súly­emelője szavait kísérte — mi­nek szólt. Annak-e, hogy nem sikerült nyernie Karner ellen, avagy egyszerűen a honvágy ébredt fel benne, ahogy Varsó­ról mesélt. — Nálunk mindig nagyon szép a május elseje ... Biztosan gyö­nyörű lesz most is. Legalábbis az előkészületeket így sejtetik. Már sokat gyakoroltunk minden egyes mozdulatot, amelyet a felvonuláson bemutatunk. Egy­szerre mozdul majd a sok ezer kéz, a sok ezer láb ... S kissé bánatosan teszi hozzá: — Csak az enyém hiányzik majd közülük. De a nézők kö­zött feltétlenül ott leszek! Re­mélem, még délelőtt megérke­zünk Varsóba, s egy hely csak akad majd az ünneplő tömeg­ben a Marszalkowska utcán, vagy a Defilad téren a számom­ra is. — Sajnálnám elmulasztani a sportolók színpompás menetét. Ők haladnak az élen, külön a középiskolás, az egyetemi és a dolgozó sportolók, no és az él­sportolók is külön egységet al­kotnak. Közülük is mindenki ott lesz, aki csak él és mozog, összesen vagy tízezren vonul­nak majd az ünnepi díszbe öl­tözött úton, tízezer színes mele­gítőbe öltözött sportoló ... — A sport ünnepnapjai május elseje után is tovább folytatód­nak nálunk. Megkezdődik a spartakiád, a vívók küzdelmé­vel, s a különböző sportágak­ban folyamatosan augusztusig is eltart, amíg az ökölvívók tor­nája pontot tesz a végére... A kerékpáros békeverseny is beleilleszkedik a programba. Sóhajtással kezdte, úgy is végzi: — Sajnos, idén nem vehetem ki a részem az ünnep még szeb­bé tételéből. De jövőre póto­lom!. .. „Képviselnek minket Romániában!" A magyar—román tekeviada­lon és az azt követő nemzetközi egyéni versenyen szereplő vi­lágbajnok román tekézők csak május elsején indulnak vissza hazájukba. Ezért­­ az idén ők nem le­hetnek ott a bukaresti dolgozók nagy seregszemléjén, a május elsejei felvonuláson. Igen ám, de ... G. Fiuicu, a csapat vezetője elmondja: — Sportolóink, ugyanúgy, mint önöknél is, május elsején mindig ott vannak a bukaresti fel­vonuláson. A nyolc kerület nyolc egyesülete közel 10 ezer spor­tolóval képviselteti magát, raj­tuk kívül még ott vannak két nagyegyesületünk sportolói is s azok a fiatalok, akik nem pusz­tán elvonulnak az emelvény előtt, hanem különféle gyakor­latokat is bemutatnak. — Méghozzá nem akármilyen gyakorlatok ezek . .. Hogy spor­tolóink milyen nagy jelentősé­get tulajdonítanak a felvonulá­son való részvételnek, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy május elseje előtt már hat héttel megkezdődnek a próbák, s heti három alkalommal egy­két órán keresztül próbálják, gyakorolják fiataljaink a bemu­tató műsorát... — Természetesen ott vannak a felvonulók között élsportolóink, olimpikonjaink is. S mert a mi csapatunkban jó néhány világ­bajnok is bemutatkozott most Magyarországon, az ő helyük üresen maradna a sorban, ha ... Ha helyettük sportbarátaink nem vinnék a transzparenseket, ha nem képviselnének minket... — Mert bármilyen jól is érez­zük magunkat az önök hazájá­ban — gondolatban együtt ün­nepelünk az otthoniakkal, a bu­karesti dolgozókkal is ... Claude Arabo olimpiai ezüstérmes francia kardvívó. — Nem először vagyok Buda­pesten, s ha úgy adódik, mindig szívesen jövök ide versenyezni. Néha még szerencsém is van, mint például most is, mert ki ne tudná, hogy egy olyan nagy versenyen, mint a Hungária Ku­pa a döntőbe kerüléshez többek között egy kis szerencse is kell. És most már ott vagyok. Május elsejét még Budapesten érem, s ebből az alkalomból további sok nagy sikert kívánok magyar sportbarátaimnak. Hétfő, 1967. május 1­ 3

Next