Népsport, 1967. június (23. évfolyam, 109-129. szám)

1967-06-02 / 109. szám

A JELENTI... Stadion Győrött Hírt adtunk már róla. Arról, hogy a Bécsbe ve­zető közút mentén, a jó levegőjű kiskúti erdő szomszédságában épül föl. Hogy a■ vagongyár 54 mil­lió forintot szánt az épít­kezésre. Hogy harminc­ezer néző számára lesz­nek korszerű ülőhelyek. Most érkezett a hír, hogy a közeljövőben megindul a kivitelezés. Győrben az történt, ami manapság gyakran meg­esik. Egy sportlétesítmény a technika és a civilizáció fejlődésének áldozata lett. (Mint ismeretes a Vagon- és Gépgyár korszerűsítése miatt kell a régi sportte­lepet felszámolni.) Ezúttal azonban happy enddel végződik az ügy. A Vasas ETO szükség lakáscserére” — minőségi csere Lesz. Debrecenben szerepel az In­ternazionale. (?) törtökön este Milánóba utazott Palotás István, a Bocskai FC volt válogatottja, a neves debreceni labdarúgó­edző. Arról tárgyal, hogy az MTK esedékes buda­pesti mér­kőzése után Debrecenben fogad­hassák a város százéves jubi­leumi rendezvényei keretében a világhírű olasz klubcsapatot Levették a gipszet csütörtökön a vívó-válogatott két sérültjének, Gyuricza Józsefnek és Kovács Tamásnak a lábáról. A két ver­senyző hamarosan edzésbe ál­­hat VB-színhelyek. A Nemzetközi Sí Szövetség, a FIS kongresszu­sán döntöttek a soron követ­kező világesemények színhelyei­ről. Az 1970-es alpesi VB rende­zési­ jogát hat jelentkező közül az olaszországi Val Gardena nyerte el, az északi VB szín­helye pedig a Magas-Tátra lesz. A Kandó Kálmán Technikum pályáján folynak a középfokú iskolák fiú kézila­bda-baj­noks­á­­gának elődöntői. Az „Alcso­portban az Eötvös Technikum, a MOM 8. sz. Intézet, a Rákóczi Gimnázium és a Puskás Techni­kum, a ,,B”-csoportban pedig a Budai Nagy Antal Gimnázium, a Cinkotai Gimnázium, a Land­ler Technikum és az Ady Endre Gimnázium legjobb kézilabdázói küzdenek a döntőbe jutásért Nem a MOGÜRT, hanem a REMTE került fel az MNK nagydöntőjébe a budapesti se­lejtezőkből­ A rákoskeresztúri együttes ugyanis döntetlen ered­ményt ért el a MOGÜRT ottho­nában, s mivel azonos osztály­ban küzd a két gárda, a vendég­csapat szerzett jogot a tovább­jutásra. Tehát ő a hetedik a „kicsik” közül ... Hajós Alfréd emlékére. Szom­baton és vasárnap rendezi a Bp. Építők hagyományos Hajós Alf­réd úszó-em­lékversenyét a Sport­uszodában. Rajthoz állnak a Pozsonyból Budapestre vissza­érkezett mexikói úszók is. A mexikói „vizes küldöttség” vízi­labdázói hazautaztak, őszre halasztották. A vasár­napra kiírt siófoki hagyományos Györök-Polrich ifjúsági atléti­kai emlékversenyt, amelyen a fővárosiak is mindig részt vesz­nek, a pálya rossz állapota miatt október 8-ra halasztották. Szoros a Giro. A Giro d’Italia még a kilencedik szakasz után is igen szoros. A spanyol Perez Francos mindössze három má­sodperccel vezet az olasz Moser előtt. Mercks a 7., Gimondi a 9., Adonni a 10., Altig a 14., s a francia Anquetil a 17. helyen áll Még a huszadik helyezettet is csak másfél perc választja el a vezető spanyol kerékpárostól, Báró­­ Lajos ellenfélnézőben. Vasárnap lesz Trencséniben a Jedmota Trencin—Spartak Trna­­va csehszlovák bajnoki mérkő­zés. Erre elutazik az Újpesti Dózsa edzője, mert ha a lila­­feltépe­­ szerdán továbbjutnak, akkor a Trnavával játsszák a KK döntőjét. Az Újpesti Dózsa egyébként csak őszre javasolja a KK-döntőt A magyar ökölvívók szomba­ton kora délután, a MALÉV menetrendszerű járatával érkez­nek vissza Rómából. Bulgáriába utaztak legjobb ifjúsági férfi röplabdázóink, ahol 3-án és 4-én a vendéglátók ifjúsági válogatottjával mérkőz­nek. Surányi Miklósnak, a Röp­labda Szövetség elnökségi tagjá­nak vezetésével dr. Abád József edző kíséretében a következő játékosok keltek útra: Bogár, Zso­lt (Újp. Dózsa), Forgó (Va­sas), Szekeres (Kecskeméti AKÖV), Bánfai, Farkas (Kapos­vári Dózsa), Baumgarttner (Szombathelyi Spartacus), Dvo­rak, Vocskó (Sátoraljaújhelyi MÁV). A mérkőzéseket a bolgár fővárosban szabadtéren bonyo­lítják le. Csütörtökön este futott be a Ráckevén tartott evezősvátolgató eredménye szerkesztőségünkbe. Ezek szerint a pénteki A-közép­­futamba az alábbi 6 kormányos nélküli kettős került: Csermely, Sarlós, Kronome, Pénzes; a Me­­láe-fivérek; Dávid, Holló, Rom­vári, Pálya és Bohn, Fabínyi. Az Újpesti Dózsa atlétacsapa­ta június 24-én és 25-én a ro­mán fővárosban a Dinamo Bu­karest atlétáival mérkőzik. A visszavágóra ősszel kerül sor. Gulyás kivételével, hazaérkez­tek, a Franciaország nemzetközi tenisz­bajnokságában szerepelt magyar versenyzők. Magánmotorosok a rajthoz! Az MMSZ június 25-én rendezi meg a magánmotorosok túra­bajnokságának­­ első fordulóját. Jelentkezni a műszaki gépátvé­­tel helyén — IV. ker., Külső Váci út 81. szám. Egyesült Izzó irodaháza — lehet június 24-én 15—18 óra között. A bajnoki fu­tamokat az 50, 125, 250 és 350 kcm-es géposztályokban bonyo­lítják le. (MTI) Amint ismertté vált a Juven­­tus bajnoksága, kérdésessé vált Helenio Herrera szerződésének meghosszabbítása a milánói klubnál. Az Inter öröke, An­­gelo Moratti nem volit hajlandó nyilatkozni az újságíróknak er­ről a kérdésről. Esküdtek a bírók. A római ökölvívó EB kezdetén az AIBA eskütételre kötelezte a bírókat. De ez sem oldott meg minden problémát, mert a bíráskodás tárgyilagossága — jó néhány eset bizonyította — még sok kí­vánnivalót hagy hátra. Csehszlovák lovasok is indul­nak a lovasok hét végi Buda­­pest-bajnoksá­gán. Megérkezett ugyanis a Dinamo Toponec há­rom felnőtt és ugyancsak három ifjúsági lovasa, akik lovaikkal együtt a BSK tavalyi látogatá­sát viszonozzák. Siófokon nemzetközi junior teniszverseny. A tenisz vidéki népszerűsítése érdekében a Ma­gyar Tenisz Szövetség június 11—18 között Siófokon nemzet­közi junior-versenyt rendez a 21 éven aluliak részére. A ma­gyarokon kívül Jugoszlávia, Bul­gária, Románia, Ausztria, Cseh­szlovákia és az NDK utánpót­lás legjobbjai indulnak. Időjárás. A Meteorológiai In­tézet előrejelzése. Várható idő­járás péntek estig: főként nap­pali felhőképződés, helyenként eső, zivatar. Mérsékelt, főleg a Dunántúlon megerősödő északi, északkeleti szél. Várható legma­gasabb nappali hőmérséklet pén­teken 17—22 fok között. (MTI) Sakkévfordulók — jubileumok A modern sakkozás története több, mint egyévszázados múlt­ra tekinthet vissza. Könyvek, folyóiratok már sárguló lapjai híven őrzik a nagy események történetét, sakkzsenik feltűnését, felejthetetlen versenyeket 1967 számos sakkesemény évforduló­jára emlékeztet, olyanokra, ame­lyek vagy az általános sakktör­­ténelemmel vagy annak magyar vonatkozásaiv­al függenek össze. Lapozgassuk a megfakult lapo­kat és emlékezzünk ... 100 éve egy magyar sakkozót ünnepelt Párizs sakk­társadalma. Kovech Ignác az 1867-es nagy versenyen győzelmet arat, míg a világbajnoknak tekintett Stei­­nitz csak harmadik. 1877-ben, Lipcsében, a német sakkszövetség nemzetközi ver­senyt rendez az egykori világ­első, Adolf Anderasen 50 éves sakkozói jubileuma alkalmából. 1887-ben a frankfurti kong­resszuson Weiss Miksa a 21 fő­nyi erős nemzetközi mezőnyben a 2—3. helyet szerzi meg. 1897, Berlin, a zseniális ma­gyar mester, Charousek Rezső rövid pályafutásának legszebb állomása. 24 éves koréban első díjat nyer kiváló nagymesterek előtt. És három éve múlva ki­huny a magyar sakkmester fé­nye ... 1907-ben, Karlovy-Vary (Karls­bad)-ban ritkán látott nagy ver­seny tanúja a sakkvilág. Az új csillá­g, Rubimstein, fél pont kü­lönbséggel megelőzi Maróczyt és a nagymesterek színe-javát. Ugyanebben az évben Oeten­­dében 29 résztvevős maratoni versenyt rendeznek. A magyar Forgács Leó mai szemmel nézve nagymester­ teljesítménnyel az 5. helyet szerzi meg és belép a nemzetközi klasszikusok sorába. 1917. A Nagy Október! Szocia­lista Forradalom győzelme meg­veti a szovjet sportmozgalom alapjait és elindítja diadalútjá­­ra a szovjet sakkiskoláit. 1927 a sakktörténelem talán leggazdagabb lapját jelenti. New Yorkban elit na­gymesterver­seny­­re kerül sor, melyen Casablan­ca világbajnok fölényesen győz riválisai, Aljechin és Nimzo­­wics előtt. Kecskemét 1927 nyarán hatal­mas arányú sakkfesztivált ren­dez. A mestercsoporttban Alje­­chin biztosain győz s egyúttal készül a Casablanca ottana pá­ros mérkőzésre. Londonban a Nemzetközi Sakkszövetség megrendezi az első hivatal­os csapatalimpiát. A magyar sakkozók páratlan dia­dalt ünnepelhetnek: Magyar­ország az első, Maróczy vezér­letével, Buenos­ Airesben páros mér­kőzést vív a világbajnoki címért Aljechin és Capablanca. A két sakk-gladiátor harcoiban a zse­niális Aljechin bizonyul jobb­nak, 6:3 arányban, és ezzel meg­szerzi a világ­bajno­ki címet. 1937, Stockholm. Az utolsó „békeolimpiia” szép magyar si­kert hoz: fiatal csapatunk ezüst­érmet szerez. Ez évben Aljechin páros mér­kőzésen nagy fölénnyel legyőzi Euwe világbajnokot és vissza­­szerzi 1935-be­n elveszített trón­ját. 1947 a magyar sakkozás fel­­szabadulás utáni nagy esemé­nyét hozza. Kotov és Szmisztov nagymesterek révén a szovjet sakkozás kiemelkedő egyénisé­gei látogatnak el hazánkba és ezzel megkezdődik a gyümölcsö­ző szovjet—magyar sakk-kap­csolatok kiépítése. 1957 két jelentős eseménye a szovjet sakkozással függ össze. A Szovjetunió 24. bajnokságát egy új csillag nyeri, a 20 éves Mihail Tál, a későbbi világbaj­nok, V. Szmisztov 12.5:9.5 arányban legyőzi M. Botvdrncket és elragadja a világbajnoki cí­met Sándor Béla Péntek, 1987. június 2. Nagy küzdelem, pa­rázs pár­harc folyt a múlt hét végén a Bp. Honvéd kajak-kenu verse­nyén az olimpiai ver­senyszá­mok­ban. A helyenként valóban rendkívül élvezetes összecsapá­sokat követően ült össze a szö­vetség edzőbizottsága és ki­jelölte a jövő hét végén Hol­landiában és Svédországban sze­replő válogatottakat. Az első tehát a parázs pár­harc, a második pedig a kül­földi versenyre történő jelölés, ami most, közvetlenül az idény­kezdet után, elgondolkozásra kényszerít. Nem vérbeli versenyző az, akiben nem ébred fel mindig, minden körülmények között — függetlenül pillanatnyi formájá­tól — a versenyszellem. Aki eleve úgy áll oda a rajthoz, hogy — nem akar győzni. Miért fogadjuk hát akkor némi fenn­tartással a korábbiakban emlí­tett párharcok hevességét, ahe­lyett, hogy elismerően hajta­nánk fejet? ... Azért, mert még túlontúl az idény elején tartunk, mert félő, hogy a válogatott versenyzők, egy mesterségesen felfokozott vetélkedési szellem­nek engedelmeskedve, gyorsab­ban indulnak meg azon az úton, amelynek csúcsára pedig majd csak augusztus végén, az Európa-bajnokság idején kelle­ne felérkezniük. A formaidőzí­­té­sről van szó! A kajak-kenu válogatott keret felkészítési tervében a korábbi évekből eltérően csak két hiva­talos válogatóverseny szerepel, az EB előtt. A szakvezetés ezt az elképzelést nagyon ésszerűen meg is indokolta. A válogatot­taknak így csak két alkalomra kell igazán koncentrálniuk, nem kell felaprózniuk a felkészülést, s folyamatos formaemelkedéssel érkezhetnek el az Európa-baj­­noksághoz, az esztendő igazán minősítő összecsapásához. Mint­ha ellenntmondanna azonban en­nek az okosan megfogalmazott elvnek az a tény, hogy az EB-t megelőző külföldi versenyekre jelentős részben a pillanatnyi formák alapján válogatják a résztvevőket. Vagyis: esetenként mégiscsak válogatóversenyeknek tekintik a hazai összecsapásokat — mint legutóbb is —, már most jó formára kényszerítve az érdekelteket. A kérdés — el kell ismerni — rendkívül összetett. Mert mit vegyenek figyelembe a váloga­tók, ha nem a formát, az ered­ményeket? Úgy véljük, hogy ez az a pont, amikor fel kell vetni a bizalom kérdését. Mert amennyire helytelen dolog fel­tételek nélküli bizalmat szavaz­ni egy-egy versenyzőnek, leg­alább annyi veszélyt rejt magá­ba, ha minden bizalmat meg­vonnak, s az illető állandóan úgy érzi, hogy bizonyítania kell. Hétről hétre, alkalomról alka­lomra, hosszú hónapokon ke­resztül ... Félreértés ne essék persze! Itt most nem X-ről, s nem Y- ról van szó. Általánosítani még itt sem szabad. Hiszen van olyan versenyző, akinek éppen ilyen vetélkedésre, közbeeső sikerekre van szüksége a későbbi nagyobb eredményekhez. A form­á­balen­­dülés és formatartás törvény­szerűségei is változhatnak egye­denként. A kérdést azonban mindenkor a fő cél határozza meg , annak szolgálatába kell állítani az erőket, úgy terem­teni a lehetőségeket. Nem lehet kétséges, hogy a fő cél kajako­­zóink és kenuzóink előtt ebben az esztendőben az Európa-baj­nokság. Arra pedig augusztus végén kerül sor! Ezt már csak azért sem sza­bad elfelejtenünk, mert éppen a formaidőzítés terén szereztünk keserű és emlékeztető tapaszta­latokat.Kocsis L. Mihály F#I­­MAI U­E­ZITÉ­S ■non _ jp’jp a t­évé L­isszabon után Nürnberg. A­­ f! Portugáliába rándult skó- t tok önfeledt éneklése után , a német szurkolók vijjogó sztré­­­­nái és rekedt trombitái... A te­­­­levízió folytatta a kedves aján­dékozást és a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője után a Kupagyőztesek Európa Kupá­jának két legjobb együttese — a Bayern München és a Glas­gow Rangers — is a magyar kö­zönség színe előtt vívta meg csatáját. Az már előre látható volt, hogy a közvetítés színvonalas, érdekes lesz. Hiszen a kontinens tornáinak fináléjába nem akár­milyen csapatok kerülnek, s mivel itt nincs mód a visszavá­gásra, „szegények” rákénysze­rülnek arra, hogy minden mos­tani labdarúgó-aranyszabályt és életbölcsességet sutba dobva — támadjanak. De hasznos azért is egy-egy ilyen tévékészülék előtt eltöl­tött kilencven (vagy százhúsz) perc, mert a szakembereken kí­vül a lelátó embere is megtanul tájékozódni. Van összehasonlítá­si alapja, reálisabban tudja föl­mérni helyünket, szerepünket a világ sportjában. Ugyanakkor pedig a legendák is szétfoszla­­nak. Kiderül, hogy egy Becken­­bauert is ki lehet cselezni, és hogy egy Mazzola is játszhat csapnivalóan. A közvetítés technikai részé­ről még csak annyit: ma már akkor is bosszankodunk, ha egy szempillantásra eltűnik a kép. Hogyha arra gondolunk, hogy nemrég milyen természetes nyugalommal vettük tudomásul az alkalmanként négyszer-ötször megjelenő, „Hiba a követítő vo­nalban van” táblát, akkor ez mindenképpen a tévé nagykorú­­sítását jelenti. Az évek során sajátos televí­ziós közvetítési forma alakult ki. Visszafogott, szűkszavú, in­dulatmentes stílus, amely a lát­vány szabad érvényesülését en­gedi, és sokat bíz a néző ítéle­tére. Néha azonban, azoknál a sportágaknál, amelyeket kevés néző ismer szakszerűen — ilyen a torna is, amelynek EB- közvetítését vasárnap láttuk — valamivel több tájékoztatás el­kelne. Hiszen, ha egy sportágat jobban megismer a közönség — jobban meg is szereti azt. A rádió és a Jövő heti sport­műsora. (Június 5— 11-től.) DÁmA Hétfő. Kossuth. KAI/IV. 19.25: Sporthír­adó. — Petőfi. 6.20: Torna. — Kedd. Kossuth. 22.20: Sporthírek. — Petőfi. 6.20: Torna. 16.55: A sportriporter jelentkezik. — Szerda. Kossuth. 22.15: Sporthí­rek. — Petőfi. 6.20: Torna. 20.30: Austria Wien—Újpesti Dózsa KK- visszavágó II. félideje. — Csütör­tök. Kossuth. 22.20: Sporthírek. — Petőfi. 6.20: Torna. 16.50: Sportvilághíradó. — Péntek. Kos­suth. 19.25: Sporthíradó. — Pe­tőfi. 6.20: Torna. 15.14: Horgá­szok öt perce. — Szombat. Kos­suth. 22.15: Sporthírek. — Pe­tőfi. 6.20: Torna. 18.00: Közvetítés­­ a Csepel—Vasas bajnoki l­abda­­rúgó-mérkőzésirő­l. 20.25: Közve­títés a Ferencváros—Bp. Honvéd labdarúgó-mérkőzés II. félidejé­ről. — Vasárnap. Kossuth. 19.12: Jelentés a Korrai­s—Szeged labda­rúg­ó-mérkőzésről. 22.10: Vasára­nap sportja. Totó. — Petőfi. 17.23: Mérkőzéseik percről peres­re. U­SV. Csütörtök. 18.15: Te- 8 E V S­. import. — Péntek. 12.00: Telesport (isim.). — Szom­bat. 19.25: Ferencváros—B­p. Honvéd labdarúgó-mérkőzés köz­vetítése. — Vasárnap. 16.55: Szovjet­unió—Ausztria Eu­rópa­­bajnoki labd­arúgó-mé­rkő­zés. Közvetítés Moszkvából. — 19.50: Sporthírek. Alulmaradtak kerékpárosaink a küzdeni tudásban A XX. jubileumi kerékpáros­békeversenyen sok mindent le­hetett ünnepelni. A mindvégig remek küzdelmet, a húsz részve­vő ország versenyzőinek epinás iránti meleg baráti érzését, a rendezők és versenybírák oda­adó munkásságát, és még sok mást, amely kapcsolatos lehet egy ilyen, valóban nagyszabású versennyel. De ha már itt tartunk, ne ker­teljünk tovább, hanem mondjuk meg, hogy a békeversenyt meg­járt magyar együttes többsége azonban nem szolgált rá a külö­nösebb ünneplésre. Vajon miért panaszkodunk, amikor pontosan egy évvel ezelőtt is ugyancsak kilencedik volt a csapatunk? Ta­lán lehet különbség egy kilen­cedik és egy másik kilencedik helyezés között? De mennyire. És éppen ez szü­li az elégedetlenséget. Mert nem helyes lelkendezni akkor, ha nem tapasztalható a teljes odaadás. Kerekeseinknek már előbbre kellett volna lépniük a kilence­dik helyről, és ez nem lehetet­len, hanem valós kívánság. Jól képzett együttessel képviseltet­tük magunkat Varsó, Berlin és Prága között, a képességek azon­ban kissé szétfolytak a hosszú útvonalon. Még a külföldi szak­emberek is sokszor értetlenül álltak a magyar csapat hátsó alakzatainak gyenge teljesítmé­nye előtt, hiszen látták rajtuk, hogy zömük frissen érkezik a célba. Mindennek azután tárgyi bizonyítékát szolgáltatta a kint járt sportorvos megállapítása,­­ mely szerint a vizsgálatok ered­­­ménye senkinél sem mutatott­­ különösebb fáradtságot. Ez a­­ megállapítás arról is beszámolt,­­ hogy egyik-másik versenyzőnk egy kisebb lefolyású megfázáson esett át, ettől azonban még nem kellett volna megijedni. Ha ismétlésekbe is esünk, de újólag le kell szögezni, hogy a XX. békeversenyen mindössze két versenyzőink, J uszító János és az első békeversenyét vívó­­ Jezera.­­toki László nyújtott el­fogadható teljesítményt. De mi történt a többiekkel, akik elő­zően idehaza szinte elsöprő fö­lényben nyerték a versenyeket? Most már tudjuk, hogy nem az erejükben volt a hiba. A Magyar Kerékpáros Szövet­ség­ben még nem történt meg a béke­verseny hivatalos értéke­lése, de ha sor kerül rá, akkor annak sok mindenre ki kell terjednie. Legelőször is arra, hogy hiába állnak egyesek helyt a hazai mezőnyben, ha nincs meg bennük az az adottság, amely feltétlenül szükséges egy nagy nemzetközi verseny sike­réhez. Márpedig jó néhány ilyen I versenyzőst állítottunk be az I együttesünkbe. Talán Juszkó és­­ Jezem­iteski teljesítménye a leg­jobb példa rá, hogy bizonyos i esetekben mennyire túl kell I nézni a hazai győzelmek sokszor­­ megtévesztő fényén. És éppen ezért kell majd megkeresni azokat a tehetséges fiatalokat, akik nem mérlegelnek, akik bátrak és a­kik elszántan vállal­ják a nagy megpróbált­atást. Végeredményben nem játszot­tunk alárendelt szerepet a világ legjobb amatőrjei között, de úgy véljük, hogy előbbre végez­hettek volna versenyzőink. A jubileumi békeverseny kü­lönben sokak számára hozott kellemes és kellemetlen csaló­dást. A lengyelek például a nagy verseny húszéves történe­tében másodszor örülhettek a csapa­tgyőzelem kivívásának, Maes személyében pedig első ízben örülhetett belga versenyző az egyéni győzelemnek. Megle­pően jól feljöttek a bolgár, to­vábbá a marokkói és az algériai versenyzők. A kellemetlen csa­lódások­ pedig legelsősorban a csehszlovák együttesnek jutot­tak. Először kishak­ooatták a biz­tos egyéni és csapatvezetést, az­tán simán eladták. És, hogy mi történt az eddig legeredménye­sebb szovjet versenyzőkkel? Egyik legjobbjuk, Petrov már az első napon megsérült, s ki­esését már nem pótolhatták a többiek. A végeredményről ké­szített lista pontosan megmu­tatta, hogy mozgásban vannak az erőviszonyok. Mi azonban szilárdan tartjuk a sokéves átla­gunkat, és ez nem túlságosan örvendetes az elkövetkező hóna­pok feladatait ismerve. Pedig de szép is lett volna pompás rajttal kezdeni ezt az olimpiát megelőző fontos esztendőt. Szabó András „Fegyvert, s vitézt énekle”.“ Ahány ház, annyi szokás — tartja a közmondás, ami a hadi­puskás sportlövészek nyelvére lefordítva, eddig így hangzott: „Ahány ország, annyiféle hadi­puska”. Ezért született meg az egységes hadipuska előírás sportcélokra a Nemzetközi Lö­vész Szövetségben, mely többek között engedélyezte a szűkített nyílású célzóberendezést, a dikoptert és sutba dobta a szu­ronyt, mely régen divatját múl­ta a modern hadi fegyvereknél. Az Egyesített Tiszti Iskola lö­vészei mindjárt bába szerepet vállaltak az új fegyver körül. Szerencséjük volt, mert a Fegyver- és Gázkészülék Gyár­ban olyan gyártmányszerkesztőt bíztak meg a tervezéssel, aki maga is órákat tölt lövészként a lőpadon. Jerzsabek Lajos fiatal gépész­­mérnök szívügyének tekintette az új fegyver megszületését és 188 tervezési óra után múlt év novemberében elkészült az új hadipuska dokumentációja. Csak a tok és a zárdugattyú maradt meg a régiből. A gondos terve­zésre jellemző, hogy a csőtok­­rögzítés új megoldásának sza­badalmi védelme folyamatban van.­­ Karácsony előtt már kézben volt a mintadarab, mely a gyár kísérleti műhelyének mesterét az egykor ugyancsak sportlövész Halmos Pált és munkatársait dicsérte. Ekkor következett újra az MTI. Jött a finomítás, a testhez szabás aprólékos művelete. A közös összefogást siker koronáz­ta. Az első két fegyver február­ban készült el, a harmadik már­ciusban került ki a műhelyből, így most már négy hadipuska újszülött vette fel a tisztiiskolá­sok kezében a versenyt a régi fegyverekkel. Vajon mit tud ez a 7,62 mm-es űrméretű, mindössze féléves új hadipuska? — A legutóbbi versenyen az első négy helyet a Jerzsabek tervezte új hadipuskával mi szereztük meg — mondja Ócsai Sándor, aki sze­rényen elhallgatja, hogy hat kör­rel a régi 548 körös csúcsot is, mint az ÉTI legjobbja megjavítot­ta. — Az új puska kiválóságát mutatja, hogy a csapat csúcsot mindjárt 40 körrel szárnyaltuk túl a réginél és ez a 21­4 kör már csak egy körrel gyengébb a szov­jet csapat világcsúcsánál. A negye­dik helyezett is még 20 körrel volt jobb a régi fegyvert használó ötö­diknél. Ebben a fegyverben még sok van! De várjunk a júniusi szó­fiai versenyig, mert nemzetközi mezőnyben akarjuk tartani a fő­próbát. A sikert jelenti, hogy a hazai klubok máris rendeltek az új hadipuskából és az MHL részé­re még ebben a hónapban újabb öt darab hagyja el belőlük a Fegyver- és Gázkészülék Gyár raktárát, hogy a fényesen sike­rült bemutatkozás után végleg az új hadipuskáké legyen a szó a lövészversenyeken.T. F.

Next