Népsport, 1967. július (23. évfolyam, 130-151. szám)
1967-07-02 / 130. szám
f EDE EEEf EE/í D E Gondolatok a labdarugó LErEJEEl CLUEÍE NB l félideiében Már a kezdés is rendhagyó volt: a Dunaújváros elvette a két pontot a Vasastól. És emlékezzünk csak: ez nem mindenki számára hatott meglepetésként! A Hexagonal-torna első díját idehaza éppen csak bemutató csapatnak a vezetői is gondoktól terhelten nyilatkoztak előtte, mert tudták: „a Dunaújváros megtanult szívósan küzdeni, sőt, különösen odahaza győzni is. Egyébként sincs félvállról kezelhető csapat az NB I-ben!” S ez a vélemény mementóként ott csengett később minden forduló előtt az esélyesebbnek vélt csapatok öltözőjében. A megfegyelések félévét játszták A bajnokság akikor jó, ha mindenekelőtt változatos! — vallják a sport pénzügyi szakemberei. Nos, ebben a tekintetben nem lehet károsás. Vegyük csak sorra: 1. A Ferencváros az „első félidőben” akkora előnyre tett szert a mezőnnyel szemben, amekkorát tavaly a szenzációs formában levő Vasas egy év alatt tudott csak összekovácsolni. 2. A Győr nemesek pontjainak számát tekintve, hanem játékával, megbízhatóságával is felnőtt a legjobbakhoz. 3. A Szegedet odahaza senki sem tudta legyőzni — újonc létére a 6. helyre küzdötte magát. 4. A Diósgyőr tavaly a 9. helyen fejezte be a bajnokságot, s az idén volt ereje erre még „rá is termi”. 5. A belkerültek közül a Komló erősíti az NB I-et. Ezzel szemben: 1. A Vasas jó néhány mérkőzésem árnyéka volt önmagának, pontot vesztett többek között a Tatabánya, az MTK, a Csepel ellen is. 2. Az MTK biztató rajt után visszaesett régi hibáiba. A hozzájuk igazolt Honvéd-játékosok többsége az őket tavaly eltanácsoló piros-fehér vezetőket „igazolta”. 3. A Coppel orraik akkor tortáit játékba lendülni, amikor leheverték annak a nézetnek káros következményeit, hogy ők a nagycsapat. Akik produkálni akartak Feonának a VB után újra és újra szemére vetették az újságírók, hogy a velük egy csoportba sorolt magyarok, portugálok és bolgárok megfigyelésére egyetlen szombat-vasárnapot sem szántak. Két-három bajnoki mérkőzés megtekintése után ugyanis már képet nyerhettek volna az ország játékkultúrájáról. Nem a válogatott tudásáról, de stílusáról, az ott jellemző küzdőmódról. Igazuk volt: az NB I-es mérkőzések sokat árulkodnak az általánosról. Nekünk, akár a tavalyihoz viszonyítva is, nincs ebben a tekintetben szégyenkezni valónk. Az NB I-es csapatok kivétel nélkül áttértek a korszerűnek ítélt hadrendre, sőt, többségük a 4—2—1-et — a játékosanyagnak megfelelően — át is formálta. Edzőink egymástól eltérő taktikai változatokat dolgoznak ki az idegenben és otthon lejátszandó mérkőzésekre. Ez persze magában hordja a sematizmus veszélyét is, mert a többség csak otthon bátor! Viszont, a saját pályán az Eger, a Dunaújváros, a Komló és a többi „kiscsapat” is mert kezdeményezni akár a Ferencváros, a Vasas, a Dózsa ellen is. A megnövekedett vetélkedésvágynak a következménye, hogy döntő mértékben a kiscsapatok szóltak bele az FTC és a Vasas között folyó bajnoki versenybe. Elült a vita a sajtóiban a védekezés problematikájáról. Most sem akarjuk felvetni, hogy a defenzív játéknak van-e perspektívája. Azt azonban a bajnoki tabelláról le lehet olvasni — s ez igen figyelemre méltó tapasztalat! —, hogy csak azok a csapatok tudtak várakozáson felülit nyújtani, amelyeknek volt saját elképzelésük a játékról. Például a Győr, a DVTK és a Kamic mérkőzései többségénekert valamit produkálni, nemcsak arra koncentrált, hogy az ellenfél törekvéseit meggátolja. Néhány technikai fogyatékosság befolyásolta az eredményességet Amikor az idény elején Hlovsztey kijelentette, hogy a klubedzők a korszerű játékelemeknek elsajátíttatásával segíthetnék a legjobban a válogatott készülődését, nem gondolhatott arra, hogy rövid idő alatt ilyen sok hátvéd ismerkedik meg a felfutásokkal, hogy ilyen gyorsan specializálódnak egyesek a pálya középső harmadának a bejátszására. Egyre többször halljuk a klubedzőktől, hogy a kifogástalan állóképesség, erő, ruganyosság alapkövetelménynek számít, ma már csak azzal a fiatallal szabad foglalkozni, aki gyors, jó testi felépítésű, harcos típusú. Érezhető is bizonyos előrelépés ez egyéni képzettség terén — ennek egyik előidézője, hogy egyre több csatár szorul hátra és váltja fel a darabosabb védőket —, de azért még mindig van egy-két szembetűnő lemaradásunk a világ legjobbjaival szemben. Változatlanul gyengén fejelnek például a csatáraink. Ezernél több szögletből mindössze 11 gól született tavasszal, s ebből kettő érintés nélkül!... összesen 42 gólt fejeltek a csatárok, s ezek 80 százalékán az FTC, a Győr és a Dózsa osztozott ... Az idény elején sok szó esett arról, hogy növelni kell a rúgógyakorlatokra fordított időt, figyelmet. Játékosaink nemzetközi szinten ugyanis megfelelő számú helyzetet dolgoznak le, de a befejezésben feltűnően bizonytalanok. Mindezek ellenére idén is csak 49 gól született 15 méternél távolabbról, s egy tucatot sem tesz ki azoknak a száma, akikről feltételezhetjük: érdemes távolról vállalkozniuk, mert képesek fa betalálni a kapuba! Az utóbbi évek kezdeményezései közé sorolható, hogy néhány csapat igyekszik megtervezni a szabadrúgások, szögletek értékesítésének a módjait. A Ferencvárosban Rákosi pörgetett beadásaira tudatosan helyezkedik Albert. Ugyancsak ilyen összehangolt pár a Dózsában Káposzta és Dunád. A Győrben pedig Palotainak, illetve Nettnek a beadásait több csatár is a meghatározott helyen és módon várja, ők valamennyien tudják, hogy megtérül a gyakorlásra fordított energia, érdemes lenne tehát őket követni ezen az úton is. Albert és Mészöly A szövetségi kapitány idényzáró nyilatkozatában rangsorolta a válogatott színvonalat elért játékosokat. Az első helyek odaítélésénél nem volt nehéz helyezte. Albert és Mészöly valóban kiemelkedett a tavasszal szerepelt 285 játékos közül. Figyelemre méltó azonban, hogy az utánuk következők közül megemlítette Páncsicsot és Laczkót is, akiknek ez biztatás lehet őszre ... Gyarapodott a nézők száma. Csaknem valamennyi csapatban akad egy-két olyan tehetség, aki — már több is, mint ígéret!... összességében beváltotta tehát a tavaszi idény azokat a reményeket, amelyeket a szurkolók és a szakvezetők tápláltak. Egy szépséghibája van a július 30-án folytatódó versenysorozatnak: a kitűnő Ferencváros akkora előnyre tett szert, hogy az első hely kérdése már félidőben csaknem lefutottnak tekinthető. Ez azonban a Vasasnak, a Dózsának és a Győrnek is a „bűne”. Tegyék jóvá , ha tudják... Már az is sokat jelentene, emelné a bajnokság tetkistélyát, növelné az érdeklődést, ha valamennyien eltökélnék, hogy nem adják meg magukat olyan könnyen. És természetesen tennének is egyet-mást ennek érdekében. ... Borbély Pál Visszapillantás egyre magasabbról A szakosztályi értekezlet megkezdéséig még fél óra volt hátra, de a teremben már ott ült Császár Tibor, az egyik szakosztályvezető. A kánikula beszivárgott a vastag falak mögé is, állt a levegő, szombat délután volt. Beszélgetés közben kiderült, hogy Császár Tibor a Balatont hagyta ott, szabadságát szakította félbe, hogy eljöjjön az értekezletre. Ez volt az első jel, ami arról árulkodott a külső szemlélőnek, hogy a Petőfi SC tornaszakosztálya nem mindennapi szakosztály. Később kiderült, hogy Bárdosné, dr. Dobolyi Ágnes, a másik vezető betegen sem volt képes ágyban maradni, akkor is rendszeresen lejárt a szakosztályba. A féléves munkát értékelő ülésen aztán lassan mind világosabb kontúrokkal rajzolódott ki egy példamutató, szívet melengetően kedves kollektíva arculata. Nem sajnálták az időt Majd annyi szülő, mint amennyi tornász. Ez volt a résztvevők megoszlása. A felnőttek hozzászólásából kiderült, érzik, tudják, hogy ebben a közösségben valami, semmivel sem mérhető pluszt kapnak a gyerekek a vezetőktől, Harmath Sándornétól és Csák Elemértől, valamint a többi edzőtől, akik soha nem sajnáltak sem időt, sem fáradságot, ha tornászaikért tenni kellett valamit. Úgy tartják kezüket a gyerekeiken, mint az orvos, amikor betege pulzusát méri. Azonnal tudják, ha valami baj van, ha valamiben segíteni kell. Iskola, szülői ház, sportegyesület szoros kapcsolatban van a hatvan tornász kislány sorsának irányításában, jellemének formálásában, tudásának gyarapításában. Sok szép eredményről adhatott számot az elmúlt fél évre visszatekintő edző. A bajnokság első fordulójában 19 első, öt második és hét harmadik helyet, számos helyezést értek el a lányok, az éremgyűjtésből a serdülőktől az I. osztályú versenyzőkig minden korosztály kivette a részét. Elválaszthatatlan dolgok És mégis: eltörik egy mécses, a könnyek árja alig akar elapadni. Egy kislány, aki most fejezi be a nyolcadik általánost és nem akar tovább tanulni, alapos fejmosást kap. Igen. Itt két dolog elválaszthatatlanul összefonódik: a szakmai és a tanulmányi előrehaladás. Mindkettőről számok, jelek kerülnek be az edző noteszokba. Az az, hogy a gyerekek hogyan állják meg majd a helyüket az életben, legalább olyan fontos, mint a szereken elért eredmény. A szakosztály tanulmányi átlaga félévben 4,1, év végén 4,27 volt! Ezekhez a számokhoz egyszerűen felesleges minden további kommentár. A külső szemlélő kezdi elveszteni a kívülállók hűvös tárgyilagosságát. Ahogy a szülők beszélnek az egyesületről, ahogy a nagyobb lányok törődnek a kisebb versenyzőkkel, ahogy az edzők értékelik a végzett munkát, azt nem lehet őszinte csodálat nélkül figyelni. Kiderül, hogy nem múlik el verseny alapos, közös elemzés, értékelés nélkül, ami óriási nevelő hatású. Az edzők a legkisebb fegyelmezetlenséget, lazaságot csírájában elfojtják. A nagyobb versenyzők anyáskodva patronálnak egy-egy kisebb tornászt. A versenyzőket az edzésen a legnagyobb fokú önállóságra nevelik, hogy a tanultakat egyedül is tudják gyakorolni, ismételni. Ma már az ellenfelek megtanulták tisztelni a mindig csinosan, tiszta, szép, egyöntetű szerelésben, fegyelmezetten felvonuló petőfis lányokat. Az egyesületi és szakosztályi vezetők, edzők sok éves erőfeszítése most kezdi meghozni az eredményt. Egyre magasabbról viszszatekinteni a megtett útra; ez a lelkes, áldozatkész sportemberek jutalma. Szerintünk ez mindennél többet ér. P. K. Akik Rómából jöttek és akik Belgrádba tartanak Gyors egymásutánban követik egymást a nemzetközi vízilabdatornák, nagyszabású úszóversenyek. Torna Bonnebyben, Lvovban, most Belgrádban__Úszóink Steyerben, Pozsonyban, Rómában álltak rajthoz, s készülnek ugyancsak Belgrádba, illetve Halléba ... Teljes lendülettel folyik az úszó-, vízilabdaidény... A sok versenynek, eseménynek örülünk ... Csak az eredményeink lennének egy kicsit jobbak! ... Úszóink hazaérkeztek Rómából, s lám, ezúttal is azt kell először megkérdeznünk Bakó Jenő edzőtől, aki a férfiküldöttség vezetője volt: minek tulajdonítja Cseh, Csikány és Lenkei mérsékelt teljesítményét? ... Hullámvölgyben... — Nagy hőségben, hosszadalmas, Milánóban átszállással megszakított utazás után az első napon, bizony, fáradtan mozgott a fiúk többsége. Egyébként Lenkei és Csikány, de minden bizonnyal Cseh is meglehetősen kemény munkát végzett és végez ezután is otthon. Egyikük sem volt csúcsformában. Ennek ellenére, például a 100 m-es távokon Csikány és Lenkei is legjobb idei eredményét érte el. Persze, az is igaz, hogy ezek az időeredmények egyre kevesebbet érnek. Hallottam, néhány úszónk eredményéről nem jött hír ... Rédei 100 m pillangón 1:05.6 mp-et úszott. Cseh 100 m hátúszásban 1:05-öt, 200 m pillangón Rédei 2:23.4-et, Cseh 200 m hátúszáson 2:25 mpet __Egyedül Lázár dicsérhető, ha jobban figyel, a 200 m mellett a 400 m vegyesúszásban is nyerhetett volna . .. Két NDK- beli világklasszis úszó remekelt a versenyen: Matthes a hát-, valamint a gyors- és pillangóúszó Poser ... Az erfurti Matthes, aki Európa-csúcsot úszott nem is olyan régen, hosszú, vékony versenyző legalább 185—190 cm, a vízfekvése magas, szinte siklik a vízen. Felkai nagyszerű formában Szombaton még itthon, a bajnoki pontokért csatáztak legjobb vízilabdázóink. Vasárnap már újabb nemzetközi erőpróba színhelye felé, Belgrádba tartanak, ahol nagyszabású úszóversenyekre és négyes tornára kerül sor. A csapat Budapest-válogatott néven szerepel, s minden valószínűség szerint a válogatott együttessel egyenértékű lesz Moszkva és Belgrád gárdája is. A negyedik résztvevő alighanem Zágráb csapata lesz. — Kik kaptak helyet a Budapest-válogatottban? A kérdésre Markovits Kálmán szövetségi kapitány válaszol: — A két kapus, Ambrus és Molnár. Mindketten egyenlő időmennyiséget, két-két negyedet védenek mérkőzésenként, Ambrussal kezdünk. Az idei válogatott találkozókon a Gyerő IX—Pócsik hátvédpár egyenletes, megbízható, jó teljesítményt nyújtott, ezúttal is ez várható tőlük. A fedezet és a csatársor posztjaira a következők állnak rendelkezésre: Felkai, aki kitűnő formában van, s akinek főként a jugoszlávok elleni játékát várom kíváncsian, azután Rusorán is, akinek ismét bizonyítási lehetőséget adunk arra, hogy igazolja: kisebb fizikuma ellenére is használható és veszélyes játékos akár a szovjet, akár a jugoszláv válogatott ellen. A szépen fejlődő Sárosi ezen a tornán már akár főszerepet is játszhat együttesünkben. Kiss Attila meghatározott taktikai feladatokat kap majd, fizikai ereje, úszástudása a bonyolult feladatok elvégzésére is alkalmassá teszi. Pintér IX, Urbán és Váczi kapott még helyet ezúttal a csapatban. Négy „nagy" nem szerepel Nem szerepel viszont négy, egyébként formája és az olimpiai együttes kialakítása szempontjából is számításba vett játékos. dr. Konrád II a Bp. Honvéddal Monte-Carlóba utazott, Konrád III és Bodnár eredetileg az OSC- vel a pozsonyi Duna Kupa küzdelemsorozatán vett volna részt — Belgráddal egyidőben, Szívós pedig a Műszaki Egyetemen felvételi vizsgát tesz__A torna kétnapos. Az első nap győztesei játszanak másnap az első helyért, a vesztesek pedig a harmadikért... Még egy mondat Gerendás Lászlótól, aki az úszó küldöttséget vezeti: —ét úszónk áll majd rajthoz a nemzetközi versenyeken. Három egri fiú: Csatlós, Hevesi és Ali, rajtuk kívül Borlói és Jaczó... j. (gallovi A hozzászólások, javaslatok után véget ért a KISZ kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában folytatta munkáját a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség VII. kongreszszusa. A tanácskozáson részt vett és az elnökségben helyet foglalt Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Érdekes képet festett a terem padsoraiban ülő küldöttek összetételéről Csibik András, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke. Elmondotta, hogy 177-en az ipari, 100-an a mezőgazdasági dolgozókat és 88-an a különböző fokú tanintézetek tanulóit képviselik a küldöttek közül. A beszámolót követő kétnapos vitában sok új szempont, érdekes javaslat vetődött föl. Természetesen jelentőségének megfelelő helyet kapott a hozzászólásokban a sport is. Molnár György, a KISZ KB titkára a honvédelmi képzés fontosságáról szólt, arról, hogy a fiatalok legyenek mindig készek a haza védelmére. Az ifjúsági szövetség sajátos eszközei — így többek között a táborozás is — jó lehetőséget teremtenek arra, hogy az ifjúság megismerkedjen a honvédelmi szolgálat elemeivel. A honvédelem fizikailag edzett, a fáradtságot jól bíró fiatalokat igényel. Az iskola, a sporttömegszervezet, az ifjúsági szövetség sporttevékenysége sokoldalúan segíti fizikai fejlődésüket. A turisztika, a tájékozódási és összetett honvédelmi versenyek is a fiatalok edzését szolgálják. Az MHL-en belül tág tere nyílik a fiatalság honvédelmi — fizikai, technikai — erőképzettségének. Szabó Ferenc, a Magyar Úttörők Szövetsége országos elnökségének titkára mindarról a sok örömről beszélt, ami a KISZ gyermekszervezeteiben vár a legfiatalabbakra. — Kérjük a társadalom fokozotté öt támogatását — mondta — a szövetség munkájához. Társadalmunk féltett kincse a gyermek. Szocialista intézményeit hálózata, modern játszóterek, korszerű gyermeküdülők — felsorolni is nehéz a szeretet ezernyi felét. Mégis: még mindig kevés a játszási lehetőség, különösen a nagyvárosokban. Nincsenek úttörőotthonok, ahol a gyerekek összejöveteleiket tarthatják, a magas költségek miatt viszonylag még mindig kevés gyerek jut el a táborokba. A megannyi hozzászólás és javaslat közül csak egyet emelnéne ki, amely őszinteségével, frisseségével különösen megragadott. Horváth Mária, a diáklány, a kőszegi mezőgazdasági technikumból azt tanácsolta: fogjon ossza több város vagy megye, és építsen a Balaton partján kempingvárost. Olyan várost, amelynek lakossága szüntelenül cserélődne. Javaslatát — mondanunk sem kell — nagy tetszés fogadta. A vita tanulságait Méhes Lajos, a KISZ KB első titkára foglalta össze. Hangsúlyozta: most a mindennapi szorgos munkára van már szükség. FORMA és mo VártozMatem kSSk — váltanak a formáik. Jól emlékszünk még az ötvenes évek „zakatolására”. A budapasti Világ Ifjúsági Találkozó után elterjedt társasjáték népszerűsége szó szerint nem ismert határt (se korhatárt, se országi határt. Manapság a fiatalok legfeljebb akkor fogódzsunk láncba, ha — az új tánc —■ eszlaki lépéseit tanuljon. De megjelent a televízió, a technikai civilizáció magasabb fokára értünk — és ez új lehetőségeket teremtett. A „Ki mit tud”, „Ki miben tudós”, „Ki minek mestere” vetélkedők futótűzként terjedtek el az ország fiataljai között. De hitte volna néhány éve még valaki, hogy a KISZ kongresszusának tiszteletére az ország egyik legnagyobb színházában — egymillió tv-néző szemelálltaira — tornonborz beaténekesek politikai dalokat énekelnek majd? Nem, ezt nemkinem hitte, de így is van rendjén. Az igényeket a kor szüli és akkor felel meg feladatának egy ifjúsági mozgalom, ha fölismeri, hogy az adott pillanatban melyik módszer, melyik forma az, ami leginkább célravezető. Hittük néhány évvel ezelőtt, hogy grundgondjainak lesznek? Hogy elsőrendűen nem azzal kell majd törődnünk, hogy miképpen tudja iparunk pótolni a szétrúgdalt gyerekcipőket, hanem azzal, hogy legyen hely, ahol ezek a cipők széjjelrúgdalhatók? Gondoltuk-e azt, hogy a városi kultúra egyre jobban szorító marka elől, enynyien keresnek majd enyhülést a természetben, a sátortáborokban? A válasz ismét csak tagadó lehet . Ma mást követel, mint a Tegnap. Erősíteni kell mindazt, ami a régiben még aktuális és föl kell ismerni az újat és alkalmazkodni kell hozzá. Erről esett szó a héten a KISZ-kongresszusem, ezt vette figyelembe a forradalmi munkás-panaszt kormány legújabb határozata is. A határozat sorrareszi vas ifjúságot érintő legfontosabb kérdéseket olyan nagyságrendű problémák között, mint a KISZ Lakásépítési akciója, s az ifjúsági mozgalom érdekvédelmi szerepe az ifjúsági szórakozóhelyek létrehozása — jelentős helyet kapott a testedzés, a sport is. A kormányhatározat az ifjúsági turisztika támogatására hívja föl a Belkereskedelmi Minisztériumot Kérd, vizsgálja meg új ifjúsági üdülőbázisokk építését — a régiek közül is többet el kell adni a fiataloknak. Foglalkozni kell a csoportos kedvezményes utazások kiterjesztésével. Az iskolákban, a művelődési házakban, az állami sportlétesítményekben szaporítani kell a tömegsport rendezvények számát. Állami eszközökkel kell gyorsítani a társadalmi erőből létesülő sportpályák és sport játszóterek építkezését. S ha elkészülnek, állami eszközükkel segíteni kell fenntartásukat. A lehetőségekhez mérten biztosítani kell, hogy az új lakótelepeken, iskolákban, egyetemeken, művelődési házakban és munkásszállásokon sportpályák, testgyakorló helyek, játszóterek létesüljenek. Eddig a határozat. Ha végiglapozzuk néhány hónap sajtócikkeit, újságleveleit, láthatjuk, hogy mennyire időszerű, menynyire fontos kérdések is azok, amelyek így megfogalmazást nyertek. Természetesen néhány oldalas határozat még nem old meg egycsapásra mindent De lehetőséget nyújt arra, hogy ez egyes szakterületeken dolgozók szembenézzenek az új igényekkel így szilárdulhatnak meg — hivatalos segítséggel — azok a formák, amelyeket az idők változása hozott létre. A Népsport Kupa Csütörtökön este tartottuk meg szerkesztőségünkben a Népsport vándordíjas férfi felnőtt futóversenysorozatának díjkiosztóját. Ennek keretében átadtuk Mecser Lajosnak a felnőttversenyre kiírt és harmadik egymás utáni győzelmével végleg elnyert Népsport Kupát, továbbá neki, a második helyezett Kiss Istvánnak és a harmadik helyezett Szentiványi Gergelynek a tiszteletdíjakat. A három válogatott versenyző edzőjének, Hires Lászlónak, Rózsavölgyi Istvánnak és dr. Szabó Miklósnak átadtuk kitűnő munkájukért szerkesztőségünk ajándékát. A kis ünnepségen részt vett Nyírő György, a MASZ főtitkára és Sír József dr. szakfelügyelő. A díjkiosztó után a résztvevők baráti beszélgetésen vitatták meg az idei versenysorozat tapasztalatait. Egyetértettek abban, hogy ha a zsúfolt nemzetközi műsor miatt nem is sikerült minden alkalommal a teljes élgárda részvételét biztosítani, a verseny az idén is segítette a fő célt, a közép- és hosszútávfutás népszerűsítését Vasárnap, 1967. július 2.3