Népsport, 1967. szeptember (23. évfolyam, 174-194. szám)
1967-09-15 / 184. szám
VIZSGA ÉS EREDMÉNYS ikerül-e a vizsga? Ez nem mindig a vizsgabizottság előtt dől el. A szorgalmas felkészülést, a kérdésekre adott pontos választ bírálja el a bizottság, amely után megszületik a döntés: a követelményeknek nem felelt meg, vagy megfelelt. Az oklevélen ott csillog a tulajdonos neve. Oktató, szakoktató. Más szóval — edző. A minősítés, a tanulmányait, a vizsga felkészültségét jelzi. Vagyis egy — részeredményt. Nagyon fontos, csöppet sem elhanyagolható részeredmény ez. De — akkor is csak részeredmény, amelyet a hétköznapok munkájának kell igazolni. Kérdés, hogyan sikerül gyakorlati tapasztalattá tenni az elméletet. Vagy éppen fordítva, a spontán gyakorlatot mennyire sikerül tudatossá tenni. Ez az igazi vizsga! Az edzők tevékenységét eredményekkel lehet mérni. Szinte számszerűen, matematikailag meghatározható munkájuk. Igen — hallhatjuk az ellenvetést —, ha van tehetség, alá igazolni tudja az edző tudását. Ez az, ami bennünket írásra késztet! Kétségtelen, hogy az edzői munka bonyolult, s rendkívül sok összetevője van. Kellenek hozzá megfelelő körülmények, odaadó és az edző módszerében feltétlenül hívő sportolók, és nem utolsósorban idő, amellyel oly szűken vannak az edzők is. Egyszerűen nincs módjuk távlati tervük megvalósítására, mert a gyors eredményt váró klubok hamar búcsút mondanak az edzőknek. „Nem váltotta be a reményeket!” — halljuk ilyenkor, s e visszatérő megállapítás azért nemcsak a klubokra vet fényt, hanem az edzőkre is. Nem akarunk a szerződésbontó, gyakran változtató klubok védelmére kelni, hiszen éppen fentebb mondottuk, hogy az edzői elképzelések kibontakozásához, megvalósításához idő kell. De észszerűnek és időszerűnek tartjuk, hogy egy pillantást vessünk a másik oldal felé is. Vajon csak az időhiány akadályozza meg az edzőket abban, hogy maradéktalanul kifejthessék képességeiket? Hátha nincs is minden rendben a képességek körül?! Vannak edzők szép számmal, akik egyesületről egyesületre vándorolnak, egyik osztályból a másikba mennek, de ott van védőpajzsuk: az oklevél. Bizonyították, hogy oktatók, szakoktatók, vagy akár mesteredzők, csak éppen évek óta nem a képesítésüknek megfelelő eredményt produkálják. Az igazi vizsga, az élet, a hétköznapok munkája arról is tanúskodhat, hogy a megszerzett oklevél poros, a tanult elvek avultak, elszaladt felettük az idő. Az oklevél és a vele együtt kiharcolt cím azonban ennek ellenére — időszerű. Vannak edzők — ilyen magas képesítéssel —, akik évek hosszú sora óta, egyetlen tehetséget sem hoztak a felszínre, s ez nem magyarázható kizárólag a rossz terméssel. Mi történik az ilyen edzőkkel? Semmi. Beszélnek róluk, bosszankodnak, mondják, hogy ez bizony kár, hogy így van, de mit lehet tenni? Éppen ez az izgató ebben a kérdésben! Nem követelünk most radikális intézkedést, vagy egzisztenciák rombadöntését. Csak valamiféle felülvizsgálatot, tényszerű, mondhatni tudományos felülvizsgálatot. Az elért fokozat védelmét — éppen a jól dolgozó edzők védelmében. Akinek tudása felszínes, az nem lehet szakmájának szakoktatója, vagy éppenséggel mestere. De bizony mind a mai napig lehet. Mert hallott már valaki is arról, hogy a képesítéséhez méltatlan szakmai munkát nyújtó edzőt — viszszaminősítették volna? Nem hallhattak ilyet, mert ilyen nincs is. Aki egyszer vizsgázott, annak — a jelenlegi rendszer szerint — ugyanis mindegy, hogy az életben „levizsgázik”. Ez legfeljebb csak a sűrű munkahelyváltozásokban jelentkezik. Vizsga és eredmény összefüggését azonban mégiscsak, nem az egyes emberek, hanem a magyar sport szempontjából kellene vizsgálni. A kieső jelöltek nehézségei Nemrégiben azokról az NB II-s csapatokról adtunk tájékoztatást, amelyek legnagyobb eséllyel küzdenek a bajnoki címért. Dicsértük a Győri Dózsát, a Nagybátonyi Bányászt, a III. kerületet, a Szolnoki MTE-t. Most a szó azokat illeti, akik kiesés ellen harcolnak, tehát bajban vannak. Az kérdeztük néhány vezetőtől: milyen gondokkal, nehézségekkel küzdenek? A sárisápiak lendületbe jönnek? A Sárisápi Bányász nagyon mérsékelt teljesítményére nemcsak az utolsó előtti hely, a tizennégy pont utal, hanem a gólarány is: 26:42! A 48 NB II-s csapat közül csak a Pénzügyőr kapott eggyel több gólt! Nagy gondban is van Kinczel László, edző, a Dorogi Bányász egykori csatára, így beszélt: — Csapatunk nem elég kiegyensúlyozott, formája ingadozó. Támadásban és védekezésben egyaránt kiütközik a játékosok taktikai éretlensége, s bizonyos fokú képzetlensége. Játékfelfogásbeli hibák is gátolják a támadások gólerősebb befejezését. A csatárok elég sok gólhelyzetet kidolgoznak, de nincs bennük lendület, átütőerő. Sajnos, Prohászka visszavonulása óta nincs a csapatnak játékmestere, Irányítója. Ráírni és Búzás sérülése és kiesése miatt még lassúbbá vált a csatárjátékunk. Mégis az a véleményem, hogy nagy igyekezettel, összefogással elkerülhetjük a kiesést. Az utolsó három mérkőzésen négy pontot szereztünk, ha a lelkesedés nem sohad le , bentmaradunk! Bent marad-e a Pénzügyőr? A kérdés ilyen felvetése csak azok számára meglepetés, akik hétről hétre nem követik az eredmények alakulását, s akik a Pénzügyőr SE-t a régebbi időkből ismerik. Tavaly még az NB I B-ért harcolt a pasaréti gárda, most pedig a Keleti csoport utolsó előtti helyén áll. Vajon miért? Mert kicserélődött a csapat. A két Szalay mellett Bilkei, Zalai, Fonyódi, Kisházi és Prokl eltávozott, Csorba lábtörés miatt nem állhat rendelkezésre, a jelenlegiek tudása pedig nem éri el a tavalyi szintet. Bolemányi, Sülé, Károly ugyan közismerten jó játékos, de a többiek? ... Horváth Ödön, az egykori Ferencváros-játékos, a csapat edzője erről így vélekedik: — Nem megfelelő a játékosgárdánk! Néhány idősebb játékosunkat nem tudjuk helyettesíteni. Az erősítésnek szánt játékosok szinte valamennyien csalódást okoztak, például Orosz, Tóth, Gyurik és Rusznyik, Bihami is csak most kezdi be■ váltani reményeinket. Orosz Palrtól azt vártuk, hogy összefogja a támadósort, vezéregyénisége legyen a csapatnak. Ehelyett kedvetlenül játszott, gyakran volt sérült, s végül önszántából visszavonult. A tartalékjátékosok között van két-három ügyes fiú, de ők még rutintalanok. Most a saját nevelésű Tenta és Pitz talán segítheti Süléék igyekezetét. Mérsékelt szereplésünkre jellemző, hogy ez idáig csupán kétszer győztünk a Pasaréten. Hozzátette az edző, hogy mégis bizakodó, mert a csapatjáték, ha lassan is, de javul. Biztosra veszi, hogy elkerülik a kiesést, mert a vetélytársakat a Pasaréten fogadják. A BEAC gondjai A BEAC egy időben remek szerepléssel, jó támadójátékkal hívta fel magára a figyelmet. A tavaszi hajrában azonban nagyon visszaesett. Eddig ősszel csupán két döntetlent ért el, azt is hazai pályán. A visszaesés okát Csányi Sándor, a sportkör elnökhelyettese így magyarázta: — Tavasszal, az utolsó öt hétben, egymást követték a vereségek. Ennek az volt az oka, hogy a játékosok többségét alaposan igénybe vette az egyetemi vizsgákra való felkészülés. Kevés idejük maradt az edzésre, s az izgalom idegileg is megviselte a fiúkat. Megcsappant az önbizalom is ... — És ősszel? Egymást követték a sérülések. Kertai, Csorváth Tamás, Molnár, Gabai, Glatz hetekig nem állt rendelkezésre. Az összeállítás állandóan változott, s a tartalékos csapat szerényebb tudást képviselt. Ráadásul kapusgondokkal is küszködünk. Elmondta Csányi Sándor, hogy a Nagybátonnyi Bányász ellen, Kertai kivételével, már mindenki játszik, s pontszerzésre számítanak. Soproniak, több szívet! Amikor a bécsi mérkőzés előtt válogatottunk Sopronban edzőmérkőzést játszott, a szurkolók elragadtatással beszéltek a Textiles-játékosok becsületes helytállásáról. Még Alberték is megemlítették, milyen nagyszerűen küzdöttek a helyiek! Az eredmény csupán 2:0 volt a válogatott javára. A mérkőzés után a soproni vezetők mondták is: így kellene küzdeni a bajnoki mérkőzéseken is! Fábián Lajos, soproni tudósítónk hozzátette: most bizonyosodott be, hogy azért is szerepel gyengén a Textiles, mert nem elég küzdőképes a gárda. Az utolsó helyben jelentősen közrejátszik a csatárok meddősége. Az első kilenc mérkőzésen példáid nem rúgtak gólt! A régebben eredményes Némethre, Wéberre és Szabóra nem lehet ráismerni. Egy időben fegyelmezetlenségek, sportszerűtlenségek is hátráltatták az előbbre lépést. Ezek miatt néhány játékost mellőzni kellett. Nemrégiben változás történt a szakosztályvezetődben! Ennek a ténynek már mutatkoznak kedvező hatásai. A játékosok jobban igyekeznek, de Sopronban az az általános vélemény, hogy a bentmaradás kiharcolásához ennél is több szívre lenne szük- NEM TÖRTÉNT CSODA A csepeli labdarúgók szakoktatójának sokan tették fel a kérdést a tavaszi forduló alatt és annak befejeztével: MIÉRT? Keszthelyi Mihály, a Csepel rendkívül gyenge szereplésének okát jórészt a sorozatos sérülésekben, a kulcsjátékosok formagyengeségében és a balszerencsés vereségek szülte hangulatromlásban látta. A tavaszi 15 fordulóban a Csepel mindössze tíz pontot szerzett. A hosszú hetekig sereghajtó vasgyáriak az utolsó előtti helyen zárták a bajnokság első felét. Felkiáltójeles volt a csepe- A MEZTELEN PÁSZTORLÁNY Rejtély a kastélyban. Magyarul beszélő csehszlovák bűnügyi film Bemutató: szeptember 14. tiek tavaszi szereplése. És micsoda kontraszt: az őszi fordulóban a lejátszott nyolc mérkőzés eredményei alapján a Csepel a második! Egy ponttal szerzett többet, mint a tavaszi tizenötön! A gólaránya is pozitív: 13:10. A kérdés ismételten felmerül: MIÉRT? Vajon mi történt Csepelen? Érdekes. Keszthelyi nemcsak az említett hibák, gondok megszűnésében látja csapata figyelmet érdemlő őszi szereplését. PSZICHIKAI TÉNYEZŐK — Mikor hosszú hetekig sérültjeink — Molnár, Kalmár, Vellai, Sebes — rendbejöttek, nemcsak számszerűleg egészültünk ki, de lelkiekben is erősödött a csapat. Részben ennek is tulajdonítom, hogy május 17-e óta veretlenek vagyunk. A „zord időkben”, a kívülállók közül többen pengették: belső bajok vannak nálunk. Ugyan mi más lehetett volna? Erre megjegyzek valamit: ritka az olyan csapat, amelyiket éppen a sorozatos kudarcok tesznek erőssé. Jól hajráztak a fiúk tavasszal, és hogy az őszi kezdet is biztató, azt számos ok befolyásolta. Az FTC, az Újpesti Dózsa, a Bp. Vasas és a Győr mögött sok-sok egyforma képességű csapat van. Közülük a lépés ősszel eddig nekünk jött ki jobban. IDEGENBEN IS — Az Újpesti Dózsa és a Vasas ellen idegenben pontot szereztünk. Legyőztük itthon a Tatabányát és a Komlót — megérdemelten, viszont a Salgótarjánnal ás a DVTK-val nem bírtunk. Némi szerencsével ugyan, de mindkét pontot elhoztuk Pécsről és egyet Győrből. Ahhoz ugyanis kellett egy kis szerencse is, hogy az ellenfelek pillanatnyi indiszponáltságát ki is tudtuk használni. Az idegenben szerzett pontok kétszeresen jelentősek voltak. Lényeges szempont azonban, hogy Vellai, Molnár, Fatér, Kandi, Kalmár L., de főképp Rottenbiller, immár hetek óta jól, átlagon felül játszik. A gerinchez hús is társult — mondta Keszthelyi, majd óvatosan nézett előre. — Érthető, hogy a csapat hangulata javult az eredményekkel. De... ismerem a fiúkat. Sajnos, végleteik vannak. Képesek az eredményeket túlértékelni, de már egy-két gyengébben sikerült mérkőzés elegendő ahhoz, hogy „áron alulinak” tartsák magukat. — A továbbiakban? — A neheze még hátra van. Nem építünk légvárakat. Igyekszünk továbbra is a most már jól kitaposott úton járni. A csapat egységében, a fiúkat övező szeretetben, törődésben rejlik a siralmas helyzetünk jobbra fordulása. Ezt igyekszünk megtartani. Nem történt tehát csoda Csepelen. A pontokkal nőtt a csapat önbizalma, hangulata, küzdőkedve. És hogy a tavaszi kiesőből középcsapat lesz-e, az majd elválik. Azt ugyanis nem felejtik el Csepelen, hogy a mezőny nagyon szoros. Zighy Tibor Jó kezdet után, még jobb folytatást Vajon hogyan zajlanak országszerte a vezetőség- és küldöttválasztó közgyűlések? Az első heteik tapasztalatai nagyobbrészt kedvezőek... A közgyűlések legtöbbje általában jól előkészített, népes, nem is egy helyen várakozáson felüli az érdeklődés, a beszámolók nem „kozmetikázottak”, hanem kritikusak és önkritikusak, a sportköri tagok a vártnál is aktívabbak ... Sok helyen, de nem mindenütt! A „gól" és a közgyűlés A labdarúgók jó vagy rossz szereplése most is számos helyen eldönti, hogy sikeres vagy sikertelen lesz-e a közgyűlés? A jó szereplés kétségtelenül lendületet ad a sportmunkának, viszont ahol gyenge a „csapat”? A Győr-Sopron megyei Veszkényben például negyedszázan sem mentek el a közgyűlésre, ahol — úgyszólván — csak a labdarúgásról beszéltek, s a vezetőket okolták minden hibáért. Beleden is sok szó esett a hibákról, de nemcsak ezekről..., hanem — és ez sok helyen követésre méltó — kijavításuk módjáról is! A Somogy megyei Vesén viharral kezdődött (kint) és szinte mindenki azt várta, hogy a villámlás és az égzengés után iránt is vihar lesz. Nem így történt. Hűlt a kinti, sérült a benti vihar, a józan tárgyilagosság győzött a szenvedélyek felett. Süle Zoltán sportköri elnök „állta” a vihart: „Nem arról van szó, hogy ne szeressük a labdarúgást, hiszen e sportág népszerűségét vitatni fölösleges volna. Adjunk meg a jövőben is minden támogatást a futballcsapatnak, hogy méltó módon képviselje községünk színeit, a futball szeretete és támogatása azonban nem történhet a többi szakosztály rovására”. Utánpótlás ból megalapozott sportkör a Sárvári Kinizsi. Itt a közgyűlésen elsősorban arról beszéltek, mit valósítottak meg a két évvel ezelőtt kitűzött célokból. — Sokat, de nem eleget__— ez volt általában a résztvevők véleménye. Különösen azt kifogásolták, hogy nem megfelelő az utánpótlás biztosítása ... Pedig Sárvárott gimnázium van, az eddigi vezetők azonban eddig nem tudtak szót érteni a iskola vezetőivel. Csak négy szakosztályban volt érdemleges munka, s viszszaesett például a természetjáró szakosztály, márpedig a természetjárás nem is olyan régen nagyon kedvelt volt a sportkörben, számos túrát szerveztek a Kinizsi-természetjárók. a vissszaesés teljesen érthetetlennek tűnik. Kicsik, de „gazdagok”* Kicsi egyesület, de gazdag a sportélete ... Ezt lehetne mondani a Veszprémi Villamossági és Televízió SE sportéletéről. 127 sportköri tag hallgatta meg az igen tartalmas beszámolót, a közgyűlésen a „Jó dolgozó — jó sportoló” mozgalomban legjobb eredményt elért sportolókat megjutalmazták. Baranyában az első közgyűlést az alig négy és félszázas lélekszámú Bodolyabéren tartották. Mintegy 30 sportolója van a kis falunak, de a jól sikerült közgyűlés azt is megmutatta, hogy ez a sportélet nem akármilyen, hiszen a négy sportágban versenyző bodolyabérieknek labdarúgó- és kézilabdapályájuk is van, gazdag felszerelésük, klubhelyiségükből pedig a fényképes híradó sem hiányzik! Nagy János megyei és Nagy József járási TS-elnök is ott volt a Vas megyei mikosszéplaki sportkör közgyűlésén. Alig 800 ember lakja a falut, s így az is természetes, hogy sok szó esett az utánpótlásról. — Minek a nagy létszámú elnökség, ha csak pár ember dolgozik — mondták a Nagyvázsonyi Kinizsi közgyűlésén — ... És a tagság véleményének megfelelően az eddigi ötről háromra „szállították le” a vezetők számát. Új pályák a napirenden A pályaépítésről, szépítésről és korszerűsítésről sok szó esett Dunakömlődön, ahol a fentieket nagy lelkesedéssel vették tudomásul sportolók és szurkolók egyaránt. Tégláson új sportkombinát építését jelentették be a közgyűlésen, de nemcsak labdarúgó-, hanem kézilabdapálya, uszoda, hideg-meleg vizes fürdő és öltözőépület létesítése is szerepel a tervben ... Alsóhídvégen is nagy öröm fogadta Czigler György elnök bejelentését, hogy öltöző épül, a hazai elnök pedig arról számolt be, hogy elkészült az új sporttelep terve, s a közeljövőben megkezdődik építése... Sok szép, sok jó hangzik el egy-egy beszámolóban. Beszélnek a vezetés színvonalának emeléséről, az utánpótlás biztosításáról, a tagság számának növeléséről, a tagdíjak beszedéséről, a felszerelések megóvásáról, a sportolók és a szurkolók neveléséről, a szeszes ital kitiltásáról a sporttelepekről... Egyszóval: jó kezdet után még jobb folytatást várhatunk ... Megfőttek a gatyók Így igaz! De nem tavaszjelzőn, hanem őszhozón érkeztek meg. Messziről jöttek, hosszú út állt mögöttük, mégis azonnal hozzáláttak a fészekrakáshoz, összeszedtek mindenféle sást, nádat, szalmaköteget, vasdarabot, s olyan fonatos lámpákat, ha díszes falvédőket, örökzöldes függönyöket fabrikáltak belőle, hogy a modern művészek is megirigyelhetnék. Fantasztikus könyvespolcok, Beatles-sarkok, sportkarikatúra-sorozatok kerekedtek munkájuk nyomán és elképedve láttam, hogy egyikmásik „fészekben” a mennyezetre szögelt tájkép, a szögletben Cérnaszálon lógó sárgaréz mozsárütő, öreg rokka vagy éppen Hermán Lipót égyük kedves álltjának a reprodukciója a díszítőelem. Dehát mondtam én, hogy nem akármilyen gólyák ezek! A Testnevelési Főiskola első évesei. Kollégisták. Most rendezik be a szobáikat, s amikor körülnézünk, a takarítónő meglepő kérdéssel fordul Vittek Lajoshoz: — Mondja, igazgató úr, amikor fiatal volt, maga is ilyen volt? — S ezzel körbemutat e helyiségen. — Én nem, dehát változnak az idők. Ugye, amikor maga volt fiatal, akkor fent volt mélyen kivágott a ruha és bokáig ért a fodra. Most nyakig zárt pulóvert hordanak és combközépig érő szoknyát. Valami ilyesmi ez a cicomázás is. De amíg nem ízléstelen, hadd csinálják. Más kollégiumban fantáziátlan, szokványos a díszítés, itt legalább eredeti és ötletgazdag. Különben is eltelik majd néhány év, s meglátja, menynyit változik az ízlésük. Péntek, 1967. szeptember 15. ^ Amíg eltelik néhány év... Hisz tulajdonképpen éppen ez érdekel. Mi a titka annak, hogy az ország tucatnyi tájáról összegyűl egy sereg zabolátlan, álmokkal teli, más-más egyéniségű fiatal, új életet kezd, e néhány év múltán mások életútját egyengető, felelősségérzettől áthatott, sokoldalúan művelt pedagógusként távozik. Vittek Lajos adjunktus, kollégiumi igazgató, s egyben három sportág szaktanára így felel: — Szeptember negyedikétől Parádsasváron töltöttem velük egy hetet, mert a természetjárás is tantárgy, s az évnyitás állótáborozással kezdődik. Furcsa társaság. Harminc fiú, harminc lány — hatvan „gólya”. De eszesek, sokat tudnak. Sokkal többet, mint hasonló korú elődeik. Csakhogy míg nekünk például Kerezsi volt az isten, nekik a leghíresebb professzor is ,,csak egy tanár”. S ha azt mondja, hogy így és így kell élni, folyamatosan órára járni, módszeresen tanulni, rendet tartani, akkor legyintenek: „Jön már az ötös számú tanmese”. Pedig nagyon rendes gyerekek. Tisztelettudók, segítőkészek, s kitartóak is. — Akkor hát így jó, ahogy van? — így! Az egyéniséget nem lehet ketrecekben kialakítani. Jellemes és önálló emberekké csak szabad légkörben, barátok között formálódhatnak. A tanulás, a sportolás, a közösség levési a gyermeteg szokásokat Szép elve és a gyakorlat? .— Bennünket igazol! Csak egy példát! Aki este tizenegy óra után jön haza a kollégiumba, köteles beírni a portán, hogy mikor érkezett Ha gyakran kimarad, figyelmeztetésben részesül. Általában kétszáz kollégistánk van, tavaly két fiút és egy lányt kellett figyelmeztetnünk. Egyébként sokat segít a sport. Nemcsak azért, mert testnevelő tanár-jelöltekről van szó! Nálunk bármelyik hallgató, bármikor kérhet sporteszközt s mehet a szabadba. A teniszpálya örökké foglalt, a fiúk bolondulnak a kispályás fociért is, a lányok pedig az úszásért. Időnként még tanárok—diákok közötti versenyt is rendezünk — sok sportágiban. — Nem jelent ez tekintélyrombolást? — A hallgatók is tudják, mit jelent a kor... Inkább erősödik a kapcsolat. Egyébként népesek az évfolyambajnokságok is, pedig a több, mint négyszáz hallgatóink kétharmada tagja a TFSE-nek is. Napi hat óra előadás, több órás egyéni, gyakorlati felkészülés, rendszeres szakosztályi edzés az állandó program. Persze, hogy elfáradnak, s örülhet, akinek csak a kollégiumig tart a hazaút. — Nem válnak így túl egyoldalúvá? Néha úgy is ezt állítják a rosszmájúlkodók. Gyors kérdés—felelet következik. — Látta a szobákat? — Láttam. — A könyveket? — Azokat is. — Nos, a sok díszítés sok könyvet, sok hanglemezt, sőt festőállványt is takar. S olvasnivalójukat nem a fércművek, hanem a komoly könyvek jelentik. Szeretik a zenét, sokat járnak moziba, színházba. Gyakran tartunk előadásokat aktuális kérdésekről is és minden pénteken klubestet rendezünk — egy I láda sörrel, becsületkasszával, magnóval, tánccal. Fél tizenegy- I kor vége. Most jelentkezett egy I zenekar, tagjai jópofa, dolgos fiatal gyerekek. Nem tudtuk, hol gyakorolni, befogadtuk őket. Viszonzásul ingyen játszanak majd a klubesteken. Sok tehát a motiváló tényező. A TF-en nemcsak arra büszkék, hogy a főiskolás évek során számos válogatottat nevelnek, és hogy a négy év után szakmailag jól képzett tanárokat bocsátanak útjukra, hanem arra is adnak, hogy érzékeny lelkületű, a szép iránt fogékony, tudásra szomjas, becsületes emberek legyenek. — Segít ebben valaki a tanároknak? — Segít. Itt a kollégiumban a tizenegy tagú diákbizottság az igazi vezető. A IV. éves Kátai Feri a titkára. Szerdán üléseztek először és pénteken már lakógyűlést tartanak. Elkezdődik az új élet nehéz, lassú, de eredményes folyamata! Z. Vincze György