Népsport, 1967. október (23. évfolyam, 195-217. szám)
1967-10-29 / 215. szám
Közöny összeült az elnökség, hogy megtárgyalja az előterjesztéseket. Nevezetesen két napirendi pontja volt az ülésnek: a JT jelentése és az Európa-bajnokságon való szereplés. Vagyis az a bizonyos a 13. hely. Az ülés három órakor kezdődött és öt órakor már véget is ért. Keveselljük a két napirendre fordított időt? Részben. De — két óra alatt is nagyon sok mindent el lehet mondani, meg lehet vitatni. Tehát nem a mammut-értekezlet hiányát kifogásoljuk, hanem — a vitát. A vitát, amely — elmaradt. A férfi kosárlabda-válogatott Helsinkiben elért tizenharmadik helyéhez, mindössze két elnökségi tagnak volt kérdése. De hozzászólás sem akadt, sem ötlet, sem javaslat. Csak két kérdés, semmi más. S mindez a sportág nagy horderejű problémájával, a férfi kosárlabdával kapcsolatban. Vajon miért ez a közöny? Olyan reménytelen a hazai kosárlabda helyzete? Vagy olyan mindegy a hazai kosárlabda helyzete? Vagy a férfi kosárlabda-válogatott tizenharmadik helye nem azonos a hazai kosárlabdával? Kérdés, amelyre az elnökség elmulasztott választ adni. Az értekezlet részvevői feltehetően azzal a nyugodt érzéssel távoztak az értekezlet színhelyéről: lám, nem fecsegtünk, alig egy óra alatt az egészet elintéztük. De bizony ez az, amit elsősorban hiányolunk: az intézkedést. Egy számunkra meglehetősen lesújtó eredménnyel zárult Európa-bajnokság felett röpke egy óra alatt napirendre térni?... Ez a közöny, aligha lehet indítéka a sokak által hangoztatott megújhodásnak. 0 f 1 dp fi f Furcsa meggyőzés anaszkodott egyesületi edzőjére egy fiatal sportoló. Nem rossz sportoló, a válogatottnak is tagja volt néhányszor. Elmondta, hogy egy, a sportággal kapcsolatos szakmai kérdésben más volt a véleménye, mint az edzőnek, és az olyannyira indulatba jött emiatt, hogy a szó legszorosabb értelmében kidobta őt az edzésről. Mutatta a karját, nem volt pontos a dobás, nekivágódott az ajtófélfának, megsérült. Ez is egy módja annak, hogy az ember bizonyítsa igazát... De vajon ez-e a legeredményesebb módja? Tehet-e ilyet egy ember, aki elvárja, hogy edzőnek félig-meddig pedagógusnak tekintsék? A vakfegyelem íratlan törvénye, hogy a felettesnek mindig igaza van, még akkor is, amikor nincs igaza. Természetesen egy szakosztály eredményes munkájához szükség van fegyelemre, de nem vakfegyelemre. Manapság, amikor a társadalom életében mindenfelé egyre nagyobb szerepet kap a bátor szókimondás, az őszinte bírálat, pont a sportban folytanánk azokba a szót, akik más véleményen vannak, mint mi? A szocialista társadalom mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy képezze magát, és ezt el is várja mindenkitől. A sportban az eredményességre való törekvés is a szellemiek fejlesztését követeli. Sokkal jobb, ha a versenyzőnek vannak gondolatai a sportágáról, még ha ezek esetleg helytelenek is, mintha teljesen közömbösen végzi edzéseit. Gondolkodó sportolók kellenek, olyanok, akik tudatosan csinálják, amit tesznek. No és természetesen gondolkodó edzők, akik fékezni tudják indulataikat, s még ha a harag mást is tanácsol, pedagógushoz és egyáltalában sportemberhez méltóan viselkednek, s megfelelő módon győzik meg a sportolót, ha helytelen nézeteik vannak szakmai kérdésekben. S%a%e rek szavaztak. égen tapasztalt sikerrel zárult az MTI december 12— 13-ám sorra kerülő II. komgresszusát megelőző idei egyesületi tisztújítás. Csaknem mind az ötezer működő sportkörben gondos előkészítés után, időben és nagy hozzáértéssel tartották meg a beszámoló és vezetőségválasztó közgyűléseket Különösen nagy előrelépést jelentett a tagság széles körű érdeklődése, vitakedve, aktivitása. Számos jó javaslat, ötlet született a helyi tanácskozásokon , sem ezenkívül is igazán jelentős, az a sportvezetés elveinek igenlése. Vallják az aktivistáik, hogy a jövő sportéletének csak a társadalmi összefogás adhat biztos alapot. Természetesen mindent meg kell tenni az esetleges gyermekbetegségek gyógyítása érdekében. Szükséges, hogy az egyesületek önállósága és felelőssége mőnjen, s ezzel együtt erősödjék kapcsolatuk saját bázisukkal, az üzemmel, gyárral, hivatallal, intézménnyel elők. A vitákban kiderült, hogy a legtöbb helyen főleg helyi erőből kívánják fejleszteni a jövőben a sportot, s már most gondolnak a létesítmények fokozott karbantartására és újak létrehozására. Hasonló tapasztalatok születtek eddig a megtartott járási, városi, kerületi konferenciákon is. Különösen a fővárosi kerületekben eddig lezajlott konferenciák előremutatóak: bíráló értékelés, őszinte cselekvési szándék és kellő előrelátás jellemzi a legtöbbet. Végeredményben a kongresszus után mintegy 140 ezer választott vagy megbízott aktivista egyengeti a sport további útját, s a százezrek szavazata biztosíték arra, hogy kellő támogatást élveznek majd a sportot kedvelő milliók részéről. Az ügyeskedők alkonya rímmel nyugtázzuk, hogy manapság már nem kell közölnünk a bűnügyi krónikákba illő híradásokat. Nem kell, mert napjainkban már „nem tűnik el”, az ügyeskedő egyesületi vezetők „közreműködése” következtében tehetséges sportember csupán azért, hogy az átigazolások alkalmával csakis az ő rendelkezésükre álljon az illető. Feledésbe mennek lassan a játékosrablások, megnyugszanak a kedélyek. Sok mindent tisztázott, sok mendemondának vette elejét az új átigazolási szabályzat. Biztosította mindenekelőtt a hazai bajnokságok és versenyek zavartalanságát. Nem kell már attól tartani, hogy az évközi klubcserék, alapjában változtatják meg egy-egy sportágon belül az erőviszonyokat, hogy éppen a legtehetségesebbek — akiknek klubváltoztatását általában szorgalmazzák — kiesnek a folyamatos versenyzésből, elesnek a rendszeres játéklehetőségtől. Nem kell kényszerpihenőt tartania a becsületes szándékú sportolóknak. Az egyesületi kiadatás esetén ugyanis, a december 1—31. közötti átigazolási időszakban ők azonnal igazolhatók új klubjukba, folytathatják töretlenül pályafutásukat. Lényegében biztosítja az új szabályait a tehetségek szabad áramlását is a jobb feltételek irányába. Megszűnt a szabadrablás, s ez feltétlenül nyugtatóan hat igen sok lelkes és áldozatkész kisegyesületi vezető munkájára. Az átigazolások kizárólag korrekt alapon történhetnek. Javasoljuk, csakis az előírások pontos betartásával folyamodjanak mindenütt sportolók, sportegyesületek az átigazolások benyújtásához, így ugyanis megmenekülhetnek kellemetlen helyzetektől. Sok mindenre kiterjedő, igen alapos ugyanis a szabályzat, elejét veszi a mesterkedéseknek s remélhetően zárt kapukkal fogadja a zavarosban halászokat, az ügyeskedőket, a tiszta sporterkölcsök ellenségeit. " MUNKATÁRSUNK AZ OLIMPIA VÁROSÁBAN (9) (XX) coiditoritr. @u&matt tuai'ifentes... iaBB A sportjátékok egyik legnagyobb közönségsikert aratott sportága kétségtelenül a torna volt. Ebben bizonyára közrejátszott az is, hogy a tornászok küzdelmeit a város középpontjához közel eső és egyébként is nagy látogatottságnak örvendő hatalmas sport-, hangverseny- és kiállítási csarnokban rendezték, amelyet a mexikóiak röviden csak Auditorio-nak neveznek. A kívülről is meghökkentő arányú Nemzeti Auditórium — ez a hivatalos neve — a város egyik főútvonala mentén, a Paseo de la Reforma délnyugati részén fekszik. Az olimpiai falutól körülbelül 20 kilométernyire van. A versenyek idején az Auditórium és környéke nagyon népszerű volt a sportolók körében. Itt volt ugyanis a közlekedési központ. Ide hozták a szállókat sorra vevő körjárat autóbuszai a különböző sportágak versenyzőit és azok innen indultak gyorsjáratokkal a versenyhelyekre és az edzőpályákra. Elég sok bosszúságot okozott a sportolóknak, hogy a tornaversenyek ideje alatt nem engedték be őket a rendezők az Auditóriumba. A jegyek ugyanis elővételben mind egy szálig elkeltek, s a szervezők csak annyi helyet biztosítottak a résztvevőknek, hogy a férfi tornászok megnézhették a nők, a tornásznők pedig a férfiak versenyét. A jegyekkel különben más eseményeken is elég sok baj volt. A CDOM vívótermében például csak pár száz néző számára volt hely. Itt fordult elő az a kínos eset, hogy a III. Nemzetközi Sportversenyekre Mexikóba sereglett újságíróknak nem egészen egy százaléka kapott csak bebocsáttatást. Volt is botrány a bejáratnál, a felháborodott tudósítók csaknem tettlegességre vetemedtek. Az Auditóriumnak egyébként már a bejárata is impozáns látványt nyújt Hatalmas félkör alakú, végig üvegezett előcsarnoka van, amelyből lépcsők sora vezet a nézőtér különböző szintjeire. Belső megoldása nagyon érdekes, színházszerű. A nézők ugyanis a félkörben felállított, több emeletes tribünökről láthatják az eseményt. A nézőtéren valamivel több, mint tízezer néző fér el. Mindenki jól lát, bár a magasabban levő ülőhelyek elég távol esnek a porondtól. Az Auditórium minden tekintetben megfelelő színhelye lesz a tornászok versenyének az olimpián is. Talán csak az a baj vele, hogy a nagyterem meglehetősen hűvös. Ezen azonban legfeljebb az időjárás segíthet. A csarnoknak ugyanis — mint Mexikóban a legtöbb épületnek — nincs fűtőberendezése. DúlZŐLpÁlipCL Amikor először jártam Xochimilcóban, az evezős- és kajakversenyek színhelyén, még javában folyt a munka. A téglalap alakú, 2200 méter hosszú pálya ugyan már teljesen készen állt, s a versenyzők edztek rajta. A környéken azonban még „dúlt” a rendezés munkája. Két héttel később — a versenyek idején — azonban már minden rendben volt. Igaz, hogy a Cuemanco csatornához vezető út — így nevezték el az új evezős és kajakpályát — egyelőre még rettenetesen rossz, de jövőre már készen lesz a „gyorsút”, amely ezt a létesítményt összeköti az olimpiai faluhoz vezető autósztrádával. Az építkezés üteme láttán megértettem Thomas Kellernek, a nemzetközi evezős szövetség elnökének elismerő szavait, aki a következőket nyilatkozta: — 1967 februárjában jártam Mexikóban. Akkor kezdődött a versenypálya építése. Egy hatalmas, sivár területet láttam, s ma már megmondom őszintén, akkor a legnagyobb aggályaim voltak, hogy mikor lesz itt versenyzésre alkalmas létesítmény. Most nem akartam hinni a szememnek. Ilyen rövid idő alatt fantasztikus munkát végeztek. Ha a terület rendezése, a szükséges kiegészítő épületek építése, a pályához vezető út kivitelezése megtörténik, akkor bátran állíthatom, hogy a világ legkorszerűbb evezőspályáján küzdenek majd az olimpiára érkező versenyzők. A pálya környéke azonban egyáltalán nem olyan megnyerő, mint azt sokan feltüntetik. Xochimilco Mexicó városának egyik fő kertészeti központja. Kitűnő a föld, itt az indián időkben csatornák voltak, amelyeken a híres „úszókertek” lebegtek. Az évszázadok folyamán aztán a csatornák nagy részét betemették, ami megmaradt, az pedig eliszaposodott, elsekélyesedett. Ezek a csatornák ma rendkívül elhanyagolt állapotban vannak. cA kit isteniszideál Az Avenida de los Insurgentes — Mexicó városának leghosszabb, mintegy harminc kilométeres sugárútja mentén helyezkedik el két létesítmény, amelyben most és az olimpia idején is erős emberek vívják csatájukat. Az egyik az Insurgentes színház, ahol a sportjátékok küzdelmei során a súlyemelők aratták sikereiket. Körülbelül ezer nézőt befogadó szép színház ez, amelynek homlokzatát nagyon szép és művészi mozaik díszíti. Felszerelése korszerű, talán csak a mellékhelyiségei nem elegendők egy nagyszabású súlyemelő-versenyhez. Elég kevés és szűk az öltöző, a melegítő-teremben sem tud egyszerre három-négy versenyzőnél több dolgozni, s ha arra gondolunk, hogy az olimpiákon a súlyemelő-versenyek iránt mindig nagy a közönség érdeklődése, akkor elég nagy „verekedésre” lehet számítani 1968-ra a jegyekért. Körülbelül öt percnyire a színháztól, az olimpiai falu felé van az Insurgentes-műjégpálya. Itt kerül sorra a birkózók küzdelme. Bár a porondon három szőnyeget is el lehet helyezni, a sportjátékok alkalmával csak egy szőnyegen kezdődtek a küzdelmek. A rendezőség azonban úgy ítélte meg, hogy ez is elegendő, hiszen az indulók száma nem volt túl nagy. A technikai berendezés kielégítő volt, s a rendezők a nemzetközi szövetség igényeinek megfelelően, további kiegészítéseket is végeznek. A terembe körülbelül négyezer néző fér be, ami a sportág igényeinek megfelel. Ardai Aladár UTÁNPÓTLÁS-VÁLOGATOTTAK: Magyarország-NDK 1:1 (0:0) Nyíregyháza, 8000 néző. V: Szarka (csehszlovák), (Csernefalvi, Szabó). Magyar utánpótlásválogatott: Bicskei — Várhelyi III, Salamon, Horváth L., Horváth F., Konrád, Bérczési, Fazekas, Vidáts, Dunai III, Zámbó. NDK utánpótlás-válogatott: Grapantin — Keöpe, Sykora, Müller, Lamick, Eger, Hanmann, Wruck, Lienemarm, Schütze, Novotny. Góllövő: Bérczési (74. perc), Novotny (76. p.). Szögletarány: 10:2 (6:1) a magyar csapat javára. Csere: Dunai III helyett Tóth Gy. (a szünetben), Zámbó helyett Nyírő (95. p.), Liencmann helyett Schluter állt be. Kiegyenlített játék után a 22. percben Vidáts .7 m-ről élesen a kapu jobb oldala felé fejelte a labdát, Grapartin azonban bravúrosan tisztázott. A magyar támadások elég lassan bontakoztak ki. A 32. percben Liencmann átemelte Bicskei felett a labdát, a befutó Konrád azonban tisztázott. A 36. percben Bérezési jó beadásáról lemaradtak a belsők. A félidő hátralevő részében is a mieink támadtak. A II. félidő A magyar csapat rohamozott, egy ideig elég sok volt a szabálytalanság. A 74. percben egy ügyes jobb oldali támadás bontakozott ki, Fazekas Bérczésihez játszott, ő két védő mellett is elhúzta a labdát, majd 10 m-ről ballal, laposan a bal sarokba lőtt. 1:0. A 76. percben egyenlített a vendégcsapat, Novotny a balöszszekötő helyén kapta a labdát, Bicskei kimozdult, lest reklamált, de a csatár felette 18 m-ről a bal felső sarokba ívelt. 1:1. A gól után egymást érték a magyar támadások, a vendégek körömszakadtásig védekeztek. A 85. percben Nyírő bombázott fölé 10 m-ről. A 88. percben Novotny a félpályánál átfejelte a labdáit Salamon feje felett, karpára húzott, de 10 m-ről fölé lőtt. A mérkőzés után a német játékosok arcára volt írva, hogy mennyire örülnek az eredménynek. örömük indokolt volt, hiszen a mieink jóformán végigtámadták a mérkőzést, tobb csapat benyomását keltették. A vendégek elsősorban védelmüket szervezték meg — nagy alapossággal. Fazekas és Vidáts külön őrzőt kapott, a csatárok pedig sokat segítettek hátul. A magyar csapat az első félidőben is nagy mezőnyfölényben volt, a csatárok azonban elég keveset mozogtak, nem tudtak megszabadulni őrzőiktől, és így sok támadásunk elakadt. Szünet után sem változott sokat a játék képe, csupán annyiban, hogy ekkor lényegesen több támadás futott a széleken, de ekkor is jobbára magasan kapu elé ívelt labdákkal próbálkoztak a mieink, s ezt a hórihorgas Grapantin kapus vezérletével a jól felelő védők hárítani tudták. Mezőnyfölényünk ellenére, végül még örülni kellett, hogy Novotny kihagyta azt a nagy helyzetet , ami a vereséget jelentette volna. A magyar csapat kapujában Bicskei ludas a gólban, nem kellett volna kifutnia. A hátvédhármas túlnyomórészt határozottan szerelt, Várhelyi III sokszor futott fel a támadásokhoz is, Konrád pedig elegáns szerelések után jól indított. De megtette a magáét Salamon és Horváth L. is. Horváth F. sok támadást akadályozott meg, labdái is jórészt pontosak voltak. Elöl Bérezési sok támadást vezetett, gólja is szép teljesítmény volt. Fazekast Eger sokszor csak szabálytalanság árán tudta szerelni. Vidátsnak volt néhány szép megoldása, de elég keveset mozgott. Tóth Gyula lelkesen játszott, s Nyírőnek is voltak átlagon felüli megoldásai. Az NDK kapuját Grapantin kitűnően védte. A hátsó alakzatok végig igen lelkesen küzdöttek, élükön Sykorával. A fedezetek jobbára védőmunkát láttak el, többnyire eredményesen , de sokszor szabálytalanul. A támadósor legjobbjáinak a higanymozgású Lienemann bizonyult, jól cselezett és jól is osztogatott. Rajta kívül még a balszélső Novotny játéka érdemel dicséretet. Szarka jól bíráskodott. Várkonyi Sándor Fővárosi Autóbusz C Bp. Spartacus 2:0 (0:0) Lehel u., 400 néző. V: Aranyosi. Autóbusz: Hajdú — Ráb, Merényi, Pólik, Orbán, Szép, Török, Glatz, Gyenes dr., Fehér A., Dauda. Edző: Léhner Géza. Bp. Spartacus: Virág — Dálnoki, Gál, Abrudbányai, Idei, Straszszer, Fehér, Hermann, Tóbiás, Várnai, Mészáros. Edző: Kóczián Antal. 24. p.: Glotz lövését csak nehezen hárította Virág. 29. p.: Gyenes dr. nagyszerű helyzetet dolgozott ki Dauda számára, de a szélső 10 méterről fölé lőtt. 35. p.: Glotz még a kapust is kicselezte, de kapu mellé lőtt. 38. p.: Hermann már csak a kapussal állt szemben, de nem helyezte eléggé a labdát és Hajdú szögletre ütötte. 48. p.: Tóbiás kiugrott a védők között, Merényi a 16-oson belül felvágta. A büntetőt Hermann élesen a kapu mellé rúgta. 69. p.: Gál a büntetőterületen belül elhúzta Glotz lábát. A 11- est Glotz a bal felső sarokba lőtte. 1:0. 75. p.: Fehér A. ügyesen futott el a jobb szélen, a beadása is jól sikerült és Török 8 méterről a kapu baloldalába lőtte a labdát. 2:0. A már kiesőnek számító Autóbusz, nagy meglepetésre elszántan vetette magát a küzdelembe. Az első félidőben sokkal többet támadott, mint ellenfele, de helyzeteit kihagyta. Igaz, hogy a Bp. Spartacus is elhibázott két nagy helyzetet. A mérkőzés fordulópontja az volt, amikor Hermann elhibázta a büntetőt. Ettől kezdve a hazai csapat biztosan szerezte meg a győzelmet. Jó: Hajdú, Orbán, Török, Gyenes dr. és Dauda, 111. Dálnoki, Abrudbányai és Mészáros. A feifríír Oftf A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Főszerkesztő: Tabák Endre. Szerkesztő: Ardai Aladár. Szerkesztőség Budapest, VIII. Somogyi Béla utca 6. Tel.: 130 — 460. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László Igazgató Kiadóhivatal, Budapest, VI., Révay utca 16. Telefon: 116 — 660. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a helyi. Budapesten a kerületi kézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj egy hónapra 14 forint. Megjelenik hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap. A beküldött kéziratokat és rajzokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Index, 25 004. Szikra Lapnyomda, Budapest. EMLÉKVERSENY Vasárnap a Magyar Cselgáncs Szövetség nemzetközi jellegű versenyt rendez a tavaly november 24-én elhunyt öt sportember emlékére. A repülőgép lezuhant, s valamennyi utasa és a teljes személyzet meghalt. Köztük azok a magyar cselgáncsozók, akik az első ízben megtartott csehszlovák nemzetközi bajnokságra utaztak. Kovács Ákos, a válogatott keret edzője, Faragó Benjámin, Kovács János, Bodor Antal és Nagy Miklós versenyzők. — Kik voltak? — Kovács Ákos 34 évet élt. Egyike volt a hazai judósport első élvonalbeli versenyzőinek. Az oktatói tanfolyam elvégzése után edző lett. 1960-tól vezette a válogatott keret foglalkozásait. Akaraterejét, szorgalmát rendkívülinek ismerték. Faragó Benjámin 26 éves volt. Bányász. Egészen az utolsó napokig a Szénfalnál dolgozott. Bodor Antal Kecskeméten született, itt élte le 23 évét. A villanyszerelő szakmát tanulta ki. Fiatal kora ellenére többször szerzett bajnoki címet. A katasztrófa évében jutott ki először Európa-bajnokságra, ahol a legjobb nyolc közé került. Kovács János, az 1961-es milánói ifjúsági EB ezüstérmese 23 évet élt. Egyike volt a sportág legnagyobb tehetségeinek. A szerencsétlenség előtt egy hónappal szerelt le a katonaságtól. Nagy Miklós 26 évesen kapta meg villamosmérnöki diplomáját. 1964-ben lett elsőosztályú versenyző, 1966-ban Prágában a főiskolai világbajnokság abszolút kategóriájának bronzérmese volt. — Kovács Ákos emlékverseny? — Az elhunyt edző emlékére Esztergom városa alapította. Évről évre a serdülő és ifjúsági cselgáncsozók nagyszabású seregszemléje lesz. Az ideit , rendkívüli érdeklődés kísérte. — A hétvégi verseny? — A terveik szerint a cselgáncssport legkiemelkedőbb hazai eseménye az évről évre megrendezésre kerülő nemzetközi jellegű emlékverseny lesz. Ebben az esztendőben ez még nem szerepelt a versenynaptárban, de így is rajthoz áll a teljes magyar élgárda és több külföldi tudós, hogy megküzdjön a cselgáncsszövetség elnökének tiszteletdíjáért. — A patrónusok? — 1968-tól kezdve a versenyt azok az üzemek és sportegyesületek patronálják majd, ahol a szerencsétlenség áldozatai az utolsó időkig dolgoztak, sportoltak. A szövetség két serleget készíttetett. Az egyik örökös vándordíj, a másikat évről évre a legjobb hazai csapat kapja. — A márványtábla? — A szerencsétlenség színhelyén állítják föl, a Pozsony környéki hegyekben. A magyar tudósok évről évre megkoszorúzzák majd a kis emlékművet. Sok induló kevésnek bizonyultak a Közgazdasági Egyetemen felállított ideiglenes széksorok a közönség befogadására, mert olyan sokan jelentek meg a hozzátartozók, a versenytársak és a szurkolók a cselgáncs szövetség nemzetközi jellegű emlékversenyein. A viadalt Winskiler János, a szövetség elnöke nyitotta meg, emlékezve az egy évvel ezelőtti repülőszerencséti emsélg sportoló áldozataira. Az öt súlycsoportban 71 versenyző lépett szőnyegre. A szép számnak mindenki örült, de az örömbe üröm is vegyült. Hiábavalónak bizonyult ugyanis a szövetség korábbi intelme, ismét több egyesület csak közvetlenül a verseny előtt nevezte be versenyzőit. A Dorog, az REMITE és a Szolnok cselgáncsozói ezúttal még rajthoz állhattak — tekintetbe véve a verseny kegyeleti jellegét. Ez azonban az utolsó ilyen alkalom. A küzdelmek megindulása előtt rendezték az MTK — Ztak Maribor egyesületek közötti találkozót, amely 4:4 arányú döntetlennel végződött. Aztán szőnyegre léptek az első párok. A verseny jól kezdődött. Nádas (MTK) spondobással győzte le Mráczot (RE-MTE) és a folytatás sem maradt el. Az első 10 mérkőzésről statisztikát csináltunk. Fennek alapján egész pontos dobással végződött hét, vazárivál két találkozó és mindössze egyetlen egy esetben került sor bírói döntésre. A szombati napon csak egy fordulót bonyolítottak le, mert a termet át kellett adni, így különösebben kiemelkedő egyéni teljesítményekről — egy-egy mérkőzés alapján — nem lehet beszélni. .Szépen dolgozott Oláh P. (MTK), Nádas (MTK), Sámuel (Tatabánya), Tóth (Kecskemét), Jágfalvi (Kecskemét), Pozsár (MTK), Kis® (Bp. Honvéd). Jó benyomást keltettek a jugoszláv versenyzők is. Hogy ebből mi futja a döntőre , az vasárnap kiderül.