Népsport, 1967. október (23. évfolyam, 195-217. szám)

1967-10-29 / 215. szám

Közöny ö­sszeült az elnökség, hogy megtárgyalja az előterjeszté­seket. Nevezetesen két napirendi pontja volt az ülés­nek: a JT jelentése és az Európa-bajnokságon való szereplés. Vagyis az a bizonyos a 13. hely. Az ülés három órakor kezdődött és öt órakor már véget is ért. Keveselljük a két napirendre fordított időt? Részben. De — két óra alatt is nagyon sok mindent el lehet mondani, meg lehet vitatni. Tehát nem a mammut-értekezlet hiányát kifogásoljuk, hanem — a vitát. A vitát, amely — elmaradt. A férfi kosárlabda-válogatott Helsinkiben elért tizenhar­madik helyéhez, mindössze két elnökségi tagnak volt kérdése. De hozzászólás sem akadt, sem ötlet, sem javaslat. Csak két kérdés, semmi más. S mindez a sportág nagy horderejű prob­lémájával, a férfi kosárlabdával kapcsolatban. Vajon miért ez a közöny? Olyan reménytelen a hazai ko­sárlabda helyzete? Vagy olyan mindegy a hazai kosárlabda helyzete? Vagy a férfi kosárlabda-válogatott tizenharmadik helye nem azonos a hazai kosárlabdával? Kérdés, amelyre az elnökség elmulasztott választ adni. Az értekezlet részvevői feltehetően azzal a nyugodt érzéssel távoztak az értekezlet színhelyéről: lám, nem fecsegtünk, alig egy óra alatt az egészet elintéztük. De bizony ez az, amit elsősorban hiányolunk: az intézkedést. Egy számunkra meglehetősen lesújtó eredménnyel zárult Európa-bajnokság felett röpke egy óra alatt napirendre térni?... Ez a közöny, aligha lehet indítéka a sokak által hangoztatott megújhodásnak. 0­ ­f 1 dp fi f Furcsa meggyőzés anaszkodott egyesületi edzőjére egy fiatal sportoló. Nem rossz sportoló, a válogatottnak is tagja volt néhányszor. Elmondta, hogy egy, a sportággal kapcsolatos szakmai kérdésben más volt a véleménye, mint az edzőnek, és az oly­annyira indulatba jött emiatt, hogy a szó legszorosabb értelmé­ben kidobta őt az edzésről. Mutatta a karját, nem volt pontos a dobás, nekivágódott az ajtófélfának, megsérült. Ez is egy módja annak, hogy az ember bizonyítsa igazát... De vajon ez-e a legeredményesebb módja? Tehet-e ilyet egy ember, aki elvárja, hogy edzőnek félig-meddig pedagógusnak tekintsék? A vakfegyelem íratlan törvénye, hogy a felettesnek mindig igaza van, még akkor is, amikor nincs igaza. Természetesen egy szakosztály eredményes munkájához szükség van fegyelemre, de nem vakfegyelemre. Manapság, amikor a társadalom életé­ben mindenfelé egyre nagyobb szerepet kap a bátor szókimon­dás, az őszinte bírálat, pont a sportban folytanánk azokba a szót, akik más véleményen vannak, mint mi? A szocialista társadalom mindenkinek lehetőséget ad arra, hogy képezze magát, és ezt el is várja mindenkitől. A sportban az eredményességre való törekvés is a szellemiek fejlesztését követeli. Sokkal jobb, ha a versenyzőnek vannak gondolatai a sportágáról, még ha ezek esetleg helytelenek is, mintha telje­sen közömbösen végzi edzéseit. Gondolkodó sportolók kellenek, olyanok, akik tudatosan csinálják, amit tesznek. No és természetesen gondolkodó edzők, akik fékezni tudják indulataikat, s még ha a harag mást is tanácsol, pedagógushoz és egyáltalában sportemberhez méltóan viselkednek, s megfe­lelő­ módon győzik meg a sportolót, ha helytelen nézeteik van­nak szakmai kérdésekben. S%a%e­ rek szavaztak. égen tapasztalt sikerrel zárult az MTI december 12— 13-ám sorra kerülő II. komgresszusá­t megelőző idei egye­sületi t­isztújítás. Csaknem mind az ötezer működő sportkörben gondos előkészítés után, időben és nagy hozzá­értéssel tartották meg a beszámoló és vezetőségválasztó köz­gyűléseket Különösen nagy előrelépést jelentett a tagság széles körű érdeklődése, vitakedve, aktivitása. Számos jó javaslat, ötlet született a helyi tanácskozásokon , sem­ ezenkívül is igazán jelentős, az a s­portvezetés elveinek igenlése. Vallják az aktivistáik, hogy a jövő sportéletének csak a társadalmi összefogás adhat biztos alapot. Természetesen mindent meg kell tenni az esetleges gyer­mekbetegségek gyógyítása érdekében. Szükséges, hogy az egyesületek önállósága és felelőssége mőnjen, s ezzel együtt erősödjék kapcsolatuk saját bázisukkal, az üzemmel, gyárral, hivatallal­, intézménnyel elők. A vitákban kiderült, hogy a legtöbb helyen főleg helyi erőből kívánják fejleszteni a jövőben a sportot, s már most gondolnak a létesítmények fokozott karbantartására és újak létrehozására. Hasonló tapasztalatok születtek eddig a megtartott járási, városi, kerületi konferenciákon is. Különösen a fővárosi kerü­letekben eddig lezajlott konferenciák előremutatóak: bíráló értékelés, őszinte cselekvési szándék és kellő előrelátás jel­lemzi a legtöbbet. Végeredményben a kongresszus után mint­egy 140 ezer választott vagy megbízott aktivista egyengeti a sport további útját, s a százezrek szavazata biztosíték arra, hogy kellő támogatást élveznek majd a sportot kedvelő mil­liók részéről. Az ügyeskedők alkonya rímmel nyugtázzuk, hogy manapság már nem kell kö­zölnünk a bűnügyi krónikákba illő híradásokat. Nem kell, mert napjainkban már „nem tűnik el”, az ügyes­kedő egyesületi vezetők „közreműködése” következtében te­hetséges sportember csupán azért, hogy az átigazolások alkal­mával csakis az ő rendelkezésükre álljon az illető. Feledésbe mennek lassan a játékosrablások, megnyugszanak a kedélyek. Sok mindent tisztázott, sok mendemondának vette elejét az új átigazolási szabályzat. Biztosította mindenekelőtt a hazai bajnokságok és versenyek zavartalanságát. Nem kell már attól tartani, hogy az évközi klubcserék, alapjában változtatják meg egy-egy sportágon belül az erőviszonyokat, hogy éppen a legtehetségesebbek — akiknek klubváltoztatását általában szorgalmazzák — kiesnek a folyamatos versenyzésből, elesnek a rendszeres játéklehetőségtől. Nem kell kényszerpihenőt tar­tania a becsületes szándékú sportolóknak. Az egyesületi ki­adatás esetén ugyanis, a december 1—31. közötti átigazolási időszakban ők azonnal igazolhatók új klubjukba, folytathatják töretlenül pályafutásukat. Lényegében biztosítja az új szabály­ait a tehetségek szabad áramlását is a jobb feltételek irányába. Megszűnt a szabadrablás, s ez feltétlenül nyugtatóan hat igen sok lelkes és áldozatkész kisegyesületi vezető munkájára. Az átigazolások kizárólag korrekt alapon történhetnek. Javasoljuk, csakis az előírások pontos betartásával folya­modjanak mindenütt sportolók, sportegyesületek az átigazolá­sok benyújtásához, így ugyanis megmenekülhetnek kellemet­len helyzetektől. Sok mindenre kiterjedő, igen alapos ugyanis a szabályzat, elejét veszi a mesterkedéseknek s remélhetően zárt kapukkal fogadja a zavarosban halászokat, az ügyeskedő­ket, a tiszta sporterkölcsök ellenségeit. " MUNKATÁRSUNK AZ OLIMPIA VÁROSÁBAN (9) (XX) coi­ditoritr. @u&matt tuai'ifentes... iaBB A sportjátékok egyik legnagyobb közönségsikert aratott sportága kétségtelenül­­ a torna volt. Ebben bizonyára közrejátszott az is, hogy a tornászok küzdelmeit a város középpontjához közel eső és egyébként is nagy látogatottságnak örvendő hatalmas sport-, hangverseny- és kiállítási csarnokban rendezték, amelyet a mexikóiak röviden csak Auditorio-nak neveznek. A kívülről is meghökkentő arányú Nemzeti Auditórium — ez a hivata­los neve — a város egyik főútvonala mentén, a Paseo de la Reforma dél­nyugati részén fekszik. Az olimpiai falutól körülbelül 20 kilométernyire van. A versenyek idején az Audi­tórium és környéke nagyon nép­szerű volt a sportolók körében. Itt volt ugyanis a közlekedési központ. Ide hozták a szállókat sorra vevő kör­járat autóbuszai a különböző sportágak versenyzőit és azok innen indultak gyors­­járatokkal a versenyhelyekre és az edzőpályákra. Elég sok bosszúságot okozott a sportolóknak, hogy a tornaver­senyek ideje alatt nem engedték be őket a rendezők az Auditó­riumba. A jegyek ugyanis elő­vételben mind egy szálig elkel­tek, s a szervezők csak annyi helyet biztosítottak a résztve­vőknek, hogy a férfi tornászok megnézhették a nők, a tornász­nők pedig a férfiak versenyét. A jegyekkel különben más eseményeken is elég sok baj volt. A CDOM vívótermében például csak pár száz néző szá­mára volt hely. Itt fordult elő az a kínos eset, hogy a III. Nem­zetközi Sportversenyekre Mexi­kóba sereglett újságíróknak nem egészen egy százaléka kapott csak bebocsáttatást. Volt is bot­rány a bejáratnál, a felháboro­dott tudósítók csaknem tettle­­gességre vetemedtek. Az Auditóriumnak egyébként már a bejárata is impozáns lát­ványt nyújt Hatalmas félkör alakú, végig üvegezett előcsar­noka van, amelyből lépcsők so­ra vezet a nézőtér különböző szintjeire. Belső megoldása nagyon érde­kes,­­ színházszerű. A nézők ugyanis a félkörben felállított, több emeletes tribünökről lát­hatják az eseményt. A nézőté­ren valamivel több, mint tízezer néző fér el. Mindenki jól lát, bár a magasabban levő ülőhe­lyek elég távol esnek a porond­tól. Az Auditórium minden tekin­tetben megfelelő színhelye lesz a tornászok versenyének az olimpián is. Talán csak az a baj vele, hogy a nagyterem megle­hetősen hűvös. Ezen azonban legfeljebb az időjárás segíthet. A csarnoknak ugyanis — mint Me­xikóban a legtöbb épületnek — nincs fűtőberendezése. DúlZŐLpÁlipCL Amikor először jártam Xochi­­milcóban, az evezős- és kajak­versenyek színhelyén, még ja­vában folyt a munka. A tégla­lap alakú, 2200 méter hosszú pá­lya ugyan már teljesen készen állt, s a versenyzők edztek raj­ta. A környéken azonban még „dúlt” a rendezés munkája. Két héttel később — a verse­nyek idején — azonban már minden rendben volt. Igaz, hogy a Cuemanco csatornához vezető út — így nevezték el az új eve­zős és kajakpályát — egyelőre még rettenetesen rossz, de jö­vőre már készen lesz a „gyors­­út”, amely ezt a létesítményt összeköti az olimpiai faluhoz v­e­­zető autósztrádával. Az építkezés üteme láttán megértettem Thomas Kellernek, a nemzetközi evezős szövetség elnökének elismerő szavait, aki a következőket nyilatkozta: — 1967 februárjában jártam Mexikóban. Akkor kezdődött a versenypálya építése. Egy hatal­mas, sivár területet láttam, s ma már megmondom őszintén, akkor a legnagyobb aggályaim voltak, hogy mikor lesz itt ver­senyzésre alkalmas létesítmény. Most nem akartam hinni a sze­memnek. Ilyen rövid idő alatt fantasztikus munkát végeztek. Ha a terület rendezése, a szük­séges kiegészítő épületek építé­se, a pályához vezető út kivite­lezése megtörténik, akkor bátran állíthatom, hogy a világ legkor­szerűbb evezőspályáján küzde­nek majd az olimpiára érkező versenyzők. A pálya környéke azonban egyáltalán nem olyan megnyerő, mint azt sokan feltüntetik. Xo­­chimilco Mexicó városának egyik fő kertészeti központja. Kitűnő a föld, itt az indián idők­ben csatornák voltak, amelyeken a híres „úszókertek” lebegtek. Az évszázadok folyamán aztán a csatornák nagy részét bete­mették, ami megmaradt, az pe­dig eliszaposodott, elsekélyese­­dett. Ezek a csatornák ma rend­kívül elhanyagolt állapotban vannak. cA kit isteniszideál Az Avenida de los Insurgen­­tes — Mexicó városának leg­hosszabb, mintegy harminc kilo­méteres sugárútja mentén he­lyezkedik el két létesítmény, amelyben most és az olimpia idején is erős emberek vívják csatájukat. Az egyik az Insurgentes szín­ház, ahol a sportjátékok küzdel­mei során a súlyemelők aratták sikereiket. Körülbelül ezer né­zőt befogadó szép színház ez, amelynek homlokzatát nagyon szép és művészi mozaik díszí­ti. Felszerelése korszerű, talán csak a mellékhelyiségei nem elegendők egy nagyszabású súlyemelő-versenyhez. Elég ke­vés és szűk az öltöző, a melegí­tő-teremben sem tud egyszerre három-négy versenyzőnél több dolgozni, s ha arra gondolunk, hogy az olimpiákon a súlyeme­lő-versenyek iránt mindig nagy a közönség érdeklődése, akkor elég nagy „verekedésre” lehet számítani 1968-ra a jegyekért. Körülbelül öt percnyire a színháztól, az olimpiai falu felé van az Insurgentes-műjégpálya. Itt kerül sorra a birkózók küz­delme. Bár a porondon három szőnyeget is el lehet helyezni, a sportjátékok alkalmával csak egy szőnyegen kezdődtek a küz­delmek. A rendezőség azonban úgy ítélte meg, hogy ez is elegendő, hiszen az indulók száma nem volt túl nagy. A technikai berendezés kielé­gítő volt, s a rendezők a nem­zetközi szövetség igényeinek megfelelően, további kiegészíté­seket is végeznek. A terembe körülbelül négyezer néző fér be, ami a sportág igé­nyeinek megfelel. Ardai Aladár UTÁNPÓTLÁS-VÁLOGATOTTAK: Magyarország-NDK 1:1 (0:0) Nyíregyháza, 8000 néző. V: Szarka (csehszlovák), (Csernefal­­vi, Szabó). Magyar utánpótlás­válogatott: Bicskei — Várhelyi III, Salamon, Horváth L., Hor­váth F., Konrád, Bérczési, Fa­zekas, Vidáts, Dunai III, Zámbó. NDK utánpótlás-válogatott: Gra­pantin — Keöpe, Sykora, Müller, Lamick, Eger, Hanmann, Wruck,­­ Lienemarm, Schütze, Novotny. Góllövő: Bérczési (74. perc), No­votny (76. p.). Szögletarány: 10:2 (6:1) a magyar csapat javára. Csere: Dunai III helyett Tóth Gy. (a szünetben), Zámbó he­lyett Nyírő (95. p.), Liencmann helyett Schluter állt be. Kiegyenlített játék után a 22. percben Vidáts .7 m-ről élesen a kapu jobb oldala felé fejelte a labdát, Grapartin azonban bra­vúrosan tisztázott. A magyar tá­madások elég lassan bontakoztak ki. A 32. percben Liencmann át­emelte Bicskei felett a labdát, a befutó Konrád azonban tisztá­zott. A 36. percben Bérezési jó beadásáról lemaradtak a belsők. A félidő hátralevő részében is a mieink támadtak. A II. félidő A magyar csapat roham­ozott, egy ideig elég sok volt a sza­bálytalanság. A 74. percben egy ügyes jobb oldali támadás bon­takozott ki, Fazekas Bérczésihez játszott, ő két védő mellett is el­húzta a labdát, majd 10 m-ről ballal, laposan a bal sarokba lőtt. 1:0. A 76. percben egyenlített a vendégcsapat, Novotny a balösz­­szekötő helyén kapta a labdát, Bicskei kimozdult, lest reklamált, de a csatár felette 18 m-ről a bal felső sarokba ívelt. 1:1. A gól után egymást érték a magyar támadások, a vendégek köröms­zakadtásig védekeztek. A 85. percben Nyírő bombá­zott fölé 10 m-ről. A 88. percben Novotny a félpályánál átfejelte a labdáit Salamon feje felett, kar­pára húzott, de 10 m-ről fölé lőtt. A mérkőzés után a német já­tékosok arcára volt írva, hogy mennyire örülnek az ered­ménynek. örömük indokolt volt, hiszen a mieink jóformán végigtámadták a mérkőzést, tobb csapat benyomását keltet­ték. A vendégek elsősorban védelmüket szervezték meg — nagy alapossággal. Fazekas és Vidáts külön őrzőt kapott, a csatárok pedig sokat segítettek hátul. A magyar csapat az első félidőben is nagy mezőnyfö­lényben volt, a csatárok azon­ban elég keveset mozogtak, nem tudtak megszabadulni őr­zőiktől, és így sok támadásunk elakadt. Szünet után sem változott sokat a játék képe, csupán annyiban, hogy ekkor lényege­sen több támadás futott a szé­leken, de ekkor is jobbára ma­gasan kapu elé ívelt labdákkal próbálkoztak a mieink, s ezt a hórihorgas Grapantin kapus vezérletével a jól felelő védők hárítani tudták. Mezőnyfölé­­nyünk ellenére, végül még örülni kellett, hogy Novotny kihagyta azt a nagy helyzetet , ami a vereséget jelentette volna. A magyar csapat kapujában Bicskei ludas a gól­ban, nem kellett volna kifutnia. A hátvédhármas túlnyomórészt határozottan szerelt, Várhelyi III sokszor futott fel a támadások­hoz is, Konrád pedig elegáns szerelések után jól indított. De megtette a magáét Salamon és Horváth L. is. Horváth F. sok támadást akadályozott meg, lab­dái is jórészt pontosak voltak. Elöl Bérezési sok támadást ve­zetett, gólja is szép teljesítmény volt. Fazekast Eger sokszor csak szabálytalanság árán tudta sze­relni. Vidátsnak volt néhány szép megoldása, de elég keve­set mozgott. Tóth Gyula lelkesen játszott, s Nyírőnek is voltak át­lagon felüli megoldásai. Az NDK kapuját Grapantin kitűnően véd­te. A hátsó alakzatok végig igen lelkesen küzdöttek, élükön Syko­­rával. A fedezetek jobbára vé­dőmunkát látta­k el, többnyire eredményesen , de sokszor szabálytalanul. A támadósor leg­jobb­j­áinak a higanymozgású Lienemann bizonyult, jól csele­zett és jól is osztogatott. Rajta kívül még a balszélső Novotny játéka érdemel dicséretet. Szarka jól bíráskodott. Várkonyi Sándor Fővárosi Autóbusz C Bp. Spartacus 2:0 (0:0) Lehel u., 400 néző. V: Aranyo­si. Autóbusz: Hajdú — Ráb, Me­rényi, Pólik, Orbán, Szép, Török, Glatz, Gyenes dr., Fehér A., Dauda. Edző: Léhner Géza. Bp. Spartacus: Virág — Dálnoki, Gál, Abrudbányai, Idei, Strasz­­szer, Fehér, Hermann, Tóbiás, Várnai, Mészáros. Edző: Kóczián Antal. 24. p.: Glotz lövését csak ne­hezen hárította Virág. 29. p.: Gyenes dr. nagyszerű helyzetet dolgozott ki Dauda számára, de a szélső 10 méter­ről fölé lőtt. 35. p.: Glotz még a kapust is kicselezte, de kapu mellé lőtt. 38. p.: Hermann már csak a kapussal állt szemben, de nem helyezte eléggé a labdát és Haj­dú szögletre ütötte. 48. p.: Tóbiás kiugrott a vé­dők között, Merényi a 16-oson belül felvágta. A büntetőt Her­mann élesen a kapu mellé rúg­ta. 69. p.: Gál a büntetőterületen belül elhúzta Glotz lábát. A 11- est Glotz a bal felső sarokba lőtte. 1:0. 75. p.: Fehér A. ügyesen fu­tott el a jobb szélen, a beadása is jól sikerült és Török 8 méter­ről a kapu baloldalába lőtte a labdát. 2:0. A már kiesőnek számító Autó­busz, nagy meglepetésre elszán­tan vetette magát a küzdelem­be. Az első félidőben sokkal többet támadott, mint ellenfele, de helyzeteit kihagyta. Igaz, hogy a Bp. Spartacus is elhibá­zott két n­ag­y helyzetet. A mér­kőzés fordulópontja az volt, amikor Hermann elhibázta a büntetőt. Ettől kezdve a hazai csapat biztosan szerezte meg a győzelmet. Jó: Hajdú, Orbán, Török, Gye­nes dr. és Dauda, 111. Dálnoki, Abrudbányai és Mészáros. A feifríír Oftf­ A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Főszerkesztő: Tabák­ Endre. Szerkesztő: Ardai Aladár. Szerkesztőség Budapest, VIII. Somogyi Béla utca 6. Tel.: 130 — 460. Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Tóth László Igazgató Kiadóhivatal, Budapest, VI., Révay utca 16. Telefon: 116 — 660. Terjeszti a Magyar Posta. Elő­fizethető a helyi. Budapesten a kerületi kézbesítő postahivata­loknál és a kézbesítőknél. Előfi­zetési díj egy hónapra 14 forint. Megjelenik hétfőn, kedden, csütörtökön, pénteken és vasárnap. A beküldött kéziratokat és raj­zokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. Index, 25 004. Szikra Lapnyomda, Budapest. EMLÉK­VERSENY Vasárnap a Magyar Csel­gáncs Szövetség nemzetközi jellegű versenyt rendez a ta­valy november 24-én elhunyt öt sportember emlékére. A repülőgép lezuhant, s va­lamennyi utasa és a teljes sze­mélyzet meghalt. Köztük azok a magyar cselgáncsozók, akik az első ízben megtartott cseh­szlovák nemzetközi bajnokság­ra utaztak. Kovács Ákos, a vá­logatott keret edzője, Faragó Benjámin, Kovács János, Bo­dor Antal és Nagy Miklós ver­senyzők. — Kik voltak? — Kovács Ákos 34 évet élt. Egyike volt a hazai judósport első élvonalbeli versenyzőinek. Az oktatói tanfolyam elvégzé­se után edző lett. 1960-tól ve­zette a válogatott keret foglal­kozásait. Akaraterejét, szor­galmát rendkívülinek ismerték. Faragó Benjámin 26 éves volt. Bányász. Egészen az utolsó na­pokig a Szénfalnál dolgozott. Bodor Antal Kecskeméten szü­letett, itt élte le 23 évét. A villanyszerelő szakmát tanulta ki. Fiatal kora ellenére több­ször szerzett bajnoki címet. A katasztrófa évében jutott ki először Európa-bajnokságra, ahol a legjobb nyolc közé ke­rült. Kovács János, az 1961-es milánói ifjúsági EB ezüstér­mese 23 évet élt. Egyike volt a sportág legnagyobb tehetsé­geinek. A szerencsétlenség előtt egy hónappal szerelt le a katonaságtól. Nagy Miklós 26 évesen kapta meg villamos­mérnöki diplomáját. 1964-ben lett elsőosztályú versenyző, 1966-ban Prágában a főiskolai világbajnokság abszolút kate­góriájának bronzérmese volt. — Kovács Ákos emlékver­seny? — Az elhunyt edző emléké­­re Esztergom városa alapította. Évről évre a serdülő és ifjú­sági cselgáncsozók nagyszabá­sú seregszemléje lesz. Az ideit , rendkívüli érdeklődés kísérte. — A hétvégi verseny? — A terveik szerint a csel­gáncssport legkiemelkedőbb hazai eseménye az évről évre megrendezésre kerülő nem­zetközi jellegű emlékverseny lesz. Ebben az esztendőben ez még nem szerepelt a verseny­­naptárban, de így is rajthoz áll a teljes magyar élgárda és több külföldi tudós, hogy meg­küzdjön a cselgáncsszövetség elnökének tiszteletdíjáért. — A patrónusok? — 1968-tól kezdve a ver­senyt azok az üzemek és sport­egyesületek patronálják majd, ahol a szerencsétlenség áldo­zatai az utolsó időkig dolgoz­tak, sportoltak. A szövetség két serleget készíttetett. Az egyik örökös vándordíj, a má­sikat évről évre a legjobb ha­zai csapat kapja. — A márványtábla? — A szerencsétlenség szín­helyén állítják föl, a Pozsony környéki hegyekben. A ma­gyar tudósok évről évre meg­koszorúzzák majd a kis em­lékművet. Sok induló kevésnek bizonyultak a Köz­gazdasági Egyetemen felállított ideiglenes széksorok a közönség befogadására, mert olyan sokan jelentek meg a hozzátartozók, a versenytársak és a szurkolók a cselgáncs szövetség nemzetközi jellegű emlékversenyein. A via­dalt Winskiler János, a szövetség elnöke nyitotta meg, emlékezve az egy évvel ezelőtti repülősze­ren­csé­ti emsélg sportoló áldozatai­ra. Az öt súlycsoportban 71 ver­senyző lépett szőnyegre. A szép számnak mindenki örült, de az örömbe üröm is vegyült. Hiába­valónak bizonyult ugyanis a szövetség korábbi intelme, ismét több egyesület csak közvetlenül a verseny előtt nevezte be ver­senyzőit. A Dorog, az REMITE és a Szolnok cselgáncsozói ezúttal még rajthoz állhattak — tekin­tetbe véve a verseny kegyeleti jellegét. Ez azonban az utolsó ilyen alkalom. A küzdelmek megindulása előtt rendezték az MTK — Ztak Ma­ri­bor egy­esü­letek közöt­ti találkozót, amely 4:4 ará­nyú döntetlennel végződött. Aztán szőnyegre léptek az el­ső párok. A verseny jól kezdő­dött. Nádas (MTK) spondobással győzte le Mráczot (RE-MTE) és a folytatás sem maradt el. Az első 10 mérkőzésről statisztikát csi­náltunk. Fennek alapján egész pontos dobással végződött hét, vazárivál két találkozó és mind­össze egyetlen egy esetben ke­rült sor bírói döntésre. A szom­bati napon csak egy fordulót bo­nyolítottak le, mert a termet át kellett adni, így különösebben kiemelkedő egyéni teljesítmé­nyekről — egy-egy mérkőzés alapján — nem lehet beszélni. .Szépen dolg­ozott Oláh P. (MTK), Nádas (MTK), Sámuel (Tatabá­nya), Tóth (Kecskemét), Jágfalvi (Kecskemét), Pozsár (MTK), Kis® (Bp. Honvéd). Jó benyomást kel­tettek a jugoszláv versenyzők is. Hogy ebből mi futja a döntőre , az vasárnap kiderül.

Next