Népsport, 1967. november (23. évfolyam, 218-238. szám)
1967-11-02 / 218. szám
SZAK SZEMMEL----------ASZTALITENISZRŐL A nemzetközi magyar bajnokság és tanulságai tavi Európa-bajnokságnak nevezték el az idei nemzetközi magyar bajnokságot Mi is, úgy érezzük, hogy ez a hízelgő elnevezés jogos volt Végigtekintve az európai ranglistákon, az igazi nagy játékosokközül kevesen maradtak távol a ■budapesti versenytől Talán nem hiábavaló név szerint is megemlíteni őket , hiszen nincsenek sokan. A férfiak közül mindössze Alser, Amesin, Gomoszkov és Stanek, a nők közül még kevesebben, Grinberg, Luzova és Rudnova hiányzott A magyar versenyzők ebben a mezőnyben jól megállták a helyüket Bizonyság a helyezések listája. Játékosaink egy első, egy második, és négy harmadik helyezést szereztek. Ehhez aztán még nyugodtan hozzászámolhatjuk az első és második forduló során kiesett játékosokból álló vigaszverseny sikeres szereplőit az egy első, és egy második helyezést „itthon tartó” magyar asztaliteniszezőket. Mindez — önmagában is — ezt jelenti, hogy sportágunk számszerűen bebizonyította, hogy a hosszú évekig tartó egyhelyben topogást előrelépés váltotta fel. De éppen azért mert még mindig hosszú út előtt állnak asztaliteniszezőink, ezért nem ért előretekinteni. Ez az előrepilantás részint éveket jelent, részint „csak” a jövő évi Európa-bajnokságot. Azt, amely már nemcsak a szakemberek által adományozott nevet viseli és amely elől hiányzik a „kis” jelző. Gondolom, nem állunk egyedül azzal a véleménnyel, hogy jövőre Lyonban is kiegyeznénk ezzel ez éremkollekcióval, amit a Sportcsarnokban gyűjtöttek versenyzőink. Feltételezzük azonban, hogy mindez mások számára is csupán ábránd marad majd. Két okból kifolyólag is. A Sportcsarnokból hiányzott versenyzők jelenléte okvetlenül megnehezíti játékosaink dolgát, állk A most helyezést szer-WOPzott versenyzőink sem lesznek ott mindannyian az EB-n. Szakembereink nem titkolják: azokra számítanak elsősorban, akik fiatalabb, vagy idősebb koruktól függetlenül hajlandók a jó szereplés érdekében megtenni mindent, ami emberileg megtehető. Még ebben az évben lehetőséget kapnak a fiatalok és idősebbek is arra, hogy bizonyítsanak. A bizonyítás pedig roppant egyszerű elbírálás alá esik. Eredményesebb-e az adott versenyző teljesítménye, mint a többieké, illetőleg emberi magatartása, vagy egyéb okok nem zárják-e ki, hogy a jövőben is komolyan számításba jöhessenek. Más kérdés persze, hogy ehhez mindenképpen a korszerű játékstílus, a modern felfogású támadójáték segítheti hozzá az asztaliteniszezőket. Példáért sem kell messzire mennünk. Simonnét — a női egyes győztesét — de akár Alexandrát, talán még soha, senki nem láthatta ilyen aktívan játszani. Faházi bátor közbeütéseivel harcolta ki a győzelmet a világhírű Schöler ellen. És természetesen külön kell szólni Beleznai Mátyás teljesítményéről. Említettük már, hogy úgy játszott, ahogy azt minden magyar játékosnak tanítják. Megalkuvás nélkül — bátran. Nem erőltette a kétoldali feltétel nélküli támadásokat, ment ez nála erőltetés nélkül is. A villámgyors kontracsatákból, ha nem is minden egyes esetben — győztesen került ki. Tenyeresei keményebbek voltak, nemcsak Neale-énél, hanem saját, akár csak fél évvel ezelőtti ütéseinél is. Most, hogy győzött, senki sem vitatja játéka helyességét. De ugyanígy helyes volt a többieké is, Bánkutié, Klampáré, Tímáré, Izsóé, akiknek teljesítményét még külön is értékeljük. Mi volt a baj a METEOR-nál? Nem az isteneik játszottak közre, hogy a kézilabda-bajnokság utolsó fordulójában megteltek a Vörös Meteor-pálya lelátói. A szurkolóknak valamifajta hatodik érzékszervük működött közre, amikor tömegesen zarándokoltak a Csömöri útia. — ... csak nem „temetésre” jönnek? — kérdezték a rangos klub háza táján. Hált... ahogy vesszük. A Tatabányai Bányász elleni találkozón dőlt el ugyanis, hogy a nagymúlttú kézilabdacsapat bent marad-e az első osztályban, vagy búcsút mond a legjobbak társaságának. Onnan, ahol — a sportág történetéből tudjuk — alapító volt az MTE-s, a meteoros gárda. Sorsuk vészes gyorsasággal közeledett a nagy mélység felé — csak az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodniok. De miként jutottak idáig? A leghitelesebb tanúk egyikét hallgattuk meg ez ügyben. Kőszegi Tibor személyében „illetékes” helyről kaptuk a válaszokat. A volt sokszoros válogatott kézilabdakapus — ki ne emlékeznék soknagy csaták hősére — ugyanis ma a Bp. Vörös Meteor SE elnöke ... — Sokan kérdezték meg — jogosan —, hogy miként juthattunk idáig? Az emberek még ma is a Baross utcai legendás csapatra, emlékeznek. De megszűnt a Baross utcai pályánk, s vele együtt szertefoszlott a csapat legendája is, nem voltam elégedett az edzések intenzitásával sem. Helyben volt a jó példa! — A játékosok azzal védekeztek, hogy nem tudják az edzéseket összehangolni munkahelyi elfoglaltságukkal. Érvük nem volt elfogadható, hiszen villanyfényes a pályánk, ahol este is lehet edzeni. Valami mást, a maii fiatalok bizonyos fokú lazaságát láttam a távolmaradások mögött. S ebből meg kellett azt is állapítaniom, hogy a mai kézilabdázók nem szeretik annyira a sportágukat, nem tesznek meg érte, a sikerekért annyit, mint elődjeik. Egyetlen, de frappáns példát említenék. Amikor úgy látszott, hogy menthetetlen a helyzet, megkerestük egy hajdani játékosunkat, aki jelenleg vitorlázó válogatott kerettag, s kértük, segítsen rajtunk, játiszszon. Bányai István az első hívó szóra jött, s olyan hévvel, olyan lelikessediészel vetette magát a küzdelembe, hogy megirigyelhették minden alkalommal a fiatalabb NB I-es játékosaink is! Szsífosztái a hagyomány ? A Meteor arról volt híres, hogy ha bajba került, mindig kitűnő tartalékgárda állt az első vonal mögött! — Ificsopartundtal most sem volt baj. Az élvonaliban van. Ma azonban lényegesen nagyobb a tudásbeli különbség az ifik s az élen levők között. Úgy vélem, az utánpótlás nevelése jól megy a Meteorban. Talán ... ha korábban és bátrabban nyúlt volna tehetségeinkhez a szakvezetés, nem kerültünk volna ilyen kellemetlen helyzetbe. De végre túl vagyunk az ijedtségein. A hidegzuhany talán még használt is nekünk ... Ennek előzményeit, s tapasztalatait igyekszünk most összegyűjteni, összegezni. Megpróbáljuk kideríteni, hogyan is jutottak kézilabdázóink a sír szélére... Remélhetően, ennek az oknyomozásnak a tapasztalatait bőségesen hasznosítják majd a Csömöri úton, hiszen a Vörös Meteort továbbra is a kézilabdázás fellegváraként szeretnénk ismerni. (szántó) Objektív ott, de — gyenge érv __ Tavasszal még úgy nyilatkoztak a csapat vezetői, hogy az első négy hely valamelyikén szeretnének kikötni. Reményük jogos is volt. Az egyetlen válogatott kézilabdázónk, a tavalyi gólkirály Koch Ádám azonban az őszi első fordulóban olyan súlyosan sérült meg, hogy az egész idényben nem számíthattunk játékára. Egy másik kiválóságunk, Dienes is kiesett a csapatból... Ez is lehet indok, de — ez sem az igazi! — Rendszeresen jártam a csapat mérkőzéseire, s ha csak lehetett, ott voltam az edzéseken is. Benne élek a sportágban, így közelebbről is láthattam a bajok okait. .. Igen, igen! Ezt szeretnénk hallani! — Elöljáróban, ebben a bajnokságban nem volt gyenge csapat. A nagy versenyfutásban ezért csakis azok érvényesülhettek, akik egyénenként és együttesen is többet nyújtottak riválisaiknál. Mi lemaradtunk a versenyben, s ez majdnem végzetes lett számunkra! Az edzéseink látogatottsága, még a veszélyes hajrában is kritikán aluli volt. S a magam részéről Ismeretes: az NSZK-ban, bizonyos korábbi eredmények alapján megszerezhették a sportolók néhány sportágban az „olimpiai útlevelet”. A Münchner Merkúr ezzel kapcsolatban megjegyzi: „Az útlevél — minta érték nélkül”. Két válogatott tornászra hivatkozik, aki már „megváltotta jegyét a mexikói útra” é*3 a japánok elleni tornászviadalra egyiküket sem engedték be, az útlevéllel. Mindkettőnek meg kellett váltani a sportcsarnokba a belépőjegyet. Valami nincs rendjén a lengyel súlyemelés házatáján. A Sportowiecz ezt úgy jellemzi: „Csend van a lengyel súlyemelő sportban.” A legnagyobb dilemma előtt állnak a lengyel sportkedvelők és joggal kérdezik, milyen eredmények remélhetők 1968-ban Mexikóban. A mostani nemzetközi eseményen való szereplés ellenére úgy látja a laP munkatársa: tatarozásra szorul a súlyemelés lengyel vára.★ Négy alkalommal szerepeltek eddig Európa-bajnokságon a szovjet vízilabdázók — a negyediken jutottak el az aranyéremig. A Szovjetunióban — írja a Szportivnije Igri — a fiatal vízilabdázók napról napra okulnak a veteránok tapasztalataiból. Ma már technikailag is elérik az ifjúsági korú játékosok a bajnokok színvonalát. Rövidesen bekerülhetnek ők akár a legjobbak közé is, a válogatottba. S akkor, nem lesz meglepetés, ha a nagy világversenyeken a szovjet vízilabdázók állnak a győzelmi emelvényre.★ A londoni Chrystal-úszócsarnok Legújabb startgépe már magán viseli a kor legigényesebb technikai jeleit ie. A startkonst-t rukció megoldása abban áll: a rajtkő, a starter indításakor úgy felmelegszik, hogy még a nagyothallók — akik az indítójelet nem hallják — annak hatására azonnal vízbeugranak. . . . Mintha sóspuskával indítanák az atlétákat. .» Ismeretes: az Európa-bajnoki selejtező során Ausztria labdarúgása a legjobb görögökkel találkozott. A Münchner Merkurban az ismert szakíró, az osztrák Martin Mayer ismertette tapasztalatait. Az írja: „ .. .A hévülékeny görög szurkolók hol csókkal árasztják el a játékosokat, hol megverik őket, ahogy a mindenkori helyzet „megkívánja” ...* Henri Courtine ismert francia cselgáncsedző azt javasolta a L Équipe-ban, fejlesszék tömegsporttá a cselgáncsozást. Lehet, hogy ennek hatására, lehet hogy egyéb Indokokkal a francia főiskolás sportszövetség, az ASSU ingyenes cselgáncsoktatást szervezett a francia fővárosban. Nem tudni kinek. A főiskolásoknak, avagy a párizsi utca gyermekeinek?.. • A Majak fénye A lesimkítk utódai ♦ A súlyemelés tatarozása ♦ Tömegigény? ♦ Egy útlevél értéke A Chrystal-csarnok titka ♦ Foci a gyűlölet és a szerelem jegyében Már régen befejeződött a kosárlabda Európa-bajnokság, de Európa sportlapjaiban még nem ültek el az EB hullámai. A kedves kis visszaemlékezéseken túl egyre súlyosabb, szakmai mondanivalóvá értékelések látnak napvilágot. Kísérletet tesznek az öreg Földrész kosárlabdás szakemberei arra, hogy megfejtsék a titkot, miként lehet a csúcsokra feljutni. A L’Equipe értékelését követően a lapban Alekszandr Gomelszkij, a szovjet kosárlabda-válogatott főedzője nyilatkozott csapata felkészítéséről, edzésmódszereiről. A lap egyébként megjegyzi: akár három szovjet csapat is jogot formálhatott volna az első három helyre. Érdekes módon került a kosárlabdázás a Sportecho hasábjaira. A Majak — vagyis világítótorony — volt az a pétervári sportegyesület, amely hatvan évvel ezelőtt a kosárlabdázással először foglalkozott. Azóta, sok kiválóság nevelkedett a szovjet sportegyesületek kosárlabdaszakosztályaiban, bár a szovjet kosárlabdázók mindössze 20 éve tagjai a nemzetközi szövetségnek. A nagy világversenyek során azonban eddig 21 első helyet szereztek. A Majak fénye messzire világított... SOKAK SZÍVÜGYE Ha az arányok így nem volnának túlzottak, azt mondhatnánk, hogy az MTI XIV. kerületi Tanácsának konferenciáján éppúgy fel lehetett fedezni az egész magyar sportmozgalmat foglalkoztató kérdéseket, mint cseppben a tengert. Valójában azonban Zugló sportmunkája sokkal többet jelent az egész mozgalomnak, mint ahogyan azt az említett hasonlat érzékeltetné. Maguk a számok is ezt bizonyítják: a kerületben 53 sportegyesület tevékenykedik, 214 szakosztállyal. Az elmúlt évben a sportköri tagok száma 16 900 volt, ebből aktív sportolót 8120-at tartottak nyilván, az idén már 24 000-re, illetve 12 600-ra nőttek a számok. Két kiemelt sportegyesületnek is Zugló az otthona: a BVSC és a Bp. Postás öregbíti a kerület sportjának hírnevét. Huszonhét hozzászólás Negyvenöt sportkör 64 küldötte gyűlt össze, hogy tanácskozzon mindennapi gondjairól. A konferencia elnöksége számított arra, hogy a küldötteknek bőven akad elmondani valójuk, de azt nem is gondolták, hogy a rengeteg hozzászólni vágyót időben korlátozniuk kell. Akárcsak hajdanán az országgyűlésen a Motorlámpa, itt az elnök jelezte, hogy lejárt a tíz perc. Igazán sok élő és a további munka eredményességének biztosítása szempontjából lényeges probléma került terítékre. Nehéz lenne a teljesség igényével beszámolni mindazokról a témákról, amelyekről a huszonhét (!) hozzászóló szót ejtett. De akadt néhány kérdés, amelynek fontosságát az is bizonyította, hogy többen visszatértek rá. „Grundok“ hasznosítása Sportlétesítmények dolgában nem áll rosszul a kerület. 148 különféle létesítményük van, ebből 18 a sporttermék száma, amelyek a téli munkához elengedhetetlenül szükségesek. Mégis sokan pályahiányról panaszkodtak, egyesületi vezetők, testnevelő tanárok egyaránt. Nem csupán építkezésekkel lehet orvosolni a panaszokat. Sok múlik a sportlétesítmények kihasználásának megszervezésén is. Elhangzott egy érdekes javaslat a pályahiány enyhítésére. Noha a kerületiben gomba módra, szántó a földből nőnek ki az új épületek, még mindig akadnak parlagon heverő területek, „grundök”. Ezek egy része csak a távolabbi jövőben kerül beépítésre. Addig is kispályás labdarúgó-, röplabda- és egyéb pályákat lehetne létrehozni rajtuk, társadalmi munkában. Ezek egy-egy sportklub kezelésében növelnék a sportolási lehetőségeket. Féltik a termet A létesítmények karbantartása egyelőre még nem oldódott meg teljesen. Ezért a konferencia elé terjesztett határozati javaslat is tartalmazza, hogy a létesítmények egyesületi tulajdonba kerülésével sokat javul majd a helyzet, hiszen az új gazdák nem várhatnak mindenfelől támogatást, saját erejükből kell majd elvégezniük a karbantartást és a felújítást. S ha késlekednek vele, mind nagyobb költségekbe verik önmagukat. Sok vita folyik Zuglóban az egyesületek képviselői és az iskolaigazgatók között Az utóbb*biak gyakran húzódoznak a tornaterem bérbeadásától — nemegyszer jogosan. A bérlők nem vigyáznak eléggé a termek berendezésére, tisztaságára, eét néha szándékosan kárt okoznak. A konferencián elhangzottakból viszont kiderül, hogy szó sínek az igazgatók merev elzárkózásáról. Ha biztosítékot kapnak, hogy nem kell félteniük a rájuk bízott társadalmi tulajdont, szíves-örömest a sport rendelkezésére bocsátják azokat A jóviszony, és az utánpótlás felszínre hozása szempontjából célszerű lenne, ha az egyesületek patronálnék az iskolákat. Ezzel segítenék a mozgalom előtt álló egyik legfontosabb feladat megoldását — az iskolai testnevelés fejlesztését — is. Nevelés A sport nevelő hatásáról is sokan beszéltek. Remek példák bizonyították, hogy ezen a téren már eddig is komoly lépéseket tettek néhány egyesületben. A munka és a sport összehangolása igen jól sikerült a Danuviában, a Vegytervben, a Telefongyárban, stb. Ez utóbbiban például 427 sportolóból 227 szocialista brigádban dolgozik. Az iskolákban átvették az egyetemeken jól bevált „Jó tanuló — jó sportoló” mozgalmat, s már az első tapasztalatok is kedvezőek voltak... A konferencia végén újjáválasztott tanács azzal a megnyugtató érzéssel vehette át hivatalát, hogy tennivalóban nem szűkölködnek majd. És ugyanakkor érezhették a felelősséget is, azt, hogy Zuglóban sokan tekintik szívügyüknek a sportot. b. t Porti sek hátrább szorult az élbolyban Sousseban a sakkvilágbajnoki zónaközi döntők befejezett függőjátszmáinak eredményei: Matanovics (jugoszláv) —Matulovics (jugoszláv) 1:0, Gipszdísz (szovjet) — Reshevsky (amerikai) döntetlen , Fisther (amerikai) — Reshevsky 1:0, Mecking (brazil) — Korcsnoj (szovjet) 1:0, Bitek (magyar) — Bárczzay (magyar) döntetlen , Fisher (amerikai) — Byrne (amerikai) 1:0, Reshevsky—Hort (csehszlovák) döntetlen, Keresnej (szovjet) — Bouaziz (tunéziai) 1:0, Stern (szovjet)—Suttles (kanadai) 1:0, Geller (szovjet) — Mecking (brazil) 1:0, Cuellar (kolumbiai) — Matanovics (jugoszláv) 1:0. Függőben maradt játszmák: Sarapu (új zélandi) — Ivkov (jugoszláv), Gipszlisz (szovjet) — Larsen (dán), Kavalek (csehszlovák)—Gligorics (jugoszláv), Magmasuren (mongol) — Matulovics (jugoszláv). Az élcsoport állása: Fisher (amerikai) 8.5 pont (11 játszmából), Larsen (dán) 7.5 pont (11), Sport (csehszlovák) 7.5 pont (12), Grgorics (jugoszláv) 7 pont (10), Korcsnoj (szovjet) 7 pont (11), Metanovics (jugoszláv) 7 pont (10), Portisch (magyar) 7 pont (12). A másik két magyar versenyző közül Biteknek 5.5 pontja van, 10 játszmából, Bárczaynak pedig 4 pontja 10 játszmából. Avelencei nemzetközi sakkversenyen a 9. forduló során a magyar Lengyel Levente döntetlenül mérkőzött az olasz Magrín ellen. A 10. fordulóban az Evans (amerikai) — Lengyel (magyar) játszma döntetlenül végződött. A holland Donner tovább folytatja jó szereplését, az olasz Tatait győzte le, s ezzel tartja vezető helyét Az élcsoport: Donner (holland) 8.5 pont, Evans (amerikai) 7.5, Petroszjan (szovjet), Janosevics (jugoszláv) 6.5, Robatech (osztrák), Pachman (csehszlovák) 5.5, Lengyel (magyar), Kuppers (svájci) 5 pont (MTI) Kitűnő egyéni teljesítmények az NB I B hajrájában A hét végén folytatódnak az NB I B küzdelmei. A 31. forduló következik. Tippjeink: A feljutásért küzdenek: Bp. Spartacus — BVSC X Egyetértés — Miskolc 1 Szí.-vár—Debrecen 1 Oroszlány—Várpalota 1 Kiesés ellen: Ózd—Dorog 1 Budafok—Kecskemét 1 Ahol kisebb a tét: Ganz-MÁVAG—Autóbusz 1 Nyíregyháza — Bp. Előre 1 Szállítók—Pécs 1 A kilenc mérkőzjé® tippje véleményünk szerint megfelel a pillanatnyi helyzetnek, az erőviszonyoknak. A feljutásra a Székesfehérvárnak, az Egyetértésnek, a BVSC-nek és végül az Oroszlánynak van legtöbb esélye. A két kieső most már majdnem biztos, hogy a Debrecen és az Autóbusz lesz, a harmadik pedig az Ózd, a Dorog és a Budafok „hármaéból” kerülhet ki. A harmadik csoportba sorolt mérkőzések tétje: itt eldőlhet, hogy a Ganz-MÁVAG, a Nyíregyháza, a Bp. Előre, a Szállítók és a Pécs milyen helyet tud magának biztosítani a középmezőnyben. A mostani visszapillantásunk tehát formabontással indult, először a holnapot néztük meg ma, hogy ennek tükrében mégegyszer beszéljünk a tegnapról, az elmúlt fordulóról. Mi tisztázódott legutóbb, a 30. fordulóban? Tulajdonképpen semmi. Csupán a nagy változások lehetőségei csökkennek, hiszen mind kevesebb a mérkőzések száma, csökken a pontszerzési lehetőség. A rangadóról már írtunk. Az Egyetértés „elvérzett” a Szőnyi úton. A fő okról már beszélt a BVSC szakosztályvezetője. Szerintünk közrejátszott az is, hogy az Egyetértés védelme nem tudta tartani Horváth Bélát. A nagy termetű középcsatár 3 gólt rúgott, illetve fejelt. Horváth 1942-ben született, most 25 éves. Tavaly a Csepel nagy erőfeszítéseket tett, hogy megszerezze, de a nyurga csatár visszatért a BVSC-hez. Idén, amint halljuk, sokan szeretnék átigazolni: „nagy fantáziát” látnak benne. A BVSC 49 góljából 24-et Horváth szerzett, s most, sorsdöntő mérkőzésen bizonyította, hogy milyen hasznos csapatjátékos. A feljutásért folyó versenyben a Székesfehérvár értékes győzelmet aratott Dorogon. — El kellett feledtetni a mai vasárnapi kisiklást! — mondta Kárpáti Béla edző . .. A kiesés ellten küzdő Dorog mindent elkövetett, hogy győzzön. A székesfehérvári védelem azonban most jól állt a lábán, és elöl ott volt a 26 esztendős Bodnár László, aki három gólban is „benne volt”, egyet ő szerzett, kettőt előkészített. Ózdon a mezőny legjobbja A 25 éves Murányi Sándor, as Ózd középhátvédje volt. Akkor érdemelte ki ezt a címet, amikor az Oroszlány magához tért és minden erővel támadott. Félreértés ne essék, nem azt akarjuk bizonygatni, hogy egyegy játékos döntötte el az értékes pontok sorsát. Csupán le szeretnénk szögezni, hogy az egyéni példamutatás, az átlagon felüli teljesítmény milyen különös fontosságot kap most a hajrá nehéz időszakában. Bár csak négy forduló van még hátra, az egyének változatlanul sokat tehetnek csapatuk érdekében. De igazán segíteni cak akkor tudnak, ha majd az egész csapat egy célért, a győzelemért harcol. Ezért is érdekes lesz a vasárnap és hétfőn lejátszásra kerülő kilenc találkozó. És még két gondolat a már kiesőnek számító Autóbusz és Debrecen győzelméről. Sidlik István, a Debrecen edzője azt mondta: — „Szeretnénk szépen búcsúzni. A Nyíregyháza ellen úgy érzem, jól ment a játék ...” Hlavay József, az Autóbusz Intézője így foglalta össze a véleményét: — „Most már nyugodtan játszik a csapat, ezért győztük le a Bp. Spartacust. Korábban nem lehetett volna?! . . . Végül a góllövőlista, amelynek érdekessége, hogy a hosszú hetek óta vezető Horváth előnye 1 gólra nőtt. 24 gólos: Horváth (BVSC). 16 gólos: Vári (Egyetértés), Csörgő Oroszlány). 14 gólos: Kiss II (Kecskemét), Selymes (Pécs), Balek (Szállítók). 13 gólos: Lakics (Dorog). 12 gólos: Nagy (Ganz-MÁVAG). 11 gólos: Tóth I (Debrecen), Halápi (Egyetértés), Balogh (Székesfehérvár). 10 gólos: Povázsai (Bp. Előre), Szeled -Nyíregyháza, Fűkő (Ózd), Kar-sai (Székesfehérvár). Csütörtök, 1967. november 2. )