Népsport, 1968. január (24. évfolyam, 1-20. szám)
1968-01-04 / 1. szám
/,,Mondhatnám tanulmányúto 6... VILLÁMINTERJÚ TOLDI GÉZÁVAL A fiatalabbak előtt még meg tudná őrizni inkognitóját. Ők csak a nevére emlékeznek már. Az idősebb sportemberek azonban nyomban felismerik. „Nini a Géza__A Toldi____” És ha fiatalabbakkal vannak, nyomban magyarázzák is a dolgot: — A híres válogatott játékos Toldi Géza. Hejde jó kis focista volt... Azóta persze elszaladtak az ével, Toldi Géza külföldre ment, idegenbe telepedett le. De szíve gyakran hazahozza a kitűnő sportembert. Legutóbb 1966 nyarán járt idehaza. S alig kezdődött el az 1968-as év, ismét hazaugrott. Az Astoria szálló halljában sikerült rövid időre „ellopni” társaságától. — Mikor érkezett? — Kedden délután. — Meddig marad? — Január 15-én megyek viszszza Dániába. — Évi rendes szabadság — itthon? — Több értnél. Úgy is mondtatnám egy hit tanulmányát is egy betű — ??? — Az elmúlt három évben stadionigazgatóként dolgoztam, s emellett egy kis csapat edzéseinek vezetését is elvállaltam. Tavaly lejárt a szerződésem, nem hosszabbítottam meg, mert ismét elsőosztályú klubhoz hívtak, s ezt elvállaltam. Január 1- től a B 1909 csapatánál dolgozom. Mivel természetesen mások a követelmények egy kis csapatnál, mint egy első vonalbelinél, még edzői szempontból is, hát felkerekedtem, hazajöttem. Körülnézni, mert kell egy kis felfrissítés. — Mi a tanulmányút programja? — Eredeti tervem az volt, hogy Tatára utazom, s ott nézek szét alaposan, mivel egyszerre több NB I-es klub is ott készül. Később kiderült, hogy nincs közös alapozás Tatán. Akkor azonban már annyira utazhatnékom volt, hogy csak eljöttem. Persze átalakítottam a programot. Így majd külön-külön járok ki a csapatok edzéseire. — Hol kezdi és mikor az edzéseik látogatását? — Holnap, a Ferencvárosnál. Beszéltem Lakat Karcsival, s délelőtt már ott leszek náluk. — Milyen együttes az odinsei B 1909? — Jó kis gárda. Sok tehetséggel, s jónéhány válogatottal. Nyert már bajnokságot is, s szerepelt a BEK-ben. A Real Madrid verte ki. Fiatal társaság, tehát lehet velük eredményt elérni. A játékosok nálunk, mármint Dániában , amatőrök. A szó igazi értelmében. Azért mert futballoznak, semmit sem kapnak. Persze így nehezebb is bánni velük. Ha van kedvük, nagyon jól játszanak. (Például jól játszottak a magyar válogatott ellen is, ahol bizonyos fokig szerencséjük volt a mieinknek — mármint a magyaroknak, hogy győzni tudtak.) Ha viszont nincs kedvük, a leggyengébb együttestől is kikapnak. — Mit szól volt csapatához? — Nagyon örültem, hogy megnyerték a bajnokságot. Gratuláltam is nekik. Albertnek külön is, az aranylabdához, s a fiúhoz egyaránt. Aztán újabb barát közeledett, Lázár Ferenc, a régi labdarúgójátékvezető. A baráti ölelés után mosolyogva mondta a volt bíró: — Én terjesztem, hogy hazajöttél ... Az egykori kitűnő játékos búcsúzott. Holnap már kezdődik a tájékozódás. V. s. Az 1967. évi vízilabda pontverseny győztese, az FTC A Magyar Úszó Szövetségben elkészült az 1967. évi vízilabda pontverseny végeredménye, amelynek győztese — immár hatodszor — a zöld-fehérek szakosztálya lett (egy-egy alkalommal nyert az újpesti Dózsa, 111. BVSC). Az egyesületekszámát tekintve azt látjuk, hogy négy szakosztállyal csökkent a pontgyűjtők száma az előző évhez viszonyítva (Egri Forgácsoló, Győri V ETO, Jászberényi Lehel és Szegedi VSE), sajnálatos, hogy mindegyik régi vidéki bázis. (Okának megállapítása az újjászervezett elnökség egyik feladata lehet.) A játékosok számát elemezve ez alábbi képet kapjuk. Összesen 1240 (1330) játékos szerepelt a különböző bajnoki és díjmérkőzéseken az OB I-ben 117 (124), az OB II-ben 136 (111), a Budapest-bajnokságban 153 (142), a megyei bajnokságban 53 (1). (77). Az ifjúsági bajnokságokban 259 (308), a serdülő bajnokságokban 460 (461), fiatal jutott játéklehetőséghez (Zárójelben az 1966. évi számadatok). Ha egyesületenként vizsgáljuk a foglalkoztatott játékosok számát, megállapíthatjuk, hogy a sort a BVSC vezeti 96 játékossal, élet az FTC (71) és az Újpesti Dózsa 68) követi. Feltűnő, hogy a Cs. Autó mindössze az OB I- ben szerepeltetett 11 játékost (utánpótlás?!) A pontverseny végeredményének felsorolásánál zárójelben feltüntetjük az 1966. évi helyezést és a foglalkoztatott játékosok számát. Az 1967. évi vízilabda pontverseny végeredménye: 1. FTC 9145 (2—71), 2. Bp. Honvéd 8610 (3 — 64), 3. Újpesti Dózsa 8790 (4 — 63), 4. Bp. Spartacus 6195 (9—38), 5. bvscetoo (1—96), 6. osc 5735 (5—42), 7. Szolnoki Dózsa 5850 (7—47), 8. Egri Dózsa 5290 (111 — 41), 9. Cs. Autó 4800 (8 — 11), 10. Budai Spartacus 4340 (6—42), 11. Vasas 4160 (13 — 53), 12. Tipográfia 3950 (12 — 34), 13. Bp. Építők és KSI 2660 (9 — 42, 111, 17 — 62), 15. V. Izzó 2600 (16 — 28), 16. MTK 2435 (15 — 28), 17. Bp. V. Meteor 2240 (14—33), 18. Hódmezővásárhelyi MFDOSZ 2030 (18 — 26), 19. Tatabányai Bányász 2000 (21 — 23), 20. SZEAC 1900 (24—14), 21. VTSK 1725 (19—24), 22. MAFC 1450 (19 — 36), 23. CSMSK 1290 (23 — 34), 24. V. Turbó 1260 (29-25), 25. Miskolci VTSC 1125 (36-17) 26. NM 1115 (27 — 26), 27. Siketek 1085 (30 —30), 58. Ceglédit VSE 1075 (35 — 19), 29. Pécsi Ércbányász 1030 (34 — 24), 30. Elektromos fa MAVAUT 800 (20—16, 111. 28 — 12), 33. Szentesi KMTE 860 (22 — 22), 33. Bp. Postás 855 (25—25), 34. Képzőművész 675 (31 — 16), 35. V. Láng 550 (33—11), 30. Bp. Ed. 500 (41—27), 37. Agráregyetem 450 (37—13). Műkorcsolyázásban a hét végén már a bajnokságért megfelelően , az idén is a műkorcsolyázók között dől el. A hét végén a Kisstadionban az első- és másodosztályú versenyzők küzdenek a bajnoki érmekért. A Magyar Jégsport Szövetségben már elkészítették a háromnapos versenysorozat pontos műsorát Eszerint pénteken a másodosztályú, szombaton pedig az 1. osztályú versenyzők mutatják be a kötelező gyakorlatokat. Vasárnap a szabadon választott gyakorlatokkal már eldől a bajnoki érmek sorsa. A sportegyesületek nevezéseinek összesítéséből kitűnik, hogy az érdeklődéssel várt első osztályú bajnokságban kilenc a női és négy a férfi induló, egy páros, a jégtáncban pedig öt kettős méri össze tudását. A rajtlista. Nők: Almássy Zsuzsi, Juricsek Gabriella, Sarkadi Éva, Varga Katalin (valamennyi FTC), Wagner Zsófia, Komolya Zsuzsa, Siebold Zsuzsa (mindhárom Bp. Spartacus), Benussz Atida (Népstadion), Jakabfi Ibolya (Bp. Petőfi). Férfiak: Ébert Jenő, Kultl Gábor (mindkettő Bp. Spartacus), Vajda László (Bp. Petőfi), Horváth Zoltán (FTC). Páros: Jakabfi, Kondi (Bp. Petőfi). Jégtánc: a Mate, Csanádi, a Sepsi, Riedl-, a Debreczi testvérek, a Sebes, Porszász-pár (valamennyi Bp. Spartacus) és a Berecz, Sugár-pár (FTC). Az új év első országos bajnoksága — a hagyományoknak FELVESZÜNK budapesti munkahelyre esztergályos, kazánlakatos, vasszerkezeti lakatos, géplakatos, általános lakatos, csőszerelő, kovács, villanyhegesztő szakmunkásokat, segédmunkásokat. Változó munkahelyre általános lakatos, hegesztő, csőszerelő, vasszerkezeti lakatos, géplakatos szakmunkásokat, betanított munkásokat, segédmunkásokat, valamint 40 órás munkahéttel kemencekőműves, kőműves és kőművesek mellé női és férfi segédmunkásokat VASKOHÁSZATI KEMENCEÉPÍTŐ Ú Bpest, XIII., Révész utca 9. AZ OLIMPIÁK KULISSZÁI MÖGÜL Az időmérők nem (4.) A svédek Londonban alaposan megtanulták a leckét. Négy évvel később, a stockholmi olimpia a méretek, az előkészítés, a rendezés, a színvonal és a résztvevők száma tekintetében egyaránt felülmúlta londoni elődjét. Újabb tengerentúli országok jelentkeztek, olimpiai megnyitón először tűnt fel Japán napkorongos lobogója. A szép, középkori lovagvár stílusában épített stadion lelátóin a derék svéd nézők nem sokat tudtak róla, hogy a kulisszák mögött milyen diplomáciai csatározások előzték meg ezt a felvonulást. Hiszen például bécsi mesterkedések folytán erélyes fellépésre volt szükség, hogy a magyar csapat önállóan, saját zászlaja alatt vonulhasson fel, s ne jusson a csehek, vagy finnek sorsára, akiket csal egy tábla mögé soroltak. A „mosolygó" finn három diadala A stockholmi olimpia legkiemelkedőbb és legeredményesebb szereplőjeként Hannes Kolehmainen vonult be a sporttörténelembe. A 22 éves kőműves három bajnoksággal alapozta meg a finn hosszútávfutók több mint negyedszázados egyeduralmát. A babért pedig Stockholmban nem adták könnyen. Kolehmainen óriási penzumot teljesített. Kilenc nap alatt hatszor állt rajthoz, mindig kora délután, s rendszerint 30—35 fokos hőségben. A 10 000-es előfutammal kezdte (mert akkor ezen a távon még ilyet is rendeztek), másnap, a döntőben 31:20.8-as olimpiai csúccsal szórta szét a mezőnyt, könnyedén, mindig mosolyogva. Kifújásról szó sem lehetett, egy nappal később már az 5000-es előfutam következett. A negyedik napon, az 5000-es döntő előtt már mindenki tudta, hogy a „mosolygó” finnek csak egy ellenfele lehet, a franciák nagy bajuszos büszkesége, Jean Bouin. A 24 esztendős marseille-i 15.05-ös világrekorddal nyerte az előfutamot, tízezren azonban nem indult. A döntő a két, merőben ellentétes típusú futó, a szőke, sovány, szinte jelentéktelen külsejű, szapora léptű finn és a testes, széles mellű, erős, sötéthajú dél-francia sokáig emlékezetes párviadala lett. A táv nagy részében Bouin vezetett. Óriási iramot diktált, Kolehmainen hiába próbált előzni és lassítani. A többiek, messze leszakadva, külön versenyt futottak. Csengetéskor is Bouin volt az élen, az utolsó kanyar előtt és a célegyenes elején visszaverte ellenfele támadását. Még negyven méter volt a célig. Kolehmainen még egyszer mozgósította erőtartalékait, szinte centinként morzsolta le hátrányát és a célt egy lépéssel ő érte el előbb! A nézőtérről csak azt lehetett látni, hogy az időmérők tanakodnak. Nem akartak hinni a szemüknek: 14:36.8-ot mutattak az órák. Hamarosan megnyugodtak, minden rendben a mérés körül, rá lehetett hirdetni az akkor fantasztikusnak tűnő világcsúcsot! Egynapos pihenő után Koléhmannek a 2000-es csapatverseny előfutamában 8:36.8- as újabb világrekordot állított fel (de csapata így sem került a döntőbe). Hetvenkét óra múlva, nehéz terepen nyerte a 8 km-es mezei futást. Először ekkor mutatkozott rajta fáradtság, de a híres mosoly most sem tűnt el az arcáról... Bonyodalom egy elődöntő körül A hatalmas lelátóval szegélyezett uszodában a versenyek előtt mindenki az amerikaiak üstökösszerűen feltűnt, hawaii gyorsúszójáról beszélt. Duke Papa Kahanamokut, ezt a nagyszerű alakú, izmos, széles vállú kanakát árgusszemekkel figyelték az edzéseken. A „fekete herceg”, ahogy tréfásan nevezték (nálunk sokáig komolyan annak is tartották), nem sokat mutatott, úgy látszott, hogy a táv végét nem bírja. Az európai esélyesek megnyugodtak és növekedtek a mi reményeink is, legalább is a váltóra. De csak a 100-as előfutamig. Kahanamoku a rajtnál bennragadt, 2 méter hátránnyal indult. De azután motorként fúrta előre magát, féltávol faképnél hagyta a többieket. Az idő: 1:02.6, világcsúcs. Most már nem volt kétség a sötétbőrű úszó képességei felől, könnyedén nyert a középfutamban is. Három amerikai került az elődöntőbe, de egyik sem jelent meg. Nélkülük úszták le a két futamot. Mi történt Kahanamokuékkal? Hamarosan kiderült, hogy téves tájékoztatás miatt maradtak távol. A versenybíróság összeült, s hosszas tárgyalás után határozott, így: az amerikaiak másnap külön leúszhatják az elődöntőt és megfelelő idő elérése esetén bekerülhetnek a két nappal elhalasztott döntőbe. Nos, ebben a külön „házi versenyben” Kahanamoku lefaragott még két tizedet friss világrekordjából. A döntőben újra bennragadt, de a végén kissé kényelmeskedve is biztosan győzött. Ezen az olimpián jelentek meg először az úszónők. Általános kívánságra írták ki számukra a 100 m-es gyorsúszást és a toronyugrást. Később az angolok kérésére még női gyorsváltóval is bővítették a műsort. Az első gyorsúszóbajnoknő, az ausztrál Fanny Durack igazolta félelmetes hírnevét. Azt mondták róla, olyan erőteljes lábtempóval úszik, mint egy férfi. Tizedre azonos idővel, 1:22.2-vel győzött, mint Hajós Alfréd az első athéni olimpián, de az előfutamban 1:20-on belül is úszott. Ausztrál lett a második is, de váltót nem indítottak, így azután a váltóban könnyen nyertek az angolok. Jól tudták, miért kérik pótlólag ezt a számot! Szükség volt a hazai zászlóra A megnövekedett mérete lehet, a rendezés nehézségeivel sikeresen megbirkóztak a vendéglátók, csak a tiszta svéd versenybíróságok elfogultságát nem tudták leküzdeni. A bírák bizony egyáltalán nem voltak szemérmesek, ha hazai versenyzőről volt szó. Erről éppen a mi birkózóink szerezték a legkeserűbb tapasztalatokat. Nemegyszer változtattak a rendezők a londoni versenyek szabályain, lebonyolítási módján is, így például a vívásban a londoni kiesési rendszer helyett, a valósabb, de fárasztóbb körívörkőzéseket vezették be. A kard magyar mestereinek átütő sikerét azonban ez a rendszer sem akadályozta meg. Nyolc vívónk két, egyforma erős csapatot alkotva, felváltva aratta győzelmeit. A nyolcas egyéni döntő pedig szinte magyar házi versenyt hozott. Az egyetlen külföldi, az olasz Nadi ötödik lett. A hármas győzelem eredményhirdetésekor szükség is volt , előrelátásból hazulról hozott, szép magyar zászlóra. Bár majdnem baj történt vele, Bodor Ödönre, kitűnő középtávfutónkra bízták, de ő az induláskor otthon felejtette. Csak a pályaudvaron vette észre, onnan rohant haza érte. (Rossz ómen — mondogatták akkor. Az atléták, úgy látszik, komolyra vették, mert a gerelyhajító Kóczán Mór kivételével mind gyengén szerepeltek). Senki se vonhatja kétségbe, a svéd szervező bizottság igyekezett korszerűsíteni az olimpiai műsort. Csak némileg saját szájíze, érdeke szerint, így azután az atlétikai műsorra iktatta a jóformán csak északon űzött kétkezes dobásokat, de mereven elzárkózott a neki kedvezőtlen szabadfogású birkózás, vagy ökölvívás megrendezésétől törölte a kerékpáros pályaszámokat. Kiírta viszont a lovasversenyeket, bővítette a lövészműsort, megtartotta a vitorlázást, tehát a svédek erős számait, hogy az összpontversenyben megelőzhessék az amerikaiakat. Végül is sikerrel! Az öttusa premierje ilyen „svéd” számnak könyvelte el a sportközvélemény az először kiírt modern öttusát is. Pedig a gondolat atyja Pisire de Coubertin, a NOB elnöke volt. Az ő egyenes kívánságára vették fel az öttusát, a művészeti versenyekkel együtt, még 1910- ben a műsorra. A svédek csak a részleteket, a szabályokat dolgozták ki. Egy ideig vitáztak is azon, hogy a pisztolylövés, az úszás, a tereplovaglás és a mezei futás mellett a vívás, a birkózás, vagy éppen az ökölvívás legyen-e az ötödik szám. Végül a párbajtőrvívás mellett döntöttek három találatra. A lovaglásban az volt az alapgondolat, hogy idegen lovakon vágjanak az ismeretlen terepnek a résztvevők. Újabb viták után mégis kompromisszum született. A versenyzők választására bízták, hogy saját, vagy pedig a rendezőség által kisorsolt lovakon teljesítik-e a távot. Tíz országból 32 öttusázó indult, egyetlen amerikai kivételével mind európai. S valamennyien katonatisztek. A jól felkészült svédek nagy fölényben voltak, s Gustef Lillehöck hadnaggyal az élen ők végeztek az első négy helyen. És mégis, majdnem veszélybe került a holtbiztosra vett hazai győzelem. Az egyetlen amerikai, egy 27 éves százados, éppen az erősségének tartott pisztolylövésben mondott csődött. Idegessége, vagy a lőszer volt az oka, Coltjával három lövést is elhibázott. Pedig a többi számban olyan kitűnően szerepelt, hogy ha pisztollyal csak hatodik, akkor — övé lett volna az aranyérem! George S. Pattonnak — így hívták az amerikait — meg kellett elégednie az ötödik hellyel. Másképp szerzett, azután magának hírnevet, a második világháború egyik legeredményesebb páncélos tábornoka lett! * A stadionban négyezer személyes záróbenketten, fényes tűzijátékkal búcsúztatták a résztvevőket. Akkor már a következő, az 1916-os olimpiát emlegették a sportolók. Nem sejtették, hogy két év múlva egészen más küzdőterekre kell kiérnnik, ahonnan Jean Bouin és még sok más olimpiás társa soha többé nem tért vissza ... Subert Zoltán SPORTOLÓINK külföldön Jocha férj posistter uszeif A groningeni nemhivatalos ifjúsági sakk Európa-b bajnokságnak számító nemzetközi versenyen továbbra is jól szerepel a magyar Jocha András. Az 5. fordulóban a holland Ligterink, a 6. fordulóban pedig a spanyol Hostalet ellen szerzett fél-fél pontot. A 7. fordulóban Jocha döntetlenül mérkőzött a lengyel Lewhvel, s továbbra is a csoport élén áll. 1. Jocha 5 pont, 2 — 6. Timren (holland), Karpov (szovjet), Ligierink (holland), Lewh (lengyel) és Hestálet (spanyol) 4.5—4.5. (MTI) • WIRKOLA (NORVÉG) VEZET A NÉGYSÁNCVERSENYEN Az NSZK-ben Oberstdorfbam Szilveszter napján kezdődött meg a hagyományos síugró négysáncverseny küzdelemsorozata. A rajtnál 15 ország 88 versenyzője jelent meg, köztük három magyar ifi. Az első fordulót az NDK-beli Neuendorf nyerte meg két norvég ugró előtt. A második fordulót Garmisoh-Partenkirchenben rendezték meg január 1-én, s itt már a világbajnok Wirkola diadalmaskodott, ezzel az összetettben is átvette a vezetést. A versenyen megjavította Neuendorf 1963 óta fennálló sáncrekordját 92,5 méterrel. A magyarok gyengén kezdtek. Az első fordulóban a mezőny végén végeztek, a második fordulóban csak Gellér M. teljesítményéről érkezett jelentés, ő javított előző helyezésén. 1. forduló: 1. Neuendorf (NDK-beli) 223 pont (76.5, 77.5), 2. Grint (norvég) 222.2 (77, 76.5), 3. Strtcola (norvég) 221.9 (75, 78), ...77. Gellér Mihály 148.2 (79, 69.5), ...61. Tóth István 141.8 (63, 64)___ 85. Gellér László 113.8 (69, 68). II. forduló: 1. Wirkola 236.2 (89, 92.5), 2. Neuendorf 225.2 (87, 89.5), 3. Bachner (osztrák) 217.9 (87.5. 89), ... 54. Gellér Mihály 183 (79.5, 81). összetettben: 1. Wirkola 458.1, 2. Neuendorf 448.2, 3. Grini 432. KUN SZILÁRD negyedik olimpiája előtt A zuglói modern lakás szekrényének üvegje mögött nyitott tokjukban az érmek garmadája szórja arany, ezüst és bronz fényét A fő helyen román nemzeti színű szalagon a legsúlyosabb pompázik. Rajta vésés tanúsítja, hogy gazdája 1965-ben a bukaresti céllövő Európa-bajnokságon a gyorstüzelő pisztolyszámban elnyerte a bajnoki címet. A hazai számtalan csapatbajnoki érem mellett hét darab viszont arról tanúskodik, hogy Kun Szilárd, az Újpesti Dózsa Mellettük számtalan hazai, nemzetközi versenyen elért győzelem és helyezés trófeája. Kun Szilárd ritka esemény előtt áll. Helsinki, Melbourne, Tokió után szeretne ott lenni a világ legjobb gyorstüzelő pisztolyosai között Mexikóban is. Az esélyekről szóló témát kerüli. Arról beszél, hogy az „idegek sportjában” nem lehet jósolni Inkább az íróasztalán szétszedett pisztolyokra mutat, rajtuk a svájci világmárka, Hammerli Imtercalllossal. — Három hónapja kísérletezünk Kisgyörgy Lajos válogatott edzővel — veszi kezébe az egyik csavarokra szedett fegyvert —, hogy a román lövészeknél látott átalakítással nagyobb eredmény elérésére alkalmassá tegyem pisztolyaimat. Laikus számára bonyolult magyarázat következik arról, hogy nem kell csőszájfék, amelyre kicsapódik az ólom. Helyette lyukakat fúrnak felülről a csőbe és a cső végére sárgarézből esztergált súlynehezék kerül. — Nehéz átállnom az alakítás utáni követelményekre — mondlövésre a magyar bajnokságbén is a legjobbnak bizonyult. A világ jóformán valamennyi ismert lőterén megfordult kiváló céllövő tizennyolc éves pályafutása során három olimpián vett részt és most készül, hogy eredményeivel negyedszer is jogot szerezzen a kiküldetésre. Látogatásunk alkalmával egymás után veszi kezébe egy eredményekben gazdag sportmúlt jelentős állomásait dicsérő érmeket, okleveleket. Olimpiai ezüstérem. Olimpiai 6. helyezés. VB 8. helyezés. Olimpiai 5. helyezés. EB aranyérem. VB 9. helyezés, jó célzásra emelve az egyik pisztoly „roncsot”. — Azelőtt minden lövés után felugrott a cső, most vízszintes helyzetben marad. Tizennyolc évi beidegzést kell elfelejtenem és helyette besulykolnom az újat. Remélem, sikerülni fog. Céltudatos, határozott ember, szereti a zenét, a szépet és a nyugalmat. Valamikor zenekarban gitározott és a sarokból most is gyakran előveszi spanyol hangszerét, hogy az ötvenes évek elejéről ismert dalokat eljátssza rajta. Kicsi vetítőjében leningrádi nevezetességekről készült diapozitívek találhatók. Szabad idejében színésznő feleségével lejár a lörinczi tóra horgászni. Arra a kérdésre, hogy milyen rekordot ért el, nevetve válaszol: — Hatodik éve vagyok magyar csúcstartó 594 körrel, és büszke vagyok arra, hogy karácsony másnapján két ponty és egy sügér akadt a horgomra. A házi rekorder különben a feleségem, mert 1967-ben egy három kiló hatvan dekás potykával alaposan lefőzött. Toldy Ferenc 1952, Helsinki: 1956, Melbourne: 1962, Kairó: 1964, Tokió: 1965, Bukarest: 1966, Wiesbaden: Holéczy jó formában nyerte az Újpesti Dózsa évadnyitó sífutóversenyét Az eredeti időpontban vasárnap nem tudta megrendezniaz Újpesti Dózsa évadnyitó sífutóversenyét. Később azonban már nem volt akadálya a verseny lebonyolításának. Kedden és szerdán már jó havon mérhették öszsze tudásukat a legjobb férfi felnőtt és ifjúsági versenyzők Kékestetőn. A felnőttek válogató küzdelmét mindkét napon Holéczy Tibor (Újpesti Dózsa) nyerte, jó formában, nagy küzdelemben. Férfiak. Kedd. Felnőtt, 14 km: 1. Holéczy (Újpesti Dózsa) 48:03, 2. Holló (Vasas) 48:28, 3. Vadas (Újpesti Dózsa) 49 08, 4. Egervári (Újpesti Dózsa) 49:30 , 5. Katona (Vasas) 49:51. Ifjúsági, 10 km: 1. Kovács (Újpesti Dózsa) 39:35, 2. Horváth (Újpesti Dózsa) 42:31, 3. Ozse (Bp. Előre) 43:19. Szerda. Felnőtt, 15 km: 1. Holéczy (Újpesti Dózsa) 50:29, 2. Pázmány (Újpesti Dózsa) 51:41, 3. Holló (Vasas) 51:59, 4. Vadas (Újpesti Dózsa) 52:01, 5. Egervári (Újpesti Dózsa) 52:12. Ifjúsági, 12 km: 1. Kovács (Újpesti Dózsa) 41:56, 2. Ozse (Bp. Előre) 44:24, 3. Horváth (Újpesti Dózsa) 45:53. Serdülő, 3.5 km- 1. Ferbár (Újpesti Dózsa) 13:10, 2. Erdei (Bp. Honvéd) 14:28, 3. Erncker (Bp. Honvéd) 16:01. Serdülő lányok, 3,5 km: 1. Tagscherer (Újpesti Dózsa) 16:46, 2. Lukács (Újpesti Dózsa) 17:40. Csütörtök, 1968. január 4. ■!)