Népsport, 1968. január (24. évfolyam, 1-20. szám)

1968-01-04 / 1. szám

/,,Mondhatnám tanulmányúto 6... VILLÁMINTERJÚ TOLDI GÉZÁVAL A fiatalabbak előtt még meg tudná őrizni inkogni­tóját. Ők csak a nevére emlékeznek már. Az idősebb sportemberek azon­ban nyomban felismerik. „Nini a Géza__A Toldi____” És ha fiatalabbakkal vannak, nyomban magyarázzák is a dolgot: — A híres válogatott játékos Toldi Géza. Hej­de jó kis focis­ta volt... Azóta persze elszaladtak az ével, Toldi Géza külföldre ment, idegenbe telepedett le. De szíve gyakran hazahozza a kitű­nő sportembert. Legutóbb 1966 nyarán járt idehaza. S alig kez­dődött el az 1968-as év, ismét hazaugrott. Az Astoria szálló halljában sikerült rövid időre „ellopni” társaságától. — Mikor érkezett? — Kedden délután. — Meddig marad? — Január 15-én megyek visz­­szza Dániába. — Évi rendes szabadság — itthon? — Több értnél. Úgy is mond­­­tatnám egy hit tanulmányát is egy betű — ??? — Az elmúlt három évben sta­dionigazgatóként dolgoztam, s emellett egy kis csapat edzései­nek vezetését is elvállaltam. Ta­valy lejárt a szerződésem,­­ nem hosszabbítottam meg, mert ismét elsőosztályú klubhoz hív­tak, s ezt elvállaltam. Január 1- től a B 1909 csapatánál dolgo­zom. Mivel természetesen mások a követelmények egy kis csapat­nál, mint egy első vonalbelinél, még edzői szempontból is, hát felk­erekedtem,­­ hazajöttem. Kö­rülnézni, mert kell egy kis fel­frissítés. — Mi a tanulmányút prog­ramja? — Eredeti tervem az volt, hogy Tatára utazom, s ott né­zek szét alaposan, mivel egy­szerre több NB I-es klub is ott készül. Később kiderült, hogy nincs közös alapozás Tatán. Ak­kor azonban már annyira utaz­­hatnékom volt, hogy csak eljöt­tem. Persze átalakítottam a programot. Így majd külön-kü­­lön járok ki a csapatok edzései­re. — Hol kezdi és mikor az ed­zéseik látogatását? — Holnap, a Ferencvárosnál. Beszéltem Lakat Karcsival, s délelőtt már ott leszek náluk. — Milyen együttes az odinsei B 1909? — Jó kis gárda. Sok tehetség­gel, s jónéh­ány válogatottal. Nyert már bajnokságot is, s sze­repelt a BEK-ben. A Real Mad­rid verte ki. Fiatal társaság, te­hát lehet velük eredményt elér­ni. A játékosok nálunk, mármint Dániában , amatőrök. A szó igazi értelmében. Azért mert futballoznak, semmit sem kap­nak. Persze így nehezebb is bán­ni velük. Ha van kedvük, na­gyon jól játszanak. (Például jól játszottak a magyar válogatott el­len is, ahol bizonyos fokig sze­rencséjük volt a mieinknek — mármint a magyaroknak, hogy győzni tudtak.) Ha viszont nincs kedvük, a leggyengébb együttes­től is kikapnak. — Mit szól volt csapatához? — Nagyon örülte­m, hogy meg­nyerték a bajnokságot. Gratulál­tam is nekik. Albertnek külön is, az aranylabdához, s a fiúhoz egyaránt. Aztán újabb barát közeledett, Lázár Ferenc, a régi labdarúgó­játékvezető. A baráti ölelés után mosolyogva mondta a volt bíró: — Én terjesztem, hogy haza­jöttél ... Az egykori kitűnő játékos bú­csúzott. Holnap már kezdődik a tájékozódás. V. s. Az 1967. évi vízilabda pontverseny győztese, az FTC A Magyar Úszó Szövetségben elkészült az 1967. évi vízilabda pontverseny végeredménye, amelynek győztese — immár hatodszor — a zöld-fehérek­ szakosztálya lett (egy-egy alka­lommal nyert az újpesti Dózsa, 111. BVSC). Az egyesületek­­számát tekint­ve azt látjuk, hogy négy szak­osztállyal csökkent a pontgyűj­tők száma az előző évhez vi­szonyítva (Egri Forgácsoló, Győ­ri V­ ETO, Jászberényi Lehel és Szegedi VSE), sajnálatos, hogy mindegyik régi vidéki bázis. (Okának megállapítása az újjá­szervezett elnökség egyik fel­adata lehet.) A játékosok számát elemezve ez alábbi képet kapjuk. Össze­sen 1240 (1330) játékos szere­pelt a különböző bajnoki és díj­­mérkőzéseken az OB I-ben 117 (124), az OB II-ben 136 (111), a Budapest-bajnokságban 153 (142), a megyei bajnokságban 53 (1). (77). Az ifjúsági bajnok­ságokban 259 (308), a serdülő bajnokságokban 460 (461), fiatal jutott játéklehetőséghez (Záró­jelben az 1966. évi számadatok). Ha egyesületenként vizsgáljuk a foglalkoztatott játékosok szá­mát, megállapíthatjuk, hogy a sor­t a BVSC vezeti 96 játékossal, él­et az FTC (71) és az Újpesti Dózsa 68) követi. Feltűnő, hogy a Cs. Autó mindössze az OB I- ben szerepeltetett 11 játékost (utánpótlás?!) A pontverseny végeredményé­nek felsorolásánál zárójelben feltüntetjük az­ 1966. évi helye­zést és a foglalkoztatott játéko­sok számát. Az 1967. évi vízilabda pont­verseny végeredménye: 1. FTC 9145 (2—71), 2. Bp. Honvéd 8610 (3 — 64), 3. Újpesti Dózsa 8790 (4 — 63), 4. Bp. Spartacus 6195 (9—38), 5. bvsc­etoo (1—96), 6. osc 5735 (5—42), 7. Szolnoki Dózsa 5850 (7—47), 8. Egri Dózsa 5290 (111 — 41), 9. Cs. Autó 4800 (8 — 11), 10. Budai Spartacus 4340 (6—42), 11. Vasas 4160 (13 — 53), 12. Tipográ­fia 3950 (12 — 34), 13. Bp. Építők é­s KSI 2660 (9 — 42, 111, 17 — 62), 15. V. Izzó 2600 (16 — 28), 16. MTK 24­35 (15 — 28), 17. Bp. V. Meteor 2240 (14—33), 18. Hód­mezővásárhelyi MF­DOSZ 2030 (18 — 26), 19. Tatabányai Bányász 2000 (21 — 23), 20. SZEAC 1900 (24—14), 21. VTSK 1725 (19—24), 22. MAFC 1450 (19 — 36), 23. C­SMSK 1290 (23 — 34), 24. V. Turbó 1260 (29-25), 25. Miskol­ci VTSC 1125 (36-17) 26. N­M 1115 (27 — 26), 27. Siketek 1085 (30 —30), 58. Ceglédit VSE 1075 (35 — 19), 29. Pécsi Ércbányász 1030 (34 — 24), 30. Elektromos fa MAVAUT 800 (20—16, 111. 28 — 12), 33. Szentesi KMTE 860 (22 — 22), 33. Bp. Postás 855 (25—25), 34. Képzőművész 675 (31 — 16), 35. V. Láng 550 (33—11), 30. Bp. Ed. 500 (41—27), 37. Agrár­­egyetem 450 (37—13). Műkorcsolyázásban a hét végén már a bajnokságért megfelelően , az idén is a mű­korcsolyázók között dől el. A hét végén a Kisstadionban az el­ső- és másodosztályú verseny­zők küzdenek a bajnoki érme­kért. A Magyar Jégsport Szövet­ségben már elkészítették a há­romnapos versenysorozat pon­tos műsorát Eszerint pénteken a másodosztályú, szombaton pe­dig az 1. osztályú versenyzők mutatják be a kötelező gyakor­latokat. Vasárnap a szabadon választott gyakorlatokkal már eldől a bajnoki érmek sorsa. A sportegyesületek nevezé­seinek összesítéséből kitűnik, hogy az érdeklődéssel várt első osztályú bajnokságban kilenc a női és négy a férfi induló, egy páros, a jégtáncban pedig öt kettős méri össze tudását. A rajtlista. Nők: Almássy Zsu­zsi, Juricsek Gabriella, Sarkadi Éva, Varga Katalin (valamennyi FTC), Wagner Zsófia, Komolya Zsuzsa, Siebold Zsuzsa (mindhá­rom Bp. Spartacus), Benussz Ati­­da (Népstadion), Jakabfi Ibolya (Bp. Petőfi). Férfiak: Ébert Jenő, Ku­ltl Gá­bor (mindkettő Bp. Spartacus), Vajda László (Bp. Petőfi), Hor­váth Zoltán (FTC). Páros: Jakabfi, Kondi (Bp. Pe­tőfi). Jégtánc: a Mate, Csanádi­, a Sepsi, Riedl-, a Debreczi testvé­rek, a Sebes, Porszász-pár (va­lamennyi Bp. Spartacus) és a Berecz, Sugár-pár (FTC). Az új év első országos baj­noksága — a hagyományoknak FELVESZÜNK budapesti munkahelyre esztergályos, kazánlakatos, vasszerkezeti lakatos, géplakatos, általános lakatos, csőszerelő, kovács, villanyhegesztő szakmunkásokat, segédmunkásokat. Változó munkahelyre általános lakatos, hegesztő, csőszerelő, vasszerkezeti lakatos, géplakatos szakmunkásokat, betanított munkásokat, segédmunkásokat, valamint 40 órás munkahéttel kemencekőműves, kőműves és kőművesek mellé női és férfi segédmunkásokat VASKOHÁSZATI KEMENCEÉPÍTŐ Ú Bpest, XIII., Révész utca 9. AZ OLIMPIÁK KULISSZÁI MÖGÜL Az időmérők nem (4.) A svédek Londonban alaposan meg­tanulták a leckét. Négy évvel később, a stockholmi olimpia a méretek, az előké­szítés, a rendezés, a színvonal és a részt­vevők száma tekintetében egyaránt felül­múlta londoni elődjét. Újabb tengerentúli országok jelentkeztek, olimpiai megnyitón először tűnt fel Japán napkorongos lobo­gója. A szép, középkori lovagvár stílusában épített stadion lelátóin a derék svéd nézők nem sokat tudtak róla, hogy a kulisszák mögött milyen diplomáciai csatározások előzték meg ezt a felvonulást. Hiszen pél­dául bécsi mesterkedések folytán erélyes fellépésre volt szükség, hogy a magyar csa­pat önállóan, saját zászlaja alatt vonulhas­son fel, s ne jusson a csehek, vagy finnek sorsára, akiket csal­ egy tábla mögé so­roltak. A „mosolygó" finn három diadala A stockholmi olimpia legkiemelkedőbb és legeredményesebb szereplőjeként Hannes Kolehmainen vonult be a sporttörténe­­lembe. A 22 éves kőműves három baj­noksággal alapozta meg a finn hosszútáv­­futók több mint negyedszázados egyedural­mát. A babért pedig Stockholmban nem ad­ták könnyen. Kolehmainen óriási penzumot teljesített. Kilenc nap alatt hatszor állt rajthoz, mindig kora délután, s rendszerint 30—35 fokos hőségben. A 10 000-es előfutam­mal kezdte (mert akkor ezen a távon még ilyet is rendeztek), másnap, a döntőben 31:20.8-as olimpiai csúccsal szórta szét a mezőnyt, könnyedén, mindig mosolyogva. Kifújásról szó sem lehetett, egy nappal később már az 5000-es előfutam következett. A negyedik napon, az 5000-es döntő előtt már mindenki tudta, hogy a „mosolygó” finnek csak egy ellenfele lehet, a fran­ciák nagy bajuszos büszkesége, Jean Bouin. A 24 esztendős marseille-i 15.05-ös világrekorddal nyerte az előfutamot, tíz­ezren azonban nem indult. A döntő a két, merőben ellentétes típusú futó, a szőke, sovány, szinte jelentéktelen külsejű, sza­pora léptű finn és a testes, széles mellű, erős, sötéthajú dél-francia sokáig emléke­zetes párviadala lett. A táv nagy részében Bouin vezetett. Óriási iramot diktált, Ko­lehmainen hiába próbált előzni és lassítani. A többiek, messze leszakadva, külön ver­senyt futottak. Csengetéskor is Bouin volt az élen, az utolsó kanyar előtt és a célegye­nes elején visszaverte ellenfele támadását. Még negyven méter volt a célig. Koleh­mainen még egyszer mozgósította erőtarta­­lékait, szinte centinként morzsolta le hát­rányát és a célt egy lépéssel ő érte el előbb! A nézőtérről csak azt lehetett látni, hogy az időmérők tanakodnak. Nem akar­tak hinni a szemüknek: 14:36.8-ot mutattak az órák. Hamarosan megnyugodtak, minden rendben a mérés körül, rá lehetett hirdetni az akkor fantasztikusnak tűnő világcsú­csot! Egynapos pihenő után Koléhmannek a 2000-es csapatverseny előfutamában 8:36.8- as újabb világrekordot állított fel (de csa­pata így sem került a döntőbe). Hetvenkét óra múlva, nehéz terepen nyerte a 8 km-es mezei futást. Először ekkor mutatkozott rajta fáradtság, de a híres mosoly most sem tűnt el az arcáról... Bonyodalom egy elődöntő körül A hatalmas lelátóval szegélyezett uszodá­ban a versenyek előtt mindenki az ameri­kaiak üstökösszerűen feltűnt, hawaii gyors­úszójáról beszélt. Duke Papa Kahanamokut, ezt a nagyszerű alakú, izmos, széles vállú kanakát árgusszemekkel figyelték az edzé­seken. A „fekete herceg”, ahogy tréfásan nevezték (nálunk sokáig komolyan annak is tartották), nem sokat mutatott, úgy lát­szott, hogy a táv végét nem bírja. Az euró­pai esélyesek megnyugodtak és növekedtek a mi reményeink is, legalább is a váltóra. De­­ csak a 100-as előfutamig. Kahana­­moku a rajtnál bennragadt, 2 méter hát­ránnyal indult. De azután motorként fúrta előre magát, féltáv­ol faképnél hagyta a többieket. Az idő: 1:02.6, világcsúcs. Most már nem volt kétség a sötétbőrű úszó ké­pességei felől, könnyedén nyert a közép­futamban is. Három amerikai került az elődöntőbe, de­­ egyik sem jelent meg. Nélkülük úszták le a két futamot. Mi történt Kahanamokuék­­kal? Hamarosan kiderült, hogy téves tájé­koztatás miatt maradtak távol. A verseny­­bíróság összeült, s hosszas tárgyalás után határozott, így: az amerikaiak másnap kü­lön leúszhatj­ák az elődöntőt és megfelelő idő elérése esetén bekerülhetnek a két nap­pal elhalasztott döntőbe. Nos, ebben a kü­lön „házi versenyben” Kahanamoku lefa­ragott még két tizedet friss világrekordjá­ból. A döntőben újra bennragadt, de a vé­gén kissé kényelmeskedve is biztosan győ­zött. Ezen az olimpián jelentek meg először az úszónők. Általános kívánságra írták ki szá­mukra a 100 m-es gyorsúszást és a torony­ugrást. Később az angolok kérésére még női gyorsváltóval is bővítették a műsort. Az első gyorsúszóbajnoknő, az ausztrál Fanny Durack igazolta félelmetes hírnevét. Azt mondták róla, olyan erőteljes lábtempóval úszik, mint egy férfi. Tizedre azonos idő­vel, 1:22.2-vel győzött, mint Hajós Alfréd az első athéni olimpián, de az előfutamban 1:20-on belül is úszott. Ausztrál lett a máso­dik is, de váltót nem indítottak, így azután a váltóban könnyen nyertek az angolok. Jól tudták, miért kérik pótlólag ezt a szá­mot! Szükség volt a hazai zászlóra A megnövekedett mérete lehet, a rendezés nehézségeivel sikeresen megbirkóztak a vendéglátók, csak­­ a tiszta svéd verseny­bíróságok elfogultságát nem tudták leküz­deni. A bírák bizony egyáltalán nem vol­tak szemérmesek, ha hazai versenyzőről volt szó. Erről éppen a mi birkózóink sze­rezték a legkeserűbb tapasztalatokat. Nem­egyszer változtattak a rendezők a londoni versenyek szabályain, lebonyolítási módján is, így például a vívásban a londoni kiesési rendszer helyett, a valósabb, de fárasz­tóbb körívö­rkőzéseket vezették be. A kard magyar mestereinek átütő sikerét azonban ez a rendszer sem akadályozta meg. Nyolc vívónk két, egyforma erős csapatot alkotva, felváltva aratta győzelmeit. A nyolcas egyéni döntő pedig szinte magyar házi ver­senyt hozott. Az egyetlen külföldi, az olasz Nadi­­ ötödik lett. A hármas győzelem eredményhirdetésekor szükség is volt , előrelátásból hazulról hozott, szép magyar zászlóra. Bár majdnem baj történt vele, Bodor Ödönre, kitűnő középtávfutónkra bízták, de ő az induláskor otthon felejtette. Csak a pályaudvaron vette észre, onnan rohant haza érte. (Rossz ómen — mondo­gatták ak­kor. Az atléták, úgy látszik, ko­molyra vették, mert a gerelyhajító Kóczán Mór kivételével mind gyengén szerepeltek). Senki se vonhatja kétségbe, a svéd szer­vező bizottság igyekezett korszerűsíteni az olimpiai műsort. Csak­­ némileg saját száj­íze, érdeke szerint, így azután az atlétikai műsorra iktatta a jóformán csak­ északon űzött kétkezes dobásokat, de mereven el­zárkózott a neki kedvezőtlen szabadfogású birkózás, vagy ökölvívás megrendezésétől törölte a kerékpáros pályaszámokat. Kiírta viszont a lovasversenyeket, bővítette a lö­vészműsort, megtartotta a vitorlázást, tehát a svédek erős számait, hogy az összpont­­versenyben megelőzhessék az amerikaiakat. Végül is sikerrel! Az öttusa premierje ilyen „svéd” számnak könyvelte el a sportk­özvélemény az először kiírt modern öttusát is. Pedig a gondolat atyja Pisire de Coubertin, a NOB elnöke volt. Az ő egyenes kívánságára vették fel az öttusát, a művészeti versenyekkel együtt, még 1910- ben a műsorra. A svédek csak a részlete­ket, a szabályokat dolgozták ki. Egy ideig vitáztak is azon, hogy a pisztolylövés, az úszás, a tereplovaglás és a mezei futás mel­lett a vívás, a birkózás, vagy éppen az ökölvívás legyen-e az ötödik szám. Végül a párbajtőrvívás mellett döntöttek­­ há­rom találatra. A lovaglásban az volt­ az alapgondolat, hogy idegen lovakon vágja­nak az ismeretlen terepnek a résztvevők. Újabb viták után mégis kompromisszum született. A versenyzők választására bízták, hogy saját, vagy pedig a rendezőség által kisorsolt lovakon teljesítik-e a távot. Tíz országból 32 öttusázó indult, egyetlen amerikai kivételével mind európai. S va­lamennyien katonatisztek. A jól felkészült svédek nagy fölényben voltak, s Gustef Lill­ehöck hadnaggyal az élen ők végeztek az első négy helyen. És mégis, majdnem veszélybe került a holtbiztosra vett hazai győzelem. Az egyetlen amerikai, egy 27 éves százados, éppen az erősségének tar­tott pisztolylövésben mondott csődött. Ide­gessége, vagy a lőszer volt az oka, Colt­­jával három lövést is elhibázott. Pedig a többi számban olyan kitűnően szerepelt, hogy ha pisztollyal csak­ hatodik, akkor — övé lett volna az aranyérem! George S. Pattonnak — így hívták az amerikait — meg kellett elégednie az ötödik hellyel. Másképp szerzett, azután magának hírnevet, a második világháború egyik legeredménye­sebb páncélos tábornoka lett! * A stadionban négyezer személyes záróben­­ketten, fényes tűzijátékkal búcsúztatták a résztvevőket. Akkor már a következő, az 1916-os olimpiát emlegették a sportolók­. Nem sejtették, hogy két év múlva egészen más küzdőterekre kell kiérnnik, ahonnan Jean Bouin és még sok más olimpiás társa soha többé nem tért vissza ... Subert Zoltán SPORTOLÓINK külföldön Jocha férj posistter uszeif A groningeni nemhivatalos if­júsági sakk Európa-b bajnokság­­nak számító nemzetközi verse­nyen továbbra is jól szerepel a magyar Jocha András. Az 5. for­dulóban a holland Ligterink, a 6. fordulóban pedig a spanyol Hostalet ellen szerzett fél-fél pon­tot. A 7. fordulóban Jocha dön­tetlenül mérkőzött a lengyel Lewhvel, s továbbra is a csoport élén áll. 1. Jocha 5 pont, 2 — 6. Ti­­mren (holland), Karpov (szov­jet), Ligierink (holland), Lewh (lengyel) és Hes­tálet (spanyol) 4.5—4.5. (MTI) • WIRKOLA (NORVÉG) VEZET A NÉGYSÁNCVERSENYEN Az NSZK-ben Oberstdorfbam Szilveszter napján kezdődött meg a hagyományos síugró négysáncverseny küzdel­emsoro­­zata. A rajtnál 15 ország 88 ver­senyzője jelent meg, köztük há­rom magyar ifi. Az első fordulót az NDK-beli Neuendorf nyerte meg két norvég ugró előtt. A második fordulót Garmisoh-Par­­tenkirchenben rendezték meg január 1-én, s itt már a világ­bajnok Wirkola diadalmasko­dott, ezzel az összetettben is át­vette a vezetést. A versenyen megjavította Neuendorf 1963 óta fennálló sáncrekordját 92,5 mé­terrel. A magyarok gyengén kezdtek. Az első for­du­lóban a mezőny végén végeztek, a má­sodik fordulóban csak Gellér M. teljesítményéről érkezett jelentés, ő javított előző helyezésén. 1. forduló: 1. Neuendorf (NDK-beli) 223 pont (76.5, 77.5­­), 2. Grint (norvég) 222.2 (77, 76.5), 3. Strtcola (norvég) 221.9 (75, 78), ...77. Gellér Mihály 148.2 (79, 69.5), ...61. Tóth István 141.8 (63, 64)___ 85. Gellér László 113.8 (69, 68). II. forduló: 1. Wirkola 236.2 (89, 92.5), 2. Neuendorf 225.2 (87, 89.5), 3. Bachn­er (osztrák) 217.9 (87.5. 89), ... 54. Gellér Mi­hály 183 (79.5, 81). összetettben: 1. Wirkola 458.1, 2. Neuendorf 448.2, 3. Grini 432. KUN SZILÁRD negyedik olimpiája előtt A zuglói modern lakás szekré­nyének üvegje mögött nyitott tokjukban az érmek garmadája szórja arany, ezüst és bronz fé­nyét A fő helyen román nem­zeti színű szalagon a legsúlyo­sabb pompázik. Rajta vésés ta­núsítja, hogy gazdája 1965-ben a bukaresti céllövő Európa-baj­­nokságon a gyorstüzelő pisz­­tolyszámban elnyerte a bajnoki címet. A hazai számtalan csapat­­bajnoki érem mellett hét darab viszont arról tanúskodik, hogy Kun Szilárd, az Újpesti Dózsa Mellettük számtalan hazai, nemzetközi versenyen elért győ­zelem és helyezés trófeája. Kun Szilárd ritka esemény előtt áll. Helsinki, Melbourne, Tokió után szeretne ott lenni a világ legjobb gyorstüzelő pisztolyosai között Mexikóban is. Az esélyekről szóló témát ke­rüli. Arról beszél, hogy az „ide­gek sportjában” nem lehet jó­solni Inkább az íróasztalán szétszedett pisztolyokra mutat, rajtuk a svájci világmárka, Hammerli Imtercalllossal. — Három hónapja kísérlete­zünk Kisgyörgy Lajos válogatott edzővel — veszi kezébe az egyik csavarokra szedett fegyvert —, hogy a román lövészeknél látott átalakítással nagyobb eredmény elérésére alkalmassá tegyem pisztolyaimat. Laikus számára bonyolult magyarázat következik arról, hogy nem kell csőszájfék, amelyre kicsapódik az ólom. He­lyette lyukakat fúrnak felülről a csőbe és a cső végére sárgaréz­ből esztergált súlynehezék ke­rül. — Nehéz átállnom az alakítás utáni követelményekre — mond­lövésre a magyar bajnokságbén is a legjobbnak bizonyult. A világ jóformán valamennyi ismert lő­terén megfordult kiváló céllövő tizennyolc éves pálya­futása során három olimpián vett rész­t és most készül, hogy eredményeivel negyedszer is jo­got szerezzen a kiküldetésre. Látogatásunk alkalmával egy­más után veszi kezébe egy ered­ményekben gazdag sport­múlt jelentős állomásait dicsérő ér­meket, okleveleket. Olimpiai ezüstérem. Olimpiai 6. helyezés. VB 8. helyezés. Olimpiai 5. helyezés. EB aranyérem. VB 9. helyezés, jó célzásra emelve az egyik pisztoly „roncsot”. — Azelőtt minden lövés után felugrott a cső, most vízszintes helyzetben marad. Tizennyolc évi beideg­zést kell elfelejtenem és he­lyette besulykolnom az újat. Re­mélem, sikerülni fog. Céltudatos, határozott ember, szereti a zenét, a szépet és a nyugalmat. Valamikor zenekar­ban gitározott és a sarokból most is gyakran előveszi spanyol hangszerét, hogy az ötvenes évek elejéről ismert dalokat eljátssza rajta. Kicsi vetítőjében leningrádi nevezetességekről ké­szült diapozitívek találhatók. Szabad idejében színésznő fele­ségével lejár a lörinczi tóra hor­gászni. Arra a kérdésre, hogy milyen rekordot ért el, nevetve válaszol: — Hatodik éve vagyok magyar csúcstartó 594 körrel, és büszke vagyok arra, hogy karácsony másnapján két ponty és egy sügér akadt a horgomra. A házi rekorder különben a feleségem, mert 1967-ben egy három kiló hatvan dekás potykával alaposan lefőzött. Toldy Ferenc 1952, Helsinki: 1956, Melbourne: 1962, Kairó: 1964, Tokió: 1965, Bukarest: 1966, Wiesbaden: Holéczy jó formában nyerte az Újpesti Dózsa évadnyitó sífutóversenyét Az eredeti időpontban vasár­nap nem tudta megrendezni­­az Újpesti Dózsa évadnyitó sífutó­­versenyét. Később azonban már nem vol­t akadálya a verseny le­bonyolításának. Kedden és szer­dán már jó havon mérhették ösz­­sze tudásukat a legjobb férfi fel­nőtt és ifjúsági versenyzők Ké­kestetőn. A felnőttek válogató küzdelmét mindkét napon Holé­­czy Tibor (Újpesti Dózsa) nyerte, jó formában, nagy küzdelem­ben. Férfiak. Kedd. Felnőtt, 14 km: 1. Holéczy (Újp­esti Dózsa) 48:03, 2. Holló (Vasas) 48:28, 3. Vadas (Újpesti Dózsa) 49 08, 4. Eger­vári (Újpesti Dózsa) 49:30 , 5. Katona (Vasas) 49:51. Ifjúsági, 10 km: 1. Kovács (Újpesti Dózsa) 39:35, 2. Horváth (Újpesti Dózsa) 42:31, 3. Ozse (Bp. Előre) 43:19. Szerda. Felnőtt, 15 km: 1. Holé­czy (Újpesti Dózsa) 50:29, 2. Páz­mány (Újpesti Dózsa) 51:41, 3. Holló (Vasas) 51:59, 4. Vadas (Újpesti Dózsa) 52:01, 5. Egervári (Újpesti Dózsa) 52:12. Ifjúsági, 12 km: 1. Kovács (­Újpesti Dózsa) 41:56, 2. Ozse (Bp. Előre) 44:24, 3. Horváth (Újpesti Dózsa) 45:53. Serdülő, 3.5 km- 1. Ferbár (Új­pesti Dózsa) 13:10, 2. Erdei (Bp. Honvéd) 14:28, 3. Erncker (Bp. Honvéd) 16:01. Serdülő lányok, 3,5 km: 1. Tag­scherer (Újpesti Dózsa) 16:46, 2. Lukács (Újpesti Dózsa) 17:40. Csütörtök, 1968. január 4. ■!)

Next