Népsport, 1968. március (24. évfolyam, 42-63. szám)

1968-03-29 / 62. szám

NAPIRENDEN A „Titkos” tanácsok: JUUyp's másfél hete az öszsze­­g vuvus állít­ási go­ndj­ait emle­gető kapitánytól hallottam utód­jára ... „Hol­­van ma a magyar pá­lyán egy olyan szélső, mint Tit­kos volt?! — zsörtölődött Sós Károly, majd néhány fiatalabb villapartnere kedvéért még hoz­zá tette: „ Mind­két lábbal egy­­formán veszélyesen lőtt, gyors és technikás volt, robbanékony! Nagyon­ elkelne ma egy ilyen szélső a válogatottban­! ...” Titkos Pál neve különben nem­rég szerepelt lapunk hasábjain. Januárban töltötte be hatvana­dik életévét. Nem vállalt új meg­­bí­zatást. N­y­u­galomba vonál 11. Valóban nyugdíjban­ van, hiszen mikor lakását csengettem, a vo­nal túlcső végéről így válaszolt: — Bocsánat, egy pillyam­at, csak leteszem az á­sót! .. . A legendás balszéliső tehát ke­lenföldi ki® kertjét gondozza, de ha élete nagy szerelméről a fut­­ballról van szó, örömmel beruc­­can a városba, mert a fociról mindig, mindenkii­vel örömmel beszél. A mi témánk különben is adva van. Az utóbbi időszakban szinte le sem kerül a napirend­ről a szél­sőkérdés ... - Szárnyakkal szélsők helyett — vágott egyből a közepébe és folytatta, mint aki már régen készült erre a beszélgetésre.­­ A Schlosser, Borbás ba­lszárny a Fradiban, ké­sőbb a Takács, Tánczos kettős a jobb oldalon, vagy nálunk az MTK-ban a Molnár, Braun „duó” a maga idejében valósággal on­totta a gólokat. Bennünket ket­tőnket a Cseh, Titkos balszár­nyat is dicsértek annak idején. De még az ötvenes években is ott volt a Kocsis, Budai és a Pus­kás, Czibor szárny mellett illet­ve mögött a Hidegkúti, Sándor, vagy a Szusza, Egresi kettős és így tovább. Azaz egyes maguk­ra hagyott emberek helyett jól összeszokott, egymás gondolatát is ismerő párok küzdöttek a szé­leken , s egyesült erővel köny­­nyebb volt a védelem áttörése. — Manapság, a 4 — 2 — 4 já­tékrendszer mellett is lenne le­­hetőség ilyesmire? A játékrendszer télén. A védelmeket mindenütt megerősítették. A szorosabb em­berfogás mellett sep­reget­ők és biztosítók vigyáznak a kapura. A támadók rendszerint ember­­hátrányban­­vannak. A szélsőket sokszor hátraküldik, külön fel­adatokat kapnak. Mindezek elle­nére állítom, hogy kellő gyorsa­sággal rendelkező játékosok a megváltozott játékban is képesek lennének a széleken vezetett eredményes támadásokra. Csak­hogy ezen elsősorban a játéko­sok felfogásán kellene változtat­nia. Mianapság egy-egy gyors, vá­ratlan áttörésekre vállalkozó labdarúgót kényelmes társai egy­szerűen ,,futóbo­ndnak"" tarta­nak. A társak kényelmesek, hi­szen a gyors szélső­ támadása csak akkor lehet eredményes, ha közben a belsők hasonló iram­ban futnak előre. Az igénybevé­tel valóban nagyobb, a kockázat­tal együtt, hiszen biztonságosabb a mezőnyben cselezgetni­, lassú átadásokkal a k­apu közelébe ke­rülni. De hogyan lesz gól az ilyen akciókból? — Hogyan lett vérbeli szél­ső, milyen különleges edzése­ket végzett? A Unwro it grundokon fedeztek H aSSUTl fel Gál Béla. ^ L ke­r. SC egyik öreg intézője lá­tott el jó tanácsokkal. Mindig azt mondogatta: Palikám, ha hallgatsz rám nemcsak nálunk, h hanem a válogatottban is játsz­hatsz! Egyszer két nyaklevessel próbált jobb belátásra bírni a szélsőj­­át­éket illetve. Később már hallgattam rá, mindkét jóslata beteljesedett. Tizenötéves korom­ban már az első csapatban ját­szottam, tudásom tudatos fejlesz­tésére azonban csak később, az MTK-ban törekedtem. Pro­fi lab­darúgó voltam, de változatlanul darabbérért dolgoztam a Röck­­gépgyárban. Viszonylag kevesebb időm volt, mint a többieknek. Ezért nyáron, amíg másoik nya­raltak, a szabadságot élvezték én az MTK-pályára költöztem. Az atlétákkal együtt treníroztam Gyer­es­­a Gerő fivérek, az ak­kori idők legjobb vágtázói voltak társaim. Bírtam az iramot. Min­den különösebb technika nélkül, 160-at ugrottam magasba. 625-öt távolba. 11 mp. körül futottam a 100 métert, de a labdával is majdnem olyan gyors voltam. Mert hát a labda, a foci mégis csak az igazit .. . Nos, ennyit elől­járóban. Tehát a ..Titkos*’ tanácsok: szárny játék, ,,a futóbolord” elnevezés felszá­molása és atlétikus edzés. A kind tanulság már ebből is éppen elég ... Vad Dezső ® Szármisjátéts ® . ..futéktprondek “ védelmében ® Atlétikus edzés Biztató jelek és részben gondok a főváros sportéletében Nemrégiben összesítő kimu­tatást készített az MTA Buda­pesti Tanácsa a főváros sport­mozgalmának helyzetéről. Eb­ben az 1966., illetve az 1967. év adatainak összevetésével próbál­ta statisztikailag is felmérni, hogy hol vannak problémák s egyben újabb feladatok, örven­detes módon, kevés kivétellel, emelkedő tendencia tapasz­talható, s a fejlődést jól tük­rözik a statisztikai mutatók is. Annak ellenére 308 ezerre nőtt — a korábbi 283 ezerről — a sportegyesületi taglétszám, hogy az átszervezés vagy beolvadás miatt megszűnt sportkörökkel 826-ról 822-re csökkent az egye­sületek száma. E növekedés a jó szervező munkáról tanúskodik, mert a megszűnt sportkörök tagjainak egy része más egye­sületben folytatja korábbi sport­­tevékenységét. Hasonló a helyzet a szakosztá­lyokban is. Az 1966-ban működő 3316 szakosztályból a múlt év végén már csak 3250 maradt, vagyis hatvanhattal kevesebb. Ugyanakkor a szakosztályi lét­szám 123 ezerről 137 ezerre emelkedett. Itt azonban már nem puszta folytatásról van szó, mert a megszüntetett 15 ke­rületi sportiskolában 9 sportág­ban 50 szakosztály tagsága, il­letve az egyesületi fúzió követ­keztében megszűnt szakosztályok tagsága nem minden sportágban folytatta másutt a sportolást, így például természetjáró-, öt­tusa-, háromtusa-szakosztályok nem szűntek meg, mégis ezek­ben volt különösen nagy létszá­mú emelkedés Budapesten. A szakosztályok és tagságuk ösz­szefüggésében, atlétikában és tornában van a legtöbb nehéz­ség és baj, ugyanis mindkettő­ben jelentős a csökkenés. A sportiskolai átszervezés követ­keztében e két sportág több mint kétezer versenyzőt elvesz­tett, mert a korlátozott befoga­dóképességű egyesületi sport­iskolák csak a legtehetségesebb fiatalokat vették át. Figyelmez­tetést jelent az is, hogy a fővá­ros összes igazolt versenyzőjé­nek a száma is 77 ezerről 71 ezerre csökkent. Mindebből mégsem lehet negatív következ­tetéseket levonni, mert számos sportegyesület fog­lalkozik olyan sportolókkal, akik még nem érték el a versenyzési szintet, s a szakosztályokban foglalkoz­tatott iskolai tanulók száma is jelentős emelkedést mu­tat. Az egyesületi és szakosztályi tagok számának említett emelke­dése azt a gondolatot is ébreszti, hogy megfelelő szakemberekkel és a szükséges létesítményekkel hogyan állnak Budapesten. Nos, az utóbbiban emelkedés volt: 1602-ről 1633-ra nőtt a léte­sítmények száma. Noha a társadalmi pályaépítési akció a fővárosban tavaly nem hozott kielégítő eredményeket, éppen a tenisz-, kézilabda- és kosárlabdapályák száma emel­kedett, amelyek társadalmi mun­kával is létesíthetők. Az állandó létszámnövekedés miatt azonban nem lehet megelégedni részered­ményekkel: fokozni kell majd a társadalmi összefogást. Az új lakótelepek létesít­ménynormáinak a kidolgo­zásával, sportjátszóterek építésével például sokat se­gíthetnének a fővárosi és a kerületi tanács vb-k. Az edzők számának alakulásá­ban lényeges eltérések csak há­rom sportágban mutatkoztak. A tornában 163-ról 128-ra, atlétiká­ban 206-ról 181-re csökkent, úszásban pedig 51-ről 66-ra emelkedett az edzők száma. A játékvezetők létszámának meg­állapítása, közelebbről minősítés szerinti taglalása, különböző nyilvántartási pontatlanságok miatt még nem sikerült, de tény, hogy bizonyos visszaesés tapasz­talható, amelynek megszünteté­sére már lépéseket tettek. Külön érdemes megemlíteni, hogy a sportoló nők száma 36 ezerről 39 ezer fölé emel­kedett, ami arra utal, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt évek sok erőfeszítése a szakosztályok női utánpótlásának biztosítása érde­kében. Kijelölték az osztrákok ellen szereplő tornászkeretet Szerdán lezajlott az első női ellenőrző tornaverseny is Szerdán került sor tornász­nőink idei első ellenőrző verse­nyére. Ez a viadal is, a férfiak versenyéhez hasonlóan, kemény feltételek mellett zajlott: egy napon kellett a versenyzőknek bemutatniuk mind a négy szeren az előírt és a szabadon válasz­tott gyakorlatokat. A válogatott keret mind a tizenegy tagja rajthoz állt, közülük azonban Ducza, Makray és Endrődi egy­­egy gyakorlatát nem lehetett versenyszerű bemutatásként ér­tékelni. Mindössze arról van persze szó, hogy új szabadon választott talajgyakorlatuk ug­rássorát a biztonság kedvéért még segítséggel mutatták be. Ezért nem kerültek rá az ered­ménylista elejére sem, amely így fest: 1. Tolnai M. 72.5, 2. Bé­kési, Bánfai 72.4, 4. Oroszi 72.05, 5. Hupka 71.25, 6. Müller 71.05. A verseny igen biztatóan ala­kuló formákról adott számot, mindenki megcsinálta a teljesen új szabadon választott gyakor­latát. Szépen tornázott Bánfai, Tolnai és a tizennégy éves Bé­kési. A versenyt megelőzően, hét­főn délután ülést tartott a Ma­gyar Torna Szövetség elnöksé­ge. A napirenden igen jelentős kérdések szerepeltek, s az ülés, a vita ennek megfelelően több órán át tartott. — Az elnökség először is meghallgatta a válogatott kere­tek alapozó munkájáról szóló beszámolót — mondta Szuh Csaba, a szövetség főtitkára —, majd részletes megvitatás után jóváhagyta a válogatott edzői­nek további munkatervét. Sor került a férfi válogatott keret létszámának csökkentésére is. A tizenöt kerettag: Mentsik, Ara­nyos, Pogonyi, Karácsony, Csá­­nyi (Bp. Honvéd), Tihanyi (FTC), Bordán, Kis-Tóth, Kovács Gy., Bánki (Újpesti Dózsa), Bérczi, Molnár (Bp. Spartacus), Cser, Herczeg (V. Meteor), B. Kiss (Postás). — Egyéb? — Határozatot hozott az el­nökség az ifjúsági válogatott ke­ret felállításáról. Ezt az teszi szükségessé, hogy mind több ifjúsági nemzetközi, illetve nem­zetek közötti találkozóra kerül sor, s az ezeken való sikeres szereplés feltétele a jó felkészü­lés. Az április kilencediki kivá­lasztó vereségek alapján kívá­nunk bő, mintegy 20 — 25 fős kereteket kijelölni, melyeknek tagjaival, az összevont edzések alkalmával, egyelőre társadalmi munkában Csányi Rajmund, Uj­­vári Sándor, Kertész Aliz, Balikó Györgyi, Márton Jenő edzők foglalkoznak majd.­­ A kérdések egy külön cso­portja tartozott egy további na­pirendi pontunkhoz. Az elnök­ség megvizsgálta, hogy hol tart a szövetség az MTI-nek a tor­nasportra hozott határozatának megvalósításában. E téma tár­gyalása során kijelölt egy bi­zottságot­ a versenyrendszer módosításának kidolgozására, il­letve az utánpótlás-nevelés át­fogó távlati tervének kidolgozá­sát az ifjúsági bizottság felada­tává tette. Ezenkívül foglalko­zott az elnökség a sportág pro­pagandájával, az igen fontos oktatófilmek problémájával, és végül kijelölte az április hato­­dikán az osztrákok ellen sze­replő válogatott keretet. — Ennek tagjai? — A férficsapat a Herczeg, Bérczi, Tihanyi, Kovács, Cser, Mentsik, Pogonyi, Kis-Tóth, a női csapat pedig a Müller, Hupka, Békési, Kutas, Bellák, Tolnai, Mák, Genersich, Gáli alkotta ke­retből kerül majd ki. Különösen a női csapatban igyekszünk szóhoz juttatni néhány fiatal versenyzőt, ezért „tartaléko­lunk’a legjobbjaink közül né­hány tornászt. Békeverseny a veteránoknak Gustav Adolf Schur kezdeménye­­zésér­e április 20-án Lipcsében megrendezik a veterán kerék­párosok békeversenyét. A vete­ránok a 2 kilométeres kört ti­zenötször teszik meg. Már több jeles, idősebb versenyző jelezte részvételét. SÓS KÁROLY: Több nyitott kérdésre választ kaptam Szófiában... Csü­törtökön délelőtt hazraérrki e­­zzel?t Bucnapessim­e­t a magyar lab­darúgó B-válogatott, amely a bol­gár újságok meg­állapítása sze­rint élvezetes, jó iramú, és a ha­zaiak számára rendkívül hasz­nos találkozót vívott az olaszok ellen készülő bolgár A-válogatot­tal. A csapattal utazó szövetségi­ kapitány, Sós Károly elmondotta, hogy ez­t az utat ,,felmerkeelés­nek­’ számta, a saját szemével akart meggyőződni­, kikre szá­míthat a második vonalból. Ta­pasztalatairól így nyilatkozott: — A mérkőzés előtt felkeresett engem a szállodában régi bará­tom, Bozskov, a bolgár szövetségi kapitány. Egy kicsit tartott a szá­mára ismeretlen nevekből álló magyar válogatottól. Már olyan értelemben, hogy a fiúk a pályán esetleg mindenáron bizonyítani akarnak és ennek következmé­nyeként néhány sérülés történ­het. Arra kért, hogy szóljak a fi­úknak, vigyázzanak egy kicsit. Természetesen eleget tettem a ké­résnek, azt mondtam, hogy játsz­­szunk egy lendületes mérkőzést,­­ mindenki igyekezzen tudásának legjavát nyújtani, de kerüljék a heves összecsapásokat és ha ne­tán történik is ilyesmi, ne akar­janak törleszteni. A látottak alap­ján azt kell mondanom, hogy jó­­néhányan félreértettek. Az I. fél­időben ugyanis határozottan tar­tózkodóan játszottak, és a hatal­mas lendülettel kezdő, igen jó erőt képviselő bolgár válogatott, lerohanta csapatunkat. Később, a második, majd különösen a har­madik gól után végre elkezdtek a mieink is játszani és a végén nem sok hiányzott ahhoz, hogy ki­egyenlítsenek ... Elmondotta a setöredségi kapi­tány, hogy tetszett neki Fatér védése, a gólokat kellő rutin­­hiány miatt kaptuk. Szucsányi volt a csapat legjobbja, s hozzá­tette: ..kár, hogy­­m­ár 27 éves...’* Kellemes meglepetést keltett a salgótarjáni Szalad és a szegedi Pusztai játéka. Kellő felkészítés­sel mindketten még többre is képesek. Kitűnően játszott Koz­ma is, akiinek a második gólja amolyan „profi­ gól” volt. A fia­tal székesfehérvári Ki sem kel­tett csal­ódást­, bár az ő teljesítmé­nyén erősen meglátszott, hogy először jár külföldön. S­ós Károly végeredmény­ben pozitívan értékelte a szófiai utat. Mint mondotta: megerősödött benne a több játékosról alkotott kedvező véleménye. Lét­szom Szécsvár — jó A mindek­kori úttörő­olimpia egyik verseny­számának győztesét jó­­előre meg lehet tippelni. Méghozzá közel száz­százalékos biztonsággal. Ez a szám az úttörő négytusa. Az egyéni győztes személye persze változhat és változik is, de a csapatbajnok — és ezt az eddigi tények bi­zonyítják — mindig du­naújvárosi ... A nagy riválisok Az eredmény a két szomszédvár, a Ságvári Endréről és a Vasvári Pálról elnevezett iskolák rivalizálásából születik... Sorra kerül a városi bajnokság. A dolgok rendje, hogy a két csa­pat közül csak az egyik juthat tovább. A jobbik. De, hogy melyik csapat a jobbik — azt mindig csak a gyerekek pilla­natnyi formája dönti el. Rendszerint csak mini­mális különbség dönt az egyik csapat, az egyik iskola javára. Az ügy azonban jelen­tősebb, mint első látás­ra tűnik. Mert a duna­újvárosi — városi — bajnok aztán szinte megerőltetés nélkül jut tovább, egészen az or­szágos döntőbe, ott pe­dig még szintén nem nagy megerőltetés árán megszerzi az egyéni és csapatbajnoki aranyat is! Mellesleg pedig éppen tavaly az úttörők nem­zetközi versenyét is nagy pontelőnnyel nyer­ték a dunaújvárosiak. Lényegében tehát ezek az előzmények vezetik be a mindenkori felké­szülést. Mi lesz idén ? A kérdés távolról sem költői. Az úttörő­ olimpia „selejtezői” ugyanis már elkezdődtek. Dunaújvá­rosban is lebonyolították már a városi tornabaj­­nokságot, pontosan ki­tűzték a kispályás lab­darúgás és kézilabda­mérkőzések időpontját... A négytusára csak jó öt hét múlva kerül sor. Méghozzá az eddiginél jóval ünnepélyesebb kül­sőségek között, össze­kapcsolva a felnőtt at­létikai CSB első forduló­jával. A hátralévő idő pedig már nem sok. Már csak azért sem, mert mind­két csapat kialakítását már közvetlenül a tava­lyi úttörő-olimpia befe­jezése után megkezdte a két edző, a két testne­velőtanár, Hornyik Ká­roly és Matéz Tivadar. A két szomszédvár képviselői a legjobb ba­rátságban élnek egymás­sal. Régi szokás szerint bármelyik csapat győz — közösen ünnepelik meg. Idén sem lehet so­kat előre sejteni a „há­zibajnokság” végső ki­meneteléről. Csak az biztos, hogy a Ságvári­­nak erős fiúcsapata van, a lányok idei korosztá­lya nem olyan ütőképes, mint a tavalyi. A Vasvárinál viszont éppen fordított a hely­zet. A lányok kiugró tel­jesítményére lehet szá­mítani. Mindkét csapat erőtel­jesen készült a bajnok­ságra. Heti három torna­termi edzést tartottak, amíg csak a tornater­mekben dolgozhattak, most, hogy itt a jó idő, duplájára emelték az edzések számát. Büszkeség A két edző azonban elsősorban nem a múlt eredményeire büszke. A legnagyobb gondjuk, hogy évről évre új csa­patot kovácsoljanak ösz­­sze, megfelelő sportolók­kal pótolják a „kiörege­dett” tizennégy évese­ket. Búcsúzóul feltettünk nekik egy kérdést: — Mire a legbüszkéb­bek éppen most? Válaszuk egyhangú volt: — Kunszenti Mártira. Mártiról csak a követ­kezőket kell tudni. Há­romszoros úttörő­ olim­piai bajnok, és ezekben a napokban megnyerte a dunaújvárosi matemati­ka és orosz versenyt... Naményi József Örökre eltávozott a Kozmosz úttörője Csütörtökön kaptuk a döbbenetes hírt: Jurij Alekszejevics Gagarin, a világ első űrhajósa, egy repülőgép kipróbálása közben, Vlagyimir Szer­jogin mérnökezredessel együtt, március 27-én meghalt, megrázó tragédia egy fiatal hős egyedülálló életútjának végét jel­zi. 1961. április 12-én a Vosz­­tok 1. űrhajó fedélzetén első­nek indult a Kozmosz meg­hódítására, s a Földet rekord­idő: 108 perc alatt kerülte meg. Lélegzetelállító teljesít­mény. Megnyílt az út a Vé­nusz, a Mars, a Hold, a Ju­piter — a világmindenség felé! Ezredessé léptették elő, a Szovjetunió Hőse aranycsil­lagát és a Lenin-rendet nyúj­tották át neki. A falusi asz­taloscsalád huszonhét éves fia az úr elsőszámú hősévé vált. Akkor nagyon boldogok és büszkék voltunk, a mi tábo­runkból került ki. Most na­gyon szomorúak vagyunk! N­éhány éve megszüle­tett a szárnyas ember, aki az űr titkait akarta felkutatni; most lezá­rult egy korszak: a Kozmosz úttörője nincs többé. Néhány éve még azt nyi­latkozta: „Gyönyörű a Föld felülről is ... Szeretném tud­ni, hogy mikor indulok új­ra ..Már nem nyilatko­zik özvegye: Valentyina Gagarina ápolónővér és két gyermekük, a kilencéves Je­­lena és a hétéves Galina gyászolja. I­lyenkor búcsúzni szoktak. Mi nem búcsúzhatunk! A sportban ez nem szo­kás. És Jurij Gagarin ered­ménye a sportban is egyedül­álló volt, s bár akkor hihe­tetlennek tűnő teljesítményét a méltó utódok időközben túlszárnyalták, elsősége az emberiség és a sport törté­netének megsemmisíthetetlen dokumentuma. Hét évvel ezelőtt három­­milliárd ember csodálta. Vi­lághírességek, tudósok, mű­vészek, sportemberek is fejet hajtottak előtte, s most csak az emlékezés maradt. Az emlékezés, de nem a búcsú! Amikor Budapesten járt, a dicsőség tetőpontján is csen­des, szerény férfinak ismer­tük meg. Amikor azt kérdez­ték tőle, mi a siker titka, azt válaszolta: a rendszeres fel­készülés. S Gagarin mindig ké­szült! Kora reggel kelt és kis kertes házának udvarán ötven-hatvan perces tornával kezdte a napot. Az Ogonyok riportjaiból tudjuk, hogy rendszeresen futott, úszott, tornázott, síelt, futbal­lozott és súlyt emelt. Erős, állóképes, gyors akart ma­radni , mint aki újból in­dulni akar. Példás szorgalma, kitartása és szakismerete a szovjet űrhajózásra is hatott: nem véletlenül volt az űrhajós csoport parancsnoka, a kikép­zést szolgáló kísérletek irá­nyítója. S­zinte jelképes, hogy alig húsz évvel ezelőtt kez­dett a szovjet tudo­mány a rakétakísérletek fej­lesztéséhez, s Gagarin ez év februárjában a moszkvai Zsukov Katonai Repülőaka­démián védte meg diplomá­ját. Az elindult úton megállni nem lehet. Gagarin a tér örök szerel­mese maradt! Az iparitanuló-intézetben, majd a technikumban még kosárlabdázott. Később azon­ban már modellezett és­­Szm­­­atov város repülőklubjában megszerette a sportrepülést, s ezt vadászrepülés, majd űrrepülés követte. — EMBER AZ ŰRBEN! — harsogták a hírorgánumok. — Ember egy rövid, mégis példátlan életút végén — ír­juk ma. Gagarin élete a döbbenetes repülőszerencsétlenség­ elle­nére is szimbólum, a magas­ba törő embert példázza, az EMBER-t, aki nem ismer le­hetetlent, s ha néha kudar­cok is érik, valójában le­győzhetetlen. És ez bú esti zás nélkül is végtelenül felemelő!­­ Kik vezetik? Kijelölték, az UEFA-tor­­nán résztvevő magyar if­júsági labdarúgó-válogatott találkozóinak bíráit. A Ma­gyarország—Franciaország mérkőzést a holland Boo­­gaerts, a Magyarország— NDK találkozót és a Ma­gyarország—Görögország összecsapást a szovjet Ali­­mov irányítja. Emsberger Gyula a Ju­goszlávia—Csehszlovákia és az Olaszország—Jugoszlá­via találkozók vezetőbírója lesz. Közölték, hogy Magyar­­ország VB-selejtező mérkő­zésein milyen nemzetiségű játékvezető hármasok mű­ködnek közre. Magyaror­szág—Csehszlovákia (ro­mán), Csehszlovákia—Ma­gyarország (lengyel), Ma­gyarország—Írország (ju­goszláv), Írország—Ma­gyarország (belga), Ma­gyarország—Dánia (NSZK- beli), Dánia—Magyarország (norvég). Magyar bírók irá­nyítják a Belgium—Finnor­szág, az Ausztria—Ciprus és a Bulgária—Lengyelor­szág találkozókat. Nagyszerűen sikerült a kézilabdaedzők első negyed­évi továbbképzése. A 124 NB-s csapat edzői közül 106 szakem­ber vett ezen részt és hallgatta meg Törös Károlynak, az edző­bizottság vezetőjének előadását, valamint kísérte nagy figyelem­mel Albrecht Miklósnak, a válo­gatott vezetőedzőjének, a válo­gatott férfi kézilabdázók közre­működésével tartott bemutató­ját. Egyöntetű megállapítás sze­rint átlagon felüli sikere volt a Játékcsarnokban tartott tanács­kozásnak. Péntek, 1968. március 29.­ ­ 3

Next