Népsport, 1968. március (24. évfolyam, 42-63. szám)
1968-03-29 / 62. szám
NAPIRENDEN A „Titkos” tanácsok: JUUyp's másfél hete az öszszeg vuvus állítási gondjait emlegető kapitánytól hallottam utódjára ... „Holvan ma a magyar pályán egy olyan szélső, mint Titkos volt?! — zsörtölődött Sós Károly, majd néhány fiatalabb villapartnere kedvéért még hozzá tette: „ Mindkét lábbal egyformán veszélyesen lőtt, gyors és technikás volt, robbanékony! Nagyon elkelne ma egy ilyen szélső a válogatottban! ...” Titkos Pál neve különben nemrég szerepelt lapunk hasábjain. Januárban töltötte be hatvanadik életévét. Nem vállalt új megbízatást. Nyugalomba vonál 11. Valóban nyugdíjban van, hiszen mikor lakását csengettem, a vonal túlcső végéről így válaszolt: — Bocsánat, egy pillyamat, csak leteszem az ásót! .. . A legendás balszéliső tehát kelenföldi ki® kertjét gondozza, de ha élete nagy szerelméről a futballról van szó, örömmel beruccan a városba, mert a fociról mindig, mindenkiivel örömmel beszél. A mi témánk különben is adva van. Az utóbbi időszakban szinte le sem kerül a napirendről a szélsőkérdés ... - Szárnyakkal szélsők helyett — vágott egyből a közepébe és folytatta, mint aki már régen készült erre a beszélgetésre. A Schlosser, Borbás balszárny a Fradiban, később a Takács, Tánczos kettős a jobb oldalon, vagy nálunk az MTK-ban a Molnár, Braun „duó” a maga idejében valósággal ontotta a gólokat. Bennünket kettőnket a Cseh, Titkos balszárnyat is dicsértek annak idején. De még az ötvenes években is ott volt a Kocsis, Budai és a Puskás, Czibor szárny mellett illetve mögött a Hidegkúti, Sándor, vagy a Szusza, Egresi kettős és így tovább. Azaz egyes magukra hagyott emberek helyett jól összeszokott, egymás gondolatát is ismerő párok küzdöttek a széleken , s egyesült erővel könynyebb volt a védelem áttörése. — Manapság, a 4 — 2 — 4 játékrendszer mellett is lenne lehetőség ilyesmire? A játékrendszer télén. A védelmeket mindenütt megerősítették. A szorosabb emberfogás mellett sepregetők és biztosítók vigyáznak a kapura. A támadók rendszerint emberhátránybanvannak. A szélsőket sokszor hátraküldik, külön feladatokat kapnak. Mindezek ellenére állítom, hogy kellő gyorsasággal rendelkező játékosok a megváltozott játékban is képesek lennének a széleken vezetett eredményes támadásokra. Csakhogy ezen elsősorban a játékosok felfogásán kellene változtatnia. Mianapság egy-egy gyors, váratlan áttörésekre vállalkozó labdarúgót kényelmes társai egyszerűen ,,futóbondnak"" tartanak. A társak kényelmesek, hiszen a gyors szélső támadása csak akkor lehet eredményes, ha közben a belsők hasonló iramban futnak előre. Az igénybevétel valóban nagyobb, a kockázattal együtt, hiszen biztonságosabb a mezőnyben cselezgetni, lassú átadásokkal a kapu közelébe kerülni. De hogyan lesz gól az ilyen akciókból? — Hogyan lett vérbeli szélső, milyen különleges edzéseket végzett? A Unwro it grundokon fedeztek H aSSUTl fel Gál Béla. ^ L ker. SC egyik öreg intézője látott el jó tanácsokkal. Mindig azt mondogatta: Palikám, ha hallgatsz rám nemcsak nálunk, h hanem a válogatottban is játszhatsz! Egyszer két nyaklevessel próbált jobb belátásra bírni a szélsőjátéket illetve. Később már hallgattam rá, mindkét jóslata beteljesedett. Tizenötéves koromban már az első csapatban játszottam, tudásom tudatos fejlesztésére azonban csak később, az MTK-ban törekedtem. Profi labdarúgó voltam, de változatlanul darabbérért dolgoztam a Röckgépgyárban. Viszonylag kevesebb időm volt, mint a többieknek. Ezért nyáron, amíg másoik nyaraltak, a szabadságot élvezték én az MTK-pályára költöztem. Az atlétákkal együtt treníroztam Gyeresa Gerő fivérek, az akkori idők legjobb vágtázói voltak társaim. Bírtam az iramot. Minden különösebb technika nélkül, 160-at ugrottam magasba. 625-öt távolba. 11 mp. körül futottam a 100 métert, de a labdával is majdnem olyan gyors voltam. Mert hát a labda, a foci mégis csak az igazit .. . Nos, ennyit előljáróban. Tehát a ..Titkos*’ tanácsok: szárny játék, ,,a futóbolord” elnevezés felszámolása és atlétikus edzés. A kind tanulság már ebből is éppen elég ... Vad Dezső ® Szármisjátéts ® . ..futéktprondek “ védelmében ® Atlétikus edzés Biztató jelek és részben gondok a főváros sportéletében Nemrégiben összesítő kimutatást készített az MTA Budapesti Tanácsa a főváros sportmozgalmának helyzetéről. Ebben az 1966., illetve az 1967. év adatainak összevetésével próbálta statisztikailag is felmérni, hogy hol vannak problémák s egyben újabb feladatok, örvendetes módon, kevés kivétellel, emelkedő tendencia tapasztalható, s a fejlődést jól tükrözik a statisztikai mutatók is. Annak ellenére 308 ezerre nőtt — a korábbi 283 ezerről — a sportegyesületi taglétszám, hogy az átszervezés vagy beolvadás miatt megszűnt sportkörökkel 826-ról 822-re csökkent az egyesületek száma. E növekedés a jó szervező munkáról tanúskodik, mert a megszűnt sportkörök tagjainak egy része más egyesületben folytatja korábbi sporttevékenységét. Hasonló a helyzet a szakosztályokban is. Az 1966-ban működő 3316 szakosztályból a múlt év végén már csak 3250 maradt, vagyis hatvanhattal kevesebb. Ugyanakkor a szakosztályi létszám 123 ezerről 137 ezerre emelkedett. Itt azonban már nem puszta folytatásról van szó, mert a megszüntetett 15 kerületi sportiskolában 9 sportágban 50 szakosztály tagsága, illetve az egyesületi fúzió következtében megszűnt szakosztályok tagsága nem minden sportágban folytatta másutt a sportolást, így például természetjáró-, öttusa-, háromtusa-szakosztályok nem szűntek meg, mégis ezekben volt különösen nagy létszámú emelkedés Budapesten. A szakosztályok és tagságuk öszszefüggésében, atlétikában és tornában van a legtöbb nehézség és baj, ugyanis mindkettőben jelentős a csökkenés. A sportiskolai átszervezés következtében e két sportág több mint kétezer versenyzőt elvesztett, mert a korlátozott befogadóképességű egyesületi sportiskolák csak a legtehetségesebb fiatalokat vették át. Figyelmeztetést jelent az is, hogy a főváros összes igazolt versenyzőjének a száma is 77 ezerről 71 ezerre csökkent. Mindebből mégsem lehet negatív következtetéseket levonni, mert számos sportegyesület foglalkozik olyan sportolókkal, akik még nem érték el a versenyzési szintet, s a szakosztályokban foglalkoztatott iskolai tanulók száma is jelentős emelkedést mutat. Az egyesületi és szakosztályi tagok számának említett emelkedése azt a gondolatot is ébreszti, hogy megfelelő szakemberekkel és a szükséges létesítményekkel hogyan állnak Budapesten. Nos, az utóbbiban emelkedés volt: 1602-ről 1633-ra nőtt a létesítmények száma. Noha a társadalmi pályaépítési akció a fővárosban tavaly nem hozott kielégítő eredményeket, éppen a tenisz-, kézilabda- és kosárlabdapályák száma emelkedett, amelyek társadalmi munkával is létesíthetők. Az állandó létszámnövekedés miatt azonban nem lehet megelégedni részeredményekkel: fokozni kell majd a társadalmi összefogást. Az új lakótelepek létesítménynormáinak a kidolgozásával, sportjátszóterek építésével például sokat segíthetnének a fővárosi és a kerületi tanács vb-k. Az edzők számának alakulásában lényeges eltérések csak három sportágban mutatkoztak. A tornában 163-ról 128-ra, atlétikában 206-ról 181-re csökkent, úszásban pedig 51-ről 66-ra emelkedett az edzők száma. A játékvezetők létszámának megállapítása, közelebbről minősítés szerinti taglalása, különböző nyilvántartási pontatlanságok miatt még nem sikerült, de tény, hogy bizonyos visszaesés tapasztalható, amelynek megszüntetésére már lépéseket tettek. Külön érdemes megemlíteni, hogy a sportoló nők száma 36 ezerről 39 ezer fölé emelkedett, ami arra utal, hogy nem volt hiábavaló az elmúlt évek sok erőfeszítése a szakosztályok női utánpótlásának biztosítása érdekében. Kijelölték az osztrákok ellen szereplő tornászkeretet Szerdán lezajlott az első női ellenőrző tornaverseny is Szerdán került sor tornásznőink idei első ellenőrző versenyére. Ez a viadal is, a férfiak versenyéhez hasonlóan, kemény feltételek mellett zajlott: egy napon kellett a versenyzőknek bemutatniuk mind a négy szeren az előírt és a szabadon választott gyakorlatokat. A válogatott keret mind a tizenegy tagja rajthoz állt, közülük azonban Ducza, Makray és Endrődi egyegy gyakorlatát nem lehetett versenyszerű bemutatásként értékelni. Mindössze arról van persze szó, hogy új szabadon választott talajgyakorlatuk ugrássorát a biztonság kedvéért még segítséggel mutatták be. Ezért nem kerültek rá az eredménylista elejére sem, amely így fest: 1. Tolnai M. 72.5, 2. Békési, Bánfai 72.4, 4. Oroszi 72.05, 5. Hupka 71.25, 6. Müller 71.05. A verseny igen biztatóan alakuló formákról adott számot, mindenki megcsinálta a teljesen új szabadon választott gyakorlatát. Szépen tornázott Bánfai, Tolnai és a tizennégy éves Békési. A versenyt megelőzően, hétfőn délután ülést tartott a Magyar Torna Szövetség elnöksége. A napirenden igen jelentős kérdések szerepeltek, s az ülés, a vita ennek megfelelően több órán át tartott. — Az elnökség először is meghallgatta a válogatott keretek alapozó munkájáról szóló beszámolót — mondta Szuh Csaba, a szövetség főtitkára —, majd részletes megvitatás után jóváhagyta a válogatott edzőinek további munkatervét. Sor került a férfi válogatott keret létszámának csökkentésére is. A tizenöt kerettag: Mentsik, Aranyos, Pogonyi, Karácsony, Csányi (Bp. Honvéd), Tihanyi (FTC), Bordán, Kis-Tóth, Kovács Gy., Bánki (Újpesti Dózsa), Bérczi, Molnár (Bp. Spartacus), Cser, Herczeg (V. Meteor), B. Kiss (Postás). — Egyéb? — Határozatot hozott az elnökség az ifjúsági válogatott keret felállításáról. Ezt az teszi szükségessé, hogy mind több ifjúsági nemzetközi, illetve nemzetek közötti találkozóra kerül sor, s az ezeken való sikeres szereplés feltétele a jó felkészülés. Az április kilencediki kiválasztó vereségek alapján kívánunk bő, mintegy 20 — 25 fős kereteket kijelölni, melyeknek tagjaival, az összevont edzések alkalmával, egyelőre társadalmi munkában Csányi Rajmund, Ujvári Sándor, Kertész Aliz, Balikó Györgyi, Márton Jenő edzők foglalkoznak majd. A kérdések egy külön csoportja tartozott egy további napirendi pontunkhoz. Az elnökség megvizsgálta, hogy hol tart a szövetség az MTI-nek a tornasportra hozott határozatának megvalósításában. E téma tárgyalása során kijelölt egy bizottságot a versenyrendszer módosításának kidolgozására, illetve az utánpótlás-nevelés átfogó távlati tervének kidolgozását az ifjúsági bizottság feladatává tette. Ezenkívül foglalkozott az elnökség a sportág propagandájával, az igen fontos oktatófilmek problémájával, és végül kijelölte az április hatodikán az osztrákok ellen szereplő válogatott keretet. — Ennek tagjai? — A férficsapat a Herczeg, Bérczi, Tihanyi, Kovács, Cser, Mentsik, Pogonyi, Kis-Tóth, a női csapat pedig a Müller, Hupka, Békési, Kutas, Bellák, Tolnai, Mák, Genersich, Gáli alkotta keretből kerül majd ki. Különösen a női csapatban igyekszünk szóhoz juttatni néhány fiatal versenyzőt, ezért „tartalékolunk’a legjobbjaink közül néhány tornászt. Békeverseny a veteránoknak Gustav Adolf Schur kezdeményezésére április 20-án Lipcsében megrendezik a veterán kerékpárosok békeversenyét. A veteránok a 2 kilométeres kört tizenötször teszik meg. Már több jeles, idősebb versenyző jelezte részvételét. SÓS KÁROLY: Több nyitott kérdésre választ kaptam Szófiában... Csütörtökön délelőtt hazraérrki ezzel?t Bucnapessimet a magyar labdarúgó B-válogatott, amely a bolgár újságok megállapítása szerint élvezetes, jó iramú, és a hazaiak számára rendkívül hasznos találkozót vívott az olaszok ellen készülő bolgár A-válogatottal. A csapattal utazó szövetségi kapitány, Sós Károly elmondotta, hogy ezt az utat ,,felmerkeelésnek’ számta, a saját szemével akart meggyőződni, kikre számíthat a második vonalból. Tapasztalatairól így nyilatkozott: — A mérkőzés előtt felkeresett engem a szállodában régi barátom, Bozskov, a bolgár szövetségi kapitány. Egy kicsit tartott a számára ismeretlen nevekből álló magyar válogatottól. Már olyan értelemben, hogy a fiúk a pályán esetleg mindenáron bizonyítani akarnak és ennek következményeként néhány sérülés történhet. Arra kért, hogy szóljak a fiúknak, vigyázzanak egy kicsit. Természetesen eleget tettem a kérésnek, azt mondtam, hogy játszszunk egy lendületes mérkőzést, mindenki igyekezzen tudásának legjavát nyújtani, de kerüljék a heves összecsapásokat és ha netán történik is ilyesmi, ne akarjanak törleszteni. A látottak alapján azt kell mondanom, hogy jónéhányan félreértettek. Az I. félidőben ugyanis határozottan tartózkodóan játszottak, és a hatalmas lendülettel kezdő, igen jó erőt képviselő bolgár válogatott, lerohanta csapatunkat. Később, a második, majd különösen a harmadik gól után végre elkezdtek a mieink is játszani és a végén nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiegyenlítsenek ... Elmondotta a setöredségi kapitány, hogy tetszett neki Fatér védése, a gólokat kellő rutinhiány miatt kaptuk. Szucsányi volt a csapat legjobbja, s hozzátette: ..kár, hogymár 27 éves...’* Kellemes meglepetést keltett a salgótarjáni Szalad és a szegedi Pusztai játéka. Kellő felkészítéssel mindketten még többre is képesek. Kitűnően játszott Kozma is, akiinek a második gólja amolyan „profi gól” volt. A fiatal székesfehérvári Ki sem keltett csalódást, bár az ő teljesítményén erősen meglátszott, hogy először jár külföldön. Sós Károly végeredményben pozitívan értékelte a szófiai utat. Mint mondotta: megerősödött benne a több játékosról alkotott kedvező véleménye. Létszom Szécsvár — jó A mindekkori úttörőolimpia egyik versenyszámának győztesét jóelőre meg lehet tippelni. Méghozzá közel százszázalékos biztonsággal. Ez a szám az úttörő négytusa. Az egyéni győztes személye persze változhat és változik is, de a csapatbajnok — és ezt az eddigi tények bizonyítják — mindig dunaújvárosi ... A nagy riválisok Az eredmény a két szomszédvár, a Ságvári Endréről és a Vasvári Pálról elnevezett iskolák rivalizálásából születik... Sorra kerül a városi bajnokság. A dolgok rendje, hogy a két csapat közül csak az egyik juthat tovább. A jobbik. De, hogy melyik csapat a jobbik — azt mindig csak a gyerekek pillanatnyi formája dönti el. Rendszerint csak minimális különbség dönt az egyik csapat, az egyik iskola javára. Az ügy azonban jelentősebb, mint első látásra tűnik. Mert a dunaújvárosi — városi — bajnok aztán szinte megerőltetés nélkül jut tovább, egészen az országos döntőbe, ott pedig még szintén nem nagy megerőltetés árán megszerzi az egyéni és csapatbajnoki aranyat is! Mellesleg pedig éppen tavaly az úttörők nemzetközi versenyét is nagy pontelőnnyel nyerték a dunaújvárosiak. Lényegében tehát ezek az előzmények vezetik be a mindenkori felkészülést. Mi lesz idén ? A kérdés távolról sem költői. Az úttörő olimpia „selejtezői” ugyanis már elkezdődtek. Dunaújvárosban is lebonyolították már a városi tornabajnokságot, pontosan kitűzték a kispályás labdarúgás és kézilabdamérkőzések időpontját... A négytusára csak jó öt hét múlva kerül sor. Méghozzá az eddiginél jóval ünnepélyesebb külsőségek között, összekapcsolva a felnőtt atlétikai CSB első fordulójával. A hátralévő idő pedig már nem sok. Már csak azért sem, mert mindkét csapat kialakítását már közvetlenül a tavalyi úttörő-olimpia befejezése után megkezdte a két edző, a két testnevelőtanár, Hornyik Károly és Matéz Tivadar. A két szomszédvár képviselői a legjobb barátságban élnek egymással. Régi szokás szerint bármelyik csapat győz — közösen ünnepelik meg. Idén sem lehet sokat előre sejteni a „házibajnokság” végső kimeneteléről. Csak az biztos, hogy a Ságvárinak erős fiúcsapata van, a lányok idei korosztálya nem olyan ütőképes, mint a tavalyi. A Vasvárinál viszont éppen fordított a helyzet. A lányok kiugró teljesítményére lehet számítani. Mindkét csapat erőteljesen készült a bajnokságra. Heti három tornatermi edzést tartottak, amíg csak a tornatermekben dolgozhattak, most, hogy itt a jó idő, duplájára emelték az edzések számát. Büszkeség A két edző azonban elsősorban nem a múlt eredményeire büszke. A legnagyobb gondjuk, hogy évről évre új csapatot kovácsoljanak öszsze, megfelelő sportolókkal pótolják a „kiöregedett” tizennégy éveseket. Búcsúzóul feltettünk nekik egy kérdést: — Mire a legbüszkébbek éppen most? Válaszuk egyhangú volt: — Kunszenti Mártira. Mártiról csak a következőket kell tudni. Háromszoros úttörő olimpiai bajnok, és ezekben a napokban megnyerte a dunaújvárosi matematika és orosz versenyt... Naményi József Örökre eltávozott a Kozmosz úttörője Csütörtökön kaptuk a döbbenetes hírt: Jurij Alekszejevics Gagarin, a világ első űrhajósa, egy repülőgép kipróbálása közben, Vlagyimir Szerjogin mérnökezredessel együtt, március 27-én meghalt, megrázó tragédia egy fiatal hős egyedülálló életútjának végét jelzi. 1961. április 12-én a Vosztok 1. űrhajó fedélzetén elsőnek indult a Kozmosz meghódítására, s a Földet rekordidő: 108 perc alatt kerülte meg. Lélegzetelállító teljesítmény. Megnyílt az út a Vénusz, a Mars, a Hold, a Jupiter — a világmindenség felé! Ezredessé léptették elő, a Szovjetunió Hőse aranycsillagát és a Lenin-rendet nyújtották át neki. A falusi asztaloscsalád huszonhét éves fia az úr elsőszámú hősévé vált. Akkor nagyon boldogok és büszkék voltunk, a mi táborunkból került ki. Most nagyon szomorúak vagyunk! Néhány éve megszületett a szárnyas ember, aki az űr titkait akarta felkutatni; most lezárult egy korszak: a Kozmosz úttörője nincs többé. Néhány éve még azt nyilatkozta: „Gyönyörű a Föld felülről is ... Szeretném tudni, hogy mikor indulok újra ..Már nem nyilatkozik özvegye: Valentyina Gagarina ápolónővér és két gyermekük, a kilencéves Jelena és a hétéves Galina gyászolja. Ilyenkor búcsúzni szoktak. Mi nem búcsúzhatunk! A sportban ez nem szokás. És Jurij Gagarin eredménye a sportban is egyedülálló volt, s bár akkor hihetetlennek tűnő teljesítményét a méltó utódok időközben túlszárnyalták, elsősége az emberiség és a sport történetének megsemmisíthetetlen dokumentuma. Hét évvel ezelőtt hárommilliárd ember csodálta. Világhírességek, tudósok, művészek, sportemberek is fejet hajtottak előtte, s most csak az emlékezés maradt. Az emlékezés, de nem a búcsú! Amikor Budapesten járt, a dicsőség tetőpontján is csendes, szerény férfinak ismertük meg. Amikor azt kérdezték tőle, mi a siker titka, azt válaszolta: a rendszeres felkészülés. S Gagarin mindig készült! Kora reggel kelt és kis kertes házának udvarán ötven-hatvan perces tornával kezdte a napot. Az Ogonyok riportjaiból tudjuk, hogy rendszeresen futott, úszott, tornázott, síelt, futballozott és súlyt emelt. Erős, állóképes, gyors akart maradni , mint aki újból indulni akar. Példás szorgalma, kitartása és szakismerete a szovjet űrhajózásra is hatott: nem véletlenül volt az űrhajós csoport parancsnoka, a kiképzést szolgáló kísérletek irányítója. Szinte jelképes, hogy alig húsz évvel ezelőtt kezdett a szovjet tudomány a rakétakísérletek fejlesztéséhez, s Gagarin ez év februárjában a moszkvai Zsukov Katonai Repülőakadémián védte meg diplomáját. Az elindult úton megállni nem lehet. Gagarin a tér örök szerelmese maradt! Az iparitanuló-intézetben, majd a technikumban még kosárlabdázott. Később azonban már modellezett ésSzmatov város repülőklubjában megszerette a sportrepülést, s ezt vadászrepülés, majd űrrepülés követte. — EMBER AZ ŰRBEN! — harsogták a hírorgánumok. — Ember egy rövid, mégis példátlan életút végén — írjuk ma. Gagarin élete a döbbenetes repülőszerencsétlenség ellenére is szimbólum, a magasba törő embert példázza, az EMBER-t, aki nem ismer lehetetlent, s ha néha kudarcok is érik, valójában legyőzhetetlen. És ez bú esti zás nélkül is végtelenül felemelő! Kik vezetik? Kijelölték, az UEFA-tornán résztvevő magyar ifjúsági labdarúgó-válogatott találkozóinak bíráit. A Magyarország—Franciaország mérkőzést a holland Boogaerts, a Magyarország— NDK találkozót és a Magyarország—Görögország összecsapást a szovjet Alimov irányítja. Emsberger Gyula a Jugoszlávia—Csehszlovákia és az Olaszország—Jugoszlávia találkozók vezetőbírója lesz. Közölték, hogy Magyarország VB-selejtező mérkőzésein milyen nemzetiségű játékvezető hármasok működnek közre. Magyarország—Csehszlovákia (román), Csehszlovákia—Magyarország (lengyel), Magyarország—Írország (jugoszláv), Írország—Magyarország (belga), Magyarország—Dánia (NSZK- beli), Dánia—Magyarország (norvég). Magyar bírók irányítják a Belgium—Finnország, az Ausztria—Ciprus és a Bulgária—Lengyelország találkozókat. Nagyszerűen sikerült a kézilabdaedzők első negyedévi továbbképzése. A 124 NB-s csapat edzői közül 106 szakember vett ezen részt és hallgatta meg Törös Károlynak, az edzőbizottság vezetőjének előadását, valamint kísérte nagy figyelemmel Albrecht Miklósnak, a válogatott vezetőedzőjének, a válogatott férfi kézilabdázók közreműködésével tartott bemutatóját. Egyöntetű megállapítás szerint átlagon felüli sikere volt a Játékcsarnokban tartott tanácskozásnak. Péntek, 1968. március 29. 3