Népsport, 1968. március (24. évfolyam, 42-63. szám)

1968-03-01 / 42. szám

FERENCVÁROS Tizenkilenc** keret: Géczi, Takács — Novák, Páncsics, Bálint, Havasi, Horváth — Juhász, Szűcs, Meggyesi — Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Katona, Karába, Mezei, Branikovics, Fenyvesi dr. Csapatkapitány: Albert Flórián. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 13 3 — 44,10 28 Idegenben: 15 11 2 2 41:14 24 Cél: A bajnoki cím megvédése. ÚJPESTI PÓZSA Tizennyolcas keret: Szentmihályi, Borbély — Káposzta, Sólymos, Sóvári, Színi, Csordás — Dunai III, Noskó, Bánkuti, Nyírő — Fazekas, Göröcs, Béna, Dunai II, Zámbó, Kuharszki, Pataki. Csapatkapitány: Göröcs János. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 13 1 1 59,14 27 Idegenben: 15 5 7 3 30:22 17 Cél: az első három között végezni, de nem ennyire leszakadva az első helyezettől. GYŐRI VASAS ETO Tizenkilences keret: Tóth, Tasnádi, Schnitzer — Izsáki, Orbán, Keglevich, Szániel — Nell, Kiss, Máté, Pozsgai — Stolcz, Varsányi, Győrit, Somogyi, Szaló, Horváth B. Varga, Király. Csapatkapitány: Orbán Árpád. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 12 2 1 43:12 26 Idegenben: 15 2 9 4 25:25 13 Cél: bekerülni az első öt közé. Tizennyolcas keret: Kenderesi, ▼arga — Bakos, Mészöly, Makrai, Ihász, Somogyvári, — Mathesz, Menczel, Müller, Fister — Molnár, Radica, Puskás, Farkas, Korsós, Vidáts, Kovács. Csapatkapitány: Mészöly Kálmán. Tavalyi otthoni teljesítményük: IS 11 3 2 48:15 24 Idegenben: 15 S 4 8 23:22 14 CM: az első három között végezni. Szusza Ferenc VASASmovezky Rudott TATABÁNYA Kéri Lészlé Tizennyolcas keret: 1. Rothermel — Lévai, Kovács, Juhos, Sima, Törőcsik — Horváth, Laczkó, Kanyó, Sólymos — Szabó, Csornai, Arany, Monostori, Hernádi, Dellner, Bencze. Csapatkapitány: Laczkó Mihály. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 : 7 — 26:8 23 Idegenben: IS I 4 16 13:28 « Célt visszaszereznia vidék legjobbja” címet Tizennyolcas keret: Bicskei, Erdősi — Kelemen, Ruzsinszld, Marosi, Tajti — Tussinger, Sípos, Vági. Tóth Gy., Dorogi, Kavratil ■— Kocsis, Fekete. Komora, Tóth K., Szendrei, Tichy. Csapatkapitány: Komora Imre. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 8 5 2 33:24 21 Idegenben: 15 1 5 9 13:25 7 Cél: 50—60 százalékos teljesítményt elérni. Tizennégyes keret: Tamás, Veréb — Kovács, Salamon, Kiss, Gál — Szucsányi, Várkonyi, Ruttkai — Horváth, Hajas, Szurgent, Sikora, Vass. Csapatkapitány: Tamás Gyula. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 7 6 2 27:16 20 Idegenben: 15 3 2 10 21:38 8 Cél: az első nyolc között végezni. Tizennyolcas keret: Fatér, Benke — Faludi, Molnári Hunyadi, Vellai, Pethő — Rottenbiller, Kandi — Sebes, Sebestyén, Major, Kalmár L., Losonczi, Göndör, Gulyás, Nagy F., Frits. Csapatkapitány: Kalmár László. Tavalyi otthoni teljesítményük: 15 6 7 2 22:19 19 Idegenben: 13 1 7 7 16:28 9 Cél: Biztos középcsapattá válni. BP. HONVÉD Pretner Kálmán DIÓSGYŐRI VTK Teleki Gyula CSEREI SC Keszthelyi Mihály IAZ INDULÁS ELÉ ■ww—i kii«wni.iTraasaajammieuujjMáHiacaMMMtmiimimiMiJiiajiaaiimaiIIMiiiamiiiuM>11111 l■lllll■lal^ll■lIIIiTTTiiaaiaignmjzB-aaiwiJkMiimw Ügy látszik, hogy a labdarúgás népszerűsége még nem érte el a csúcspontot: a múlt évben tovább emelkedett a nézőszám az egész világon, hazánkban is. Annak ellenére, hogy tavaly a bajnoki cím sorsa már néhány fordulóval a befejezés előtt eldőlt, mégsem vált érdektelenné a bajnokság. Különösen az alsóbb osztályokban folyt izgalmas küzdelem, hiszen mind a bajnoki cím, mind a kiesés kérdése a legtöbb csoportban csak a legutolsó fordulóban dőlt eL Sikeres évet zártunk Válogatott csapataink eredményes éve, a klubegyüttesek erősen feljavult szereplése a különböző nemzetközi kupákban — a Vasas és a Ferencváros még mindig versenyben van, a Győri ETO és az Újpesti Dózsa csak nagy küzdelemben maradt alul , — mindmegannyi jele a színvonal emelkedésének. Az európai szaksajtó a múlt évet érté-kelve, előkelő helyre állította válogatott csapatunkat, s hogy az „Év játékosa” is magyar labdarúgó lett, mi más mindez, mint labdarúgásunk egyre emelkedő értékének elismerése nemzetközi szinten. Ma már ismételten szívesen látott vendégek vagyunk szerte a világban: egy sor, komoly labdarúgó-hagyományokkal rendelkező ország hajlandó jelentős áldozatokat hozni azért, hogy válogatottunkat, vagy vezezető csapatainkat vendégül lássa. Ezekre a nemzetközi találkozókra a további fejlődés érdekében nagy szükségünk van, de ügyelnünk kell arra, hogy csak azok a klubok utazzanak, amelyek idehaza megfelelő képességeket árulnak el, és jól felkészülten indulnak külföldre. A külföldre menők egy kicsit hazánk követei, nem mindegy, hogyan képviselik színeinket. Most, az új bajnoki év rajtjánál nem árt, ha néhány szó esik a labdarúgás nemzetközi színvonaláról. Erről a témáról évek óta sok vita folyik, s a vélemények összecsapása legélesebben talán tavaly történt Taktikai és stílusviták A támadó és védekező taktika milliók témája lett, s csak természetes, hogy a szurkolók többsége a sziporkázó, látványos játék mellett tör lándzsát. Persze, sokkal bonyolultabb kérdésről van szó, mert a labdarúgásban nemcsak magának a játéknál van jelentősége, hanem az eredménynek is. Nincs olyan szurkoló a világon, aki beérné magával az úgynevezett szép játékkal anélkül, hogy az eredményes is lenne. Olyan játékot kell begyakoroltatni, amelyben a játékosok fegyelmezetten képesek mind a védő, mind pedig a támadó feladatok ellátására! Igaza van azoknak a szakembereknek, akik nem ragaszkodnak az egészen merev formákhoz, s úgy állítják be játékosaikat, hogy azok akár 8 fővel tudjanak védekezni, de ugyanilyen létszámmal képesek legyenek támadásba is lendülni a meccsek adott szakaszaiban. Látványos vagy biztonságos játék? Ha így merül fel a kérdés, akkor emlékeztetni kell arra az időszakra, amikor arról siránkoztak a labdarúgás hívei és a sajtó munkásai hazánkban is, hogy „szépségben halunk meg, másutt pedig rátértek már régen a biztonságos WM-rendszerre.” Azt sem lehet tagadni, hogy nálunk sokáig nagy ellenállás volt az újjal szemben. Mégis ekkor kezdődött itt is a nagy átalakulás, amely úgy ment végbe, hogy nem uniformizáltunk, hanem a korszerűbb keretek között, sokat adva a nagyobb biztonságra, megőriztük a sajátos, szellemes magyar játékot. A legszebb és legjobb hagyományok ápolása a modern játékrendszerekben tette lehetővé, hogy 1950—1955 között oly nagy sikereket aratott a magyar labdarúgás a nemzetközi porondon, s bizonyos, ha az 1956-os események nem jöttek volna közbe, a fejlődés tovább is töretlen lett volna. Viszonylag hamar kihevertük a veszteségeket, s már 1962-ben, a chilei VB-n határozott sikert aratott a játékunk élgéről is. A bajnoki nyitányt követően nyilván újra megerősödnek a változásokat követelő hangok. Egyáltalán nem bizonyos, hogy a változtatások előreviszik az ügyet. Van már olyan példa, hogy a nem elég meggondoltan keresztülvitt változás hátrán l nyosan befolyásolta a sportág fejlődését. A vízilabdában például ma már a négyméteresek döntik el a legtöbb meccs sorsát, a játék szinte másodlagos tényező lett. A labdarúgás a legnagyobb sportág, mindegyik kontinensen nagy tömegek játsszák. Nagyon is meg kell gondolni, hogy mit és miért, milyen cél érdekében módosítanak. Meggyőződésünk, hogy a mai szabályok a játék legcsekélyebb sérelme nélkkül úgy alkalmazhatók, hogy minden sports szerfitlenség — az időhúzástól a durva játékig — megtorolható és biztosítható a meccsek zavartalan, sportszerű lefolyása. A szabályok betartásának őrei a játékvezetők. Felkészültségüktől, felfogásuktól sok függ. Az a jó játékvezető, s az szolgálja igazán a labdarúgás ügyét, aki soha nem feledkezik meg arról, hogy a labdarúggás férfias játék, velejárója a keménység. Az az igazi játékvezető, aki a keménység és a durvaság között különbséget tud tenni, s eszerint dönt. A férfias, kemény játék érvényesülését nagy hiba lenne akadályozni, de ugyanilyen hiba szemet hányni a durvaság fölött. Nincs annak semmi értelme, sem nevelő, sem elrettentő hatása, ha a játékvezető felírja a durva játékos nevét. Azt a labdarúgót, aki szándékosan durván játszik, ki kell zárni a játékból, az ilyen játékosnak nincs helye a pályán. De fel kell lépni a sokat reklamálgató és színészkedő játékosokkal szemben is! Sok még az egyénieskedés, sok még a játékvezetésben a szabályok különbözőképpen való értelmezése. Éppen ezért a JT- nél hatékonyabbá kell tennie tagjainak a továbbképzését, az egységesebb szellemű játékvezetés kialakítása érdekében. I Ők fogják közre a sort Bálint az egyik legfiatalabb és Mátrai - aki csak korban legöregebb Az egyikük most játszik majd először az élvonalban. Tizenkilenc éves fiú, ügyes, tehetséges s nagyon boldog. A másik: már nagyon sok rajtnál ott volt. Harminchat éves, haja, különösen halántékainál — ezüstösen csillog. Válogatottságainak száma is közel jár a százhoz, a labdarúgástól csaknem mindent megkapott már, amit játékos megkaphat. Számára már nem jelent különösebb izgalmat az idénykezdés. Illetve egy picit azért mégis. Mert elkerülhetetlen, még az ő korában is. Különösen azoknál, akik nagyon szeretik ezt a játékot. Ha a fiatalabbnak, az újonc Bálint Lászlónak néhány hónappal ezelőtt azt mondták volna, hogy az idénynyitón ő játszik majd Mátrai Sándor helyén az első csapatban, minden valószínűség szerint megmosolyogta volna a beszélőt. Igaz, ő is tervezgetett a jövőt illetően. Apró kis vágyakat is táplált, ám ilyen merész kívánsággal még titokban sem igen mert foglalkozni. Az élet azonban néha produkál meghökkentő dolgokat is. Bálint esetében igen kellemesen meghökkentőt. Az 1968-as évig még ismeretlen fiatal január végén a bajnokcsapattal kiutazott Mexikóba. Ott több mérkőzésen is szerepelt, s amikor hazajöttek, néhány nap után megtudta, hogy ott lesz az első bajnoki mérkőzésen is az első csapatban. Csütörtökön az Előre ellen látták idehaza először a szurkolók Mátrai helyén. Két harmadot játszott — ezúttal is ügyesen. Klubtársa, a kitűnő válogatott játékos, Fenyvesi Máté így mutatta be őt: — Idegenben — Mexikóban — játszott először a nagycsapatban, nagynevű, kitűnő játékosok ellen. Másnak ilyen esetben egy kicsit inába szállni a bátorsága. Bálint viszont annyira nyugodtan, higgadtan, sallangmentesen játszott, hogy inge it meglepett. Az edző, Lakat Károly már szigorúbb bíráló: — Tehetséges játékos, de még nagyon sokat kell fürödnie ... Ehhez most lehetőséget kapott. Mátrai Sándor, a kitűnő válogatott labdarúgó, az utóbbi időben téma volt labdarúgóberkek- ben. Sokat cikkeztek róla a lapok, nyilatkozott jobb a baser. S mindezt azért, még hosszú évek után megvált csapatétól. A bajnoki idény előtt is sokszor megszólaltatták már őt. Már a protokoll is megkívánja, hogy a vele való beszélgetés vezesse be az új idényt, ha az ő a legidősebb játékosa az élvonalnak. — Hányadik idénykezdés is ez, Sanyi? — kérdeztük. ■ — Így hirtelen? Egy pillanat... s hű, hát már ennyi lenne? Tizenhatodik ... — És hány lesz míg? — Ez serre könnyű kérdés. Mindenesetre nagyon szeretném, ha nem ez lenne az utolsó. — A „rajtlázból” egy kicsi még van? — Igen. Van. Még most is. Feszültség, várakozás. Mi lesz az első mérkőzésen? Hogyan fogunk játszani. Ez a Fradiban is így volt. , —■ Most több munkára lesz kilátás? Nemde? — így fest, nem vitás. De hát ez ugyebár addig nem teher, amíg „fiatal’ az ember... Mátrai Sándornak már gyakorlatilag nem kell bizonyítania, mint utódjának, Bálintnak. 13 kész, befutott játékos. Neki csupán azt kell megmutatnia, hogy harminchat évesen sem öreg egy jó labdarúgó... a Géczi újra a kapuban. Gácsi István, a Ferencváros kapuba, térdműtéte miatt hónapok óta nem védett. Csütörtökön viszont újra ott láttuk őt a háló előtt. Egy harmadon keresztül ő védett az Előre ellen. + Török sérült. Az MTK jobbszélsője térdsérülése miatt "nem játszhat Dunaújvárosban. + Tatabányáról mintegy ezer szurkoló kíséri el a bányászcsapatot a szombati mérkőzésre. + Kosörvonat indul a Győr— Csepel mérkőzésre. A Keleti pályaudvarról 7.35-kor induló vonat 8 óráira érkezik Kelenföldre.+ Visszakapták játékjogukat. A külföldön kiállított 8 labdarúgó: Solymosi, Noskó, Kuharszki, Juhász, Rákosi, Varga Z., Vidáts és Korsós játékjogát a fegyelmi bizottság visszaadta, ígyvalamennyien szerepelhetnek a nyitányon. Tekintélyünk a világban A magyar labdarúgás úgy él a világ közöi tudatában, mint amelyik mindig akar és mindig tud is valami újat, nem egy esetben valami forradalmian különlegeset alkotni. A mi gyerekeink valahogy könnyebben, gyorsabban sajátítják el a technikát, mintha egy kicsit avérükben lenne a játék. „A macskát nem kell megtanítani egerészni, a medvét pedig nem lehet.” Ez kissé alkalmazható a mi játékosainkra is és bizony ennek a tudata sokszor volt már eredménytelenségeink okozója. Tudomásul kell venni, hogy a legragyogóbb technika sem elegendő ma már önmagában. Ez legfeljebb egy-egy siker kivívását teszi lehetővé, de sikersorozatot csakis olyan csapatok képesek elérni, amelyek játékosai atlétikusan is képzettek, alkalmasak arra, hogy a taktikát helyesen alkalmazzák. Tizenegy jó játékos csak akkor alakulhat jó csapattá, ha a taktikai fegyelem, a jó csapatszellem, a baráti légkör jelenti a játék alapjait. A mi szerencsénk, hogy mindezt most már nemcsak az edzők, hanem a játékosok többsége is vallja. Az új bajnokság A bajnoki év rajtjára nem egyforma szintről indulnak a csapatok. Akadnak köztük olyanok, amelyek már előbb, vagy a téli portyák során kialakultak, összekovácsolódtak. És vannak olyan csapatok is, amelyeknek még csak a körvonalai vannak kibontakozóban a nagyfokú átalakítások, átszervezések miatt, s mint minden esztendőben, vannak újoncai is a különböző csoportoknak és osztályoknak, s ezek az együttesek a magasabb régiókban még nem rendelkeznek megfelelő tapasztalatokkal. Idő kell hozzá, míg mindenki megszokja az új környezetet, amíg kialakul az elképzelt együttes. Úgy véljük, nem ártana, ha sem a csapatokat, sem pedig az irányító, vezető szakembereket nem az első hetek benyomná ,az ali’pjártv ítélnénk meg, Hanem türelemmel kísérnénk munkájuk beérését. Ez , bizonyára nekik is, a játékosoknak is nagyobb önbizalmat adna, a munka jobb lehetőségeit biztosítaná. Kell-e szabálymódosítás? Az utóbbi években sok szó esett a játék- szabályok megváltoztatásának szükségessé A szurkolók érdekében... ^ A szurkoló — b»lilhet az ember a közvélemény spon- u tán megnyilatkozásának — ^ a kényszerpihenő után már alig várja, hogy elfoglalhassa § helyét a pályák lelátóin. Alig Jt várja, hogy leszurkolhassa ^ belépőjegyének árát, s mo- ^ dern Caesarként jelt adhas- ^ son a küzdelemre. A szurkoló az az emberi fajta, aki — legalábbis első ^ pillanatra — még ezzel az % árral sem törődik valami sokkát. Annál inkább törődnek ezzel, érthetően, az egyesületek. És különösen most, amiikor 1958 januárjával nemcsak egy új gazdasági év, hanem egy új gazdasági irányítási módszer is kezdődött. Ez a belépőjegyek árának alakulására vonatkozóan azt jelenti: az egyesületek a jövőben nem központilag meghatározott árakkal dolgoznak, hanem egyénileg szab^ hatják meg azokat. Körülményeikhez, lehetőségeikhez, és persze bevételi tervükhöz § mérten. % Érik-e majd meglepetések $ a szurkolót?... Az árak országos viszonylatban — egy- ^ két kivételtől eltekintve — ^ nagyjából egyformák. Nem ^ így azok a körülmények, § amelyek a pénzéért várják a 5. szurkolót, fis most, az évad $ kezdetén néhány szó erejéig időzzünk el ennél a kérdésnél is. Nyilvánvaló, hogy egyfor- ma körülményeket nem tud ^ mindegyik vendéglátó bizto- $ sítani, hiszen alapvető lehe- ^ tőségein nem képes egyik 1. napról a másikra változtatni. ^ Azt azonban feltétlenül tudó- 5 másul kell venni, hogy pél- ° dául az átlagos mozijegynél ^ jóval drágább belépők fejé- $ ben kell is valamit nyújtani. ^ És nemcsak a pályán, hanem % a pálya mellett is! A lehetőségekhez mérten b kulturált körülményeket, tisz- § taságot, szervezettséget a $ szurkolók kiszolgálásában. ^ Ezek alapvető követelmé- $ nyek. Helyes és természetes. dolog, hogy gazdaságosságra törekszünk, de ne hagyjuk % közben figyelmen kívül (no § ha a sport sohasem puszta 5 kereskedelmi viszony) — * ^ „vásárló” érdekeit sem!... $ Optimisták vagyunk ! Nagy várakozással tekintünk az új bajnoki évre, mert megítélésünk szerint megvan az objektív feltétele annak, hogy színivonalban magasabbra jussunk. Ha magasabb a bajnokság színvonala, akkor nagyobb teljesítményre képesek a válogatott csapataink és a nemzetközi találkozókon résztvevő klubcsapataink is. A jó színvonalú bajnokságban megadződött játékosokból álló válogatott teljesíteni tudja a feladatait. Ebben az évben pedig egymás után következnek a nagy nemzetközi vizsgák, nem szabad a szurkolók nagy táborának csalódnia a jogos reményeiben! . Az 1988-as bajnoki év kezdetén kívánjuk a labdarúgóinknak, hogy valósítsák megz a célokat, szerepeljenek a magyar labdarúgás hagyományaihoz méltóan a nemzetközi kupaküzdelmekben, az olimpián, a világi bajnoki selejtezőkön és a fordulóról for- I dulóra zajló küzdelenekben tegyék emlékezetessé mindannyiunk számára a hatvan- nyolcadik bajnoki évet. HEGYI GYULA, az MLSZ elnöke.