Népsport, 1968. június (24. évfolyam, 107-127. szám)

1968-06-02 / 107. szám

Alfeews Fu­lEyel Ülést tart az MTS Országos Tanácsa Az MTS Országos Tanácsa jú­nius 4-én, kedden ülést tart. Készülődés az ORT-re. A ko­sárlabda Olimpiai Reménységek Tornáját Mimszikben rendezik jú­liusban. Császi Sándor és Láng Elemér vezetésével 18 tagú ke­ret készülődik az eseményre. 18 000 játékos. A legutóbbi ki­mutatás szerint 18 000 igazolt játékosa van a kosár­labda-szö­vetsé­gnek. Lemondás. Többszöri időmódo­sít­ás után a Csehszlovák Torna Szövetség végleg lemondta a c­seh­sz­l­o­v­ák — mag­yar n­ői to­r­nászviadal megrendezését. Leg­jobb női tornászaink iden­ nem­­zetközii programja egy fontos versennyel lett szegényebb. Jó lett volna, ha tornásznőink az olimpiát megelőzően a szovjet csapattal való találkozás után a világ másik igen erős női válo­gatottjával is összemérhették volna erejüket! Június 5-re, szerdára hozifedik előre a Szállítók —MTK MNK- m­ér­kőzést, a sz. MTK nemzetközi találkozója miatt. Három magyar cselgáncsozót is meghívtak a Volksstimme ha­gyományos versenyére, amelyre az idén június 29—30-án a bécsi Stadthalléban kerül sor. A szak­­szövetség négy­tagú keretet ál­lított össze: pehelysúlyban Szabó Ferenc (Bp. Spartacus), köny­­nyűsúlyban Lukácsi Sándor (Pé­csi Dózsa) és Hetényi Antal (Bp. Honvéd), félnehézsúlyban Kiss Ferenc (Bp Honvéd). Közülük kerül ki a három versenyző, aki június 27-én Ausztriába utazik. Kommentár nélkül. A francia­­országi Benonvallonban június 2 és 8 között akarta megrendezni a­z Európai Cselgáncs Szövetség (EJU) i­dei nemzetközi bírókonfe­renciáját. Ezen a magyar főtit­kár, Stedler Béla is részt vett volna, de távirat érkezett: ,,A ta­nácskozás későbbre halasztva, értesítést küldünk”. Magyarázat semmi, de hát a franciaországi események valóban közismertek. Siófokon szövetkezeti sportkör toaikult. Az új sportkör asz­tal-,­­­tenisz, kézi- és röplabda, sakk­­-és tennisz-szakosztály működik. Az Atlétika 5. száma most je­lent meg. Közli Nádori László dr. előadását a tatai edzőérte­kezleten,­­Szécsényi József cik­két az egyénre jellemző atlétikai mozgás kialakításáról, ezenkí­vül még más szakcikkeket és az országos mezei bajnokság ered­ményeit. A Soproni Pedagógus termé­szetjárói a legaktívabbak Győr- Sopron megyében. Ezért csöppet sem meglepő, hogy túrázóiknak nemrégiben 3 ifjúsági, 13 ezüst, 31 bronz és 61 darab ,,A Vö­rös Had­sereg nyomán” jelvényt adtak át, s most arra törekszik a szakosztály, hogy még az ed­diginél is változatosabb túra­­programokról gondoskodjék. A román labdarúgó-szövetség j­ún­ius 9-re magyar játékvezetőt, mért aszt egyik bajnoki mérkőzés vezetésére. Az illletékesek Bu­r­­csákot jelölték. Indulás kedden. A női kosár­labda-válogatott kedden észt, lett és litván portyára indul. A csapat tagjai kedden Moszkvá­ba utaznak, majd onnan első mérkőzésük színhelyére. Lehocz­­ky János vezető, Komáromi Ede és Killik László edzők vezetésé­vel a következők vesznek részt a portyán: Vargáné, Pillingerné, Bakk, Ináncsiné, Horváth, Tóth, Markovits, Túri, Bohatyné, He­­gedűsné, Nagykardosné, Udvar­­diné. Rátvay és Krizsánné sérü­lés miatt nem tart a csapattal. Felmérő atlétikai versenyt ren­deznek vasárnap délelőtt a bu­dapesti sportiskolások részére. A fiúk a Népstadion edző­pályáján, a lányok a Ganz-MÁVAG-pályán versenyeznek. Dorgálás: Mátrait (Egyetértés) az MLSZ I. sz. fegyelmi bizott­sága megdorgálta. Indiai elismerés. Az indiai Nemzeti Sportintézet a MASZ- hoz intézett levelében teljes el­ismerését fejezte ki Kovács Jó­zsef atlétaedző Patialában vég­zett öt és fél évi szakmai­­ ne­velő munkájáról. A volt gátfutó Európa-bajnok indiai munkáját befejezve az MTI engedélyével az év végéig a török szövetség edzőjeként működik. Egész évre érvényes tis­ztelet­­jegyet adott ki a Sátoraljaújhelyi Spartacus öt, arra érdemes, egy­kori labdarúgójának. A tisztelet­­bérleteket ünnepélyesen, adták át. Hegytetőn, föld alatt, víz alatt! — Ez a címe annak a diafilm­vetítéssel kísért, nagyszabású élménybeszámolónak, amelyet június 5-én 19 órakor a Dési Huber Művelődési Házban (IX. Toronyház u. 17.) tartanak az ODV hegymászói, a Vám és Pénz­ügyőr barlangászai s az FTSK búvárai és barlangászai. A be­lépés díjtalan. Az MLSZ I. számú fegyelmi bizottsága el­uta­sította a Nagy­fa átony óvását, amelyet a BVSC ellen nyújtott be Osvát­h állító­lagos jogosui latiban szerepelteté­se amiatt. A BLSZ vizsgálata alapján a fegyelmi bizottság megállapította, hogy Osváthot a BVSC jogosan, szerepeltette. SPORT A RÁDIÓBAN. VASÁR­NAP, Petőfi-adó. 17.30: Mérkőzé­sek percről percre. Közvetítés a bajnoki labdarúgó mérkőzések első félidejéről. Kossuth-adó. 18.30: Mérkőzések percről percre. Közve­títés a bajnoki labdarúgó-mérkő­zések második félidejéről. 22.10. A vasárnap sportja. Totó. SPORT A TELEVÍZIÓBAN. VASÁRNAP. 17.25: Közvetítés Győrből a Győri ETO—Újpesti Dózsa bajnoki lab­darúgó-mérkőzésről. 22.20: Sport­hírek. SPORT A RÁDIÓBAN. HÉTFŐ. Kossuth-adó. 19.25: Sport­­hiradó. A Meteorológiai Intézet jelenti 1968. június 1-én, szombaton este. Lassú javulás. Várható időjárás vasárnap estig: változóan felhős idő, helyenként eső, egy-két he­lyen zivatar. Mérsékelt, időnként megélénkülő északkeleti szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 20 fok kö­rül. (MTI) Kitüntetések A pedagógusnap al­kalmából a Testnevelési Főiskolán a tanári kar több tagja részesült ki­tüntetésben. „Az oktatás­ügy kiváló dolgozója” ki­tüntető jelvényt kapta dr. Bíró Péterné főiskolai adjunktus, és dr. Lengyel Györgyné főiskolai ad­junktus. „A testnevelés és sport kiváló dolgozó­­ja” kitüntető jelvényt kapta dr. Kun László fő­iskolai docens, „A testne­velés és sport érdemes dolgozója” kitüntető jel­vényt Göbtl Béla főiskolai tanársegéd, Lukovich Ist­ván főiskolai adjunktus, Takács Ferenc főiskolai adjunktus és Trebitsch Jolán főiskolai adjunk­tus. A kitüntetéseket dr. Szatmári István, az MTI Országos Tanácsának el­nökhelyettese adta át. — Vasárnap, 1968. június 2. —— I.fmn Ilim 'Wl­mmjtfCT A Magyar Testnevelési és Sportszövetség lapja. Főszerkesztő: Tabák Endre Szerkesztő: Ardai Aladár szerkesztőség: Budapest VIII., Somogyi Béla utca 0. Telefon: 130-460 Kiadja az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Tóth László Igazgató Kiadóhivatal, Budapest VI., Révay utca 16 Telefon* 116 — 660 Terjeszti a Magyar Posta Elő­fizethető a helyi. Budapesten a kerületi kézbesítő postahivata­loknál és a kézbesítőknél Előfi­zetési díj egy hónapra 20 forint, negyedévre 60 forint Megjelenik hétfőn kedden, csütörtökön pénteken és vasárnap. A beküldött kéziratokat és raj­zokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza Index- 25 004. Szikrai Lapnyomda Budapest Június 12-én újabb MNK-forduló Az MLSZ-ben elkészült az MNK nagydöntő harmadik for­dulójának sorsolása. A tét a 16 közé jutás. Négy fővárosi NB I-es együttes, a Vasas, a Ferenc­város, az O. Dózsa és a Bp. Honvéd vidéken szerepel. A pá­rosítás: NB l-esek NB I/B-sek ellen: Ózd—Vasas, Eger —Ferencváros. Várpalota — Győr, Budafok —Cse­pel. Számítók —MTK. BVSC —Vi­deoton. NB l-esek, Nb II-esek ellen: Pécsi Ércbányász —Pécsi Dózsa. DVSC — Ú­j­pesti Dózsa, Kistere­nye—Salgótarján, Kaposvári Ki­nizsi —Bp. Honvéd. Nb l-es megyei I. osztályú el­len: Kapuvári SE—Tatabánya. NB l/B-sek NB ll-esek ellen: Debreceni Elektromos—Nyíregy­háza, Szegedi VSE—Keceli, Dó­zsa. NB ll-esek alacsonyabb osztá­lyúak ellen: Szombathelyi Autó — ZTE, Vasas Turbó — Dorog, Orosházi Határőr Dózsa—Kis­kunfélegyháza. Algériai-magyar együttműködés Az MTA Országos Ta­nácsa és illetékes algériai sportszervek között meg­állapodás jött létre az 1968—69. évi sportegyütt­működésre. Több sportágban — lab­darúgás, tenisz, torna, ví­vás, úszás és víilabda — magyar edzők tevékeny­kednek majd Algériában, ahonnan viszont tíz lab­darúgóedző jön tovább­képzésre Magyarországra. Sportszakirodalmat és ok­tatófilmeket küld az MTS Algériába, valamint se­gítséget nyújt sportsta­dion és egyéb létesítmé­nyek adminisztratív irá­nyításának megszervezé­séhez. Néhány sportág­ban válogatott és egye­sületi találkozókra is sor kerül. A NEVELŐKET KÖSZÖNTJÜK SEMMI KÜLÖNÖS — Biztos, hogy velem akar beszélni? Hm, pont velem?__ Igen, pont vele akartam be­szélni. Eleinte pontosan tudtam, hogy miért, később azonban el­bizonytalanodtam. A beszélgetés ugyanis szabálytalanul indult. Nem én kérdeztem. — Valamit rosszul csináltam? Nem, ellenkezőleg. — De hiszen én nem csinálok semmi különöset. Éppen ez az, ami érdekel. „Semmi különös” ... furcsa, de többnyire ez alatt azt értjük, hogy valaki közmegelégedésre ellátja a munkáját. Sikereitől nem hangos a sportvilág, a ku­darcai sem kavarnak hullámo­kat. „Csak” dolgozik. Ifjúsági csapat edzője. Tizenegy éve az MTK-nál. S amint a fiúkról ke­rül szó, lassan szerepet cseré­lünk. Én kérdezek. Más ez a munka, mint álta­lában az edzői munka? — Más. Feltétlenül más. Az ember nemcsak edzést vezet, taktikát készít, hanem foglalko­zik a fiúkkal. Szünet nélkül tö­rődik velük. Ez látszólag sem­miben sem tér el attól a mun­kától, ami a felnőtt csapatoknál szokásos, egyrészt mert a fel­nőtt sportolók is megkívánják mindezt. De az ifik, s még in­kább az úttörők — mégiscsak mások. Mérei Vilmos, az MTK ifjúsági labdarúgó-csapatának edzője, de tulajdonképpen minden gyerek apja, aki a klubnál rúgja a lab­dát. Sőt, azoknak is az marad, akik elkerülnek onnan. Honnan ez a bizalom, ez a meghitt kapcsolat? — Szeretni kell a gyerekeket. Ennyi lenne az egész? — Nem. Okosan kell szeretni őket. Gyakran okosabban, mint azt a szülők teszik. A szülők el­fogultak és tisztelet a kivételnek, de azt hiszik, hogy az ő fiúk Pelé, Albert, vagy Sándor Csi­kar. Tizenévesek ... Nagy baj lenne, ha a gyerekek el is hin­nék. Az én dolgom, hogy mind­egyiknek megkeressem a saját helyét. És nemcsak a csapatban, hanem az életben is. Nagy vállalkozás ez, hogyan sikerül? — Ismerni kell a gyerekeket. A pályán kívül is. Ez tényleg sok szeretetet igényel. És türel­met. Csak harmadsorban időt. Járom az iskolákat. Beszélek a tanárokkal. Felkeresem a szülő­ket és a gyerekeket otthonuk­ban, így áll össze róluk a kép. A gyerekekhez türelem és kö­vetkezetesség kell. Ha bármelyik is hiányzik, nem lehet nevelni. Gyakran azért következik be tö­rés, mert amikor kikerülnek a kezem alól, még nem is igazán felnőttek (különben is, hol van a felnőttség korhatára?) és tü­relmetlenek hozzájuk. Az a gyerek, aki ezt az átmenetet rosszul vészeli át, az vagy elvész a labdarúgás számára, vagy tö­rést szenved. Tehát dajkálja őket? — Azt azért nem. Kemény va­gyok. Elvem: érezzék, hogy én vagyok az edző, de nem kiabá­lok. Jutalmazok, vagy büntetek. S inkább úgy, hogy a jutalom elmaradása legyen a büntetés. Hogy tud fájni egy jó focicipő, amit a másik kap meg ... Vagy milyen rossz érzés otthon ma­radni egy kirándulásról, egy színházból, vagy mondjuk egy külföldi portyáról. Melyik a legnehezebb idő­szak az ifjúsági edző (ha egy­általán szabad ezt a kifejezést használni­ életében? — A vizsgaidőszak. Én ezen minden évben keresztülmegyek. Minden évben vizsgáznak és minden évben érettségiznek. Legnehezebb érettségi tárgyak: matematika, biológia, orosz. Ál­talában a klub baráti köréből kérek fel önkéntes korrepetálót a nehézséggel küszködök szá­mára. Mindig találok. S azután, ha ezen is túl vagyunk, akkor elkerülnek tőlem a fiúk. Ki be­kerül az egybe, ki elmegy másik egyesülethez. És én kezdem elölről. Nem vágyik felsőbb osztály­ba? _— Nem. Úgy érzem, ez is fel­sőbb osztály. Valamennyien, akik ifjúsági csapatnál edzős­ködünk, az egész magyar labda­, rúgásnak neveljük a gyereket,­két. Jó érzés ez. És akik eltűnnek? — Számomra az a fontos, hogy rendes ember váljék belőlük. Segítek az elhelyezkedésükben, büszke vagyok azokra, akik jól megállják a helyüket, még ak­kor is, ha netán hamar abba­hagyják a labdarúgást. Pedagógusnak tartja magát? — Ezen még nem gondolkoz­tam. Inkább azt mondanám, nevelőnek. Hiszen nemcsak lab­darúgásra tanítom őket Van gyereke? — Nincs. Illetve, aki az MTK- ban focizik és valaha is foci­zott, mind az enyém ... Az iskolákban pedagógusnapon köszöntik a nevelőket, s sport­pályákon ez ma még nem szo­kás. Ki tudja miért? Mérei Vil­mos és valamennyi itt fel nem sorolt Mérei éppúgy megérdemli a megemlékezést, mint azok, akik a katedrán állnak. A kis­­padról is lehet nevelni. Sőt — kell! Réti Anna Mennyit ér az angolok feletti győzelem? Utánpótlás-válogatottunk 1:0- ra legyőzte az angolokat, de akár négy gól i­s rúghattak volna a csatárok, persze a vendégek is elhibáztak néhány nag­y helyze­tet. Ezen a mérkőzésen azonban, a mi csapatunk volt a jobbik. Lelkesebben, tervszerűbben ját­szott, tagjai mindent elkövettek a győzelemért. Az akarásban tehát az angolok fölé kerekedtünk, s ez nagyon jó dolog. Volt olyan csakazértis hangu­lat a csapatban. A 0:4 nyomasztó hangulata, azután a Manchester— Benfica döntő 120 perce olyan légkört teremtett, hogy mindenki bizonyítani akarta: mi is tudunk játszani. Ezen a találkozón sike­rült győznünk, de ha mondjuk 10 mérkőzést játszanánk, akkor a mérleg nyelve minden bizony­­nyal az angolok felé billenne. Az edz­ő, Mészáros József se ha­sonlóképpen vélekedett, amikor egy nappal a mérkőzés után be­szélgettünk. A lelkesedés győzött . Ég és föld volt a két mérkő­zés között. Liverpoolban teljesen alárendelt szerepet játszottunk. Ha csak eszembe jut az a 10 perc, egyszerre rossz kedvem lesz, nyert érzéssel kispadon még soha nem ültem, mint akkor. Budapesten mi győztünk. Változott a két ösz­­szeállítás. És változott a szemlélet is. A mieink mindenképpen sze­rettek volna visszavágni. Az an­golok pedig kissé lebecsültek min­ket, biztosak voltak az újabb győ­zelemben. Elbizakodottságukra alaposan ráfizettek. Beszélt csapatunk lelkesedésé­ről, harco­ságáról. Ez játszja hi­ba a főszerepet abban, hogy az angol fiatalok nem tudták a saját játé­kukat játszani. A mieink nem hagyták őket. Ezért mindenki el­len ézést érdemel. Védőink egyszerű eszközökkel, határozottan harcoltak. A közép­pályások igyekeztek felgyorsítani a játékot. Elöl pedig Kocsis és a szünet után beállt Radics igen célratörően játszott. És végre volt egy szélsőnk is: Szabó, aki ha nem is nyújtott kiemelkedő teljesítményt, sokat volt játék­ban, így nem kellett mindent bel­ül erőltetni. Kár, hogy a bal oldalon már nagy űr tátongott. Amire nincs szükség bár volt néhány játék ősünk egy-két durva belemenéséért. Igaz, az angolok többször átlép­ték a keménység határait, de ezért nekik kiell restelkedni­­ük. De hogy ezt nem torolta meg a nagyon gyengén bíráskodó Marsh­all, az pedig külsőn sze­rencséjük. De a mi játékosaink által elkövetett több szabályta­lanság már ránk vet rossz fényt. Semmi szükség nincsen az önbí­ráskodásra, még akkor sem, ha fáj a lábunk az előbb kapott rú­gás miatt! A keménység sem hiányzott a mérkőzésről. Általában védőink e tantárgyból jól vizsgáztak, de volt olyan eset, amelyről érde­mes szót ejteni. Az első félidő­­­ben Sissons tört a magyar ka­puna. 20 méterre lehetett onnan, amikor Fejes azzal a szándékkal futott vele össze, hogy leszerel­je, vagy legalábbis kibillentse egyensúlyából. A következő pil­lanatban bekövetkezett a találko­zás. Sissons számított erre, s nyilván, mert sokszor gyakorol­ta, bár kibillent egyensúlyából, s a kissé jobbra sodródott labda ura maradt, Fejes meg mint a gumilabda lepattant róla, s le is tenyerelt a földre. Mire megfor­dult, Sissons már messze járt. Tehát a csatár győzött... A mérkőzés előtt sokt játéko­sunk még mindig a BHK-döntés hatása alatt állt. Ezt így fejezte ki Kocsis: — Elfáradtam már a nézésben is, hát még végigjátszani a 120 percet ilyen iramban. Pedig csakis ak­kor kerülhe­­tünk vissza a világ élvonalába, ha a mi játékosaink is végigbír­ják majd a 90 percet és ha kell, akkor a 120-at is. Amit megtanulhatunk Hát igen, van okulni valónk! Tegyük meg. Ne szégyelljük meg­tanulni az angoloktól a módsze­­reket. Azt, ahogy az utánpótlás­­sal egy évtizede tervszerűen foglalkoznak. Azt, hogy két csa­­patra való teljesen egyforma fia­­tal válogatott játékosuk van. Hogy sorozatmérkőzéseket ját­­sza­nak. Felkészítik őket a nagy erőpróbákra. Tudatosan vértezik fel őket arra, hogy egy idő után a mai nagyok helyébe lépjenek. Ezzel a munkájukkal az angolok a jövőt építik, mert n­em akarják átadni vezető helyüket. Talán nem is ártana megszívlelni mód­­szerüke­t. Varga Béla Az evezősidény kezdetén: Olimpiai kilátásokról, a sportág helyzetéről Hivatalosan is kezdetét vette az evezősidény. A sportágnak 1968-ban fontos nemzetközi kö­telezettségei lesznek. Az idény­kezdet alkalmával Kallós Ödönt, a Magyar Evezős Szövetség el­nökét kértük meg, tájékoztassa sportközvéleményünket a sport­ágat leginkább érintő kérdések­ről. Olimpia esztendeje van. Milyennek ítéli férfi verseny­zőink előkészületeit? Milyen esélyei vannak az olimpiai csapatba való kerülésre azok­nak a válogatottjelölteknek, akik még nem érték el a ki­küldetési szintet? — Olimpiai keretünk zavar­talan felkészüléséhez biztosítot­tuk a szükséges feltételeket. Versenyzőink az előző éveknél komolyabban végezték munká­jukat, ennek ellenére kifogáso­lom, hogy a felkészülést szol­gáló felmérőversenyek egyik so­rozatán EB-ezüstérmes verseny­zőink hajóhiányra hivatkozva nem indultak el. Elnökségünk foglalkozott e kérdéssel és az effajta vadhajtásokat határozott intézkedéssel fogja lenyesni. Az említett egységünkön kívül még két olyan hajónk van, melynek idei jó szerepléséhez sok re­ményt fűzünk Ez esetben to­vábbi egységek kiküldetését is javasolni fogjuk az illetékesek­nek. A nők legnagyobb esemé­nye az Európa-bajnokság. Milyen egységekben indulnak ezen a magyarok, mit jelent­het néhány volt állandó válo­­gatott kiválása? — Az EB-re augusztus har­madik hetében kerül sor Berlin­ben. Fogas kérdés, hogy milyen egységekben állunk ezen rajt­hoz. Ez évben több neves ver­senyzőnk, közöttük két Európa­­bajnok is, különböző okok miatt abbahagyta a versenyzést. Ez nehéz feladat elé állítja a szak­vezetést. Az élgárdából kivált versenyzők pótlására fiatal, te­hetséges evezősöket foglalkozta­tunk. A feltörő fiatalokon mú­lik, hogy milyen egységekben indulhatunk az EB-n Szövetsé­günk számukra minden lehető­séget biztosít, hogy az élvonalba kerüljenek. A választási lehető­ség párevezésben, bizonyos egy­ségekben kedvező. A váltott­­evezés vonalán az említettek ki­válása nem olyan nagy gond, valamivel kedvezőbb itt az után­pótlás helyzete A végleges EB- csapat kialakításához az előttünk álló hazai és külföldi nemzetközi versenyek eredményei nyújtanak majd támpontot. Hosszú idő után először rendez a MÉSZ nemzetközi regattát. Milyen előkészülete­ket tesznek a szövetség ju­bileumának évében, ennek si­kere érdekében? — Július 13—­14-én öt ország válogatottjainak részvételével női felnőtt és ifjúsági versenyt rendezünk Tatán. A meghívókat már szétküldtük az érdekeltek­nek. Közel 250 versenyző rész­vételére számítunk. Reméljük, hogy e találkozóval női verseny­zőink Európa-bajnoki felkészülé­sét nagymértékben segíthetjük. Kis bázison épül fel az evezőssport. Van-e a szövet­ségben a vidék segítségét, új szakosztályok alakítását, a régiek megerősítését célzó tervezet? — Valóban nem tartozunk a nagy tömegekkel rendelkező sportágak közé, versenyszak­osztályaink száma is csak 30 körül van. Új szakosztályok lét­rehozására, a létesítmény, hajó­park, edzők, stb hiánya miatt csak igen jelentős anyagi eszkö­zök előteremtésével lenne lehe­tőségünk. Ezért arra törekszünk, hogy a meglevő túraszakosztá­lyokat vonjuk be a verseny­­sportba. Természetes, hogy ezen célkitűzésünk végrehajtása is csak lassan történhet, mert a versenyhajók beszerzési költsé­gei magasak. Hasonló sportágakhoz vi­szonyítva elmaradottnak kell ítélni a sportág edzésmódsze­reit. Milyen erőfeszítések ta­pasztalhatók a szakemberek részéről, hogy a válogatott­ban és a vezető klubokban azonos és eredményes mód­szerrel tudják a tehetségeket felkészíteni arra, hogy a nem­zetközi élvonalhoz gyorsab­ban zárkózhassunk fel? — Edzésmódszereink az el­múlt tíz évben gyökeres válto­záson mentek keresztül. Nem­csak az élvonalban, de az ala­csonyabb szinten versenyző szakosztályokban is változott a szemlélet. Tudomásul kell azon­ban venni azt is, hogy ami egy évvel ezelőtt még jó volt, nem biztos, hogy jó ez évben is, örömünkre szolgál, hogy mind kevesebb olyan felfogású edző­vel találkozunk, aki ne próbálná követni és elsajátítani az élvo­nalban dolgozók módszereit. Nagyon örülnénk, ha a sport­águnkat ismerő tudományos munkatársak a hiányosságokra konkrétan felhívnák a figyel­münket Várjuk a segítséget és örömmel megteszünk mindent e sportág eredményessége érdeké­ben, és kérjük ehhez a sport­sajtó, elsősorban a Népsport állandó és hathatós támogatását A testületi vezetés gyakor­lati módszereit a sportági szakszövetségek többségében eredményesen alkalmazzák. Miként biztosítja az elnök­ség, hogy a szakbizottságok munkájában minél többen vegyenek részt és a bizott* sági tagok érezzék is közre* működésük szükségességét? — Szövetségünknél a testületi vezetés elve érvényesül. Lehető* séget adunk minden sportbará* tunknak, hogy kedve szerint vegyen részt munkánkban. Bi­­zottsági vezetőink szoros kap* csolatban vannak az elnökség* gel, időszakonként beszámoltat* juk őket végzett munkájukról. Természetesen nagyon sok eddig megoldatlan probléma hárul az elnökségre. Azok felszámolása máról-holnapra nem megy. Meg­van azonban a remény arra, hogy összefogással, 75 éves szö­vetségünk életében egy új kor­szakot nyissunk meg. A sportág kedvelőivel és a ma­­gyar sportbarátokkal egyetem­ben az új korszaknak, az evezős­sport egyre javuló nemzetközi eredményeinek, a sportág további népszerűsödésének egyértelműen örülnénk. (sz. gy.) Felveszünk azonnali belépés­sel gyakorlott műszaki raj­zolókat gyors- és gepiróná­­kért, asztalos esztergályos* túrós lakatos, villanyszerelő* n­áros szakmunkásokat, saj­tol© gepmunkásnőket, tanuló férfi munkásokat, továbbá segédmunkásokat és takarítónőket Békásmegyeri üdülőnkbe kerti segédmunkás férfiakat. elentkezes? Dam Villamossági Művek iJ^ApfcSl II. (­ENV UTCA 16* iSzena tér r*ei.) Felvételi irodán.

Next