Népsport, 1968. június (24. évfolyam, 107-127. szám)

1968-06-02 / 107. szám

SPORTVEZETŐK FÓRUMA Egyetemi sport, mi lesz Az egyetemek és főiskolák kiemelkedő szerepet játszanak a legtöbb ország sportéletében. Bajnokokat adnak, szilárd bázisai egy-egy sportág fejlődésének, és ami a lényeg: tudatosítják a testkultúra jelentőségét az egyetemet végzett fiatalok többségében. Nálunk sokszor hangzik el a kifogás, hogy egyetemeink és főiskoláink sportélete elmarad a kívánalmaktól. Vajon igaz-e ez? Erről beszélgettünk Petrich Géza dr.-ral, a Műszaki Egyetem ábrázoló geometriai tanszékének professzorával, a nemrég újjáalakult Magyar Egyetemi és Főiskolai Sport Tanács elnökével. — Sajnos igaz — mondotta bevezetőül —, hogy egyetemeink és főiskoláink többségének sportélete nem olyan színvonalú, mint szeretnénk. Érzékeltethetem ezt néhány adattal is. Hazánkban jelenleg 91 felsőoktatási intézmény 111 karán összesen 52 500 nappali tagozatos hallgató tanul. Óriási fejlődés ez a múlthoz viszonyítva, hiszen 1937—38-ban, az utolsó békeévben, országunkban csak 16 egyetem és főiskola működött, s ezek 37 karán mindössze 12 000-en tanultak. Jelenleg felsőoktatási intézményeinknek csak kb. 75 százalékában működik sportegyesület, összesen 21 000 taggal, ami a hallgatók összlétszámának csak kb. 40 százaléka. Mennyi ebből a ténylegesen sportoló? — Ezt pontosan megmondani nem tudom, mert a tömegsportban, tehát a kari bajnokságokon, különféle akciókon, megmozdulásokon résztvevők száma és sportolásának rendszeressége nehezen mérhető fel. Az azonban tény, hogy az egyetemi és főiskolai sportegyesületek 24 sportágban összesen 380 szakosztályt működtetnek 11 500 igazolt versenyzővel. Ezek rendszeresen sportolnak. Viszont az is igaz, hogy a hallgatók összlétszámának már csak 22 százalékát teszik ki. Ha tovább szűkítem a kört, akkor a kép még kedvezőtlenebb: ebből a létszámból ugyanis csak 345 hallgatót nevezhetek élsportolónak. Ha figyelembe vesszük, hogy az egyetemi sportolók több, mint ötvenezres tömegből, méghozzá 19—26 éves, egészséges fiatalok közül kerülnek ki, akkor ez a szám nem kedvező. Mi ennek az oka? — A válasz nem olyan egyszerű. Felsőoktatásunk mind létszámban, mind színvonalban rendkívüli fejlődésen ment keresztül az utóbbi két évtizedben. Sajnos az egyetemi testkultúra fejlesztése ezzel nem tartott lépést. A sportlétesítmények építése, fejlesztése nem volt arányban az egyetemek, a kollégiumok, a karok, a hallgatók számának növekedésével. Ezt bizonyos mértékig meg is lehet érteni. Felsőoktatásunkat sürgősen javítani kellett, ha nem akarunk lemaradni a világtól. Ahogy mondani szokás, a keretbe nem fért bele minden. Sajnálatos tény azonban, hogy jelenleg például van olyan egyetem, ahol kétezer hallgatóra jut egy tornaterem, de olyan is akad, ahol egy tornateremben 5000 hallgató lenne kénytelen sportolni. Persze ez megoldhatatlan. A legfájóbbnak egyébként azt tartom, hogy a kollégiumok, amelyekben 24 500 diák lakik az év nagy részében, alig rendelkeznek sportlétesítménynyel. Márpedig még a sportkedvelő egyetemisták közül is csak kevés tud időt szentelni az egyetemtől és a kollégiumtól távol eső létesítményekre való utazgatásra. Azt hiszem ezek az adatok sok mindent megmagyaráznak. Pedig az egyetemre kerülő fiatalok nagy részében megvan az igény a sportolásra. A körülmények mostohasága azonban leszoktatja őket. Most már ezen sürgősen kellene változtatni. Mit gondol, hogyan lehetne a helyzeten segíteni? — Ez a mi legfőbb gondunk. Mármint a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sport Tanácsé. Nemrég alakult újjá ez az MTS OT mellett működő tanácsadó testület, amely a felsőoktatási intézmények tömeg- és minőségsportjának elvi és gyakorlati kérdéseivel hivatott foglalkozni. Most önálló bizottságként működünk, mint a FISU (nemzetközi főiskolás sportszervezet) hivatalos tagja és az MTS OT megbízása alapján bizonyos végrehajtó és ellenőrző feladataink is vannak. Elképzeléseink szerint szervezetileg, módszertanilag és gazdaságilag is lehet javítani a felsőoktatási intézmények sportján. Véleményünk szerint feltétlenül kell is, mert nem közömbös, hogy az egyetemekről kikerülő értelmiség hogyan vélekedik a testkultúra jelentőségéről, mennyire tájékozott a sportról. Az a tapasztalat is serkent bennünket, hogy a szakosztályokban sportoló hallgatóknak egy-két tizeddel mindig jobb a tanulmányi átlaga, mint a többieké. Hogyan látott munkához a tanács? — Jelenlegi fő feladatunk, hogy az MTI II. kongresszusi határozatának megfelelően részt vegyünk az iskolai testnevelés és sport fejlesztési programjának kidolgozásában. Munkabizottságaink most ennek a programnak a felsőoktatási intézményekre vonatkozó részét készítik elő. Tanácsunk júniusban megvitatja az előterjesztést, szeptemberben pedig az országos iskolai bizottsággal együttes ülésen tárgyalja meg a teljes, az egyeztetett anyagot. Ez kerül majd az MTI elé. Kidolgozzuk ötéves, tehát sürgősen megvalósítandó és természetesen megvalósítható programunkat, de vázoljuk 15 éves, tehát távlati elképzeléseinket is. Ennek az anyagnak a végleges kidolgozásában részt vesz minden érdekelt szerv és ha az együttműködési szándék olyan marad, mint jelenleg, akkor a siker sem maradhat el, — fejezte be nyilatkozatát Petrich Géza dr. ♦ ♦ Csak a hallgatók 40 százaléka igény van, de kevés a létesítmény ♦ A MEFST programja ♦ A jövő biztató Négyszemközt a legdrágább angol labdarúgóval A csúcstartók a sport világának híres emberei, Martin Chivers, ez a jól megtermett — ahogy mondta, 6 láb, 1 hüvelyk, tehát 183 centiméter magas — futballista is csúcstartó. Az első ligába tavaly felkerült Southampton angol viszonylatban rekord lelépést, 125 000 fontot kapott érte a Tottenham csapatától... — Southamptonban születtem, labdarúgó-pályafutásomat is itt ebben a dél-angliai kikötővárosban kezdtem — mondta szerényen, bemutatkozásként. — A futballt választottam egészen fiatalon, s éveken át játszottam az iskola csapatában. 16 éves koromban kerültem a Southampton klubba, de esztendőkön át amatőr voltam. 20 évesen írtam alá az első profi szerződést... — Mit rögzít egy ilyen szerződés? — folytattuk a beszélgetést. — Elsősorban a kötelezettségeket! A menedzser szava minden kérdésben döntő. Tőle függ az edzések kezdetének időpontja, napjaink beosztását a túra, egyszóval minden. Lényegében a nyári két, három hetes szabadságot kivéve a menedzser rendelkezik az emberrel. — S ha mondjuk valaki nem hallgat rá? — Hogyan érti? — kérdezte viszsza Chivers. — Már-már amúgy sem éppen cambridge-i angolságomért szégyenkezve ismételtem a kérdést,, majd a göndörhajú Chivers arca végre felderült. — De miért ne hallgatna? — kérdezte továbbra is csodálkozva. — A menedzser mindig a legjobbat akarja, hiszen személyes érdeke fűződik a csapat sikeres szerepléséhez. Nekünk labdarúgóknak pedig ez a hivatásunk. A nap mint nap előírt két, két és félórás edzéseken egymást felülmúlva igyekszik mindenki. A választék nagy, 25—30 játékos áll minden clubban készenlétben. A kilengéseknek egyszerűen nincs értelme, másnap fáradt, nem olyan friss, mozgékony az ember. Különben is, ha valaki jó labdarúgó akar lenni, ehhez az edzés mellé a pihenés és a rendszeres életmód is hozzátartozik. Én még sohasem kaptam büntetést, de például az elmúlt idényben a Tottenham egyetlen játékosát sem kellett fegyelmezni ... — Hogyan él, mivel szórakozik? — Otthon az utóbbi időben koránkelők lettünk. Három éve nősültem, s héthónpos kislányom hétkor már követeli a reggelit, így azután a délelőtt tíz órakor kezdődő edzésekre mindig az elsők között érkezem. Az edzések után gyakran golfozok. Ez a szép sport és az olvasás a legkedvesebb szórakozásom, no és a pihenés. Nagyon jó alvó vagyok. — Milyen érzés legdrágább labdarúgónak lenni? — Mit mondjak, nagyon jó! Persze tudom, ez korántsem jelenti azt, hogy legjobb játékos is vagyok. Most az idény végén egészen biztosan magasabb összegű lelépéseket is fizetnek majd. — Mennyit kapott a lelépésből? — Ha nem haragszik, erre nem válaszolok, helyesebben nem válaszolhatok — mondta diplomatikus mosollyal. (Később, az utánpótlás válogatottal érkezett kollégáktól tudtam meg: „rosszul” kérdeztem. A lelépésekből való részesedést, sőt a heti fizetések összegét is hétpecsétes titokként kezelik, még a csapaton belül is. A lelépésekből néhány éve 1 5%-os részesedés illetheti meg a játékost. A fiatal Chivers a kiszivárgott hírek szerint semmit sem kapott belőle. — Szereti ezt az életet? — Én választottam, mert szeretem — folytatta a fiatal labdarúgó. — A sport önmagában is új meg új élményt jelent. De kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mikor egy-egy gólom után tízezrek ujjonganak a lelátókon, örülnek velem együtt, mert számomra minden gól kimondhatatlan örömet jelent, s gondolja el, az idei bajnokságban és a kupában öszszesen 26 gólt sikerült lőnöm . . . — A gólokért, ahogy az angol labdarúgást ismerjük, keményen meg kell küzdeni... — Nem vitás. Szigorúan érzik, az embert. Kemények vele szemében, de ebbe egyszerűen nem szabad belenyugodni! Én előbb az iskolában, majd Southamptonban magamtól rájöttem, de új menedzserem a Tottenhamban végleg megmagyarázta, hogy csak akkor érvényesülhetek, ha gyorsabb vagyok, jobban küzdök, jobban bírom az iramot az ellenfelek védőinél. — Mikor lesz válogatott? — Ez a célom, de hogy mikor érem el, azt nem tudnám megmondani. Angliában nagyon sok jó labdarúgó van. A nagyválogatottban kiváló játékosok szerepelnek. Igaz, a hagyományos idényvégi mérkőzésen legyőztük őket 4:1-re. Két gólt is sikerült lőnöm, de hol vagyok én még Bobby Charltontól? Formámat, teljesítményemet állandósítani kellene és meg kellene tanulni látni, gondolkodni a pályán! . . . Sok sikert kívánva búcsúztunk .. . A 23 éven aluliak csütörtöki visszavágóján látottaknál aligha igazolhatta volna jobban bármi is Chivers délben még szerénykedésnek tűnő búcsúszavait. Ha két hete le is győzték a nagycsapatot, a Népstadionban még messze voltak Charltonéktól, nagyon messze!... Vad Dezső _K közlemények Az FTC Sportiskola atlétikai csoportja felvételt hirdet 1953. VI. 3-án 17 órától 1952- 1254. között született fiúk és leányokeszére. Jelentkezés: Bp. IX., Üllő út 129. Sporttelep, Németh Béla edzőnél. (x) Társadalmi érdek Nhány hónap óta megszokott látvány, hogy szombatonként még az eddigi csúcsforgalomnál is jóval nagyobb az utcák népessége: a máris több tízezer embert érintő részleges munkaidő-csökkentés gyarapította a szabad időt. Több iparágban került sor arra, hogy a termelékenység növelésével, a termelési ütem betartásával egyidejűleg — biztosítsák a minden második szabad szombatot. Az érintettek örülnek a megnőtt pihenőidőnek: azok az asszonyok főleg, akiknek elsősorban a „második műszak” lebonyolítására, az otthonnal, a családdal való törődésre jut így több idejük. A szakszervezetek és a szakemberek sora gondolkodik — és munkálkodik — máris azon, hogy a megnöveketlen szabad időt hogyan lenne a legcélszerűbben hasznosítani. Az első és legfontosabb társadalmi törekvés természetesen az, hogy a dolgozó ember pihenését, egészségének védelmét segítsék elő a „plusz” órák. S e tekintetben korántsem közömbös a kulturális és egyéb szórakozások mellett a sport szerepe. Jóllehet, nyilván nem a versenyszerű sportolás lendíthető fel ezzel, tény azonban, hogy az egészségesebb pihenés! — és a több pihenés — elképzelhetetlen, például a természetjárás, a kempingezés fejlesztése, vagy akár a vízi túrák, szórakoztató sportjátékok, vetélkedők nevelése nélkül. S az illetékes szakszervezeti bizottságokon kívül a különböző sportszerveknek, legyenek akár vállalati, akár üzemi, vagy községi méretűek, igen fontos munkája, hogy gondolkozzanak és megtalálják a legjobb megoldásokat. A tömegszervezetek, elsősorban a szakszervezetek és a KISZ, karöltve a sportegyesületekkel, máris jó néhány biztató lépést tettek azért, hogy erőiket összesítve, lehetőségeket teremtsenek a szabadidő egészséges felhasználására. A Ganz-MÁVAG- ban, a Gumigyárban, az Április 4 Gépgyárban és másutt is közös ténykedés eredménye az, hogy egész évre gondos túraprogramot dolgoztak ki az illetékesek. Helyes kezdeményezést indított el a XII. kerületi KISZ- bizottság: a kerület kulturális nevelési programja során tanácsi segítséggel KISZ- klubot hoztak létre és szintén tanácsi közreműködéssel több holdnyi területen, Balatonszántódon, üdülőtelepet építenek a fiatalok, így a szabadidő céltalanságát nagyban csökkentik majd a fiatalok körében. Igen figyelemre méltó több veszprémi üzem közös szakszervezeti és sportegyesületi kezdeményezése: üdülőtelepeket létesítenek elsősorban a Balatonparton, a hegyekben, a győri üzemekben pedig azt tervezik , hogy a szebb üdülővidékeken hétvégi házakat vásárolnak, ahová népes üzemi kollektívák rándulhatnak ki. És sok egyéb hasonló kezdeményezés érdemelne még említést. A probléma azonban az, hogy ezek az ötletek még korántsem általánosak. Pedig a növekvő szabadidő kihasználása olyan lehetőség, amely mögött jelentős társadalmi érdek húzódik meg. Nemcsak sportfeladat, hanem elsősorban a tömegszervezetekkel együtt végzett, komoly szervező munka szükséges ahhoz, hogy az italboltok látogatása, vagy a céltalan időtöltés helyébe a hasznos, felüdítő, kulturált pihenés lépjen. Az IBUSZ sem érdektelen ennek a munkának a lebonyolításában: a nagyobb túrák szervezése, a turistaházak fokozott kihasználása kellő szervezést és felkészülést igényel. Közös, társadalmi tevékenység, igen előrelátó és gondos szervezés szükséges minden érintett szerv részéről, hogy a növekvő szabad idő — amely a későbbiekben újabb tíz- és tízezer dolgozót fog érinteni kellemesen — valóban a legcélszerűbben szolgálja az egészséges kikapcsolódást, a szórakozást, a felüdülést —, tehát a népgazdasági érdeket is. Csécsey József Hétfőtől a tornásznőkéti Sportcsarnok Az elkövetkező hét tornászcsemegéjét, a női mesterfokú bajnokságot olimpiai időbeosztással és műsorral bonyolítják le három napon át a Sportcsarnokban. Hétfőn a kötelező, szerdán a szabadon választott gyakorlataikkal szerepelnek a versenyzők, csütörtökön kerül sor a szerenkénti döntőkre. Ez minden évben a legrangosabb tornaverseny, az olimpia évében azonban külön jelentősége is van. A legjobbak ez évi nemzetközi versenysorozata után itt újabb alkalmat kapnak a tudásuk lemérésére, a közvetlen utánpótlás pedig részese lehet egy színvonalas vetélkedésnek. A tárgyilagos értékelést az is elősegíti, hogy a tornaszövetség két NDK-beli és két csehszlovák pontozóbírót kért fel a mesterfokú bajnokságon való közreműködésre. Alig egy héttel e verseny előtt válogatott csapatunk Holandia legjobbjaival mérkőzött, ugyanakkor néhány tornásznő egyéni versenyen vehetett részt Romániában és Bulgáriában, így az indulók többségének jelenlegi tudásáról meglehetősen tiszta képük van szakembereinknek. A Hollandiában szerepelt csapatról elmondható, hogy idegileg kiegyensúlyozott együttes benyomását keltette. Néhány versenyző, így például Ducza és Makrai már képesek gyakorlataikhoz adni azt a pluszt, ami egyénivé avatja teljesítményüket. Tolnai a kötelező, Orosz a szabadon választott anyaggal tart előbbre a felkészülésben, Békésiről pedig elmondható, hogy kezd felszabadultabban versenyezni. Bánfai, a tavalyi mesterfokú bajnok az elmúlt hetekben lábsérüléssel bajlódott, ezért nem szerepelt a közelmúlt versenyein. Akad néhány első próbálkozó is a mesterfokú indulók névsorában, például Nyár rádi, a Vasas versenyzője, vagy a középiskolás Pozsgai a Pécsi VSK-ból. Négy és fél hónappal az olimpia előtt a mesterfokú bajnokságon szereplők már begyakorolt, kidolgozott gyakorlatokkal lépnek a közönség elé, ezért a háromnapos verseny igazi sportélményt ígér a nézőknek. p. k. A BRONZÉREM IS SZÉPÉN CSILLOG uiiuiimiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuimmiiimmiiiiiiuiiimiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiimiiimiiiiimiiiiiiiiiiuiitmiiiiiiiiiiiiiiiiii A harmadik helyek tekintetében — rekord 1948, London, békeolimpia .. . Bár még nagyon sok minden emlékeztet a háborúra, Londonba mégis 59 ország küldte el versenyzőit. Magyarországot 127 sportoló képviselte, ami jelentős szám, ha figyelembe vesszük, hogy összesen 5946 résztvevője volt a londoni olimpiának. A magyar sport meglepően hamar talpra állt és számottevő tényezővé lépett elő. A londoni sikert azonban még a legvérmesebbek sem álmodták, hiszen az olimpia előtt három évvel, a háború befejezésének napján Magyarországon egyetlen sértetlen sporttelep sem volt, a sok nélkülözés és gond pedig alaposan megviselte a sportolókat is. A párt 1947-es sportprogramja valósággal felrázta a magyar sportot, s a nagyszerű lehetőségek már kamatoztak Londonban. A londoni tíz aranyérem mellett roppant emlékezetes a további helyezések száma. A magyar sportolók öt ezüst és 11 (!) bronzérmet is nyertek, s ezzel minden korábbi rekordot megdöntöttek. 11 versenyző — 10 helyezés A magyar versenyzők eredményes szerepléséből alaposan kivette részét a magyar birkózócsapat, amely 11 versenyzővel vett részt az olimpián, s ebből tizen helyezést értek el. Bóbis aranyérmet nyert, ketten bronzérmet szereztek, s egy ezüst is „akadt”. A kötöttfogású birkózásban a lepkesúlyú Szilágyi Gyula ötödik helyen végzett, légsúlyban Bencze hatodik, pehelysúlyban Tóth Ferenc harmadik lett. Tóth harminckilenc éves volt, s már „korosnak” számított. Élete legnagyobb küzdelmét kellett vívnia a harmadik helyért. Győzött a csehszlovák Stehlik ellen, kétvállra fektette az angol Mortimert, vesztett az olasz Campanella és a svéd Anderberg ellen, s a norvég Solsvikkal viaskodott a dobogóért. Kétvállas győzelem kellett, ahhoz, hogy Tóth kerüljön a dobogóra a fiatal, s akkor már erősebbnek vélt norvég fiú ellenében. Tóth nagy bravúrt hajtott végre, egy fordított csípődobással elérte, hogy Soissvik a feje búbjától a bokájáig „betussolt”. A könnyűsúlyban bámulatos sorozattal szorult a harmadik helyre Ferencz Károly. Pontozással győzött a norvég Ericson ellen, az egyiptomi Osmam valamint az olasz Gesino ellenében, kétvállra fektette a holland Mumnikest, pontozással nyert a libanoni Damage ellen és mindössze az olimpiai bajnok svéd Freytől szenvedett vereséget. S mindez a harmadik helyre volt elég. Szerencsés hosszabbítás Váltósúlyban Szilvássy Miklós csak a svéd Anderson ellen vesztett, s így került a dobogó második fokára. Szilvásinak hatszor kellett birkóznia, sőt győzelmet aratott, amikor összekerült a svéd birkózóval. A bajnokságot eldöntő mérkőzésen mindenki tudta, — Andersen is —, hogy Szilvási Szabóra törekszik, ezért a svéd minden erejét arra összpontosította, hogy Szilvássyt kinyomja a szőnyegről, s fogást ne engedjen. Ez hozta meg a győzelmét, s egyben ez szorította Szilvássyt a második helyre. Mindenkit bántott, hogy az akkor 23 éves magyar bajnok nem juthatott aranyéremhez, de a vezetőket némileg kárpótolta a tudat, hogy így legalább „hosszabbít” a fiú, s revánsot vesz Helsinkiben. Mert szentigaz, ha nyert volna, abbahagyja a versenyzést, így négy év múlva találkozott ismét a két vetélytárs, s ezúttal Andersen szorult a második helyre. Váratlan, de annál kedvesebb A londoni olimpia magyar szempontból sok váratlan, de annál kedvesebb meglepetést tartogatott a szurkolóknak. A két atlétikai aranyérem mellett roppant figyelemre méltó Várszegi József harmadik helye gerelyvetésben. Az akkor tizenötszörös magyar bajnok, s tíz éve magyar csúcstartó rendkívül higgadtan, de ugyanakkor nagy lelkesedéssel harcolt az olimpiai döntőben, s jelentős északi dobókat utasított maga mögé. Váratlan, s az olimpiák történetében mind a mai napig egyedülálló magyar evezős-sikert a kormányos kétevezős legénysége hozott. A Zsitnik, Szendey, Zimonyi összeállítású csapat az előfutamban harmadik, reményfutamban és az elődöntőben első volt, s Dánia és Olaszország mögött végzett a harmadik helyen. Erre a sikerre valóban senki sem számított! 99 Talán, a negyedik...“ A vívók ugyancsak kitettek magukért Londonban. Három vívógyőzelem született, a hagyományos „magyar számokban”. Éppen ezért keltett nagy feltűnést Maszlay Lajos bronzérme tőrvívásban. Betörése ebben a fegyvernemben jelentős siker volt! A vezetők úgy is értékelték Maszlay fegyvertényét, hogy talán felért a negyedik vívóarannyal. A „váratlanok” sorát gazdagította a szellemi olimpián bronzéremmel díjazott dr. Földes Éva. „Az ifjúsági forrása” című munkájával érte el előkelő helyezését. De ugyancsak kellemes meglepetést szolgáltatott a férfi tornászcsapat harmadik, a nők előkelő második helye, a 4x 200-as férfi úszóváltó, és Novák Éva bronzérme. Az egyetlen ezüst, ami „fájt” azt a vízilabdázók hozták. De azt valóban elhomályosította az a jelentős siker, amelyet hazánk sportolói Londonban arattak. Az ezüst és bronzérmek tekintetében rekord született. S mint minden csúcs, ez is megdöntésre várt. R. A. éjszakai műszakra portásokat, valamint irodaház takarítására 4 és 8 órás takarítónőket délutáni műszakra. JELENTKEZÉS: „Fémmunkás’* Vállalat Budapest XIII. Frangepán u. 7. II. e. 216. munkaügyi osztály. Felvételre keresünk Vasárnap, 1968. június 2. )