Népsport, 1968. szeptember (24. évfolyam, 172-193. szám)
1968-09-01 / 172. szám
OLIMPIAI SZEMÜVEGGEL Párizsban. 1900-ban iktatták be az olimpiai műsorba a vízilabdázást A magyar válogatott azonban csak 1912-ben Stockholmban kapcsolódott be a küzdelmekbe A következő szereplés alkalmával. 1924-ben Párizsban csapatunk — háromszori hosszabbítás után — 7:6-ra győzte le a többszörös olimpiai bajnok angol együttest, végül 5. lett. A párizsit követő olimpiai játékok vízilabda eredménytáblái azután jó érzéseket keltő szemléletességgel mutatták előkelő hagyományaink kialakulását: 1928, Amszterdam, 1 Németország, 2 Magyarország, 3. Franciaország 1932. Los Angeles: 1. Magyarország, 2. Németország. 3 Egy All. 1936. Berlin: 1. Magyarország, 2. Németország 3. Belgium. 1943. London: 1. Olaszország, 2. Magyarország, 3. Hollandia. 1952. Helsinki: 1. Magyarország, 2 Jugoszlávia, 3. Olaszország 1956. Melbourne: 1. Magyarország, 2. Jugoszlávia, 3. Szovjetunió. 1960. Róma: 1. Olaszország, 2. Szovjetunió, 3. Magyarország. 1964. Tokió: 1. Magyarország, 2. Jugoszlávia, 3. Szovjetunió, öt arany — két ezüst — egy bronzt... Tokió után Hogy Jelenlegi helyzetünket és esélyünket megközelítő pon-A Szovjetunió ellen 4 mérkőzés NDK ellen 4 Jugoszlávia ellen 3 Olaszország ellen 2 „ Barcelonától a jugoszlávok elleni győzelemig Idén még az 1967. évi előkészületeket is túlszárnyaló erejű, Intenzitású alapozást végeztek legjobbjaink. Az év viszont ijesztő eredménnyel indult: Barcelonában a spanyolok ellen — 2:2! A szövetségi kapitány szavaival élve: „Egy teljes és megfoghatatlan rövidzárlat!” . . . Egy hét múlva, a kolozsvári nemzetközi tornán vereséget szenvedtünk az NDK-tól. A megszerzett második hely után arra a következtetésre jutottunk, hogy még mindig nem alakult ki az olimpiai csapat, nincs egy összekatossággal ítélhessük meg, vissza kell röviden tekintenünk a legutóbbi olimpia óta eltelt időszakra, nyomon követni a válogatott alakváltozásait, s a nemzetközi erőviszonyok alakulását is. Tokió után másfél évig huzamos szakmai irányítás nélkül maradt a válogatott. 1965-ben csak a hazai környezet, a páratlan szerencse segített bennünket a Trofeo Italia megnyeréséhez, és természetesen a hirtelenében felkészített együttes küzdeni tudása 1966 április elején kezdte meg tevékenységét Markovits Kálmán szövetségi kapitány. Az utrechti EB-n az év kezdetén biztatóan játszó válogatott egész egyszerűen csődöt mondott — az ötödik helyen végzett 1867 egy új csapat kialakításának jegyében telt el. Roppant kemény felkészüléssel és különösen gyakori nemzetközi erőpróbákkal. A teljesítmény meglehetősen hullámzó volt, de egyre gyakrabban fedezhettünk fel bizakodásra késztető jelenségeket. A számadatok jól tükrözik a válogatott teljesítményét a Bonnebyben, Lvovban rendezett tornákon, valamint a Jadrankupában és a mexicói előolimpiai játékokon. Az 1966. évi EB első négy együttesével az alábbi eredményeket értük el 1967-ben: rácsolt kezdő hetesünk, túlságosan hosszúra nyúlt a kísérletezés, a próbálkozás időszaka és a játékfegyelem sem kielégítő. A következő torna, amelyet a hollandok Hertogenboschban rendeztek, már egy rendkívül pozitív eredménnyel zárult. Végig a Molnár — Mayer, Szívós — Konrád II dr. — Sárosi, Felkai, Konréd III hetes kezdte a mérkőzéseket és a nyolcadik játékosként is állandóan Bodnár I kapott helyet első cseréink alkalmával. (Magyarország —Jugoszlávia 3:3, Magyarország — Olaszország 4:3, Magyarország — Hollandia 4:3. Másodikok lettünk rosszabb gólkülönbséggel a jugoszlávok mögött.) 1 győz., 1 dönt., 2 ver. 14:16 4 „ — „ — „ 14: 9 — „ 12 „ 9:12 2 „ 9 3 BAY DR.: Elég lehet az idő... Hosszabb versenyszünet, némi pihenés, majd a felkészülés második szakaszának megkezdése után, a szocialista országok vívóversenyén léptek újból közönség elé vívóink. Annak ellenére, hogy például kardcsapatunk szép győzelmet vívott ki, ez a szemle korántsem aratott osztatlan elismerést. Erről korábban már szóltunk, hangsúlyozva, hogy messzemenő következtetéseket levonni ebből az egy versenyből, felelőtlenség lenne. Rendkívül érdekesnek tartottuk viszont, hogy a szakemberek miként vélekednek a látottakról, illetve a felkészülés állásáról. Bay Béla dr.-t, a vívó válogatott egyik vezető mesterét kértük fel, válaszoljon kérdéseinkre. — Vívóink idei felkészülése, ez tudott dolog, viszonylag későn kezdődött el, és nem is volt teljesen zavartalan — mondta Bay dr. — Ennek ellenére állíthatom, hogy a válogatott már régen nem dolgozott úgy, és annyit, mint ebben az évben, az olimpiára készülőben. A magyar bajnokság utáni pihenőt egy újabb erős intenzitású munkaszakasz követte, ebből léptek pástra minden átmenet nélkül versenyzőink a most lezajlott versenyen. — Az ellenfelek szintén munkából jöttek versenyezni, mégis, véleményünk szerint többet mutattak. . — Én itt a szovjet vívókról beszélnék elsősorban. Náluk viszont a sok és erős munka szokott dolog, hosszabb ideje ez a metódus, természetes tehát, hogy egy-egy nehezebb szakasz fáradtságát jobban viselik el, mint mondjuk a mieink, s ennek megfelelően jobban vívnak közvetlenül utána a versenyen, mint mi. Voltak ezen kívül olyan versenyrészek, amelyekben a mi csapataink, versenyzőink örvendetesen jól helytálltak. A férfi tőrcsapat eredménye minden negatív vonása ellenére — már nagyon régen nem vívott ilyen fej-fej melletti mérkőzést a sokszoros világbajnok szovjet csapattal, mint éppen most. — A munka utáni gyengébb eredmény indokolt. De vajon a mértéke megfelel-e a várakozásnak? ~ Nagyjában-egészében igen. Kivételek persze voltak. Rejtő Ildikó például sokkal jobban vívott a vártnál, Kamuti Jenő pedig roszszabóul, ők ketten jelölhetnék a felső, illetve alsó határt. — Mi a véleménye kardcsapatunk győzelméről? — Az eredménytől függetlenül, régen láttam ilyen jól vívó magyar kardcsapatot, mint amelyik a lengyelek elleni döntőt vívta. A szovjetekkel való mérkőzést nem hiányolom, mert szerintem ez a győzelem lelkileg sokat adott a versenyzőknek, kedvezőbb élmény, mint bármi más. A pillanatnyi és indokolt „mélypontról” azonban fel is kell hozni majd a csapatot. Véleménye szerint elég lesz erre a még hátra levő idő? Hogy mennyire munkában volt a válogatott, arra hadd mondjak előbb egy példát. A verseny után, tehát a múlt héten, már a könnyítésre kellett gondolnunk, ezt meg is kívántuk a versenyzőktől. Ennek ellenére a munka napokig szinte változatlan szinten folyt tovább, a versenyzők megszokták. De visszatérve a kérdéshez: szerintem az olimpiáig előttünk álló idő feltétlenül elég lehet ahhoz, hogy a csapat a mostani erős munkaszakaszból kikerülve, elérje legjobb formáját, és az olimpiai versenybe már így kapcsolódjon bele. Az idő elég erre, s a felkészülési terveinkben ez így is szerepel. Kérdés azonban továbbra is, hogy az idén végzett lelkiismeretes és sok munka eredménye megrntatkozik-e üdves egészében az olimpiai versenyen, vagy csak később kamatozik? (Dd) Vízilabda Hosszú idő után először végeztünk az első helyen egy jelentős nemzetközi négyestornán, április végéig Nápolyban! (Az olaszok ellen 3:3, a románokat 6:4, a szovjeteket ugyancsak 6:4-re győztük le.) A kapuban helyet kapott és — remekül védett — Steinmetz, s ezzel a 11 Mexico-ba utazó vízilabdázó közül 9 személye tisztázódott. Az olimpiai játékokat megA Szovjetunió ellen 1 mérkőzés 1 győz., — dönt., — ver. 6:4 NDK ellen 1 „ — „ — „ 1 ■„ 5:6 Jugoszlávia ellen 2 „ 1 „ 1 „ — „ 11:9 Olaszország ellen 2 „ 1 „ 1 — „ 7:6 (Az NDK-tól elszenvedett váratlan vereségtől eltekintve bizonyos javulás feltétlenül megállapítható.) Legveszélyesebb ellenfeleink Ellenfeleink közül a szovjet válogatott tűnik a legveszélyesebbnek, jóllehet az utóbbi időszakban náluk is állandó változás és kísérletezés, sőt egy kis bizonytalanság tapasztalható. Legerősebb fegyverük a tökéletes fegyelem! Nem játszanak színesen, de rendkívül megbízhatóak, erőnlétük pedig kifogástalan. A jugoszláv csapat most éri, illetve érhezi el teljesítőképessége felső határát, most érett be. Szandics, Bonasics, Jankovics, Perisics, Lopatnic mindmind a legjobb korban levő, nagy nemzetközi tapasztalattal rendelkező játékos. A viszonylag idősebb Trumbics és a kiváló kapus, Stinanics tartozik még a törzsgárdához. Az NDK válogatottja is átformálódott. Kolozsvárott már keveset játszott Klucbe, Wittig el sem jött, cserélt Ballerstedt és a többi idős is — Thiem kivételével. A fantaszikus védésekre képes Fehn mellett egészen fiatal tehetséget ismertünk meg Schüler személyében (3 gólt lőtt ellenünk). Fiatal Kermanns és Rund is A nemzetközi mezőny legkeményebb csapata. Az olaszok nem tudtak legyőzni bennünket otthonukban sem. Pizzóék azonban, amikor a legszükségesebb, mindig hozni tudják jó formájukat a nagy világeseményeken. A tapasztalt idősebbek mellé felnőtt a villámgyors Marsili, a gólerős előző utolsó nemzetközi erőpróbára Budapesten került sor. Magyarország — Magyar utánpótlás 5:1, Magyarország —Románia 6:2, Magyarország —Szovjetunió 5:0 és Magyarország — Jugoszlávia 8:6. Biztosan, időnként jól játszva nyertük a tornát, de a jugoszlávok ellen a fáradtság jeleit tapasztaltuk. Az utrechti EB első négy helyezettje ellen 1968-ban: Forcella. Kapusgondjaik azonban nem enyhültek. Öten — először olimpián A magyar csapat szintén átalakult. Az utazásra kiszemelt 11 játékos közül csak hat volt — Dömötör, Mayer, Felkai, Konrád II dr., Pócsik és Bodnár I — Tokióban, öter — Steinmetz, Molnár, Sárosi, Szívós és Konrád Ilia most küzdhet először olimpián. Az átalakulás nem ment minden nehézség nélkül, s nem úsztak meg, csak a vártnál súlyosabb visszaeséssel, amely részben talán a hosszú ideig tartó csapatkeresésnek, feleslegesen nagyszámú játékos kipróbálásának és a válogatottban eleinte nehezen kialakuló megfelelő közösségi szellem hatásainak volt köszönhető. Markovits Kálmán szövetségi kapitány legutóbb kijelentette: A csapat teljes és kifogástalan egységet alkot! .. . Hozzá számítva még azt a valóban nagy szorgalommal és lelkesedéssel végzett felkészülést, amely ebben az évben is folyt, s ismerve a játékosainkban rejlő kivételes képességeket és adottságokat — képesnek tartjuk vízilabda-válogatottunkat akár az olimpiai aranyérmek megszerzésére is. A tehetségükből és az elvégzett munkából telik erre . . Főként, ha a játékosok közösségi és küzdőszelleme tökéletesen összekovácsolt, igazi együttest képes alkotni, amely idegileg és fizikailag is frissen várja a rajtot, s így ingadozásoktól mentesen képes elviselni a vállakon nyugvó felelősséget. Gallov Rezső Megy a gőzös, megy a gőzös Mexico-ba! A kamaszgyerek legszívesebben a pályaudvaron lődörgött. A mozdony mellett érezte a legjobban magát, akkora volt, mint a 424-es kereke, nap mint nap mellé állt, mintha méricskélné, mennyit nőtt. Egyszer a mozdony ablakából kormos arcú, fehér fogú férfi nevetett rá: ,,Na, öcskös, eljönnél masinisztának?” A kamaszgyerek igent mondott. Futballozni is szeretett. Egyszer Nagykanizsa egyik poros terén hajszolta a labdát, amikor egy nézelődő férfi útját állta. ..Fiam, jó nagy darab kölök vagy. Hagyd a labdát, gyere inkább birkózni a Lokomotivbal . Három hónapot töltött birkózószőnyegen, amikor Zalaegerszegen egy területi verseny után így hirdettek eredményt. ..Nehézsúlyban harmadik: Nyers László!” DUNAÚJVÁROS Tizenhárom esztendő a MÁV- nál, öt év mozdonyon. Könyörtelen szerelem ez, szolgálni kell, feltétel nélkül, időtlenül. Éjjel és nappal csak sín van, talpfa, szemafor, sorompó, állomás. Birkózás nincs , csak kedvtelésből. Így lett 3. az ifjúsági bajnokságon az egykori kamaszgyerek, így jutott Dunaújvárosba egy napon, ahol egy torna végén, a szőnyegről lefelé ballagtában, széles vállú, erős állú férfi állította meg: — Mondd csek, nem volna kedved itt élni, edzeni? Dunaújvárosban? Én vagyok az edző, úgy érzem, nem bánnád meg. A toborzóedzőt Gurics Györgynek hívták. Edzésről edzésre járt, versenyre, külföldre alig. Barátok jöttek, rossz barátok. Sör, vidámság, álmatlan éjszakák — ezt jelentették. Aztán egyszercsak egy ősz hajú, bicegő férfi lépett keresztül a füst- és szeszfüggönyön. ..Laci — mondta — tériészhez, szükség van rád. Dolgozz komolyan, esküszöm, nem teszed hiába!" Matúra Mihály volt. (Élnek közöttünk emberek, akikről egyszer majd beszélnünk kell. A mindig jobbat kutatókról, az embereket feltámasztókról. Mert újjászületni könnyebb, mint erre a lehetőséget megtalálni, vagy hinni abban.) SZKOPJE ........A szőnyeget, mintha felszippantaná a reflektor, úszik velünk a levegőben. A sustorgás lent maradt. Szemben velem Boch, így hívják, láttam a táblán. Behemót, szőrös enver. Nem győzhet le. Csak keményen szorítani, a lámpa most egészen közel van, alulról látom, pörgetni akar, most préselni a karját, lefogni. Mind a ketten izzadunk. A falon zászlók. A középső árbocra majd az Európa-bajnok lobogóját húzzák fel. Most szabad a csuklója, megvan. A bokájád Nakomám, ne félj, foglak, nem ütöd meg magad. Látod milyen jó a szőnyegen? Kicsúszott. Már nem lehet sok hátra. Gong. A reflektor felszökik a magasba. A szőnyeg lezuhan. Gurics kiabál, pedig mellettem áll. ..Látod sikerült, te dunaújvárosi csirkefogót" Miska bácsi fut a zsűriasztal mellől. Nem látom jól az arcát, a szememmel történt valami, csak hallom, ahogy dörmögi. ..Köszönöm Lacikám. Harmadik vagy, köszönöm. Megvan a repülőjegyed Mexico-ba!" (A masiniszta. Nyers László 34 esztendős. Így van ez rendjén. A gőzös elindul Mexico-ba, hogy vakvágányok után végre fényes állomáshoz érkezzen.) Bocs Ferenc Fel a fejjel és jó utat! Katica kislánya egy éves, Anikóé öt. E pillanatban csak fényképek segítségével lehet őket felidézni. Egy gurgulaszemű csöppség és egy hosszúra nyúlt, okos kislány néz vissza ránk a képekről. — Hogy tudjátok otthagyni őket? — Nagyon nehéz és egyre nehezebb — sóhajtja Makrai Kati, és könnyen nevetésre álló szája szögletében keserű vonás ül. — Nem úgy vagyok vele, ahogy egy anyának lennie kell a gyerekével. Engem alig lát, így érzelmileg sokkal inkább kötődik a nagymamához, mint hozzám. Ha valami bántja, ha valamije fáj, a nagymamához szalad. Értem én ezt, tudtam, hogy így lesz, amikor úgy döntöttem, hogy szülés után folytatom a tornát, mégis, belül sokszor nagyon fáj. Elgondolkozom néha, szabad-e annyira egy szenvedély — a torna — rabjává lenni, hogy miatta lemondok azokról a semmivel össze nem hasonlítható örömökről, amiket egy nyiladozó értelmű kicsivel való együttlét ad? Ducza Anikó helyzete semmivel sem könnyebb, sőt nehezebb, mint mondja. — Addig, míg a kislányom olyan idős volt, mint a Katicáé, még jobb volt. De most, ha látnád, milyen könyörgő szemekkel néz rám, milyen szívbemarkolóan mondja: Ne menj el Anyucit Ugye hamar visszajössz? Az olimpia. Nem kell soká várni, erre terelődik a szó. Előbb azonban az olimpiai reménységek kolozsvári tornáját kell megvitatni. — Azt mondják, fantasztikus, hogy a szovjet Turiscseix és Lazarovics milyen hatalmas anyagot mutatott be. Egyszerűen bámulatos, és bennünket kicsit nyomaszt is, hogy ezek a gyerekek milyen szuperszonikus sebességgel törnek előre! Mexico részben, München pedig teljes egészében az övéké lesz. — Caslavska? — Caslavska csodálatos nő! Ő most is a csúcson lesz. Benne egyesül mindaz, amire egy tornásznak szüksége van. Csinos, erős, remek izomzata van, ruganyos, laza, tehetséges és kitartó. Két éve Mexico-ban a sporthéten láttuk, amikor egy csavart szaltót tanult. Belefáradtunk, míg néztük. Hatalmasakat esett, de felállt és folytatta. Azóta már duplán csavarral ugrik ... Ki ne emlékezne Makrai Katira, amint Tokióban pityeregve állt a dobogó második fokán. — És Mexicoban? — Szeretnék jól szerepelni és úgy érzem, ezért minden tőlem telhetőt megtettem. És Anikó? — Ma más a helyzet, mint Tokió előtt. Akkor alig titkolt reményekkel utazhattam ki, éremre esélyesnek tartottak gerendán vagy talajon. Idén másfélévi kihagyás, sérülés után tulajdonképpen csak tavasz közepén kezdtem munkába lendülni. Hiányzik ez a másfél év, hiányzik a versenyzés, de leginkább hiányzik az önbizalom. Ez pedig nagy hátrányt jelent majd Mexico-ban. Ducza Anikó érzékeny, töprengő ember. Ki kell űzni belőle a bizonytalanságot. Szóval, fel a fejjel Anikó! Jó utat Katica! Pap Kornélia Vasárnap, 1968. szept. 1.3 (555) OLIMPIAI Iggi ARCKÉPCSARNOK Varga János Sportága: birkózás. Egyesülete: Bp. Honvéd. Edzője: Tóth Gyula. Születési éve: 1939. Testsúlya: 60 kg. Magassága: 170 cm. Válogatott: 1960 óta. Katonatiszt: 1963-ban, Hälsingborgban világbajnokságot nyert a jóvágású magyar katonatiszt. S ezzel egycsapásra megnehezedett a dolga a nemzetközi mezőnyben. Az ismeretlen Varga ellen még mindenki „mert” birkózni, a világbajnok Vargával szemben azonban mindenki legfeljebb csak „tisztes eredményre” törekedett. S tudjuk azt, hogy egy döntetlenre menő versenyzővel szemben mennyivel nehezebb birkózni. Neki is alig-alig sikerült a győzelem. Ettől viszont szép lassan ismét felbátorodtak az ellenfelek, s tavaly Minszkben már az ő nyakába akasztották az Európabajnoki aranyérmet. Azóta ismét két ezüstérem következett, És eljutott oda, hogy belássa: az ellenfelek azért vannak, hogy az ember legyőzze őket. Függetlenül attól, hogy óvatosak, avagy nem. Kucsera Gábor Sportága: úszás. Egyesülete: Bp. Honvéd. Edzője: Tumpek György. Születési éve: 1940. Testsúlya: 78 kg. Magassága: 180 cm. Válogatott: 1967 óta. Műszerészipari tanuló. A Tüzér utcai uszodában nőtt fel. Vízilabdázónak indult, s nem is akármilyennek. Előbb ifjúsági válogatott lett, majd két éve a nagyválogatott keretbe is bekerült. Közben azonban országos bajnokságot nyert 100 m-es gyorsúszásban, s ez indította arra, hogy ezt az évet már csak, mint úszó kezdje el és dolgozza végig. Úgy gondolta, talán sikerül kijutnia az olimpiára. Jól gondolta. Farkasinszkyné Bóbis Ildikó Sportága: vívás. Egyesülete: BVSC. Edzője: Bay Béla dr. Születési éve: 1945. Testsúlya: 72 kg. Magassága: 174 cm. Válogatott: 1966 óta. A MÁV Magasép. Főnökség ügyintézője. Nevével akkor ismerkedtek meg a magyar sportkedvelőik, amikor 1963-ban az ifjúsági világbajnokságon ötödik helyet szerzett. Utána azonban sötét . . . ... felhők gyülekeztek versenyzői pályafutása egén. Mest el éves betegség, kétségek, lemondások és újraéledt remények . . De 1966-ban már tagja volt a moszkvai VB-re utazó csapatnak. Tanulni vitték, s egyéniben bronz-, csapatban ezüstéremmel tért haza. Tavaly Montrealban igazolta hogy mindez nem volt a véletlen műve. Egyéniben ismét felállt a dobogó harmadik fokára, s, aranyérmes csapatának sorsdöntő csörtéket nyert. Féltve őrzött titkát csak keveseknek árulta még el. Olimpiai bajnok szeretne lenni. Mint édesapja volt. Lendvai Tibor Sportága: kerékpár. Egyesülete: Vasas. Edzője: Molnár Béla. Születési éve: 1940. Testsúlya: 77 kg. Magassága: 183 cm. Válogatott: 1959 óta. Az ÉM Középülettervező Vállalat építész-technikusa. Tizenkét év kerékpározik versenyszerűen, ma már sokszoros magyar bajnok. Az úgynevezett 1000 m-es állórajtos időfutamban az idén érte el élete legjobbját, sikerült beállítania a tízéves országos csúcsot. Szorgalmas, becsületes, józan gondolkodású versenyzőnek ismerik. Tandemben a nála fiatalabb Baranyecz András előtt ül. Sok múlik tehát rajta, taktikai érzékén, szemfülességén, hogy miként sikerül majd végezniük a világ legjobbjai között. Szabó Gyula Sportága: ökölvívás. Egyesülete: Bp. Honvéd. Edzője: Szántó Imre. Születési éve: 1943. Testsúlya: 54 kg. Magassága: 168 cm. Válogatott: 1968 óta. Géplakatos. A volt pehelysúlyú Európabajnok, Szabó Nagy Gyula fia. Az ökölvívás tehát amolyan családi hagyomány náluk. Eredményes ifjúsági évei után azonban úgy látszott, hogy a kis Szabó nem lép apja nyomdokaiba. De az idén harmatsúlyban magyar bajnokságot nyert, bekerült a válogatottba, s az ökölvívó-küldöttség hatodik embereként Mexico-ban is ott lesz. A lehetőség tehát adva van, nem csak arra, hogy édesapja nyomdokain haladjon, hanem, hogy akár túl is tegyen rajta. Aminek, ha sikerülne, biztosan a papa örülne a legjobban.