Népsport, 1968. szeptember (24. évfolyam, 172-193. szám)

1968-09-01 / 172. szám

1970. május elsején avatni szeretnék A MISKOLCI SPORTCSARNOKOT A miskolci Népkert belváros felőli oldalán, közel a Felszabadítók útjához, ma még alig néhányan dolgoznak, a nagyszabású közművesítés, a terep rendelése azonban máris folyamatban van. Helyén van már a hatalmas betonkeverő is, egyszóval javában tart a „felvonulás" . . . Hoszszú évek megoldást elősegítő vitái, a tervek többszöri módosítása után a megvalósítás stádiumába jutott a miskolci sportcsarnok építésének az ügye. Elkészült a létesítmény végleges terve, nincs már akadálya annak, hogy tavasszal végre teljes lendülettel meginduljon a nagyszabású, közel negyedszázmillió forint értékű építkezés. Ahhoz, hogy célunkat elérjük, magas igényű kivitelező munkára lesz szükség a sportcsarnok építésénél, amelyben természetesen nemcsak sportesemények zajlanak majd le — mondta többek között Kormos Károly, a Borsodi Állami Építőipari Vállalat főmérnöke. — A létesítmény rendkívül fontos objektuma lesz városunknak, ezért igyekszünk mindent biztosítani, amire a munkálatoknál, illetve munka közben szükség lehet. Az építés vezetősége a tervezésnél is korszerűbb technológiát szeretne alkalmazni. Hogy csak egyet említsek: ferde, vakolás nélküli nyers betonból készül a vasbetonfal. Szellemes megoldás lesz az is, hogy az építmény egyik külső oldalán lelátó lesz, ahol mintegy 1000 néző szemlélheti majd a szabadtéri kispályás eseményeket. A különleges és az egyedi kivitelezés miatt határidőt nem is tudok mondani. A szerződést a Sportcsarnok elkészítésére 1970 tavaszára (VI. 30.) kötjük, természetesen pár hónapos elcsúszás lehetséges. Ezt az elcsúszást azonban ezúttal kellemesebb értelmében gondolom: nagyon szeretnénk, ha 1970. május 1-én fel tudnánk avatni városunk egyik leendő büszkeségét, a Sportcsarnokot. Hogyan is néz majd ki az ország egyik legszebb fedett létesítménye? — Az új, 48 600 légköbméteres belső területű sportcsarnokban nemzetközi méretű fedett játéktér lesz, oldalkifutókkal, 1500—3000 (aszerint, milyen eseményt rendeznek) nézőt befogadó magasított nézőtérrel, kondicionáló termekkel, valamint 100—120 sportoló részére öltözővel, fürdővel — tájékoztatott Menyhért László, az MTSZ Miskolci Tanácsának elnöke. — A felső folyosókat úgy képezik ki, hogy alkalmas legyen asztalitenisz edzésekre. Természetesen az egész építményt központi fűtéssel látják el. Ami rendkívül érdekes: a csarnok 54x54 méteres „fedele" egyedülálló megoldással készül, hazánk legnagyobb összefüggő, semmiféle támasztó vagy más merevítő szerkezettel meg nem tört tetőfelülete lesz. A padlóburkolat fehér márványhatású mészkőből, a játéktér parketta burkolatból készül. A belső tér szellőztetését korszerű légtechnikai berendezések biztosítják, a ventillátorok, bejövő ágyúk és esőcsatornák óránként 9 ezer köbméter levegőt tudnak cserélni. A közönség szórakozásáról — remélhetőleg — a sportolók, kényelméről három dohányzó, automata büfék és mozgó árusok gondoskodnak. Mindent egybevetve, sok mindenre kiterjedt a tervezők figyelme, igyekeznek, hogy az adott lehetőségek között a legjobbat, a legkorszerűbbet nyújtsák. Az épület esti világítását a főbejárat előtt tervezett vasbeton árokban elhelyezett nagy erejű világítótestekkel oldják meg, s a közeli főútvonalról, valamint az Avasról bizonyára szép látványt nyújt majd a megvilágított sportcsarnok. Kevés helységben volt annyi panasz az elmúlt években a sportlétesítmények elégtelensége miatt, mint az ország második városában, a napjainkban is rohamosan fejlődő, majdnem 200 ezres lélekszámú Miskolcon. Az 1968-as év rendkívül emlékezetes marad a város sportéletében. A DVTK korszerűsített, jelentősen megnagyobbított sporttelepe ma már minden igényt kielégít a szabadtéren. A nagyszerű stadionban olyan sportotthont kapott a város, amely méltó sportmúltjához és jelenéhez. A sportcsarnok építése pedig azt jelenti, hogy a teremsport fejlődésének Miskolcon minden eddiginél biztosítottabbak lesznek a feltételei. Hosszú évek tervezgetése után végre valóság lesz a miskolci „álomból" . . . Nagy József így néz ki majd, ha elkészül — a miskolci sportcsarnok Miért nem szerepel Györkő dr.? Az utóbbi hetekben elég gyakran kopogtatott be a postás Kovács Imréhez, a Pécsi Dózsa edzőjéhez A kikézbesített levelekben a szurkolók észrevételeket tettek, tanácsokat adtak, bírálták és érdeklődtek- miért nem szerepel az első csapatban Györkő dr? Az edző is feltette már magának jónéhányszor a kérdést, valahogyan így Vajon miért nem szerepeltethetem az első csapatban Györkő Tónit? A hoszszas töprengésnek EGY FELJEGYZÉS volt a terméke, amelyben az edző bejelentette a vezetőségnek, egyelőre lemond a szóban forgó játékos szerepeltetéséről és javasolja, hogy Györkő az év végéig a tartalékok edzéseit látogassa. Mi is történt tulajdonképpen Pécsett, és hogyan éleződött ki a helyzet Györkő Antal dr. körül? Györkő Antal úgy került a Pécsi Dózsához, mint technikailag igen képzett, taktikailag is fejlett, remek jobb lábbal rendelkező játékos Ez a remek jobbláb sajnos, rövid idő alatt kétszer is töréses sérülést szenvedett — mindkét esetben akkor, amikor a játékos formája felfelé ívelt — ezért Györköt általában a balszerencsés játékosok között emlegették az utóbbi időkben A csapat vezetői mindkét sérülést követően türelmetlenül várták a felépülését és minden lehetőséget megadtak ahhoz, hogy Györkő mielőbb játékba jöjjön. Hol nincs szükség egy gólképes, lendületes csatárra? Kovács Imre is elismeri a játékos értékeit. — Ha kijön az edzésre, példamutatóan dolgozik. Ha futásra kerül a sor, ő fut az első párban Ha két medicinlabdával kell egyszerre gyakorolni, ő igyekszik a legjobban. Ő az első, aki megjelenik az öltözőben és az utolsók közt távozik Hát akkor mégis mi az, ami problémákat jelentett az edzőnek? — Az, hogy egyszerűen nem tudok rá számítani — mondja az edző és sorolja az érveket. — A Pécsi Dózsa igen fegyelmezett és jó szellemű kollektívája ma a 214 edzésnél tart és ebből Györkő 35—40 alkalommal hiányzott. A TÁVOLMARADÁSOK INDOKAI erősen vitathatóak voltak. Azután ott volt a bajnoki rajt. Györkő Tóni az alapozás során százszázalékos munkaintenzitással dolgozott és soha a legkisebb fájdalmakra sem panaszkodott, biztos tagja volt a kezdőcsapatnak Két nappal a szegedi mérkőzés előtt mégis bejelentette: ..Fáj a lábam, nem vállalom a játékot!” Az edző emiatt az utolsó pillanatban volt kénytelen megváltoztatni a csapat tervezett hadrendjét Számított rá a Csepel elleni MNK-mérkőzésen is, de akkor négy nappal korábban mondta le a szereplést. Azután ott volt az augusztus 7-i kaposvári edzőmérkőzés. A második félidőben játszott, egészen jól. A mérkőzés után nem panaszkodott, de a következő napon nem jött ki az edzésre. Másnap, pénteken megjelent és így indokolta: ,,Az edzőmeccs után nem tudtam lábraállni, úgy fájt a lábam, hogy tegnap otthon feküdtem! De az edzésen már semmi baja sem volt. Azóta nem láttam, hírt sem ad magáról ” Közbevetjük, hogy talán a két súlyos sérülést követő , PSZICHIKAI OKOK játszanak közre. Kovács Imre ennek ellentmond: — A törések miatti utóérzések esetleg a játékban jelentkeznek. Györkőnél is tapasztaltuk, hogy fél, erőtlen a mérkőzésen, ütközni nem szeret, tartózkodó és sokszor hiányzik is belőle az akaraterő De az edzéseken nem lehet probléma, mint ahogyan az alapozásnál sem hivatkozott erre a játékos. Hát ezért nem szerepel Györkő a Pécsi Dózsában Tóth Zoltán Készülnek a síelők A síelői, terepfutóversenyének végeredménye. Férfiak: 1 Bénító János (Salgótarjáni KSE) 1:12:01. 2 Egervári (U. Dózsái 1:12:01. 3 Vadassy Dózsa 1:12:07. 4 Antal (Bp Honvéd) 1:12:57. 5 Rossival (Vasas SC) 1:14:04 Nők: 1. Monori Enid (Előre SC) 43:27. 2 Balázs (Vasas SC) 46:55 Női ifjúságiak: 1. Németberta Erzsébet (Előre SC) 37:10. Kezdődik az iskola ége a vakációnak, kezdydődik az iskola. Közel kétmillió diák kezdi el az elkövetkező napokban az iskolai évet. Gyerekek, fiatalok és felnőttek ülnek be az iskolai padokba, hogy tanuljanak, hogy képezzék magukat, hogy megállják a helyüket a rohamléptekkel haladó élet közepette. Szocialista fejlődésünk egyik legértékesebb vívmánya, hogy széles tömegeik részére teremtette meg a tanulás — és a továbbtanulás — korszerű feltételeit. Oktatási rendszerünk heves viták, sikeres és elhibázott kísérletek közepette érkezett el mai színvonaláig. Eredményességét bizonyítja, hogy diákjaink sorozatosan sikerrel állják meg a helyüket a nemzetközi tanulmányi versenyeken, a külföldi gyermekrajzkiálítások érmeiből mindig szép számmal hoznak haza a fiatal művész-palánták, énekoktatásunkat pedig világszerte bevált mintának tekintik, Iskolás, egyetemista sportolóink sem hoznak szégyent ránk a nemzetközi sporttalálkozókon, olimpiára készülő csapatunkban is bőven vannak diákok. Ami oktatási rendszerünknek a testnevelésre vonatkozó részét illeti, azzal mégsem lehetünk elégedettek. Az utóbbi másfél évtizedben az iskolai testnevelés és sport nem tartott lépést oktatási rendszerünk haladásával. Különösen elmaradt az általános iskolák testnevelése. A feltételek ebben az iskolatípusban a legrosszabbak. Tavaly például az egymillió-háromszáznyolcvanezer általános iskolásnak csak körülbelül 40 százalékát oktatták testnevelési képesítéssel rendelkező tanárok. A legnagyobb baj az, hogy az általános iskolák alsó tagozatában a kötelező heti két testnevelési órát meg sem tartják. Olyan helytelen vélemény kezdett kialakulni szülőkben és pedagógusokban is, hogy a testnevelési óra és a sport csak elvonja a gyerekeket a tanulástól. A középfokú iskolák nem fogadhatnak be mindenkit az általános iskolákból. Szelekció történik és többnyire csak a jó tanulók, a tehetséges gyerekek tanulhatnak tovább. Érettségi után még szigorúbb a rostálás, az egyetemek bizonyos karaira még a kitűnő tanulók sem juthatnak mindig be. Ráadásul mind az általános iskolában, mind a középfokú iskolákban fokozódtak a tanulmányi követelmények. A közepes képességű gyerekek — márpedig a többség ilyen — csak nagyon rendszeres és szorgalmas munkával tudnak jó eredményeket elérni. Honnan lehet elvenni a tanuláshoz szükséges időt? Sokan úgy gondolkoznak, hogy a sporttól... z MTI I. kongresszusa joggal állapította meg, hogy „ ... az iskolákban a kötelező testnevelés helyzete nem megfelelő. Ehhez az iskolafenntartó hatóságok, tantestületek szemlélete is hozzájárul. Sokhelyütt a testnevelésre biztosított időt más célra használják fel, a gyakorlatban a testi nevelést nem mindenütt tekintik a nevelés szerves részének.’’ A kongresszus éppen ezért határozatokig mondta ki, hogy ......... megkülönböztetett gondot kell fordítani az iskolai testnevelés és sport fejlesztésére, az ezzel kapcsolatos helyes szemlélet formálására . . .” Az ifjúság, a dolgozók egészségéért, harmonikus fejlődéséért felelős szervek hasonló álláspontra jutottak és támogatták a kongresszus határozatának végrehajtását. Az egyik napról a másikra ,abl az iskolai testnevelés és a sport alapvető feltételein nem lehet változtatni. A szakemberhiányt, a létesítményhiányt csak hosszú évek következetes munkájával lehet felszámolni. A deformálódott szemlélet kiegyenesítését azonban nyomban meg kell kezdeni. Az új iskolai évtől elsősorban ezt várja a közvélemény, mindazok, akik hisznek a testkultúra fejlesztésének szükségességében és abban, hogy a modern világban éppen az iskolai testnevelés és sport hatékonyságánál a növelésével lehet a legjobban kielégíteni a gyermekek, az ifjúság természetes mozgásigényét. A testkultúra híveinek meg kell győzniük a szülőket, az esetleg kétkedő pedagógusokat, hogy a testnevelési órákra, a rendszeres sportolásra minden gyereknek szüksége van, hogy a sportolás nem gátja, hanem éppen ellenkezőleg segítője a tanulásnak, hogy a sportban edzett, egészséges ifjúság szellemileg is többre képes, mint az egészségtelenül élő könyvmoly, hogy a régi közmondás — „Ép testben, ép lélek’’ — végső fokon napjainkban is megállja a helyét. Világszerte elismerik ma már, hogy az iskoláknak döntő szerepük van az ifjúság nevelésében, nem csak oktatásában. S többek között az is kötelességük, hogy az egészséget adó mozgásra, a sport szeretetére, jelentőségének megismerésére is neveljék tanítványaikat. A testkultúra eredményes propagandáját természetesen segíteniök kell mindazoknak, akik a testnevelés és a sport oktatásában részt vesznek. Ebben a tekintetben a szülők egy részét az osztályzás kérdése izgatja. Az új tanulmányi évben a testnevelés osztályzása reálisabb alapokon történik. A jegyeknek nem a gyermekek teljesítménye képezi az alapját, hanem a sporthoz való viszonya, azaz sportszeretete, szorgalma, igyekezete. A sporttal kapcsolatos helyes szemlélet kialakításához a testnevelők nagyban hozzájárulhatnak, ha a gyermekek neveléséért felelős pedagógus gondosságával tartják magukat az osztályzásnak ennek az elvéhez. Kezdődik az iskola, az új tanévet sok tekintetben várakozások előzik meg. Ezek közé tartozik az a jogos várakozás is, hogy az adott körülmények között az ügy fontosságához méltó széles társadalmi összefogással előbbre lépünk az iskolai testneveléi és sport fejlesztésében. A. A. Ülést tartott az MTS országos tanácsának elnöksége Az MTS országos tanácsának elnöksége pénteki ülésén határozatot hozott az 1969. évi sport beruházásokról, a felújítási hitelkeret felosztásáról és a sport- cikkek behozataláról. Megtárgyalta az elnökség a sport szakfilmgyártás fejlesztésének feladatait, valamint az Ezüstgerely-díjak elnyerésének feltételieit. Azonnali belépéssel felveszünk magas kereseti lehetőséggel tmk-munkára kőműves szak- és betanított munkásokat, kezdő géplakatosnak , munkásokat, marósokat, csőszerelőket, segédmunkásokat. Állandó műszak, minden második szombat szabad. A kőművesek részére szükség esetén munkásszállást biztosítunk. JELENTKEZÉS: AFIT Teherautójavító Vállalat Bp XIII., Váci út 45. Munkaügyi osztályon. Vasárnap, 1968. szept 1.5 TESSÉK KÉRDEZNI! Levélíróink közül többen is azt kérdezik: mivel magyarázható a Dunaújváros jó szereplése, ez ETO nagyarányú visszaesése, s az, hogy sok a sérült Szegeden. Elég sok szurkolót foglalkoztat a néhány klubunknál működő szaktanácsadók szerepe. A Dunaújvárosi Kohász SE harmadik éve szerepel az NB I-ben, s ez évben tett ki legjobban magáért. Legyőzte a Csepelt, idegenben az MTK-t, a DVTK-t, s azzal dicsekedhet, hogy otthonában az idén veretlen. Nincsenek már kiesési gondjaik. Hogyan esik nálják? Petlicska Tibor, a Dunaújváros edzője: — Még nincs vége a bajnokságnak, nincs tehát helye a végleges értékelésnek sem. Annyi azonban már biztos, hogy nincs okunk idegeskedésre. Ez pedig nagy szó, mert nyugodtan jobban lehet játszani. Amit idáig elértünk az az összefogás, a tervszerű munka eredménye. Sikeres volt az alapozás, a játékosok jó erőben vannak, s ami nagyon fontos: van szívük küzdeni! Szerintem a csapat feltétlenül előrelépett támadójáték tekintetében is. Gondosan megszervezzük a védelmünket, de nem azzal a szándékkal, hogy „kibekkeljük” a mérkőzést. Kezdeményezünk, támadunk, s néhány ellenfelünket éppen ezzel leptük meg. A csapat mértéktartó átszervezése is eredményesnek bizonyult. Akik hozzánk kerültek, valamennyien igazolták tehetségüket, főleg a ceglédi Oláh. Még valamennyien fejlődőképesek, s ha tapasztaltabbak lesznek, még ütőképesebb, még egységesebb lesz a csapat. Itt, Dunaújvárosban nagyszerűek a lehetőségek, s ezért jogos az az igény: fejlődjön középcsapattá a Dunaújvárosi Kohász SE. Hogyan ítélik meg Győrött az ETO helyzetét? Bentmarad-e a csapat, s a vezetők véleménye szerint hány pont szükséges ehhez? Pécsi Béla, az ETO szakosztályvezetője: *— Nagyon sajnálatos, hogy ilyen témakörben kell nyilatkoznom, csapatunk rossz szereplése bizony valamennyiünket elkeserít. Ráadásul balszerencse is üldöz bennünket. Játékvezetői tévedés miatt maradtunk alul a Fáy utcában, s emiatt vesztettünk pontot az MTK ellen is. De hát ezen már hiába siránkozunk. Szerintem a bentmaradáshoz 25 pont és jó gólarány szükséges. Mi ezt feltétlenül megszerezzük! A kiesés ellen küzdő csapatokkal Győrött játszunk. Vendégként érkezik hozzánk a DVTK, a Videoton, a Szeged és az SBTC. Öt hazai mérkőzésből 9 pontot remélek, s az idegenbeli öt találkozóból kettőt. Gólarányunk pedig jelenleg is a legjobb a kiesés ellen küzdők közül. Reményeink azonban csak úgy válhatnak valóra, ha a játékosok formája emelkedik, ha felgyorsul a támadójátékunk! Győry László (Dunaharaszti, Bajcsy-Zsilinszky út 112.) érdekes kérdést vet fel: „A Népsportban nemrégiben Volentik Béla azt nyilatkozta, még jobb lenne a Vasas, a Ferencváros és az Újpesti Dózsa labdarúgó-szakosztályának szakmunkája, ha a jelenlegi edzők szaktanácsadóként tevékenykednének. Szeretném tudni, mi erről a véleménye például Baróti Lajosnak?" Baróti Lajos, az Újpesti Dózsa edzője: " A kérdés felvetése Újpesti Dózsa viszonylatban nem időszerű. Jómagam még képes vagyok arra, hogy az edzői munkát maradéktalanul ellássam. Nálunk jó a szakosztályvezetés, megfelelő szakmai munka folyik az úttörőknél, ifjúságiaknál és a tartalékcsapatban is. Megítélésem szerint szaktanácsadó olyan csapathoz szükséges, ahol az edző támogatásra szorul, s nem megfelelő a szakosztályvezetés. A szaktanácsadó legfontosabb feladata szerintem az, hogy gondoskodjon a szakosztály utánpótlásáról, felkarolja a fiatal tehetségeket, biztosítsa fejlődésüket, s nem pedig az, hogy az első gárdával foglalkozzon, csapatot állítson össze, taktikát szabjon meg. Ez edzői feladat. Az edző foglalkozik a játékosokkal a pályán, ő tudja ki, milyen állapotban van, ki mire képes. A szaktanácsadók és az edző között éppen azért van annyi ellentét, mert a szaktanácsadó az első csapatot akarja vezetni, az edzői jogkör így megcsorbul és sokszor kenyértörés a vége. A Szegedi EAC labdarúgócsapatának rossz szerepléséhez hozzájárult a sok sérülés is. Mivel magyarázható, hogy egy sereg játékos a sérültek listájára került? Dr. Csípősi Tollán, a SZEAC sportorvosa: — Ez évben 18 sérültünk volt Hat húzódás edzésen és mérkőzésen történt, de nem ellenfél okozta. Meg kell mondanom, hogy a sérülés nyomait a hat eset közül csak kétszer észleltem! Kétszer sérültek kapusaink, tíz sérülést pedig az ellenféllel való összecsapás okozott, s boka-, vagy térdhúzódás, illetve törés lett a következménye. Mi is vizsgáltuk, miért ez a sok sérülés? Nos, többek között része van ebben a játékosok technikai fogyatékosságainak, a helytelen mozgásnak, a hiányos erőnlétnek, az alapvető testi adottságoknak stb. Az összecsapásokban rendszerint a mieink maradtak alul, mert hiányzik belőlük a keménység! A játékosok erőnléti állapotát az úgynevezett Schneiderféle próbával rendszeresen ellenőriztük. Kozma, Nemes és Pusztai sokszor volt sérült, noha az erőnlétük szinte kifogástalan volt! Az a véleményem, hogy az edzésanyag megszabásánál még inkább figyelembe kell venni a testi adottságokat, élettani sajátosságokat, s még intenzívebb edzésmunka szükséges. Nem,csak az a baj, hogy sok sérülés zavarta a felkészülést, hanem még inkább az: nem jó a szellem, nem megfelelő a játékosok akaratereje. Jobbnál jobb edzők próbálkoztak már Szegeden, de egyikük munkájával sem volt elégedett a közvélemény. Vajon mindig csak az oktatóban van a hiba? Ennek kiderítése nem orvosi feladat, mint ahogyan az sem: miért olyan nagy a tudásbeli különbség az első és második csapat játékosai között?!