Népsport, 1968. november (24. évfolyam, 222-242. szám)

1968-11-01 / 222. szám

OLIMPIAI GYORSMÉRLEG Befejeződött az esztendő nagy sporteseménye, véget ért a XIX. nyári olimpia. Ezek a napok már az olimpiász idejét fogyasztják, a négy esztendőt, ami a XX. modern olimpiai játékok kezdetéig még hátra van. Mexicóban már csak nyomai láthatók a nagy eseménynek, de a nagyszerű küzdelmek, az izgalmas versenyek emlékét sok százmillió ember őrzi az egész földkerekségen. Az olimpiai küzdelmek hősei már visszaérkeztek hazájukba, élvezik az ünneplés, az elismerés szívdobogtatóan gyönyörű napjait. Pihenik a fáradalmakat, a versenyzés feszültségét, az utazás megpróbáltatásait, a magaslati klímából, az időkülönbségből elkerülhetetlenül visszamaradt nyomokat igyekeznek eltüntetni szervezetükből. A pihenés, az ünneplés napjai azonban gyorsan elmúlnak, hogy helyt adjanak újra a dolgos hétköznapoknak. Kezdődik ez a munka a sportszervezetekben, ahol részletesen elemzik a nagy verseny eredményeit, megállapítják a sport fejlődését leginkább jelemző világjelenségeket, rögzítik a legfontosabb tapasztalatokat és ami a lényeg: levonják a tanulságokat, amelyeket a fejlődés érdekében hasznosítani kell. A sportolók is újra elkezdik a készülődést a kipróbált és bevált módszerekkel, vagy a szükségesnek ítélt módosításokkal. Most még hetekig Mexicóról, a XIX. olimpiáról lesz szó, de tulajdonképpen már szakemberek és sportolók, sportvezetők és sportstatisztikusok a jövőre, Münchenre gondolnak. Mert alig ér véget az egyik olimpia, már el kell kezdeni az előkészületeket a következőre, ha valaki lépést akar tartani a haladással. Az olimpia ugyanis nemcsak nagy verseny, nemcsak csúcspont, nemcsak beteljesülés, hanem kezdet, forrás is, amely négy évenként hatalmas lökést, lendületet ad a sport fejlődésének. Milliókban ébreszti fel a sport iránti érdeklődést, és lelkesíti a fiatalok szinte felmérhetetlen tömegeit a sportolásra. Ezekből, legalább is túlnyomó többségükből, sohasem lesznek bajnokok. Az olimpia ennél sokkal többet ad: jelentősen hozzájárul a testkultúra kiszélesedéséhez, az egészséges, edzett, jókedvű és tettrekész fiatalság neveléséhez. Az olimpia befejezését követő napokban azonban még mindenki a rekordokról, a nagy csatákról, a szép versenyekről, az érmekről és a csalódásokról beszél. A nagy esemény hatása alól senki sem tudja kivonni magát. Az olimpiai, a mexikói izgalmas napok gyorsmérlegéről van szó azokban a nyilatkozatokban is, amelyeket az alábbiakban, csokorba szedve átadunk az olvasóknak. Olimpiai sportágaink szakvezetői mondják el benne véleményüket a legjobbak küzdelmeiről, az olimpiai versenyek színvonaláról, a legnyilvánvalóbb tanulságokról, a magyar sportolók szerepléséről, és érintik itt-ott azt is, hogy a jövőben mit kellene tenni. " Szerény reményeink sem váltak valóra Takács Jenő, az úszószövetség elnöke: — Maga az úszás sok szép versenyt, sok meglepetést hozott. Láttunk sok, szép stílusosan úszó, csodálatos időeredményeket elérő úszókat, és láttunk olyanokat is, akik kevésbé stílusosan, de ugyanolyan jó, vagy esetleg még jobb eredményekkel értek célba. Azt tudtuk már előzetesen, hogy az amerikai úszók uralják majd a mezőnyt, ennek az olimpiának azonban az volt az egyik legszembetűnőbb érdekessége, hogy az ausztrálok korábbi nagy nevükhöz méltóan, több versenyszámban is kiválóan szerepeltek. Ami bennünket, magyarokat illet, eleve szerény reményekkel indultunk útnak, és sajnos, még e szerény reményeink sem mind váltak valóra. Nem sikerült maradéktalanul teljesítenünk azt, amit terveztünk. Elképzeléseinkben nagy szerepet játszott Turóczy Judit, Európa-csúcstartónk, ő az ottani viszonyok között, nem tudta elviselni a nagy tétből reá háruló súlyt, idegesen versenyzett, s ez megakadályozta abban, hogy teljes tudását nyújtsa. Máskor, mással is előfordult már ilyen, a következő nagy verseny elé nyilván nyugodtabban néz majd ő is. Vízilabdában tudtuk, hogy a még érvényben volt szabályok szerény játéklehetősége nem kedvez csapatunknak, a birkózásban nem biztos, hogy ellenfelei tudunk lenni mindig, mindenkinek. A jugoszlávok elleni mérkőzésen ráadásul a csapat nem tudta valós tudását nyújtani. A szabályok és az olimpia lebonyolítási rendszere is felülvizsgálást igényel ebben a sportágban. Egy vereséggel szorultunk a harmadik helyre, s az előttünk végzett csapatok sokkal nagyobb viszontagságok, több pontveszteség után értek fel a csúcsra, vagy közvetlen közelébe. A kongresszus különben új szabályokat fogadott el, lényegében a magyar szabálymódosító javaslatokat tette magáévá. Őszintén remélem, hogy az új, a játékot segítő szabályok lehetővé teszik, hogy sok örömünk legyen még csapatunkban. Több ügyelmet érdemel az atlétika Koltai Jenő, olimpiai atlétacsapatunk vezető edzője: " Számítottam rá, hogy tapasztalt versenyzőink, többsége jó eredményt ér majd el az olimpiai küzdelmekben. Elsősorban dobóinktól vártam jó eredményt, mert olyan munkát végeztek, ami nem maradhatott siker nélkül. Abban is bíztam, hogy atlétáink Mexicóban sem maradnak el a Tokióban szerzett pontok összességétől. Ennek ellenére beismerem, hogy a tényleges eredmény legszebb várakozásaimat is felülmúlta. Köszönhető ez elsősorban a lelkiismeretes felkészülésnél, amelyet sikeres atlétáink évek óta folytattak,:'áer-'titokHW- hiágySzerű versenyzői erényeknek is, amelyek nélkül a kritikus pillanatokban nem állhatták volna meg ilyen jól a helyüket. — Az atlétika küzdelmei egyébként — elfogultság nélkül mondhatom — Mexicóban is az olimpia csúcspontjai közé tartoztak. Hallatlanul nagy fejlődésnek voltunk tanúi, ami nem is a rekordokban nyilvánult meg elsősorban, hanem a mezőnyök tömörségében. A nemzetközi erőviszonyok kiegyenlítődése tovább tart, s Mexicóban még nagyobb mérvű volt, mint azt korábban hinni lehetett volna. A futószámokban — elsősorban a közép- és hosszútávokon — az eredményeket befolyásolta a magaslat, s kétségtelen, hogy az állandóan magaslaton élő versenyzők, de azok is, akik huzamosabb időt töltöttek magaslaton, előnyösebb helyzetben voltak. Forradalmasította a versenyzést a tartán is, s véleményem szerint a műanyag pályák rendszeresítése új lehetőségeket tár fel a felkészülésben. — Legjobb versenyzőink eredményes szereplésének legfontosabb feltétele volt, hogy megfelelő körülmények között készülhettek. De éppen atlétáink sikeres szereplése hívja fel a figyelmet arra, hogy ennek a sportágnak aharci fejlesztésére sokkal nagyobb gondot kell a jövőben ,fordítanunk. Feltétlenül szélesebb tömegalapokra kell helyezni és anyagi erőfeszítések árán is lehetővé kell tenni, hogy minden versenyszámban nemzetközi színvonalat érjenek el , reprezentánsaink. Különösen fontosnak tartom, hogy a futó- és ugrószámokban erősítsünk. Tehetjük ezt azért is, mert az atlétika nem tartozik a költséges sportágak közé, a többi sportág szempontjából sem közömbös, ha ifjúságunk atlétikai képzésben részesül, az olimpiákon pedig azok közé a sportágak közé tartozik, amelyekben a legtöbb pontot, a legtöbb érmet lehet gyűjteni. Ezúttal a lératornászoké volt a pálma Sárkány István, a tornaszövetség szakfelügyelője. — Nagyon szép, olimpiához méltó versenyt hozott a világ legjobb tornászainak küzdelme. Véleményem szerint ezúttal a férfitornászok felülmúlták a nőket. Rendkívül nagy fejlődés volt tapasztalható a férfiak versenyén. A fejlődés elsősorban abban mutatkozott meg, hogy az egész mezőny nagyon kiegyenlítetté vált, de abban is, hogy a legjobbak a különböző szereken, szinte azt mondhatnám, hogy klasszikus színvonalú gyakorlatokat mutattak be Voltak olyan gyakorlatok, amelyeket már nem lehetett volna szebben végrehajtani, pedig szinte kizárólag a legnehezebb elemekből álltak. A japán és a szovjet tornászok egészen különleges teljesítményt nyújtottak, sokat fejlődtek azonban a többiek is. A nők versenyének is voltak tüneményes pillanatai, de túlságosan feszült, ideges volt a légkör ahhoz, hogy igazán kiegyensúlyozott és nagy teljesítményeknek lehessünk tanúi. Az ideges hangulattal magyarázható az is, hogy a tornásznők közül — még a legjobbak is — feltűnő hibákat követtek el Olyan gyakorlatrészeket, mozdulatokat hibáztak el, ami csak idegeskedéssel magyarázható. — A magyar tornászok körülbelül a várt eredményeket érték el. Ezekkel azonban nem lehetünk elégedettek. A magyar tornasport hagyományai követelik, hogy mindent megtegyünk a gyorsabb fejlődés érdekében. Szövetségünk a kint járt szakemberek jelentése alapján részletesen elemezni fogja az olimpia tapasztalatait, és ezek alapján hozza meg döntéseit a tennivalókról. ilyen nehéznek senki sem gondolhatta László István, az öttusa-válogatott vezetőedzője: " Arra eleve számítottunk, hogy a mexikói verseny egyrészt a magaslat okozta nehézségek, másrészt a nagy távolság miatt is rendkívül nehéz lesz. Azt azonban, hogy annyira nehéz legyen, mint amilyen végül is volt, azt előre nem gondolhatta senki. Már az edzéslehetőségek maradéktalan biztosítása is tetemes energiát igényelt, és a verseny alatt is szép számmal adódtak különböző szervezésbeli hibákból származó nehézségek. , , A nagy tét, érezhetően, károsan befolyásolta az élcsoport számszerű eredményeit, gondolom, ez legjobban a pisztolylövés eredményeivel világítható meg. Volt azután a magaslatnak egy jelentős ,,helyosztó” szerepe is: az egyéni eredmények ezen a versenyen függvényei voltak egy bizonyos született adottságnak, nevezetesen annak, hogy ki milyen érzékenyen és milyen mértékben reagált a rendkívüli körülményekre. A különben is kiváló Ferm győzelmében két-ségkívül nagy szerepet játszott például az a körülmény, hogy ő úszásban és futásban is hozni tudta a tengerszinten megszokott eredményeit. — A csapatverseny megnyerése igen szép fegyvertény, és a győzelem végre megcáfolja azokat a véleményeket, hogy mi csak a lovaglásbeli jelentős előny után tudjuk legyőzni a szovjet válogatottat. Most, a nagy ellenfelünk lovagolt jobban. 195 pontos hátrányt kellett ledolgoznunk — és nyertünk. A csapatversenyben különben, véleményem szerint, ismét az segítette győzelemhez csapatunkat, ami jellemzője azóta, amióta ez a hármas együtt van: a kritikus helyzetekben a csapattagok gyengéi erősségei szerencsésen egészítik ki egymást, nagyon jó összteljesítményt adva végeredményül. Létszámban is nagy mezőny volt együtt Mexicóban, s tudásban talán még nagyobb. Az utóbbi évek legnagyobb és legszebb öttusaversenyének voltunk tanúi, és éppen ezért sajnálatos, hogy erre a versenyre annak a svéd csapatnak a doppingügye vet némi rossz fényt, amely pedig mindig sokat adott a legsportszerűbb versenyzésre. Sokkal korábban kell kezdeni Sós Károly, a labdarúgó-szövetség kapitánya: " Az olimpiai labdarúgómezőny nem vetekedhet ugyan a világbajnoki mezőnnyel, ennek ellenére csak kemény küzdelem árán tudta a magyar csapat megvédeni olimpiai aranyérmét. Sokat fejlődött a labdarúgás Afrikában és Ázsiában is, rövidesen eljön az idő, mikor ezeknek a földrészeknek a legjobb csapataival minden világversenyen számolni kell. A magyar olimpiai csapat lelkesedésből, küzdőszellemből, kitűnőre vizsgázott Mexikóban, a csapat játéka azonban nem mindig elégített ki. Véleményem szerint a jövőben az utánpótlás foglalkoztatására sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk. Olimpiai csapatunk szervezésével és előkészítésével elkéstünk kissé. Mikor Mexicóba megérkeztünk, még nem volt kialakult csapatunk, s főként együttesünknek nem volt jól begyakorolt játékstílusa. Labdarúgóink egyéni képességei átsegítettek bennünket a nehéz pillanatokon, jövőben azonban nem szabad erre építeni, hanem nagyon tervszerűen foglalkoztatni kell a legjobbak közvetlen utánpótlását is, hogy sem az A-válogatott egyes játékosainak helyettesítésekor, sem pedig az utánpótláscsapat feladatainak megoldásakor ne jöjjünk zavarba. " Nagyon sajnálom, hogy az olimpiai döntő így alakult. Véleményem szerint csapatunk a teljes bolgár válogatottal szemben is győztesen jött volna le a pályáról. Az eddigi legnagyobb birkózó-olimpia vett Matura Mihály, a Magyar Birkózó Szövetség elnöke: " A mexikói olimpián mind a szabadfogás, mind pedig a kötöttfogás küzdelmeit a lehető legjobb körülmények között bonyolították le. Véleményem szerint ez volt az eddigi legnagyobb birkózó-olimpia, akár az indulók számát, akár pedig a küzdelmek színvonalát nézem. Rendkívül kiegyensúlyozottá vált a mezőny, olyan versenyzők nem jutottak azérmesek közé, akiket súlycsoportjuk legjobbjai között tartottak számon. A nagy mezőnyök miatt rendkívüli szerepe volt a sorsolásnak, hiszen nem egy súlycsoportban előfordult, hogy a legjobbak egy ágba kerültek, s közülük egyiknek-másiknak elkerülhetetlenül ki kellett esnie. Ennek volt áldozata a mieink közül Steer és Sillai. A nemzetközi erőviszonyokban lényeges eltolódások nem következtek be, de sok ország vonultatott fel olyan versenyzőket, akik súlycsoportjukban beleszóltak az elsőségért vívott küzdelembe. Ilyen körülmények között különösen értékes, hogy a magyar birkózás hagyományainak megfelelően tudott szerepelni a mexikói olimpián is. Kozma és Varga olimpiai győzelme remélhetőleg újabb lökést fog adni a magyar birkózósport fejlődésének. A Magyar Birkózó Szövetség elsősorban a tehetségek felkutatásában, a fiatalokkal való szervezettebb foglalkozásban és a birkózás vidéki gócpontjainak megerősítésében szeretne feltétlenül előbbre lépni. Nem tetszett a zsűri bizonytalankodása Kisgyörgy Lajos, sportlövőválogatottunk edzője: a Nagyszerű lőtéren, óriási mezőnyök jó versenye volt a sportlövész-olimpia. Jellemzője, legszembetűnőbb vonása az volt, hogy általában a nagy esélyesek nem tudták azt az eredményüket hozni, ami nevük, tudásuk alapján tőlük várható lett volna. Ebbe a kategóriába sorolom a mi Kun Szilárdunkat is, akit, kétségkívül a versenybíróság két tagjának indokolatlan figyelmeztetései erősen zavartak a nyugodt versenyzésben. Hammerl László kitűnő teljesítményéhez úgy vélem, nem kell különösebb kommentár. Ami a verseny egészét illeti, én kissé sokallom a zsűri utólagos javításainak a számát. Az olimpián nem lett volna szabad előfordulnia több alkalommal is annak, ami Hammers versenye közben megtörtént, hogy a zsűri ellenőrzése után a táblára felírt eredményt egy későbbi utánszámolás alapján helyesbíteni kelljen. A szélsőségek versenye Molnár Albin, vitorlásválogatottunk vezetőedzője. — Acapulcóban különleges szél- és vízviszonyok között, erős mezőnyökkel szép vitorlás-olimpia bonyolódott le. A szokatlan körülmények még a sportág legtapasztaltabb „nagy” öregjeit is — például Elvström — olykor megoldhatatlan feladatok elé állították. Minden eddiginél nagyobb volt egy-egy versenyző „szórása”. A repülő hollandiban, illetve a finndingiben győztes versenyzőkön kívül alig volt az egész olimpiai mezőnyben más, aki egyenletes teljesítményt, azaz közel egyforma futameredményeket tudott volna felmutatni. Általában szélsőséges kilengések voltak a jellemzők, ez jellemezte a mi csillaghajós egységünket is: három jó és három rossz futameredménnyel álltak az utolsó futam előtt. És éppen a verseny, a mezőny szorosságára jellemző, hogy ezen az utolsó futamon még a jó helyezésünk múlhatott. Illetve múlott is. Repülő hollandink fölöslegesen versenyzett idegesen. Nagyobb nyugalommal lényegesen jobb helyezéssel fejezhette volna be a versenyt. Munka nélkül nincs siker Granek István, kajak-kenu válogatottunk vezető edzője: — Nagy öröm számomra a xochimilcói pályán elért magyar siker. Hosszú esztendők kemény és áldozatos munkája kapta meg a jutalmát. A versenyzők minden dicséretet megérdemelnek először azért, mert sokszor a csalódások közepette is kitartottak korábbi elképzeléseink mellett, másodszor pedig azért, mert az olimpiai küzdelmek rendkívül feszült légkörében is becsülettel helyt álltak. — Eddig is az volt a véleményem, hogy a mi sportágunk bán, de azt hiszem vonatkozik ez többé-kevésbé valamennyi sportágra, nagy eredményeket csak következetes és kemény felkészüléssel lehet elérni. A mexikói olimpián elért eredményeink ezt a meggyőződésemet csak megerősítették. " Az olimpiai kajak és kenumezőny egyébként a legerősebb volt, ami eddig világversenyen találkozott egymással. Kitűnő körülmények között került a verseny is lebonyolításra. A xoehimi Mcoói evezős és kajak-kenu pálya egyike a legkorszerűbbeknek a világon. Ilyen pályán élvezet versenyezni és edzeni. Sokat segített, hogy időben kiérkezhettünk Mexicóba, a versenyzők jól használták fel a rendelkezésükre álló időt, jóval a versenyek megkezdése előtt átestek az alkalmazkodás nehézségein, a küzdelmek megkezdésekor legjobb képességeik bírtokában szállhattak versenybe. Remélem, hogy ez a szép siker újabb lendületet ad sportágunk fejlődésének. A világcsúcsok kerékpáros olimpiája Pásztor István, az országúti válogatott edzője: " Mind országúton, mind pedig a pályán óriási mezőnyök jól felkészült, nagy teljesítményre képes versenyzők szikrázó küzdelme volt a kerékpáros olimpia. A pályán mindez világcsúcsokban realizálódott, illetve a versenyek olyan momentumaiban, hogy például a többször is világcsúcsot hajtó olasz négyezres csapat nem tudott a döntőbe kerülni , mert az övénél is jobb világcsúcsot hajtott egy másik! Az országúton a csapatversenyben, ha Mészáros csak legalább a táv feléig kitart, együttesünk szép helyezéssel örvendeztethette volna meg a sportág hazai híveit. Az egyéni versenyben mindvégig ott harcoltak, ott küzdöttek versenyzőink az élen, benne voltak az akciókban, bátran vállaltak, erővel is bírták, csak talán nem bizonyultak még elég jó taktikusnak, A várt nagy küzdelem vall Orvos András, a súlyemelő válogatott edzője: — Sportágunkban, talán mondhatom úgy, nagy küzdelemben a várt erő© mezőny csapott össze Mexicóban. Ebben versenyzőink általában jól állták meg helyüket, többségükben javulásukról, felfelé ívelésükről adtak számot. Gondolok itt elsősorban Földi Imrére, aki igazán csak minimális különbséggel szorult a második helyre, és annak ellenére, hogy súlycsoportjának legbiztosabb versenyzője volt az olimpai verseny folyamán. Eredményünk összességében örömteli Tábor István, a Magyar Vívó Szövetség főtitkára: " Az olimpián elért eredményeinkkel tulajdonképpen elégedettek vagyunk, elégedettek is lehetünk, úgy hiszem. Ez az elégedettség azonban a vívás összeredményének szól, és kár lenne eltitkolnunk, hogy az egészen belül nem minden résszel, nem minden fegyvernemmel vagyunk így. Sőt, talán külön hangsúlyoznom sem kell, hogy a kardvívásunk az, amelyikről úgy érezzük, hogy alatta maradt a várakozásnak. Való igaz ugyanis, hogy Pézsa Tibor egyéni és kardcsapatunk bronzérme nagyszerű teljesítmény, és bizony sok más csapatunk van, amelytől egy bronzérem már kitüntetendő eredmény lenne. De kardcsapatunk — ennél többre hivatott, úgy érezzük, és úgy érzik a sportág kedvelői is. Tehát, a két bronz korántsem nyugtat meg bennünket sem. Ami viszont a csapat egészét illeti: úgy szórakozásból, egy, talán szokatlan statisztikát készítettem. Egy ország, egy olimpián, vívásban maximálisan tizenhat érmet (aranyat, bronzot, ezüstöt összesen) nyerhet meg. A mi vívóink Mexicóban 7 érmet nyertek, tehát a maximálisan elérhetőnek csaknem a felét. Csökkent a nemzetek díjában már évek óta vezető szovjet és a magyar csapat közötti különbség is, ma 48,38, tehát 10 pont a különbség a szovjet együttes javára. Egy olimpiai eredmény, még ha mégoly szép is, természetesen nem adhatja egy sportág teljes keresztmetszetét. Tudjuk mi s nagyon jól, hogy sportágunk helyzete nem olyan rózsás, mint amilyen kedvezőek olimpiai eredményei. És nagyon sokat kell majd dolgozni azért, hogy négy év múlva hasonló eredményeket mutathassunk majd fel. Evezésben is lehett Losonczi Tibor, a férfi evezősválogatott szövetségi kapitánya: " A xochimilcói evezőspálya sok nagy, erős versenyt látott az olimpia napjai alatt. Ebben a sportágban is nagyon nehezen adták az érmeket, akár a többiben, és valóban csak azoknak, akik a legjobban, megdolgoztak érte. Négyesünk ezüstérmének azonban nemcsak ezért örülök, hanem a fiúkkal együtt azért is, mert sikerült igazolnunk azt, hogy alapos, kitató munkával evezésben is lehet eredményt elérni, még a legnagyobb versenyen, az olimpián is. Igaz, sok lemondást, sok készülést igényel, de úgy vélem, megéri, a legnagyobb áldozatot is. Őszintén remélem, hogy ez az ezüstérem valami újnak kezdetét is jelenti majd az evezőssportunkban. Öt világrész legjobbjai ellen Énekes Árpád, az ökölvívók vezető edzője: — Hatalmas mezőny gyűlt öszsze a mexikói olimpia ökölvívótornáján. Vége annak az időszaknak, amikor elsősorban Európa és az Egyesült Államok ökölvívói uralták a szorítót. Valamennyi földrészről érkeztek Mexicóba ökölvívók és még hozzá kitűnő versenyzők, akik nemcsak harcosságukkal, hanem képzettségükkel is feltűnést keltettek. A magyar versenyzők sajnos nem tudtak számottevő szerepet játszani ebben a mezőnyben. Többségüknek a sorsolás sem kedvezett, másokat sérülés sújtott, de azt is el kell ismerni, hogy ökölvívásunk jelenleg csak kevés nemzetközi klasszissal rendelkezik. Részletesen kell elemeznünk a Mexikóban látottakat, s annak az alapján kell folytatnunk a munkát. — A mexikói ökölvívó olimpiái bajnokság elődöntői és döntői kitűnő mérkőzéseket hoztak, sajnos, az eredmények azonban nem mindig feleltek meg a küzdelem reális képének. A sportág nagy problémája, hogy a bíráskodást sokkal következetesebbé és igazságosabbá kell tenni. ........................I......... I'MI IIWI1 WIH'lil Péntek, 1963. november 1. nj} O limpiai utóliangok Ludvik Svoboda, a Csehszlovák Köztársaság elnöke — Alexander Dubcek, Oldrich Cernik, Josef Smrkovsky és más vezetők jelenlétében — csütörtökön fogadta a mexikói XIX. Nyári Olimpiai Játékokon hét aranyérmet nyert csehszlovák olimpiai csapat tagjait és vezetőit, és kitüntetéseket adott át az eredményes sportolóknak.* Johnson, az Egyesült Államok elnöke az amerikai sajtón keresztül gratulált a mexikói olimpián részt vett amerikai sportolóknak. * Kipceoge Kennot, az 1500 m-es síkfutás olimpiai bajnokát és a többi kenyai sportolót óriási ünnepléssel fogadták Nairobiban. Jomo Kenyatta államelnök fogadást adott tiszteletükre és itt vált ismeretessé, hogy Nairobi is kérni fogja az 1076. évi olimpiai játékok rendezési jogát. Keinot egyébként nem sokkal hazaérkezése után kórházba szállították, ahonnan azonban saját kérésére később hazaengedték, de egészségi állapotának kivizsgálása folyamatban van (MTI) . Harminchat év utáni Los Angeles óta először Mexicóban sikerült az amerikai sportolóknak több mint 100 érmet összegyűjteniök. Az Első ízben szerepelhettek az olimpián lövésznőik is a férfiak ellen. Még csak néhányan voltak, de megállták a helyüket. A nálunk is ismert lengyel Eulalia Rolinska a kisöbű sportpuskás fekvő versenyben a 22. helyen végzett a közel 90 induló között, a skeetlövésben pedig a mexikói Nuria Ortiz 12. lett! * Súlyos büntetéssel sújtották a japánok Hideo Icsikavát, gyeplabda-csapatuk edzőjét, a botrányos körülmények között félbeszakadt India—Japán mérkőzés után. Az edzők örökre eltiltották minden sporttevékenységtől. Joggal bosszankodik Pennel, az amerikaiak veterán rúdugrója. Az olimpián második kísérletével átugrotta a 540-es magasságot és éremesélye nyílt volna, de a rúd átesett a léc alatt. Közben a nemzetközi szövetség megváltoztatta a szabályt és május 1-től kezdve, már érvényes lenne ez a kísérlet . ..* Claudia Kolb, a 200 és 400 m női vegyesúszás olimpiai bajnoka bejelentette, hogy visszavonul. „Megtettem a magamét, Tokióban ezüstérmet szereztem a 200 m mellúszásban, s most hozzá két aranyat. 12 éve úszom nap mint, nap. Most, 18 éves koromban — gyűlölöm a stoppert!’** * Meglehetősen megnehezítette a versenyzést a díjugratók számára a mexikóiak lelkesedése. Egy-egy akadály sikeres vétele után harsányan ünnepelték a lovast, csak menet közben (Sikerült megértetni velük, hogy a taps, — csak e végén Jársi. Mint közöltük, európai résztvevő nélkül zajlott le az 1500 m gyorsúszás döntője. Mi történt az Európa-bajnok Belic Germannal? A szovjet úszó az előfutamban 500 m-nél feladta kifulladva kászálódott ki a vízből.* Mexicóban úgy határoztak, hogy az 1972. évi Szapporói téli olimpián a női kosárlabda is szerepel — bemutató jelleggel. * „Klaus nyeri a férfi toronyugrást 1972-ben, sőt 1976-bar is.” — nyilatkozott Dibiasi edzőédesapja amikor fia átvette az aranyérmet.