Népsport, 1969. március (25. évfolyam, 46-71. szám)

1969-03-01 / 46. szám

A versenysorozat végére elfáradtak atlétáink Pénteken hazaérkeztek a Szov­jetunióból a fedettpályás ver­senysorozaton részt vett atlétá­ink. Szereplésükről, eredmé­nyeikről eddig a hírügynökségi, néha kissé hézagos jelentések alapján számolhattunk be. Most a kis „különítmény” ve­zetőjét, Túsz Ferenc mester­edzőt először a versenyzési kö­rülményekről kérdeztük. — Tallinnban salakos a futó­pálya, az ugrók pedig padlóra fektetett gumiszalagon verse­nyeztek. Utána Leningrádban nehézségeket is jelentett szá­munkra a salakos nekifutó. Te­tejébe a hármasugróké elég ne­héz volt. Moszkvában kemény, ruganyos fapálya várt ben­nünket. Innen ugrottak magas­ba, a hármas- és rúdugrók pe­dig gumiszőnyeggel borított fa­­padlóról. — Elégedett-e a négy atléta eredményeivel? — Biztató formában kezdték Tallinnban szereplésüket. Ti­zenegy nap alatt a három ver­seny azonban most még egy ki­csit sok volt. Ennek és a kör­nyezetváltozásnak, valamint az Utazásoknak tulajdonítható, hogy a befejező moszkvai nem­zetközi bajnokságra bizony már elfáradtak. Szokatlan volt az is, hogy délelőtt selejtezőket tartot­tak. Így azután egyedül a hár­masugró Cziffra javított koráb­bi eredményein. Bár rohamá­val nehézségei voltak, néha már eltalálta a ritmust. Ha jól fog gerendát és egyik biztató kísér­leténél nem ül vissza,­­ 16.20 körül ugorhatott volna a nagy­szerű mezőnyben. Csábi­né az első két versenyen kicsit bát­rabb versenyzéssel többre is ké­pes lehetett volna. Utolsó ver­senyén bizonytalan volt, s tech­nikai hibái is kiütköztek. Tiha­nyit láthatólag zavarták a vál­tozó nekifutók. A kemény fa­padlón sehogysem talált magá­ra, a sorozat végére erősen visz­­szaesett. Holub fokozatosan len­dült bele. Kár, hogy a lenin­­grádi verseny után meghűlés miatt nagyon legyengült, s ezért Moszkvában már nem tudott el­indulni. Remélem azonban, hogy néhány nap alatt rendbe jön. — A belgrádi Európa Játékok szempontjából mit tapasztalt a versenysorozaton? — A moszkvai verseny volt a legnagyobb. Különösen az ügyességi számokban indultak erős mezőnyök. Kiemelkedtek a hármasugrók: heten ugrottak 16- on felül! Dudkin kitűnő formá­ban van, bár sokszor belépett, s számolni kell Sauerral is. Sza­­nyejev beteg, nem indult. A ma­gasugrók közül jelenleg Szk­vor­cov, illetve a fiatal Kozir a leg­biztosabb. Okorokova csalódást okozott, sokszor bizonytalanko­dott. Kitűnő ellenfeleket vert meg a rúdugró Bliznyacov. Az 515-öt olyan magasan vitte, hogy 535-öt is megért. A súlylök­ők egyelőre messze vannak nyári formájuktól. Guscsin — sérülés után — csak 18 m-t lökött. A moszkvai nemzetközi fe­dettpályás bajnokság második lapja kitűnő eredményeket ho­zott A hármasugrásban a szov­jet Dudkin megjavította Sauer 16.77 m es, nem hivatalos fedett pályás világcsúcsát. Férfiak, 50 m: 1. Szapeja 5.7. 800 m: 1. Verlan 1:52.5. 3000 m: 1. Robacsenko 8:06.4. Rúd: 1. Bliznyecov 515, 2. Iszakov, Ta­lalaj, Engel (nyugatnémet) és Astafel (román), mind 500. Hár­mas: 1. Dudkin 16.86. világ­csúcs: 1 Sauer (nyugatnémet) 16.39, 3. Kravcsenko 16.30, 4. Dehmel (NDK-beli) 16.27, 5. Ma­tin* 10 13. . 8. Cziffra 15.97. Hők. 800 m: 1. Bragina 2,03 3, 50 m gát: 1. Ta­iseva 7.2. Ma­gas: 1. Kozir 179, 2. Okorokova 176, 3. Brinceva 173, ... 5. Csá­­biné 170. Súly: 1. Nyekraszova 16.09, 2. Friedrich (NDK-beli) 16.63, 3. Hrisztova (bolgár) 16.26. Végül még két kiegészítés a magyarok korábbi eredményei­hez: Tallinnban Cziffra 15.78-at ugrott hármasba és Leningrád­­ban Holub 17.86-ot lökött súly­­lyal. Bajnokság - közepes színvonalon Az időjárás nem fogadja ke­gyeibe a magyar gyorskorcso­lyázókat. Legalább is Budapes­ten nem. Hiába igyekeztek Pete Vince irányításával a Műjégpá­lya dolgozói kemény, gyors je­get varázsolni, hiába iparko­dott a „Bolba” simára csiszolni a jeget, nem sikerült. A párás levegő, a permetező eső meg­tette a hatását. A szélről már nem is szólunk, azt a verseny­zők megszokták. Nos, ilyen előzmények­­után aligha csodálható, hogy nem szü­lettek sorozatosan kiemelkedő eredmények. Pontosabban: csak a nőknél születtek. Ihászné Magyar Kornélia kitűnő formában verseny­zett. háárom bajnoki csúcsot megjaví­tott, és alaposan túlszárnyalta a belföldi összetett csúcsered­ményt is. Az 5 szereplése volt a bajnokság fénypontja. Telje­sítménye biztató a soron követ­kező külföldi versenyek előtt. Különben meglehetősen szür­ke volt a bajnokság. A nők me­zőnyében az egy helyben állás változatlan. Tamási Piroska az egész idényben sérüléssel baj­lódott, ez meglátszott a szerep­lésén. A többiek közül csak Martosné fejlődése számottevő. A férfiak küzdelme rendkí­vül szoros volt, de itt kiemelkedő eredmény nem született. Martos György és Ivánkai György párharcából ez­úttal Martos került ki győzte­sen __ elsősorban kitűnő­­590 méteres teljesítményével. Meg­lepően jól bírta a 10 000 métert is. A mögöttük sorakozó közép­mezőny fejlődött ugyan, de számottevő teljesítménnyel nem találkozhattunk. — A várakozásnak megfelelő eredmények születtek, közepes színvonalú bajnokságnak lehet­tünk tanúi — állapította meg a „finálé” után Merényi József, a gyorskorcsolyázó válogatott edzője. — Jó időpontban rendezték a bajnokságot? — Megítélésem szerint igen. Ennél jobb időjárás egész esz­tendőben nem volt. Igaz, rosz­­szabb sem ... — Viszonylag kevés fiatalt vonultatott fel a verseny. __ A régebbi ifjúságiak most nőttek fel a középmezőnyhöz. Ebben az évben új tehetség va­lóban nem bontott szárnyat, de legalább megerősödött a közép­mezőny. A közelgő nemzetközi versenyekre való kijutás vi­szonylag élessé tette a küzdel­met. És ilyen szempontból fel­tétlenül eredményesnek mond­ható az egyébként közepes szín­vonalú bajnokság. Nagyüzem a Sportuszodában: Olimpiai műsor úszóink kétnapos ellenőrző versenyein Szombat-vasárnap: OSC-Roeing Paris vízilabda-mérkőzés­­ az új szabályokkal A nyári hétvégeket idéző, gaz­dag műsor pereg le a Nemzeti Sportuszoda fedett medencéjé­ben szombaton és vasárnap dél­után. Az elmúlt hetekben lezaj­lott utánpótlásversenyek után most már az élvonalbeliek is rajtkőre állnak a Magyar Úszó Szövetség idei első ellenőrző viadalán. A válogatott keret, valamint az úszókollégium tag­jainak kötelező az indulás, ez alól csak Gyarmati Andrea (BVSC) kivétel, akinek a felké­szülése a BVSC-ben történt vál­tozások következtében nem le­hetett kifogástalan. A formák ellenőrzése mellett külön tétje is lesz a kétnapos küzdelemso­rozatnak, mert részben az itt nyújtott teljesítmények alapján jelölik ki a hó végén Minszkiben sorra kerülő nagyszabású nem­zetközi versenyen részt vevő küldöttségünk tagjait, s azokat is, akik április elején Kecskemé­ten képviselhetik színeinket a nemzetközi versenyen. A két nap programja felöleli mind a 29 olimpiai versenyszá­mot, s közülük néhányban iz­galmas, érdekes küzdelmet, szín­vonalas versenyt várhatunk. A 100 m férfi gyorsúszás so­rén a Bp. Honvéd versenyén 54.9-et úszó Kucsera az Egerben biztatóan idényt kezdő Csatlós­sal csap össze. A SCO m női gyorsúszásban Európa-csúcstar­­tónk, a közelmúltban házassá­got kötött Turóczy (BVSC) mel­lett Kovács E. (BVSC), Petőh (Bp. Spartacus) és Baranyi (Új­pesti Dózsa) találkozik egymás­sal. Jó versenyt ígér a SCO m férfi mellúszás is: Szabó S. (Bp. Spartacus), Szabó T. (Egri Dózsa), Somlai (Újpesti Dózsa), Csinger (BVSC) méri össze ere­jét — 200 m-en is. A férfi hát­­úszószámok Cseh—Br­rley talál­kozói szintén csemegével szol­gálnak. A versenyszámok után mind­két napon nemzetközi vízilabda­­mérkőzést bonyolítanak le. Az OSC—Racing Paris mérkőzésen mutatkoznak be az új vízilabda­szabályok. Az OSC valószínű kezdő hetese: Kovács K. — Csi­kós dr., Oláh — Szívós — Kon­­rád III. Konrád I dr.. Bod­nár I dr. A francia együttes — a hazai bajnokság negyedik helyezettje — csütörtökön délután érkezett Budapestre. A két mérkőzés mellett Lemhényi Dezső, aki hosszú ideig ténykedett náluk is Párizsban, még két edzést is tart a számukra. A vendégek nem képviselnek túlságosan nagy játékerőt, az új szabályok bemutatkozása azonban minden­képpen érdekes lesz. Mindkét mérkőzést Rajki Béla vezeti. (Szkopje, feb­ruár 28.) Talán magasugróéhoz tudnám hason­­lítani a magyar jégkorongozók eddigi sztepp­jei szereplését. Már a „bemele­­gítés” során is bizonytalanul ugrottak — sok volt a vesztes mérkőzés! Svájc ellen magasan kellett kezdeniük, az első kí­sérlet nem sikerült, kétszám­­jegy­ű vereséget szenvedtek. Csak a második kísérletre ug­rották át a kezdő magasságot, legyőzték Bulgáriát. A léc ma­gasabbra került, a C-csoportheli második hely biztosítása volt a cél. Az első két ugrás már biz­tató volt, de harmadikra sem sikerült túljutni a magasságon. Kiestünk a versenyből. Meglepetés vagy törvényszerűség ez? Inkább az utóbbi. Már a sziléziai válogatott el­leni legutóbbi budapesti találko­zó sem biztatott sok jóval. Az első mérkőzést jó támadójáték­kal megnyerték, a másodikon gyenge teljesítmény után vere­séget szenvedtek. Szkopjéban a folytatás sem volt semmivel jobb: Svájc ellen átlagon aluli játék, — 10 gólkülönbségA vere­ség. Bulgária elleni szereplé­sünk meg-még reményeket éb­resztett a szurkolókban, de jött a japán — magyar találkozó, s ismét kiábrándulás következett! Miért ez a hullámzó teljesít­mény? Talán korai lenne keres­ni az okát, hiszen még tart a VB, de az eddig látottak arra engednek következtetni, hogy a magyar válogatott felkészülése nem volt sima és zökkenőmen­tes. Ez a hullámzás végigkísérte jégk­­o­ron­gozóinka­t az egész idényben. Képtelenek voltak kétszer egymás után egyenlete­sen, jó teljesítményt nyújtani. Erem­léti hibák is napvilágra ke­rültek,­­ lásd a japánok elleni találkozót. 35 percen keresztül biztosan kezükben tartották a játék irányítását, időnként me­zőnyfölényt is kiharcoltak, biz­tos gólhelyzeteket teremtettek, s azután öt perc alatt minden reményünk elszállt! Kapkodás, a gyors japán ellen­támadások alatt, s mire felesz­méltek a nézők és maguk a ma­gyar játékosok is, a japánok 0:2-ről 4:2-re vezettek! Ha sorra vesszük az eddigi mérkőzéseket, a három akadályt, azt kell tapasztalnunk, hogy a svájciak ellen sajnos, alárendelt szerepet játszottunk. Végig zu­hogó esőben zajlott a mérkőzés, az egyenetlen jégen nem alakul­hatott ki jó játék. A mieink rosszul védekeztek, a védelem gyakran „átjáróháznak” bizo­nyult. A harmadik harmadban a svájciak némileg csökkentet­ték az iramot, s ekkor a mieink is szóhoz jutottak. Az első aka­dályon tehát elbuktunk! A bolgárok ellen összeszedte magát a csapat, sikerült meg­őriznie veretlenségét velük szemben. A győzelem lelkes és önfeláldozó játékkal született, s ezen a mérkőzésen valótlan jó teljesítménnyel örvendeztettük meg a nézőket. Bíztunk abban, hogy jó lesz a folytatás is. Saj­nos, azonban a japánok ellen csak 35 percig bírták, ötperces rövidzárlat következett be, a vé­dők gyakran magukra marad­tak, mert a csatárok késve ér­keztek vissza a helyükre. A lelkesedéssel nem volt baj, csak néhány játékosnál a fá­radtság jelei mutatkoztak. Van-e remény a második hely megszerzésére? Elméletileg igen , gyakorlatilag kevés. Sok szerencsés körülmény összeját­szására lenne szükség hozzá. Ez pedig nem valószínű. Niszkács László Csütörtökön késő este fejező­dött be a harmadik forduló utolsó mérkőzése. Svájc—Dánia 9:0 (3:0, 5:0, 1:0). RAJT A B-CSOPORTBAN Pénteken Ljubljanában meg­kezdődött a­­jégkorong-világbaj­­noksági B-csoport­jának küz­delam­­sorozata. A délelőtti megnyitó mérkőzésen (Lengyelorsz­ág 4:2 (0:1, 2:0, 2:1) arányban legyőzte Romániát. A második mérkőzés váratla­­nul nagy arányú győzelmet ho­zott. NDK—Olaszország 11:1 (2:0, 4:1, 5:0). KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNK JELENTÉSS SZKOPJÉRÓL: Magasnak bizonyu .............ír,, stBBSJ­emmum HOCKEY se • / —. a ^ tasiJegy • lm®ESE7 IüLÉSBBEF A C-csoport állása: 1. Svájc 3 3 -------- 28: 1­6 2. Japán 3 2 — 1 20: 8 4 3. Hollandia 3 2— 1 11:16 4 4. Bulgária 3 1— 2 12:15 2 5. Magyaro. 3 1 — 2 9:20 2 6. Dánia 3 -------- 3­4:24 — • lemieJian­ la Wsnnp­rocrLBral. Szovjet válogatott —Vasco de Gama (brazil) 1:0 (0:0). Rio de Janeiro, 87 000 néző. G: Blso­vec (63. p ). A jobb erőben levő szovjet csapat a második fél­időbeli játékával megérdemelten győzött. Algéria—Pardubice (csehszlo­vák) 4:0. Algír: Dukla Prága —Di Salvador válogatott 2:0 (1:0). San Salvador. A tiszta öttusaverseny­ért öttusában egyáltalán nem egy­szerű tiszta versenyt rendezni­­lebonyolítani. E megállapítás igazolására ne hozzunk most fel sok, régebbi és közismert pél­dát, csupán emlékeztessünk a mexikói olimpia öttusa versenyé­re, amelyen a svéd Liljenval pisztolylövésben minden kétsé­get kizáróan alkohol hatása alatt versenyzett. A dopping­ellenőrzést végző orvosok nem­csak a kétségeket, hanem őt ma­gát is kizárták a versenyből. Ám, ami talán a legnehezebb problémát jelenti az öttusaver­senyek morálja szempontjából, az nem más, minthogy a ver­senyzők, sőt a vezetők többsége is mosolyogva, szinte diákcsíny­ként veszi tudomásul az ilyen, és hasonló eseteket pedig a dolog erősen túlnő a diákcsíny keretein. És mind­addig, amíg teljesen tiszta vizet nem önt a nemzetközi szövetség a pohárba, egészen biztosan napirenden lesz a versenyek tisztasága , illetve, ami kívánni­valót bizonyos versenyek ebből a szempontból maguk után hagynak. Bennünket ez a probléma két, nagyon fontos szempontból érint. Az egyik: mi rendezzük ebben az évben a felnőtt és az ifjúsági világbajnokságot, rajtunk múlik majd tehát, hogy e tekintetben milyen versenyt rendezünk. A másik, „belügy”. Az idén meg­kezdjük az új olimpiai csapat építését, a világbajnoki csapat kialakításával, mint első lépés­sel. Számunkra nem lehet kö­zömbös, hogy csapatunk valós körülmények között szülessen, ehhez pedig a válogatóversenyek maximális tisztasága szükséges. A jelenlegi nemzetközi előírá­sok például a pisztolylövésre vonatkozóan még nem írnak elő maximális tisztaságot, hiszen még az olimpián is 4 ezrelék volt a vérben megengedett al­koholszínt. A gyakorlat viszont feltétlenül azt bizonyította, hogy ez a minimális engedmény is­­ kísérletezésre csábított csaknem mindenkit. Távlatokban várható tehát a szigorúbb mérce, azaz az alkohol és más, minden más dopping teljes száműzetése. Ha azonban ez a világbajnokságig nem történik meg, a versenyt­­ természetesen nekünk is az ér­­vényben levő előírások szerint kell megrendeznünk. Ez pedig bizonyos ellenérzéseket kelt ha­zai versenyzőgérdánkban az el­len, hogy a válogatókat a saját szakállunkra, máris teljes tiszta­sággal bonyolítsuk le. A pisztolylövés és az alkohol azonban ennek a témának csak egyik, szívesen boncolgatott és izgalmas vetülete. Mert nézzük, hol adódik lehetőség sportszerűt­lenségre, doppingra? A legsúlyo­sabb (a csörteleadás) vívásban, doppinglehetőség úszásban és fu­tásban (esetleg vívásban és lo­vaglásban is). Nagyon kell te­hát figyelnie annak, aki szigo­rúan vett tiszta versenyt kíván lebonyolítani, ráadásul a szüksé­ges vizsgálatok is meglehetősen költségesek. Ennek ellenére úgy véljük (és természetesen ezen a vélemé­nyen van a szövetség is), hogy minden eszközzel biztosítani kell válogatóversenyeink ti­sztasá­gát. Már most igen komoly téma a szakemberek körében például a magyar bajnokság lebonyolítási rendje, amelynek során alkalom kínálkozik az esetleges csörte­leadásokra. Hogyan lehet ennek a lehetőségét is kizárni? Fogas kérdés. Az indulók létszámának csak az első osztályú verseny­zőkre való korlátozása, majd esetleg a bajnoki és a válogató­­verseny bizonyos szétválasztása ennél a számnál, feltétlenül al­kalmas megoldás lehet. A dop­pingvizsgálatok ügye, ebből a szempontból könnyebben meg­oldható dolog. A versenyzők nincsenek vala­mennyien az abszolút korrekt verseny oldalán. Érvelésük bizo­nyos szempontból tetszetős, hi­szen azt mondják, és joggal, az rendben van, hogy mi nem dop­pingolunk semmilyen formában és mértékben például a pisztoly­­lövésre. De jön a világbajnok­ság, mi ott sem csináljuk, az ellenfelek igen, mert engedi a szabály, mi rosszul lövünk, ők m­eg nyernek. Ebben, kétségte­lenül van igazság. De, ha mi a világbajnokságon is alapos vizs­gálatokat végzünk, akkor az ellenfelek erősen korlátozva vannak. A mi előnyünk pedig éppen abból eredhet, hogy a mieink tudnak, mert megszok­ták, tisztán versenyezni! (Külön érdekessége a témának, hogy a mi versenyzőink „dopping” nél­kül is, általában kiválóan lőnek.) Egy valamit azonban biztosan nem engedhetünk meg, mint rendezők, és mint a világ- és olimpiai bajnoki cím sokszoros védői. Mégpedig azt nem, hogy az általunk rendezett világbaj­nokságon a mi versenyzőink kö­zül valaki a feketelistára kerül­jön. Dávid Sándor Kegy csapat már járá a legjobbak kiszütt MtGmémfgh&dm&k­­M kosár*Babdem' MM­S útj&memw Március közepén megkezdőd­nek a bajnoki küzdelmek a ko­sárlabdázásban is. A csapatok serényen készülődnek, hogy már a rajtnál jó formában ve­hessék fel a küzdelmet. Különö­sen azok igyekeznek, akik most kerültek fel a felsőbb osztályba. Érdekes, hogy az újoncok között négy olyan csapatot is találunk, amelyik már megjárta az NB I-et. A női bajnokság három új résztvevője közül a BP. PEDAGÓGUS veretlenül került vissza az NB I-be. A feljutást szerintük első­sorban a saját nevelésű játéko­soknak köszönhetik, akik erős­ségei az együttesnek: Takács Mária és Zsuzsa, a 137 centimé­ter magas Mankherr Mária, to­vábbá Pásztor Katalin és Varga Mária. — Kissé különös, hogy egyet­lenegy pedagógus sem szerepel a csapatban — kesereg Eperjesi Barna edző. — És ez a szomorú tény mindjárt rávilágít néhány fonákságra is. Varga Ilona pél­dául másfél évig várt, de nem tudták elhelyezni, végül kény­telen volt más egyesületet vá­lasztani. Erősíteni nem tudtunk, éppen ellenkezőleg: négy játé­kosunk eltávozott. A tanári pá­lyán működő kosárlabdázók más egyesületekben szerepelnek. Az edző tehát elég sötétnek látja a helyzetet. A játékosok azonban örülnek a feljutásnak. Mint mondják, jó csapatokkal mérkőzhetnek és ez elősegíti fejlődésüket AZ EGRI TANÁRKÉPZŐ 1500 kosarat dobott az NB II­ben, és mindössze egy veresé­get szenvedett Mi lesz majd az NB I-ben? — A csapat gerince ugyanaz maradt, mint 1967-ben, amikor elbúcsúztunk az NB I-től — mondta Galambos János edző. — Csapatunk kitűnően összekapd­­csolódott, javultunk küzdőké­­pességben is. Legalább nyolc győzelem kell ahhoz, hogy bénnt maradjunk. A tehetséges fiata­lok mellett elsősorban Daróczi­­tól, Szarvastól és Nyíritől vá­runk sokat A MTÍ­V NAGYKANIZSAI TE csupa saját nevelésű fiatallal vívta ki az NB I-et Nagy dolog ez, hiszen Nagykanizsának még sohasem volt NB I-es kosár­labdacsapata. Kaczor Jenő test­nevelő tanár sok éves munkáját dicséri a siker. Fiatal az együttes, a fiatalság minden erényével és hibájával. A gyorsaság, az állóképesség azonban a játékosok jó tulajdon­ságai közé sorolható. A férfi NB I-be először jutott be a VESZPRÉMI VEGYÉSZ együttese. A megyei, majd a te­rületi bajnokságban kezdett a V. Vegyész, és hat éven át szere­pelt az NB II-ben, ahonnan ta­valy­­ kiesett, de osztályozók révén kivívta a bentmaradást. És ez a siker szárnyakat adott a veszprémi csapatnak. Bodor Barna edző irányítása mellett a legerősebb NB II-es csoport­ban nyertek bajnokságot. A csa­pat tagjai valamennyien egyete­misták: Domonkos, Koncz, Gesz­­tesi-Nagy, Fülöp, Borszéki, Lajtai, Edelényi, Kisberk, Ko­­menczi, Laki, Gazdag, Bernáth, Bendl. — Nálunk sokkal tapasztaltabb csapatokkal kerülünk majd ös­­­sze, de bízunk lelkesedésünkben — mondja az edző. A WVTK három év után jutott ismét vissza az NB I-be, egykori já­tékosa, Kóródi Norbert irányí­tása mellett. Szerencsés a csa­pat összetétele, mert magasabb és középmagas játékosokból élt. Jónak tartják a csapat szelle­mét, a fiatalok lendületét ez idősebbek tapasztal­ására egé­szíti ki. Most, hogy a női csapat kiesett az NB I-ből, a férfi­­együttesre összpontosítanak. Králik, Király, Baumann, Kele­men, Brandstetter és a Hódme­zővásárhelyből átigazolt Galyan a csapat legjobbjai, de a fiata­lokra (Kamarás, Bobák, Eperje­si, Harcos, Sztanev)­rc épít az edző. A SZÉKESFEHÉRVÁRI ÉPÍTŐK nagy harcot vívtak az elsőségért az NB II-ben. Az év elején He­gedűs István vette át a csapa­tot. Nagyon gondosan készülteti fel az idei bajnokságra. A csa­patban kimondottan magas játé­kos nincs, de a középjátékosuk — Szoboszlai — ruganyos *8 ponterős. Kívüle Hegedűs György, a Balsai fivérek, és a most átigazolt Walkó alkotja az együttes gerincét. fiSZTALITENISZ-EREDJeszÍYEK N8­­. Férfi mérkőzések: VM KÖZÉRT —Ganz-MÁV­AG 18:7 Belezned 5. Harcsár 5. Kalmár 4, Sándor 3, Lipovics, Hl. Holló 3, Asztalon, Bencze, Jancsó és Pledl Bp. Spartacus—MAFC 22:3. Pigniizky 5 Kollár 5. Guz­­mayer 1. 1.Jarosffy 4. Vancsura 4. Hl. Balogh 3. Szombat, 1969. március 1.

Next