Népsport, 1969. július (25. évfolyam, 147-172. szám)

1969-07-01 / 147. szám

Afegam EKTI. 2x100% Szívesen végig mennénk évről évre az egyszeregyen ... Tavaly kezdtük. A Központi Sportiskola ifjúsági vízilabdacsapata százszázalékos teljesítménnyel nyerte akkor az országos ifjúsági bajnokságot. Az idén rádupláztak a sportiskolás gyerekek. Tavaly újoncként szerezték meg a bajnoki címet, most megvédték. Csupán annyi változás történt, hogy a gólarányuk (18 18 ------- 174:32 36) ezúttal még imponálóbb, mint az egy évvel ezelőtti volt. Hét pont különbséggel végeztek az első helyen, megelőzve az FTC-t, és a Bp. Honvédot. Megérdemelt jutalom az éveken át végzett rendkívüli kemény munkáért. Hét ifjúsági válogatott szerepel a csapatban, Hámori Miklós pedig már a felnőtt válogatott keretben is helyet kapott. Nagyszerű gárda ez! A tanulásban sem vallanak szégyent a fiúk, öten érettségiztek az idén — a többiek még fiatalok — ketten jeles, ketten jó, egyikük pedig kitűnő eredménnyel! Kétszer egymás után százszázalákos bajnokság! Nem valószínű, hogy teljesítményüket bármely csapat is túlszárnyalhatná a közeljövőben. B. Totó. A 26. fogadási hétre beérkezett 1 353 927,5 db szelvény. Felosztásra került 2 193 363 Ft, valamint a felhalmozott jutalom: 667 762 Ft. 13 találatos szelvény 61 akadt, ezekre egyenként 8630 Ft-ot fizetnek. A 13+1 találatos szelvények száma 17 db, nyereményösszeg egyenként 40 054 Ft. Az 1272 db 12 találatos szelvényekre darabonként 276 Ft-ot fizetnek. 11 találatot 11 816, 19 találatot pedig 59 867 fogadó ért el. Előbbiek egyenként 30, utóbbiak pedig 11 Ft-ot kapnak. A kifizetés július 5-én, 111. 10-én kezdődik. (MTI) Helyreigazítás. A Népsport június 2. számában közölt vívótudósítás bevezetőjében egy félreérthető mondat jelent meg. Szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy a Játékcsarnok szelllőzőberendezését nem Marosi József tervezte. Tesszük ezt annál is inkább, mert véleményünk szerint a kérdéses részlet eleve is, feltétlenül ezt a tényt fejezte ki. SPORT A RÁDIÓBAN. KEDD. Kossuth-adó. 22.15—22.20: Sporthírek. Szerda. Kossuth-adó. 22.15 —22.20: Sporthírek. Időjárás. A Meteorológiai Intézet jelenti június 30-án, hétfőn este, az évszakhoz képest hűvös idő. Várható időjárás kedd estig: időnként felszakadozó felhőzet, többfelé eső. Mérsékelt északnyugati szél, az évszakhoz képest hűvös idő. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet kedden 17 — 22 fok között. (MTI) Hétfőn délelőtt megkezdődött az ökölvívó oktatójelöltek kéthetes gyakorlati táborozása, amelynek 16 részvevője között számos korábban kiváló versenyző, így Vona József, Ackermann József, ifj. Szántó Imre, Tatár János, Dunajetz Ferenc szerepel. Kárpáti Lajos vezetésével az első napon még csak a sportág fejlődéséről és helyzetéről tanácskoztak, de kedden a Jégszínházban már az alapütések oktatásával folytatódik az oktatás. Sportműsor KEDD ÖTTUSA. Országos bajnokság. Pisztolylövés Marczibányi téri lőtér, 9. SZERDA ÖTTUSA. Országos bajnokság. Úszás. Sportuszoda, 16. Az ifjúsági mezőny számára: lovaglás. Mezőgazdasági Kiállítás, 10. RÖPLABDA. Magyarország— Hollandia válogatott női mérkőzés. Szombathely, művelődési ház, 18. Előtte: Vas megye vál.— Vas megye ifj. vál. Férfi mérkőzés, 16.30. NB I. Férfiak: Bp. Honvéd —Újpesti Dózsa, Klapka u.. 18. LABDARÚGÁS Országos ifi torna döntői Salgótarjánban. Nyugat —Közép, SBTC-pálya, 10 15. Kohász sporttelep: Dél —Délnyugat, 15.30, Kelet—Budapest, 17. Kedvenceim a virágok Erről és a természet szeretetéről vall Harangozó Teri, a népszerű táncdalénekesnő a Turista most megjelent számában. Július a szabadság, az üdülés, a pihenés időszaka. Ezt a gondolatot fejezi ki a lap címoldala és tartalma egyaránt. Úttörőket szalonnasütés közben ábrázol a címkép, a cikkekben pedig a hazai táj ismertetése dominál. Avatott irók tolla vezeti el az olvasót a Vértes vadonjába, a Margitsziget csendjébe, az ősi Gyulára, két romvilág — a Fehérkő vár és a zálodi kolostor — falai közé, valamint a máig is titokzatos Holdvilágárok mélyére. Olvashatunk még a rodeok és stampidek városáról, Calgaryról, a világ legészakibb hétezer méteres csúcsának megmászásáról, lengyel egyetemisták modern robintonságáról és a trafalgári ütközet legendás hajójáról, Nelson admirális Victoryjáról, amely ma múzeumként szolgálja az angol flottát. Végezetül említést érdemel az a hír is, hogy a júliusi számban indult a közel húszezer forint értékű nyereményeket kínáló hathónapos képrejtvény-pályázat, amely első fordulójában várismeretből vizsgáztatja a népszerű lap olvasógárdáját. BEI Sodrásban Az izgalmas képek még visszarémlenek: lavírozás habtornyok között, akrobatika a vízesésben, táplálkozás a hömpölygő folyón. A Sportolj velünk c. folyóiratnak éppen a júniusi száma közölt illusztrált riportot négy chamonixi fiatalember kalandos távúszásáról a svájci Rhone folyón! S mit tesz a véletlen: éppen ezekben a napokban izgalmas dunai úszást hajtott végre az FTSK „Budapest" vízalatti kutatócsoportjának kezdeményezésére néhány magyar békaember is. Amikor vasárnap délután motorcsónakok kíséretében megérkeztek a Szabadság-híd pesti lábához, azonnal érdeklődők serege verődött össze, s néhány perc múlva már kérdések záporoztak rájuk: mi volt, hogy volt, miért tették. — Tulajdonképpen kísérleti jellegű túraúszást hajtottunk végre — magyarázta egy fekete gumiruhás fiatal férfi, Násfay Béla. — Nem is anyagira a távolság az izgalmas, hisz mindössze 55 kilométert úsztunk, hanem az, hogy neoprén-öltözékeinket kipróbálhattuk, milyen hosszú időtartamot lehet eltölteni hideg vízben. — És az eredmény? — Pozitív. Egyik társunk, Sephen Laci néhány kilométer megtétele után fülfájás miatt kiszállt, de a többiek — Roith György, Váradi György, Adamcsik Ferenc és én (az FTSK-ból), valamint Ember Sándor és Székely László (az Amphora klubból) — végrehajtották a kitűzött feladatot. — Tulajdonképpen miből állt ez az úszás? — Szombaton délután az előírásos ellenőrzések után Zebegénynél szálltunk vízbe, este Tahitótfalunál pihentünk meg, majd reggel ötórai úszással az óbudai hajógyári szigetre mentünk, ahol némi kényszerpihenőt tartottunk — ugyanis nem akartunk előbb érkezni a tervezettnél —, s onnan „csurogtunk le" ide. Közben partra szállt a többi könnyűbúvár is — mind megrohanták! „Hol szennyezett a víz? Hol vannak örvények? Mi volt a legizgalmasabb kaland?" S a legfurcsább kérdés: „És mondják, honnan kaptak levegőt?” A válaszok: „Zebegény és Dunabogdány között, valamint Budapestnél a legzsírosabb a Duna. Nagy örvény nincs, nagy sodrás annál inkább. A borzasztó kaland: mindenünk elázott és csuromvizes holmiban táboroztunk. Levegőt pedig a levegőből kaptunk, erre szolgál a légzőpipa.” Gyors utókérdés: — nagyon hideg volt a víz" A békaemberek egyik-másika — ruha ide vagy oda — kissé citerázott, s a túravezető, Szirtes György rögzítette a tényt: — 17 fokos volt. 55 ' ..i-en azért ez sem lehet kellemes. — Legfeljebb Schirillának. SS. V. 57. Pofonok — kiegyezéssel Tata sportváros! — írták, írták, s még inkább írni fogjuk, mert Tata naponta új meglepetéssel szolgál. Az óriásparkok, a nyári lombok üdezöldjében pár éve még sátrak tarkállottak. Ugyanott most banánsárga faházak, csupaüveg-csupafény ebédlő, gondozott utak fogadják az érkezőket. Néhány holdnyi terület, az a serdülőkorú sportolóknak a világot jelenti. Hetedik éve, hogy a sportágak legtehetségesebb fiataljait nyári táborozáson készítik fel a sokszor göröngyös versenyzői pályafutásra. Ilyenkor a megszokott életmódból kiragadva kitűnő szakemberek gyúrják, formázzák a legnemesebb anyagot — az embert. Mert tudják, hogy a sportsikerekhez nem elég a tehetség, a tudás, a felkészültség, alkalmanként a szerencse, hanem akarás, önismeret, áldozatkészség, kollektív szellem is szükséges. Az idei első turnus — 192 gyerek — nemrég érkezett meg. 54 birkózó, 29 cselgáncsozó, 35 ökölvívó, 24 súlyemelő és 50 vívó. Lepakoltak, utána nagy karéjban kiültek a füves dombra. Christián Györgyné táborvezetőhelyettes közéjük ült, elbeszélgetett velük: — Gyertek közelebb. Ismerjétek meg, mit szabad, mit nem, hogyan éltek, amíg itt lesztek. Mocorgás, helyezkedés, csend, de egy kis súlyemelő félhangosan elnyihogja: — Kezdődik a hegyibeszéd. Döbbent arcok, de Klári néninek egy arcizma sem rezdül. — Karcsikám, a vezetéknevedet még nem tudom, gyere csak, ülj ide mellém. — Megtartja a szükséges ismertetést, s amikor a többiek elmennek, odafordul a megszeppent legénykéhez: — Mondd csak, kisfiam, megbántottalak téged? — Nem, dehogy. — Te viszont nagyon megbántottál ... A kis vasgyúró sírva fakadt, s azóta is a legtisztességtudóbb. Se vége, se hossza az ilyen epizódoknak, de a folytatás mindig pozitív. Amikor végiglátogatjuk a hálóhelyeket, az ökölvívók egyik szobájában feszült arcok, izgatottság, mogorva kémlelés lep meg. — Itt bizony, igazi pofonok is elcsattantak. A szorítón kívül! Erről már Nagy Ferenc vezetőedző számol be, azaz... — Tetszik tudni, fogócskázás folyt, s azt mondták, fogjam meg Raffael Sanyit — potyogtatja a szavakat Z fehér Tibi. — Utánaütöttem a törülközővel, visszaütött, összeverekedtünk. A serkedő bajszú, nagydarab barna fiú zavarának az edző vet véget: — S persze, még most is haragusztok.. ? Raffael most sértődötten inkább hazaszökne...? Nohát ebből semmi sem lesz. Mutassátok a naplókat. — Belenéz az ákombákomokba, amelyek az egyéni élményeket, s a tanultakat tartalmazzák. Szerepel köztük a verekedés is. — Legalább őszinték vagytok — enyhül meg, a barátságos korholás után a két fiú megöleli egymást, kezet fog — soha többé. De a naplók mást is tartalmaznak. „Nagy meglepetésre pestiekkel bokszolhattunk.” Írták többen is. — A vidéki versenyzőknek a főváros, a fővárosi ellenfél színvonalat, élményt jelent, akarvaakaratlanul is — magyarázza meg Gyevák Gyula soproni edző. — Pedig ügyesek, képzettek ezek a vidéki fiúk is. Borsodi Zoltánnal, Nagy Ferenccel újból és újból azt állapíthatjuk meg, hogy jó az utánpótlás, csak rajtunk, edzőkön múlik, hogy milyen lesz a jövő magyar ökölvívása. Dezenics, Lévai, Csíki, Botos, Bácsik, Susztek, Török, Tari már most szorító egyéniség, s arra törekszünk, hogy azt csiszoljuk tovább, amit hozott. Megnyugtató észrevétel, persze, kivétel is akad. Néha az edzők is kapnak pofonokat. Egy-két versenyző nem ide való. Az eredmények alapján történő válogatás nem mindig szerencsés. — Sok gondunk van a kiválasztott cselgáncsozókkal — mondja el Horváth István edző. — Végignéztem a legfiatalabbak munkáját, vezetem az idősebbekét, igazán ... — Legyint, s a tábort meglátogató Stadler Béla, az MCSSZ főtitkára hozzáteszi: — Valahogy tovább kell majd javítanunk a válogatást, mert hiányos az előképzés. Apáti Márton, a súlyemelők vándoredzője, most a fiatalok „atyja”, szintén emleget egykét kivételt, s akad ilyen a birkózóknál is, az ökölvívóknál is, s talán a vívóknál is. Ádám Sándor táborvezető mégis úgy véli: — Nagyon ügyes, nagyon jó szellemű gyerekek ezek, s megfelelő képzés mellett fizikailag is, tudásban is megerősödve mehetnek majd haza. De tegyük hozzá: Emberségben is megerősödve! S ez ér annyit, mint a másik kettő. Z. Vincze György Fontos kérdéseket tárgyal az edzők parlamentje (Folytatás 82. oldalról.) Az utánpótlás-válogatott csapatok a nyáron több mérkőzést játszanak. Augusztus 19—20-án egyik vidéki városunkban négy utánpótlás válogatottunk tornán vesz részt. Az NB I-es Budapest- és vidék-válogatott, az NB I B-s és az NB II-es válogatott július végén kezdi el a felkészülést. Az országos ifi-torna területi döntői szerdán fejeződnek be Salgótarjánban. Az utolsó három mérkőzésre kerül sor ezen a napon. A legtehetségesebb fiatalok júliusban Tatán táboroznak, majd a Koreai NDK-ba utaznak az ORT-re. Egyelőre teljes a csend labdarúgásban. Július 20-án aztán elkezdődik a küzdelem. Ezen a napon lesz a Rába ETO — Csepel MNK-találkozó, majd 23-án az Ú. Dózsa —Dunaújváros MNK-mérkőzés. Július 27-én a legjobb négy közé jutás lesz a tét az MNK-ban, s 30-án már a döntőbe kerülésért játszanak a csapatok. Bajnoki rajt: augusztus 3-án. A párosítás: FTC — Vasas, ú. Dózsa — Egyetértés, Csepel— Eger, MTK — Bp. Honvéd, Komló —Dunaújváros, Tatabánya — Pécs, Rába ETO—Szombathely, Salgótarján —Diósgyőr. A tavaszi idény utolsó fordulójára igen érdekes mérkőzés jutott Csepelre. Itt kellett eldőlnie annak, hogy a Rába ETO megtartja-e a rangot jelentő negyedik helyét? Másrészt pedig — ez természetesen a csepelieket izgatta — sikerül-e az egykori többszörös bajnokcsapatnak megerősítenie helyét a középmezőnyben? Ezek a kérdések azért váltak különösen izgalmassá, mert utolsó bajnoki mérkőzésén mindkét csapat súlyos vereséget szenvedett. A Csepelt a tartalékos Ferencváros ütötte ki játszi könnyedséggel, míg a győriek az újpesti stadionból közel féltucat góllal terhelve utaztak vissza a Rába partjára. A Vasas szombat délutáni győzelme után az volt a helyzet, hogy a Rába ETO már döntetlen esetén is megtartja jobb gólaránya miatt a negyedik helyet, a Csepel viszont csak nyolcadik lehet, ha vereséget szenved. Ilyenkor a kívülálló elkezd számolni, s lelki szemei előtt gyorsan kibontakozik a két csapat követendő taktikája: a győriek mestere kiadja az utasításokat: tessék kibekkelni a 90 percet, a Csepel pedig körömszakadtáig támadni fog, mert győznie kell! A végén pedig valóban döntetlen lesz, mert a két csapat előbb említett teljesítményéből bizony nem igen lehetett arra következtetni, hogy akármelyik is képes lesz győzelmet kivívni a másik fölött. Kíváncsi voltam, ki mire készül? A meccs előtt néhány perccel meg is kérdeztem ezt a két edzőtől. Keszthelyi Mihály így nyilatkozott: Kettőnk közül mi szerepeltünk a megelőző fordulóban gyengébben. A győriek a pompás Újpesti Dózsától kaptak ki, úgy, hogy a második félidőben igen jól játszottak. Mi a tartalékos Ferencvárossal szemben nem is indultunk esélytelenül, tehát megdöbbentő volt nemcsak a vereségünk aránya, hanem a játékunk is. Alkalmas volt a nem túlságosan nagy önbizalmunk további csökkenésére. Mégsem veszítjük el fejünket. Készültünk! Taktikánk? Győzelmi taktika. Mivel tudjuk, hogy Storcz és Korsós nem játszhat, fő figyelmünk Somogyi kikapcsolása lesz Rottenbiller révén, — persze figyelünk a többiekre is —, elől pedig Kalmár és Major arra van beállítva, hogy gyorsaságukkal állandó zavart keltsenek a védelemben, középpályásaink bátran zárkózzanak fel, s maguk is igyekezzenek veszélyessé válni a kapura. A játékosok tudják, hogy győznünk kell. Tudja mindenki, hogy az ETO jó csapat, de magam is úgy érzem, mienk lesz a két pont. Mészáros József ezt mondta: Nehéz lesz pótolni a két sérültet, de mindent megpróbálunk! Mintha csak ott lett volna a csepeliek taktikai megbeszélésén, így folytatta: Tudom, hogy a csepeliek a két gyors csatárukra, Kalmárra és Majorra építik támadójátékukat. Erre tehát felkészültünk. Ők nagy figyelemben részesülnek. Nem úgy, hogy egy-egy embert rájuk állítok, s azok nem mozdulhatnak róluk, hanem a szoros emberfogást a játék alakulásának megfelelően, váltásokkal próbálják megoldatni. Nekünk ugyan egy pont is elég, hogy megtartsuk negyedik helyünket, de megmondom őszintén többre törekszünk a döntetlennél. Különben sem vagyok híve a defenzív játéknak. Nem is szabad beállítanom erre a csapatot, hiszen gondolnom kell arra, hogy az ősszel az MLSZ bizalmából mi képviseljük a magyar színeket a VVK-ban, s ott védekező taktikával nem lehet előre jutni. Az eredmény már ismeretes, háromezer ember, aki kinn volt a meccsen, most ellenőrizheti, hogyan valósultak meg az edzők elképzelései? Keszthelyi elgondolásait a támadások vezetését illetően csak részben tudták megvalósítani. Kalmár valóban kemény diónak bizonyult, összevissza zavarta a Rába hátsó alakzatait, ám holtbiztos helyzeteket is elüeyetlenkedett, viszont két pompás gólt rúgott. Major azonban nagyon halvány volt, kereset volt játékban. Rottenbiller a csapat egyik motorjának bizonyult, azonban Somogyi sokszor kapott zöld utat, amit a győriek legjobbja sok esetben ki is használt. Ha a csepeli csapatban nem is volt több igazán kiemelkedő teljesítmény, az első félidőben és a meccs utolsó negyedórájában csapatjátékban felülmúlták a vendégeket, amit az is igazol, hogy a négy gólon kívül még féltucatnál több ordító gólhelyzet maradt kiaknázatlanul. Mészáros József elgondolásainak maradéktalan végrehajtása csak a második félidő első félórájában valósult meg. Akkor jól is játszott az ETO, ki is egyenlített, a 75. percben — az említett félóra utolsó percében — Glaser Jakénnél hagyta a védőket, megszerezhette volna a vezetést is, de rossz megoldást választott. Az az igazság, hogy a támadók között Somogyin kívül nem volt ember, aki igazán veszélyes lett volna, a védelem pedig talán az egész tavaszi idényben nem állt oly gyenge lábon, mint ezúttal. Ezen a mérkőzésen, amelyen hat remek párban gyönyörködhettek a nézők, az igazi örömet mégis az adta, hogy végig nagy volt az iram, nem esett vissza a támadókedv, nem merült a játék a védekezés posványába. És hát a Csepel megérdemelten nyert! Tabák Endre ÍGY LÁTTAM... Lendületes játék, féltucat regnek gél BOTLÁS Furcsa baleset történt vasárnap Tihanyban. Az egyik szegedi motorcsónakos megsérült a parton, mert megbotlott, ilyesmi mindenkivel megtörténhet, csak hát botlás és botlás között különbség van. A szóbanforgó versenyzőt, elsősegélyben részesítették a mentők, majd folytatta a küzdelmet és második lett. Ez minden körülmények között hatalmas küzdőkedvre és sportszeretetre vall, mégis nagyfokú könnyelműségről kell most számot adnunk. A szóbanforgó személy ugyanis ittas volt. Mi nem vettünk leheletpróbát a versenyzőtől, de szükség sem volt rá, miután tanúsították ezt a versenyzők, utólag pedig a rendezőség tagjai is. A veszprémi kórházban a röntgen megállapította, hogy bordatörést, a további vizsgálat pedig, hogy belső sérülést szenvedett a szegedi motoros. Meglehetősen nagy port kevert az eset. Maguk a versenyzők is elítélőleg vélekedtek és mindjárt javasolták: véget kell vetni annak az állapotnak, amely ilyet lehetővé tesz a sportágban. Teljes mértékben egyet kell érteni a javaslattal. Veszélyes sport a motorcsónak-versenyzés. Most csak magában tett kárt a sérült de ez is baj. Az ilyenféle botlás elkerülhető, ha résen vannak a versenyzők, a szakosztályvezetők, ha nem az elnézés vezeti őket, hanem az alapvető előírások betartása. Mert ebben az esetben nemcsak a sérült versenyző botlott meg, hanem ezt tették a társak is. ÖT HETI RAJZOS BESZÁMOLÓNK „Üldözéses verseny”